Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JG SV FILOZÓFIJA

2012.06.11




JOSTEIN GAARDER 
Sofie
világa
 
REGÉNY A FILOZÓFIA
 
TÖRTÉNETÉRŐL

[...]


i vagy te? Hogyan keletkezett a világ? Hogyan lesz földből és vízből élő béka? Hiszel asorsban? Mire van szükségünk a boldog élethez?
 
Sofie Amundsen tizenöt éves norvég kislány különös kérdéseket tartalmazó levelekre bukkana levélládában. Ahhoz, hogy megválaszolhassa az önmaga és a világ létezésének titkait érintőkérdéseket, kalandos szellemi utazásra indul az európai kultúra és filozófia történetében.
 Sofie-
val együtt az olvasó is észrevétlen részese lesz ennek a nem mindennapi filozófiaiutazásnak, melynek során az európai kultúra legendás alakjai tűnnek elénk: Athén romjaiközött találkozunk az ideák mágusával, Platónnal, megtudjuk, mi köze van Démokritosznak alegóhoz, miért ügyelt Arisztotelész oly kínosan a rendre, miért azt tartotta ésszerűnek Hegel,ami életrevaló.
 
Szókratész nyomán megtanulhatunk kérdezni, Locke az emberi gondolatok és képzetek eredetéhez kalauzol. Descartes és Spinoza, Hume és Kant, Kierkegaard és N
ietzsche
mindannyian kiveszik részüket a kérdések megválaszolásának izgalmas munkájából A Sofievilága az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere Nyugat
-
Európában, 38 nyelvrefordították le eddig.

 


*
 
Lehetetlen, hogy valaki felfogja az élet jelentőségét a halál tudata nélkül, tűnődött. De éppily lehetetlen a halálra gondolni úgy, hogy eszünkbe ne jutna, milyen nagyszerű az élet.
 
 Nagyanyja is valami hasonlót mondott neki aznap, amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. „Csak most érzem igazán, milyen gazdag az élet.”
 
Milyen szomorú, hogy az emberek többségét csak a betegség döbbenti rá az élet pótolhatatlanságára! Talán nekik is jobb lenne, ha már előbb kapnának egy
ilyen titokzatoslevelet!

*
A legnagyobb görög filozófusok egyike, aki egyébként több mint kétezer évvel előttünk élt, úgy vélekedett, hogy a filozófiát az emberi csodálkozás szülte. Az embereket annyiramegdöbbenti saját létezésük, hogy az erre vonatkozó kérdések mintegy önmaguktól vetődnek
fel.

*
 filozófusokra ez nem vonatkozik. Ők sohasem képesek arra, hogy megszokják a világot.Számukra a világ rendkívüli –
 
mondhatni rejtélyes, misztikus valami. A filozófusoknak és akisgyermekeknek tehát van egy közös tulajdonságuk.
 
Végül is arról van szó, hogy a filozófusolyan érzékeny marad egész életében, mint a kisgyermekek.


*
A mitikus világkép

Évezredeken keresztül a világon mindenütt a filozófiai kérdéseket mítoszok sokaságaválaszolta meg. A görög filozófusok viszont megpróbálták rábírni az embereket, hogy ne bízzanak többé e magyarázatokban.
 
Ha meg akarjuk érteni az első filozófusok gondolkodásmódját, először a mitikus világképlényegét kell megfejtenünk.

*
Az ó északi, de mindenmás mitológiának is alapeleme a kényes egyensúly a jó és a rossz erői között.
 
Ez a történet a természetben uralkodó rendre, valamint a jó és a rossz erők között dúlóállandó küzdelemre ad
mitikus magyarázatot.
A filozófusok viszont éppen az efféle mitikusmagyarázatokat szerették volna elkerülni.
 
De azért meg kell jegyeznünk, hogy a mítoszok nem pusztán csak magyarázatok.
 
Az emberek nem várták ölbe tett kézzel, hogy az istenek a segítségükre siessenek, havalamilyen csapás – aszály, járvány –
 
sújtotta őket. Maguk vették fel a harcot a gonosszal.Erre szolgáltak a
rítusok és
egyéb vallási cselekvések

Északon a kereszténységet megelőző korban az „áldozat” révén gyarapították erejüket azistenek. Vagyis az emberek áldozatokat mutattak be isteneiknek, hogy azok sikerrelszállhassanak szembe a pusztító erőkkel. Ennek egyik formája az állatáldozat volt. Tornak minden bizonnyal kecskebakot áldoztak. Ódinnak viszont emberáldozatot is bemutattak.Hasonlómitikus történeteket mindenütt meséltek az emberek, egészen addig, amíg a filozófusok megnem vizsgálták ezt a világképet. A filozófiai gondolkodásmód megjelenése idején a görögök is a mítoszokban hittek. Évszázadokon keresztül adták nemzedékről nemzedékre a mítoszok ismeretét. Görögországban többek között Zeuszt,
 Apolló
nt
 , Hérát, Dionüszosz
t Olyan vélekedés is felmerült, hogy a mítoszokat maguk az emberek találták ki.A fejlődés így vezetett a mitikus szemlélettől a tapasztalaton és az értelmen alapulógondolkodás felé. Az első filozófusok célja az volt, hogy a természeti jelenségekre
természetes magyarázatot
találjanak.

 
*
Mivel a filozófusok, akikről szó esik majd, más korban éstöbbnyire egészen más kultúrában éltek, mint mi, fontos megismernünk vizsgálódásaik témáját, vagyis hogy mi az, ami a leginkább
 
foglalkoztatta őket. Egyiküket a növények ésállatok eredete érdekelte, másikuk azt kutatta, van
-
e isten, vagy éppen azt, hogy halhatatlan
-e
az emberi lélek.
A természetfilozófusok
 
Az ókori Görögország első filozófusait természetfilozófusként tartjuk számon, mertelsősorban a természet, a természeti jelenségek filozófiai vizsgálata foglalkoztatta őket.
 Honnan ered a világunk? –
 
teszem fel ismét a kérdést. Manapság sokan úgy gondolják, asemmiből. A görögök nem osztották ezt a nézetet. Nem tudni, miért, de adottnak tekintették,hogy „valami” mindig is létezett. Inkább azon csodálkoztak, hogyan lehet eleven hal a vízből,az élettelen földből hogyan nőh
etn
ek ki magas fák vagy színes virágok. Arról nem is beszélve, hogyan fejlődhet a magzat az anyja méhében.Saját szemükkel tapasztalták, hogy környezetük állandó
változásban
van. De hogyan
mennek végbe ezek a változások? Hogyan lehetséges az, hogy egy anyagból másvalamilegyen, mondjuk egy élőlény?
Az első filozófusok számára nyilvánvaló volt, hogy a természetben lezajló változások alapja az ősanyag vagy őselem. Abból keletkezik és abba tér vissza minden.
Céljuk az volt,hogy örök érvényű természeti törvényeket állítsanak fel. Mitikus magyarázatok nélkül akarták megérteni a természetben végbemenő változásokat, magának a természetnek a megfigyeléserévén. Nagy előrelépés ez ahhoz képest, amikor még az istenek cselekedeteivel, kalandjaivalmagyarázták a mennydörgés, villámlás, az évszakok váltakozásának jelenségét.
 
*

Parmenidész szerint minden állandó, örök. Nemcsak ő képviselte ezt a nézetet. A görögök között elfogadott álláspont volt, hogy a világon minden öröktől fogva létezik. Parmenidészkijelentette, hogy semmiből semmi nem keletkezhet. De a létező dolgok sem válhatnak egyszerűen semmivé.
 
Ám Parmenidész tovább is ment. Szerinte a világban nincs valóságos változás. Semmi nemlehet más, mint önmaga.
 Érzékeivel
felfogta a dolgok változását, ám ezt képtelen voltösszeegyeztetni azzal, amit az értelme sugallt neki. Amikor választani kellett az érzék
ei
ésértelme között, ő az értelmet választotta.Milyen gyakran hangoztatjuk a következő mondást: „Hiszem, ha látom!” Nem ígyParmenidész. Szerinte érzékeink hamis képet közvetítenek nekünk a világról, olyat, mely nemegyeztethető össze az értelemmel. Úgy vélte, filozófusként az a feladata, hogy leleplezzeezeket az „érzékcsalódásokat”.
Ezt az emberi értelemben való megingathatatlan hitet nevezzük
racionalizmusnak.
Aki ígygondolkodik, kizárólag az emberi észt tekinti a világról szerzett tudás forrásának.

*

„Minden mozgásban van”, hirdette Hérakleitosz. Minden folyamatosan változik, se
mmi
sem állandó. Éppen ezért „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”. Mert miremásodszor lépnék a folyóba, más vagyok én is és a folyó is.
 
Hérakleitosz rámutatott világunk ellentmondásosságára. Ha még soha nem voltunk  betegek, nem érthetjük meg, milyen is egészségesnek lenni. Ha soha nem voltunk éhesek, aztsem fogjuk megtudni, milyen jó érzés a jóllakottság. Ha nem éltünk át háborút, nem tudjuk értékelni a békét. Ha nem lenne tél, nem vennénk észre, mikor köszöntött be a tavasz.Jónak és rossznak egyaránt helye van a világban. Ugyanis ha nem lenne állandó harc azellentétek között, a világ megszűnne létezni.

