Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


érdekes,szépválogatás

2010.04.14

Apokrifek
ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM

Három út vezet az Igazsághoz. Az els út a tudaté, a második a természeté, a harmadik a múlt
generációk felgyülemlett tapasztalatain alapszik, amit az adott kor nagy mestermveinek
formájában kapunk. Beláthatatlan idk óta az ember és az emberiség mindhárom utat követi.
Az els Igazsághoz vezet utat a tudat útján követték a nagy misztikusok. Úgy tekintették,
hogy tudatunk a legközvetlenebb realitás a számunkra és, hogy ez a kulcs az Univerzumhoz.
Van valami, ami bennünk van, ami mi vagyunk. Az egyes korokon keresztül a misztikusok
felfedezték, hogy az emberi tudat törvényei magukba foglalnak egy aspektust, ami nem
található meg az anyagi világot uraló törvényekben.
Bizonyos dinamikus egység létezik a tudatunkban, ahol ugyanaz egyidejleg többet is jelent.
Lehetséges számunkra, hogy különböz gondolataink, ötleteink, eszmetársításaink, képeink,
emlékeink és megérzéseink legyenek egyidejleg, s ez a multiplicitás a másodperc töredéke
alatt mégis dinamikus egységet képez. Ezért azok a matematikai törvények, amelyek
érvényesek az anyagi világban és a kulcsot jelentik annak megértéséhez, nem lesznek
érvényesek a tudati síkon, abban a birodalomban, ahol kett meg kett nem szükségszeren
jelent négyet.
A misztikusok arra is rájöttek, hogy a tér, id és súly mérései, amelyek érvényesek a
természetben és az egész anyagi univerzumban, nem alkalmazhatók a tudatnál, ahol néha
másodpercek óráknak tnnek, és órák perceknek. Tudatunk nem a térben létezik és ezért nem
írható le térbeli mértékekkel. Saját idvel rendelkezik, ami nagyon gyakran idtlenség, s így
esetleges mértékek nem alkalmazhatók az ezen úton elérhet Igazságra. A nagy misztikusok
felfedezték, hogy az emberi tudat, - amellett, hogy számunkra a legközvetlenebb és
legbelsbb realitás, - egyidejleg a legközelebbi energia, harmónia és tudásforrás. Az az
Igazsághoz vezet út, amely a tudaton keresztül halad, eredményezte az emberiség nagy
tanításait, a nagy megérzéseket, és a nagy mestermveket minden korban. Ilyen tehát az els
út, amely az Igazsághoz, vagy annak forrásához vezet, amint azt az esszénus hagyományok
értik és értelmezik. Sajnos, a nagy mesterek csodálatos eredeti megérzései gyakran veszítenek
vitalitásukból, amint továbbadódnak generációról generációra. Nagyon gyakran módosulnak,
eltorzulnak, dogmává alakulnak, és értékeik még gyakrabban kövesednek bele intézményekbe
és szervezett hierarchiákba. A tiszta intuíciókat megfojtotta az id homokja, és végül is az
Igazság keresinek kell kiásniuk, akik képesek eljutni a lényegükhöz.
Másik veszély az, hogy azon személyek, akik az Igazsághoz a tudat útján akarnak eljutni, -
túlzásokba eshetnek. Olyan következésekre juthatnak, hogy ez az egyetlen út, ami az
Igazsághoz vezet, és semmibe veszik a többit. Nagyon gyakori, hogy az emberi tudat
specifikus törvényeit alkalmazzák az anyagi univerzumra is, ahol ezek nem érvényesek, és
elhanyagolják az annak megfeleleket. A misztikus gyakran teremt magának mesterséges
világot, mind messzebb és messzebb kerülvén a valóságtól, míg végül egy
elefántcsonttoronyba kerül, miután a realitással és az élettel már minden kapcsolatát
elveszítette.
Az említett utak közül a második a természet útja. Míg az els, a tudat útja belülrl indul, és
onnan hatol be a dolgok teljességébe, a második út az ellenkez irányt választja. Annak
kezdpontja a küls világ. Ez a tudósok útja, és sokan követték minden korban
tapasztalatokon és kísérleteken keresztül, az indukciós és dedukciós módszereket alkalmazva.
A tudós, aki pontos, kvantitatív mérésekkel dolgozik, mindent térben és idben mér, és
adataival létrehozza az összes lehetséges korrelációt.
Csillagászati teleszkópjával behatol a kozmikus tér távoli zugaiba, a különböz
naprendszerekbe és galaxisokba; a spektrál analízis segítségével meghatározza az egyes
bolygók alkotóelemeit; és matematikai módszerekkel elre megállapítja az égitestek
mozgását. A tudós az ok-okozat törvényét alkalmazva létrehozza az okok és hatásaik hosszú
sorát, ami segít neki magyarázni és mérni az univerzumot, valamint az életet.
De a tudós, a misztikushoz hasonlóan gyakran esik túlzásokba. A tudomány, miután
átalakította az emberiség életét, és nagy értékeket hozott az ember számára, elmaradt a
létezés, az élet és az univerzum végs problémáira adandó teljesen kielégít válaszokkal. A
