Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A.G Az életművészet könyve

2010.10.12

 

 


 

Anselm Grün -
Az életművészet könyve

 

 

(…)

 

Mi is a siker? Valami feletti örörn. Es ha valami megörvendeztet, boldog vagyok. Tehat a boldogsag mar bennem van.

 

Ha magamat elismerem, nem kell az elismeres utan futnom. Mar nem is olyan fontos, vajon masok elismernek-e. Anthony de Mello fent idezett felismerese arra hiv, hogy pontosan nezzuk meg vagyakozasainkat, tartsunk ujra es ujra sziinetet, es bizonyosodjunk meg afelöl, hogy mindaz, ami utan vagyakozunk, mar benntink van. Ha megallok, es befele hallgatozorn, mindent megtalalok magamban.

 

Mindenre, ami bennem van, igent mondhatok. Ezen a helyen mar nem kell gyengeim ellen kiizdenem es azokat legyoznom, s kozben fejemet a falba vernem. ‘tudataban vagyok annak, hogy ezen a helyen semminek sincs hatalma felettem. Mert itt mar ep es egesz vagyok, magammal szeliden es jó1 banhatok,

 

“Az eletben 3 dolog rombolo: a harag, a rmohosag es az oönteltseg.” Ezt a felismerest Mohamed fogalmazta meg. Ma is oly aktualis, mint közel rnasfel ezer evvel ezelott.

 

A moho ember nem tudja elvezni sem az evest, sem a szexualitast, sem pedig a tulajdont. Egyre tobbet kell magaba tomnie, hogy e1fedje belsö uresseget. Mindig uj szexualis kapcsolatokra van szuksege, hogy dermedtsegeben egyaltalan elevenseget erezzen. A birtoklas megszallottja lesz. Nem tud megpihenni, hanem mindig üzi a vagy, hogy egyre tobbet birtokoljon, ahelyett, hogy elvezne azt, amije van, es örülne neki.

 

Aki önmagat tulertekeli, az maga mellett halad el, az ömagat rombolja. Vonakodik szembenezni sajat valosagaval es elfogadni azt. Az önteltseg oda fog vezetni, hogy egyszer majd lezuhan magasra helyezett önkepe piedesztaljarol, es tönkremegy

 

parbeszedet folytatni erzeseimmel es szenvedelyeimmel, hogy a bennük rejlöpozitiv erö bensöéletem szamara gyümolcsozove valjon. Csak akkor tud a lelki elet aramlani, ha megengedjuk es megvizsgaljuk erzeseinket, Egyebkent lélegzetunk is ezt mutatja, mely integralt szerkezetii, amennyiben vétele a fejet, a szivet, a hasat, az ertelmet, azerzelmet es a vitalitast kapcsolja ossze, es dinamikajaban az ember önmagava valasanak utjara utal: az elfogadasban, az elengedesben, az eggye valasban es az ujjaszuletesben - am it a lélegzes folyamataban ujbol es ujbol megtapasztalunk.

 

mindannyiunknak van árnyoldala. Mely “sarkány” huz ellenedre a föld fele, mely negativ erö fenyeget elnyelessel? Depressziv erzesek vagy emberek ezek, akik ellen nem tudsz vedekezni, mert gyamoltalan oldaladat szolitjak meg? Benned, rnagadban is van erö. Te magad is vedekezhetsz, Vedekezni nem azt jelenti, hogy hatalmi harcot folytatsz a teged fenyegetovel. Arro1 van szo, hogy allhata:os vagy, hogy megallsz magadban, es kitartasz magad mellett. Es szukseged van agressziora, hogy megvedd magad, hogy mas ok tamadasai ne sertsenek, Ha erintkezesben vagy belso eröddel, akkor az embereknek ninecs hatalmuk feletted. Ennek az erönek a segitsegevel minden gondolatot es erzest kivethetsz magadbo1, amely lefele huzna teged, Mindannyiunknak szuksegtmk van szilard tamaszra.