„Az isten nap és éj, tél és nyár, háború és béke, jóllakottság és éhség.” Láthatod, hogyHérakleitosz az „isten” szót használja. Csakhogy nem a mítoszok isteneire gondol. Számáraaz „isten” vagy az „isteni” fogalma magában foglalja az egész világot. Isten éppen azállandóan változó, ellentmondásos természetben nyilvánul meg.Bármi, emberek, nem
 
gondolkodunk egyformán, nem egyforma az „eszünk”, kellhogy létezzen egy „világész”, mely a természetet kormányozza.Ez a „világész” vagy „természeti törvény” azonos mindannyiunkban, és mindenben
engedelmeske
dnünk kell neki. Ennek ellenére a legtöbb ember egyéni törvényei szerint él,vélekedett Hérakleitosz.Hérakleitosz szerint a természet változásai és ellentétei állnak össze teljességgé, egységgé.Ezt az egységet, mely mindennek a lényege, nevezte „isten”
-
nek vagy „logosz”
-nak

*

Empedoklész felismerte, hogy az egyetlen ősanyag elmélete nem tartható. Egyedül,
önmagában
sem a levegő, sem a víz nem képes rózsabokorrá vagy pillangóvá formálódni. Atermészet nem eredhet egyetlen ősanyagból.
 Szerinte a
természetnek
 
négy őseleme, vagy ahogy ő nevezte, gyökere van. Ez a négy
pedig a
 föld,
a
levegő,
a fűzés a
víz.
 A természetben végbemenő változások oka e négy elem keveredése, illetve különválása.Tehát minden dologban, más és más arányban ugyan, de jelen van a föld, a levegő, a tűz és avíz. Ha elhervad egy virág vagy elpusztul egy állat, a négy anyag ismét szétválik. Eváltozásokat szabad szemmel is végigkísérhetjük. Maga a négy elem soha nem változik megaz átalakulások során. Ilyenkor semmi más nem történik, mint hogy négy különböző elemkeveredik egymással, majd szétválik, hogy ismét egyesülhessen.Bár Empedoklész szerint minden természeti változás oka a négy őselem egyesülése, illetveszétválása, azért még marad néhány megválaszolatlan kérdés. Vajon mitől keletkezik a négyőselem egyesüléséből új élet? És mi az oka annak, hogy az egyesülés „terméke”, mondjuk egyvirág, ismét elemeire bomlik?Empedoklész erre is megtalálta a választ. Szerinte két különböző
erő
működik atermészetben, a
 szeretetés
a
viszály.
Ennek me
gfelelően a „szeretet” köti össze az elemeket, akötést pedig a „viszály” bontja fel.Empedoklész úgy vélte, hogy szemünkben éppúgy jelen van a négy őselem, a föld, alevegő, a tűz és a víz, mint minden másban. A szememben lévő „föld” tehát a földet fogja felaz általam látott jelenségben. A „levegő” természetesen a levegőt, a
 
„tűz” a tüzet, míg a „víz”a vizet érzékeli. Ha a szememből csak egy is hiányozna e négy elem közül, már nem látnámteljes egészében a természetet.

*

Anaxagorasznak Azta feltevést sem fogadta el, hogy a földből, a levegőből, a tűzből és a vízből vér és csont lehet.
Szerinte a
természet
 
apró, az emberi szem számára láthatatlan részecskékből épül fel. Mindenlétező dolog felbontható ezekre az apró részecskékre, de ezek mindegyikében jelen van magaaz egész. Bár hajunk és bőrünk nem alakulhat át valami mássá, mégis benne van a tejben,melyet megiszunk, vagy az ételünkben.

Az új lézertechnika lehetővé teszi a „hologram”
-
ok készítését. Hiába törik szét a hologram,amely mondjuk egy autót ábrázolt, látni fogjuk az egész autó képét még akkor is, ha csak alökhárítót ábrázoló darab maradt meg. Ez azért lehetséges, mert az egész képe jelen van alegkisebb alkotórészben is.Testünk is hasonlóan épül fel. Ha ujjamról leválasztok egy hámsejtet, az nemcsak az ujjam
adatait fogja tartalmazni. Ez az
apró sejt magában
rej
ti azt is, milyen a szemem, milyen színűa hajam, hány és mekkora ujjam van stb. Minden egyes sejt tartalmazza a szervezet egészének leírását. Tehát minden egyes sejtben benne van maga az „egész”.

*

 Démokritosz

Démokritosz egyetértett elődeivel abban, hogy a természeti változások során nem beszélhetünk „valóságos” változásokról. Éppen ezért feltételezte, hogy minden állandó ésmegváltoztathatatlan apró részecskékből épül fel. Ezeket a részecskéket atomnak nevezte el.

Az atomok mozognak a térben, változatos formájuk magyarázza, hogy bármivé összeállhatnak, ami környezetünkben előfordul.Talán most már érted, miért éppen a legóval példálóztam. Hiszen e játék elemeinek minden
olyan t
ulajdonsága megvan, amivel Démokritosz az atomokat felruházta. Ezért lehet olyan pompásan építkezni velük. Formájukat és méretüket tekintve különbözők, erősek ésszétbonthatatlanok.

Ma már szinte teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy Démokritosz atomelmélete igaz. Atermészet valóban különböző „atomok”
-
 ból épül fel, melyek hol egymáshoz kapcsolódnak,hol ismét szétválnak. Lehet, hogy az a hidrogénatom, amely pontosan az orrom hegyén lévősejtbe épült be, valaha egy elefánt ormányának alkotórésze volt. Az a szénatom, mely aszívizmomban található, egykor talán egy dinoszaurusz sarkában csücsült.
 
A modern tudomány már azt is képes bebizonyítani, hogy az atomok még kisebb részekreoszthatók. Ezeket az elemi részecskéket hívjuk protonnak, neutronnak és elektronnak.Elképzelhető, hogy még ezek is tovább oszthatók. A fizikusok szerint azonban valahol létezik egy határ. Kell hogy legyen egy
legeslegkisebb rész,
melyből a természet felépül.Ha elfogadjuk, hogy semmi nem változik, hogy a dolgok nemkeletkeznek csak úgy a semmiből és nem is tűnnek el, akkor azt kell feltételeznünk, hogy atermészet olyan egészen picinyke részekből épül fel, melyek egyesülnek, majd ismétszétválnak.Démokritosz nem hitt semmiféle, a természet felett álló rendező „erő”
-ben, vagy
„szellem”
-
 ben. Tanítása szerint csak az atomok léteznek, rajtuk kívül nincs más, mint üres tér.Mivel csak az „anyagi” dolgok létezését fogadta el,
materialistának
nevezzük.
 
Démokritosz szerint a lélek különösen kerek és lapos „lélekatomokból” áll. Ha valakimeghal, lélekatomjai mindenfelé szétszóródnak, hogy aztán beleépüljenek egy új lélekbe.
 Ez azt jelenti, hogy az ember lelke nem halhatatlan. M
anapság is sokan osztják ezt anézetet. Akárcsak Démokritosz, azt vallják, hogy a „lélek” nem élhet tovább, ha leáll az agyműködése. Vagyis agyműködés nélkül a tudat semmilyen formája nem létezik

*

Talán mégis az utolsó kérdést a legnehezebb megválaszolni. Még soha nem gondolkodottel azon, mi irányítja a történelem menetét. Bizonyára az emberek. Hiszen ha Isten vagy a sorskezében lenne a történelem irányítása, az embereknek nem lenne szabad akaratuk.
 
Nemcsak a görögök, hanem a világ más népei is hittek abban, hogy az ember a
 jóslás
segítségével beavatkozhat sorsa alakulásába. A jóslásnak különböző formái ismertek.Még manapság is előfordul, hogy politikusok asztrológusok véleményét kérik ki fontos döntések előtt.

A görögök szentül hitték, hogy a jósisten
 
mindent tud arról, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog.
 
 Nem bocsátkoztak háborúba és nem hoztak döntéseket addig, amíg meg nem hallgatták Püthia jóslatát. Éppen ezért nem csoda, hogy Apollón papjai számos fontos ismeretre tettek
szert az o
rszágban élő emberekről és eseményekről, s lehetőségük nyílt arra, hogy valóságosdiplomataként, tanácsadóként lássák el feladatukat.

A jósda kapuja fölé ezt vésték: ISMERD MEG ÖNMAGAD! A híres felirat talán úgyértelmezhető, hogy senki emberfia ne képzelje többnek magát, mint ami, de figyelmeztet arrais, hogy nem kerülhetjük el kiszabott sorsunkat.

A görögök hiteszerint a világtörténelem menetét is a sors irányítja, vagyis az istenek
 
kezében van a háború és béke
 
alakulása is. Még manapság is sokan hisznek abban, hogy Isten vagy más misztikus erők alakítják a történelmet

*

Hippokratés

A hippokratészi gyógyítási hagyomány a mértékletességet és az egészséges életmódottartja a betegség elleni legjobb védekezésnek. Hippokratész szerint akkor beszélhetünk  betegségről, ha az ember testében vagy lelkében megbomlik az addigi egyensúly. Az ember mértéktartással, testi és lelki harmóniával (ép testben ép lélek) őrizheti meg egészségét

„orvosi etikáról”. Ugyanis az orvosoknak, hivatásuk gyakorlásasorán, bizonyos etikai követelményeknek kell megfelelniük. Például nem írhatnak felnarkotikumot egészséges embernek. Ezenkívül az orvosokat titoktartási kötelezettségi isterheli, vagyis nem mondhatják el senkinek, amit páciensük betegségéről megtudtak. MindezHippokratészre vezethető vissza. Tanítványaitól megkövetelte, hogy esküt tegyenek. Ennek szövege így hangzik:
„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő  javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor
s
em, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajlásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet éstudományomat.
 
Sohasem fogok operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük.
 
 Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól,különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok –
 
akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben –
 ,
nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm.
 
 Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak és az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.”

*

Szókratész

Az a legbölcsebb, aki tudja, hogy mit nem tud.
 
 A pontos megértés belülről fakad.
 