tudós ok-okozat lánca biztos minden részletében, de nem tud mit kezdeni a lánc végével.
Nincs egy fix pont, amihez hozzáköthetné a lánc végét, és így a természeten és anyagi világon
keresztül az Igazsághoz vezet úton haladva, a tudós nem képes megválaszolni a minden
dolgok kezdetével és végével kapcsolatos nagy és örök kérdéseket.
A legnagyobb tudósok felismerték, hogy a tudományos lánc mögött van valami más, - ami
folytatódik annak a láncnak a végétl. Ugyanakkor, ott vannak a dogmatikus tudósok, akik a
sajátjuk mellett tagadják az Igazság bármely más megközelítését, és nem hajlandók
realitásként kezelni olyan tényeket és jelenségeket, amelyek nem illeszkednek pontosan saját
kategóriáikba és osztályozási rendszerükbe.
Az Igazsághoz a természeten keresztül vezet út nem a dogmatikus tudósé, éppen úgy, ahogy
az els út sem az egyoldalú misztikusé. A természet egy hatalmas nyitott könyv, amiben
minden megtalálható, ha megtanuljuk kivonni belle azt az inspirációt, ami megadatott
minden korok nagy gondolkodóinak. Ha megtanuljuk nyelvét, a természet fel fogja tárni az
élet és az univerzum összes törvényét.
Ez az oka annak, hogy az emberiség nagy mesterei idrl-idre visszavonultak a természetbe:
Zarathusztra és Mózes a hegyek közé, Buddha az erdbe, Jézus és az esszénusok a sivatagba -
és így követték a második utat, és egyidejleg a tudatét is. A két út nem összeférhetetlen,
hanem éppenhogy harmonikusan kiegészíti egyik a másikat, mindkett törvényeinek teljes
tudásával. Ilyen módon történhetett az, hogy a nagy tanítók olyan csodálatos és mélyen rejtett
igazságokhoz jutottak, amelyek milliókat inspiráltak az évezredek során.
Az Igazsághoz vezet harmadik út az elmúlt idk nagy gondolkodóinak bölcsessége, tudása
és tapasztalata, amit a nagy tanítások továbbítottak hozzánk, a nagy szent könyvek, vagy szent
írások, és a világirodalom nagy mestermveinek formájában, amelyek együtt alkotják azt,
amit manapság univerzális kultúrának neveznénk. Tömören, mindezért az Igazság
megközelítésének általunk alkalmazott módja háromszorosan egy: nevezetesen a tudaton, a
természeten és a kultúrán keresztül visz a célhoz.
A következ fejezetekben ezt az Igazsághoz vezet háromszoros utat fogjuk követni, és
néhányat megvizsgálunk, és lefordítunk az esszénusok szent írásai közül. Ezen írások
tanulmányozásának különböz módjai vannak. Egyik az, - amit a teológusok és a szervezett
egyházak alkalmaznak, - hogy minden szöveget szó szerint vesznek. Ez a dogmatikus út a
megkövesedés hosszú folyamatának eredménye, amivel az igazságok elkerülhetetlenül
dogmákká alakulnak.
Amikor a teológus ezt a legkönnyebb, de egyoldalú megközelítést követi, állandóan
ellentmondásokba és bonyodalmakba keveredik, és olyan végkövetkeztetéshez jut, ami
ugyanolyan távol van az igazságtól, mint ezen szövegek kutatójáé, aki úgy veti el azokat, mint
teljesen értékteleneket, és érvényteleneket. A dogmatikus teológus és az elfogul tudós
megközelítése két szélsséget képvisel.
A harmadik hiba annak feltételezése, amint ezt teszik egyes szimbolisták, hogy ezen
könyveknek nincs egyéb, mint szimbolikus tartalmuk, és nem egyebek, mint parabolák.
Sajátos, túlzó módjukon ezen szimbolisták ezrével csinálták e csodálatos szövegek különböz
és teljesen ellentmondó értelmezéseit. Az esszénus hagyományok szelleme ellentétben van e
kortalan írások interpretációjának mindezen módjaival és egészen más megközelítést követel.
Ezen könyvek értelmezésének esszénus módszere egyrészrl az, hogy harmonikus
összhangba hozzuk ket az emberi tudat és a természet törvényeivel, és másrészrl, figyelem
vesszük azon kor és környezet tényeit és körülményeit, amelyben íródtak. Ez a megközelítés
figyelembe veszi annak a népnek a fejlettségi és értelmi színvonalát is, amelyhez a szóban
forgó mester tanításai éppen szóltak.
Miután mindegyik nagymesternek alkalmazkodnia kellett tanításaiban hallgatóságának
színvonalához, szükségesnek találták, hogy megfogalmazzák mind exotérikus, mind
ezotérikus tanításaikat. Az exotérikus közléseik érthetek voltak a nép számára nagy
általánosságban, és a különböz szabályok, formák és rituálék olyan kifejezésekben voltak
megfogalmazva, amelyek megfeleltek az adott nép és kor alapvet szükségleteinek. Ezzel
párhuzamosan, az ezotérikus tanítások a korokat részben, mint írott részben, mint íratlan
hagyományok élték túl, minden formától, rituálétól, szabálytól és dogmától mentesen, s
azokat minden korszakban egy szk kisebbség tartotta életben és gyakorolta.

