Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


meditacio

2010.04.17


Meditáció a gyakorlatban

 


Brahma Kumaris World Spiritual University
Magyarország, 1999


 

Ajánlás:

“A meditáció a gyakorlatban”
elsősorban azoknak ajánlott,
akik szeretnék megismerni
és felfedezni a belső világukat
és az abban rejlő kincseket.

Budapest, 1999

 

TARTALOM
Első lecke:
MIÉRT MEDITÁLUNK?
Második lecke:
KI VAGYOK ÉN?
Harmadik lecke:
LÉLEK-TUDATOSSÁG
Negyedik lecke:
A TUDAT
Ötödik lecke:
EGYENSÚLYUNK MEGŐRZÉSE
Hatodik lecke:
A KARMA
Hetedik lecke:
A LEGFELSŐ
Nyolcadik lecke:
AZ IDŐ NEM VÁR SENKIRE - VAGY MÉGIS?
Kilencedik lecke:
A NYOLC ERŐ


Első lecke
MIÉRT MEDITÁLUNK?
Az emberek különböző dolgokat várnak a meditációtól. Van aki békét, önkontrollt, erőt, csen¬det. Ezek mind fontosak, de közülük talán a legfontosabb, a béke és a lelki béke megértése és megtapasztalása.
A béke pillanatait megtapasztalni nem nehéz. A lelki béke elérésénél az a cél, hogy a békét állan¬dósítsuk és megőrizzük. Ahhoz azonban, hogy állandó lelki békét tapasztalhassunk, több dologra van szükség, mint csak egy meditációs technika elsajátítása. Azt kell elérnünk, hogy a meditáció alatti béke tapasztalatát később is vissza tudjuk idézni a gyakorlati életünkben, külö¬nösen olyankor, amikor nem könnyű megőrizni a belső békénket. Ha a meditáció előnyeit nem tudjuk felmutatni a mindennapi életünkben, akkor feltehetjük a kérdést, hogy mi haszna van egyáltalán? Először is, meg kell tanulnunk egy egyszerű és hatásos meditációs technikát, és másodsorban meg kell keresnünk az életünk stressz helyzeteinek és feszültségeinek az okait. Tehát a megértés által és a meditáció alatt felhalmozott erő segítségével elkezdjük megismerni és megszüntetni az okok gyökereit, és a béke tapasztalatát átvisszük a mindennapi gyakorlatba, azaz a béke lelki békévé alakul át.
Mi a meditáció? A meditáció egy olyan gyakorlat, ami segít abban, hogy megismerjük ön¬magunkat, hogy felfedezzük, hogy valójában kik vagyunk. A meditáció által újra megismerjük az igazi “én”-t, aki merőben más természetűnek tűnik a problémás, feszült énünkhöz viszo¬nyítva. Észrevesszük, hogy az igazi természetünk, a valódi énünk valójában nagyon pozitív.
Ismert egy kedves indiai történet egy királynőről, aki nem találta az igen értékes igazgyöngy nyakláncát. Kétségbeesve kereste mindenütt, és amikor már feladta minden reményét, hogy valaha is meglelheti, hirtelen megállt és felfedezte, hogy ott van a nyaka körül! A béke nagyon hasonlít ehhez. Ha kívül keressük a körülöttünk lévő fizikai világban vagy másokban, mindig csalódni fogunk, de ha megtanuljuk, hogy ezt hol és hogyan tudjuk megtalálni saját ma-gunkban, akkor rájövünk, hogy ott az bármikor elérhető.
A meditáció szót a tudat különböző állapotának körülírására alkalmazzák: szemlélődés, kon¬centráció, imádkozás, mantrázás, stb. Maga a szó valószínűleg az azonos tövű “mederi” latin szóból ered, aminek a jelentése: “gyógyítani”. A meditációt minden bizonnyal tekinthetjük egy gyógyító folyamatnak úgy érzelmileg, mint szellemileg, sőt bizonyos értelemben még fizikailag is. A meditáció legegyszerűbb definíciója: a tudat helyes használata, a pozitív gon-dolkodás. Nem kell a gondolatainkat erőszakkal megszüntetni, de azokat helyesen kell hasz¬nálnunk. A legtöbb meditációban kétféle gyakorlatot alkalmaznak: a koncentráció gyakorlása és egy mantra állandó ismétlése. A mantra egy szent gondolat, szó vagy hang, amit halkan, hangosan vagy akár csak gondolatban állandóan ismételnek. A mantra szó a tudat fel¬szabadítását jelenti (a “man” jelentése tudat, a “tra” pedig felszabadulást jelent). A Raja Jóga meditációnál a koncentráció nem egy fizikai tárgyra irányul. A fizikai világ helyett figyelmünket a “belső” énünk felé fordítjuk. A mantra - szavak vagy mondatrészek ismétlése - helyett szabad áramlást engedünk a gondolatainknak, vagyis a tudatot természetes módon használjuk. A gondo¬latoknak ez a pozitív áramlása önmagunk pontos megértésén alapszik, és kulcsszerepet játszik a bennünk rejlő béke kincseinek feltárásában.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
A meditációra legalkalmasabb idő a reggel, mielőtt még elkezdenénk a napi tevékeny¬ségein¬ket, vagy az esti órák, amikor már túl vagyunk a napi teendőkön. A nap folyamán miközben dolgozunk, próbáljuk emlékezetünkben tartani, hogy az igazi természetünk a béke. Hogyha ezt a meditációt folyamatosan gyakoroljuk, az ilyen pozitív és békés gondolatok egyre könnyebben fognak felmerülni a tudatunkból és a lelki békénk is egyre természetesebb lesz.
Ne csak akkor meditáljunk, ha kedvünk van hozzá. A legnagyobb előrehaladás akkor lehet¬séges, amikor valójában azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk most leülni. Azonban ilyenkor van a legnagyobb szükségünk arra, hogy leüljünk és meditáljunk
A meditáció alatt üljünk kényelmesen, egyenes háttal. Ülhetünk a földön is egy kispárnán ke¬resztbe¬tett lábbal, vagy ha ez kényelmetlen, akkor egy széken. Csendes helyet válasszunk, ahol nem zavarhat a zaj vagy a túl sok látnivaló. Egy halk zene segítheti az ellazulást és kellemessé teszi az atmoszférát.
GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ
Elképzelem, hogy ezen a szobán kívül semmi nem létezik... A külvilágtól teljesen függetlennek érzem magam, szabad vagyok, hogy felfedezhessem önmagam.... A figyelmemet befelé for¬dítom, a gondolataimat a homlokom közepére koncentrálom... A gondolataimat függetlenítem a fizikai testemtől és környezetemtől.... A természetes nyugalom érzése kezd eltölteni.... A béke hullámai megszüntetik a nyugtalanságomat, és a tudatomból kimossák a feszültséget.... A mély béke érzésére koncentrálok.... Én a béke vagyok.... A béke az én igazi állapotom... A tudatom nagyon nyugodt és tiszta.... Könnyűnek és teljesnek érzem magam, miután vissza-tértem a béke természetes tudatosságába.... Élvezem a nyugalom és derű tapasztalatát....

Második lecke
KI VAGYOK ÉN?
Első megközelítésben erre az egyszerű kérdésre könnyűnek tűnik a válasz, de amint elkezdünk ezen gondolkodni, rájövünk, hogy a nevünk vagy a fizikai megjelenésünk leírása egyáltalán nem ad teljes képet arról, amiből az életünk összetevődik. Egy nap során olyan sokféle sze¬repet játszunk, hogy valójában még azt is nehéz megfogalmaznunk, hogy mit is csinálunk. A napot talán úgy kezdjük, mint egy férj vagy feleség, majd a munkában titkárnők vagy hiva-tal¬nokok leszünk, esetleg tanárok, délben találkozunk a barátainkkal, este pedig megint új szerepet játszunk az ismerőseink körében. Melyik vagyok én ezekben a szerepekben?
Mindenegyes szerepben, amit játszunk, személyiségünknek egy más oldala kerül előtérbe. Néha azt érezzük, hogy olyan sok különböző és ellentétes szerepet kell játszanunk, hogy a végén már magunk sem tudjuk, hogy melyik az a személy, aki valójában “én vagyok”. Amikor egy társaságban egyszerre találkozunk a főnökünkkel vagy a szüleinkkel és a barátainkkal, zavar¬ban vagyunk, hogy akkor most hogyan is viselkedjünk. Nemcsak az a baj, hogy már kialakult bennünk egy fix viselkedési norma feléjük, hanem az a bizonyos szerep, amibe behelyeztük őket, egyfajta korlátot is szabott a gondolatainknak. Csak úgy tudunk beszélni hozzájuk, mint “a főnökhöz” vagy “a szülőhöz”, nem úgy, mint egy egyszerű emberi lényhez. Ennek ellenére nagyon is jól tudjuk, hogy az igazi egyéniségünket nem az a szerep határozza meg, amit játszunk. Tehát, ki vagyok én valójában?
Állandóságra, biztonságra és stabilitásra van a legnagyobb szükségünk. Úgy tűnik, a testünk eleget tesz ezeknek a követelményeknek. Amikor reggel felkelünk és belenézünk a tükörbe, ugyanolyannak látszunk, mint az előző nap. Azonban mindannyian tudjuk, hogy ez csak egy illúzió, mivel az évek során testünk fokozatosan elhasználódik: egyáltalán nem stabil és nem állandó. Akkor önmagunk megismerésénél mit használjunk a kézenfekvő testi azonosítás helyett? A gondolatainkat. Az azonosítást a tudatunk, az öntudatunk végzi el, mivel a gon¬dolataink mindig az adott életszakasznak megfelelők. A tartalmuk gyakran változhat, de maga a gondolkodás képessége nem változik. A gondolatok nem fizikai dolgok, tehát a fizikai érzék¬szerveinkkel nem lehet őket megtapasztalni. A gondolatok nem anyagiak, még az agy sejtjeihez sem kapcsolhatók.
Mi ilyen nem-fizikai, szellemi lények, lelkek vagyunk. Ez egy fizikai dimenzió nélküli forma, a¬mit nem lehet megsemmisíteni, olyan parányi, hogy azt felosztani sem lehet. “Én, a lélek, egy szubtilis csillag vagyok, egy pont, a fényenergia és tudatosság forrása.” Ez a szubtilis forma az eredete minden gondolatunknak, szavunknak és cselekedetünknek. Bármit, amit teszünk, vagy mondunk, azt én, a lélek hajtom végre a testem által. A lélek olyan, mint a vezető az autóban, a test pedig maga az autó. Ahhoz, hogy a vezető teljesen uralja a járművet, olyan helyre kell ülnie, ahonnan minden kezelendő eszközhöz könnyen hozzáférhet, ahonnan a szükséges infor¬mációkat gyorsan begyűjtheti a helyes döntések érdekében. A lélek egy pont a homlok kö¬zepén.
Most már megvan az állandó referenciapontunk, amihez viszonyíthatunk. A személy¬azonos¬ságunkat a lélek adja és az összes többi szerep, amivel a nap folyamán azonosulunk - a tanár, a diák, a férfi, a nő, az anya, az apa, a barát, a rokonok, stb. -, egyszerűen csak szerepek, amiket “én, a lélek” játszom. Egy jó színész, vagy színésznő mindenféle szerepet képes el¬játszani. Minden szerepet a legjobb képessége szerint játszik el, de soha nem gondol arra, hogy “én a valóságban is Hamlet vagy Cleopatra vagyok”. Tudja, hogy bármit is játsszon a színpadon, a nap végén azt a kosztümöt leveti, és magára ölti a valódi egyéniségét. Tehát, bár¬milyen “szerepet” is kell a léleknek eljátszania, megérthetjük, hogy a valódi azonosságunk a lélek, az örökkévaló lét, az élő szellemiség, a testünk pedig egyszerűen csak egy ideiglenes fizikai kosztüm.
A lélek eredeti tulajdonságai azok a természetes képességek, amiket most a valóságban újra meg szeretnénk tapasztalni. Az első ilyen tulajdonság a béke, de ugyanígy eredeti tulaj¬don¬ságunk a szeretet, a boldogság, az örömteliség. Az összes, amit tennünk kell: meg-tapasztalni önmagunkat, amilyenek valójában vagyunk, hogy állandóan tudatában legyünk annak, hogy “én egy lélek vagyok”. Ezt nevezzük “lélek-tudatosságnak”. Azáltal, hogy egyre jobban odafigyelünk arra, hogy ki az, aki valójában végrehajtja a cselekedeteket, egyre könnyebben ellenőrzés alatt tarthatjuk a gondolatainkat, az érzéseinket, a szavainkat és a cselekedeteinket.
A meditációt azzal indítjuk, hogy az igazi önmagunkról kezdünk el gondolkodni. Hagyjuk, hogy a lélekről és az eredeti tulajdonságairól alkotott gondolataink megtöltsék a tudatunkat. Eleinte nem baj, ha a gondolataink túl gyorsan merülnek fel. Ha elkalandoznak, finoman tereljük őket vissza az énünkről alkotott békés gondolatokhoz. Amikor megtapasztaljuk ezek¬nek a gondolatoknak a hatását, a gondolatok fokozatosan maguktól is lelassulnak. Pontosan úgy, mint amikor valami nagyon különleges ételt eszünk, külön megízlelve minden falatot. Ugyanígy értékelni kezdjük a pozitív gondolatokban rejlő tapasztalatokat is. Ez az egyszerű mondat, hogy “Én egy békés lélek vagyok”, életre kel, amint érezni kezdjük a gondolat hatását.
A meditáció által sokkal jobban megérthetjük önmagunkat, és ez egyre eredményesebbé teszi a meditációt is. Ha a meditációs tapasztalatainkat tökéletesíteni szeretnénk, akkor nagyon fontos, hogy minden nap gondolkodjunk ezekről a dolgokról és gyakoroljuk a lélek-tuda¬tosságot. Míg egy mantrát csak a meditáció időtartamára használnak, addig itt a meditációban felmerült és megtapasztalt gondolatokat átvisszük a mindennapi életünkbe is. Ez az első és legfontosabb lépés: a meditációt átvinni a gyakorlati életbe. Miközben bármit csinálunk, érezzük, hogy a lélek cselekszik, a test csak egy eszköz a “szerep” végrehajtásához. A tapasz¬talat független a testtől. Ha másokra úgy tekintünk, hogy nem befolyásol bennünket a nevük, alakjuk, fajuk, kultúrájuk, nemük és a koruk, azaz egyenrangúnak tekintjük őket ön¬magunkkal, úgy nézünk rájuk, mint lelkekre, akik csak annyiban különböznek tőlünk, hogy egyszerűen más szerepet játszanak, akkor sokkal könnyebben ki tudjuk fejleszteni a békés természetünket, a tűrőképességünket, a türelmünket és a szeretetünket.
Azáltal, hogy megértjük és megtapasztaljuk az igazi tulajdonságainkat, önbizalmunk és ön¬tiszteletünk lesz és a jövőben nem leszünk tehetetlenül kiszolgáltatva mások elvárásainak. Ha megőrizzük a lélektudatosságunkat, akkor a béke igazi állapotában maradhatunk. Ez termé¬szetesen időbe telik és a gyakorláshoz erőfeszítésre van szükség, de az idő múlásával maga a gyakorlás is élvezhető és egyre több haszon származik belőle.
GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ
(Minden gondolat azon az igaz tudatosságon alapszik, hogy “én egy lélek vagyok”. Gondolkozzunk lassan és minden gondolatot próbáljunk megtapasztalni, mielőtt tovább megyünk.)
Figyelmemet elfordítom a fizikai világtól, az érzékszerveimtől.... Önmagamra összponto¬sítok.... A füleimmel hallok.... A szemeimmel látok.... A homlokom középpontjában ülök.... Én egy örökkévaló fényenergia vagyok.... Ez az életenergia teszi életképessé a testemet.... Én nem egy fizikai lény vagyok.... Én egy örökkévaló lélek vagyok.... Egy színész, akinek a teste csak egy kosztüm.... Gondolataimat a homlokom középpontjára összpontosítom.... Egy parányi tudatos fénypont vagyok.... A testemtől teljesen függetlennek érzem magam........ Egy békés és ragyogó csillag vagyok, ami fényt sugároz.... Mély békét és elégedettséget tapasztalok ma¬gam¬ban.... Most ismerem meg az igazi énemet.... Egy örökkévaló, tiszta, békés lélek vagyok.... A béke óceánjában vagyok.... Az összes konfliktusnak vége.... A mély csend vesz körül.... Om shanti.... Om, Én vagyok,...shanti, “én a béke vagyok”: “Én egy békés lélek vagyok.”