 Aki tudja, mi a helyes, annak megfelelően is cselekszik.


hermetikus” szavunk jelentésével. Hermetikus annyit tesz, mintrejtett, hozzáférhetetlen. Gondolom, sejted, hogy az ő nevéből ered. Nekünk azért érdekes,mert Hermész lehetővé teszi, hogy rejtettek, ismeretlenek maradjunk egymás előtt.
Ez idő tájt Athén lett a görög kultúra fellegvára. Van azonban egy ennél sokkal fontosabbdolog is, Szókratésszel megváltozik a filozófia alapkérdése.

Athénban fokozatosan olyan demokrácia alakult ki, amely a népgyűlés és a népbíróságintézményére épült. A demokráciának persze az a feltétele, hogy az emberek kellőképpenképzettek legyenek ahhoz, hogy részt vegyenek a város életének irányításában. Manapság is
tapasztalh
atjuk, hogy a demokrácia megteremtéséhez okvetlenül szükséges a nép tanítása.


Szókratész életét és munkásságát elsősorban Platón nyomán ismerjük. Platón Szókratésztanítványa volt, és az egyik legkiválóbb filozófus vált belőle. Számos
dialógust,
filozófiai beszélgetést írt, amelyekben Szókratészt tette meg szócsövévé.Szókratész népszerűségének egyik oka, hogy soha nem állt szándékában bárkit is kioktat
ni.
Ellenkezőleg. Mindenkiben azt a benyomást keltette, hogy ő szeretne tanulni a hallottakból.Számára nem az oktatás, hanem a
beszélgetés
volt a fontos.
Persze nem lett volna belőle híres filozófus, és halálra sem ítélik, ha tevékenysége csak abból áll, hogy mások véleményét meghallgatja. Szókratész szeretett kérdezni. Utána pedigúgy tett, mintha teljesen tudatlan lenne az adott témában. A beszélgetés során azonbanügyesen rávezette beszélgetőpartnerét arra, hogy gondolatmenetében hol vannak gyenge
ponto
k. Valósággal sarokba szorította a másikat, aki végül kénytelen volt belátni érvelésehibáit.Mert az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra.

Szókratész azért színlelt tudatlanságot, hogy rábírja az embereket értelmük megmozgatására. Igyekezett úgy irányítani a beszélgetést, hogy a másik okosabbnak képzeljemagát nála. Ezt nevezzük „szókratészi iróniának”.A Szókratésszel való beszélgetés sokszor egyet jelentett azzal, hogy az ember nyilvánosan nevetségessé tette magát.„Athén olyan, mint egylusta ló –
 
mondta Szókratész. –
 
Én pedig bögöly módjára addig csípem, amíg meg nemugrasztom egy kicsit.”

Miért kellett Szókratésznak meghalnia? Azóta is ezt kérdezik az emberek, pedig a filozófus szörnyű halála óta 2400 év telt el. Persze nem ő volt az egyetlen ember atörténelemben, aki meggyőződéséért hajlandó volt életét is áldozni. Említettem már Jézust.Kettejük története között sok a hasonlóság. Nézzünk csak néhányat.
 
Először is mindkettejük alakját titok lengi körül. Még kortársaik sem ismerték őket igazán.Egyikük sem jegyezte le gondolatait. Ezért csak arra a képre hagyatkozhatunk, amelyettanítványaik festettek róluk írásaikban. Mindketten mesterei voltak a
 
retorikának. Lényükbőlsugárzott az önbizalom, s ez egyeseket lenyűgözött, de sokakat bosszantott. Azt állították,hogy gondolataik egy náluk hatalmasabb lénytől származnak. Az igazságtalanság és ahatalom gyakorlásának bírálatával kihívták maguk ellen az uralkodó rétegek haragját.Tevékenységükkel saját halálos ítéletüket készítették elő.

Cicero,
a
néhány száz esztendővel Szókratész után élt filozófus azt mondta róla: „Szókratész lehozta afilozófiát az égből a földre. Meghonosította a városokban, bevezette a házakba, az embereket pedig arra késztette, hogy gondolkodjanak az életről, a szokásokról, a jóról és a rosszról.”

Szókratész számára a megismerés forrása az emberi értelem volt. Az emberi értelembevetett szilárd hite miatt tartjuk
racionalistának.
 
 A helyes gondolat a helyes cselekvés forrása
Szókratész úgy vélte, hogy az ember nem lehet boldog, ha meggyőződése ellenére cselekszik.Az az ember, aki tudja, hogyan érheti el a boldogságot, meg is próbálja elérni. Hiszen ki
akarna boldogtalan lenni?

*

Platón

Platón érthetővé teszi, hogyDémokritosz atomjaiból miért nem lesz soha „krokofánt” vagy esetleg „eledil”. Ez a kérdéshatározta meg filozófiáját.
Platón úgy vélte, hogy az általunk érzékelt világmögött kell hogy létezzen egy másik valóság. Ezt a valóságot nevezte az
ideák világának.
Itt
találjuk
meg
az örök és állandó „mintákat”, amelyek alapul szolgálnak az összes természeti jelenség keletkezéséhez. Platónnak ez az elmélete az
ideatan
Platón szerint a bennünket körülvevő fizikai világ egészében egy ilyen szappanbuborék.Ugyanis semmi nem tartós, ami az érzékeink által felfogott világban létezik. Tudod, ugye,
hogy az emb
erek és az állatok idővel mind meghalnak. Még a kemény márványtömb iselporlad apránként.
zért mondja Platón, hogy nemszerezhetünk biztos ismereteket olyasmiről, ami állandón változik. Az érzékelt világról csak  bizonytalan benyomásaink,
vélekedéseink
lehetnek.
 Biztos tudásunk
csak arról lehet, amit azértelmünkkel „látunk”.Hiszen nem mindig bízhatunk meg érzékeinkben. Nincs
-
kétember, aki egyformán látná ugyanazt a dolgot.Viszont nyugodtan hagyatkozhatunk arra, amitértelmünk közvetít nekünk. Az értelem ugyanis minden emberben egyforma.
Láthattuk, Platón hogyan osztotta ketté a valóságot.
 Az egyik az
érzék
elt
világ, amelyről tökéletlen tudást szerezhetünk öt (megbízhatatlan,tökéletlen) érzékünk segítségével. Ebben a valóságban minden változik, „folyik”, semmi semörök. A dolgok ebben a világban nem „léteznek”, hanem keletkeznek és elmúlnak.
 A másik az
ide
ák
világa, amelyről biztos ismereteket szerezhetünk az értelmünk segítségével. Ezt a világot nem ismerhetjük meg érzékeinkkel. Viszont az ideák (vagyformák) örökké léteznek, és változatlanok.
Gondoljunk csak a szappanbuborékra. Érzékeink testünkhöz kötődnek, ésteljességgel megbízhatatlanok. Ám van egy halhatatlan
lelkü
nk,
amely az értelem lakhelye.Mivel a lélek nem anyagi természetű, bepillantást nyerhet az ideák világába.<Platón úgy vélte, a lélek már azelőtt is létezett, hogy egy halandó testbe költözött volna. Alélek egykor az ideák világában volt otthon. (Ott volt legfelül, a szekrény legfelső polcán, asüteményesformákkal együtt.) Ám amint a lélek a tökéletlen emberi testben felébred,megfeledkezik a tökéletes formákról. És akkor történik valami. Igen, valami csodálatosfolyamat indul el. Amint az ember meglátja a természetben létező formákat, lelkében halványemlékképek kelnek életre. Az ember meglát egy lovat –
 
 persze tökéletlen lovat (akár amézeskalács lovak!) –, de ez éppen elég ahhoz, hogy felidézze a lélekben az egykor látotttökéletes ló képét. Így támad fel a lélekben a vágy egykori lakhelye iránt.
Ettőlkezdve tökéletlennek és jelentéktelennek érzi mind a testet, mind pedig az egész érzékeltvilágot. A lélek a szerelem szárnyán szeretne hazarepülni, az ideák világába. Szeretne
kiszabadulni a
test börtönéből.><Fontos, hogy megértsd, Platón egy ideális életutat ábrázol. Hiszen nem minden ember lelkeszabadul ki börtönéből, hogy megkezdje utazását vissza az ideák világába. Az emberek többsége ragaszkodik az ideáknak a reális világban megjelenő „tükörképéhez”. Ők csak egylovat látnak –
meg egy
másikat. De nem látják meg azt, amihez képest az a ló csak rosszmásolat. (Ezek az emberek egyszerűen csak berontanak a konyhába, és nekiesnek amézeskalács figuráknak, anélkül, hogy megkérdeznék, honnan származnak.) Platón a
 filozófusok útját
ábrázolta. Filozófiáját akár a filozofikus életszemlélet leírásaként isértelmezhetjük.

<PLATÓN SZERINTA FIZIKAI VILÁG ÖSSZES JELENSÉGE CSAK ÁRNYKÉPE A TÖKÉLETES
 FORMÁKNAK, ILLETVE IDEÁKNAK. >Nagyon sokan elégedettek az árnyképek közötteltöltött életükkel. Eszükbe sem jut, hogy az a valami is létezik, ami az árnyékot veti. Azthiszik, hogy az árnykép maga a tökély; tehát nem ismerik fel, hogy valójában csak árnyék.
Ezzel megfeledkeznek saj
át lelkük halhatatlanságáról is..Képzelj el néhány embert, akik egy föld alatti barlangban laknak. A barlang nyílásának háttal ülnek, kezük, lábuk meg van kötözve, úgyhogy csak a barlang falát láthatják. Mögöttük magas fal áll, amely mögött emberekhez hasonlatos lények járkálnak, kezükben különböző
alakokat tartva, amelyek a fal per
eme fölé emelkednek. Mivel az alakok mögött máglya ég,imbolygó árnyékuk a falra vetődik. A barlanglakók az „árnyszínházon” kívül semmi mástnem látnak. Születésüktől fogva ugyanazon a helyen és ugyanabban a helyzetben ülnek, sezért azt hiszik, hogy az árnyképeken kívü
l
más nem is létezik.
Mégis lenyűgözte a gondolat, hogy minden földi jelenség csak tökéletlenmásolata az ideák világában létező örök formáknak. Hiszen nem úgy van, mint
 
Platónmondja, hogy minden virág, fa, állat és ember valamiképpen „tökéletlen”?
<Tényleg élt volna már korábban is? Valóban élt a lelke azelőtt, hogy a testébe költözöttvolna? Igaz lenne, hogy magában legbelül egy kincset őriz, egy ékszert, amelyet soha nem
kezdhet ki az
idő: a lelkét, amely elhagyja majd egyszer megöregedett és halott testét?>


*

Arisztotelész

Nemcsak azt mondhatjuk el róla, hogy ő volt azutolsó nagy görög filozófus, hanem azt is, hogy ő az első jelentős biológus.
Egy kissé sarkítva, mondhatnám azt is, hogy Platón elfordult az érzékelt világtól, és búcsút
intett mindannak,
ami itt a földön
 
körülvesz minket. (Emlékezz csak! Az volt a célja, hogykijusson a barlangból, és bepillantást nyerjen az örök formák világába.) Arisztotelész éppenaz ellenkezőjét tette. Négykézlábra ereszkedett, hogy jobban megvizsgálhassa a halakat, békákat, szellőrózsákat és pipacsokat.