------------------------

Edward Bulwer-Lytton

Pompeji utolsó napjai

REGÉNY

 

a gyönyör meg a tudás egymással nem vegyíthető elemek, külön-külön kell élvezni a kettőt.

 

Mondd, Clodius, tudnak ezek az emberek egyáltalán szeretni? Még az érzékeikkel is alig. Ritkaság, hogy a rómainak szíve is legyen. Szellem helyett üres gépezet, hiányzik belőle az eleven élet. 

 

  A rózsa hamar elhervad, il-lata elszáll.

 

 

Ó, milyen nagyszerű ígéretekkel csábítottak Isis szentélyébe is!

– De gondolkozz csak – felelte a nazarénus. – Lehet-e igaz a vallás, amely minden erkölcsöt meg-csúfol? Azt mondják: imádd isteneidet. De mifélék azok az istenek, mit mondhattok róluk? Milye-nek a cselekedeteik, a tulajdonságaik? Nem úgy jelennek-e meg előtted, mint sötét lelkű bűnözők? És mégis azt kívánják, hogy szolgáld őket mint legszentebb istenségeket. Jupiter maga parázna há-zasságtörő. És a kisebb istenek, nem az ő gaztetteinek utánzói csupán? Azt mondják, ne ölj, de gyil-kosokat imádsz; azt mondják, ne paráználkodj, de akihez imádkozol, maga is parázna. Ó, mi ez va-jon, ha nem az ember legszentebb erényének, a hitnek a kigúnyolása? Fordulj az egy igaz Istenhez, és én elvezetlek az Ő szentélyébe. És ha nagyon is testetlennek véled, árnyéknak, a Teremtő és te-remtmény kézzelfogható kapcsolatáról alkotott emberi fogalmaid szerint, amelyekbe gyáván ka-paszkodunk, akkor fogadd el Őt fiában, aki magára vette halandóságunkat. Csakhogy a fiú halandó volta nem emberi bűnökben nyilvánult meg, mint a ti kitalált isteneiteké, hanem minden emberi erény kiteljesedésében. Benne a legszigorúbb erkölcs egyesült a leggyengédebb szeretettel. Ha pusztán ember lett volna, akkor is méltó arra, hogy istenítsük. Socratesnak, akit tiszteltek hívei, vannak tanítványai, iskolája. De mivé lesznek az athéni bölcs kétes erényei Krisztus tündöklő, vi-tathatatlan, tevékeny, nem szűnő és önfeláldozó szentségéhez mérten? Pedig most Krisztus emberi jelleméről beszélek csupán, így jött közénk, mint eljövendő korok mintaképe, hogy megmutassa nekünk a megtestesült erényt, amelynek látására Plato áhítozott. Ez volt az igazi áldozat az embe-rért, ám a dicsfény, amely halála órájában övezte, nemcsak a földet ragyogta be, hanem megnyitotta előttünk az eget is! Lám, meghatódtál, megrendültél.

 

– Olyasmit kérdezel tőlem – kezdte rövid hallgatás után –, vagy kérdeznél hamarosan, ami a leg-mélyebb titok, a legtöbb, amit emberi lélek még befogadhat. Azt kívánod tőlem, hogy fejtsem meg az élet rejtélyét. Ködös, szűkre szabott létünk rövid ideje alatt, mint gyermekek a sötétségben, a homályból kísérteteket formálunk magunknak. Gondolataink hol iszonyodva visszahúzódnak, hol meg eszeveszetten vetik bele magukat az ismeretlenbe, és tévelyegve találgatják, mit rejt a sötétség. Tehetetlenül tapogatózunk erre-arra, hogy vakon botorkálva elkerüljük a rejtőzködő veszélyt, nem ismerjük létünk határait, hol fojtogatóan szűknek érezzük, máskor kitágítjuk olyannyira, hogy elve-szítjük szemünk elől az öröklét végtelenjében. Ebben az állapotban minden bölcsesség szükségsze-rűen két kérdés megválaszolásában sűrűsödik össze: „Mit higgyünk? Mit vessünk el?” Ezekre a kérdésekre vársz tőlem választ?

Apecides igenlően bólintott  – Az embernek kell a hit – folytatta az egyiptomi szomorúan. – Kell valami, amibe reményét ves-se. Ilyen az emberi természet, örökségünk ez, amelyre akkor döbbenünk rá, amikor rémülten látjuk, hogy mindaz, amiben megtanítottak hinni, szertefoszlott, kint hányódunk a bizonytalanság sivár, parttalan tengerén, segítségért kiáltunk, egyetlen deszkaszálért, amelybe megkapaszkodhatunk, sze-retnénk, ha felrémlene valamiféle, bármilyen ködös és távoli part, amelyet majdan elérhetünk. Nos hát, figyelj. Nem felejtetted még el, miről beszélgettünk ma?

– Elfelejteni?!

– Bevallottam neked, hogy az istenségeket, amelyeknek ezer meg ezer oltára füstölög, emberek találták ki. Bevallottam, hogy rítusaink, szertartásaink hókuszpókuszok, csupán arra valók, hogy megtévesszük a tömeget, és rávegyük arra, ami a javára válik. Elmagyaráztam neked, hogy ez a szemfényvesztés hozta létre a társadalom rendjét, a harmóniát ezen a világon, a bölcsek hatalmát. A bölcsek hatalma a köznép engedelmességén nyugszik. Ezért tehát folytatjuk az üdvös csalást. Ha már az embernek valamiben feltétlenül hinnie kell, akkor hadd legyen az, amit atyái hagytak reá, amit szentesít és erősít a megszokás. Ha pedig önmagunknak emelkedettebb hitet keresünk, mert fi-nomabb érzékeinket sértik az otromba utánzatok, a többieknek azért hagyjuk meg a mankót, amely a mi súlyunk alatt összeroppanna, így van ez bölcsen és jól.

