Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DAN MILLMAN: A BÉKÉS HARCOS

2011.02.22

 




DAN MILLMAN: A BÉKÉS HARCOS


[...]

*
- Mindannyian bolondok vagyunk, de egyesek tudják magukról, mások nem. Az egész világ egy rejtvény, és semmi szükség arra, hogy kutassuk az értelmét. Ami igazán érdekes, az a nevek és a kérdések mögött lakozik. Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.

*
A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke. Az intuíciód tudja, hogy így van, de az elméd tiltakozik. Téged is arra tanítottak, hogy kívülről szerezd be az információkat. Magadba fogadod a tényeket. Túlcsordulsz az előítéletektől, tele vagy használhatatlan tudással. Mielőtt bármit is megtanulhatnál, először is ki kell ürítened a tartályodat. Igen keveset tudsz önmagadról. Minden, amit valaha tudnod kell, az benned van. Az univerzum titkai bele vannak vésve tested sejtjeibe. Azt soha nem tanultad, hogyan láss bele önmagadba, hogyan olvass a testedből. Ha megtanulod a test bölcsességét, tanító lehetsz a tanárok között.

- A megértés egydimenziós dolog. Az intellektus megértése az, ami ahhoz a tudáshoz vezet, amellyel te is rendelkezel. A ráébredés ugyanakkor háromdimenziós. Ez az egész test szimultán megértő képességén alapul, a fejen, a szíven és a fizikai ösztönökön. Csak a tiszta tapasztalatból származhat. A „nahát, szóval ez az!” érzés, ez a kifejezés tökéletesen leírja, mit jelent a ráébredés.
*
 A tudás magában még nem elegendő. Nincsen szíve. Nincs az a tudás, amely táplálhatná vagy erősíthetné a szellemet, mely a végső boldogságot és békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre van szükség, ha a tudás megelevenedik.

*
A harcos cselekszik. A bolond pedig csak reagál a cselekvésre. A te érzéseid és reakcióid automatikusak és kiszámíthatóak, az enyémek nem. Én spontánul alkotom meg az életemet, a tiedet a múltad határozza meg. Ha azt akarod, hogy egyáltalán valami esélyed legyen arra, hogy harcossá válj, jobban tennéd, ha átgondolnád, mi a fontos az életben.

- Hogy a most következő órákon megálld a helyed, sokkal több energiára lesz szükséged, mint korábban. Meg kell tisztítanod a tested a feszültségtől, meg kell szabadítanod az elméd a pangó ismeretektől, és ki kell tárnod a szíved az igazi érzelem energiái számára. Hogy meglásd, mire vezet valami, legjobb, ha megvárod, amíg az a végéhez ér. Mindannyiunkban különös képességek rejlenek.

- Ismernem kell a személyes illúzióidat ahhoz, hogy megragadhassam a betegséged mibenlétét. Meg kell tisztítanunk az agyadat, mielőtt a harcos útjához vezető kaput kinyitnánk.

- Jobban teszed, ha felelősséget vállalsz egész életedért, és nem a többieket vagy a körülményeket hibáztatod a kellemetlenségeidért. Amikor kinyílik majd a szemed, látni fogod, hogy egészségi állapotod, boldogságod, és életednek minden körülménye legnagyobb részben miattad olyan, amilyen, legyen ez tudatos vagy tudattalan. Akkor lesz belőled tökéletes emberi lény, ha tökéletesen felelőssé válsz az életedért. És amikor tökéletesen emberi leszel, felfedezheted, mit jelent harcosként élni.Érezni kezdtem, egyre erősebben elidegenedek mindennapi világomtól. Életemben először két elkülönült valóság közt választhattam. Kezdtem valóságosan látni, hogyan is viselkedem a többi emberrel, és zavarni kezdett, amit láttam. A felszínen meglehetősen barátságos voltam, de valójában csak önmagammal voltam elfoglalva. Növekvő önismeretem súlya alatt sebesen csökkenni kezdett az önbecsülésem. - Itt az ideje, hogy visszatérjek a harcos világába, ezúttal nyitottabban és alázatosabban, mint a múltkor.
*
- Először meg kell változtatnod a gondolkodásodat ahhoz, hogy a harcos útját megpillanthasd. Konfucius mondása: „Csak a legbölcsebb és az ostoba nem változik.”

*
Nem bántam valami könnyen az emberekkel. Soha nem voltam benne biztos, mit mondjak nekik. A gyötrő gondolatoktól nem menekülhettem. - Szókratész, az életemnek már nincsen értelme. Semmi nem működik. Nem arról volt szó, hogy jobbá teszed számomra a dolgokat? Azt hittem, egy tanítónak ez a dolga. Én mindig azt hittem, hogy magunknak kell megtalálni a helyes életet. Senki nem mondhatja meg a másiknak, hogyan kell élni. Most mondd meg, merre tartunk? Merre tartok én? Nekem kéne irányítani a dolgaimat, nem neked!