Arisztotelész nem utolsósorban azért fontos az európai kultúra számára, mertmegteremtette azt a szaknyelvet, amelyet a különböző tudományágak még ma is használnak.Az ő rendszerezőkedvének köszönhetjük azt is, hogy szétválasztotta és besorolta a különbözőtudományterületeket.

Arisztotelész az összes lóra jellemző tulajdonságokat érti. És itt már nem érvényes a mézeskalácshasonlat. Arisztotelész nem hitt a természeten kívül, „magukban” létező formákb
an.
Számára a „formák” nem egyebek, mint az egyedi dolgok speciális tulajdonságai.

Arisztotelész arra is felhívta a figyelmet, hogy semmi olyasmi nincs a tudatunkban, amitelőbb ne érzékeltünk volna. Platón ezzel szemben azt állította, hogy semmi sincs az érzékivalóságban, ami már eleve ne léteznék az ideák világában. Arisztotelész éppen ezért úgyvélte, hogy Platón „megkettőzte a dolgok számát”, amikor az egyedi ló létét a ló „ideájának”létével magyarázta.

Arisztotelész tehát nem tagadta, hogy az értelem az ember vele született adottsága. Sőt!Szerinte éppen az
értelem
a
z ember legfőbb ismertetőjegye. Ám értelmünk teljesen „üres”,egészen addig, amíg nincsenek érzéki benyomásaink. Tehát az embernek nincsenek veleszületett „ideái”.

Miután Arisztotelész tisztázta Platón ideatanához fűződő viszonyát, megállapította, hogy avalóság különböző egyedi dolgokból tevődik össze, amelyek
 forma
és
anyag
egységekéntléteznek. Az „anyag” az, amiből egy adott dolog van, a „forma” pedig az adott dolog egyeditulajdonságait jelenti.

Arisztotelész azzal kezdte a nagy „rendcsinálást” a valóságban, hogy két részre osztotta atermészetet. Az egyik oldalra kerültek az
élettelen dolgok,
mint a kő, a vízcsepp és a föld.Közös jellemzőjük, hogy nincs meg bennük a változás lehetősége. Az ilyen holt dolgok Arisztotelész szerint csak akkor változnak, ha valamilyen külső hatás éri őket. A másik
oldalon vannak
az élő dolgok,
amelyekben ott rejlik a változás lehetősége.Ami az „élő dolgokat” illeti, Arisztotelész ezeket további két fő csoportra osztotta;egyrészt
élő növényekre,
másrészt
élőlényekre.
Az élőlények csoportja is kettéosztható,
állatokra
és
emberekre.
Minden „élő dolog” (növény, állat és ember) képes arra, hogy táplálékot vegyen fel,növekedjék és változzék. Minden „élőlény” (állat és ember) képes arra, hogy érzékszerveivel
69
fölfogja a környezetéből érkező benyomásokat, és hogy helyet változtasson. Az emberek
ez
enkívül képesek a gondolkodásra, vagyis hogy különféle csoportokba rendezzék érzéki benyomásaikat.Így nincsenek igazán éles határok a természetben. Folyamatos az átmenet az egyszerűnövénytől a bonyolult növényi szervezetekig, az egyszerű állatoktól a bon
yolult
felépítésűekig. E lépcsősor tetején helyezkedik el az ember, akiben Arisztotelész szerint azegész természet jelen van.Arisztotelész említést tesz arról, hogy
kell lennie egy istennek, aki a
természeti mozgásokat elindította. Így került Isten a természet lépcsősorának legfelső fokára.
 
Arisztotelész úgy vélte, hogy a Föld mozgása a csillagoktól és a bolygóktól függ. Ám azégitestek mozgását is befolyásolja valami. Ezt a valamit nevezte el Arisztotelész „ElsőMozgató”
-
nak vagy „
I
sten”nek.
Az emberi „formát” Arisztotelész szerint meghatározza, hogyvan „növényi lelke”, „állati lelke” és „értelmes lelke”, azaz szelleme. Ezek után felteszi akérdést, hogyan kell élnie az embernek. Mi szükséges a boldogsághoz? A válasz egyszerű, az,hogy az ember kihasználja a benne rejlő képességeket és lehetőségeket.
Úgy vélte, a boldogságnak három formája van. Az első a szórakozással és élvezetekkeltöltött élet, a második a szabad és felelősségteljes polgár élete, a harmadik pedig a tudóskéntvagy filozófusként leélt é
let.
Arisztotelész hangsúlyozza, hogy csak mindhárom módozat együttes megléte teszi boldoggá az emberi életet. Elutasította tehát az egyoldalúság minden formáját. Arisztotelész az „arany középutat” javasolta. Ez azt jelenti, hogy ne legyünk se gyávák, se vakmerők, legyen az emb
er
egyszerűen
bátor.
(Ha valaki csak kicsit bátor, akkor gyáva, ha pedig túlságosan is, akkor már vakmerő.) Ehhez hasonlóan ne legyünk se fösvények, se pazarlók, legyünk inkább
nagyvonalúak.
(Ha valaki kevéssé nagyvonalú, akkor fösvény, ha túlságosan, akkor pazarló.)

Arisztotelész társadalomszemléletére is jellemző. Úgy gondolta,hogy az ember „politikus”, vagyis társadalomban élő, államalkotó lény. Társadalom nélkülnem vagyunk igazán emberek. Szerinte a család és a faluközösség csak az olyan ala
csonyabb
szintű emberi igényeket elégíti ki, mint az evés, a melegedés, a házasság, a gyermeknevelés.Az emberi közösség legmagasabb rendű szerveződési formája az állam.

*

A cinikusok szerint az igazi boldogság nem olyan külsőségektől függ, mint az anyagi jólét, politikai hatalom vagy a jó egészség. Éppen az a boldogság, ha képesek vagyunk függetleníteni magunkat az ilyen sérülékeny és véletlenszerű dolgoktól. És minthogy a boldogságnak mindössze ennyi a feltétele, mindenki által elérhető. Sőt, el sem veszíthetjük,ha már a miénk.

*

A misztikus élmény az Istennel vagy „világlélek”
-
kel való egyesülés. A legtöbb vallásszakadékot lát Isten és teremtményei között, a misztikusok viszont épp e szakadék megszűntéről számolnak be.
Az egyesülés pillanatában a misztikus „elveszíti önmagát”,eltűnik Istenben, akár a csepp a tengerben.


*

A keresztények úgy vallják, hogyJézusnak az emberek bűnei miatt kellett meghalnia. Ez az, amit gyakran Jézus „helyettesítőszenvedésének” neveznek. Jézus a „szenvedő szolga”, aki magára vette az emberiség bűneit,azért, hogy mi, emberek „megbékéljünk” Istennel, és megmeneküljünk haragjától.

*

Aquinói Szent Tamás azok közé tartozott, akik megpróbálták összeegyeztetniArisztotelész filozófiáját a kereszténységgel. Azt mondjuk, hogy ő teremtette meg a hit és atudás nagy szintézisét.
Szent Tamás úgy vélte, hogy létezniük kell „természetes teológiaiigazságoknak” is. Olyan igazságokra gondolt, amelyeket elérhetünk mind a kereszténykinyilatkoztatás, mind pedig „természetes” értelmünk által. Ilyen igazság például az, hogyIsten létezik. Úgy vélte, két úton juthatunk el Istenhez. Az egyik út a kereszténykinyilatkoztatás és a hit. A másik utat értelmünk és érzéki benyomásaink jelentik.

*

A reneszánsz

 a reneszánsz újjászületést
jelent.–

Néhány évvel Aquinói Tamás halála után megrepedezett a kereszténység egységeskultúrája. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a filozófia és a tudomány leválik az egyháziteológiáról. Ez persze együtt járt azzal, hogy a hitélet szabadabban kapcsolódhatott azértelemhez. Egyre többen gondolták úgy, hogy nem ismerhetjük meg Istent az értelmünk segítségével, hiszen ő láthatatlan és megfoghatatlan a gondolat számára. Az embereknek többé nem az volt a fontos, hogy megértsék a keresztény misztérium lényegét, hanem hogyalávessék magukat Isten akaratának.

Ismét az ember került a középpontba,azok után, hogy a középkorban minden isteni megvilágításba került. Most „a forrásokhoz valóvisszatérés” vált fontossá, és ez elsősorban az ókori humanizmushoz való visszatérést jelentette. Divat volt görögül tanulni, s ez a görög kultúra tanulmányozásának feléledését is jelentette. A görög humanizmus tanulmányozása pedagógiai szempontból is fontos volt. A
 
humán tudományok gyakorlása a klasszikus műveltség megszerzését eredményezte, amely azember minőségi meghatározójává vált.