        Folytasd. – Ennyire már volnánk tehát – folytatta az egyiptomi. – A régi határköveket sértetlenül meghagy-juk azoknak, akiktől immár megválunk, mi pedig készüljünk a nagy útra, új égtájak felé. Töröld ki emlékezetedből és gondolataidból mindazt, amiben eddig hittél. Feltételezzük, hogy lelked üres, mint a megíratlan papirusztekercs, és kész befogadni minden új élményt. Nézz körül a világon, lásd meg szabályos rendjét, szerkezetét. Valaminek ezt meg kellett teremtenie: a terv tervezőre vall. Ez a bizonyosság az első szilárd pont, ahol lábunkat megvethetjük. De vajon mi az a valami? Egy isten, kiáltod. Várj. Hagyjuk a zavaros és zavaró elnevezéseket. Arról, ami a világot teremtette, nem tu-dunk, nem tudhatunk semmit, néhány tulajdonságát ismerhetjük csupán. Ilyen a hatalom és ilyen a változhatatlan, szigorú, mindent elsöprő, kíméletlen rend, amely nem ismer egyéni kivételeket, gör-dül, árad, perzsel, úgy halad előre, tovább, mit sem törődve a tömegből kiszakadt, földre hullott szí-vekkel, amelyeket kerekei eltaposnak. A gonosz és a jó keveréke, a szenvedés meg a bűn jelenléte a világon mindenkor zavarba ejtette a bölcseket. Teremtettek maguknak valamiféle istent, és úgy vél-ték, hogy ez az isten jóságos. De honnan jön akkor a rossz? Miért tűri meg az isten, sőt, miért te-remtette, miért állandósítja? A perzsák erre úgy válaszoltak, hogy teremtettek maguknak még egy második szellemet is, amelynek természete a rossz, és feltételezik, hogy ez a szellem folytonos harcban áll a jóságos istennel. Az egyiptomiak hasonló démonnak képzelik a sötét, szörnyűséges Typhont. Bosszantó baklövés, csak növeli a zűrzavart. Ostobaság, hiábavaló önámítás, amely az is-meretlen hatalomból mindenáron tapintható, testi, emberhez hasonló lényt alkot, amely a Látható-hoz hasonló természettel és tulajdonságokkal ruházza fel a Láthatatlant. Nem. A nagy tervezőnek olyan nevet kell adnunk, amely nem késztet zavaró gondolattársításokra, és amelytől a titok érthe-tőbbé válik. Ez a név: a SZÜKSÉGSZERŰSÉG. A Szükségszerűség parancsol az isteneknek, mond-ják a görögök. Hát akkor mire valók az istenek? Az ő közreműködésük feleslegessé válik, máris fe-lejtsük el őket. A Szükségszerűség uralkodik mindenen, amit látunk, és a Szükségszerűség lényege a hatalom és a rend. Többet akarsz ennél? Hiába, nem tudhatsz meg semmit; nem tudhatod, örökké-való-e, és azt sem, hogy vajon új életre kényszerít-e bennünket a sötétség után, amelyet halálnak nevezünk. Nem tudhatjuk. Hagyjuk tehát ennyiben az ősi, láthatatlan és mérhetetlen hatalmat, és forduljunk most már ahhoz, amiben mi, emberek, ezt a hatalmat működni látjuk. Tőle már többet várhatunk, és többet is megtudhatunk róla, körülöttünk van mindenütt, és a neve: TERMÉSZEt  A Természet a mérhetetlen univerzum nagy képviselője, működését a Szükségszerűség törvényei szabják meg, és tőle kapjuk képességeinket, hogy vizsgálódhassunk. Ezek a képességek: a kíváncsiság és az emlékezet, a kettő egyesülése; az értelem, kiteljesedése: a bölcsesség. Nos, e képességek segítségével vizsgálom én a Természet kimeríthetetlen gazdagságát. Vizsgálom a földet, a levegőt, az óceánt, az eget, és azt ta-pasztalom, hogy valami titokzatos módon vonzza egyik a másikát: a hold szabályozza a dagályt és az apályt, a levegő tartja fönn a földi létet, az életet és a gondolkodást, a csillagok ismeretében mér-jük ki a föld határait, osztjuk fel korszakokra az időt, sápadt fényük mutatja az utat a múlt mélysé-geibe, és fennkölt tanaikból megtanuljuk felismerni a jövő rendeléseit. Ilyen módon, ha a Szükség-szerűséget nem ismerhetjük is meg, legalább megismerjük parancsait. Lássuk most, miféle tanulságot tallózunk össze ebből a vallásból? Mert vallás ez is. Magam két istenségben hiszek: a Természetben és a Szükségszerűségben. Utóbbinak tisztelettel hódolok, az előbbit tanulmányozom. És mi az én vallásom tanítása? Íme: a világon minden törvény általánosságban érvényes csupán. A nap sokak örömére süt, de keveseknek bajt is okozhat. Az éjszaka álmot ad a nagy többségnek, de míg mások pihennek, oltalmat is lel benne a gyilkos. Az erdők a föld ékességei, de kígyók és vadál-latok búvóhelyei is. Az óceán bárkák ezreit hordozza hátán, de egyet elnyel olykor. A Természet te-hát a többség, de nem mindenki javára munkálkodik, és a Szükségszerűség hajtja félelmetes útján. Ez a világ rettegett mozgatóerőinek tanítása, ezt kell elfogadnom, hiszen teremtményük vagyok magam is. Nem vetem el a papi szemfényvesztést, mert a többségnek jó szolgálatot tesz. De része-sévé teszem embertársaimat a tudásnak, mindannak, amit fölfedezek, kiteljesítem számukra a tudo-mányokat, lendületet adok a civilizációt terjesztő tanok magasba ívelő pályafutásának. Ennyiben szolgálom a tömeget, engedelmeskedem az általánosan érvényes törvénynek, megvalósítom a nagy-szerű erkölcsi elveket, amelyekre a Természet tanít. Magamnak azonban fenntartom a kivételes egyén jogait, a bölcset megillető jogot. Meggyőződésem, hogy egyéni cselekedeteimnek nincs sú-lyuk a jó és a rossz hatalmas mérlegén, de meggyőződésem az is, hogy tudásom gyümölcsei na-gyobb áldást hozhatnak a nagy tömegnek, mint amennyit vágyaim árthatnak a keveseknek (hiszen az előbbiek eljuthatnak a föld legeldugottabb zugába is, és megnemesíthetik a születendő nemzedé-keket). Bölcsességet adok a világnak, a szabadságomért cserébe. Megvilágosítom mások életét, és élvezem a magamét. Igen, tudományunk örök, de életünk véges, addig tegyük széppé, amíg tart. Ne tagadd meg ifjúságodtól az örömöket, érzékeidtől a gyönyört. Hamarosan eljön az idő, amikor a bo-rospohár szilánkokra törik, és a virágfüzérek szirmai elhervadnak. Örülj, amíg teheted

