Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


F. Fraternitatis R.C.

2013.02.27

Fama Fraternitatis R.C.

 (...)

 



Bölcs Salamon azt mondja magáról, hogy szakadatlan kérelmére ésvágyakozására olyan bölcsességet kapott Istentől, hogy megtudta,hogyan teremtetett a világ, megérti az elemek erejét, az idő kezdetét,lefolyását és végét, tudja, hogyan lesznek a napok hosszabbak ésrövidebbek, hogyan változnak az évszakok, hogyan folyik le az év, shogyan állnak a csillagok. Ismeri a szelíd és a vad állatokat, tudja, hogymiért száguld a szélvész. Felismeri az emberek szándékát, ismer mindennövényt és gyökérzetük erejét, és tud még sok más dolgot is.

*

Most pedig, fel fog virradni a boldog reggel, amely Szaturnusz sötétéjszakájának végén a Hold világát vagy a mennyei bölcsességnek azemberekben még meglévő pislákoló szikráját fényességével elárasztja, s aszépséges Nap hírnöke lesz, mely tiszta és tüzesen fénylő sugaraivalmegjelenteti azt a boldog napot, melyre sok jámbor szív repesvevágyakozik. E nap világosságában aztán az isteni bölcsesség mindenmennyei kincse és a világ minden rejtett és láthatatlan titka az első atyáktanaival egyezően megjelenik és felismertetik.Ez lesz aztán az igazi királyi rubin, a nemes, ragyogó karbunkulus,melyről azt mesélik, hogy tüzes fényességet és ragyogó világosságotáraszt a sötétségben, tökéletes gyógyszere minden testnek, közönségesfémeket tiszta arannyá változtat, s az embereknek minden betegségét,félelmét, szükségét és bánatát megszünteti.

Ösztönözze ez a jóakaratú olvasót arra, hogy együtt esdekelve kérjükIstent, hogy nyissa meg mindazok fülét és szívét, akik nem akarnakhallani, és áldja meg őket, hogy mialatt csodálattal telve a természetetfigyelik, igazán ismerjék fel őt, teljes hatalmában, az ő dicséretére,tiszteletére és imádására, a felebarát szeretetére, megsegítésére,vigasztalására, erősítésére, és minden betegnek gyógyulására.Ámen.

*

A tudósok büszkesége és becsvágya is oly nagy, hogy nem hajlandókmindabból, amit századunkban Isten oly bőségesen közölt,mindannyiunk számára egyfajta
Librum Naturae
-t,
 
vagyis mindenművészet vezérfonalát összeállítani, és abban megegyezni. Ellenkezőleg:egymásnak ellentmondanak és egymást bosszantják. Továbbra is a réginótát fújják, s megint a pápának, Arisztotelésznek, Galénusznak – igen, bárminek, ami valami Codexhez (törvénykönyvhöz) hasonló – kell afényes, nyilvánvaló világosságot képviselnie.

*

Egy ilyen általános reformációra törekedett hajdan, hosszú ideig, nagyonmegvilágosult hívő testvérünk is, C.RC. atyánk, egy német, rendünk fejeés alapítója. Szülei szegénysége miatt (bár nemesek voltak) öt éveskorában kolostorba került, s ott, amint illik, megtanult két nyelven,görögül és latinul. Majd, még zsenge ifjúsága idején, állhatatos kérelméreés könyörgésére P.A.L. szerzetes mellé adták, aki a szent sírhoz akartutazni. Noha ez a szerzetes Cipruson meghalt, s így Jeruzsálemet sohanem látta meg, C.RC. testvérünk nem tért vissza, hanem hajóra szálltDamaszkusz felé, azzal a szándékkal, hogy onnan utazik majd Jeruzsálembe. Azonban testi nehézségek miatt ott kellett maradnia, és jelentős orvosi tudásáért a törökök megkedvelték. Itt hallott véletlenül azarábiai Damkar bölcseiről beszélni, a csodákról, amiket tettek, s hogy azegész természetről sikerült a leplet eltávolítaniuk.E hírek felélesztették C.R.C. testvér magas és nemes szellemét, s mostmár nem annyira Jeruzsálem érdekelte, mint inkább Damkar. Ígyhamarosan nem tudott ellenállni kívánságának, és megegyezett arabhajósokkal, hogy bizonyos összegért vigyék el Damkarba.Csak tizenhat éves volt, amikor odaért, de erős testalkattal rendelkezett.Az ottani bölcsek (saját tanúbizonysága szerint) nem idegenkéntfogadták őt, hanem mint akit már régen vártak. Nevén nevezték, s akolostorára vonatkozó más titkokról is tudtak, amin nem győzött eléggécsodálkozni.Ott az arab nyelvvel is megismerkedett, úgyhogy a következő évben Mkönyvét
(Liber Mundi)
jó latinra lefordította, és magával vitte. Ott kaptameg fizikai és matematikai ismereteit is, melyeknek a világ joggalörülhetne, ha a szeretet nagyobb lenne és a rosszakarat kisebb.

Az arabok és az afrikaiak minden évben összejönnek, megkérdezikegymást tudományuk, mesterségeik felől, felfedeztek-e valami jobbat,vagy tapasztalataik nem cáfolják-e elképzeléseiket. Emiatt minden évbenkiderül valami, ami által fejlődik a matematika, a fizika vagy a mágia –ebben ugyanis a feziek a legjobbak. Mivel most már Európában sincsenhiány sem tudósban, sem mágusban és kabbalistában, sem orvosban,sem filozófusban, de egymásra kell lelniük, s nem úgy, mint a legtöbben,hogy egyedül akarják learatni a dicsőséget.Fezben megismerkedett azokkal, akiket az őslakosoknak szoktaknevezni, akik sokat felfedtek neki titkaikból, ahogyan mi, európaiak issokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy meg tudnánk egyezni egymással, sha ezt komolyan akarnánk is. Fez lakóiról gyakran mesélte, hogymágiájuk nem egészen tiszta, s hogy kabbalájukat is bepiszkolta avallásuk.Ennek ellenére jó hasznát tudta venni, mert hite még erősebb alapokratalált. Az most már megegyezett az egész kozmikus harmóniával, melycsodás módon a századok minden korszakára rányomta a pecsétjét. Mertahogyan minden magban benne van az egész fa vagy az egész termés, azegész világegyetem is benne van egy porszemnyi emberben, akinekvallása, politikája, egészsége, tagjai, természete, beszéde és műveiösszhangban vannak egymással, és melódiájuk egyezik Istennel, éggel ésfölddel. Ami ezzel viszályban áll, az tévedés, hazugság, és az ördögtőlvan, aki egymaga a világban tapasztalható egyenetlenség, vakság éssötétség legfőbb eszköze és végső oka. Ha ezek szerint a föld mindenemberét megvizsgálnánk, kitűnne, hogy a jó és biztos mindig
 
 15
összhangban van önmagával, míg minden más ezerféle helytelenvéleménnyel van bepiszkítva.Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és sok drága kinccselSpanyolországba utazott, abban reménykedve, hogy mivel utazása olyan jó eredménnyel járt, Európa tudósai vele fognak örülni, hogytanulmányaikat most már ugyanazon biztos alapokra helyezhetik. A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges volt, s mivel újvolt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne, ha megint tanulniuk kellene,s hosszú ideje táplált tévedéseiket be kellene ismerniük. Mert ezeket atévedéseket nagyon megszokták, s azok elegendő jövedelmet is hoztaknekik. „Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanítás hasznos lehet, felőlünkcsak nyugodtan reformáljon” – mondták. Ugyanezt magyarázták nekimás népek is. Nagyon megdöbbent, mert ezt várta el legkevésbé. Hiszenkész volt minden tudományát a tudósokkal bőkezűen megosztani, s csakannyi fáradságot kellett volna venniük, hogy bátorkodjanak mindentantárgyból, tudományból, művészetből és az egész természetből az igazés hibátlan axiómákat megállapítani, melyekről biztosan tudta, hogyezek mint egy gömb, az egyetlen középpontra irányulnak. Ahogyan azaraboknál is szokásos, csakis ezek szolgáltak volna a bölcseknekvezérfonalként, hogy tehát Európában is legyen egy olyan közösség,melynek elegendő aranya és drágaköve van, amit alkalmas célokérdekében megoszthatnak a királyokkal. Itt kellene az uralkodókatoktatni, hogy mindazt tudják, amit Isten az embereknek megengedett, sitt szükség esetén felvilágosítást lehetne kérni, akár a pogányok jóshelyein.

Ne feledjük azonban szeretett atyánkat, R.C. testvért, aki sok fáradságosutazás és értékes információk hasztalan közzététele után visszatértNémetországba, melyért a nemsokára elkövetkező változások ésveszélyes viszályok miatt nagyon aggódott, s amelyet szívből szeretett.Habár művészete által és különösen a fémek transzmutálása miattnagyon kitűnhetett volna, a pompánál sokkal fontosabbnak tartotta amennyet és annak polgárát, az embert. Épített magának egy alkalmas,világos lakást, amelyben elgondolkodott utazásairól és filozófiájáról, sezeket beírta egy emlékkönyvbe. Ebben a házban állítólag sokatfoglalkozott matematikával, és sok szép eszközt készített ismereteminden területén. Ezekből azonban, amint később látjuk, csak kevésmaradt ránk.

Öt év múlva megint eszébe jutott a kívánt reformáció. Mivel azonbanmások segítségétől nem sokat várt, ő viszont tevékeny, szorgalmas ésfáradhatatlan volt, elhatározta, hogy a munkát mindössze néhánysegítővel és munkatárssal maga fogja elvégezni. Erre a célra elkérte előzőkolostorából három szerzetes-testvérét, akikhez különös rokonszenvfűzte, mégpedig G.V. barátot, I.A. barátot és I.O. barátot, akik aművészetekben valamivel járatosabbak voltak, mint mások. Őket aztán alegnagyobb hűségre kötelezte, szorgalomra és titoktartásra intette, smegkérte őket arra is, hogy minden közlését a legnagyobb gonddal írjákfel, hogy az utánuk jövőket, ha különös megnyilatkozás általfelvétetnének a Rendbe, egyetlen betű vagy szó se vezethesse félre.Így indult az R.C. Testvérisége először négy személlyel. Ők látták elrészletes szómagyarázattal a mágikus nyelvet és a mágikus írást, melyetIsten dicsőségére ma is használunk, s amiben nagy bölcsességet találunk.Megírták M könyvének első részét is.