 A könyvnyomtatás jelentősége abban rejlett,hogy lehetővé tette a reneszánsz humanizmus terjesztését. De hozzájárult ahhoz is, hogymegszűnjön az egyház kivételes helyzete a kultúra terjesztésében. Ezután egymást érték atechnikai újítások, mint például a távcső feltalálása, amely egészen más feltételeket teremtetta csillagászok számára

A középkor végére gombamód nőttek kia földből az új városok, fejlett kézművesiparral, az új árukon alapuló kereskedelemmel, pénzgazdálkodással és bankrendszerrel, így jött létre az a polgárság, amely bizonyosszabadságra tett szert, függetlenedett a természeti feltételektől.

A reneszánsz mindenekelőtt
új emberképet
alakított ki. A humanisták hittek azemberben, az ember értékes voltában, s ekképp éles ellentétben álltak a középkoriszemlélettel, amely csak bűnös lényt látott az emberben. Az ember kitüntetett helyet nyert ateremtmények sorában. A reneszánsz egyik központi figurája,
 Marsilio Ficino
egyik művébenígy ujjongott: „Ismerj magadra, ó, isteni nemzetség, emberi öltözetben!”

Nemcsak emberek vagyunk, de
önálló, megismételhetetlen individuumok is. Ez a gondolat az egyéniség fékevesztettkultuszához vezethet. Megszületett a „reneszánsz ember” eszményképe, az olyanszemélyiség, aki kiveszi részét mindenből, az élet, a művészet és a tudomány kínálta összeslehetőségből. Az új szemlélet megnyilvánult az emberi test anatómiája iránti érdeklődésben is.

Akárcsak az ókorban, halott emberek testét boncolták föl, hogy megismerjék a test belsőfelépítését. Ez mind az orvostudomány, mind a művészet számára óriási jelentőségű volt. Aművészetben ismét elfogadottá vált a meztelen emberi test ábrázolása.Nyugodtanközbevethetnéd,
 
hogy ezer év szemérmeskedése után. Az ember ismét mert önmaga lenni.

Az ember már nemcsak azértlétezett, hogy kedvére tegyen Istennek. Már önmaga kedvét is kereshett
e. A szabadon
kibontakozó emberi tehetség előtt korlátlan lehetőségek tárultak fel. Semmiben nem ismertek határt.

A reneszánsz ember azonban úgy fogta fel, hogy a természet isteni, tehát„Isten lényének kiterjedése”. Persze az egyház nem örvendett az efféle kijelentéseknek.
Giordano Bruno
sorsa erre a drámai példa. Ő már nemcsak azt állította, hogy Isten jelen van atermészetben. Hozzátette, hogy a világűr végtelen. Giordano Bruno könyörtelen büntetésbenrészesült.Meg kell
 
tanulnunk, hogyan uralkodhatunk úgy a természeten, hogy az ne veszélyeztesse életünket.Areneszánsztól kezdve az ember már nem pusztán a teremtett világ része, hanem befolyásoltaazt, és megpróbálta saját képére formálni.Ami arról tanúskodik, milyen csodálatos lény valójában az ember.

*

Luther szerint azembernek nincs szüksége sem egyházi, sem pedig papi közvetítésre ahhoz, hogy elnyerje
 I
sten kegyelmét. Legkevésbé pedig a bűnbocsátó céduláktól függ az isteni kegyelemelnyerése.

Németre fordította a Bibliát, ami egyben a német írásos nyelvmegteremtését is eredményezte. Ettől kezdve bárki olvashatta a Bibliát, és ily módon önmaga papjává is vá
lhatott.Véleménye szerint a papok kapcsolata Istennel semmiben nem különbözik az egyszerűemberekétől.

Luther szerint az ember annyira „tönkrement” a bűnbeesés után, hogycsakis Isten kegyelme révén nyerheti vissza régi énjét. A bűnösök sorsa a halálban teljes
edik be.

*

A barokk

 A barokk egyik kulcsszava a latin „carpe diem” kifejezés, annyit tesz,„élvezd a napot”. A másik sokat idézett mondat a „mementó mori”, vagyis „ne felejtsd, hogy
meg k
ell halnod”. A festészetben ez úgy jelenik meg, hogy a féktelen életörömöt ábrázoló kép
egyik
alsó sarkába odafestettek egy csontvázat.

Az érem másik oldalán viszont ott a dolgok múlandósága is, egyfolytában ar
ra
emlékeztetve, hogy a minket körülvevő szépség megsemmisülésre van ítélve.

*

Shakespeare  „színház az élet”

Ahogy tetszikben
ezt mondja:
Színház az egész világ,
 
 És színész
 
benne minden férfi és nő,
 
 Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
 
 No és a
 Macbethben:
 
 Hunyj ki, kurta láng!
 
 Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
 Szeg
ény ripacs, aki egy óra hosszat
 
 Dúl
-f
úl, és elnémul: egy félkegyelmű
  M
eséje, zengő tombolás, de semmi
 
 Értelme nincs.

 – ----
 Calderón

Az élet álom.
Itt olvashatjuk:
„Mi az élet? Őrület. /Mi az élet?
 Hangulat. /
 Látszat, árnyék, kábulat, / Legfőbb jói semmiségek, / Mert az álom teljes élet… „
---------

Newton rámutatott arra, hogy a mozgástörvényei mindenütt azonosak az univerzumban. Úgy vélte, a természetben végbemenőminden mozgás –
 
mind a Földön, mind a világűrben –
 
a gravitáción és a testekre érvényesmozgástörvényeken alapul. Tehát minden ugyanannak a megmásíthatatlan
 
törvényszerűségnek, a
mechanikának
megfelelően működik.

*

Descartes

Nem túlzás azt állítani, hogy őalapozta meg az újkor filozófiáját. A reneszánsz után, amely ismét felfedezte az embert és atermészetet, újból igény támadt a kor gondolatainak átfogó filozófiai rendszerbe foglalására.

indenekelőtt az foglalkoztatta, mi az, amitmegtudhatunk,
tehát
a megismerés bizonyosságával
kapcsolatban tett fel kérdéseket. A másik nagy kérdést
a lélek és a test viszonyáról
tette fel. E két probléma határozta meg az őt követő150 év filozófiai vitáit.

Mi is akkor a lélek? És még mindig nem adtak magyarázatot arra sem,hogyan indíthat be „szellemi” princípium egy mechanikai folyamatot.
 
Ha valamilyen szomorú dologra gondolok, egyszer csak elsírom magam. Kell,hogy legyen valamilyen titokzatos kapcsolat a tudatom és a testem között.
 
 –
 
Éppen ez a probléma hozta lendületbe Descartes gondolatait is.
Descartes először is leszögezi, hogy semmit nem fogadhatunk el igazságként anélkül,hogy tisztán és határozottan látnánk, hogy igaz. Hogy ezt elérjük, olyan apró részekre kell bontanunk az adott bonyolult problémát, amilyenekre csak lehet. És utána a legegyszerűbb
gondolatokkal k
ell kezdenünk. Mondhatni, minden egyes gondolatot „mérlegre kell tenni”,körülbelül úgy, ahogy Galilei szeretett volna megmérni mindent,

Gondolkodom, tehát vagyok.


De
scartes felteszi magának a kérdést, hogy van
-
e még valami, amit ösztönös biztonsággal felismerhetne, mint az, hogy ő gondolkodó lény. Rájön arra is, hogy tiszta ésvilágos elképzelése van egy tökéletes lény létezéséről is. Ez az elképzelés öröktől fogva
me
gvan benne,

Descartesszerint az Isten létének gondolata velünk született eszme, amelyet születésünktől fogva belénk írtak, éppen úgy, ahogy „egy művész a kézjegyével ellátja alkotását”.
Descartes ezek utánkijelenti, hogy a valóságnak két különböző formája, vagyis két különböző „szubsztanciája”létezik. Az egyik szubsztancia
a
 gondolkodás,
vagyis a „lélek”, a másik
a
kiterjedés,
vagyis
az „anyag”.

Úgy vélte, amíg a lélek a testben van, egy speciális szerven keresztül kapcsolódik a
testhez, amelyet
tobozmirigynek
nevezett el. Itt érvényesül a „szellem” és az „anyag” egymástfelváltó működése. Éppen ezért történhet meg, hogy olyan, a testből érkező hatások zavarják meg a lelket, amelyek a test szükségleteihez igazodnak. Ám a lélek függetlenítheti magátezektől az alacsony „impulzusoktól”, és a test befolyásától mentesen, szabadon működhet.Mert az értelem nem öregszik meg, csak a test.

*

Spinoza

Elutasította azt a nézetet, hogy a Biblia az utolsó betűig Isten sugallatára született. Haolvassuk a Bibliát, nem szabad megfeledkeznünk arról, milyen korban keletkezett.

Spinoza számára Isten nem olyasvalaki volt, aki megteremtette a világot, deegyébként kívül áll az általa teremtett világon. Nem. Isten
maga
a világ. Néha kicsit másképpír erről. Hangsúlyozza, hogy a
világistenben
van.

Tehát minden, ami a természetben létezik, vagy gondolkodás, vagy pedig kiterjedés. Azolyan egyszerű jelenségek, amelyekkel hétköznapjainkban találkozhatunk,
 
 például egy virágvagy egy költemény, a gondolkodás vagy a kiterjedés attribútumának különbözőmegnyilvánulásai (modusai). Ezen értsd a szubsztancia, Isten vagy a termés
zet
megnyilatkozásának egy adott formáját. Egy virág a kiterjedés attribútumának megnyilvánulása (modusa), az erről a virágról írott költemény pedig a gondolkodásattribútumának modusa.