 

Csak aki teljes nyugalommal szembenez nyugtalansagaval, megnezi okait, es utakat keres, hogy önmagaval osszhangba keruljon, talalja meg a nyugalmat, amely utan vagyakozik. Ha belsö nyugtalansagot kibirom, es azt pontosan szemügyre veszem, talan fel tudom fedezni, mi az, ami abban nyugtalanito.

 

 A nyugtalansag tehat megengedett. A benniink felmeriilt gondolatokert nem vagyunk felelösek, csak azert, ahogyan banunk veluk. Tehat attol meg nem vagyunk rosszak, ha gondolatok szorongatnak. Mert nem mi gondoljuk ezeket, kivilröl jonnek felenk. Ez a köztunk mint szemelyek es a belenk aramlo gondolatok közötti kiilonbseg adja egyaltalan annak a lehetoseget, hogy gondolatainkkal helyesen tudjunk banni, Akkor nem fogjuk rögtön magunkat okolni, ha valamifele gyülölet vagy feltekenyseg van benniink. Sokkal inkabb megfontoljuk, hogyan tudunk ra ugy reagalni, hogy ne uralkodjanak rajtunk.

 

csalodasok eletunk tartozekai: csalodunk a csaladunkban, csalodast okoz hivatasunk is. Magunkban is csalodunk. Magunkro1 es masokrol illuziokat gyartottunk. Becsaptuk magunkat. Ezt beismerni fájdalmas. Es sokan, inkabb kikeriilik ezt a fajdalmas felismerest, De igy allandoan menekulnek onmaguk elöl.Es soha nem tudnak megnyugodni. Ha szembeneziink vagyakozisainkkal, akkor meg tudunk bekulni azzal, hogy hivatasunk nem elegiti ki elvarasainkat. Akkor egyetertesre jutunk magunkkal, hibainkkal es gyengesegeinkkel. Hiszen egyaltalan nem kell magunkkal elegedettnek lenniink.

 

Eletutunk egyik alapelve: .Ne hagyd magad masok altal befolyasolni. Ne hagyd, hogy masok irjak elö, melyik uton jarj. Jard sajat utadat. Legy onmagad. Fedezd fel Isten rolad elgondolt eredeti es hamisitatlan kepet.

 

Ki voltal, mielött szuleid felneveltek? Ki voltal Istenben, mielött megszulertel?” Emlekezz isteni gyökeredre. Ha erintkezesbe kerulsz vele, szabadon jarhatod utadat.

 

Aki egy emberben jezus arcat latja, az segit annak megszabadulni azokto1 a kepektöl melyeket raborttottak, es amelyek igazi lenyet eltorzitottak. Probald meg az embereket erintkezesbe hozni hamisftatlan kepukkel, es öket igazi önmagukhoz vezetnl.

 

A felelem gyakran a tökeletesseg idealjibol ered. Felek, hogy kellemetlen helyzetbe hozom magam, hogy hibat ejtek, Nem merek a esoportban beszelni a felelerntol, hogy talan dadogni fogok, vagy masok ezt nem talalnak jonak. felek felolvasni, mert megakadhatok. Az ilyen felelem mindig tuilzott elvarasokra utal. A tökeletesseg hattereben a sajat ertektelensegtol valo melyen gyokerezö félelem all. Az ember szeretne bebizonyitani ertekesseget, es ezert egyre tobbet dolgozik. Am ha megdicserik, az is keyes. Igy egyre tobbet tesz, mert a bizonyftas utani vagy mertektelen, Az embernek sosem eleg a kapott elismeres. Ezert dolgozza magat halalra, es megsem talalja meg sohasem a belsö beket, Vegso soron a felelmet a büszkeseg okozza. Igy a felelmemmel folytatott beszelgetest alazathoz vezethetem.

 

Minden emberben megvan a halaltol valo felelem egy darabja. Nemelyeknel gyakran fenyegetöen nagy. Ekkor Ienne fontos a felelernmel szoba allni: “Igen, mindenkeppen meg fogok halni.” A felelem segithet megbekelnem a halallal, s egyetertenem azzal, hogy halando vagyok.