.

 

Egy bukott dinasztia sarjában, az elsüllyedt nép fiában a kielé-gítetlen gőg szelleme élt, amely eltorzíthatja a nála nemesebbet is, kivált, ha úgy érzi, hogy vissza-vonhatatlanul kizárták abból a körből, amelyben ősei fényeskedtek, és mindabból, amire mind képességei, mind születése révén jogot formálhatna.

 

Mintha hídon állt volna, az élet hídján, visszanézett, és világosan látta elfecsérelt ifjúságát, míg túlfelől már az öregkor árnyai közeledtek.

 

Elég egy cseppnyi féltékenység, és a szerelem parazsa nyomban elfojthatatlanul lángra lobban.

 

 

 

 

A te jövőd árnyai az elysiumi kertekben sütkéreznek, aszfodéloszok és rózsák között fonják boldogságod virágfüzérét.

 

– Oly fiatal vagy, hogy a szerelemnek még csak az árnyéka érintett.

 

 

Ilyen a szerelem is, ha boldog és viszontszerető szívre talál, akkor üdítő, mint a játszi szél, de a szellő, amely a szerelmes szívet simogatja, az élet zöldellő fájáról le-hullott, reményét vesztett szívet, amelyből elköltözött a nyár, csak gyötri, tépázza, felkavarja. Az ilyen szívnek nincsen ága, amelybe kapaszkodjék, addig-addig sodródik céltalanul, míg a szél elül, és ekkor örökre elvész a sárban.

 Ha olvasóim közül volt valaki szerelmes az életnek azokban az éveiben, amelyekre mosolyogva emlékezünk, amikor még a képzelet uralkodik az értelem felett, akkor megmondhatja, hogy azt a törékeny és bonyolult érzelmet minden más, későbbi szenvedély-nél sokkal fájóbban megsebezte a féltékenység.

Olyan volt, mint a pillangó, amelyet előcsalogat a téli napsütés, és boldogan fürdik a váratlan fényben, mert nem is sejti, hogy újra föltámad a fagyos szél, és hidegétől estére holtra dermed.

 

 Szomorú, titokzatos gyermek volt, úgy jött, és úgy is távozott, mint a kismadár, ha véletlenül beröppen a szobánkba, egy percig látjuk, amint riadtan verdes szárnyával, azután kisuhan ismét: nem tudjuk, honnan jött, és hová szállt előlünk.

 

 

 

– És a Mindenható, aki olvas a szívekben, lássa meg a tiédben a nemes szándékot, és bocsássa meg, hogy tévúton jársz.

 

 

Ha úgy véljük, hogy a sors kegyetlenebbül bánik velünk, mint másokkal, és tulajdon tetteinket nem ítéljük meg igazsá-gos szigorral, akkor könnyen hajlamosak leszünk ellenséget látni az egész világban, dacba burkoló-zunk, hogy leküzdjünk mindenféle puhányságot önmagunkban, és szabadjára engedjük sötétebb szenvedélyeinket, amelyeknek táptalaja az érzés, hogy igazságtalanul sújtott a sors.

 

-------------------------------------------------------

RHONDA BYRNE   atitok

 

Tudtad, hogy a rosszkedv egy pillanat alatt elűzhető? Tegyél fel valami gyönyörű zenét, vagy kezdj el énekelni - egyből megváltozik a hangulatod! Vagy egyszerűen gondolj valami szépre. Kép-zelj magad elé egy kisbabát vagy egy általad szeretett embert. Feledkezz bele ebbe a képbe. Ne en-gedd, hogy más gondolatok beférkőzzenek az elmédbe. Garantálom, hogy jobban leszel!