Harmadik lecke
LÉLEK-TUDATOSSÁG
Sokkal több haszon származik abból a gondolatból, hogy “Én egy békés lélek vagyok”, szemben azzal, hogy “Én a test vagyok”. Miért? Az elmúlt leckében szó volt arról, milyen fontos szerepe van ennek a gondolatnak abban, hogy képesek legyünk függetlenné válni azoktól a szerepektől, amiket játszunk. Fontos tisztázni a “kívülállóság” szó jelentését. Ez nem egy tartózkodó, magányba vonulást jelent, ahol minden kommunikáció megszakad, de azt sem, hogy valaki gondatlan megfigyelőként szemléli az eseményeket maga körül. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy színészek vagyunk. Nagy lelkesedéssel és szeretettel játsszuk a szerepünket, de nem hagyjuk, hogy bármilyen elvárás, lelki teher vagy aggodalom hasson ránk, ami a külső körülményekből vagy más emberektől származik. Nem hagyjuk, hogy mindezek megzavarják a megértésünket és elfelejtsük, hogy kik vagyunk. “Én egy békés lélek vagyok”. Valójában sokkal gyakrabban használjuk ezt a szót a szeretet szóval együtt: azaz kívülállóként szemlélve, de mégis szeretettel. Hogyha léleknek tekintjük magunkat és megtapasztaljuk a természetes tulajdon¬sá¬gainkat, akkor a kívülálló¬sághoz társuló érzésünk nem lesz ellenszenves tartalmú, ami nemtö¬rődömséget jelent, hanem békét, szeretetet és boldogságot fog tükrözni.
Hogyan segíthet a lélek-tudatosság az önmagunkkal és másokkal szembeni magatartásunk javításá¬ban? Általában mindannyiunknak meg van az a szokása, hogy önmagunkat másokhoz hasonlítjuk: a másik érdemeinek, vagy érdemtelenségeinek fényében látjuk magunkat. Ez néha a reménytelenség érzését válthatja ki bennünk. Önmagunk és mások kritizálása egyformán negatív állapotba hozza a tudatot. A lélek-tudatosság tapasztalata által felismerjük a saját értékeinket és abbahagyjuk önmagunk másokhoz való hasonlítgatását. Túljutunk a kritizál¬gatáson és megta¬pasztaljuk az igazi pozitív tulajdonságainkat, az igazi természetünket. Ez nem egy felsőbbrendűségi érzéshez vezet, hanem érezzük a stabilitásunkat, az önbizalmunkat. Az önmagunkkal kapcsolatos kétségeinket a nagyon mély belső hit váltja fel.
Ha megértjük azt a gondolatot, hogy “Én egy békés lélek vagyok”, akkor azt is megértjük, hogy a többiek is azok. E tudatosság által képesek leszünk tisztán, egyenrangú félként beszélni velük, amit testvéri szemléletnek nevezünk. A hétköznapi életben a cselekedetek ezzel gyakran teljesen ellenté¬tesek, pl., amikor valaki dühös lesz ránk és megfenyeget, a hangunk viszonzásként hirtelen élessé válik. Ebből aztán könnyen parázs vita kerekedik. Ez a testi-tudatosság visszatükröződése. Ahelyett, hogy egy békés léleknek látnánk őket, akik a szerepüket játsszák, a szerepet látjuk és azt az igazi természetüknek hisszük. Azonban amikor léleknek tekintjük őket, az indulataikra másképp fogunk reagálni. A haragot látva tudjuk, hogy ez egy átmeneti reakció, nem az igazi belső énjükből fakad. Ahelyett, hogy mérgesen vagy védekezve reagálnánk, valójában kívülállóként viselkedünk, sőt inkább adni igyekszünk. Megpróbálunk természetesen olyan pozícióba helyezkedni, hogy képesek legyünk segíteni rajtuk. Felismerjük, hogy a haragjuk oka az, hogy valami miatt zavarttá váltak. Ez a pozitív hozzáállás egyfajta védelemként is szolgál számunkra, mivel nem kerülünk a támadás hatása alá. Sőt, a stabilitásunk és nyugodt reakciónk abban is segíteni fog, hogy feloldjuk a helyzet feszült¬ségét. A lélek-tudatosságunkkal egy más módon is segíthetünk, de természetesen, amink nincs, azt nem adhatjuk oda senkinek. Ha barátaink rossz hangulatban hozzánk jönnek, gyakran a legtöbb, amit adhatunk, az együttérzés. Ez a fajta megnyugtatás azonban nem feltétlenül jelent segítséget. Az embereknek, ha bajban vannak, erőre és emberszeretetre van szükségük. A helyzet, amibe gyengeségük miatt kerültek, zűrzavart okozott a tudatukban, ezért nem tudják a dolgokat tisztán látni. Ha a reakcióink és a tanácsaink nem kizárólag az együttérzésen alapulnak, hanem békességgel, erővel teliek és nagyon is gyakorlatiak, akkor azok nem csak vigaszt nyújtanak, de ez a pozitív hozzáállás segíteni fogja őket a problémáik megoldásában is. Ehhez egy erős és rendezett tudatra van szükség. A lélek-tudatosság alkalmassá tesz bennünket arra, hogy mások társaságában természetesen visel¬kedjünk. Ez másoknak is segít a feloldódásban, amint megérzik, hogy semmilyen elvárásunk nincs feléjük. A lélek-tudatossággal az a célunk, hogy másokban csak a jó tulajdonságokat lássuk, és nem csak a látható erényeket, de a rejtett különlegességeiket is. Természetes módon kifejlődik egy mély szeretet és tisztelet mindenki iránt és ezekkel párhuzamosan egyfajta szellemi közel¬ségbe kerülünk embertársainkkal. Megszületik annak a felismerése, hogy mi mindannyian egy világot, egy otthont osztunk meg és egy földi családnak vagyunk a tagjai.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
A meditáció a természetes tulajdonságaink tudatossága, tehát nem egy nehéz dolog. Nem is olyan, amit magunkra erőltethetünk. A meditációra nem kényszeríthetjük magunkat. Való¬jában minél erőteljesebben kényszerítjük magunkat, annál kevésbé valószínű, hogy tapasz¬tala¬tokhoz juthatunk általa. A túlságosan görcsös koncentráció fejfájást okozhat és előfordulhat, hogy felüdülés és ellazulás helyett a feszültségünk tovább növekszik. Az első lépés az egyszerű lazítás. Sok ember, ha csak annyi hatást érezne, hogy bármikor képes ellazulni, amikor akarja, már akkor eredményről beszélhetne. Amikor sikerült ellazulnunk, elmúlnak a mindennapi életünk stressz hatásai és aggodalmai: a tudatunk szabaddá válik. Mindent, ami a tudatunkban van, képesek vagyunk meg is tapasztalni. Ezért töltsük meg a gondolatainkat lélek-tudatossággal: a béke gondolata segít bennünket a béke meg¬tapasz¬talásában. Minél jobban ellazulunk, annál mélyebb, kellemesebb nyugalmat érzünk, majd elérjük a meditációnak azt az állapotát, amikor élvezni tudjuk a belsőnkből kiáradó erőt. Ahogy előre haladunk, a meditáció egyre többet jelent egy egyszerű lazító módszernél. A cél, nem csak a relaxáció elnyerése, hanem az, hogy egy olyan békés lélekké váljunk, aki a békével tökéletesen fel tudja tölteni magát. Az egyszerű lazítás által megtapasztalt béke csak egy csepp, ha összehasonlítjuk a béke óceánjával, amibe szinte “elveszünk” a meditáció által.
A meditáció során nagyon egyszerűen fogalmazzuk meg a gondolatainkat, vagy a témát, amivel foglalkozni szeretnénk. Két, három gondosan kiválasztott gondolat éppen elég. Lassan ismételjük a gondolatainkat, bőséges időt hagyva arra, hogy a bennük levő érzéseinket fel¬fedezhessük. Pl.: “a béke olyan, mintha belesüppednék egy jó puha tollpárnába.”, “a könnyű¬ség olyan, mintha egy felhőn lebegnék”, “a szeretet meleg, aranyló sugárzás a tudatom¬ban....” Amint egyre mélyebben elmerülünk az ilyen gondolatokban, és azok megtapasz¬talá¬sában, fokozatosan elszakadunk a világi gondolatoktól és a feszültségtől, majd teljesen könnyűvé és szabaddá válunk, megtapasztaljuk a lélek-tudatosságot. Amikor tudatára ébre¬dünk az igazi természetünknek, akkor a tudatosságnak ezt a könnyű állapotát kell a minden¬napjainkba visszahozni, hogy könnyen és hatékonyan tudjuk megoldani, ha bármilyen probléma vagy akadály kerül elénk. Mint egy repülő madár, még a magas hegyeket is csak kis buckáknak fogjuk érzékelni.
MEDITÁCIÓS GONDOLATOK
A következő néhány napra csak két-három rövid gondolattal próbálkozzunk, mint: “Én egy békés lélek vagyok”, “Egy olyan fény vagyok, aki szeretetet sugároz az egész világ felé” vagy “Egy tudatos fénypont vagyok, teljesen más, mint a fizikai test.” Lassan ismételjük ezeket a gondolatokat, amíg egyre mélyebben elmerülünk bennük és ezekhez hasonló érzéseink keletkeznek. Amikor ez bekövetkezik, a lélek elégedettséget és teljességet érez. Gyakoroljuk, hogy másokat is lelkeknek, szereplőknek tekintünk, akik a saját szerepeiket játsszák.

Negyedik lecke
A TUDAT
Egészen más dolog leülni és megtapasztalni a békét, mint ezt a tapasztalatot valójában használni is az életünk megváltoztatására. Nagyon sok minden történik addig, amíg a szándék cselekedetté válik, és sokszor azon kapjuk magunkat, hogy azt mondjuk: “Nem akartam megtenni, de....” vagy “Sajnálom, nem ezt akartam mondani”. Ahhoz, hogy az életünket teljes kontroll alatt tarthassuk, nem csak tudnunk kell, hanem meg is kell értenünk, hogy milyen folyamat megy végbe, amíg a szándékunk cselekedetté válik.
Például: Egy autóüzemben különböző nyersanyagokat használnak: fémlemezeket, csapszege¬ket és anyacsavarokat, elektromos vezetékeket, festékeket, stb. Ezek a nyersanyagok olyanok, mint a tapasztalataink és a szándékaink. Amint áthaladnak az üzemen és különböző eljáráso¬kon mennek keresztül, végül egy kész autó születik. De tételezzük fel, hogy az autógyártásba egy ismétlődő hiba csúszik, és ezért mindenegyes autót, ami lekerült a futószalagról, szét kell szedni és megjavítani. Ráadásul még bosszantó is, ha összegezzük a hiba miatti időveszte¬séget és az igen kemény munkát, hiszen egy gyárat nem azért építenek, hogy hibás autókat gyártson.
Életünk megváltoztatásához nem elegendő felületesen megváltoztatni a cselekedeteinket. Ez egy bizonyos ideig működhet, de folyamatosan szembetalálkozni a “futószalagról” hibásan lekerült cselekedetekkel, nem sok örömmel jár és igen kemény munkába kerül a helyre¬hozásuk. Ehelyett fontos, hogy a tapasztalataink “nyersanyagait” ellenőrizzük és jártasak legyünk a vágyaink és cselekedeteink “termék előállító folyamatában is”. Egy mérnöknek nem elég csak nagyvonalakban ismerni, hogy mi történik az üzemben. Ahhoz, hogy a hibát ki lehessen javítani, részletesen ismerni kell mindent, ami történik. Minél jobban megértjük, hogy hogyan működik a lélek, annál könnyebben meg tudunk szabadulni azoktól a csele¬kede¬tektől, amiket nem akarunk végrehajtani. A meditáció által ellenőrizhetjük a “nyersanya¬gokat”, hogy csak a legjobb minőségűeket használjuk fel és semmiben ne szenvedjünk hiányt.
Tehát, miből áll a “gyártási folyamat”? Az első és leghatározottabb dolog, ami a tapasztalat és a cselekedetek között van, a gondolat. A gondolatok a tudatunkból merülnek fel. A tudat nem fizikai, hanem metafizikai egység, ami valójában a lélek képessége. Tehát a tudatunk által elképzelünk, gondolkodunk és ötleteket formálunk. Ez a gondolkodási folyamat az alapja az érzelmeinknek, vágyainknak, élményeinknek. A gondolkodási képesség alapján tudjuk újraélni a tapasztalatainkat, ezáltal leszünk boldogok vagy szomorúak és általa túlléphetünk az idő és tér korlátain.
Amikor pl. arra gondolunk, hogy “Szeretnék egy csésze teát”, úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos cselekedetek automatikusan elindulnak. De vajon a gondolat az egyetlen kapocs a tapasztalat és a cselekedet között? Mit mondhatunk azzal a kifejezéssel kapcsolatban, hogy “Gondolkozz, mielőtt beszélsz!” Valamilyen gondolatunknak feltétlenül kell lennie, mielőtt kinyitjuk a szánkat, vagy semmi nem merül fel bennünk? Miről lehet itt szó? Úgy tűnik, hogy a gondolatnak két aspektusa van. Az első a gondolat önmaga, a második ennek a gondolatnak a tudatosulása és megértése. Az intellektust használjuk a gondolatok megértésére. Ez alapján tudjuk megítélni mindannak az értékét, ami a tudatunkban felmerül. Tehát a “Gondolkodj, mielőtt beszélsz” kifejezés mögött az áll, hogy felkérjük az intellektusunkat, hogy mérlegelje, van-e értelme egyáltalán beszélni azokról a gondolatokról. Néhány más funkció is kapcso¬lódik az intellektus működéséhez: pl. az okfejtés, a felismerés, a megkülönböztetés, az ítélő¬képesség és az akaraterő gyakorlása.
Az akaraterő egy olyan képesség, amivel az intellektuson keresztül gyakorolhatjuk önmagunk ellenőrzését, különösen a tudatunkat illetően. A meditáció célja, hogy feltöltsük az intellek¬tusunkat erővel: azaz tisztán és jó ítélőképességgel lássuk a dolgokat, határozottan valósítsuk meg a feladatot. Az intellektus működését azáltal tudjuk felismerni, hogy láthatóak-e ezek a tulajdonságok. Pl.: valaki magyaráz valamit és képtelenek vagyunk megérteni. Három- négy különböző módon próbálkozik a magyarázattal, de még mindig nem értjük. Végül ötödszörre “felcsillan a fény”, vagy “leesik a tantusz”, azaz felismerjük, hogy miről van szó. Ez a felismerés az intellektus munkája.
Egy másik példa lehet az a folyamat, amikor pl. két-három választási lehetőséggel kell szembe¬néznünk és döntenünk kell, hogy melyiket válasszuk. Ilyenkor mérlegeljük az előnyö¬ket és hátrányokat, míg az ítélőképességünk ereje meg nem találja a legmegfelelőbb meg¬oldást. Az intellektus ugyan úgy, mint a tudat, igen szubtilis, egyáltalán nem fizikai, tehát a lélekhez tartozik, nem a testhez.
A lélek harmadik jellemzője, hogy képes elraktározni mindazokat a benyomásokat, amelyek az előzetes cselekedetek által hatottak rá. Ezeket a lenyomatokat szoktuk úgy emlegetni, mint “szanszkarák”. A szokásaink, az érzelmi beállítottságunk, a temperamentumunk, a szemé¬lyiségünk lenyomatai beépülnek a szanszkarákba, azaz az összes cselekedetünk nyomot hagy a lélekben. Személyiségünk a szanszkarákból tevődik össze, ugyanúgy, mint ahogy az egyedi filmkockák sorozata egy történetet tár elénk. Minden cselekedet lenyomatot hagy, mint egy barázda a lemezen, akár fizikai cselekedetről, szavakról vagy gondolatokról van szó. Mint egy lenyomat a celluloidon, az egész életvitelünk úgy hagy nyomot a lélekben. A gondolataink, amik a tudatban megjelennek a szanszkarákból jönnek. A személyiségünket és a jellembeli tulajdonságainkat ezek a szanszkarák határozzák meg.
A tudat, az intellektus és a szanszkarák együttes kölcsönhatásban működnek, és ez határozza meg a viselkedésünket, a gondolataink milyenségét, sőt még a hangulatunkat is. Először a tudat megteremti a gondolatot, majd az intellektus elbírálja és az ítélete alapján vagy létrejön a cselekedet, vagy nem. A cselekvés (vagy nem cselekvés) megteremti a szanszkarát, ami a tudat számára egy bizonyítékká válik.
Jól mutatja mindezt, ha megnézzük, hogy hogyan alakul ki egy szokás, például a dohányzás. Amikor először megkínálnak bennünket, egy sereg gondolat merül fel a tudatunkban úgy ellene, mint mellette, pl.: “Káros az egészségemnek..., Kíváncsi vagyok, milyen lehet az íze..., Nagyon könnyű hozzászokni...., Mindenki más is csinálja....,” stb. Az intellektus ezen gondolatok alapján hozza meg a döntést. Tételezzük fel, hogy az intellektus elfogadja a cigarettát. E cselekedet után kialakul egy szanszkara és a következő alkalommal, amikor valaki megkínál egy cigarettával, az előző cselekedet lenyomata a tudatban emlékképként jelentkezik: “Már szívtam egyet azelőtt.” Amikor úgy döntünk, hogy újra elfogadjuk a ciga¬rettát, olyan, mint amikor egy fába mélyedést vájunk, a szanszkarák egyre jobban meg¬erősödnek, mindaddig, amíg az ismételt cselekedetek a tudatban olyan hatásként jelentkeznek, hogy fogadjuk el a cigarettát, és a dohányzás ellen már egyetlen bizonyíték sem szól. Ilyenkor az intellektus nagyon gyengévé válik, sőt, nem is működik. Később már nincs esély az ítéletalkotásra, hogy mi szól a cselekedet ellen vagy mellette, csak az erős gondolat merül fel a tudatban: “Gyújts rá” és a folyamat már automatikusan végbemegy. Tehát láthatjuk, hogy ha hagyjuk, hogy egy szokás elhatalmasodjon, többé már nem beszélhetünk ellenőrzésről: a szanszkarákban rögzült régi cselekedeteink uralják a jelenünket.
Azonban ezt a módszert alkalmazhatjuk békés, pozitív szanszkarák teremtésére is. Pl. amikor meditációban ülünk és egy békés léleknek érezzük magunkat. Ez a tapasztalat kialakít egy szanszkarát és a következő alkalommal, amikor egy régi szokás hatására a harag határán vagyunk, a tudatból egy ellenbizonyíték fog felmerülni: “Én egy békés lélek vagyok”. Ez arra kényszeríti az intellektust, hogy döntést hozzon. Amint az intellektus a meditációk során akaraterőt nyer, egyre könnyebbé válik, hogy a békés szanszkarák érvényesüljenek a negatív szanszkarákkal szemben. Az intellektus ellenőrizni kezdi mind a tudatot, mind a cselekedetet. “Én a lélek, a jelen mesterévé válok, és többé már nem vagyok a múlt rabszolgája”. Fokozatosan elérjük azt a szintet, hogy csak azokat a gondolatokat engedjük cselekedetté válni, amik állandóan a boldogság és elégedettség tapasztalatát eredményezik.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Válasszunk ki egy olyan tulajdonságot, amit szeretnénk magunkban megváltoztatni. Ha a nap folyamán néhányszor egy-két nagyon erőteljes, pozitív gondolatot teremtünk, minden erőnket és lelkesedésünket összeszedve, ez sokat segíthet a negatív szokásaink, jellembeli tulajdonsá¬gaink megváltoztatásában. A gyakorlat egy nagyon erőteljes szanszkarát fog eredményezni, tehát amikor a változás pozitív gondolata újra felbukkan a tudatunkban, már lelkesedéssel fog társulni. Ez segíteni fog abban, hogy a megfelelő időben a szándékunkat megvalósítsuk.
Például, ha fel akarjuk adni azt a szokásunkat, hogy más embereket kritizálunk, a nap folyamán állandóan legyen az a pozitív gondolatunk: “Ahelyett, hogy mások gyengeségeit kritizálnám, mindenkit egy békés léleknek tekintek, csak az erényeit és különlegességeit fogom észrevenni.”