 

 Az árnyat integralni nem azt jelenti, hogy minden árnyekba szoritott kivansagot es igenyt egyszeriben ujra megélsz, Az arnyekot elöszor el kell ismerni, Csak ha szeretettel fordulsz hozza, kezd az arnyek teged szolgalni. Megszabadit egyoldalusagodto1. Visszaszoritott agressziód segiteni fog neked jobban elhatarolodnod. Elnyomott igenyeid megtanitanak magaddal jó1 banni. Vannak, akik attol felnek, hogy arnyaik uralkodni fognak rajtuk, mihelyst azokat integraljak, Az igazsag az: az amy, amit integralsz, javadra lesz, es életedet gazdagitj~a.

 

Tanuld meg elfogadni, hogy nem vagy hös. Hibaid es gyengesegeid ne benitsanak meg. Vedd szemügyre öket, ne nyomd e1 öket, fogadd e1, hogy nem vagy hibatlan - es dolgozz gyengesegeiden. De ne ragaszkodj hozzajuk. Engedd el öket. Ha Isten megbocsat neked, te is megbocsathatsz magadnak.

 

Imadkozni számomra azt jelenti: valoságomat feltarom Isten elött. Csak ha olyannak mutatom magamat, amilyen valojaban vagyok, akkor lelek az imaban belso beket es nyugalmat. Amit eltakarok Isten elött, az hianyozni fog az életemböl, Nem tapasztalhatom meg öt, ha csak ajó oldalaimat tarorn ele.

 

 Sötet oldalaidat is tard fel Isten elott, akkor megindul az aramlas Isten es teközotted. Ha minden bennem levöt feltarok Isten elött, akkor megtapasztalhatom, hogy feltetel nelkul szeret engem. Megtapasztalok egy gyogyito es szeretö jelenlétet, amely körulvesz engem.

 

Siker, szeretet, elismeres, bekesseg, otthon utan vagyakozunk. Mindez mar bennem van. Bennem van a szeretet. Csak eszre kell vennem. Bennem van az otthon. Ha az elet legmelyebb titka bennem lakozik, onmagamban otthon lehetek. Bennem van a siker. Ha igent mondok magamra, arra, amilyen vagyok, erzekelern magam, elevenseget es tavlatot erzek. Mi is a siker? Valami feletti örörn. Es ha valami megörvendeztet, boldog vagyok. Tehat a boldogsag már bennem van. Nem kell magamnak megvennem. Nem kell kiilsö sikerrel elérnem. Csak saját magammal kell összhangba kerrülnom, annak örülnöm, ami belölem valo, akkor ezt a boldogito harmoniat olyan erönek fogom érezni, amely önmagában elegendo, de kifele is sugárzik, Az elismeres is bennem van. Ha magamat elismerem, nem kell az elismerés utan futnom. Már nem is olyan fontos, vajon mások elismernek-e. Anthony de Mello fent idézett felismerése arra hiv, hogy pontosan nézzük meg vágyakozasainkat, tartsunk ujra es ujra sziinetet, es bizonyosodjunk meg afeldl, hogy mindaz, ami utan vagyakozunk, már benntink van. Ha megallok, es befelé hallgatozom, mindent megtalalok magamban. Ez életem Iegmelyebb valosága: Isten bennem van. Es igy minden, ami utan vágyakozorn, a szivemben van. Arrol van ugyanis szo, hogy nem elfutni kell ez elöl a valosag elöl, hanem meg kell allni, és szembe kell vele nezni, Barmennyire is paradoxonnak hangzik: minden emberi és lelki elömenetel elöfeltetele ez a megállás.

 

maradj önmagadnal

-----

(...)

“Aki magával rosszul banik, kihez tud az jo lenni? Gondolj teát arra: ne vond meg magadat onmagadto1.”

 

Csodak ott törtennek, ahol az ember varni tud. A viragnyilas csodajat csak az tudja megfigyelni, aki kertesz modjara vár. A kertesz munkajaval elökesziti az utat a tavasznak, de azt egy pillanatra sem tudja elörehozni. A tavasz akkor jon, amikor akar. 