 

Az univerzum leghatalmasabb ereje a szeretet. Ennek az érzésnek van az összes többi közül a legmagasabb rezgésszintje. Ha képes vagy rá, hogy minden gondolatodat szeretetbe csomagold - hogy mindent és mindenkit szeress -, életed gyökeresen megváltozik.

Amikor megérted és megtanulod kezelni saját gondolataidat és érzéseidet, akkor jössz rá igazán, hogy te magad teremted meg a saját valóságodat. Szabadságod és minden hatalmad ebben a felfedezésben rejlik.

 

Az első lépés a kérés. Küldj egy utasítást az univerzum felé! Tudasd vele, hogy mit akarsz. Az univerzum válaszolni fog a gondolataidra. Mi is az, amit valójában akarsz? Ülj le, és írd össze egy papíron. Jelen időt használj. Kezdd mondjuk így: „Nagyon boldog és hálás vagyok, amiért...” És aztán fejtsd ki, milyen életre vágysz. Ne hagyj ki semmit.

 

A választás a tiéd, de nagyon pontosan kell tudnod, hogy mit szeretnél. Fogd fel úgy, hogy ez a te részed a munkában. Ha nem tisztázod a vágyaidat, a vonzás törvénye nem lesz képes teljesí-teni azokat. Ha zilált, nem egyértelmű rezgéseket bocsátsz ki, csakis ezeknek megfelelő reakciókat várhatsz. Gondold hát végig nagyon alaposan, mit akarsz. Most, hogy tudod, hogy bármit elérhetsz és megtehetsz, és nincsenek határok, mégis mit szeretnél?

A kérés a Teremtő Folyamat első lépése, úgyhogy mostantól próbálj meg rászokni! Ha dön-tés előtt állsz, és nem tudod, merre indulj, kérj! Nem szabad, hogy bármi is a világon megállítson. Csak kérj!

Kéréseidet nem kell többször elmondanod. Éppúgy, ahogy a katalógusból rendelésnél. On-nan is csak egyszer szokás megrendelni a kiválasztott dolgot. Az nem járja, hogy feladod a rende-lést, aztán elkezdesz kételkedni benne, vajon elment-e, ezért feladod még egy párszor. Egyetlen egyszer rendelsz. A Teremtő Folyamatnál is így van ez. Az első lépés lényege annyi, hogy tisztába jöjj saját vágyaiddal. Ha ez sikerül, a kéréssel már meg is vagy.

 

A második lépés lényege a hit. El kell hinned, hogy vágyad tárgya már a tiéd. Rendíthetetle-nül.

 

Hinned kell benne, hogy megkaptad, amit kértél. Sőt tudnod kell, hogy minden, amit kérsz, abban a szent pillanatban teljesül. Abszolút és tökéletes bizalommal. Amikor katalógusból rendelsz, akkor is nyugodt vagy, hiszen tudod, hogy a választott áru meg fog érkezni, te pedig zavartalanul folytathatod az életedet.

 

„Gondolj úgy vágyad tárgyára, mintha már a sajátod lenne. Tudd, hogy meg fog érkezni, ha eljön az ideje. Hagyd, hogy így legyen. Ne aggodalmaskodj miatta. Ne gondolj a hiányára. Tudd, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, hogy már most a birtokodban van.”

 

Amikor kérsz valamit, és közben hiszed és tudod, hogy egy láthatatlan szinten már a tiéd, az egész univerzum megmozdul, hogy láthatóvá tegye. Úgy kell tehát viselkedned, beszélned és gon-dolkodnod, mintha vágyad tárgya már most a birtokodban lenne. Hogy miért? Mert az univerzum egy tükör, amely a vonzás törvényének megfelelően saját gondolataidat vetíti vissza rád. Érted már? Ha arra gondolsz, hogy még nem a tiéd, továbbra is ezt az állapotot vonzod magadhoz. Hinned kell tehát, hogy megkaptad. Vágyad beteljesülésének frekvenciáját kell kibocsátanod. Csak így tudod bevonzani az ennek megfelelő képeket az életedbe. A törvény majd úgy rendezi a körülményeket, az embereket és az eseményeket, hogy valóban megkapd, amire vágysz.

Amikor befizetsz egy utazásra, lefoglalsz egy autót, vagy megveszel egy házat, tudod, hogy az a tiéd. Eszedbe sem jut, hogy befizess egy másik útra is, lefoglalj még egy autót, vagy megve-gyél egy második házat. Ha nyeremény vagy örökség üti a markod, tudod, hogy az a tiéd, még ak-kor is, ha fizikailag még nem kaptad meg a pénzt. Erről az érzésről beszélek: amikor hiszed, hogy valami már a birtokodban van. Ha sikerül ezt az érzést, ezt a bizalmat, ezt a hitet magadévá tenned, a vonzás törvénye úgy rendezi a dolgokat - körülményeket, embereket, eseményeket -, hogy való-ban megkapd, amire vágysz.

Hogy hogyan alakíthatod ki magadban ezt a bizalmat? Tegyél úgy, mintha. Akárcsak a gye-rekek. Játszd el, mintha már a tiéd volna. Ha jól játszod a szerepet, idővel elkezdesz hinni benne, hogy a vágyott dolog már a birtokodban van. A dzsinn mindig az uralkodó gondolataidra reagál, és ez nem csupán a kérés pillanatára igaz. Vagyis a kérés után is hinned és tudnod kell, hogy megkap-tad, amit kértél. Higgy! A rendíthetetlen hit a legnagyobb fegyvered. Ha hiszel vágyaid megvalósu-lásában, készülj fel, mert idővel csodát látsz!