Ötödik lecke
EGYENSÚLYUNK MEGŐRZÉSE
A legfontosabb dolog, ami az előrehaladásunkat bizonyítja: az egyensúly. Ha egy autót az egyik oldalán túlságosan megterhelünk, a vezető hamarosan észreveszi, hogy nehéz az autót kormányozni, manőverezni: problémák merülnek fel a kerekekkel, a stabilitással, stb. Ugyan¬ez történik velünk is, amikor túl nagy figyelmet szentelünk pl. a meditációra, a befelé fordu¬lásra és ugyanakkor nem figyelünk arra, hogy a másokkal való kapcsolatainkban békések maradjunk. Előfordulhat, hogy befelé fordulttá válunk, éljük a saját belső világunkat a külső világtól elfordulva és azt találjuk, hogy a másokkal való kapcsolatainkban nehézségek merülnek fel.
Ahhoz, hogy az egyensúlytalanságot elkerülhessük, a tudatban négy aspektusra kell figyel¬nünk, aminek egyforma jelentőséget kell tulajdonítanunk és akkor nem csak kiegyen¬súlyo¬zottak leszünk, hanem természetes módon fogunk előre haladni. Ez a négy aspektus a következő: a megismerés, a tapasztalat, a megvalósítás és a szolgálat.
“A megismerés” a tudás megértésére vonatkozik. Az alapokat megkaptuk: “Én egy lélek vagyok, az igazi természetem a béke, van tudatom, intellektusom, vannak szanszkaráim,” stb. Ezeket, mint a mozaik rejtvény darabjait össze kell rakni, hogy a képet megkaphassuk. Minden darabnak meg van a maga mintázata, de ez csak sejteti a teljes képet. Tehát amikor az információt feldolgozzuk a tudatban, játszunk vele, beleillesztjük a mindennapi életünkbe. Amikor a részletek illeszkedtek, akkor megkapjuk az összefüggő képet. Ha egyszer megértjük a dolgokat, utána érezzük, hogy bármilyen helyzetben képesek vagyunk önmagunk ellen¬őrzésére. Ha megértés van, akkor az intellektus tiszta marad és a cselekedeteinket pozitív és hatásos módon hajtjuk végre. A tudás képessé tesz arra, hogy távol tarthassuk magunkat a belső feszültséggel teli helyzetektől.
A “tapasztalat” a meditációra, a jógára vonatkozik, ami által a tapasztalat létrejön. A kapott információ részeit kiválogathatjuk, logikus sorrendben összerakhatjuk, de ha nem ragadjuk meg az igazi jelentését, valójában nem mondhatjuk, hogy megértettük. Például: Megta¬nul¬hatunk egy egyszerű mondatot bármilyen nyelven. A szavakat helyes sorrendben meg is tudjuk ismételni, de ha a tanár nem magyarázza el azok jelentését, ez a mondat teljesen haszontalan lesz számunkra.
Tehát hogyan érthetjük meg a következő szavak jelentését: béke, szeretet, lélek, kívülállóság, stb.? Csak úgy, hogy megtapasztaljuk őketA béke tapasztalata bizalmat és hitet ad számunkra, és így amikor a szó jelentése és a mögöt. A béke megtapasztalása teszi a béke szót “reálissá”. te levő tapasztalat összeillik, a lélek biztonságban érzi magát. Néha érezzük, hogy amit az emberek mondanak az nem feltétlenül a valóságnak megfelelő, nem biztos, hogy ugyanúgy éreznek, mint ahogy beszélnek vagy, hogy amit mondanak, az igazi tényeken alapszik. A becsületes emberek társasága, akik legalább “tisztában vannak a helyzetükkel” egyfajta sta¬bilitást és bizalmat ébreszt. A tudás tapasztalatának megerősítése segít bennünket abban, hogy tisztázni tudjuk a dolgokat magunkban, ami bizalomhoz és igazságérzethez vezet, és ezáltal megteremtjük a stabil alapjainkat.
A “megvalósítás” a cselekedeteinkre vonatkozik. Az előzőekben a tudás és a tapasztalat közötti harmóniáról volt szó. Ha a kettő között ellentmondás van, akkor a bizalom és a stabilitás eltűnik. A harmónia életkérdés abban a tekintetben is, hogy mi történik belsőleg és külsőleg. Amikor pl. meditációban ülünk és magunkat egy békés léleknek tapasztaljuk, és ezután azonnal méregbe gurulunk valami miatt, akkor ez arra utal, hogy a béke tapasztalata elvesztette jelentőségét, a lélek összezavarodott. A meditációnak feltétlenül gyakorlativá kell válnia, azáltal, hogy a pozitív erők a cselekedetben is visszatükröződnek. Ezek után válhatunk a valóságban is olyanná, mint amilyen tapasztalatunk a meditáció alatt volt.
A jóga eredményeit tudatosan kell átvinni a gyakorlatba. Ez nem csodaként fog megtörténni, erre figyelmet kell szentelnünk. Könnyű megérteni, hogy miért, ha újra áttekintjük, hogy a lélek hogyan hozza létre a cselekedeteket a tudat, az intellektus és a szanszkarák körfolyamata által. Annak ellenére, hogy a meditáció során megteremtjük az erőteljes békés szanszkarákat, a régi békétlenség szanszkarái továbbra is negatív gondolatokat eredményeznek a tudatunkban, néha igen erőteljes formában. Csak az intellektus tudatos választása által tudunk különbséget tenni és megváltoztatni a viselkedésünket.
Itt igen fontos megértenünk, hogy mindaddig, amíg ténylegesen nem teszünk erőfeszítést a negatív cselekedeteink és szokásaink megváltoztatására, addig nem tapasztalhatunk előre¬haladást. Bármilyen jók a tapasztalataink a meditáció alatt, hogyha a cselekedeteink folya¬matosan ellentmondanak ezeknek, akkor továbbra is negatív gondolatokat fogunk teremteni magunkról és a tudatunk egy harcmezővé válik ahelyett, hogy békés mennyország lenne.
“A szolgálat” a másokkal való harmonikus és önzetlen kapcsolatokra utal. Bár már az a tény, hogy önmagunk békéssé válunk, automatikusan segíti a másokkal való kapcsolatainkat. Mégis figyelmet kell fordítani erre a területre, főleg azért, mert a másokkal való kapcsolataink váltják ki bennünk a békétlenséget. Könnyű adakozónak és barátságosnak lenni, amikor körülöttünk mindenki barátságos és adakozó, de sajnos a mai világban gyakran találjuk magunkat szemben olyan helyzetekkel, amelyekben az enyhe kellemetlenségtől kezdve a nyílt ellenségeskedésig minden megtalálható. Ilyen helyzetekben az adás gyakorlása a védelmünket szolgálja. Megvéd bennünket a negatív tapasztalatoktól, de hasznot hoz azoknak is, akik sajnos meglehetősen agresszívak. Ugyanabban a pillanatban nem adhatunk és kaphatunk egyszerre, tehát ha csak az a gondolatunk van, hogy békét és jókívánságokat sugározzunk, akkor ez azt jelenti, hogy nincs “hely” arra, hogy a megfélemlítésre vagy megbántásra hasonlóképpen válaszoljunk, azaz fel¬ébresszük a haragot magunkban.
Ezek a helyzetek vizsgák, amikkel nap mint nap szembe kell néznünk, meg kell birkóznunk velük. Előrehaladásunknak ez az igazi próbája. A győzelem után realizáljuk, hogy a tudás néhány aspektusát valóban megértettük. Ha mégis haragossá vagy gondatlanná válunk, azonnal felébred a vágy bennünk, hogy “legközelebb helyrehozzuk” és ez arra késztet, hogy újra visszatérjünk a tudás pontjaihoz egy mélyebb megértés érdekében. Néha olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy a saját pozitív tapasztalataink megosztása által közvetlenül segíteni tudunk másoknak. Amikor a dolgokat a saját szavainkkal akarjuk megmagyarázni, akkor tudjuk felmérni, hogy milyen mély a saját megértésünk a tudással kapcsolatban, amihez újra meg újra visszakanyarodunk. Minden alkalommal, amikor visszatérünk a tudás egyes pontjaihoz, egy kicsit tovább haladunk, tehát a fejlődésünk természetes úton bekövetkezik.
Amikor adunk, soha nem szabad elvárnunk a viszonzást, vagy bármiféle jutalmat érte. Az adásnak egy természetes folyamatnak kell lennie, annak a megértésével, hogy általa tanulunk és tapasztalunk. A szolgálat egyszerű mozgatója csupán az a vágy lehet, hogy a pozitív értékű dolgokat megosszuk másokkal. A boldogság és elégedettség érzése viszonzásként anélkül is visszatér hozzánk, hogy ezután vágyódnánk, vagy elvárásaink lennének. Adásunk ezáltal válik igazán önzetlenné és tisztává. Ha egy ideje már gyakoroljuk a meditációt, az adás egy teljesen új tartalommal telítődik. A tudás és a meditációs tapasztalatok annyira a részünkké válnak, hogy a béke és az erények tapasztalatát másoknak is átadhatjuk azáltal, hogy egyszerűen önmagunkat, az igazi pozitív énünket adjuk.
Hogyha ezt a négy aspektust, a megismerést, a tapasztalatot, a megvalósítást és a szolgálatot harmonikus egyensúlyba hozzuk egymással, a lélek békéssé és a kapcsolataiban harmonikussá válik. A lélek-tudatosságnak ezt a gyakorlati állapotát nevezik az életben való szabadság megtapasztalásának.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Lassuljunk le, adjunk időt magunknak, mielőtt cselekszünk! Adjunk lehetőséget az új, békességgel teli szanszkarák gyakorlására. Ne hagyjuk, hogy a “Nincs rá időm” gondolat kerítsen bennünket hatalmába, mert ez a gondolat az azonnali stressz-állapot előidézője. Ehelyett teljes figyelemmel arra koncentráljunk, hogy mi az, amit a rendelkezésünkre álló idő alatt el tudunk végezni. A többivel ne törődjünk.
Gyakoroljuk, hogy el tudjunk szakadni a saját gondolatainktól. Próbáljuk úgy érezni, mintha moziban lennénk és figyelnénk a tudatunk képernyőjén felbukkanó gondolatainkat. Amint figyeljük őket, elkezdenek lelassulni. Válogassunk közöttük, élvezzük a jókat, zárjuk ki a negatívakat, a haszontalanokat. A legjobb gondolatokat vigyük át cselekedetbe és engedjük, hogy a gondolatok hátterében a tapasztalatok megszülethessenek.
Ha úgy találjuk, hogy a tudatunk még mindig túl aktív, vagy még mindig akad negatív gondolat, először koncentráljunk az alapgondolatra, hogy “Én egy békés lélek vagyok”. Majd figyeljük a gondolataink irányát, hogy merre haladnak ebből a pozitív forrásból elindulva. Van, amikor a tudatunk természetes módon a pozitív irányba halad, amint leülünk meditálni, de előfordul, hogy azokat határozottan irányítani, vagy vezetni kell, hogy elkerülhessük a negatív érzelmek vagy gondolatok sziklájába való ütközést!