 

Ha este visszanezek a napomra, nem az a fontos, milyen eredmenyt tudok felmutatni. A fontos az, hogy tudatosan eltem. Ha egy beszelgetes sikeriilt, ha egy megtört embert megvigasztaltam, ha egeszen jelen voltam abban, am it vegeztem, akkor halas vagyok. De azt tudom, hogy a beszelgetes nem hozott vegervenyes eredmenyt, es a megvigasztalt ujra megtörik a kovetkezö krizisnel, Ez nem az a termes, amit a csirába bevihetek. Ez a mag, amit elvetettem. Mar halas vagyok, ha hatrahagytarn szemelytelen nyomomat ebben a vilagban. Ez mindig akkor tortenik, ha egeszen jelen vagyok abban, amit mondok es teszek, ha jelen vagyok a talalkozasban, ha olyannak eszlelem az eletet, amilyen. Mindaz, ami tudatosan tortenik, nyomot hagy. Ezekbe a nyomokba hull majd egy mag, amely valamikor egyszer kikel azoknak az embereknek a sziveben, akikkel talalkoztam, akikhez szoltam, akikert dolgoztam es akikert kialltam. Es bizom abban, hogy a szavak, amelyeket ma lefrtam, ha azok szivembol jottek, mas ok szivet is megerintik, magga valnak az olvasoban, amely majd egyszer sziveben virigga erik.

 

Nem az a fontos, hogy magadat masokkal osszehasonlitsd, hanem hogy merj sajat merteked szerint elni, Akkor eleted ep es egesz Iesz. Es masok szamara is aldas forrasava valik,

 

 “Lehetsz olyan, amilyen vagy. Lathatod ugy a vilagot, ahogyan latod. De nem vagyok hajlando elfogadni latasmododat. Arro1 is lemondok, hogy az ellenkezöjeröl meggyozzelek. Mert tudom, hogy veg nelkiili vallalkozas lenne, amibe beletorne a bicskam. Hagylak. De onmagam maradok, es megtartom sajat latasmodomat. “

 

‘Ne vizsgalj senkiben semmit, ne fitelj el senkit, ne ragalmazz senkit, es az Ur nyugalmat ad neked.’

 

Hagyjunk rnasokat olyannak lenni, amilyenek, es ily modon mi is sajat magunk lehettink, 

 

A haragnak es a diihnek is van ertelme. Csak atto1 fiigg, megfelelöen tudunk-e banni velük, Az agressziok a közelseg es a tavolsag viszonyat akarjak szabalyozni, Ha tehat agresszivak leszunk, az mindig annak a jele, hogy nagyobb tavolsagra van szuksegünk, hogy masoknak nál nagy hatalmat engedtiink meg magunkkal szemben.

 

 “Ne nyugodjon Ie a nap ate haragoddal, különben ejjeli pihenesed alatt demonok jonnek, es megfelemlitenek teged, es meg gyávábád tesznek a kovetkezö nap küzdelmeiben. Mert az ejszaka remkepei rendszerint a harag nyugtalanito hatasabol keletkeznek. Semmi nem teszi az embert oly nagyon készsegesse harcanak feladasara, mint amikor nem tudja kontrollalni indulatait.” 

 

A hallgatas megakadalyoz bennunket abban, hogy biraskodjunk. Mindig szembesit bennunket onmagunkkal. Megtiltja nekiink azt az utat, hogy sajat arnyoldalainkat masokra vetitsuk,

Egyszer valaki azt mondta nekem, mintha nala minden el nem sirt konny a hataba szorult volna.

 A pszichologusok azt mondjak: akinek nines apai rokona, aki gerincet erosithette volna, es a batorsaghoz peldat mutatott volna, annak potapara van szuksege, Es ez nem ritkan ideologia, merev norma.

 

 Mi magunk is szabadulast erzunk, ha mas ok felejük fordulasunk altai talpra allnak, ha megtapasztaljak serthetetlen rneltosagukat, amelyet Istentol kaptak ajandekba, ha egyszeriben megelik, hogy többek, mint kötelessegteljesitök es teljesitmenyhordozok, Ha az emberek erzik, hogy figyelnek rajuk, akkor pontosan ez a törtenet jatszodik le. Akkor megtörtenik, hogy “elete lesz, es boldog lesz”.