...  A következőkben egyeztek meg:1. Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyógyítását – eztpedig ingyen.2. Egyiküket se kényszerítse a szerzet egyenruha viselésére, hanemalkalmazkodhassanak az illető ország szokásaihoz.3. Minden évben, C. napján, minden testvér jelenjen meg a Szent SzellemHázánál, vagy pedig jelentse távolmaradása okát.4. Mindegyikük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot, aki halálaután a nyomdokaikba léphet.5. Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a legbensőbb lényük.6. A szerzet száz évig titkos maradjon.Ezzel a hat ponttal pecsételték meg a kapcsolatukat. Öten elmentek, scsak B. és D. maradt egy évig R.C. atyánál. Amikor pedig ezek is útjukraindultak, akkor unokaöccse és I.O. maradt nála, úgyhogy egész életébenketten mindig vele voltak a testvérek közül. Jóllehet az egyház még nemvolt megtisztítva, mégis tudjuk, hogyan vélekedtek róla, s mire vártakvágyakozva. Minden évben összejöttek, s részletesen beszámoltak atetteikről. Valóban öröm lehetett igaz és minden szépítgetés nélkülielbeszélésüket hallgatni, hogy milyen csodákat hintett Isten itt vagy ott avilágba.

*

...  E megújítótevékenység közepette találta meg a sárgarézből öntött emléktáblát,amelyen a Szerzet minden tagjának a neve rajta volt, s még néhány másdolog is. Ezt az emléktáblát akarta átvinni egy másik, alkalmasabb boltozatba; ugyanis hogy mikor és hol halt meg C. barát, azt a régiekelhallgatták, mi tehát nem tudtuk. Az emléktáblából egy nagy szeg álltki, s amikor ezt kirántották, a vékony falnak vagy vakolatnak, mely arejtett ajtót takarta, egy nagy darabja szintén kiesett. Ekkor váratlanulelőtűnt az ajtó. Örömmel és vágyakozva bontottuk le a fal maradékát, éstisztítottuk le az ajtót, melyen egészen fent nagy betűkkel ez állt:
POST cxx ANNOS PATEBO
 
(százhúsz év múlva megnyílok), alatta pedig arégi évszám.

Reggel kinyitottuk az ajtót, mely mögött boltozat volt hét oldallal és hétsarokkal, minden oldal öt láb széles és nyolc láb magas. Bár ebbe a boltozatba sohasem sütött be a Nap, ragyogóan megvilágította egymásik Nap, mely ezt a képességét a Naptól tanulta, s fent volt a tetőzetközepén. Középen sírkő helyett kerek oltár feküdt sárgaréz lappal,melyen ez állt:
 A.C.R.C. Hoc universi compendium vivus mihi sepulcrum feci.
(Amindenségnek ezt az összefoglalását életemben sírommá tettem.)Az első kör körül ez állt:
 Jesus mihi omnia.
(Jézus mindenem.)Középen négy ábra volt, melyeket körök zártak körül. Ezek felirata pedigígy szólt:
1. Nequaquam Vacuum.
(Nincs üres tér.)2.
Legis Jugum.
(A törvény igája.)
3. Libertás Evangelii.
(Az evangélium szabadsága.)
4. Dei Glória Intacta.
(Isten dicsősége érinthetetlen.)

A sírboltot három részre osztottuk: a felső részre vagy a mennyre, a falravagy oldalakra, a padlóra vagy alapzatra. A mennyről itt nem hallotoktöbbet tőlünk, minthogy ez a Világító Közép hét oldala feléháromszögekre oszlott. Ami viszont benne volt, azt ti, akik az üdvrevártok, a saját szemetekkel fogjátok látni, ha Isten is úgy akarja. Mindenoldal tíz, négyzet alakú térségre oszlott; mindben külön ábrákkal ésfeliratokkal, melyeket röviden és a lehető leggondosabban lemásolvakönyvünkhöz mellékelünk.A padló szintén háromszögekre van osztva, de mert ebben az alantasuralkodók ereje és hatalma van feljegyezve, nem szolgáltathatjuk ki aszerénytelen és istentelen világnak, mert visszaélne vele. Aki azonbanösszhangban van a mennyei beszéddel, az a gonosz kígyónak félelem éskár nélkül tapos a fejére – amire korszakunk nagyon alkalmas.Minden oldalon egy ajtó mögött szekrény volt különböző dolgokkal. Ittvolt például minden könyvünk, melyek azonban nekünk is megvoltak,valamint Hohenheimi Theophrastus Paracelsus szótára és művei,amelyekből naponta adunk nyílt tájékoztatást. Ebben a szekrénybentaláltuk testvérünk útikalauzát és életrajzát is. A legtöbb közleményünkinnen ered.

Gondos és bölcs atyánk holttestét még nem láttuk. Ezért félretoltuk azoltárt, így fel tudtuk emelni a nehéz sárgaréz lapot, ami alatt egy szép ésnemes test feküdt, sértetlenül, a legcsekélyebb feloszlási jelenség nélkül,teljes díszben és minden ékességével együtt, ahogyan itt a kép ábrázolja.Kezében arany betűkkel pergamenre írt könyvet tartott, T könyvét, melymost a Biblia után a legnagyobb kincsünk, s amit persze nem tehetünk kikönnyelműen a világ ítéletének. E könyv végén a következő dicsőítő beszéd állt:
C.R.C., mint egy Jézus szívébe vetett magszem, a nemes és előkelő német R.C. családból származott. Korszakának embere volt, akinekisteni kinyilatkoztatás, valamint nagyon fogékony képzelőereje és fáradhatatlan tettereje által szabad volt hozzájutnia minden mennyeiés emberi titokhoz. Fejedelmi kincseit, melyeket arábiai és afrikaiutazásai idején gyűjtött, amire azonban korszaka még nem volt érett,az utókornak – hogy hozzájusson – megint ki kell ásnia. Leghűbb éslegjobb barátait tette ismeretei és neve örököseivé. Egy kis világotalkotott, amelynek minden mozgása a nagy Világéval összhangbanvolt.Miután végül a múltbéli, a jelenlegi és az eljövendő történéseknek eztaz összefoglalását, kompendiumát elkészítette, száz éves korán is túl,és nem betegség következtében, (amit egyébként a saját testén sohasemismert, és aminek amúgy sem engedte volna meg, hogy emiatt másoknyugtalankodjanak), inkább Isten szellemének hívására, a testvérekölelései és utolsó csókjai közepette, megvilágosult lelkét visszaadtateremtőjének, Istennek, C.R.C.-t, igen tisztelt atyánkat, legkedvesebbtestvérünket, leghűbb példaképünket, legderekabb barátunkat az övéiitt 120 évre elrejtették.

A végén pedig ez állt:
Ex Deo nascimur
(Istenből születünk),
in Jesu morimur
(Jézusban meghalunk),
 per Spiritum Sanctum reviviscimus
(a Szent Szellem által újjászületünk).

Habár jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vágyakozásunk ésvárakozásunk szerint az isteninek és az emberinek általános reformációjamegtörténik, mégis ismeretes, hogy mielőtt a Nap felkel, világos vagysötét fényt terjeszt el az égen. Időközben egynéhányan összejönnekmajd, és a nyilvánosság elé lépnek, hogy szerzetünket gyarapítsák, s ígynagyobb létszámmal és tekintéllyel, a R.C. atya által előírt filozófiaiirányelvek szerint szerencsésen újrakezdjék. Örüljenek velünk alázattalés szeretettel kincseinknek, melyekben soha nem lesz hiány, velünkegyütt könnyítsék a világ terheit, és bizony ne botorkáljanak vakon Istencsodás műveiben.

Most pedig C.R.C. atyánk szándéka szerint mi, a testvérei, újfent arrakérjük Európa minden tudósát, hogyha
Fámánkat
(melyet öt nyelvenadtunk ki) és a latin
Confessiót
is elolvassák, ajánlatunkat alaposangondolják meg, s művészetünket olyan pontosan és gondosan vizsgáljákmeg, ahogyan csak tudják. Korszakunkat figyeljék meg részletesen, sezután közöljék velünk gondolataikat, írásban vagy nyomtatva, közösenvagy mindegyikük külön-külön. Mert habár sem mi, sem közösségünknem szab határidőt, biztosak vagyunk benne, hogy mindegyikükvéleménye, bármilyen nyelven is, el fog érni minket.

 Sub umbra alarum tuarum Jehova.(Szárnyaid árnyéka alatt, ó, Jehova.)

 AFAMA FRATERNITATIS R.C.EZOTERIKUS ELEMZÉSE

 Bevezető
Akik ezoterikus tanulmányokkal foglalkoznak, hamarosan felfedezik,hogy az egész kozmoszban szörnyű, emberfeletti harc dúl a jó és agonosz hatalmai között. Az idők kezdetétől ránk maradt régi vallásokat,mítoszokat és legendákat megismerve megdöbbent bennünket a pozitívés negatív, a jó és a gonosz égben és földön szakadatlanul folyó harcánakkimondhatatlan tragédiája.Ebben a harcban mindenki a saját színdarabját játssza. Részt veszünkebben a csatában, az ebben a természetben szükséges tisztulásifolyamatban. Ezzel a harccal törünk át a diadalhoz. Ennek az életharcnakegy része a születés és a halál kapui között játszódik le. A föld a kohó, azolvasztótégely, melybe beledobtak minket, hogy a szellem aranya meg-szabadulhasson az alacsonyrendűtől, és lelki arannyá transzmutálódjon.Ebben a csatában mindenkit döntésre hívnak fel. A Fehér Világosságseregeibe sorakoznak-e be, vagy a Fekete Szerzethez csatlakoznak? Jólmeg kell értenie, hogy itt nem költői, misztikus vagy homályoskijelentésekről van szó. Világosan két tábor különböztethető meg.Valamelyikhez csatlakoznia kell. Kérlelhetetlenül harcba száll Ön is,elkerülhetetlenül részt vesz minden alakulásban.