Hatodik lecke
A KARMA
Amíg teljesen a fizikai “kosztümünkkel” azonosítottuk magunkat és nem ismertük fel saját azonosságunkat, nem vettük észre, hogy minden cselekedetünknek milyen mély következ¬ményei vannak. Felismerve, hogy lelkek vagyunk, tudatosodik bennünk, hogy minden egyes cselekedetünk egy maradandó lenyomatot hagy.
Amíg nem hallottunk ezekről, nagyon nehéznek találjuk világosan eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. A történelem folyamán a jó és a rossz meghatározása állandóan változott. A történelem azonos időszakát tekintve más és más kultúrák és vallások kerültek felszínre, amelyek külön¬bözőképpen osztályozzák és határozzák meg a dolgokat. Sőt még ugyanazon valláson belül is a különböző generációjú embereknek más és más a nézetük a jóról és a rossz¬ról. Sőt, hogyha a külső körülményeket el is hanyagoljuk, magunkba nézve is azt tapasztaljuk, hogy a saját véleményünk is gyakran ingadozik. A megértésünk állandóan változik: gyermek¬ko¬runkban, felnőtt korunkban és érett korunkban is mindig más szinten van. Ha az atmoszféra, vagy az emberek szavai befolyásolnak bennünket, akkor az intellektusunk ítélőképessége bizonytalanná válik.
Tehát, elérhetjük-e azt a szintet, amikor valamiről abszolút értelemben állíthatjuk, hogy jó vagy rossz? Mindaddig, amíg korlátozva vagyunk a fizikai “kosztümünk”, a nem, a kor, a kultúra és a vallás által, amibe beleszülettünk, addig mindezek “színezni” fogják a gondola¬tainkat és ítélet¬alkotásunkat. De ha állandósítjuk valódi egyéniségünk tudatosságát - “én egy békés lélek vagyok” - akkor pontosan megérthetjük, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez azért van így, mert egyedül a lélektudatos állapotban képes a lélek az igazi békét, boldogságot és szeretetet megtapasztalni. Így csak olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek ezeken a tulajdonságokon alapulnak. Ezek jótékony cselekedetek, amik boldogságot és pozitív eredményeket hoznak.
Testi-tudatos állapotban nincs tiszta szándék a cselekedetek mögött. A cselekedeteink indíté¬kai mögött sokszor olyan önző és hátsó gondolatok vannak, mint a kapzsiság, a birtoklási vágy, egoizmus, stb. Ezek nem lehetnek jótékony cselekedetek, bánatot adnak, és negatív dol¬go¬kat eredményeznek. A tudatosság a meghatározó, amivel a cselekedeteinket végrehajtjuk.
A karma törvénye a cselekvés és viszonzás törvénye, szellemi téren alkalmazható és abszolút értelmű. A törvény alapja az, hogy minden cselekedet egy azonos mértékű és ellentétes irányú visszahatást eredményez. Mindazt, amit a világnak, az embereknek adunk, ugyanolyan mértékben visszakapjuk. Ez azt jelenti, hogyha boldogságot adunk, akkor boldogságot kapunk vissza; ha bánatot adunk, akkor bánatot kapunk viszonzásként. A törvény egészen egyszerű, és ha teljes mélységében megértjük, akkor bepillantást nyerhetünk a világ eseményeinek jelentőségébe. A kereszténység tanai is ismerik ezt a törvényt: “Ki mint vet, úgy arat”. Ez az ok-okozat törvénye.
Ha mindezt megértettük, akkor az eseményeket látva felismerjük, hogy minden csak akkor történhet meg, ha oka van. Tehát a karma (ami szószerint “cselekvés”-t jelent) az ok, és a cselekvés eredménye az okozat. Általában, ha a karmánk gyümölcsét figyeljük, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezekért a “visszahatásokért” mi vagyunk a felelősek. Ha a karma gyümölcse valamilyen keserűséget jelent számunkra, gyakran másokat vádolunk a szen¬ve¬déseinkért, de miután megértjük a karma törvényét, felismerjük, hogy mi okoztuk ezt a bánatot. A Karma Törvényének megismerése felelőssé tesz bennünket a saját dolgaink, tudat¬állapotunk minőségéért. Valójában az egész életünkért egyedül csak mi vagyunk a felelősek.
Előfordul, hogy fatalistákká válva a Karma Törvényének csak a felét értjük meg, remény¬telenül azt gondolva “Bármi, ami most történik velünk, a múlt cselekedeteinek eredménye, tehát semmit nem tehetünk a megváltoztatásukat illetően. Ez a sorsunk”. Az is igaz, hogy amikor elkezdjük megérteni, hogy a jelenlegi tapasztalataink a múltbeli cseleke¬deteink ered¬ménye, és mi vagyunk felelősek a saját helyzetünkért, akkor fokozódik a tűrőképességünk, az elfogadásunk és a korábbiakhoz képest könnyebben elviseljük a körülményeket. Azonban sokkal fontosabb megértenünk a Karma Tör¬vényének másik felét, hogy a jelenbeli tiszta, jótékony cselekedeteinkkel megteremthetjük a pozitív jövőt. Így a karma filozófia meg¬értésével a sorsunk teremtőjévé vagy mesterévé válunk, és többé nem leszünk rabszolgák. A saját cselekedeteink és példánk által másokat is inspirálhatunk a pozitív sorsuk megterem¬tésére.
A múltbeli negatív cselekedetek “karmikus adósságot” eredményeznek. Ha a múltban szomo¬rúságot adtunk valakinek, akkor most az adósság fejében boldogságot kell adnunk. A múlt “karmikus számláit” ki kell egyenlítenünk. De azt is figyelembe kell vennünk, hogyha megváltoztatjuk a vi¬selkedésünket, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy mások is azonnal változni fognak. Ha van bátorságunk és továbbra is jókívánságokat küldünk más lelkek felé és tiszta cselekedeteket hajtunk végre, akkor lassan visszafizetjük a másokkal szembeni negatív viselkedésünk által teremtett karmikus adósságainkat. Ezek után szabaddá válhatunk a karmikus kötésektől.
A múlt karmikus számláinak kiegyenlítéséhez az erőt a meditáció által biztosíthatjuk. A saját igazi természetünk tökéletesebb megértésével felismerjük, hogy mindenkinek ez az igazi természete. Az álarc mögé láthatunk és közvetlenül a lélekkel kerülünk kapcsolatba. Ez segíteni fog bennünket abban, hogy befejezzük a negatív karmák növelését és mások negatív cselekedeteire ne reagáljunk negatívan. Lélektudatos állapotban természetes módon szeretetet és tiszteletet adunk másoknak, és ugyanezt kapjuk vissza. Minden olyan cselekedettel, amit lélektudatos állapotban végzünk, hasznot hozunk magunknak és mindenki másnak is.
A karma a tudatunkban a gondolattal indul el, mert minden cselekedet magja egy gondolat. Amilyen a gondolat, olyan az eredménye. A gondolatok éppúgy, mint a cselekedetek, rezgéseket keltenek, és befolyásolják az atmoszférát körülöttünk. A karma ezeket a rezgéseket visszajuttatja hozzánk. A tiszta, békés, boldog gondolatok életünk legértékesebb kincsei. Ha ezeket a jótékony gondolatokat megőrizzük a tudatunkban, akkor bárhová megyünk, tiszta légkört fogunk teremteni, a béke és boldogság atmoszféráját, ami nagy hasznára lesz mások¬nak is. A cselekedetek következményeinek a megértése azt jelenti, hogy gondosan figyelünk arra, hogy mindent helyesen tegyünk. Ha nem ellenőrizzük a cselekedeteinket, nem fogjuk ellenőrizni a tudatunkat sem. Ha lelassulunk, több időt adunk magunknak ahhoz, hogy jól csi¬nál¬juk a dolgokat. A rohanásban végzett munka gyakran eredményez hibát, amit később hely¬re kell hozni, tehát többletmunkát okoz. Egy jól végzett, jó munka nyugalmat visz a tuda¬tunkba. A gondatlanul végzett munka újra és újra magára vonja a figyelmünket. Ha teljesen arra koncentrálunk, amit a jelenben teszünk, akkor ez lehetővé teszi, hogy úgy a tudatunkat, mint a testünket ellenőrzés alatt tartsuk. Cselekedeteinket mindig lélektudatos állapotban vé¬gezzük, így a fizikai munka mennyiségétől függetlenül is könnyűek és békések maradhatunk.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Meditációnk időtartamát osszuk három részre. Válasszunk három meditációs témát vagy pozitív tulajdonságot, amik egymásból következnek, mint pl.: nyugalom, csend, erő, vagy könnyűség, békesség, elégedettség. Vegyük őket egyenként sorba, teremtsünk ezekkel kapcsolatban gondolatokat, amíg meg nem tapasztaljuk őket. Ily módon szinte észrevétlenül egyre mélyebb meditációs tapasztalatokra tehetünk szert, és élvezhetjük a különböző pozitív érzéseket és tulajdonságokat.

Hetedik lecke
A LEGFELSŐ
A történelem folyamán az emberek különböző dolgok elérésére törekednek, de elsősorban két fő kívánságunk van: a boldogság elérése és a tökéletes kapcsolat megteremtése. Egyiket, vagy mindkettőt elérve rendszerint egy folytonos harc kezdődik megtartásukért, mert ezek többnyire csak ideiglenesek. Ha mindezeket állandósítani szeretnénk, akkor túl kell lépnünk a vagyon, a pénz és a törékeny emberi kapcsolatok korlátain.
A Raja Jógának két jelentése van: a “Legfelső Jóga”, ami által önmagunk mesterévé, uralkodóivá válunk és a “Legfelső Egyesülés”, vagy a “Legfelsővel való Egység”. A Raja Jógának ez a második aspektusa magában foglalja Istennel, a Tökéletesség Forrásával, a Legfelsővel való kapcsolat kifejlesztését. Ebben a jógában vagy egységben megvalósíthatjuk vágyainkat a belső boldogság és a tökéletes kapcsolat elérésére.
Először még az sem szükséges, hogy higgyünk Istenben, de nyitottnak kell lennünk. Egyfajta nyitottságra szükség van azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy létezik egy nálunknál magasabb szellemi energia-forrás, amit végül bizonyíthat a saját meditációs tapasztalatunk. Bizonyos dolgokat azonban tudnunk kell, hogyha a Legfelső Lénnyel kapcsolatot szeretnénk teremteni. Először is ismernünk kell a Legfelső formáját, hogy pontosan felismerhessük. Másodszor, hogy milyen “nyelven” kommunikálhatunk, és hol találkozhatunk Vele.
A Raja Jógában, mint ahogy nagyon precíz fogalmunk van a lélek formájáról, ugyan így pontosan tisztában vagyunk a Legfelső formájával. Valójában a Legfelső a Legfelső Lélek, akinek a formája azonos az emberi lelkek formájával: egy tudatos, ragyogó fénypont. Amikor a különböző nyelvekben a hímnemű formát használjuk a megnevezésére, ez nem azt jelenti, hogy Ő nemét tekintve valójában férfi. A léleknek nincs neme, csak a fizikai test vonat¬kozásában beszélhetünk férfiről, vagy nőről. Csak az emberi lelkek öltenek fizikai testet, a Legfelső Léleknek soha nincs saját fizikai teste.
Mivel Isten soha nem vesz emberi születést, így mindig mentes marad a karmikus számláktól. Ez azt jelenti, hogy Ő soha nem feledkezik el az eredeti tulajdonságairól, mint mi. Ő állandóan békés, áldásokkal teli és erőteljes. Míg a mi tapasztalataink korlátoltak az eredeti tulajdonságainkat illetően, addig Ő az erények és az erők örökkévaló és korlátlan Óceánja. Ő tökéletesen teljes, soha nincs szüksége semmire. Ő állandóan adományozó. A Raja Jógában a Legfelső neve Shiva Baba. Shiva azt jelenti jótevő. A Baba szó az Atyának egy kedves beceneve, azaz Shiv Baba a Jótevő Atya. Ő az egyetlen olyan lény, aki igazán önzetlen, mivel mi általában mindig valamilyen viszonzást várunk, még akkor is, ha maga az adás ténye örömet okoz számunkra. Isten mindent úgy ad, hogy semmit nem vár el viszonzásként.
Az Atya szó onnan származik, hogy a gyerekek mindig az apától kapják az örökséget. Az itt kapott örökség a béke, a szeretet, a tudás, a boldogság. De a Legfelső az Anya, a Barát, a Szerető is. Valójában minden pozitív szerepet vagy kapcsolatot, amire szükségünk van, megtapasztalhatunk általa, hiszen Ő az összes tulajdonság forrása. Tehát bármilyen helyzetbe kerülünk, Ő mindig a segítség és erő forrása, egy olyan forrás, ami egy gondolattal elérhető.
Hogyan kerülhetünk Vele kapcsolatba? A meditációban megismerjük önmagunkat, a saját tulaj¬donságainkat; tapasztalatot szerzünk önmagunkról. Eleinte békés gondolatokat terem¬tünk, hogy megtapasztalhassuk a békét, de minél inkább magunkba szívjuk a békét, annál kevesebb gondolatra van szükségünk. A Legfelsővel való kommunikáció is ezen a szinten történik. Őt a tulajdonságainak megtapasztalása révén ismerjük meg. Úgy érezzük, hogy azok a tulajdonságok szinte megtisztítanak bennünket. Tehát az Istennel való kommunikációnk elsődlegesen a csend tapasztalata. A mély csendben elveszhetünk a béke óceánjában és ez az érzés felfrissít. Ezáltal egyre mélyebben felfedezhetjük önmagunkat, megértjük a tulajdon¬ságainkat, különlegességeinket, ami önbizalmat ad. Erőt gyűjtünk, ami képessé tesz bennünket arra, hogy a hétköznapjainkban is megtartsuk a békés állapotunkat.
Szükségünk van arra is, hogy tudjuk, hol találhatjuk meg Őt. Amikor meditációban ülünk és egyre mélyebben befelé fordulunk, a nyugalom érzése árad szét bennünk. Ha ebben a csendben maradunk, olyan tapasztalatunk lesz, mintha egy változatlan, időtlen világban lennénk. A fizikai világ állandóan változik. Ha a tudatunk a fizikai dolgokhoz kötött, akkor soha nem tudunk elszakadni az időtől. Tehát a tudatunkat a másik dimenzió felé fordítva el kell szakítanunk ettől a világtól. Ezt a világot nevezzük Lélekvilágnak, ami a lelkek eredeti otthona. Ez az időtlen csend és nyugalom világa, tele békével és erővel, ez a végtelen, vörös aranyló fény világa. Ez a Legfelső Lélek otthona is, és amikor a gondolatainkkal ott vagyunk, megtapasztaljuk az Ő korlátlan tulajdonságait, a békét, a szeretetet, a tisztaságot, a boldogságot, az erőt, amely áthatja egész lényünket. Az összes kapcsolat tökéletes átélésével erőt és irányítást kapunk, hogy letisztázhassuk a múlt karmikus adósságait és hosszútávra békés és boldog jövőt teremtsünk.
GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ
Amikor a hang és mozgás világán túl találkozunk a Legfelsővel, egyedül a szívünk érzései léteznek számunkra.... Isten ismeri a legbelső vágyainkat és megadja mindazt, amire szükségünk van.... A becsület, a tudatunk tisztasága és világossága kell ahhoz, hogy teljesen élvezni tudjuk Babával, a Legfelső Atyával való találkozást... Baba sokféle módon és kap¬csolat által elégíti ki a szükségleteinket, kívánságainkat.... Mint Atya szeretetet és megértést ad.... Az Ő gyermekeiként, a szellemi születési jogunk által igényelhetjük az örökségét, a tökéletes erények és erők korlátlan kincsestárából... Isten Anya szerepében könyörületet és kedvességet tapasztalunk. A lélek megpihen és érzi a gyengéd és szeretetteljes gondoskodást.... Babával, mint a Barátunkkal, megoszthatjuk minden gondolatunkat, reményünket, sőt a kétségeinket és problémáinkat is, és mint egy igaz barát előtt, semmit nem szükséges elrejtenünk... Bármikor és bárhol élvezhetjük a szívből jövő beszélgetéseket, amikor csak akarjuk.... Baba, a Barát mindig jelen van...
Isten Tanárként minden nap feltölt bennünket az igazsággal... Ő minden kérdésre és minden problémára választ és tanácsot ad, feltárja előttünk az idő, az örökkévalóság titkait, bemutatja a teremtés misztériumát és így az élet jelentősége olyan tisztává válik... Istenben megtaláltuk a tökéletes tanárt, az igazság forrását.... Baba a Felszabadítónk és Vezetőnk, aki megszabadít a bánattól és a szenvedéstől.... A szabadság és a boldogság ösvényére vezet bennünket... Baba, a Szeretett Egy, a Szívek Vigasztalója.... Babát, a Szeretettet megtalálva az igaz szeretet utáni kutatás véget ér és elkezdődik az elégedettség és teljesség megtapasz¬talása....
Ha ezeket a kapcsolatokat megtapasztaljuk Istennel, Ő mindent meg fog nekünk adni, amire szükségünk van... Valóra váltja a tiszta kívánságainkat és álmainkat... Ezeknek a kapcso¬latoknak az alapja a felé irányuló szeretet, ami mindenegyes gondolatunkat és cselekedetünket átjárja...... Egyedül a tiszta gondolat és tiszta kívánság hozhat másoknak és nekünk is hasznot, felemelést és megtisztulást.... Az isteni szeretet korlátlan és végtelen.... Az egész világgal együtt visszavisz bennünket a tökéletességbe.