Spinoza úgy gondolta, hogy minden fizikai dolog, ami létezik, történik körülöttünk, Istennek, illetve a természetnek a kifejezése. Tehát minden elgondolt gondolat
 
Isten, illetve a természet gondolata.

Isten nem bábjátékos, aki a szálakat a kezében tartva irányít mindent, ami történik. Az ilyen „marionettmester” kívülről irányítja a bábokat, tehát a mozgás „külső oka”. Isten nemígy irányítja a világot, hanem a természeti törvényeken keresztül. Ezért Isten vagy a természeta „belső oka” mindennek, ami történik. Ez azt jelenti, hogy a természetben mindenszükségszerűen megy végbe. Spinoza tehát determinista módon szemlélte a természet életét.

Egy ember törekedhet arra, hogy szabadlegyen, vagyis hogy külső kényszerek befolyása nélkül tudjon élni. De soha nem éri el, hogy„szabad akarata” legyen. Nem mi határozunk például arról, hogy mi történjék a testünkkel, akiterjedés attribútumának modusával. Éppily kevéssé „választjuk meg” a gondolatainkat. Azember tehát nem „szabad lélek”, amelyet fogságban tart a mechanikusan működő test. Spinoza úgy vélte, hogy az embert a szenvedélyei –
 
 például a becsvágy és a kéjvágy –
 
akadályozzák meg a boldogság és a harmónia elérésében.Gyönyörű élményben lesz részünk, ha felfedezzük, hogy minden összefügg, hogyminden egy. Az a cél, hogy egyetlen átfogó pillantással ragadjunk meg mindent. Ekkor érhetjük el a legnagyobb boldogságot és lelki nyugalmat. Ez az, amit Spinoza úgy fogalmazottmeg, hogy mindent „sub specie aeternitatis” kell látnunk.

*

Locke meggyőződése szerint minden, ami gondolatainkban ésképzeteinkben létezik, csak annak reflexiója, amit láttunk vagy hallottunk. Az
 
érzékelés előtt
tudatunk pu
sztán „tabula rasa”, szó szerint „tiszta tábla”.
Locke tudatunkat egy teljesen
 
üres szobához hasonlítja.

Locke hangsúlyozza, hogy érzékeinkkel csak
egyszer
ű benyomásokra
teszünk szert. Ha például almát eszem, akkor nem az egész „almát” érzékelem egyetlen benyomás révén.Valójában egy sor hasonló „egyszerű benyomás” ér minket, például, hogy valaminek a színezöld, friss az illata, zamatos vagy savanyú az íze.Csak miután már jó néhányszor ettünk almát, akkor tudjuk meghatározni, hogy „alma” az, amit eszünk.

A világról valóösszes ismeretünk érzékszerveink közvetítésével érkezik hozzánk. Olyan ismeretek, amelyek nem vezethetők vissza egyszerű érzéki benyomásokra, hamis ismeretek, ezért elvetendők.Ám utána rögtön felteszi azt a kérdést is, vajon avilág tényleg olyan
-
e, amilyennek érzékeljük. Ez ugyanis egyáltalán nem annyira biztos. Nemszabad elhamarkodott következtetéseket levonnunk. Ez az, amit egy igazi filozófus sohasemengedhet meg magának.

*

Hume

Hume arra mutat rá, hogy néhaösszekapcsolunk ilyen „ideákat”, pedig ebben a formában nem is léteznek a valóságban, így jönnek létre olyan hamis ideák és képzetek, amelyek egyáltalán nincsene
k meg a
természetben. Említettem az angyalokat, korábban pedig beszéltünk már a „krokofántról”.Ugyanilyen kiváló példa a „pegazus”, vagyis a szárnyas ló. Az összes eddig felsorolt esetbenfel kell ismernünk, hogy a tudat a saját szakállára dolgozott. Szárnyakat kölcsönzött az egyik  benyomástól, lovat a másiktól. Mindkét részt érzékeltük valaha, és valódi „benyomásként”került be a tudatba. A tudat pedig a maga módján létrehozta ezeket a hamis „ideákat” vagy„képzeteket”.

Az „égben” van „gyöngyökkel kirakott kapu”, „arannyal kikövezett utca”,„angyalok” tömegével stb. Bontsuk részeire ezeket a képzeteket. Mert a „gyöngyökkelkirakott kapu”, „arannyal kikövezett utcák” és az „angyalok” ilyen összetett képzetek. Amikor rájövünk arra, hogy az égről alkotott képzeteink olyan egyszerű képzetekből tevődnek össze,mint „gyöngy”, „kapu”, „utca”, „arany”, „fehér ruhás alak” és „szárnyak”, feltehetjük
ma
gunknak a kérdést, hogy mindezek megfelelnek
-
e valamilyen „egyszerű benyomásnak”

Ha valaki soha nem látott „aranyat”, soha nemtudná elképzelni, milyen lehet az „arannyal kikövezett utca”.Hume-
nak erre is volt válasza. Képzeljük el Istent egy végtelenül „intelligens, bölcs és jóságos lény”
-
ként. Ezzel létrehoztunk egy „összetett ideát”, amely valami végtelenül
intelligens
 ből, végtelenül bölcsből és végtelenül jóságosból áll.

Hume tehát megtámad minden olyan gondolatot és elképzelést, amely nem vezethetővissza a megfelelő érzéki benyomásra. Szeretné „elűzni mindama tartalmatlan fecsegést,amely eleddig uralta és az őrületbe kergette a metafizikai gondolkodást”.Hume egyszerűen azért nem fogadja el a csodákat, mert létezésüket nemtapasztalhatta meg. Viszont azt sem tapasztalta, hogy ezek a csodák nem léteznek.

*

Felvilágosodás

Ha az ember az értelmét csiszolja, és bővíti ismereteit, képes lesz előbbre lépni, vélték afelvilágosodás filozófusai. Idő kérdése csupán, hogy az ésszerűtlenség és a tudatlanságmeghajoljon a „felvilágosult” ember előtt.

..A felvilágosodás filozófusai fontosnak tartották néhány olyan jogmegfogalmazását, amelyek már pusztán születésük révén megilletik az embereket. Erregondoltak, amikor „természetes” jogokról beszéltek. Szokás ezt „természetjogként” isemlegetni, amely bizony ellentmondásban van néhány ország törvénykezési gyakorlatával.Manapság is tanúi lehetünk annak, hogy egyének vagy egész népcsoportok a „természetes jogokra” hivatkozva fellázadnak a jogtalanság, a szabadság korlátozása és az elnyomás ellen.

*

Kant

Kant szerint az idő és a tér az ember része, olyan tulajdonságok, amelyek azemberi értelmet, nem pedig a világot jellemzik.Az e
mber tudata nem passzív „tábla”, amely csupán befogadja a kívülről érkező érzéki benyomásokat, hanem aktív, formáló szerv. Tudatunk tehát rányomja bélyegét a világról
szerzett ismereteinkre.
Leginkább azzal hasonlíthatnánk össze, amikor vizet öntünk egy üvegkancsóba. A vízfelveszi a kancsó formáját. Érzéki benyomásaink is ekképpen igazodnak „szemléletiformáinkhoz”

Kant szerint két dologtólfügg, hogy az emberek miképpen fogják fel a világot. Egyrészt a külső viszonyoktól,amelyekről semmit sem tudunk, amíg nem érzékeltük azokat. Ezt nevezzük a megismerésanyagának. Másrészt az ember bensejében rejlő viszonyoktól, tehát, hogy mindent időben éstérben végbemenő eseményként érzékelünk, és olyan folyamatokként, amelyek az okságelvének megfelelően követik egymást.


„Cselekedj úgy, hogy
 
akaratod maximája (vezérlőelve) mindenkor,egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen”.
A„kategorikus imperatívusz” másik kanti megfogalmazása így hangzik: az
ember sohasem
használható puszta eszközként, mindig célnak is, önmagának való célnak kell tekinteni.Vagyis nem „használhatunk” másokat arra, hogy bármiben is előnyre tegyünk szert.<Mindez valahogy erre az aranyszabályra emlékeztet: viselkedj úgy, ahogy szeretnéd,hogy mások is viselkedjenek veled szemben.>

véli Kant. Nem határozhatjuk meg, mit érzékelünk, érzeteink szükségszerűen támadnak, és befolyásolnak bennünket, akár akarjuk, akár nem. De az ember nemcsak érzéki lény, hanemgondolkodó lény is.

*

A romantika

..Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a művésznek „világteremtő a képzelete”. Művészirévületében elmosódik a határ az álom és a valóság között.
 Novalis,

kék virág” keresésére indul, amelyre azóta vágyakozik, hogy egyszer álmában megpillantotta. Azangol romantikus költő, Coleridge így fejezte ki ugyanezt a gondolatot.
És ha elaludnál?
 
 És álmodban messze járnál,
  Mi lenne, mondd?
 Álmodban a mennybe szállnál,
 
 Letépnél egy szép virágot,
 
Szép és különös virágot,
  Mi lenne, mondd?
 És aztán, ha ébredéskor
 
Ott találnád a kezedben,
  Mondd, Mi lenne, mondd?

A romantika hívei és képviselői
fiatalemberek,
főképp diákok voltak, még ha gyakran elhanyagolták is tanulmányaikat.Határozottan „polgárellenesek” voltak, a rendőrséget vagy akár a szállásadónőjüket is„nyárspolgárnak”, sőt „ellenségnek” bélyegezték.
Igen. „Henyélés a zseni ideálja, a lustaság a romantika erénye.” A romantikus dolga azvolt, hogy élje az
 
életét, vagy éppen az, hogy álmaiban éljen.