 

„Bármit elérhetsz, amit szeretnél - csak tudnod kell, hogyan formálj öntőmintát hozzá saját gondolataidból. Nincs álom, amely ne válhatna valóra, ha megtanulod használni a benned dolgozó Teremtőerőt. A módszer mindenki számára ugyanaz. A lényeg, hogy megtanuld, hogyan használd a rendelkezésedre álló hatalmat... hogy szabadon, a maga teljességében áramolhasson bennünk a Te-remtőerő.”

Robert Collier

 

Dr. Joe Vitale

Az univerzum úgy alakítja a dolgokat, hogy megtörténjen, amire vágysz.

 

Hogy hogyan fog történni, hogy az univerzum hogyan fogja elintézni - mindez nem a te asz-talod. Engedd, hogy az univerzum végezze a dolgát. Ha a hogyan kérdésén töröd a fejed, a hiány frekvenciáján tartózkodsz, hiszen nem bízol abban, hogy vágyad tárgya már a tiéd. Úgy gondolod, hogy neked kell tenned róla, és nem bízol az univerzum gondoskodásában. Jegyezd meg tehát: a hogyan nem a te részed a Teremtő Folyamatban.

 

Harmadik lépés: Fogadd!

 

A folyamat harmadik és egyben utolsó lépése a fogadás. Hagyd, hogy átjárjon az ezzel kap-csolatos öröm. Érezd úgy magad, mintha már megkaptad volna.

 

Marci Shimoff

A folyamat nagyon fontos része, hogy jól érezd magad, hogy örülj - hiszen ha így teszel, vá-gyaid beteljesülésének frekvenciájára hangolódsz.

 

Michael Bernard Beckvith

Érző univerzumban élünk. Éppen ezért, ha csak intellektusunkkal hiszünk vágyaink megvaló-sulásában, de nincs meg bennünk a megfelelő érzelmi háttér, nem érhetjük el azokat. Éreznünk is kell őket.

 

Tehát: kérj, higgy benne, hogy már megkaptad, és ezek után nincs más dolgod, mint jól érezni magad! Ha így teszel, automatikusan a fogadás frekvenciájára hangolódsz. Arra a frekvenciá-ra, amely lehetővé teszi, hogy minden jó megtaláljon, és vágyaid valóra váljanak. Hiszen nem kér-nél olyasmit, aminek a beteljesüléséhez nem pozitív érzések társulnak, ugye? Kapcsolj hát a jó érzés frekvenciájára, és meglátod, megkapod, amit szeretnél.

A következő állítással gyorsan erre a frekvenciára hangolhatsz: „A fogadás állapotában va-gyok. Most, ebben a pillanatban felém áramlik minden elképzelhető jó. [Ide írd vágyad] már úton van felém.” És érezd. Érezd úgy magad, mintha már megkaptad volna.

Egyik kedves barátom, Marcy nagy teremtő. Saját szememmel láttam, hogy képes mindent átérezni. Érzi, milyen lenne, ha megkapná, amire vágyik. Bármit képes létrehozni, vagyis létre érezni. Sosem áll le a hogyan, mikor és hol kérdésénél, egyszerűen érez, és ezáltal teremt.

Érezd hát jól magad most!

 

Bob Proctor

Ahogy az egyik elképzelést sikerül valóra váltanod, máris abba a helyzetbe kerülsz, ahol még nagyobb álmok várnak rád. Erről szól a Teremtő Folyamat, barátom.

 

„És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”

Matthew 21:22

 

A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy meglészen néktek.”

Mark 11:24

 

Bob Doyle

A vonzás törvényének megértése támpont a megfelelő érzések kialakításában, amelyet sokfé-leképpen kiegészíthetsz. Menj el egy próbavezetésre a kiszemelt autóval. Térképezd fel a lakáskíná-latot. Járd körbe álmaid házát. Tegyél meg mindent, ami erősíti vágyaid teljesülésével kapcsolatos pozitív érzéseidet. Ezzel sokat teszel azért, hogy valóban megkapd, amit szeretnél.

 

Amikor úgy érzed, mintha már a tiéd volna, és ez az érzés olyannyira valós, hogy nem lehet megkülönböztetni a tényleges állapot okozta érzéstől, az az igazi hit. Ha idáig eljutsz, vágyad telje-sül.

 

Bob Doyle

Lehet, hogy felébredsz, és ott lesz. De talán egy váratlan ötlet azt súgja majd, hogy valamit meg kell tenned. Ilyenkor nem szabad úgy érezned, hogy: „Igen, akár ezt is tehetném, de nagyon nehezemre esne.” Ha ez a helyzet, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem jó úton jársz.

Néha bizony cselekednünk kell, de ha valóban összhangban vagyunk az univerzummal, ak-kor ez örömöt okoz. Élettel tölt el. Olyan, mintha megállna az idő. Akár egész nap képesek lennénk azt a valamit csinálni.

 

A cselekvés szó sokaknak a munkát juttatja eszébe. Az ilyen ösztönös megmozdulásoknak azonban semmi közük a munkához. Az előbbiek sajátja, hogy a befogadást, a fogadást teszik lehe-tővé. A munkaként értelmezett cselekvés, amikor az ember megpróbál elérni valamit, ehhez képest visszalépés. Az ösztönös cselekvés mindig könnyed és erőlködésmentes, amely csodálatos érzéssel tölt el.