Nyolcadik lecke
AZ IDŐ NEM VÁR SENKIRE - VAGY MÉGIS?
Isaac Newton a világról egy olyan képet állított fel, amelyben a világ egy örökké ketyegő kozmikus óra belsejében mozog. Szerinte az idő abszolút. Egy másodperc az egy másodperc, se hosszabb, se rövidebb. Bárhol vagyunk, a szobánkban, vagy egy több millió fényévnyire lévő csillagon, bármit csinálunk, az idő halad előre, függetlenül minden külső befolyástól. Ez az általános nézőpont az idővel.
Később, e század kezdetén egy különös, Einstein nevű személy, írt egy rövid cikket, ami alapjaiban megrázta három évszázad munkáit. Ez volt a relativitás elmélete. Röviden Einstein azt mondta, hogy az idő mérésének egyetlen módja az óra használata, legyen az vízóra, amelynél minden másodpercben egy vízcsepp lecseppen, vagy a ketyegő mechanikus óra. Alapvetően minden óra mozog és ezért az idő a mozgás függvénye és így nem teljesen független. Nem Einstein volt az első, aki így gondolkodott, de ő volt az első, aki matematikai formába is öntötte a gondolatait, felállította a híres képletet, hogy E=mc2. Ahhoz, hogy ezt világosan megértsük, térjünk vissza Newton teóriájához. Newton azt mondta, hogy van egy kozmikus óra, ami “kívül” halad előre, szemben a mérhető dolgainkkal. Newton ezt az órát “valódi” órának nevezte, de ez egy nagyon merev elképzelés, ami azt állítja, hogy az idő mindentől függetlenül halad tovább, bármi is történik. Csináljunk egy kísérletet: Képzeljük el, hogy az egész világ lefekszik este, és amikor reggel az emberek felébrednek, minden létező óra fél sebességgel kezd el járni. Ha a Newton szerinti valódi idő valahol körülöttünk továbbra is halad előre, akkor minden, amit csinálunk kétszer annyi időt fog igénybe venni.
De Einstein azt mondja, hogy ez nem így van, mert e különös esemény után reggel felébredve nincs viszonyítási alapunk annak érzékelésére, hogy minden a fele sebességgel működik az ezt megelőző időszakhoz képest. Nincs tehát egy “igazi” idő, ami által minden eseményt mérni tudnánk, ami történik. Az idő a tevékenységünk mértékét szolgálja. Amikor a világ összes időjelzőjét fél sebességre lassítjuk, akkor az idő maga is fél sebességre csökken. Más szóval a Newton-i idő merev, míg az Einstein-i rugalmas.
Másnap reggel, amikor felébredünk, minden normálisnak tűnik. Nem tudjuk érzékelni az idő lelassulását, mivel minden más is lelassult, amihez viszonyíthatnánk. Egymáshoz viszonyítva minden egyforma sebességgel mozog.
Hogyan segíthet ez a két elképzelés a gyakorlatban? Először is, attól függően, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz, annak szolgáivá vagy uraivá válunk. A Newton-i elképzelés szerint szolgáivá, mivel az “idő nem vár senkire” és állandóan olyan érzésünk van, hogy rohannunk kell az idővel, minden másodpercet valamilyen tevékenységgel kitöltve. Gondoljuk át mennyivel könnyebb az idővel együttműködni az Einstein-i elmélet szerint.
Itt az idő a változás gyorsaságától függ. Mi változik bennünk, milyen sebesség szabja meg az idő haladási mozgását? A saját gondolataink. Ha lelassítjuk a gondolatainkat, úgy tűnik, hogy időt nyerünk, ha felgyorsítjuk, az idő lerövidül. Amikor a gondolatainkat lelassítjuk, az nem azt jelenti, hogy a gondolataink vagy a szavaink között szünetet tartunk. Ezek után nem csak a gondolat fog tudatosulni bennünk, hanem a két gondolat között szabad “helyet” is nyerünk. Ennek a békés időtartamnak a tudatosulása számunkra a közvetlen jelen pillanatot érzékelhetővé teszi, “időt nyerünk a manőverezésre”, lehetőséget az idő kitöltésére.
Amikor először csinálunk valami újat, mondjuk, például először sütünk egy különleges recept szerint, akkor minden egyes utasítást igen gondosan elolvasunk, és miközben a süteményt készítjük, csak az ehhez szükséges dolgokra koncentrálunk. Amikor egy részletet befejeztünk, újra visszatérünk a recepthez, és utána aszerint folytatjuk. Ez a módszer segít bennünket abban, hogy mindent helyesen csináljunk. A lehető legjobb eredményt csak így érhetjük el. Teret és időt adunk önmagunknak, hogy jól végezzük el a feladatot, így a végeredmény elégedettséggel tölt el, mivel valamit megvalósítottunk.
Hasonlítsuk össze ezt a helyzetet azzal, amikor a gondolkodás során a gondolatok túl gyorsan követik egymást, nem hagyva időt arra, hogy minden utasítást átvigyünk a cselekedetbe, még mielőtt az újabb gondolat felbukkanna. Ennek az az eredménye, hogy mialatt csinálunk valamit, a tudatunk állandóan zaklatott, már a következő dolog végzésére hajt bennünket. Tehát feszültek leszünk. Olyan érzésünk lesz, hogy képtelenek vagyunk az adott idő alatt mindent pontosan elvégezni. Következésképpen, gyakran olyan eredményt is kapunk, ami nem tökéletes és ahelyett, hogy elégedettek lennénk, stressznek és feszültségnek tesszük ki magunkat. Tehát nem csak a gondolataink sebessége fontos, de az is, hogy a gondolataink sebessége összhangban legyen az elvégzendő feladathoz szükséges idővel, így a stressz és feszültség nem jön létre, és olyan érzésünk lesz, hogy elegendő időnk van. Ennek a hatása olyan lesz, mintha időt “teremtettünk” volna önmagunk számára. Az ebből származó és azonnal megmutatkozó másik előny, hogy ezáltal könnyen ellenőrizhetjük a cselekedeteinket és azok visszahatásait.
Az a “hely”, amit két gondolat között hagyunk, mialatt lelassítjuk őket, lehetőséget ad számunkra, hogy könnyen és azonnal “irányt válthassunk”. Amikor a gondolatok sokasága torlódik fel a tudatunkban, azok egyre nagyobb lendületet vesznek fel, mint amikor egy autó teljes sebességgel halad. Amikor váratlanul balra kellene kanyarodnunk, hirtelen rátaposunk a fékre, kibillentve magunkat és a mögöttünk ülőket is a nyugalmi helyzetből. Előfordulhat, hogy már a bekanyarodásra sem marad időnk és tovább kell hajtanunk, sőt a visszafordulással még időt is veszítünk, miközben helyrehozzuk a manővert. Amikor hasonló történik a tudatunkban és sürgősen irányt kell váltanunk, ez megráz és zavarttá tesz bennünket és a körülöttünk levőket is. A visszafordulás és újraértékelés feszültséget okoz, ingerültté, esetleg türelmetlenné tesz. Azonban, ha “helyet” hagyunk a gondolataink között, akkor olyan, mintha átmenetileg megállítanánk az időt. Egy fix helyzetből bármilyen választott irányba könnyen elmozdulhatunk anélkül, hogy bárkinek is kellemetlenséget okoznánk.
A gondolataink lelassítására irányuló gyakorlatok láthatóan sokféleképpen segítenek. Elérhetjük, hogy ezáltal sokkal könnyebben válunk lélek-tudatossá. Az üresen hagyott “helyek” lehetőséget adnak a béke és elégedettség édes érzésének élvezetére, amik a lélek természetes tulajdonságai.
Most kétségtelenül a Newton-i idő uralja a fizikai világot körülöttünk. Azt hisszük, hogy e szilárd váz nélkül a dolgok igen zavarosak lennének. De az Einstein-i “kiskapun” egy másik dimenzióba léphetünk, az időtlen kiterjedés, a Lélekvilág felé repülve. Ott nincs mozgás, csak állandó nyugalom. Ebben a világban megtanulhatjuk, hogy hogyan kell lelassítani a gondolatainkat, hogy megtapasztaljuk a teljes csendet és újból felfedezzük az örökkévalóság szépségeit.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Gyakoroljuk azt a szemléletet, hogy “A múlt az múlt”. Tekintsünk mindig előre. Ha valami negatív dolog történik velünk, ne legyen bűntudatunk. Egy határozott gondolattal egyszerűen győzzük le ezeket az érzéseket és pozitív gondolatokkal és akaraterővel mondjuk azt, hogy “igen, erőfeszítést teszek a változásra és ezt önmagamnak is bebizonyítom”.
GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ
Testetlennek érzem magam... Én egy fénypont vagyok a fény világában,.... Érzem, hogy minden teljesen nyugodt, időtlen... Semmi nem változik.... Mély elégedettséget tapasztalok... Istennel vagyok a csend örökkévaló otthonában... Elmerülök a Béke Óceánjában... Együtt maradok az összes erény korlátlan forrásával és teljesen feltöltöm magam fénnyel és békével... Telítődöm a Legfelső Tulajdonságaival és ezeket a sugarakat szétárasztom a világba.

Kilencedik lecke
A NYOLC ERŐ
A Raja Jóga gyakorlatával kapcsolatban beszélnünk kell a nyolc erő kifejlesztéséről. Első megközelítésre nevezhetjük őket 8 tulajdonságnak is, de rendszerint az “erő” szót használjuk. Mi a különbség a tulajdonság és az erő között? A tulajdonság az, amit mások bennünk látnak, bár ez néha rejtett maradhat. Az erő soha nem maradhat rejtve; az egy állandó ösztönző-forrás, ami által mások is megváltozhatnak és erőteljesekké válhatnak.
A nyolc erő a következő: TŰRŐKÉPESSÉG, BÁTORSÁG, EGYÜTTMŰKÖDÉS, ALKAL¬MAZKODÁS, MEGKÜLÖNBÖZTETŐKÉPESSÉG, ÍTÉLETALKOTÁS, a BE-FE¬LɬFOR¬DULÁS KÉPESSÉGE, és a haszontalan gondolatok “ÖSSZEPAKOLÁSA”. Nemcsak az a fontos, hogy tudjuk, mit jelentenek ezek az erők. Ennél sokkal fontosabb azt tudni, hogy mikor és hogyan kell használni őket. Például, ha állandóan csak tűrjük mások rossz tulaj¬donságait a helyzet egyre rosszabbá válik. Talán sokkal okosabb lenne bátran szembenézni a tényekkel és békésen, de határozottan megmondani, hogy az adott körülmények között helytelen az ilyen viselkedés.
A nyolc erő közül legalább egy bármilyen helyzetben alkalmazható, amit ha helyesen kiválasztunk és megfelelően használunk, akkor nyugodtak maradhatunk, és tiszta képet alkothatunk az adott kérdésről.
- A nehézségek eltűrésének ereje azt a képességet jelenti, hogy nem kerülünk a negatív ese¬mények befolyása alá: képesek vagyunk arra, hogy még gondolatban sem reagálunk a dolgokra. Ha valaki rágalmaz, kritizál, ingerült velünk vagy fizikálisan szenvedünk, a tűrés erejével békések és boldogok maradhatunk. A lélektudatosság alapján képesek vagyunk szeretetet adni, mint egy gyümölcsfa, amit ha bottal vagy kővel vernek, még akkor is gyümölcsöt ad.
- Az életünkben fellépő akadályokkal való szembenézés (bátorság) ereje a meditáció által fej¬leszthető úgy, hogy megtapasztaljuk az eredeti természetünket, a békét és függetlenné válunk a fizikai “kosztümünk” tudatosságától. A szembenézés erejét az adja, hogy képesek vagyunk megfigyelőként szemlélni a problémákat és a nehézségeket, és észrevesszük a negatívnak látszó dolgok pozitív oldalát is.
- Az alkalmazkodás ereje a különböző személyiségek természetének összecsapásai fölé emel, a helyzetnek megfelelően rugalmassá és alkalmazkodóvá tesz bennünket. Soha nem szabad konfliktus helyzetbe kerülnünk. Mint ahogyan az óceán magába fogadja az összes beleömlő folyót, nekünk is nyitottnak kell maradnunk mindennel és mindenkivel szemben és így a jókívánságok ereje által képesek leszünk megváltoztatni a kapcsolatainkat és a körülményeket.
- A másokkal való együttműködés ereje szükséges ahhoz, hogy másokat lélektudatossággal szem¬léljünk, és ezáltal nővéreknek és testvéreknek tekintsük egymást. Ez teremti meg az egységet és az erőt. Az együttműködés bármilyen feladat elvégzését könnyűvé teszi.
- A megkülönböztető képesség ereje által képesek vagyunk a magunkkal vagy másokkal kap¬csolatos gondolataink, szavaink és cselekedeteink helyes megítélésére. Mint ahogyan az ékszerész képes megkülönböztetni az igazi gyémántot a hamistól, ugyan úgy nekünk is képesnek kell lennünk arra, hogy megőrizzük a pozitív és értékes gondolatokat, a bántó és negatív gondolatokat pedig azonnal meg kell semmisítenünk. A negatív gondolatok leblok¬kolják a megkülönböztető képességet, aminek feloldásában segít a meditáció.
- Az ítélőképesség ereje teszi lehetővé számunkra, hogy tisztán, gyorsan, pontosan és elfogu¬latlanul hozzunk döntéseket. Ezt csak akkor érhetjük el, ha egyetlen helyzetben sem hagyjuk, hogy mások véleménye vagy érzelmei befolyásoljanak bennünket. Mindemellett szük¬ségünk van annak a tiszta megértésére is, hogy mi a jó és mi a rossz.
- A készenlét (összecsomagolás) ereje: Amikor útra kelünk, “könnyen utazhatunk”, ha csak azokat a dolgokat visszük magunkkal, amire feltétlenül szükségünk van. Ne tartsunk magunk¬nál negatív és haszontalan dolgokat, így a fizikai és szellemi fáradtság is elkerülhető. Ez a gazdaságosság erőt ad és pozitív hozzáállást eredményez.
- A befelé fordulás erejével a gondolatainkat még a cselekvés közben is irányítani tudjuk. Álta¬lában a gondolatainkat a cselekedetek befolyásolják, de bármilyen feladat elvégzése közben gyakorolhatjuk, hogy a gondolatainkat a belső béke állapota felé koncentráljuk. Így szükség¬telenül nem veszítünk szellemi erőt. Ez az igazi ellenőrzés, ami által megsok¬szorozhatjuk az erőnket.
*
Az önmagunkban való hit azt jelenti, hogy a tapasztalataink által önbizalmunk és bátorságunk van ahhoz, hogy felfedezzük önmagunkat. Mindazt, amiről tudásunk van, képesek vagyunk meg is tapasztalni. A hitünk sose legyen vakhit. Ha olyan dolgokban hiszünk, amit nem értünk, akkor előbb vagy utóbb meginoghatunk a hitünkben. Először a dolgokat meg kell értenünk és ehhez tudásra van szükség. Gondoljuk át, hogy mit értünk azalatt, hogy “Én egy tiszta és békés lélek vagyok”. Hogyan működik a tudat, az intellektus és a szanszkarák körfolyamata? Ez a mi esetünkben hogyan történik? A jelen helyzetünkre megfelelő magya¬rá¬zatot ad a Karma? Ha teljes felelősséget vállalunk önmagunkért, látjuk-e ennek a bizonyítékát a körülményeinkben? Felismerjük-e ezt a törvényt minden gondolatunkban, cselekedetünkben és szándékunkban? Ha Isten létezik, akkor hogyan tudunk Vele kapcsolatot teremteni? Tehát, a tudás lényegét csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha gyakorlati tapasztalatokat szerzünk.
Amikor meditációban ülünk, akkor látjuk, hogy a tapasztalataink mennyire összhangban vannak az információkkal, amit kaptunk. Ha a nap folyamán gyakoroljuk a lélektudatos álla¬potot, akkor láthatjuk, hogy az eredmény azonos azzal, amit a tudás előre jelzett. Így szilárdul meg a hit alapja, ami a saját tapasztalataink szilárd vázán nyugszik és ez nem csak a meditáció alatt érvényesül, de a gyakorlati életben is. Céljaink eléréséhez a hit elengedhetetlen. A megértéshez és a tapasztalathoz hitre van szükség. Ahhoz, hogy az előrehaladásunkat megítélhessük, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová szeretnénk eljutni. Azt tudni, hogy honnan jöttünk nem nehéz, de annak az ismerete, hogy hová akarunk eljutni, sokkal szubtilisebb. A tudás szerint “Én egy békés lélek vagyok” vagy “Om Shanti”, de hogyan tehetjük ezt tapasztalattá? Mélyen belül mindannyian vágyunk a békére, de ez olyan, mint egy elveszettnek vélt emlék, amit fátyol takar. Ez a vágyunk egy régi lenyomat által merül fel, ami arra késztet, hogy újra megtapasztaljuk ezt a mély békét. Soha nem vágyunk olyasmire, amiről azelőtt nem volt ismeretünk. A célunk egyszerűen az, hogy újra felfedezzük az elfelejtett érzéseinket, hogy mindig elégedettek, természetesek és könnyűek legyünk, hogy ez egy állandósult állapot legyen.



------------------------------------------------------------------------

. Die Aufgabe
jedes Menschen liegt darin, jenen Körper als gegeben hinzunehmen, seine Mängel
und Bedürfnisse zu erkennen und sich dann bewusst ans Werk zu machen, einen
neuen Körper zu erbauen, der den Bedürfnissen der inneren Geistigkeit besser
angemessen ist.



«Das Geheimnis des Feuers liegt im zweiten Buchstaben des Heiligen Wortes
verborgen. Das Mysterium des Lebens ruht heimlich im Herzen. Wenn jener niedere
Punkt vibriert, wenn das Heilige Dreieck erglüht, wenn der Punkt, das mittlere
Zentrum und der Scheitelpunkt gleichfalls aufleuchten, dann verschmelzen die
beiden Dreiecke - das grössere und das geringere zu einer Flamme, die das Ganze
verzehrt.»



Es ist dies eine Aufgabe von grossem Ausmass; sie nimmt Zeit in
Anspruch und erfordert strenge Disziplin, Selbstverleugnung und Urteilskraft.