 

Ha van batorsagod megmutatni sebeidet, akkor tapasztalni fogod, ahogyan az emberek hozzad jonnek, es serüleseikrol es sebeikrol meselnek, Masek tanacsadojava leszel. Sebeid igazgyongyokke valnak magad es masok szamara. Sebedet persze nem kell mindenkinek megmutatnod, szukseged van egy lepelre, amellyel elfedheted a kivancsiskodo bameszkodok elöl, Meg kell erezned, hoI mutathatod meg sebeidet, es hol jobb azokat eltakarni. Aki a masik emberben eletet ebreszt, annak munkaja onmagaban is ertelmes. Munkajaval az eletet, az egeszseget, az örö met es az eletkedvet szolgalja, Es nem tesz mast, mint Jezus parancsat teljesiti: “Szeresd felebaratodat, mint onmagadat!”

 

“A gyenge nem tud megbocsatani. A megbocsatas az erösek tulaidonsdga.”

 

 Ha megertern, hogy a masik csak azert sertett meg, mert a maga egy “serlült gyermek”, mert sajat serüleseit adta tovabb, akkor mar nem lesz hatalma felettem. Szabad leszek attol, amit elkövetett ellenem. Amig nem tudok megbocsatani, addig fliggok a masiktol. A megbocsatas szabadda tesz. 

 

“Aki megkönyöriil mason, az magaval tesz jót.”

 

Mindenben, amit teszunk, szuksegunk van mindig kitartasra, a cellaban maradasra es a hallgatasra is. 

 

“A megosztott kenyer izehez nines hasonlo.

 

A masok eletebe hozott rozsak nemcsak nekik illatoznak, de neked is. örömmel es szeretettel töltik el a te szivedet is. Miközben az emberek fele közeledsz, valami benned is mozgasba jön, bensöleg leszel szabad es tagas. Ez volt a titka Szent Erzsebetnek, A rozsalegenda erröl szol. A te eletednek is ez lehetne a titka.

 

 

Csak ha a szivemmel nézek, talalkozom a viragban teremtöje szépségével eés a fában sajat vágyammal, hogy erösen gyökerezzem egy melyebb alapba. Csak ekkor érzem meg egy fa megpillantasakor is a vágyakozast, hogy annyira nagyra nőjek es kiviragozzam, hogy masok arnyekomban vedettseget es közelemben vigaszt talaljanak. 

 

“A szeretetet csak akkor örizheijük meg, ha elajandekozzuk: a boldogsag, amit csupdn egyedül magunknak keresiink, sehol sem találhato, mert az a boldogsag, ami megfogyatkozik, ha másokkal megoszijuk, nem eleg nagy ahhoz, ogy bennünket boldogga tegyen. A boldogsagnak mindig szüksege van egy belsö térre és szabadsagra, az élet es a szeretet aramlasara. Minden egoista ragaszkodas szetrombolja a boldogsagot.

 

Aki szeret, az idöt hagy a masiknak a növekedésre. Lemond arro1, hogy a masikat saját kedve szerint formalja. Olyannak fogadja el, amilyen. Elfogadja, elviseli minden erösségével és gyengeségével, hibáival és korlataival egyiitt.

 

Szeretetiünk keveredik birtoklasi vaggyal, feltekenyseggel es felreertesekkel. A szeretet kicsüszhat kezünk kozül. Es egyszer csak már nincs is. Megprobalunk belekapaszkodni a masikba, mert nem szeretnenk elvesziteni öt. A masikto1 tökéletes tamaszt, tökéletes vedelmet es tökéletes szeretetet varunk el. De tökeleteset senki sem tud nekuünk ajandekozni. igy elvarasainkkal tulterheljuk a masikat. Sok hazassagi krizis oka ezekben a tulzott elvarasokban gyökerezik. 

 

és csak ebben a szabadsagban sikerülhet az emberi kapcsolat. Csak igy van mindenkinek elegendo levegöje a lelegzeshez, Ha az ember nem képes magát megnyitni a transzcendensnek, akkor magaba zarkozik, tönkremegy sajat bezartsaga es korlatozottsaga miatt. Az Istennel valo egysegben az ember egy lesz önmagaval, a teremtett vilaggal es minden emberrel.