*
 - Ez egy valóságos utazás. Valóságosabb, mint a mindennapi életednek ébren töltött álmai. Figyelj oda! - Rájöttem, mi történik. Valahogyan a gondolataikban olvasok! Észrevettem, hogy nem szavakat fogok fel, hanem érzéseket. Olykor csendeseket és nehezen kivehetőket, olykor hangosakat és tisztákat. Észrevettem, hogy a legjobbaknak volt a legnyugodtabb az elméjük az igazság pillanatában. Most jöttem csak rá, miért szeretem annyira a tornát. Áldott pihenés menedékét nyújtotta zajos elmémtől. Amikor aktív volt a testem, az elmém a csend pillanatait élvezhette. - A dolgok más törvényeknek engedelmeskednek, amikor velem utazol. Látod, az utazástól mindig szélesebb lesz az ember látóköre.
Újra a fejem felé nyúlt. - Én magam voltam a szél, de szemeim és füleim voltak. Messzire és széles körben láttam és hallottam. Mindenféle érzelemmel találkoztam. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől - célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben - ott, ahol soha nem keresték. és mindennek a forrása az emberi elme volt. Láttam a világban uralkodó szenvedést, az emberi elmét, és majdnem elsírtam magam vigasztalhatatlan szomorúságomban. Úgy éreztem nincs menekvés. - Mindössze a számos párhuzamos valóság egyikébe vittelek el, hogy szórakozz és okulj belőle. Aludj jól! Számíts egy kis meglepetésre, amikor felébredsz.
*
Az illúzió hálója

- Saját illúzióid foglya vagy - az önmagadról és a világról alkotott illúzióké. Hogy kiszabadítsd magad, nagyobb bátorságra és erőre lesz szükséged. Nem látod a börtönödet, mert a rácsai láthatatlanok. Feladatom része, hogy megmutassam kínos helyzetedet, és remélem, ez lesz életed legkiábrándítóbb élménye. Az, hogy kiábrándítalak, a legnagyobb ajándék, amit adhatok. Mivel te kedveled az ábrándokat, úgy érzed, hogy ez valami negatív dolog. A kiábrándulás ugyanis szó szerint azt jelenti: megszabadulás az ábrándoktól. Te azonban ragaszkodsz az ábrándjaidhoz. Dan, te szenvedsz. Alapvetően nem élvezed az életet. Játékos ügyeid csak arra valók neked, hogy egy időre eltereljék a figyelmedet a benned bujkáló félelemérzettől.

- Azt akarod mondani, hogy a torna, a szex és a filmek rossz dolgok? - Önmagukban véve nem azok, de te függsz ezektől, és nem szórakozásként használod őket. Arra jók neked, hogy eltereljenek attól, amit tudod, hogy meg kellene tenned: a szabadulástól. - Várj Szókratész. Ezek nem tények. - De igen. és tökéletesen igazolhatóak, akkor is, ha ezt te még nem látod. Dan, a te eredményért és élvezetért indított kutatásod során elkerülöd szenvedésed alapvető forrását. - Miért nem mondasz valami biztatóbbat? - Na persze. Az az igazság, Dan, hogy csodálatos az életed, és egyáltalán nem szenvedsz. Semmi szükséged rám, és máris harcos vagy. Ez hogy tetszik? - Mindjárt jobb! - nevettem. De tudtam, hogy ez nem igaz. - Az igazság valahol középen van, nem gondolod? - Úgy gondolom, hogy ez a „középen” az én perspektívámból nézve maga a pokol.

- Az emberiség nagy része osztozik a te nyomorúságodban. - Miféle nyomorúság ez? - Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz. Ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz. Sőt, ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké. Az elméd a te nyomorúságod. Meg akarsz szabadulni a változásoktól, a fájdalomtól, élet és halál kötöttségeitől. De a változás törvény, és semmiféle tettetéssel nem lehet megváltoztatni ennek a valóságát. - Szókratész, igazán lelombozó tudsz lenni, tudod? Ha az élet nem más, mint szenvedés, akkor mire jó az egész? - Az élet nem szenvedés, de te végigszenveded, és nem élvezheted, hacsak meg nem szabadítod az elmédet a kötődésektől, és nem kezdesz szabadon szárnyalni, bármi történjék is.