In der Meditation sucht der Schüler Fühlungnahme mit der göttlichen Flamme, die
sein höheres Selbst ist, und ausserdem die Verbindung mit dem Feuer der
Mentalebene.


so kann es vorkommen, dass dieses Feuer
auf das an der Basis der Wirbelsäule schlummernde Feuer (die sogenannte
Kundalini) einwirkt und es verfrüht zur Zirkulation anregt. Das führt zu
Unterbindung und Zerstörung anstatt zur Belebung und Anregung der höheren


Gefahren für das physische Gehirn
Das Gehirn leidet hauptsächlich auf zweierlei Weise:
Unter Verstopfung, die eine Überflutung der Blutgefässe hervorruft und eine
Überanstrengung der zarten Gewebe im Gehirn zur Folge hat. Das kann zu dauernder
Beschädigung, ja sogar [104] zu Geistesschwäche führen. In den Anfangsstadien
zeigt sich das als Benommenheit und Ermüdung, und wenn der Schüler in solchen
Fällen auf Fortsetzung der Meditation besteht, so sind ernste Folgen zu
erwarten


Geisteskrankheit oder manchmal
sogar den Tod hervorruft.
Wenn all dieses einmal weitgehenderes Verständnis findet und offen anerkannt
wird, dann werden Ärzte und Gehirnspezialisten die elektrische Beschaffenheit
der Wirbelsäule sorgfältiger und genauer studieren und den Zusammenhang zwischen
ihr und dem Zustand des Gehirns verstehen lernen. Gute Resultate werden auf
diese Weise erzielt werden.
Gefahren für das Nervensystem
Die Übelstände, die mit dem Nervensystem in Zusammenhang stehen, sind häufiger
anzutreffen als solche, denen das Gehirn ausgesetzt ist, wie z.B.
Geisteskrankheit und Beschädigung des [105] Gehirngewebes. Beinahe alle, die
sich mit Meditation beschäftigen, sind sich dessen bewusst, dass sie damit eine
Wirkung auf das Nervensystem ausüben; manchmal zeigt sie sich in Form von
Schlaflosigkeit, Erregbarkeit, von nervöser Energie und Ruhelosigkeit, die keine
Entspannung zulässt; von Reizbarkeit, die vielleicht nicht vorhanden war, bis
der Betreffende zu meditieren anfing; von nervöser Reaktion - wie Zucken in den
Gliedern, den Fingern oder den Augen - von Depression oder verminderter
Lebenskraft und von vielen anderen Symptomen der Spannung und Nervosität, die je
nach Wesen und Temperament verschieden sein mögen.


Gehirn ausgesetzt ist, wie z.B.
Geisteskrankheit und Beschädigung des [105] Gehirngewebes. Beinahe alle, die
sich mit Meditation beschäftigen, sind sich dessen bewusst, dass sie damit eine
Wirkung auf das Nervensystem ausüben; manchmal zeigt sie sich in Form von
Schlaflosigkeit, Erregbarkeit, von nervöser Energie und Ruhelosigkeit, die keine
Entspannung zulässt; von Reizbarkeit, die vielleicht nicht vorhanden war, bis
der Betreffende zu meditieren anfing; von nervöser Reaktion - wie Zucken in den
Gliedern, den Fingern oder den Augen - von Depression oder verminderter
Lebenskraft und von vielen anderen Symptomen der Spannung und Nervosität, die je
nach Wesen und Temperament verschieden sein mögen. Diese Anzeichen von
Nervosität mögen ernster oder leichter Natur sein, aber ich möchte ernstlich
darauf hinweisen, dass sie durchaus vermieden werden können, wenn der Schüler
die Regeln des gesunden Menschenverstands befolgt, wenn er sein eigenes
Temperament richtig verstehen lernt und sich nicht blind mit Formeln und
Methoden abgibt, ohne darauf zu bestehen, dass er ihren Wesenszweck erkennt und
danach handelt.


entwickelt man Feingefühl durch
Enthüllung von Grausamkeitender Natur; vielleicht
macht man sich selbstlose Hingabe zu eigen, indem ma
nbedürftigen Angehörigen hilft; oder man will
vielleicht sein Wunschlebenveredeln, indem man die
Methoden der Meditation auf dem Pfad befolgt.



Wenn der Schüler beispielsweise durch den
Erwerb der mentalenFähigkeit zur Meditation ein
anderes Ziel verpasst, dessen Erreichung der
Hauptzweck seiner derzeitigen physischen Inkarnation
war, dann bleibt alsErgebnis kein Gewinn, sondern
nur eine unausgeglichene Entwicklung und ein
vorübergehender Zeitverlust.


Solange nicht inneres Wachsenseinen Ausdruck im
Gruppendienst findet, solange befindet man sich auf
einemgefahrvollen Weg.


a. Er dient zunächst durch Aktivität, durch
Anwendung seiner Intelligenz undseiner hohen,
mentalen Fähigkeiten und genialen Errungenschaften
zugunsten derMenschensöhne. Langsam baut er einen
machtvollen Intellekt auf, und indem er dastut,
überwindet er die Lockungen des Stolzes. Dann nimmt
er dieseselbsterworbene aktive Intelligenz, legt sie
der gesamten Menschheit zu Füssenund gibt sein
Bestes, um der Menschheit zu helfen.
b. Er dient durch Liebe und wird im Lauf der Zeit zu
einem Erlöser der Rasse,indem er sein Leben
darbietet und sein Bestes durch vollendete Liebe den
Brüderngibt. Es folgt dann ein Leben, in dem das
höchste Opfer gebracht wird und er inLiebe stirbt,
damit andere leben können.
c. Er dient zuletzt durch Macht. Nachdem er im
feurigen Ofen bewiesen hat, dasser an nichts anderes
denkt, als an das Wohl der Allgemeinheit, wird ihm
dieMacht anvertraut, die auf werktätige und mit
Verstand angewandte Liebe folgt. Erwirkt in
Übereinstimmung mit dem Gesetz und setzt seine ganze
Willenskraft dafürein, dass die Macht des Gesetzes
in den dreifachen Regionen des Todes fühlbarwird.

a. Die Familiengruppe, mit welcher der Betreffende
gewöhnlich aus zwei Gründenverbunden ist: erstens
um das Karma auszuwirken und seine Schulden zu
bezahlenund zweitens; um einen ganz bestimmten
physischen Körper zu empfangen, dessendas Ego
bedarf, [117] um sich in angemessener Weise
auszudrücken.
b. Seine Mitmenschen und Freunde; die Menschen, mit
denen ihn seine Umgebungzusammenführt, seine
Mitarbeiter im Geschäft, seine Glaubensgenossen,
seineBekannten und mehr oder weniger engen Freunde
und die Menschen, mit denen er fürkurze Zeit in
Verbindung kommt, um sie dann nie wieder zu sehen.
Seine Beziehungzu ihnen ist wiederum zweifacher
Natur; erstens um eine Verpflichtungabzuzahlen,
sofern solch eine Schuld vorliegt; und zweitens um
seine Fähigkeitauf die Probe zu stellen, seine
Mitmenschen zum Guten zu beeinflussen,Verantwortung
anzuerkennen, zu lenken und zu helfen. Auf diese
Weise entdeckendie Lenker der menschlichen Rasse,
wie sich jemand benimmt und wie er reagiert,in
welchem Mass er zum Dienen fähig ist und
irgendwelchen Bedürfnissen seinerUmgebung zu
entsprechen weiss.
c. Die Dienerschar, der er angeschlossen ist, die
Gruppe unter einem derGrossen, die sich zu einer
bestimmten Aufgabe okkulter oder geistiger Art
vereint hat. Es kann sich dabei um eine Schar
handeln, die auf orthodoxkirchlichem Gebiet tätig
ist (Anfänger werden dort ausprobiert); es mag
sozialeArbeit sein, wie in den Arbeiterbewegungen
oder auf politischem Gebiet; oder esdreht sich
vielleicht um eine der wirklich bahnbrechenden
Bewegungen in derWelt, wie z.B. die Theosophische
Gesellschaft, die Christliche Wissenschaft,
Neudenker oder Spiritualisten. Dazu möchte ich ein
Tätigkeitsgebiet hinzufügen,das manche Leser
überraschen mag -ich meine die Sowjetbewegung in
Russland undall die aggressiven, radikalen
Körperschaften, die aufrichtig unter ihrenFührern
gewissen (wenn auch vielleicht abwegigen und
übertriebenen) Idealendienen, um die soziale Lage
der Massen zu verbessern.
Es ergeben sich also drei Gruppen auf der physischen
Ebene, zu denen ein Menschgehört. Er hat ihnen
gegenüber eine Pflicht und muss seinen Teil
beitragen.Woraus kann sich nun eine Gefahr in der
Meditation ergeben? Einfach dadurch,dass, solange
ein Mensch aus karmischen Gründen mit einer gewissen
Gruppeverbunden ist, er bestrebt sein muss, seine
Rolle nach besten Kräften zuspielen, damit [118] er
sich aus der karmischen Verpflichtung herausarbeitet
unddem Endziel der Befreiung näher rückt; ausserdem
muss er seine Gruppe zugrösserer Höhe und
Nützlichkeit mit sich emporreissen. Wenn er also
durch eineungeeignete Meditation seine eigentliche
Verpflichtung vernachlässigt, dannverzögert er
seinen Lebenszweck und muss ihn in einer anderen
Inkarnationdurchführen. Wenn er in den Kausalkörper
seiner Gruppe (in das Gesamtprodukt derverschiedenen
Betätigungen) irgend etwas einbaut, was von Rechts
wegen nichthineingehört, so hilft er nicht, sondern
er hindert, und das bedeutet wiederumGefahr.

Auf der emotionellen Ebene: Hier gehört er zu
verschiedenen Gruppen, z.B.:

All diese Gruppen bedeuten eine Verpflichtung und
ein Arbeitsgebiet, und alldies muss beim Studium
des weisen Gebrauchs der [119] Meditation in
Betrachtgezogen werden. Die Meditation sollte die
Fähigkeit eines Menschen erhöhen,seine karmischen
Schulden abzutragen, sie sollte ihm einen klaren
Ausblickverschaffen sowie weises Urteil und
Verständnis für die Aufgabe, die im Momentam
dringendsten ist. Bewirkt sie irgend etwas
anderes, so ist sie gefährlich.

3.Auf der Mentalebene: Die dort anzutreffenden
Gruppen lassen sich wie folgtaufzählen:

Seine
Meditation sollte dann unter der direkten Aufsicht
seines Meisters stehen und wenn er irgend eine
Formel benutzt, die seinenBedürfnissen nicht
angepasst ist, kommt er in Gefahr; denn die
Vibrationen derMentalebene und die dort ausgelösten
Kräfte sind viel wirkungsvoller, als aufden niederen
Ebenen.

b. Die egoische Gruppe, zu der er gehört. Sie ist
äusserst wichtig, denn siebedingt, dass der
Strahl des Betreffenden bei Anweisung seiner
Meditation inBetracht gezogen werden muss.

Der darunterLeidende ist im
allgemeinen physisch schwach und von geringer
Intelligenz, abermit einem kräftigen Gefühlskörper
ausgestattet, der leidet und kämpft und sichgegen
den Eindringling wehrt. Die Anfälle setzen
zeitweilig aus und betreffenFrauen häufiger als
Männer.
Eine

In der Meditation ist es
buchstäblich möglich, mit Feuer zu spielen. Auf den
Mentalebenen handhaben dieDevas die schlummernden
Feuer des Systems und damit auch die schlummernden
Feuerdes inneren Menschen. Es ist leider durchaus
möglich, zu ihrem Spielball zuwerden und dabei
umzukommen. Ich spreche hier eine Wahrheit aus; sie
ist keinGespinst eines phantasievollen Gehirnes. Ich
warne davor, mit dem Feuer zuspielen

Wenn jemand sich
anschickt, den Pfad okkulter Meditation zugehen, so
braucht er annähernd vierzehn Jahre, um die subtilen
Träger undnebenbei auch den physischen Träger
umzubauen. Während dieser ganzen Zeit ist esnicht
ungefährlich, mit dem Unbekannten herumzuspielen,
denn nur ein sehrkräftiger und verfeinerter
physischer Körper, nur ein stabiler und
ausgeglichener Emotionalkörper und ein in geeigneter
Weise gereifterMentalkörper kann in die subtileren Ebenen Eingang
finden und buchstäblich mitFeuer umgehen, denn das
ist es, was der Okkultist tut. Darum betonen weise
Lehrer allerorten den Pfad der Läuterung, der dem
Pfad der Erleuchtungvorangehen muss. Sie betonen die
Notwendigkeit, geistige Fähigkeiten auszubauen,ehe
psychische Fähigkeiten ohne Gefahr gestattet werden
können;80

Der dunkle Bruder fühlt sich nicht eins mit seiner
Art, sondern kennt nurEinzelmenschen, die er zur
Erreichung seiner eigenen Ziele ausnützen kann. Dies
ist auch in kleinem Massstab das Kennzeichen derer,
die von ihnen wissend oderunwissend als Werkzeug
benutzt werden. Sie respektieren keine Person,
betrachtenalle Menschen als legitime Opfer, benutzen
jeden als Mittel zum eigenen Zweckund versuchen, auf
redliche oder unredliche Weise jeden Widerstand zu
brechen,um für sich selbst das zu ergattern, wonach
sie gelüsten.

Wie erinnerlich, sagte ich, dass die Macht der
Dunklen Bruderschaft anscheinendauf der physischen
und der emotionellen Ebene vorherrscht. Das ist
nicht auf derMentalebene der Fall, wo die Brüder des
Lichtes wirken. Es finden sich gewaltigedunkle
Magier auf den niederen Mentalebenen, aber auf den
höheren hat die WeisseLoge die Oberhand; diese drei
höheren Unterebenen zu suchen, bitten sie die sich
entwickelnden Menschensöhne; diese Unterebenen sind
ihr Bereich, nach dem allestreben und trachten
müssen. Der dunkle Bruder zwingt Menschenwesen (wenn
eineanaloge Vibration vorhanden ist) und den
Elementarreichen der Involution seinenWillen auf.
Die Brüder des Lichtes beten inständig, gleichwie
der Grosse Dulderbetete, dass die irrende Menschheit
ins Licht hineinwachsen möge. Der dunkleBruder
verzögert den Fortschritt und passt alles seinen
Zielen an; der Bruderdes Lichts setzt sich mit
ganzer Kraft für die Beschleunigung der Evolution ei
nund verharrt -unter Verzicht auf jeden Lohn für
eigene [137] Errungenschaft inmitten des Nebels, des
Kampfes, des Bösen und des Hasses der Zeit, sofern e
rdadurch den Menschen irgendwie helfen und sie aus
irdischem Dunkel auf den Bergund zur Überwindung des
Kreuzes hinaufgeleiten kann.

1. Eine Erkenntnis, dass Reinheit aller Träger die
wesentliche Grundbedingungist. Wenn ein dunkler
Bruder über irgend einen Menschen Macht gewinnt, so
beweist das nur, dass dieser Mensch in seinem Leben
irgend einen wunden Punkthat. Die Tür, durch die ein
Zutritt erlangt wird, muss ja von dem Betreffenden
selbst geöffnet werden; die Öffnung, durch die eine
böswillige Kraft einströmenmag, muss ja vom Bewohner
der Träger selbst geschaffen worden sein. Daher
ergibtsich die Notwendigkeit, den physischen Körper
peinlich sauber zu halten, demGefühlskörper nur
reine und beständige Gefühle zu gestatten, und im
Mentalkörpernur reine Gedanken zu hegen. Wenn das
der Fall ist, dann sind die niederenTräger
gleichgeschaltet und der sie bewohnende Denker
selber gestattet keinenZutritt.
2.
2. Die Beseitigung aller Furcht. Die Kräfte der
Evolution vibrieren schnellerals die der Involution,
und in dieser Tatsache liegt ein erkennbarer Schutz.
Furcht verursacht Schwäche; Schwäche verursacht
Zersetzung; der wunde Punktbricht auf und eine
Öffnung erscheint, durch die eine böse Kraft
Eintritt findenkann. Die Furcht des Menschen selbst
ist also der Faktor, der die Tür öffnet undZutritt
gewährt.