 

Bizzal szeretetedben, de merülj szereteted melyere, hogy ott megtalald lstent, szereteted tulajdonkeppeni forrasat, Akkor elvezet téged lstenhez, aki nem pusztan ugy szeret, mint mi, hanem aki maga a Szeretet.

 

Ne kapaszkodj tehat görcsösen felelmedbe, hanem haladj át rajta. Akkor szived melyen meg fogod erezni azt a gyengéd szeretetet, amely félelmeiddel együtt elfogad, es felelmed minden szorongatasat es fenyegeteset feloldja.

 

Ha belegondolunk, milyen örökseget szeretnenk az emberekre hagyni, mit szeretnenk életünkkel tulajdonkeppen kifejezni, akkor mar nem fogunk többe betegsegünk es maganyossagunk körül forogni, akkor majd feltarul életünk titka, hogy halando emberek vagyunk, akik földi életük rövid uoan szeretetnyomokat szeretnenek hatrahagyni, hogy az utanunk jovdknek megmutassak az utat egy uj dimenzioba, az isteni szeretet dimenziojaba, amely a mi eletunket is atalakitja, es annak vegtelen ertelmet ajandekoz,

 

mit tudnank szeretetünk jelekent magunk utan hagyni? Ez a

 

,

 

életünk labirintusa.

---------

Az idöskor legfontosabb lelki feladata a halalra valo keszuüles. A halalközeli elmenyekröl rna sok könyv letezik, A klinikai halal allapotabol visszajöttek mondjak el tapasztalataikat. Mindannyian egyöntettüen allitjak, hogy mar nem felnek a halaltol, es hogy sokkal tudatosabban es intenzivebben elnek. Erzik, milyen nagy titok az élet. Minden egyes nap ujbol megtapasztaljak az élet ajandekat. Eletük igy uj minöseget kap. Ha a halallal szernbenezve elnenk, az uj eletminöseget ajandekozhatna nekük, a sziv uj eberseget es figyelmesseget.

 

Mindenkinek megvannak a maga sebei. Mik a te sebeid? Felismered öket, ha megvizsgalod erzekeny pontjaidat, HoI reagalsz nem megfelelöen a kritikara? Vizsgald meg sebeidet, es bekul] meg velük, A seb megnyit teged igazi ömagad szamara. A seb elevenen tart. Kenyszerit, hogy tovabb dolgozz önmagadon, es növekedj, A seb Istenre iranyit teged, lelked igazi orvosara, Szemleld meg sebeidet, es fedezd fel bennük a benned arado eletet.

 

 

 

Anselm Grün - Az életművészet könyve

 

 

-----------------------------------------------

 

TE ÉS AZ ISTEN

 