Gondolj úgy az életre, mint egy gyors sodrású folyóra. Ha erőlködsz, hogy elérj valamit, az olyan, mintha árral szemben úsznál. Nehéz és küzdelmes. De ha ráhangolódsz az univerzumra, és tőle várod vágyaid teljesítését, az inkább arra hasonlít, mint amikor hagyod magad sodortatni a víz-zel. Semmi plusz energiát nem igényel. Erről ismerszik meg az ösztönös cselekvés, illetve az együttmozgás az univerzum és az élet áramával.

Néha észre sem vesszük, hogy egyáltalán tettünk valamit, egészen addig, amíg végül az eredmény egyértelművé válik. Ez azért van, mert az ösztönös cselekvés örömteli és természetes. Ilyenkor csodálkozva nézünk vissza rá, hogy az univerzum miként alakította, csűrte-csavarta úgy a dolgokat, hogy megkapjuk, amit akartunk. Bízz az ösztöneidben, mert azok az univerzum késztetéseit közvetítik. Általuk az univerzum kommunikál veled a befogadás frekvenciáján. Ezért ha ösztönös megérzésed támad, mindig kövesd, és mágnesként vonzol majd magadhoz mindent, amire vágysz.

 

Bob Proctor

Magadhoz vonzol majd mindent, amire csak szükséged van. Ha pénz kell, megkapod. Ha emberi társaság híján vagy, azt is megkapod. Ha egy bizonyos könyvre van szükséged, megkapod. Ezért mindig figyelj oda rá, hogy kit és mit vonzol magadhoz. A teremtés szó szerint fizikai valóság-gá változtatja vágyaidat, és mindezt veled és általad teszi. A törvény értelmében.

 

Ne feledd, hogy mágneses erőd van, amellyel magadhoz vonzod a dolgokat. Ha tisztázod magadban, hogy mit is szeretnél, akkor képes leszel olyan mágnes lenni, amely csak a vágyott dol-gokat vonzza, és egyben vágyad tárgyát is magnetizálod. Minél többször tapasztalod meg a vonzás törvényének működését, annál jobban megerősödik mágneses erőd - hiszen hozzáadódik a hit, a bi-zonyosság és a tudás ereje.

 

Michael Bernard Beckvith

Indulj a semmiből, és ebből a semmiből, ebből a kiúttalanból kirajzolódik majd egy út.

 

Csakis saját magadra van szükséged. No meg arra a veled született képességre, amely által teremteni tudsz a gondolataiddal. Minden, amit valaha emberkéz alkotott, egyetlen aprócska gondo-latként indult. Ebből nőtt ki aztán az út, amely elvezetett a láthatatlantól a láthatóig.

 

A vizualizáció hatékony módszere

 

A vizualizáció technikáját mind a régmúlt, mind a ma nagy tanítói és avatárjai ismerik és al-kalmazzák. Charles Haanel 1912-es, The Master Key System című könyvében huszonnégy olyan heti gyakorlatot közöl, amelyek segítségével elsajátítható a vizualizáció. (A teljes mesterkulcs-rendszer pedig megtanít, hogyan lehetünk úrrá gondolatainkon.)

A vizualizáció módszere azért nagyon hatásos, mert miközben elképzeljük magunkat a vá-gyott állapotban, arra a helyzetre jellemző gondolatok és érzelmek születnek bennünk. A vizualizá-ció gyakorlatilag nem más, mint képekben megjelenített, erősen összpontosított gondolat, amely hasonlóan erős, intenzív érzéseket kelt. A módszer használata közben tehát nagyon erős frekvenciát bocsátunk ki az univerzum felé. A vonzás törvénye pedig fogja az adást, és visszasugározza az an-nak megfelelő képeket. Vizualizáció közben, amikor kivetíted elméd vetítővásznára az általad kitalált képeket, egy dologra nagyon ügyelj: mindig és csakis a végeredményre összpontosíts.

Tegyünk egy próbát! Vedd most szemügyre a kézfejedet! Figyelj meg minden apró részletet: a bőröd színét, az anyajegyeket, az ereket, a gyűrűket az ujjaidon, és a körmeidet. Rögzítsd magad-ban a látottakat. Mielőtt még lehunynád a szemed, lásd, amint ezek a kezek megmarkolják vadona-túj autód kormánykerekét.

Valójában az érzés indítja be a vonzást, a gondolat vagy a kép önmagában nem elég. A leg-több ember azt hiszi, hogy ha pozitív gondolatai vannak, vagy ha vizualizálja, amit szeretne, akkor meg is kapja azt. Mindez azonban nem elegendő, ha közben nem érzed gazdagnak, boldognak és szeretettel telinek magad. Ebben az esetben ugyanis nem jön létre a vonzás.

 

Ha rábízod a „hogyan” kérdését az univerzumra, megfogsz lepődni az eredményen. Ilyenkor történnek ugyanis a csodák.

 


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VISSZAUTASÍTÓ ÉRZELMEKRŐL

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas,
beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek
csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha
valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé.
Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és
nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges
jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod:
piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet
előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön
éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik;
semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzádvonatkozásában
szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent
egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet
érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, más



Weöres Sándor: A teljesség felé

részt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen
van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd
nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd
nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned,
vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét
s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül,
hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod
nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.