Ich möchte demDenken all derer, die
diese Worte lesen, ein richtiges Verständnis für die
Beziehung zwischen Geist und Materie einprägen, denn
das ist die Grundlage allesWirkens dieser Art.

die jenes Menschenwesen selbst
aus dem Bestrebenheraus erschafft, um zu erkennen
und zu wissen -eine Formel, die nur zu demZweck
geschaffen wird, um einen äusseren Rahmen zu bilden,
mittels welchem sichdas Bewusstsein in vorgesehenen
Stadien Schritt für Schritt emporarbeiten kann,bis
es den ihm jeweils vorschwebenden Zielpunkt
erreicht. Damit kommen wir zuunserem ersten Punkt:

Auf dieses Stadium folgt die Erkenntnis des
Universalprinzips der Bruderschaft;dabei handelt es
sich nicht nur um eine theoretische Erkenntnis,
sondern um einÜbergehen des eigenen in das
Bewusstsein der menschlichen Gesamtheit; wir haben
es hier in Wirklichkeit mit einer Entwicklung des
Bewusstseins zu tun, die esdem Menschen möglich
macht, nicht nur seine egoischen
Gruppenverbindungen zuerkennen, sondern seinen
Platz in der menschlichen Hierarchie auf deren
eigenerEbene zu finden. Er weiss sich dann de facto
als ein Teil von einem der grossenHimmlischen
Menschen. Dieses Gesichtsfeld dehnt sich später zu
einer beinaheunbegreiflichen [143] Weite aus -, und
er erkennt seinen Platz im grossenHimmlischen
Menschen, wie dieser sich im Logos selbst darstellt

Zunächst musseinmal die Tatsache erfasst werden,
dass die Stelle, auf der die Ausdehnungstattfindet
und deren Erkenntnis bewusst wird, letztlich im
denkenden, wachenBewusstsein liegen muss.
solange sich aber der
Mensch (in seinem physischen Bewusstsein) nicht
selbst zu jener gleichen Ebeneerhoben hat und auch
physisch um sein Gruppenbewusstsein weiss und
solange ersich nicht als das höhere Selbst innerhalb
der egoischen Gruppe, sondern alsgetrennte Einheit
ansieht, bedeutet das alles praktisch nicht mehr und
nichtweniger als eine Theorie, die man anerkennt,
ohne sie erfahrungsmässig zuerleben.
Ein Mensch muss diese Stadien in seinem physischen
Bewusstsein erfahren undpraktisch -nicht nur
theoretisch -wissen, wovon ich spreche, ehe er für
reifbefunden wird, auf die nächsten Stufen voren.
Letzten Endes kommt alles daraufan, dass das
Denkvermögen erweitert wird, bis es das niedere
Denken beherrscht,und dass die Fähigkeit abstrakter
Erkenntnis erworben wird, die sichschliesslich auf
der physischen Ebene auswirkt. Dies bedeutet, dass
wir unserehöchsten Theorien und Ideale zu
nachweislichen Tatsachen machen, dass das Höheremit
dem Niederen verschmolzen und das Niedere so
ausgerüstet wird, dass es dasHöhere in angemessener
Weise auszudrücken vermag. Hierbei spielt die
Meditationsübung ihre Rolle. Die wahre
wissenschaftliche Meditation [144]benutzt abgestufte
Formeln, durch welche das Bewusstsein gehoben und
das Denkenerweitert wird, bis es folgendes umfasst:
1. Die Familie und die Freunde des Betreffenden.
2. Die Mitmenschen seiner Umgebung.
3. Die Gruppen, mit denen er in Verbindung steht.
Erstellt von

Später,
wenn das Ego mehr und mehr die Kontrolle übernimmt,
gesellt sich dazu auch die Fähigkeit, sich als Teil
einer Gruppe zu betrachten,ohne eigene Interessen
und Wünsche, ohne Ziele oder Begehren, die
ausserhalb desWohls jener Gruppe liegen. Dazu bedarf
es steter Wachsamkeit zu jeder Stunde, umein gleiten
in die niedere Vibration zu vermeiden. Das erfordert
andauerndenKampf mit dem niederen Selbst, das uns
hinunterzieht, es bedeutet ein Ringenohne Ende, um
die höhere Vibration aufrecht zu erhalten. Und -das
möchte ichdem Leser mit allem Nachdruck einprägen -
das Ziel besteht darin, dass dieGewohnheit
entwickelt wird, den ganzen Tag lang zu meditieren
und im höherenBewusstsein zu leben, bis dieses so
gefestigt wird, dass das niedere Denken, das
Wunschleben und die physischen Elementarkräfte durch
Mangel an Nahrung soeingeschrumpft und ausgehungert
werden, dass die dreifache niedere Natur zumblossen
Werkzeug wird, durch welches das Ego mit der Welt in
Berührung tritt, umder Menschenrasse zu helfen.

Bei der zweiten Methode erschaut sich der Schüler
als den idealen Menschen. Ersieht sich als den
Exponenten aller Tugenden und versucht in seinem
täglichenLeben, seinem Idealbilde gleich zu werden.
88
Erstens muss er durch Meditation lernen, seine
dreifache Natur zu beherrschenund Formeln zu
entwerfen, um dann deren Wert zu würdigen.
Zweitens muss er einen Sinn für den Wert des
Konkreten entwickeln und sich klarwerden über den
Platz, der innerhalb des Gesamtrahmens den
verschiedenen Hüllenzukommt, durch die sich das von
ihm so sehr geliebte Leben manifestieren muss.Er
muss an seinem Mentalkörper arbeiten und ihn mit
dem vorhandenenTatsachenmaterial vertraut machen,
sonst kann er nicht viel weiter kommen.
Drittens muss er durch intelligentes Studium des
Mikrokosmos, seines kleinengeistig-materiellen
Systems, den zweiseitigen Wert des Makrokosmos
verstehenlernen.Anstatt nur das verzehrende Feuer zu kennen, muss
er auch das aufbauende Feuerverstehen und
handhaben lernen, das Feuer, welches verschmilzt
und Formenentwickelt. Er muss durch Meditation den
dreifachen Gebrauch des Feuerserlernen. Dieser
letzte Satz ist von sehr realer Bedeutung, und ich
möchte ihndaher besonders betonen

1. Er muss das Gesetz erkennen und auf sich
selbst anwenden lernen. StraffeSelbstdisziplin
ist seine Methode, und das ist notwendig, denn
die demOkkultisten drohenden Gefahren sind nicht
die gleichen wie die des Mystikers.Stolz,
Egoismus und die Neigung, das Gesetz aus
Neugierde oder Machthungeranzuwenden, müssen aus
ihm herausgebrannt werden, ehe ihm die
Geheimnisse desPfades ohne Gefahr anvertraut
werden können.
2. In der Meditation muss er sich mit Hilfe der
erbauten Form auf dasinnewohnende Leben
konzentrieren. Er muss das im Innern brennende
Feuer suchen,das alle Formen durchstrahlt, die das
göttliche Leben bergen.
3. Durch wissenschaftliches Studium des
Makrokosmos, «des äusserenGottesreiches», muss er
bis zu einem Punkt vordringen, wo er das Reich
Gottesauch im Innern auffindet.93

Mantrische Formeln sind
Zusammenstellungen von Sätzen,
Worten und Lauten, dieauf Grund
ihrer rhythmischen Wirkung
Resultate erzielen, die ohne sie
nichtmöglich wären.Sie sind die
wirkungsvollsten, die auf unserem
Planeten bekannt sind,und ihre
Tragweite ist bedeutend. Bekanntlich
reagiert die Schwingung einerjeden
Ebene auf einen besondern Schlüssel
oder eine eigene Note, und man kann
ihre Materie handhaben und aus ihr
Kraftstrom entnehmen, indem man
gewisse Wortein besonderer Weise und
in einer besonderen Tonlage anstimmt.

Die Linie des Manu
Wir wollen in diesem Zusammenhang
die ungefähre Methode andeuten und
gewisseRegeln festlegen, die zur
gegebenen Zeit die Frage weiter
beleuchten sollten.
Die erste Linie ist insbesondere die
Linie der Regierung, der
Rassenentwicklung,der Bearbeitung der
Materie aller Formen auf allen Ebenen
menschlicherEvolution. Wie vorher
erwähnt, ist sie die Linie des
Okkultismus. Sie betont die
hierarchische Methode, verkörpert
göttliche Autokratie und ist die
Linie, durchdie unser Sonnenlogos den
Menschen seinen Willen auferlegt. Sie
ist engverbunden mit den Herren des
Karma, deren Gesetz von Ursache und
Wirkung imBereich des Manu gehandhabt
wird. Die vier Herren des Karma
arbeiten eng mit demManu zusammen,
denn sie schreiben das Gesetz vor, und
er manipuliert die Formenvon Menschen,
[171] Kontinenten, Rassen und Nationen
dergestalt, dass das Gesetzdie
gebührende Auswirkung findet.

2. Die Linie des Bodhisattwa
Dies ist die Linie der Religion, der
Philosophie und der Entwicklung des
innerenLebens. Sie befasst sich mehr
mit Bewusstsein innerhalb der Form als
mit derForm an sich. Diese Linie ist
für die meisten der leichteste Weg.
Sie verkörpertden Weisheits-Aspekt des
Logos und ist die Linie, die seine
Liebe hauptsächlichoffenbart. Da das
Sonnensystem an sich ein direkter
Ausdruck des Logos undseines
Liebesaspektes ist, so begründet sich
alle Manifestation darauf: Liebe,

Er denkt nicht so sehr über das Gesetz
nach als über das Leben, das diesem
Gesetz unterworfen ist. Durch Liebe
versteht er, durch Liebe wird er eins
zunächst mit seinem Ego, dann mit
seinem Meister, darauf mit der
egoischenGruppe und sodann mit allen
Gruppen, bis er am Ende ins
Bewusstsein der Gottheitselbst eingeht

3. Die Linie des Mahachohan
Dies ist die Linie des Denkens oder
der Intelligenz, des Wissens und der
Wissenschaft. Es ist die Linie des
abstrakten Denkens und der
Urbildideen. Derbetreffende Mensch
brütet nicht so sehr über das Gesetz
nach und nicht so sehrüber das Leben,
als vielmehr über die Wirkungen beider
in der Manifestation undüber die
Gründe hierfür. Der Mensch auf dieser
fünffachen Linie fragt immerwarum,
wieso und woher, er sucht stets nach
einer Synthese, nach Verstehen, under
ist bestrebt, die Urbilder und Ideale
zu Tatsachen in der Manifestation zu
machen. Er denkt über Ideale nach, wie
er sie empfindet; er sucht Verbindung
mitdem Universal-Denkprinzip, um ihm
seine Geheimnisse abzuringen und ihnen
Ausdruck zu verleihen. Es ist die
Linie der Geschäftsorganisation, zu de
rausserdem auch Künstler, Musiker,
Wissenschaftler und die Arbeiter der
Weltgehören. Die Geister der Liebe und
der Aktivität halten sich lange in
jeder derfünf Abteilungen auf, ehe sie
auf die Linien der Liebe und der Macht
hinübergehen.
In der Meditation nimmt sich der
Betreffende irgendein Ideal vor, einen
Teil desgöttlichen Plans, eine Phase
der Schönheit und der Kunst, ein
wissenschaftlichesoder Rassenproblem,
und indem er darüber brütet und sein
konkretes Denkvermögenanwendet,
entdeckt er alles, was sich darüber
wissen und durch die Sinnewahrnehmen
lässt. Nachdem er all das getan hat,
versucht er, sein Bewusstseinnoch
höher zu bringen, bis er die Quelle
der Erleuchtung anbohrt und die nötige
Aufklärung und Information erhält. Er
[173] wächst auch dadurch, dass er ins
Bewusstsein derer eintritt, die
grösser sind als er selbst, nicht so
sehr ausLiebe (wie in der zweiten
Linie. als aus Bewunderung und Freude
an ihrerErrungenschaft, aus
Dankbarkeit für das, was sie der Welt
gegeben haben und ausHingabe an die
gleiche Idee, die auch der Beweggrund
ihres Handelns ist.103

Die erste
Vorbedingung zur Erlangung dieser
Mantrams besteht darin, sich die
Fähigkeit zurokkulten Meditation zu
erwerben; denn das Anstimmen von
Worten allein führtnicht zum
gewünschten Ziel, sondern die
Gedankenkonzentration, die sich die
Ergebnisse, die erzielt werden sollen,
bildlich vorzustellen vermag. Dazu mus
ssich der Wille hinzugesellen, der
dafür bürgt, dass derjenige, welcher
die Lauteanstimmt, deren Auswirkung
auch voll beherrscht. Diese
mantrischen Formeln sindgefährlich und
zwecklos, wenn nicht das konzentrierte
mentale Gleichgewichteines Menschen
hinzukommt, das die Macht besitzt, sie
zu kontrollieren und zubeleben.

Nur was vom
inneren Bewusstsein als
Erfahrungstatsache erfasst und
verstanden wird, ist auf dem harten
Pfad okkulter Entwicklung von
irgendwelchemNutzen.Theorien und
gedankliche Begriffe nützen nichts.

Dabei entscheidet sein
Platz auf der Evolutionsleiterund das
Mass seiner Kontrolle über Gefühle und
Gedanken.

diese Formeln
durchden Gebrauch von Ton und Rhythmus
einen Verbindungsschacht schaffen
müssenzwischen den Teilnehmern und den
Intelligenzen oder Mächten, denen sie
sich zunähern suchenDurch diesen
Schacht, der von der physischen zur
emotionellenEbene oder noch höher zu
einer der beiden mentalen Ebenen
hindurchdringt, könnendie
Intelligenzen oder Mächte das Licht
der Erleuchtung oder Kräfte irgendeine
rArt auf diejenigen einströmen lassen,
die sich ihnen auf solche Weise nähernWenn durch
korrektes Anstimmen bestimmter Töne
solch ein Vakuum oder leerer Schacht
zwischen dem Höheren und dem Niederen
gebildet wird, dann strömt die Kraft
oderMacht fohatischer Energie in
irgendeiner Manifestationsform nach
unvermeidlichemGesetz durch diesen
Schacht ein und erreicht durch ihn ihr
Ziel.134

Nur durch Hinweis
auf ein Ziel und durch dessen
wiederholte Betonung lässtsich der
Mensch zur notwendigen Anstrengung
bewegen, durch die er demerwünschten
Ziel einigermassen näher kommt.Der Punkt, den ich besonders betonen
möchte, bezieht sich auf Farbe als
Ausdruckvon Leben und nicht von Form.ist Farbe
nur dieErscheinungsform, die von einer
Kraft irgendwelcher Art angenommen
wird,
seine Träger ständig zu
verfeinern, damit die Kraftimmer
leichter hindurchstrahlen mag.

Wie der
Leser weiss, besteht ein ungeheurer
Unterschiedzwischen den Farben, wie
sie in der Aura eines Wilden
erscheinen und denen, dieein Mensch
von durchschnittlicher Entwicklung
aufweist. Warum? Weil sich dereine nur
langsam, der andere aber mit erheblich
höherer Geschwindigkeit bewegtoder
vibriert.

dass sich die Farben in dem
Mass ändern, indem die Einheiten sich
entwickeln; und das beruht auf der
Umwandlung der

Hier setzt
die Arbeit des Schülers bei der
Meditationein. Zur Frühzeit der
Evolution durchströmten und berührten
diese Kräfte dieKörper eines Menschen,
aber er verstand sie nur wenig und war
kaum fähig, darausNutzen zu ziehen. Im
Lauf der Zeit lernte er jedoch, alles
Geschehen mehr undmehr zu würdigen und
aus der Gesamtheit der Qualitäten
seines Lebens Nutzen zuziehen. Darin
liegt für ihn die günstige
Gelegenheit. Durch einsichtiges
Verständnis für Qualität, durch
Streben nach Tugend und durch Erringun
ggottähnlicher Eigenschaften erwirbt
man Empfänglichkeit für jene Kräfte un
derleichtert man deren Wirksamkeit.
Der Schüler der Meditation denkt tief
überjene Kräfte oder Qualitäten nach,
sucht deren inneren Wesenskern
herauszuschälenund deren geistige
Bedeutung zu begreifen; er sinnt über
seinen eigenen Mangelan
Empfänglichkeit nach und erkennt die
Unzulänglichkeit seines Trägers als
Ausdrucksmittel jener Kräfte; er
untersucht die Geschwindigkeit seiner
rhythmischen Vibration und ist eifrig
bemüht, dem Bedürfnis seiner Umwelt
gerecht zu werden, wann immer sich
dazu Gelegenheit bietet. Er
konzentriert sichauf die Tugend und
(wenn er in der Lage ist, des
einströmenden oder des derzeit
vorherrschenden Strahles gewahr zu
sein) benutzt er die günstige
Gelegenheit, ummit der vorhandenen
Kraft zusammenzuarbeiten. All dies tut
er vermittels dergeregelten Formeln
wahrer [236] und okkulter Meditation.

Viele sehr hoch entwickelte Seelen
werden geboren werden, die derzeit
daranverhindert sind, weil die
Mehrzahl der Menschenrasse eine für
sie zu niedrigeVibration und folglich
eine zu grobe Farbtönung aufweist. InSobald die
Vibrationsgeschwindigkeit bei einem
grösseren Teil der Menschenrasse ein
bestimmtes Mass erreicht hat, und wenn
die Farbe der koordinierten Gruppen-
Auraseine gewisse Tönung aufweist,
dann werden sie wiederkehren und viel
Wertvollesauf diese Erde mitbringen,
wovon man sich heute gar keinen
Begriff machen kann.141

Vom Standpunkt der Farbe aus hat
der okkulte Schüler daher zweierlei
in derMeditation zu tun:
1. Er muss seine drei Hauptfarben
entdecken, wie sie in der
Persönlichkeit, imEgo und in der
Monade in Erscheinung treten.
2. Er muss die niedere Quaterne
(Vierheit) in die Drei auflösen; der
ersteSchritt dazu besteht darin, dass
er sich bewusst ins Ego zieht und
damit dasniedere Selbst zum Absterben
bringt. Der Schüler scheidet zunächst
die Farbenaus, die nicht erwünscht
sind; er ertötet jede niedere oder
grobe Vibration undverfeinert
schliesslich seine Träger dergestalt,
dass die drei [241] Hauptfarben-deren
Ausdruck er ist -in vollendeter
Klarheit erstrahlen. Das führt ihn
hinauf bis zur dritten Einweihung.
Danach sucht er die Drei in die Eine
aufzulösen, bis er sein
Gesamtbewusstsein aus den niederen
Trägern heraus und indie monadische
Hülle hinein verlegt hat.147

Immerhin wissen wir, dass ausserhalb
und jenseits etwasWünschenswertes
liegt; wir erlernen auch das
Geheimnis, dass sich uns dasäussere
Wunder nur dann erschliesst, wenn wir
uns ins Innere ziehen, bis wir dasZentrum des Bewusstseins erreichen das
im Gleichklang mit jenen dunkel
erahntenWundern und mit jenen
strahlenden Seelen schwingt, die sich
unsere «ÄlterenBrüder» nennen. Nur
wenn wir die äusseren Hüllen, die das
innere Zentrumverschleiern und
verbergen, mit Füssen treten,
erreichen wir das Ziel und findendie,
welche wir suchen.