Előre el van döntve, hogy melyik tábor fog győzni. A Fehér Világosságvégül abszolút diadalt arat. Csak arról van szó, hogy ezt a lehetőlegrövidebb időn belül érje el. Állandóan azt kérdezi az EgyetemesSzerzet: hogyan érünk célt a leggyorsabban?Ez a tempó az emberiségnek attól a részétől függ, amelyet aközéposztály nagy tömegének nevezhetnénk, a maga nagyon csekélymegkülönböztető képességével, nagyon kevés dinamikus energiájával ésrendkívül erős maradiságával. Röviden: az öntudatlanok nyáj ától.Valójában ez a nyáj tartja fent a Fekete Szerzetet. Ezért a Bibliában az olygyakran idézett sóhaj: „Elvész a népem, mert nincs ismerete”. Mielőtt afekete ellenséggel végképpen le lehetne számolni, a tömeget ki kellragadni öntudatlanságából, és pozitív döntésre kell nevelni. Erre adöntésre a Világosság Szerzete nagy nyugalommal vár.Ami az olvasót illeti, úgy vesszük, hogy már döntött, kiszakította magáta tömegből, így tehát felvették az úttörők csoportjába, s felkészült a jóságért, igazságért s igazságosságért folytatott harcra. Jóság, igazság ésigazságosság a misztikus szabadkőműves mágikus háromszöge.Honnan tudhatja valaki, hogy már úttörő-e? Az úttörő határozott.Miután döntött, s kitűzte a célt, erős elhatározással halad feléje. Kerüli atolongást és a fölösleges lármát, ellenállás nem akadályozza.Fokozatosan legyőz minden akadályt, ami ő és célja közé furakodik.Akkor is, ha kísérleteit teljesen félreértik, akkor is, ha gyűlölet,rágalmazás, tényleges ellenségeskedés vagy a megértés hiányánakáldozata lesz. A támadásokat taktikával semlegesíti. Nem játssza meg ahőst, nem vág fel, mert szó sem lehet hősiességről olyan győzelemkapcsán, ami előre meg volt határozva. Tudja, hogy minden dicsőség,minden hála, minden imádat a nagy építőművésznek jár, aki mindenttervezett, és Krisztusnak, aki minden építkezést lehetővé tett.

Az úttörő tud. Tudja, hogy mit tesz.Ismeri a nagy keletkezési terv szerkezetét. Tudja, hogy esetlegesvereségről szó sem lehet. Tudja, hogy végül minden embernek ehhez azegyetlen életmódhoz kell eljutnia, mert a mágikus háromszög – jóság,igazság, igazságosság – tartós visszautasítása teljesen lehetetlen. Azúttörő így nyugodt ember lesz, olyan nagyon nyugodt, hogy higgadtanáll a korszakok harcának kellős közepén. Lépésről lépésre halad előre.Széles arcvonalban lép fel a Világosság Szerzete! Ne gondolja azonban,hogy itt csak valami kozmikus képlet megoldásáról van szó, hűvös, józan tárgyilagosságról. Nem, e kozmikus módszer mögött álló nagymeghajtó erő a szeretet.Az úttörő ismeri ezt a megnyilvánult szeretetet. Ez sziporkázik mindendologban és csillog minden szemben. Ez van „mindenben, minden általés mindenre nézve”. Ez a Krisztus-szintézis. Isten szereteteszemélytelenül irányul minden alkotásra,
értünk
van, de nem
tőlünk,
akkor sem, ha
bennünk
is megnyilvánul. Ez a szeretet tehát soha nemönmagára vonatkozik; önszeretetnek nincsen helye benne; valami kiscsoport, családtag, család, nemzet vagy faj iránti szeretet nem fejeződikki benne. „Aki apját, anyját jobban szereti nálam, az nem méltóénhozzám” – mondja Krisztus. Az igazi úttörőben van valami ebből aKrisztus-szintézisből, s arra törekszik, hogy egyre több legyen neki.Ennek a Krisztus-szintézisnek kisugárzó képessége van. Nem tehet mást, bele kell sugároznia a világ sötétségébe. Ez a Világosság Szerzeténektökéletes fegyverzete, a Vízöntőember egyetlen fegyvere. Ő a szeretettüzével harcol.Itt se valami költői, misztikus vagy homályos jelszóra gondoljon. Azúttörő a szeretet tüzével harcol. Ahogyan az alantas, önző szeretet tüzeaz emberiséget széttépi, és együttélésünket pokollá teszi, mégpedignagyon is valóságosan és pokolian érezhetően, úgy képes a Krisztus-szeretet tüze ezt az alacsony életközösséget lerombolni, hogy ebből apokolból a menny születhessen.Ezt a kérdést teszi fel magának állandóan aVilágosság Szerzete: hogyan érünk célhoz leggyorsabban? Ezt atényezőt, az időt, nem tudjuk befolyásolni. Az egész emberi élethullámegyetlen életközösséghez tartozik, és minden alakulás a valamennyidologban megnyilvánuló egységességünktől, a fekete ellenséggelszemben alkotott egyetlen, hatalmas „fronttól” függ. És így történik meg,hogy a határozottság, a megfontolt irányválasztás mellett, amegrendíthetetlenség mellett, az úttörőt ez az égő szeretet, mely azereiben áramlik, eljegyzi és jellemévé válik. Ez az ő szent szenvedélye,mely minden alkotóerejét lefoglalja. Mert el akarja érni szeretete tárgyát,át akarja ölelni karjaival, siet, amennyire csak lehetséges, minden erejétmegfeszíti, hogy a célt elérje. Nincs nyugta, míg ezt a célt meg nemhódította. Ezt a napot, az elérés óráját még senki nem ismeri; azidőpontot ugyanis az úttörő nem tudja meghatározni. Az idő azegységességünktől függ, a fekete ellenség elleni közös fronttól.

*
Hogyan jöhet létre ez a megújulás? Ez teljesen Öntől függ. Ha az emberiség továbbra is ellenkezik a Vízöntő-erők fejlesztő áramlatával, amely légkörünket egyre erősebben áthatja, akkor a következmények rettenetesek lesznek. Ha azonban kölcsönösen észre térítjük egymást, ha megértjük napnyugati hivatásunkat, ha csak valamit is megértünk a Krisztusszándékokból, és megvan az elengedhetetlen kovászunk, vagyis az igazi szeretetnek és barátságnak egy szikrája, ha a tömeget tettre tudjuk késztetni – akkor elvonulhat mellettünk a rémület vihara.

Az emberiség Idősebb Testvérei, akiknek nevében kísérlünk meg Önökhöz fordulni, egy hatalmas megindulás, felkelés lehetőségére számítanak, mely orkánként seperhet végig a világon. Ha ez a felébredés elegendő mértékben ki tud fejlődni, akkor egyetlen tekintetben sem kereshet kiegyezést, hanem követelni fog: mindent vagy semmit, abszolút, alapvető megújulást a kereszténység irányvonalai szerint, tehát az önző, földre irányuló élet befejezését. Ha ezt az alapvető életmegújítást, ezt az evangéliumi, víztől és szellemtől való újjászületést nem valósítják meg elegen, akkor nem történhet más, mint hogy a kijavítás, mely Isten határozatára kozmikus, légköri és szellemi forradalomként kezd kialakulni, ellenállhatatlan erővel fog végigseperni a világon.

Ha a megújítás áramlata ezt az utolsó utat választja, az emberiség Istentől elfordult élete miatt a dolgok természetes rendje szerint bekövetkező apokaliptikus kirobbanás előtt a Világosság Szerzete aszeretet viharának ösztönzésére akkor is megpróbál majd annyi embert megmenteni, amennyit csak lehetséges.

Így fedezi fel Ön, hogy mit szeretne és mit akar a Rózsakereszt, milyen erőkkel rokon a Vízöntő-mozgalom, s milyen ösztön hajt minket a világmindenségi megvalósulás ösvényén. Ezekkel a szavakkal a rózsakeresztesek hiteles iratainak elemzését szándékozzuk bevezetni. Ezekből az iratokból megtudja, hogy a Vízöntő-mozgalmat, amely egyáltalán nem új, nem néhány modern rajongó készíti elő, s nem ilyeneknek az agyában született, hanem alapjai sokkal mélyebbek: eredetük a mai emberiség kialakulásának pirkadatára vezethető vissza. Persze arról szó sincs, hogy a kereszténység értékeit, a kereszténység lényegét az emberek önző forgolódása valahogyan is befolyásolhatná vagy megsérthetné. Mintegy harci rendben sereglik a Világosság Szerzete a kereszt köré, a Krisztusban újjászületett emberiség jelképe köré.

És az Invitatio Fraternitatis Christi elhatározza, hogy „soha, semmilyen körülmények között sem hagyjuk el az igazi Keresztény Szerzetet, mely a kereszt tövében rózsák illatát árasztja”. Az életharcnak egy szakasza a születés és halál kapui között játszódik le. Vegye fel velünk együtt ezt a harcot az emberiségért a felebaráti szeretet törvényének ösztönzésére, azzal, hogy ráeszmél jelenlegi feladatunkra!

Gyújtsa meg velünk együtt a szeretet tüzét!

*

A világ ismeretlen fele

 
A Rózsakereszt magasztos Rendjének Fama Fraternitatis-ét nem szabad úgy látnunk, mintha ezzel a Szerzet létezését akarnák tudtul adni, vagy mint történetének rövid, de nagyon lefátyolozott áttekintését, melyet valami kiválasztott csoportnak szántak. A Fama inkább egy mágikus erőképlet, mágikus erővonalak olyan szerkezete, amelyek mentén és amelyek segítségével az emberiség és a világ fejlődése végbemegy.

A Fama hiteles szövege néhány, viszonylag jelentéktelen csonkítástól eltekintve hiánytalanul maradt ránk, s úgy látszik, eljött az idő, vagy többé-kevésbé megérett arra, hogy a Rózsakereszt Rendjének e nagyszerű szellemi hagyatékát megismerjék, csodás mélységei feltáruljanak, s ezekkel a mágikus erőkkel dolgozzunk, hogy az emberiség úttörőit új feladatokra készíthessük elő.

Ha a Fámának e fejezet bevezetéseként idézett soraival kimondottan modern korszakunkról beszélnénk, s erről az örömteli trombitaszóról azt állítanánk, hogy éppen a mi időnkben nagyon is időszerű, akkor Ön a fejét csóválná, vagy hevesen tiltakozna. Mégis, szuper-realisztikusnak merészeljük nevezni őket, s ekként közölni a világgal, ennek minden következményével együtt.

Biztosítjuk Önt arról, hogy kijelentéseink biztonsága tudásból és hitből ered: tudjuk, hogy miről beszélünk. Nem a tudás magasztossága miatt írunk, hanem hogy Önt is belevonjuk az Istennel való közösségnek ebbe az áramlatába, mely Jézus Krisztusból, Urunkból fakad, és tovább áramlik az egyetlen és abszolút célhoz: a világgal és emberiséggel kapcsolatos istenterv betöltéséhez, a csodás Új Jeruzsálem felépítéséhez, melyet Krisztusban megtisztult fejeknek, szíveknek és kezeknek kell megalkotni. És kimondhatatlanul elragadtató érzés egyre közelebb hatolhatni ehhez a tökéletes ismerethez.