Az örökké lángoló szerelem is romantikus jellemvonás. A nő éppoly távoli és elérhetetleneszmény, mint Novalis „kék virága”. Novalis egyébként eljegyezte magát egy tizennégy esztendős lánnyal, aki négy nappal azután halt meg, hogy betöltötte a tizenötöt. Ám Novalisegy életen át szerette Novalis 29 évesen halt meg. Ő is a korán eltávozottak közé tartozott. Mert aromantikusok közül sokan haltak meg fiatalon.És nem mind tüdővészben. Néhányanöngyilkosságot követtek el…Akik pedig megérték az idősebb kort, harmincas éveikben felhagytak a romantikuslángolással. Tipikus polgárok és konzervatívok lettek.

*

A romantika legjellegzetesebb filozófusa
von Schelling.

A „világszellemet” ekképp felfedezhetjük mind a természetben, mind pedig sajátelménkben. Novalis ezért mondhatta azt, hogy „a titokzatos út befelé vezet”. Úgy vélte, azember magában hordozza a világmindenséget, és a világ misztériumát önmagába belépveélheti meg.

A romantikus természetszemlélet olyanorganizmusnak, szervezetnek, egységnek vélte a természetet, amely állandóan fejleszti a benne rejlő lehetőségeket. A természet olyan, mint a növény, amelynek levelei és szirmainőnek. Vagy mint a verseit író költő.
Schelling is hasonlóképpen,„Istenben” képzelte el a világot. Bizonyos dolgokról tud Isten, de a természetnek akadnak olyan oldalai is, amelyek a tudattalant képviselik Istenben. Mert Istennek is van „árnyoldala”
A mese tehát lehetőséget adottírójának, hogy kedvére játsszon „világteremtő képzelőerejével”. A teremtés folyamata nemmindig ilyen tudatos. A költő néha rádöbben arra, hogy az általa teremtett történet szálát egy benne lakozó erő szövi tovább. Mintha hipnotizált állapotban írna.

*

Hegel

Hegel egyesítette és továbbfejlesztette aromantikus filozófia gondolatait. Ugyanakkor keményen bírálta Schelling filozófiáját.
Hegel azt állította, hogy „az igazság szubjektív”. Ezzel perszeelutasította bármiféle, az emberi értelem felett vagy rajta kívül álló „igazság” létét. Mindenmegismerés emberi megismerés, állította.

Szerinte az emberi megismerés alapja nemzedékrőlnemzedékre változik. Éppen ezért nem léteznek „örök igazságok”. Nincs időtlen értelem. Az
egyetlen biztos
 pont, amibe a filozófia kapaszkodhat, maga a történelem.

Hegelnek a filozófiai reflexiót illetően is az volt a véleménye, hogy az dinamikus, vagyis
folyamat
szerű. Az „igazság” pedig maga a folyamat. A történelmi folyamaton kívül nemléteznek olyan kritériumok, amelyek eldönthetik, mi a „legigazabb” vagy „legértelmesebb”Azonban –
 
és most figyelj –
, mivelfolyamatosan keletke
znek új dolgok, az értelem „progresszívnek” mondható. Ez azt jelenti,hogy az emberi megismerés állandóan bővül, és ily módon „előre” halad.

Hegel úgy véli, hogy atörténelem nem más, mint a világszellem fokozatos öntudatra ébredése. A világ mindig ismegvolt, de a „világszellem” az emberi kultúra és az emberi fejlődés révén ismeri fel önnönlényegét.Ezek szerint a történelem tanulmányozása meggyőzhet bennünket arról, hogy az emberiség egyre nagyobb racionalitás és szabadság felé fejlődik.Tehát a történelmi fejlődés, összes bakugrása ellenére, előremutat. Úgy is fogalmazhatnánk,hogy a történelem túllép önmagán vagy „célra irányuló”.

A két ellentétes gondolkodás közöttfeszültség keletkezik. Ám ezt a feszültséget feloldja egy harmadik gondolat megszületése,amely figyelembe veszi mindkét, őt megelőző gondolatot. Hegel ezt nevezi dialektikusfejlődésnek.
A megismerés három szakaszát „tézisnek”, „antitézisnek” és „szintézisnek” nevezte.

Hegel úgy vélte, hogy a „világszellem” három lépcsőben tér vissza önmagához,mondhatnánk, ébred öntudatra.A világszellem először az egyénben ébred öntudatra. Hegel ezt nevezte
 szubjektív
szellemnek.
A világszellem magasabb tudatállapota a család, a társadalom és az állam. Hegel
ezt
objektív szellemnek
nevezte, mert az emberi viszonyokban jelentkezik. De hátravan mégegy lépcsőfok…Az öntudatra ébredés legfelsőbb szintje, amikor a világszellem
a
bszolút szellemként
ismeri fel magát. Az „abszolút szellem” a művészet, a vallás és a filozófia. Ezek közül afilozófia a szellem legfelsőbb formája, mert a filozófiában reflektál a világszellem sajáttörténelmi szerepére. A világszellem először tehát a filozófiában lel önmagára. Nyugodtanmondhatjuk, hogy a filozófia a világszellem tükre.

*

Kierkegaard szerint a nagybetűs „Igazságnál” is fontosabb az egyént érintő igazságok megtalálása. Fontos, hogy megtaláljam „a magam számára” az igazságot. Ezzel az
individuumot, vagyis az
egyént
helyezte szembe a
rendszerrel.Kierkegaard úgy vélte, Hegelmegfeledkezett arról, hogy ő maga is ember.

*

Marx

Marx különösenazoknak a gazdasági erőknek a társadalmi jelentőségét hangsúlyozta, amelyek változásokatidéznek elő, és ily módon tovább viszik a történelmet.
Marx ezenkívül azt állította, hogy az adotttársadalom uralkodó osztálya dönti el, mi a helyes és helytelen. Mert a történelem nem más,mint osztályharcok története. Ami annyit jelent, hogy a történelem elsősorban arról szól, ki birtokolja a termelési eszközöket.

Mivel ez a „felsőbb osztály” nem adja át jószerivel hatalmát, változás csak forradalom útján következhet be.A kapitalista rendszerben a munkás másnak dolgozik. Ezzel a munka is rajta kívül állóváválik, olyasmivé, ami nem tartozik hozzá. A munkás számára idegenné válik munkája, ésezáltal önmaga is. Elveszti emberi valóságát. Marx Hegeltől kölcsönzi a folyamatot jellemzőkifejezést:
elidegenedés.

Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tőkés tulajdonában marad az az érték, amelyet amunkás teremtett. Hát ez a „kizsákmányolás”.Marx véleménye szerint a kapitalista termelési mód több ellentmondást rejt magában.

*

Darwin

A XIX. század közepén indult meg az a
naturalista
irányzat, amely a mi századunkban issokáig örvendett népszerűségnek. A „naturalizmus” a természeten és az érzékelhető világonkívül nem ismer el más valóságot. Egy naturalista éppen ezért az embert is a természetrészének tekinti.

Darwin
 A fajok
eredetében két teóriát állított fel. Először ismegállapította, hogy minden egyes ma élő növény és állat valamely korábban élt, primitívebbelődöktől származik. Másodsorban úgy vélte, hogy van biológiai fejlődés. Ezen fejlődés pediga „természetes kiválasztódás”
-
nak köszönhető.

Darwin
foglalt állást amellett, hogy a növények és azállatok náluk egyszerűbb fajokból fejlődtek ki. Ám egyikük sem adott kielégítő magyarázatotarra, hogyan ment végbe ez a fejlődés. Éppen ezért az egyház sem tekintette őket veszélyesellenfélnek.

Darwin e különbségek magyarázataként megfigyelte, hogy a pintyek mitesznek. Az erős csőrű földipinty például tobozmagvakkal táplálkozik, az apróc
ska
énekespinty rovarokkal, a hosszabb csőrű kopácsolópinty pedig az ágak és gallyak kérge alólkeresgéli ki a rovarokat… Mindegyik madárfajta csőre tökéletesen alkalmazkodott atáplálékfelvételhez. Vajon e pintyek egyazon pintyfajtától származnak, amely az évek hosszúsorán át alkalmazkodott a szigeteken található különböző feltételekhez? Vajon ennek köszönhető az eltérő pintyfajták kialakulása?Talán éppen a Galápagos
-
szigeteken tapasztaltaknak köszönhette Darwin, hogy„darwinista” lett. Arra is felfigyelt, hogy a kis szigetek állatvilága nagyon hasonlít a dél
-
amerikai kontinensen látott állatfajtákhoz. Vajon Isten eleve egy csöppnyire másnak teremtette ezeket az állatokat, vagy fejlődésről beszélhetünk? Egyre jobban kételk
edett abban,
hogy a fajok változatlanok lennének. Ám még nem találta meg a megfelelő magyarázatot arra,
miként
ment végbe az esetleges fejlődés, illetve a környezethez való alkalmazkodás.

Lamarck azt állította, hogy a különböző állatfajok maguk fejlesztették ki, amire szükségük volt. Így például a zsiráfoknak azért van olyan hosszú nyakuk, mert generációk hosszú soránát állandóan nyújtogatták a fák levelei után.

Darwin is feltett magának egy kérdést. Lehetséges, hogy hasonló „mechanizmus” szerintműködik a természet is? Lehetséges, hogy a természet „természetes kiválasztódás” útjándöntötte el, melyik egyed maradjon fenn? És nem utolsósorban, lehetséges, hogy emechanizmus hosszú időn keresztül egészen új növény
-
és állatfajokat teremtett?

Mennél nagyobb a létért folytatott küzdelem, annál gyorsabban halad előre a fajok fejlődése.Hiszen mindig azok maradnak életben, amelyek a legjobban képesek alkalmazkodni akörülményekhez, minden más egyed halálra van ítélve.–

Darwinmegfosztotta Istent a teremtés aktusától. Egyesek, igen helyesen, rámutattak arra, hogy jelentőségteljesebb olyasmit teremteni, ami azután a benne rejlő fejlődési lehetőségeknek megfelelően formálódik, mint részleteiben megteremteni a dolgokat, egyiket a másik után.