Nur wer
die Schwingungen erreicht, die dem
Strahlder Liebe-Weisheit, (dem
göttlichen Strahl) entspricht, kann
mit den Herren derLiebe in Berührung
kommen,der Mensch mit
der Zeit mit seinem eigenen Ego in
Berührung kommt sowie mit anderen
Egos157
Meditation
ist das Mittel, durch das manmit dem
höheren Bewusstsein in Berührung
kommt. Wenn diese Berührung zum
Dauerzustand wird, dann wird die
Meditation, im landläufigen Sinn,
durch etwasanderes ersetzt. Mit dieser
ersten Methode arbeitet sich der
okkulte Schüler vonder Peripherie zum
Zentrum vor, vom Objektiven zum
Subjektiven, von derErscheinungsform
zum Leben innerhalb der Form.

Er muss den Wert der Gefühle
kennenlernen, und dabei muss er die
Wirkung vonFeuer und Wasser in ihrem
okkulten Sinn meistern. Er muss das
Geheimnis dieserEbene ergründen, das
ihm (sobald es erkannt ist) den
Schlüssel liefert zumNiederströmen
der Erleuchtung von der Triade aus
über die Kausal-und von dortzur
Astralebene.

Bekanntlich ist der Schüler wiederholt
angewiesen worden, sich innerhalb des
Umkreises des ätherischen Herzens ein
-etwa sechs Millimeter grosses -Bild
vonsich selbst und vom Meister
vorzustellen. Er soll sich gegen Ende
seinerMeditation das ätherische Herz
bildlich vorstellen und darin eine
Miniaturformdes Meisters, zu dem er
sich hingezogen fühlt und seiner
selbst errichten. Dastut er dann mit
gebührendem Fleiss und mit Sorgfalt,
mit Hilfe seinerEinbildungskraft und
mit viel Liebe, indem er täglich an
seinen Figurenarbeitet, bis sie für
ihn volle Wirklichkeit annehmen und
ihre Gestaltung undErrichtung fast zum
automatischen Bestandteil seiner
Meditationsformel wird.Dann kommt
einmal ein Tag (gewöhnlich wenn
astrologische Bedingungen passendsind
und der Mond seinem vollen Umfang nahe
ist), da er sich in seinem Gehirn
dessen bewusst wird, dass jene Figuren
nicht die bisher gedachten kleinen
Puppensind, sondern dass er in der
Figur steckt, die ihn selbst darstellt
und dass erbuchstäblich und wahrhaftig
vor seinem Meister steht. Zuerst
ereignet sich dasnur selten, und das
Bewusstsein der Tatsache hält nur
einige wenige Sekunden an;im Verlauf
weiteren Fortschritts und in dem Mass,
in dem sich jeder [290]Bereich seines
Wesens und seines Dienstes entfaltet,
wird sich die Erfahrungöfters
wiederholen und immer länger dauern,
bis die Zeit kommt, wo der Schülerauf
diese Weise mit seinem Meister ebenso
leicht in Verbindung treten kann, wie
er früher seine Figuren formte.Was ist nun in Wirklichkeit geschehen?
Es ist dem Schüler gelungen, dreierlei
zutun:
1. Sich mit der Figur im Herzen zu
identifizieren und dem Meister
nachzustreben.
2. Eine bestimmte Verbindung
herzustellen zwischen dem Herzzentrum
(in dem ersein Bewusstsein zu
konzentrieren bestrebt ist) und dem
ihm entsprechendenKopfzentrum.
Bekanntlich hat jedes der sieben
Körperzentren ein Gegenstückinnerhalb
des Kopfes. Wenn das Zentrum mit dem
ihm entsprechenden Kopfzentrum
verbunden wird, dann erfolgt eine
Erleuchtung. Das hat -im vorliegenden
Fall der Schüler bewerkstelligt. Er
hat das Herz-mit seinem Kopfzentrum
verbunden.
3. Er hat nicht nur die beiden oben
genannten Ziele erreicht, sondern er
hat denTeil des physischen Gehirns,
der dem betreffenden Kopfzentrum
entspricht, sogeläutert, dass er
imstande ist, auf die erforderliche
höhere Schwingung zureagieren und
damit das Gesehene getreu zu
registrieren.

Während seiner
Meditation und in den Augenblicken
höchster Aspirationwird sich der
Schüler einer gewissen
eigentümlichen Schwingung oder
Empfindungim Kopf bewusst. Das mag
an einer von drei Stellen
stattfinden:
a.Am obersten Ende der Wirbelsäule.
b. In der Stirn
c. Oberhalb des Kopfes.

.
Ich spreche hier nicht von der
Empfindung, die mit der Entwicklung
psychischerFähigkeiten zusammenhängt,
obwohl eine gewisse Verwandtschaft
zwischen beidenbesteht, sondern von
einer ganz bestimmten Schwingung, die
den Kontakt mit einemder Grossen
begleitet. Der Schüler bemerkt
anfänglich nur, dass er sich momentan
erhoben fühlt und verspürt dabei eine
leichte Wellenbewegung im Kopf. Im
Anfangmag damit einiges Unbehagen
verbunden [291] sein; wenn das Gefühl
in der Stirnauftritt, mag es Tränen
oder Weinen verursachen; am oberen
Ende der Wirbelsäuleoder am unteren
Schädelende mag es zu Fröhlichkeit
oder sogar zu einemSchwindelgefühl
führen; und wenn oberhalb des Kopfes,
zu einem Gefühl derAusdehnung, der
Fülle, als sei der Schädel zu eng
dafür. Mit der Zeit gibt sichdas.
Alles das wird durch einen anfangs
flüchtigen Kontakt mit einem der
Meisterverursacht. Mit der Zeit lernt
der Schüler, diese Schwingung mit eine
mbestimmten Grossen in Verbindung zu
bringen, denn jeder Meister hat seine
eigeneSchwingung, die auf seine
Schüler in einer besonderen Weise
einwirkt. Einsolcher Kontakt ist oft
mit einem Wohlgeruch verbunden. Mit
der Zeit lernt derSchüler, seine
Schwingung auf eine bestimmte Höhe zu
bringen. Wenn er daserreicht hat, so
hält er die Schwingung fest, bis der
Meister darauf mit seinerSchwingung
oder mit Wohlgeruch antwortet. Sodann
bemüht er sich, seinBewusstsein so
weit als möglich mit dem des Meisters
zu verschmelzen, desMeisters Willen zu
erkunden und zu verstehen, was der
Meister mitzuteilen hat.Im Lauf der
Zeit wächst die Empfänglichkeit des
Schülers, und dann mag derMeister von
sich aus die Aufmerksamkeit des
Schülers erregen oder ihm
(beispielsweise durch Erregung jener
Schwingung im Kopf) seine Zustimmung
zumAusdruck bringen.

Während einer seine
rMeditationen wird er plötzlich eine
musikalische Note hören, die in seinem
Kopfzu tönen oder aus seinem Herzen
herzurühren scheint. Sie wird nicht
durchAnstimmen des Heiligen Wortes
hervorgerufen (obwohl dieses Wort -in
einerbestimmten Tonlage angestimmt -
ein musikalisches Echo beim Ego
auslösen mag;die Note wird vielmehr
das Resultat oder der Höhepunkt der
Meditation sein, undihr Ton wird
innerhalb des Zentrums mit
unvergesslicher Deutlichkeit vibrieren
.Das ist wiederum ein Anzeichen des
Erfolges.
Wenn
dieser richtig gehandhabt wird, stimmt
der Aspirant das Losungswort in seiner
eigenen Tonart an und versucht dabei
genau den Ton zu treffen, der das Ego
hervorruft. In seiner Antwort wird der
Türhüter den gleichen, vollen Ton
anstimmen und durch die Macht dieses
Tones den Aspiranten mit dem Meister
derbevorstehenden Zeremonien
verbinden.
Wenn ein Schüler in der Meditation
diese innere musikalische Note hört, s
osollte er versuchen, sich diese
einzuprägen und die Fähigkeit
entwickeln, siewiederzuerkennen und
auch anzuwenden. Das ist am Anfang
nicht leicht, da der Tonnicht nur
unerwartet kommt, sondern auch zu kurz
ist, um ihn gleichfestzuhalten.171

Materie der höheren Unterebenen muss
herangeholt (oder eingebaut) und die
niedere und gröbere Materie
ausgeschieden werden. Das ist
notwendig, weil manmit groben Trägern
unmöglich hohe Schwingungen aufnehmen
kann. Das Ego ist nichtin der Lage,
höheres Wissen und Weisungen durch
einen groben physischen Körperzu
vermitteln. Erhabenere Gedankenströme
können ein nur wenig entwickeltes
physisches Gehirn nicht beeindrucken.
Deshalb ist Verfeinerung des physische

Hier kommt eine andere Methode zur
Anwendung. Der Gefühlskörper ist
einfach eingrosser Reflektor. Er nimmt
die Färbung und Bewegung seiner Umwelt
an. Er wirdvon jedem flüchtigen Wunsch
beeindruckt. Er fühlt jede Laune und
jedes Gefalleninnerhalb seiner
Umgebung; jede Welle setzt ihn in
Bewegung; jeder Ton lässt ihn
vibrieren, es sei denn, dass der
Aspirant solch einen Zustand
verhindert und denGefühlskörper so
trainiert, dass er lediglich jene
Eindrücke aufnimmt, die vonder Ebene
der Intuition über das höhere Selbst
und daher über die atomischeUnterebene
kommen. Der Aspirant sollte es sich
zur Aufgabe machen, seinen
Gefühlskörper so zu erziehen, dass er
vollkommen still und klar wird wie ein
Spiegel, damit er ein makelloser
Reflektor wird. Des Aspiranten Streben
solltees sein, dass der Gefühlskörper
nur den Kausalkörper widerspiegelt,
nur imEinklang mit dem grossen Gesetz
Färbung annimmt und sich nur gemäss
bestimmterWeisung bewegt, nicht aber
nach den Windrichtungen des Denkens
oder den [338]wechselnden Gezeiten des
Begehrens. Mit welchen Worten liesse
sich derGefühlskörper beschreiben?
Still, gelassen, unbewegt, ruhig,
friedlich, hell undklar, von
spiegelgleicher Qualität und glatter
Oberfläche, ein durchsichtiger
Reflektor -der genau das Verlangen,
die Wünsche und die Bestrebungen des
Egosund nicht die der Persönlichkeit
vermittelt. Wie lässt sich dieses Ziel
erreichen? Auf verschiedene Weise,
teils durch den Aspiranten, teils nach
Weisung des Meisters.

a. Dadurch, dass man jederzeit
alles Verlangen, alle Motive und
Wünscheüberwacht, die täglich den
Horizont kreuzen und dass man
daraufhin allediejenigen betont,
die erhabenen Charakters sind und
die niederen nichtbeachtet.
b. Durch ununterbrochenes tägliches
Bestreben, mit dem höheren Selbst i
nVerbindung zu kommen und dessen
Wünschen auch im Leben Ausdruck zu
verleihen.Anfangs werden Fehler
vorkommen, doch allmählich
schreitet der Einbauprozessfort,
und die Polarisierung innerhalb des
Gefühlskörpers verschiebt sich
aufwärts von einer Unterebene zur
anderen, bis die atomische erreicht
ist.
c. Durch Festsetzung bestimmter
Stunden jeden Tag, die der Beruhigung
desGefühlskörpers zu widmen sind. In
der Meditation wird auf die
Beruhigung desDenkens viel Gewicht
gelegt, aber dabei darf man nicht
vergessen, dass dieBeruhigung der
Gefühlsnatur derjenigen des Denkens
vorausgehen muss; eins kommtnach dem
anderen, und es empfiehlt sich, auf
der untersten Sprosse der Leiter
anzufangen. Jeder Aspirant muss
selber herausbekommen, welchen
heftigenSchwingungen er am
leichtesten nachgibt, wie z.B.
solchen der Furcht, Sorgen,
persönlichen Wünschen, persönlicher
Liebe zu einer Person oder Sache,
Entmutigung, Überempfindlichkeit für
öffentliche Meinung; dann muss er
dieseSchwingung überwinden, indem er
ihr einen neuen Rhythmus auferlegt,
dereindeutig ausscheidet und wieder
aufbaut.
d. Durch nächtliche [339] Bearbeitung
des Gefühlskörpers unter Aufsicht von
weiter fortgeschrittenen Egos, die
ihrerseits unter Leitung eines Meister
sstehen. Durch Anwendung bestimmter
Farben und Töne kann eine Schwingung
angeregtoder abgeschwächt werden. Im
Augenblick verwendet man zwei Farben
zur Behandlungvieler Menschen, nämlich
Violett und Gold, um ihrem Kehl-und
Vorderkopfzentrumeine höhere
Schwingung zu verleihen.

Klares Denken, nicht nur auf Gebieten,
die irgendwie von Interesse sind,
sondernin allem, was die Menschenrasse
betrifft. Dazu gehört die Formulierung
vonGedankenstoff und die Fähigkeit zu
definieren. Das bedeutet die
Fähigkeit, ausGedankenstoff
Gedankenformen zu bilden und diese zum
allgemeinen Wohl zu machen,Wer nicht
klar denkt und noch keinen fertigen
Mentalkörper besitzt, der lebt im
Nebel, und ein im Nebel befangener
Mensch ist nur blinder Führer von
Blinden.

Die Fähigkeit, den Mentalkörper zu
beruhigen, so dass die Gedanken aus
abstrakten und Intuitionsebenen ein
aufnahmefähiges Blatt vorfinden, auf
dem siesich eintragen können. Dieser
Gedanke ist in vielen Büchern über
Konzentrationund Meditation klargelegt
worden, so dass ich ihn nicht weiter
zu erläuternbrauche. Diese Fähigkeit
ist das Ergebnis harter und
langjähriger Übung.

Dann folgt die Entfaltung seines
mentalen Trägers. Bei der Beherrschung
seinesGefühlskörpers geht der Diener
darauf aus, zu eliminieren
(wegzuschaffen). Erbemüht sich, den
Gefühlskörper so zu schulen, dass er
jede Eigenfärbungverliert, ruhig
vibriert, klar und weiss ist und
durchsichtig wie ein Teich aneinem
stillen Sommertag. Wenn er dagegen
seinen Mentalkörper zum Dienen
ausrüstet, dann erstrebt er das
Gegenteil von Ausscheidung; er ist
vielmehrbestrebt, ihm Kenntnisse
einzuverleiben, ihm Wissen und
Tatsachen zuzuführen,ihn intellektuell
und wissenschaftlich auszubilden,
damit er sich im Lauf derZeit als
sichere Grundlage für die göttliche
Weisheit erweisen kann. Weisheittritt
an Stelle von Wissen, braucht Wissen
aber als Vorstufe. Man darf nicht
vergessen, dass der Diener durch die
Halle des Lernens hindurch muss, ehe
er indie Halle der Weisheit eintritt.
Bei der Ausbildung seines Mentalkörper
strachtet er deshalb danach, sich
methodisches Wissen anzueignen, etwa
vorhandeneLücken auszufüllen,
angeborene Denkfähigkeit
«heranzuholen», die er in früheren
Inkarnationen erarbeitete und
schliesslich das niedere Denken so ins
Gleichgewicht zu bringen, dass das
höhere die Oberhand gewinnen und die
schöpferische Denkkraft durch die
Stille hindurchdringen kann. Aus dem
Schweigendes Absoluten wurde der Plan
für das Universum hervorgebracht. Aus
dem Dunkelging Licht hervor, aus dem
Subjektiven erwuchs das Objektive. Die
neutraleStille des Gefühlskörpers
macht ihn empfänglich für die
Beeindruckung von obenher. Die
positive Stille des Mentalkörpers
führt zur höheren Inspiration.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.