A természet csodás, és soha nem látott műveit és teremtményeit. Miért részesülünk ezekben az ismeretekben, ha közeledünk Jézus Krisztushoz? Azért, hogy ismerjük Isten tervét, mely a világ ismeretlen felében, isteni gondolatforma képében úgy sugárzik, mint valami világosság-szökőkút, hogy tehát ne csak a világ emez oldalának hiányosságait és ennek okait ismerjük, hanem ugyanakkor teljesen világosan belássuk, hogyan és mivel lehet ezeket a hiányosságokat megszüntetni, s mi módon kell a gálád okokat eltávolítani.Ezért lépnek fel nagyon megvilágosult, lángeszű emberek, akiket megáldottak ezzel a bölcsességgel, mely Krisztusban született, hogy világunkat megújítsák Isten követelménye szerint, a nyelv szerint, amit a világ ismeretlen felében beszélnek. Ez tehát a mi boldogságunk, hogy erősnek tudjuk magunkat ebben az új történésben. Az Úr jókedvének esztendejét hirdetjük.Örvend a sivatag és a kietlen táj, örül a pusztaság, és virul, mint a nárcisz. A vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei hallani fognak. Akkor a béna felugrik, akár egy szarvas, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.”

Az állatember, amely orgiáit a koncentrációs táborok vérbunkerjeiben ünnepli, a szenvedélyvulkán, ami a szerelemösztönben éli ki magát, a kereskedő, aki kultúránk hiányosságain keres, az annyira jólelkű, humánus hölgyek és urak kandallójuk mellett a karosszékeikben, életvitelükkel, vérösztöneikkel mindannyian csak meggyorsítják a nagy folyamatot. Az ő bukásuk a világosság feltámadását fogja jelenteni.

Ott, ahol nemsokára a halál mennydörgő kiáltása hallatszik, és a földet könnyek itatják át, ott mégis felcsendül az új építők örömteli dala, mert az egyetlen bölcs és kegyelmes Isten napjainkban kegyelmével és jóságával olyan bőségesen árasztotta el az emberiséget, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak és a természetnek egyre tökéletesebb ismeretéhez jutunk el.

*

M könyve az emberiség könyve, a természet emlékezetének teljes kozmológiája. M könyve a gnosztikus mágia könyve, a tűz könyve. M könyve Máni könyve, minden bölcsesség szintézise a világ teremtésétől kezdve a mai napig. M könyve mindannak az absztrakt ismerete, ami volt, ami van és ami lesz, olyan ismeret, amit a világ egyetlen embere sem tud eltüntetni, és amit semmi sem tud elrontani. M könyve Isten szeretete, amit Krisztus kinyilatkoztat nekünk. M könyve Neptun, mely Uránusz, a Krisztus által lesz bőséggé. M könyve egy óriási, mindent felülmúló hatalom, melynek segítségével átkelhetünk a Sinus Arabicuson, az Arab-öblön.

 Az oroszlán, Akvárius beavatójele a rózsakereszt minden tanulójának integet: Lépjen szerzetünk feje és eredete nyomdokaiba, és jegyezze meg, hogy a siker titka „Ciprus rézbányáiban” rejlik.

Azok a tanulók, akiknek volt szabad mélyebben behatolniuk a rejtélyekbe, tudják, hogy a Föld, a bolygó, amelyen az emberi élethullám vívja tragikus harcát, egy csodás, bonyolult szervezet. Amikor az ezoterikus filozófiában a körülöttünk levő világokról beszélünk, akkor a „világ” fogalmat ne lássuk zárt egységnek, hanem a nagy szervezet egyik részének, amelyik a többiekkel elválaszthatatlanul összefügg, amelyek egymásba merülnek, s amelyek közül mindegyik a másik segítségével tartja fenn magát.

Tény azonban, hogy az ismeretek nagy részét túlságosan elkendőzi az ember alantas természete, meg a romantika és a félelem. Saját hiányosságunk következtében túlméretezett jelenségeket látunk, amelyeket csak saját, rossz gondolatformáink raktárából származó tükröződéseknek kell tekintenünk, s amelyeket sorjában és időnként, bolygói rezgéshullámok keltenek új életre.

Romantikus hajlamaink következtében (minden romantika valami olyasmi utáni honvágyból ered, ami már nincs meg nekünk) a másvilágon feszültségeket és kapcsolatokat fedezünk fel, amelyek Holdálomtermészetünk következményei, olyan dolgokat, amelyek csak mibennünk léteznek.

A hagyományosan vallásos ember az ő Urát trónon ülve álmodja magának, körülötte „nagy sokasággal, melyet senki meg nem számlálhat”, akik pálmaágakkal integetnek és trombitákat fújnak. Az okkultan fertőzött pedig átható pillantású mesterről álmodik, aki őt fontos dolgokra oktatja, és beavatások sorozatában részesíti.

Félelmünk miatt viszont pokoli helyzetek keletkeznek: fekete örvények, „fekete fenevad” benyomások; s a régi lemúrok fantom-okkultizmusa, mely néger törzsekben maradt fenn, a fehér emberben lemúri félelemként, tudatalatti komplexusként él tovább.Ha azonban sikerülne elbúcsúznunk mindezektől a negatív dolgoktól, melyek csak nyugtalanítanak minket, vagy rossz irányba terelnek, vagy amelyekkel mások életét nehezítjük, és helyzeteket rontunk el; ha sikerülne szakítani mindezzel a régivel, s ezekben a dolgokban is új emberré válni, akkor a láthatatlan világokat egészen más oldalról ismernénk meg, és sokkal gyorsabban haladhatnánk azon az ösvényen, amelyet a napnyugati gnoszticizmus, az Arany Rózsakereszt Ifjú Gnosztikus Szerzete mutat nekünk.

Számunkra egyre világosabb a tény, hogy aki nem kész teljesen új emberré válni, mégpedig a szó legtágabb értelmében, az nem érthet meg semmit sem az igazi ezoterikából. János evangéliumának bevezetője, a „világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be azt” nem csak azokra érvényes, akik úgy élnek és halnak meg, mint az állatok, hanem ránk is. Ha nem törjük össze alacsony vágytermészetünk páncélját, ha nem fordulunk el a romantikus okkultizmus ösvényétől, ha nem szabadulunk meg félelmeinktől – a régi vudu-szörnytől –, akkor az örökkévalóság végéig sem tanuljuk meg kikutatni a keresztény misztériumokat, soha nem ismerjük meg a Krisztust, s egyetlen lépést sem tehetünk meg a megváltás ösvényén.

Persze zörgetni fogjuk a misztériumok ajtaját, naponta fogjuk zörgetni, mert szorongat és nyugtalanít a félelem, mert felrezzenünk Szaturnusz markolásában, mert kínoz bennünket a honvágy. És Ön jól tudja: „a zörgetőnek megnyittatik”. Ez kozmikus törvény. Akik azonban előkészületlenül zörgetnek, azokra a megnyílt ajtó mögött ítélet sújt le, s vissza lesznek vetve az életbe, ahol el kell végezni a legelső cselekedetet.

Zörgetünk a misztériumok ajtaján, mert ki akarunk menekülni saját gyártmányú pokoli örvényeink világából. Zörgetjük a láthatatlan ház ajtaját, melyben Jó Urunk lakik, aki azt mondta: „zörgessetek, és megnyittatik néktek”.

Mi pedig zörgetünk, naponta zörgetünk, holott a munkánk még nincs készen. Annyira verjük az igaz élet dobjait négermágiánk hullámzó ritmusában, hogy az ajtó felpattan! Feltörik, és megjelenik az ítélet. Jó Urunk ítéletként jelenik meg, mialatt mértéktelen fájdalommal visel minden piszkot, amit mi a negativitásunkban csinálunk éshátrahagyunk, és még vagyunk olyan ördögien szemtelenek, hogy a zárt ajtók mögött biztos helyet követelünk magunknak.

*

Hát mire van szükség? Magunkba szállásra, Aquárius-magunkba szállásra. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mibe pusztul bele a világ, s mi ennek az oka. S ha megtudjuk az okot, akkor „leszállunk a csatornázatba”, ahogyan A ház szolgája című színdarabban mondják, s megtisztítjuk azt, teljesítjük Virgo-feladatunkat. A talán oly tiszta kezünkkel belenyúlunk a szennybe, amitől az ember egyébként visszaretten. Kezeinket abba a piszokba mártjuk, amelyet az ártatlan Krisztus arcába dobnak, s így, áldozatunkkal, eleget teszünk az esedékessé vált ítéletnek. Ez a gnosztikus pacifizmus, az élő kereszténység megszabadító értelmében. Ahogyan az exoterikus vallás vezeti az emberiséget a megkövesedéshez, ugyanúgy súlyosbítja az exoterikus pacifizmus az ítéletet, mert négermágiát gyakorolnak vele; az ajtó felpattan, és az ólomnehézzé vált ítélet ránk zuhan, mert a művet, a munkát visszautasítjuk. Harc nélkül nincs győzelem! Azért kell ide más, aazért van ez a csatornázatba való leszállás, a bilincseknek ez az összetörése. Ez a mi pacifizmusunk. És ezt hozza Önnek az Arany Rózsakereszt, mert az Ön barátja, mert szereti Önt.

Mert mindannyian zörgetjük az ajtót, s tudjuk, hogy erre ki fogják nyitni. Ezt a problémát a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében mesterien kidolgozták. Amikor Rózsakereszt Krisztián ismételt zörgetésére jött feleletként megkapja a levelet, amelyben meghívják a menyegzőre, azt mondja:

„Amikor elolvastam, egészen kábultnak éreztem magam, hajam égnek állt, s minden pórusomból ömlött az izzadság, mert jóllehet világosan tudtam, hogy ez lesz a kilátásba helyezett menyegző, amit hét évvel ezelőtt látomás formájában jelentettek be nekem, amelyre oly soká és vágyakozva vártam, s amelyet végül bolygóim állásának szorgalmas méricskélésével megtaláltam (zörgetésemre ez volt a felelet, s hogy ennek jönnie kellett), de semmiképpen sem gyaníthattam, hogy mindez ilyen nehéz és veszélyes körülmények között fog történni. Korábban azt gondoltam, hogy csak meg kell majd jelennem a menyegzőn, s hogy szívesen látott vendég leszek, most azonban az isteni igazságosságra figyelmeztettek, az isteni ítéletre, melyben eddig az időpontig soha nem voltam biztos.”