Az élet, így a szaporodás lényege valójában a sejtosztódás. Ha egy sejt szétválik, kétazonos öröklési anyaggal rendelkező sejt jön létre. Sejtosztódás során a sejtek önmagukatmásolják le.
 –
 
 Néha azonban
 
apró változások kerülnek a folyamatba. Így a sejtmásolat már nem leszteljesen azonos az anyasejttel. A modern biológia ezt nevezi
mutációnak.

Vannak
 jelentéktelen mutációk, ugyanakkor vannak olyanok is, amelyek lényeges változtatásokatvisznek végbe az egyed tulajdonságaiban. Előfordul, hogy egyértelműen károstulajdonságokról van szó, s az ilyen „mutánsok” többnyire életképtelennek bizonyulnak.Valójában sok betegség is mutáció. Néha viszont a mutáció előnyös tulajdonságokkal látja elaz egyedet, és egyben hozzásegíti ahhoz, hogy jobban boldoguljon a létért folytatottküzdelemben.A Földön élővalamennyi növény
-
és állatfaj mögött egy ilyen több millió év során kiválasztott„nyerőszám” áll.

arwin itt csak hangosan gondolkodott azzal kapcsolatban, hogyan jöhetett létre az elsőélő sejt szervetlen anyagból. És hogy, hogy nem, ismét fején találta a szöget. A moderntudomány pontosan úgy véli, hogy az élet első, kezdetleges formája egy efféle „meleg, kicsitavacskában” jött létre, ahogy Darwin is vázolta
Az életről alkotott legegyszerűbb definíciószerint az élet olyan anyag, amelynek megvan az a képessége, hogy két teljesen azonos részreosztódjon. Ezt a folyamatot egy olyan anyag irányítja, amelyet DNS
-
nek nevezünk.

A Föld akkor keletkezett, amikor 4,6 milliárd évvel ezelőtt létrejött
a Naprendszer.
Eredetileg izzó massza volt, majd hűlni kezdett, és hideg burok vette körül. A moderntudomány úgy véli, hogy az élet 3
-
4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.

 
Ezért vagyunk olyan biztosak abban, hogy ma már nem keletkezik új élet, még egy baktérium vagy vírus sem. A Földön tehát minden, ami él, egykorú. Egy elefánt felmenőinek éppoly hosszú a sora, mint a legegyszerűbb baktériumnak. Végül is az elefánt, de az ember is,egysejtű állatok összefonódása. Testünk minden egyes sejtjében ugyanaz az örökítőanyag van jelen. Tehát a test legkisebb sejtjében is megvan annak a leírása, hogy mik is vagyunk
v
alójában

*

Freud pszichoanalízise nagy szerepet kapott az 1920
-
as években, mindenekelőtt a pszichiátriai betegek kezelésében. Tudattalanról alkotott nézetei azonban nagy hatástgyakoroltak a művészetre és az irodalomra is.

Freud emellett azt is nagyszerűen bizonyította, milyen lenyűgöző az emberi tuda
t.
Munkája során kiderült, hogy mindent, amit valaha átéltünk, megőrzünk, és tudatunklegmélyebb zugában tárolunk.
Ezzel minden művész tisztában van. Ám egyszer csak feltárul minden ajtó, és kinyílik minden fiók. Az élmények minden segítség nélkül áramlanak felénk, nekünk csak annyi adolgunk, hogy kiválasszuk a megfelelő szavakat és képeket. Mindez akkor történik meg, hanem csukjuk be teljesen a tudattalanba vezető ajtót. Ez az a folyamat, amit akár
ihlet-nek
is
nevezhetünk. Ilyenkor úgy érezzük, hogy az, amit leírunk vagy megfestünk, nem tőlünk ered.

 
Egy művész számára rendkívül fontos, hogy „elengedje magát”. A szürrealisták megpróbáltak olyan állapotba kerülni, hogy szabadon feltörő gondolataiknak semmi ne vessengátat. Egy üres papírlappal maguk előtt leültek, és leírtak mindent, ami eszükbe jutott. Amódszert
automatikus írás
-nak
nevezték. A kifejezést valójában a spiritizmusbólkölcsönözték, ahol a „médium” kezét egy elhunyt szelleme vezeti.

*

Korunk filozófiája

Nietzsche szerint mind az egyház, mind pedig a hagyományos filozófia eltávolodott a valós világtól, ehelyett az „ég” felé és „az ideák világa” felé mutat. Csakhogy éppen az, amit ezek valós világnak tekintenek, nem más, mintlátszatvalóság. „Légy hű a Földhöz –
hangoztatta.

-------
Sartre azateista egzisztencialisták közé tartozik. Filozófiája könyörtelenül analizá
lja az ember
helyzetét, olyan körülmények között, amikor „Isten halott”. Az „Isten halott” kifejezés Nietzschétől ered

Az ember az egyetlen olyan élőlény, amely tudatában van saját létének.

Sartre szerint azonban az embernek nincs „örök”természete, amelyhez visszanyúlhatna. Éppen ezért teljesen fölösleges nagy általánosságbankeresni az élet értelmét. Azt is mondhatnánk, rá vagyunk utalva a rögtönzésre.vagyunk, mint a színészek, akiket egy bizonyos szerep betanulása nélkül engednek be aszínpadra, de még csak szerepfüzetük sincs, vagy legalább egy súgó, aki a fülükbe súghatná,hogy mit kell tenni. Magunknak kell megválasztanunk, hogyan akarunk élni.

.”Ez a lényege Sartre gondolatának. Szabad individuumok vagyunk, szabadságunknak  pedig az a következménye, hogy egy életen át választásra vagyunk ítélve. Nincsenek örök értékek és normák, amelyekhez igazodhatnánk. Sokkal fontosabb azonban, hogyan
választunk.
Ugyanis
 felelősséggel
tartozunk mindenért, amit teszünk. Sartre hangsúlyozza,hogy az ember soha nem háríthatja el magától cselekedeteiért a felelősséget. De nem tolhatjuk el magunktól az egyéni választás felelősségét sem azzal, hogy azt mondjuk, dolgozni „kell”mennem, vagy azzal, hogy meg „kell” felelnem bizonyos polgári elvárásoknak.

Sartre úgyvéli,
muszáj,
hogy az életnek legyen értelme. Csakhogy ezt az értelmet mi magunk teremtjük meg saját életünk számára. Létezni annyi, mint saját létünket megteremteni.

-----
Úgy vélem, a világ napjainkban egyetlen kommunikációs hálóvá zsugorodott. Még nemis olyan régen a filozófusok napokig utaztak lóháton és kocsin, hogy megpróbáljanak jobbantájékozódni a világban, és hogy más gondolkodókkal találkozzanak. Ma lehetünk bárhol avilágon, az összes emberi tapasztalatot begyűjthetjük egyetlen számítógép képernyőjéről.

 
Már Freud felhívta a figyelmet arra, hogy gyakran sajátos médiumként lépünk fel sajáttudattalanunkkal szemben. Néha arra késztet bennünket valami, hogy olyasmit gondoljunk vagy tegyünk, aminek okát nem igazán értjük. Ez azzal magyarázható, hogy végtelenül sok tapasztalatot, gondolatot, élményt halmoztunk fel magunkban, többet annál, mint amennyinek tudatában vagyunk.
 

 
Századunkban nagy népszerűségnek örvendenek a spiritiszta szeánszok, amelyek soránegy médium képes kapcsolatba kerülni egy halott szellemével. A médium a halott szellemévelfolytatott beszélgetés során, vagy automatikus írás révén képes akár olyan emberrel is
kapc
solatba lépni, aki sok száz évvel ezelőtt halt meg. Ezt egyrészt a halál utáni élet, másrésztannak bizonyítékaként is tekintik, hogy egy embernek több élete is lehet.


Mindenesetre tanácsos némi szkepszissel közeledni ezekhez a könyvespolcokhoz.Különösen egy filozófus számára. Angliában külön egyesületük van a szkeptikusoknak. Jónéhány éve
 
van már, hogy pénzjutalmat kínáltak fel annak, aki meg tudja őket győzni bármilyen természetfeletti dolog létezéséről.
------------


A nagy bumm

A világűr galaxisai elképesztőgyorsasággal távolodnak egymástól. Minél távolabb kerülnek tőlünk, mozgásuk annálgyorsabbnak látszik. Ez tehát azt jelenti, hogy a galaxisok közötti távolság egyre nagyobb és
nagyobb lesz Úgy 15 milliárd évvel ezelőtt a világűr anyaga egy igen kis
 
 pontba sűrűsödöttössze. Az anyag annyira összepréselődött, hogy a gravitáció hatására rendkívül fölforrósodott.Végül annyira forró és tömény lett, hogy felrobbant. Ezt nevezzük
„a nagy bumm”
-nak,
angolul „The big bang”
-nek.E robbanásnak köszönhetően az univerzum anyaga mindenfelé szétszóródott,fokozatosan lehűlt, és csillagok, galaxisok, holdak és bolygók keletkeztek belőle…Ezek szerint a világegyetem jövőjét illetően a csillagászok két lehetőségetlátnak. Vagy tovább tágul a világűr, s így egyre jobban elvékonyodik a galaxisok között, vagy pedig ismét elkezd összesűrűsödni. A történés szempontjából azonban döntő lesz, mennyirenehéz, tömör a világegyetem. Erről azonban a csillagászoknak még nincsenek világoselképzeléseik.

 
Azért ne túlozzuk el a nagy számok jelentőségét. Elég, ha kezünkbe veszünk egy követ.Ha a világegyetem ebből a narancs nagyságú kőből állna, akkor is legalább ekkora titok övezné. A kérdés éppolyan megválaszolatlanul csengene: honnan ered ez a kődara.
 

Jostein Gaarder - Sofie világa