(...)
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot. A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot. Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép. Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egyegész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát. Nézd a hegyet. Nézd meg a folyót vagy a tengert. És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra. Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért,ami benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül.
Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.
Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.
Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél.
Ott dolgozik. Es ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Aztán egyszerre vége van. Csönd.
A felhők megszürkülnek.
Zsákmány után kujtorgó szélsuhancok csatangolják apjuk nyomát a völgyeken végig. Nyögés, sóhajtás hallatszik mindenütt. És már az eső esik. Mintha fönt valahol angyalok siratnák a megcsúfolt világot. Láttad a vihart?
Olyan éppen, mint a háború.
Tudósok, akik a világ nagy titkainak mélyét kutatják, azt mondják: elektromos feszültségek egyenlítődnek ki a viharok által. Aztán beszélnek arról, hogy egyik helyen fölmelegszik a levegő, másik helyen lehűl. És ebből lesz a szél.
Ez mind igaz lehet. De ezeken kívül, mindezeknek a mélyén van még valami. A rontás. Ez a magja minden viharnak.
Hogyan védekezzék rontás ellen a fa? Legyen egészséges és erős. Gyökerét eressze be mélyen a földbe, minél mélyebbre. A föld jó kincsei mélyen fekszenek, mint a tiszta víz. Tiszta és jó erőket szívnak föl a mélybe nyúló gyökerek.
Ne bontson a fa széles koronát, mely alatt más fák senyvedni kényszerülnek. A nap nélkül nyomorgó növény keserű nedveket ereszt, melyeknek maró párája megmérgezi a levegőt és viharfelhőket támaszt.
Ne tűrjön foltot a levelein. Legyen a lombja tiszta és makulátlan, napfényben csillogó, üde. Fénytelen, gyönge levelek hamar gombásodnak, korán sárgulnak és lehullanak. Kevesebb napfényt szívnak föl, és az olyan fa rostjai elvesztik rugalmasságukat.
Legyen jó a madarakhoz, akik fészket építenek vagy menedéket keresnek ágai között. Szeresse a harmatot és tisztelje az esőt. Tudva, hogy minden, ami a magasból jő, és minden, ami a föld mélyéből jő, őérette van és jó.
És végül ne féljen az éjszakától, a téltől és attól, hogy az idő telik. Telik akkor is, ha fél.
Így él a fa. S ha mégis vihar jönne rá: hajtsa meg engedelmesen a fejét s ha kell, a derekát is. Ne reszkessen és ne átkozódjék, mert nem tehet arról, hogy van vihar. A vihar van. Nem csak légköri elektromosság, nem csak a hideg és meleg kiegyenlítődése okozza. Még csak nem is az erdők rossz párája egyedül. A vihar van. Babonás, sötét erők képezik a magját, mely ott lebeg mindenkor vékony pókfonálon a világ fölött...

-----------
------------

 

 

 

Wass Albert:
VALAKI TÉVEDETT
Elbeszélések

- Imádkozzunk, magyarok...
A vállak megtörtek, a fejek mélyen aláhajoltak és az összetett kezek ujjai úgy kulcsolódtak egymásba, mint valami tépett, görcsös, vén gyökerek, melyek a földöntúliba szeretnének megkapaszkodni, mivel ezen a földön már nem jut számukra hely. És Cseke Márton mondta:
- Uramisten, itt állunk, látod, bujdosó magyarok, Te előtted a szeretet ünnepén. Karácsonyfát gyújtottunk münk is, a Te tiszteletedre, Uram s emlékezésül arra az időre, amikor még otthonunkban éltünk. A szeretet győzelmét kellene jelentse ez a mai nap, a szeretet győzelmét e világon. De bizony Uram, ez a világ ma nem a karácsonyfák világa, nem a csillagok s nem a gyertyák világa, fekete világ ez, Uram, melyikben élünk. De lásd, münk már nem lázadozunk többé s nem keressük többé azt sem, hogy ki volt a hibás mindabban, ami történt. Mert megismertük magunkat a Te kezed súlya alatt s megtanultuk, hogy a nagy dolgok nem országok s népek vezetőin múlnak, hanem az egyes embereken külön-külön, mind valamennyin. Mindnyájunkon ott volt a hiba, Uram s Te ítéltél fölöttünk. S tudjuk már azt is, hogy ez a Te legfelsőbb ítéleted addig szól, ameddig lélekben megtisztulván méltóak leszünk arra, hogy megkönyörülj rajtunk. S ezért Uram, a mai napon csak arra kérünk Téged: siettesd e világnak népeit, hogy fölismerjék hamar mindannyian a Te törvényedet, mely szerint a békességnek dolgát nem tárgyalótermekben, hanem külön-külön minden ember a maga lelkében kell elrendezze, kipusztítván onnan az irigységet, a gyűlöletet, az önzést és megnyitván azt a szeretet számára. Mert nem az az igazi békesség, amit zöld asztalok mellett papirosra írnak, hanem ami az emberiség lelkéből árad, külön-külön minden ember lelkéből a maga békessége s ez a sok kis békesség összeforrván meghozza az áldást a világra. De siess Uram, az emberek megjavításával, mert lásd, őszbe vegyül már lassan a hajunk s gyermekeink mellől otthontalanul múlik el a gyermekség ideje s mi lesz az olyan lélekből, amelyiket már bimbó korában befagyasztott az élet sivársága s mely örömtelenül sorvad e kietlen emberi sivatagban, aminek hontalanság a neve...

 

 

 

Lap tetejere