Valóban, ami az isteni ítéletet illeti, abban s annak igazságosságában és kegyességében nem vagyunk biztosak. Felhívjuk azt mantramjainkkal, de ami a hatást illeti, abban éppolyan bizonytalanok vagyunk, mint Rózsakereszt Krisztián. Ezért munkára fel, minden erőnkből munkához látni, hogy áldozatunkkal kiengeszteljük az eljövendő törvényes ítéletet, mely meg van írva a csillagokban, Szerpentáriusban és Cignusban. Ha munkánkat helyesen végezzük, akkor a templomot is építjük, amelyet nem kezek építenek, s áthatolunk a láthatatlan dolgok valóságához.

A keresztény misztériumokba bevezetett jelölt ebből megérti, hogy ha a tettekben gazdag asszimilációs folyamatot (tehát a Jupiter-folyamatot, melyet kabbalisztikusan a hármas szám jelöl) a rendelkezésére álló erők szerint teljesen végbevitte, akkor beléphet a láthatatlan világokba, anélkül, hogy állandóan áldozatul esne mindenféle tévedésnek, megtévesztésnek és sajnálatos nehézségnek, amikről korábban írtunk. Állítjuk, hogy senki sem tudhat meg semmi pozitívat, valóságosat és értékeset az új tudati állapotból, aki nem vett részt teljesen az igazi életben, és ott, mindenféle nehéz körülmények között, melyek az emberiség felhalmozott bűneinek a következményei, „a ház szolgájaként” el nem végezte a feladatát. Minden más forrásból kölcsönzött, másképpen keletkezett ismeret csaknem teljes mértékben félrevezető, s hatása rettenetesebb, mint az exoterikus pacifizmusé – mert ez a legszentebbel való gúnyolódás. Ez az ítélet, amely emésztő tűzként fog hatni.

Mi is arra akarunk törekedni, hogy előkészüljünk az égben és földön levő dolgok igaz és pozitív megfigyelésére, mert csak akkor haladhatunk előre a napnyugati misztériumiskolában. Rendkívül értékes számunkra, ha tárgyilagosan észlelhetjük a láthatatlan világokat. A Föld, melyen élünk, a bolygó, melyen kifejezzük magunkat, a középpontjától egészen az isteni szellem világáig a lények felmérhetetlen hierarchiái fejlődési területének egyetlen hatalmas komplexuma, olyan lényeké, melyek részben együtt dolgoznak a mi fejődésünkön, s tőlünk függenek. Ezért szükségesnek tartható, hogy tudjunk az erőknek és lényeknek erről a sokaságáról, mégpedig tárgyilagosan, hogy helyesen dolgozhassunk Isten tervén.

Tudatlanságunkban megtanultuk a vágyvilág legalacsonyabb szféráit és az anyagi világ éteri szintjét pokoli örvénynek látni, s ezek tényleg ilyen tulajdonságokat mutatnak, de csakis anyagvilági fonák cselekvésünk tükröződéseként. Ha ezoterikus pacifizmusunkkal sikerülne az emberi együttélésben az egyetlen lehetséges módon békét teremteni, akkor az életnek ez a szintje az lenne és azzá válna, amire szánták: egy rendkívül érdekes és hatalmas élet harmonikus fejlődési területe.

A pokol azért van, mert Ön megtagadja az igaz életet. A helyes megvilágításban vizsgálva, a nem normális jelenségek egész megvetendő sorozata azért van, mert Ön az egyetlen szükségest visszautasítja. Ezért fordulunk újra meg újra a szívéhez és a lelkiismeretéhez. Egyhangú szabályossággal ismételgetjük a kopogtatást!

Persze, kétségtelenül kinyílik az Ön lényének ajtaja. S amikor az ajtók megnyílnak, százféle formában ömlik ránk az eredmény: gyűlölettel, irigységgel, értetlenséggel és átkozódással felelnek nekünk. Közömbösséggel és öntudatlansággal találkozunk. A legrosszabbat vetik a szemünkre, amivel keresztényt vádolhatnak, s amivel Krisztust is vádolták: hogy az ördögöt szolgáljuk, s eltérünk a jótól, széptől és igaztól.
Mi azonban, és mindenki, aki velünk harcol, tovább hordozzuk a Krisztus keresztjét, a Világlélek keresztjét. Továbbra is leszállunk a csatornázatba és a vizesárokba, és nem restellünk munkálkodva belenyúlni együttélésünk mocsarába. Tovább kopogtatunk, egyre zörgetünk a cselekedet kalapácsával, míg a szívekből felénk nem sugárzik majd a megértő és együttérző szeretet, s az úttörők egyetlen seregeként vonulunk át a halál folyóin, hogy minden negatív és igaztalan meghallja e hatalmas sereg lépéseinek dübörgését, amely a Sinus Arabicuson kel át.

Mert ahogyan minden magban benne van az egész fa vagy az egész termés, az egész világegyetem is benne van egy kicsiny emberben, akinek vallása, politikája, egészsége, tagjai, természete, beszéde, szavai és művei összhangban vannak egymással, és a melódiájuk egyezik Istennel, éggel és földdel. Ami ezzel viszályban áll, az tévedés, hazugság, és az ördögtől van, aki egyedül a világban tapasztalható egyenetlenség, vakság és a sötétség legfőbb eszköze és végső oka. Ha ezek szerint a Föld minden emberét megvizsgálnánk, kitűnne, hogy a jó és a biztos mindig összhangban van önmagával, míg minden más ezerféle helytelen véleménnyel van bepiszkítva.

Fez titkai

Ahogyan Isten szavát nem lehet kiirtani, ahogyan a világosság önfeláldozó szeretettel áramlik a sötétségbe, úgy fordulnak hozzánk ezek a szent könyvek utolsó kísérletként, hogy az isteni szikrát, mely lényünkben fakón pislákoló ötágú csillagként látható, felélesszék és lánggá szítsák. Ezért megszabadítjuk magunkat mindentől, ami a régi Rózsakeresztes Rend hagyatékát banálisan vagy kritikusan próbálja magyarázni, s elmegyünk a Fama Fraternitatis, a keresztény ezoterikus tudás szent területére; felettes énünk prototípusával, Rózsakereszt Krisztiánnal elutazunk Fez őslakóihoz.

Most nagy küzdelem időszaka kezdődik. Minden oldalon falakat és akadályokat lát maga körül, s a hajszoló vér a lényében, mely élete és tevékenysége miatt egészen másképpen vibrál, nem hagyja nyugodni. Különös hangok hívják. Úgy érzi, hogy hatalmasimpulzusok ragadják magukkal. Intuíciója különösen felerősödik. Tudása mély titkokat tár fel, s ő beszél is erről. De a falak visszatartják. Az érzékek elragadtatásában látja a világ Jeruzsálemét vakító szépségben sugározni. Mint a tűz fia, a béke városát akarja építeni. Azt akarja, hogy az akvárius-világ jusson érvényre, mint valami világosságünnep, a falak azonban ellenállnak neki, s kőkemény rendíthetetlenségük megsebzi őt.

*
A napnyugati misztériumok valóban a régi vagy régebbi misztériumok megkoronázását jelentik. Mivel pedig a Fama a hetedik misztériumiskola fejlődésének történetét közvetíti, Rózsakereszt Krisztián itt a hatodik misztériumiskolával lép kapcsolatba, mely jelképesen Fezben, Észak-Afrikában lakozik. Itt továbbképzi magát a feziek mágikus művészetében.

Egy kozmikus törvény szerint először öntudathoz (Aries = Kos) kell jutnunk, mielőtt önfeláldozáshoz (Pisces = Halak) kezdhetnénk. A napnyugati öntudat megkívánja, hogy először – a teljesen elfajzott egyház szégyenfoltjától megszabadulva – a Sors Urai által kinyilatkoztatott napnyugati vallásra állítsuk be magunkat: az eredeti, tiszta kereszténységre. Ha felmértük a keresztény tudás mélységeit, csak akkor leszünk képesek belépni a régiek mindentudásának kincstárába, sott megtalálni azt a bölcsességet, melyre napnyugati feladatunk helyes betöltéséhez szükségünk van. Csak akkor tudjuk átlátni a régiek vagy más rendszerek szándékát, s akkor nem fogunk eltévedni meg nem értett értékek labirintusában, egy alacsonyabb spirálishoz kötözve. Nagyon helyesen mondja a Fama, hogy ha helytelen módszerekkel dolgozunk, akkor ezerféle helytelen vélemény szeplője borít minket, ami minden világi diszharmónia, elvakultság és esztelenség oka, s így nem leszünk képesek valamirevaló munkát végezni. Csak azoknál fordul jóra minden, akik el tudnak hatolni Damkarba, az oroszlán városába. Csak azok tudják a számukra megnyilvánultakból, az általuk kikutatott dolgokból levonni a helyes következtetéseket. Hitük így egyre szilárdabb alapokon nyugszik, melyek megegyeznek az egész kozmikus harmóniával, s minden korszakban csodásan megmutatkoztak.Ha Önnek megvan ebből valami, akkor naponta, sőt óráról órára pozitívabb lesz. Akkor a megnyilvánulások folytonos sorozatát éli át, melyek világító jelensége csodálatos. Lépésről lépésre halad tovább a világító hídon, mely az időtől az örökkévalósághoz vezet, a mikrokozmosztól a makrokozmoszhoz. Ez a fejlődés olyan, mint a szférák zenéje; ez az Arany Rózsakereszt mágikus éneke.

*
Így szól tehát a Fama – mely általános értelemben Európának minden tudósához, különösen pedig minden kormányzójához fordul –, így szól a
Vízöntő programja, a Rózsakeresztes Rend évszázados irata, a jóság, igazság és igazságosság hírnöke:
Krisztus azt mondja: „íme, közelebb vagyok hozzátok, mint kezetek és lábatok, tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. De az emberek nem akarják. Mert hát a fennálló helyzeten olyan jól lehet keresni. És – nemde – sokan annyira közismertek mint tudósok vagy Istennek szentelt teológusok vagy nagy emberbarátok. Képzeljék el, hogy az igazság fényében az embernek mindennel fel kellene hagyni (lévén az illúzió és tévedés), amit saját vélemény formájában birtokol és hirdet! Ezért ragaszkodik az ember az önfenntartás és helytállás anyagi világában inkább a sötétséghez, mint a világossághoz. És ugyanezen okból csak két lehetőség van: a világosságot elfogadni, vagy azon elbukni.

Az Arany Rózsakereszt története itt hangsúlyozza, mégpedig rendkívül komolyan: a világosságot felajánlják – ingyen. De az ember helytállásra és érvényesülésre törekedve lábbal tiporja, harcol ellene, mint valami veszély ellen. A világ üdvözítője szerettei között jár, de leköpködik s letépik ruháját, miközben a jámborság mögé sáncolják magukat, hogy eltakarják meztelenségüket. Meg kell azonban értenünk, hogy a szentnek ez a tétlensége csak látszat. Aki a világosságra emel kezet, az belepusztul a sötétségbe. Így védik a magasabb elemet, s misztériumiskolára van szükség, ami a magasabbat biztosítja. Így keletkezik a gnosztikus mágia fegyvere, amivel – mint a Fama Fraternitatis R.C. mondja – az Egyetemes Gnosztikus Szerzet újra meg újra azokhoz fordul, akik meg akarják hallgatni.Semmi mást nem akarunk, mint a világnak és az emberiségnek megmutatni a nagy ki
 ncseket, melyek mindenki számára megvannak. Semmi mást nem akarunk, mint a világot és az emberiséget figyelmeztetni a nagy veszélyekre, melyek elszabadulnak, ha megmaradunk az arcátlan megtagadás és visszautasítás mellett. Semmi mást nem akarunk, mint a ránk bízott nagy művet védelmezni és kivitelezni a sötétség minden mocsarán keresztül.

*
A tüzes háromszög

Ha meggondoljuk ezeket a dolgokat, akkor nagy csodálatunk, mély tiszteletünk és hálánk árad mindazokhoz, akik Nyugaton felépítették a Világosság Szerzetét. Tiszteljük mindezeket a nemes lelkeket, akik az alantasnak a pokoli örvényéből, a halál gödréből felküzdötték magukat – nem azért, hogy magukat mentsék, hanem hogy
utat törjenek, utat építsenek nekünk, akik utánuk jövünk. A szeretet hulláma árad felénk. 

A mágikus háromszögnek sok nézete van. Ezt már a geometria háromszögeinél is felfedezzük. A háromszöget sík felületnek nézhetjük, melyet három egyenes szakasz határol; és vannak derékszögű, hegyesszögű és tompaszögű háromszögek, meg gömbháromszögek is.

A misztikus szabadkőművességben a háromszög minden építménynek alapelve és végcélja. Az ezoterikus, gnosztikus kereszténységben a háromszöget a Golgota magaslatán felállított három kereszt ábrázolja. A rózsakeresztes filozófiában az Ego három nézetéről úgy beszélnek, mint isteni szellemről, életszellemről és emberi szellemről. A mágikus asztrozófiában a tűzháromszöget Aries, Leo és Sagittarius1 képezi. A gnosztikus planetáriumban Uránusz, Neptun és Plútó háromszögét látjuk sugározni, a három hatalmas jelet Serpentariusban és Cignusban.Ismerjük a kozmikus háromszöget mint az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nézetét, és a kozmoszon felüli háromszöget mint a Logosz három nézetét. Az Arany Rózsakereszt modern Szellemi Iskolájának munkájában pedig – mely egykor a gnosztikus szabadkőművesség egyenes folytatása volt – ugyanez a háromszög a Vízöntőkövetelményben, a jóságban, igazságban és igazságosságban jelenik meg.

Nyilvánvaló, hogy a háromszög az abszolút harmónia, a háromság egységének jelképe. A három a tökéletes egység terméke, a tökéletesség száma. Az abszolútnak, a teljes építménynek ez a gondolata a Logosz legmagasabb nézetéből ereszkedik alá minden kozmikus területen át, mint egy tüzes láng. Ahol Istennek ez a tüzes lángja megjelenik, ott meggyújtja a kozmikus gyökérönállóságot, és megjelenik a káosz: egy hatalmas, tomboló, le és fel hullámzó mozgás, alakulásra törekvés.Isten tűzlángja mélyebbre merül ebben a hatalmas szeretetműben, s lelövell a sötét Földre. Mint a Világosság, mely a sötétségben fénylik,

 mint Világosság, mely káoszt, mozgást, krízist és ítéletet hív elő. Az isteni háromszög lefelé irányuló tüzes, tűhegyes csúcsa kardként csap le erre a világra. Ez a Krisztusszellem, mely nembékességet hozni jött, hanem kardot, fegyvert.

A tanuló pedig, aki élete éjjeliőrségén szemeivel az eget pásztázza, hogy felfedezze Isten világosságát, látja a tüzes lángokat lefelé lövellni, s az ő életét megérinteni. A háromságot, mikrokozmikus lénye háromszögét megérinti az isteni háromszög. Az emberi háromságot a szellem három nézete jelöli, s ezek a fejben három világító magnak látszanak, három gyengén világító csillagnak: az agyalapi mirigy, a tobozmirigy és a homlok mögött, a szemöldökök közötti hely sugárzása. Mihelyt ünnepelni lehet ezt az isteni  találkozást, amint a két háromszög hegye megérinti egymást, rettenetes harc keletkezik: az alantas halála és a feltámadás. A két háromszög átfedi egymást, így áll elő a két egymásba fonódó háromszög képe, a hexagram. A hatos számnak e mágikus kifejezését a régi kabbalisták a tökéletesség jeleként használták. Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének tanulmányozói most már megértik, hogy miért a hatodik kötéllel húzták fel Rózsakereszt Krisztiánt a sötét veremből.

Csak a beavatott, az Istennel egyesült, akinek megvan Salamon e pecsétje, az tudja tüzes háromszögét hatalmas tűzlánggá fejleszteni. A láng egyre világosabb lesz, s kétségtelenül ez ajándékozza meg a világot az utolsó világossággal.

Most pedig ki kell puhatolnunk, hogyan fejlődik ki ez a folyamat. Ez csak egyetlen módon történhet: a jóság, igazság és igazságosság útján. Ez a három fogalom Uránusz, Neptun és Plútó kulcsszava. Ezek jelölik a három mirigy: az agyalapi mirigy (hipofízis), a tobozmirigy és a csendes őr, a pajzsmirigy megszabadító tulajdonságát. Ez az Ego három nézete.A teljesen önfeláldozó szeretetszolgálatot jelenti ez, a tökéletes kereszténységet, a feltétlen szabadkőművességet. Ez képezi a három keresztet a koponya helyén, ahol a kibékülés vére folyik sokak váltságdíjaként. Röviden: itt fejek, szívek és kezek tökéletes cselekedetéről van szó. Az Akvárius-munka ez, a Rózsakereszt Szerzetének mágikus munkája korszakunkban. A háromszög alapjának a jóság fogalmát látjuk, s ezen az alapon emelkedik egyik oldalon azigazság, a másikon pedig az igazságosság. Ahol pedig ez a két felemelkedő erő találkozik, ott keletkezik a beavatás, az egyre világosabbá váló láng.

Az abszolút önfeláldozást tanítja, az emberiségért való személytelen odaadást, azoknak a teljes megszánását, akik a sötétben járnak. Ha van Önnek ebből valamije, ebből a hatalmas megrendülésből azok sorsa láttán, akik kimondhatatlanul szenvedve küszködnek ebben a sötét világveremben – csak akkor lehet Ön Akvárius-barát.

Ha ismeri ezt a szeretetfájdalmat, csak akkor mondhatja magáról, hogy a világ fájdalmait hordozónak a gyermeke. Csak akkor kész Ön arra, hogy elhagyja apját, anyját, mindenét, hogy szolgálja Istent, a világot és az embert. Akkor megy el – mint Rózsakereszt Krisztián, az Ön felettes énjének prototípusa – Spanyolországba, hogy kincseit felajánlja mindenkinek. Akkor Önnek is visszautasítás, gyanakvás és üldöztetés lesz a sorsa, akkor Ön is azt hallja majd: „Feszítsétek meg!”

És lassan felemelkedik az Ön áldozatának keresztje a koponya helyén, a zsoldosok szitkozódva állják körül az Ön vérző szívét, sorsot vetvén az ön igazi cselekedettel bizonyított szellemi birtokára, mint valami árura. Így pereg egyik vércsepp a másik után az Ön testéről; ez az Ön szeretete, mely a világot táplálja; átitatja a földet, hogy annak öléből egykor más gyümölcsök sarjadjanak. Így fektetjük le az igazi szeretet alapelvét, az önfeláldozást Krisztusban, s emiatt, ebből, mint mondtuk, két másik erő száll fel.

A jóságból először igazság növekedik. Ha a szív jóságának ezoterikus jelentőségét nem értette meg, akkor az igazságot sem láthatja. Ez a neptuni elv, ez a magasabb ész a jóságból kel életre. Íme minden igazismeret titka. A jóság olyan, mint Mózes jelképes botja. Ön megüti vele az egyetemes ismeretek szikláját, s az élet vize tor, buzog elő belőle. Elárasztja Önt a megszabadító igazság. Látása megélesedik: látja a megindultságot a sötét világveremben, látja a megszabadulás irányvonalait, s Ön a szeretetével és a szeretete mellett magával hozza a bölcsességét is.

E világ hatalmasa azonban megint megpróbálja megölni Önt, s így a koponya helyén a második kereszt is felemelkedik. Gyilkosként feszítik tehát a keresztre azt, aki az alacsony életet akarja megölni. Így függ ott egymás mellett fej és szív, kimondhatatlan fájdalommal, a vércseppek pedig szaporodnak, s peregnek a sivatag homokjába.

És íme, a jóságból az igazságosság is előtör. Haaz Ön szeretettel telt szíve így sugárzik, és Ön leásott az Örök Bölcsesség forrásaihoz, akkor az élet feltör, teljes pozitivitással, és igazságosságot követel. Az Akvárius-kiáltás az egész világon visszhangzik: Igazságosságot! Ön a fekete horda bűnfátyollal takart arcába néz; elállja az útját, még ha királyi vagy papi köpenyt hordana is az a halál álcázására, s a fülébe harsogja az igazságosság, az igazi emberiesség Plútó-követelményét. Mert az Ön háromszög-követelménye Isten követelménye, a Logosznak, az Örök Tűzlángnak a követelménye, mely lemerül az idő világába.Így emelkedik fel a harmadik kereszt a koponya helyén. A második gyilkos, az emberi szellem teljes önfeláldozással engedi magát keresztre feszíteni. Így hanyatlik le az emberi szellem az alantasban, de íme, a Nagy Világszív azt mondja neki: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban”.

A halál itt válik győzelemmé. Íme a Trigonum Igneum legmagasabb csúcsa. Mint a villám, lövell a Világosság sugara a világon át, a Világosságé, ami a sötétséget elvakítja; és ujjongásként hangzik a mennydörgés, a beavatott szabadságkiáltása: Consummatum est! Elvégeztetett!” A két egymásba fonódó háromszög salamoni pecsétje megszületett a vérben.

Nézzék, ez az Akvárius-mű, az egyetlen ösvény, mely a világ és az emberiség megszabadításához vezet. A jóság, igazság és igazságosság háromszöge Önök közé megy, és megkérdezi Önöket, hogy Istennek enagyszerű építkezésében akarnak-e társai lenni. Ne gondolják, hogy ez a háromszögtan csak az Arany Rózsakereszt tanulóinak fontos. Ez az egész emberiségre vonatkozik.

Az ember csak akkor szabadíthatja meg magát a láncaitól, ha mind a három nézetnek megfelel.

Látjuk a világban, hogy sokan próbálnak megfelelni az önfeláldozó szeretet követelményének – de nem birtokolják az igazságot, a kozmikus igazságot, s így hamis, eltorzult igazságosságot tanítanak. Nem tudják, hogyan kell a kardokból sarlót, a fegyverekből kapát kovácsolni, ahogyan Ézsaiás próféta mondja. Így keresnek és küzdenek a humanizmusban eredmény nélkül. A kiáltások feltörnek a sötét barlangból, de minden a régi marad. ...

*

Theophrastus

...  Isten Szellemének tüze, Theophrastusé, az istenmagyarázóé, a Lángoló Háromszög tüze diadalmaskodik.

Paracelsus életének nagy tragédiája, hogy nem tudta magát valóságosan megmutatni. Nem tudott úgy dolgozni, ahogy szeretett volna. Élete a szidalmazói ellen vívott, a szellemi helytállásért folyó szakadatlan harc volt, hogy legalább valamit tehessen a szenvedő emberiségért. Szakadatlan tusát vívott az emberiség ellenségei ellen. Műveit tudatosan megcsonkította, hogy megakadályozza helytelen használatukat.

Akik M könyvét ismerik, azok mind a napnyugati keresztény rejtélyek beavatottaihoz, az emberiség nagy szellemi vezetőihez tartoznak. Aki meg akarja ismerni M könyvét, annak be kell járnia a Rend hagyatékában leírt utat, Rózsakereszt Krisztián útját, az önfeláldozás, az öntisztítás ösvényét, a jóság, igazság és igazságosság ösvényét, a cselekedet útját.

Paracelsus életének tragédiája a mi tragédiánk is, az ő munkája a mi munkánk is, az ő harca a mi harcunk is.

A szellemi tudományoknak vannak olyan tanulmányozói, akik csak az ösvény célját latolgatják. Meditálnak, és a Krisztus birodalmára összpontosítják a figyelmüket. Rajzolgatják az új Jeruzsálem körvonalait, verselnek, írnak és beszélnek Isten szeretetéről, ami Krisztusban nyilvánult meg. „A szeretethez emberszeretet kell, a szeretet boldogság, béke és egyensúly. A szeretet pálmaágsuhogás és trombitaszó. A szeretet barátságosság és ítéletnélküliség, mert minden lényben van egy isteni szikra, s így tehát minden lény egy alakulásban lévő isten. A szeretet erőszaknélküliség”. Így csengenek fülünkbe a szeretetköltemény édes szavai, és látjuk a fehér ulipánokat és a csendes körmeneteket, a fehér lampionokat, az asszonyok békemenetét, az „egyház és béke” estélyeket, halljuk az erőszak elleni tiltakozást. A rózsakeresztes tanulónak pedig – úgy gondolják – olyan pompás munkája van ezek között a negatívok között! Finoman és ravaszul van ez kigondolva! Nincs más dolga, minthogy világosság legyen a világban, nagy világosság, s beszéljen egy kicsit a rózsakeresztes filozófiáról, persze a szeretetről is, de akkor ezoterikusan – érti? Álljon az idő mozgalmai fölött, vigyázva, hogy meg ne égesse magát az élet zubogó üstjénél. Kívül áll, messze és biztonságban, magasan minden felett. Mindenkire mosolyogva néz, megértő szeretetmosollyal.

A szeretetnek ez a magyarázata az emberiséget fenyegető veszélyek egyik legnagyobbika. Ez elválasztja az embert a valóságtól, és megakadályozza az igazi cselekedetet: ez tartja fönn az egyensúlyt Fehér és Fekete közt. Ez jellemtelen dolog, ez negatív. Értse jól, mire gondolunk. Amikor ezt a viselkedést jellemtelennek nevezzük, nem gonoszságnak mondjuk, hanem butaságnak és tudatlanságnak. Gonoszság, gonosz tettek lehetnek a butaság és tudatlanság következményei is. A jellem a lelki növekedés mértékében képződik.Akik M könyvét tanulmányozhatják, azok a cselekedettel áttörtek Damkarba. Háromszoros lelkük működésbe lépett, és Betlehem fényes csillagának vezetésével áthatolnak ahhoz, aki a világmindenséget hordozza. Áthatolnak a világ szülőbarlangjához, és feláldozzák lelkük aranyát. Amikor őket, akkor vele akarnak dolgozni az építkezésen, és beállnak az igazi kőművesek sorába. aztán ily módon József, az ács fogadta ...

Ön ekkor fogja megérteni, mi a szeretet. Ekkor fogja érezni a szeretet érvényesülő erejét, az igazi szeretet titkát.

Ha a megvertek felemelik a fejüket, és fájdalmas kiáltással a bűnöst keresik, akkor hamis útra terelik őket, ők pedig esztelen elvakultságukban táplálják a kígyót megszaggatott keblükön. Barátaik és segítőik ellen fordulnak, s azt sziszegik a Krisztus felé: „Feszítsétek meg!”
Az igaz szeretetnek feladata tehát, hogy megmutassa a fehéret és a feketét. Az embert testvérei ellen uszítják. Ezért mondjuk, hogy „itt leselkedik, itt van az árulás!” Ha elérnek minket a szenvedő emberek sóhajai, akkor azt mondjuk: „ott a gyilkosotok!”
 Amikor mindenféle vallásos elterelő műveletet gondolnak ki, és a pásztor nélküli nyáj azt kérdezi félelmében, hogy „hol az árulás?”, akkor azt mondjuk: „Ott állnak! A szerencsétlenek és kétségbeesettek szívének vérével kenik össze a Biblia szövegeit!”

Azért írjuk ezeket a dolgokat, mert Theophrastus Paracelsus fényes alakja áll szemünk előtt. Aki mindenek fölött szerette az igazságot, s ezzel az igazsággal, ezzel a fényes, szeretetteljes igazsággal fordult beképzelt kortársaihoz. Nem ő volt a gyűlölködő, hanem azok, akik az ő szeretete elől nem tudtak elmenekülni, s ez előtt semmivé zsugorodva őt végül halálra sebezték.

Theophrastus jött az adományival: visszautasították! igazságával, a tiltakozásával, a leleplezésével: meggyilkolták!

*
Ebben az állandó bizonytalanságban élünk mi. Mikor jön el a Gecsemán kertjének mindig visszatérő pillanata: „Hát nem bírtok vigyázni velem egy óráig sem?!” Hogy alusztok, elalusztok Istennek szentelt tévedéseitek mellett, hogy elutasítjátok a hívást, mialatt a világszív vérzik – ez Krisztus minden szolgájának szent rettegése, szent szeretetaggodalma.
Mikor gyermek valék, úgy szólék, mint egy gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek, minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat”, és látom az idők zord, szürke valóságát. Miközben pedig rettegéssel telve kinyújtom karomat, és világmegváltásért esedezem, hallom a Megváltó hangját: „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek”.
Nemsoká észreveszem az első zörgetést, észlelem a mágikus erőkör első impulzusát. Látom a fényes Evangéliumot, a jövő képét, igazi lényem prototípusát, a jövő közösségét, a jövő emberiségét, a jövő szükségeit. Megtudom, hogy mit akar az isteni szeretet, s amíg ebben az isteni fényességben gyönyörködöm, megdördül szívem üregeiben a második zörgetés hanghulláma: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket”. És útra kelek, megragadom vándorbotomat, és felövezem magamat köpenyemmel. Elutazom az arany álmok világába, a gonosznak mocsarán át.

De mennydörgésként zuhan a harmadik ütés lelkem ablakára: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Önfeláldozó szeretetszolgálattal ajándékozzátok oda magatokat mindenkinek! A pásztor nem alszik el, míg meg nem találta az egyetlen elveszett bárányt. Így aztán nem utazom el az arany álmok világába, hanem itt dolgozom az igazi életben. Látom, hogy a testvéreim összeroppannak a fekete szörny pokoli szorításában, ahogyan a második világháború idején írtuk: „Nem tudok aludni, mert egy lebombázott város utcáján egy gyerek fekszik letépett lábakkal, és anyja után zokog. Hallotta már Ön is ezt a zokogást? Hallja Ön, hogyan dörömbölnek a szívén, zörgetik az Ön egész lényét?” Hallja Ön a háború idején kínzókamrákban gyötört ezrek zokogását?
Tud Ön aludni, ha a mindenütt tetten érhető teljes elfajulásra gondol, ami elsősorban a fiatalság nagy részén, de bizonyára sok felnőttön is úrrá lett, s szédítő rohanással vonszolja őket lefelé, vissza a lemúrkezdetekhez? Tud nyugodt maradni, ha arra a kilátástalan helyzetre gondol, amelybe az emberiség manőverezte magát? Ha a félelmekre, sokak kétségbeesésére, az erőszakkal való fenyegetésre, a biztonság imbolygó egyensúlyára gondol, amelyre az egész emberi építmény támaszkodik?

Az igazi szabadkőműves ezért itt, közöttünk építi meg az igazság citadelláját, alulról felfelé. Azért fordulunk a jelenben a világ minden eltaposottjához, hogy keressük azt, ami elveszett. Ezeknek nyújtjuk át cselekedetünk, új valóságunk vigaszát. Ez az út. Nincs másik.

*

A modern reformáció Európában

A rózsakeresztesek imája a mágikus tudás tornyába vezet fel minket.A finom lelkű ember élvezni tudja a jól sikerült irodalmi alkotást, lelkesedik a költészet magas színvonalú megnyilatkozásaiért; a tájékozott ember ismeri a rózsakeresztes filozófia szépségeit, de egyik sem ismeri még a mágikus tudás mély, mérhetetlen örömeit.

A szellemet, amely Luthert és Marxot ösztönözte cselekvésre, a keresztény realizmus sokkal magasabb szinten fogja új megnyilvánulásra ösztönözni. A Világosság Egyetemes Szerzetláncának vezetésével ellenállhatatlanul be fognak avatkozni a világszerkezetbe, hogy az emberiség teljes pusztulásának fenyegető veszélye idején – melyet az emberiség elvakult életmenetével maga hívott fel – az Isten rendelte reformációt mégis megvalósítsák, s a most még tekintélyei rögeszméjét követő számtalan embert megajándékozzák a lehetőséggel, hogy megtalálják a megújulás ösvényét, az eredeti emberi életállapotba való visszatérés ösvényét, s ezt be is járhassák.

Meg van Ön már keresztelve a valósággal? Ismeri a poklot, amiben él – vagy csak valamelyik egyház keresztelte meg? Csak ha a valóságban alámerül, ha Önt létvalósága a fulladásig nyomasztja, és kész az elkülönült én valóságát pusztulni hagyni, hogy a Krisztusvilágosság megnyilvánulhasson Önben, csakis akkor lett Ön megkeresztelve a Jordán vizében. Akkor Ön is megérti Keresztelő János szavait: „Aki utánam jő, az előttem lett, mert előbb volt nálamnál, és én nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam.” (Márk, 1,7) Akkor tudni fog egy új égről és új földről, egy új valóságról. Akkor tudni fog arról, aki nem vízzel akar keresztelni, hanem tűzzel, s aki a tűzzel meg fogja semmisíteni a pokoli valóságot.

Ha perzsel bennünket az élet, ha elérkezik a harc lélektani pillanata, akkor ott áll a kereszt, és a dinamikus ember csak ebben a jelben győzhet. Akkor minden dolog a kezünkbe adatott. Krisztus áldozata nélkül minden munka hiábavaló. A mi áldozatunk nélkül pedig minden megváltó munka csak agyrém.

Értse meg velünk együtt a Vízöntő-forradalom szótárának titkos nyelvét, a Fama Fraternitatis R.C. titkos beszédét. Ha most még nem is, majd ezután meg fogja érteni, hogy csak egyetlen jel van, az Akváriusforradalomnak csak egyetlen jelképe van: Krisztus keresztje. Porig sújtva a valóságba: a valóságban véghezvitt önfeláldozó szeretet-tettével járuljon hozzá e sivatagban a kereszt győzelméhez. Ez a Vízöntő, ez a rózsakeresztesség! Ez a mi taktikánk! Ki állhat ellen nekünk?

*

A Szent Szellem új épülete

Amikor a tanuló a Rózsakereszt misztériumiskolájában fáradságos ösvényét járja, hogy feladatát egészen a célig elvégezze, akkor ehhez meglesz az ereje is, mert tudja, hogy a napnyugati rejtélyek alaptörvénye hordozza őt, az a törvény, melyet Rózsakereszt Krisztián jelképes sírboltjának dicsőítő felirata fejez ki a következő szavakkal: Ex Deo nascimur, in Jesu morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus, vagyis „Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem által újjászületünk”.

Ennek a kijelentésnek mély gnosztikus jelentősége van. Ez a nyugati filozófia prizmatikus magatomja. Ha pedig a Rózsakereszt tanulója egynek mondja magát ezzel a hitvallással, akkor tudja, mit mond, akkor tudja, mit tesz, akkor ismeri a benne rejlő csodás erőt.

Akit felvettek a misztériumiskola mágikus köreinek egyikébe, annak meg kell vizsgálnia magát: tudom-e, mit mondok, mit teszek, ismerem-e valamelyest azt a csodás erőt, amikor szavakba foglalom a nyugati rejtélyek alaptörvényét: Istenből születtem, Jézusban halok meg, a Szent Szellem által újjászületek.

Istenből születtem.” Mit jelentsen ez? Olyan ember mondása ez, aki ismer Istent, aki kipuhatol valamit Istenből, mégpedig a fejével és a szívével. Olyan ember mondása ez, aki az egész világmindenségben egyetlen akaratot, egyetlen bölcsességet, egyetlen erőt érez, amely a mindenséget tartja. Már nem a kifürkészhetetlen magasabb vezetésben való hit ez, ami különböző módon észlelhető. Ez már nem a primitív ember szánalmas dadogása, hogy „igen, itt lennie kell valaminek”, hanem abszolút tudás, az ezoterikus kutató magasabb tudása.

A kozmikus tervszerűség ez, a világmindenség lenyűgöző, egyetemes szervezettsége. A Naprendszerek milliói sietnek át a hetedik kozmikus terület végeláthatatlan terén; számtalan csillagcsalád mutatja annak az egyetlen erőnek a nagyszerűségét és dicsőségét, amelynek mindent kell irányítania. Ahogyan pedig valami gyorsan mozgó tárgy a mozgási ellenállást legyőzve hangot kelt a térben, úgy kelt a sebessége, mérete és összetétele szerint oly különböző gömbök miriádjainak mindegyike saját hangot megszabott útján a kozmikus gyökérönállóságon át. Ezek csengése pedig együttesen Isten helytartóinak nagy kórusát képezi.  ...
És hogy nem lettünk véletlenül keletkezett tudatmagokként az egyik legkisebb égitestre hajítva, amíg majd valami csillagközi katasztrófánál szétfröccsenünk, hanem egy tervbe vétettünk fel, és a nagyok feladatának teljesítése közben elengedhetetlenek vagyunk ebben a tervben, melynek végcélja a mi jelenlegi felfogóképességünket minden tekintetben meghaladja. „Istenből születtem!” A tanuló ezt nagyon pozitívan ismétli, tudván, hogy kérlelvén átölelve ragadta meg ezt a Hatalmast.

...  hogy egy magasztos út előtt áll, s így könyörög: „Uram, taníts meg, hogyan kell leküzdenem a rettegést”, ha elhangzik a felszólítás: „Legyetek azért tökéletesek, mint ahogyan a ti Mennyei Atyátok tökéletes”.

Istenből születtem”, a mindenség szülőméhéből küldtek le engem az idő világába. Hogy ebből a számos arculattal rendelkező tervszerűségből felvonuljak a minden tervszerűséget felülmúlóba, és a Szent Szellem által újjászülessek – ehhez kell Krisztusban meghalnom. Minden célba érés képzelt győzelem és bolondság, ha nem értünk a szent módszerhez, ha nem vagyunk készek Krisztusban meghalni.

A világot lángoló pokolnak látjuk, látjuk a legutálatosabb ellentéteket, tudván, hogy még a tervbe vettnél is mélyebbre támolyogtunk le, ahol az emberiséget az aljasság hatalmai tartják a markukban. Látjuk a lángoló árulást, a fekete bestia szentségtelen ölelését. Látjuk a tömeget a démonok körtáncában; a földet átitatják a könnyek; sóhajainkat már megszámlálni sem tudjuk, és szívünk ellankadt.

A tanuló pedig, aki ujjongva énekelte: „Istenből születtünk”, elkeseredve állapítja meg, hogy a tömegnek fogalma sincs, honnan származik, és a Világosság fakó homályban fénylik, mely ezt a fényt nem képes befogadni. Ezért hangzik el ajkairól határozottan: „Jézusban meghalok”.

Lemerülés ez a kegyetlen életbe, ahol milliók nyomorognak, és a kevesek bővelkednek. Ez a fehérre meszelt sírok jámbor hazudozásának a felismerése, az üdvösség vízszintes síkon történő téves elvárásának a leleplezése.

Ugyanakkor ez fájdalmat, gyakran kimondhatatlan szenvedést jelent Isten igaz lovagjai számára. Ez minden időkben börtönt, koncentrációs tábort, üldöztetést, száműzetést, megkínoztatást és pokoli terrort jelent. Ez nem más, mint: hallani a fegyvergyárak légkalapácsait, látni az atomhajtású tengeralattjárókat és a csatahajók gomolygó füstjét, a kiontott vér tengerét. Ez azonban a megkorbácsoltak és eltiportak felébresztése is, az elbukottak feltámogatása és a Világossághoz vezetése, hogy egykor együtt ujjonghassanak a tudatosak nagy karában: „Istenből születtünk!” Ez egy új ház építése – nem valami keresztény elképzelés szülte árnyszerű és ködös kép, hanem fejek, szívek és kezek segítségével emelt igazi épület, a Szent Szellemnek egy új háza Európában. Ez az igazi szabadkőművesség, ez a meghalás Jézus Krisztusban.
Istenből születtünk. Jézusban meghalunk.” A megszabadulás egyetlen útja a kereszt elfogadása; tökéletes áldozatra készen állni ebben a világban.

Ez nem búvócskát játszani Krisztus szeretete mögött, hanem Őt elfogadni, ahogyan Ő akarja, hogy fogadjuk, azaz követni Őt a kálvária hegyére. Ha hanyatt-homlok belevetjük magunkat a való életbe, ha lemerülünk a terv szerintinél is alantasabb pokoli valóságba, akkor leszünk képesek megmenteni a világot és magunkat is.

A megszabadulás egyetlen módja a kereszt elfogadása: „Istenből születtem, Jézusban meghalok, a Szent Szellem által újjászületek.”

Erre aztán a győzelem és a Szent Szellem új háza következik. A fekete föld mélységeiből új, erős növény kel ki: Isten terve szerint elvettetett a mag; Krisztusban a mag a földbe hullott és meghalt; majd a Szent Szellem által kiszabadul a szunnyadó erő, és áttör a Világossághoz, hogy gyümölcsözzön.Most már értjük a Fama Fraternitatist. Itt van a Rózsakereszt négy szerzetese. Rózsakereszt Krisztiánban az új korszak pirkadatát pillantjuk meg, míg ezen a négy szerzetesen a gnosztikus jelképesség szerint a Nap legmagasabb pontját, a delelését értjük. A szellemi Nap – Krisztus – ragyog, és gyújtópontra talált a fejekben és szívekben; a fény áttört a sötétségen, s hamarosan magasra csapnak a lángok.

Így készül el M könyvének első része. Belsőleg megvilágosultan és emberszeretettől fűtve hatol át Rózsakereszt Krisztián az övéivel a valósághoz; a keresztet viszik, mert Krisztust csak így lehet felismerni.

Minél inkább így állunk hozzá az élethez, annál több beteg sereglik ide, akik segítségünket kérik, és akiknek segíteni tudunk. A szenvedők végtelen sorokban vonulnak el előttünk, karjaikat a megváltásért kitárva.  ...