- Szóval, akkor hogyan lehet az elmét pozitívan használni? - Sehogy. - Szókratész ez őrület! - Azt hiszem, az a leghelyesebb, ha néhány kifejezést pontosítok számodra. Az „elme” szó ugyanolyan megfoghatatlan, mint a „szerelem”. A megfelelő definíció a mindenkori tudatállapotodtól függ. A következőképpen értsd ezt: rendelkezel egy aggyal, amely irányítja a testet. Információt raktároz és eljátszik ezekkel az információkkal. Az agy elvont folyamatait „intellektusnak”-nak nevezzük. Sehol nem említettem az elmét. Az agy és az elme nem ugyanaz. Az agy valóságos, az elme nem az. Az „elme” az alapvető agyi folyamatok illuzórikus kinövése. Olyan, mint egy tumor. Magában foglalja az összes véletlenszerű, irányíthatatlan gondolatot, mely a tudattalanból felbukik a tudatban. A tudatosság nem ugyanaz, mint az elme. A tudat sem az elem. A figyelem sem az elme. Az elme akadály, az elme bajt okoz. Valamiféle evolúciós hiba ez az emberi lényben, egy elsődleges gyengeség az emberi kísérletben. nekem nincs szükségem az elmére. - Nem vagyok biztos benne, hogy értem, miről beszélsz, de komolynak tűnsz. - Az agy hasznos eszköz lehet. Képes telefonszámokra emlékezni, matematikai feladatokat megoldani, vagy költészetet létrehozni. A test többi részét szolgálja. De amikor valaki nem képes megszabadulni a matematikai problémától, vagy zavaró gondolatok és emlékek merülnek fel benne akarata ellenére, akkor nem az agya dolgozik, hanem az elméje irányítja őt.

- Ahhoz, hogy igazán megértsd, meg kell figyelned önmagadat, hogy lásd, miről beszélek. Egy dühös gondolat buzog fel benned, amitől dühössé válsz. Ugyanígy működik ez a többi érzelemmel is. Kificamodott válaszok ezek, ellenőrizhetetlen gondolataidra. Túl sokat gondolkodsz! - Tényleg szeretnék megváltozni. Mindig nyitott voltam a változásokra. - Ez az egyik legnagyobb illúziód. Nagyon készséges vagy abban, hogy bármit megváltoztass, kivéve önmagadat, de változni fogsz. Vagy én segítek neked, hogy kinyíljon a szemed, vagy az idő fogja kinyitni, de az idő nem mindig kíméletes. Válassz. De először is vedd észre, hogy börtönben vagy. Az után megtervezhetjük a szökésedet.

Egy kis jegyzetfüzetet kezdtem vezetni, amelyben leírtam a napi gondolataimat. Megdöbbentett gondolatfolyamaim tömege és általános negatív jellege. Ez a gyakorlat tudatosította bennem elmém hangját. Felerősítettem gondolataim hangját, amelyek korábban csak tudattalan háttérzeneként voltak jelen. Abbahagytam az írást, de a gondolatok tovább zengtek a fejemben. Talán Szok segíthetnek nekem a hangerő beállításában.

### - Éppen ideje, hogy elkezdj tanulni az élet nyújtotta tapasztalatokból, ahelyett, hogy panaszkodsz rájuk vagy sütkérezel a fényükben. Két nagyon fontos lecke adódott számodra. Az égből hullottak alá, úgy is mondhatjuk. Sem a csalódásodnak, sem a dühödnek nem az eső volt az oka. Az eső a természet tökéletesen törvényszerű megnyilatkozása volt. Az, hogy „ideges” lettél a tönkrement kirándulás miatt, vagy boldog, amikor a nap visszatért a gondolataid eredménye volt. Semmi közük nem volt magukhoz az eseményekhez. Az elméd, és nem más emberek és a körülményeid befolyásolják a hangulatodat. Ez az első lecke. A második lecke abból ered, hogy megfigyeltem, hogyan lettél egyre mérgesebb, amikor észrevetted, hogy én egy cseppet sem lettem ideges. Láttad magadat egy harcossal összehasonlítva. Ez nem tetszett neked. Azt jelezte, hogy szükséged van a változásra. Csak egy szerelmes, fiatal bolond nem látja, hogy a csalódásai és örömei az elméjének szüleményei csupán. ###

- Próbálj meg ellazulni. Ha továbbra sem látod meg a gyenge pontjaidat, nem tudod kijavítani őket, és nem tudsz élni az erősségeiddel sem. - Amikor megszólaltam, a hangom reszketett a feszültségtől, a dühtől és az önsajnálattól. - Én nézek… - Az, hogy kötelezően figyelsz az elméd hangulataira és impulzusaira, alapvető hiba. Ha így folytatod, önmagad maradsz, és ennél rosszabb végzetet el sem tudok képzelni! Mérges vagy, de nem valami jól titkolod, szamár! A dühöd azt bizonyítja, milyen makacsok az illúzióid. Minek védelmezni egy olyan Ént, amiben nem hiszel? Mikor fogsz felnőni? - A szégyentől, zavarodottságtól és fájdalomtól megvakulva kitámolyogtam az ajtón, és fogadkoztam magamban, hogy elfelejtem Szókratészt, és azt, hogy valaha betévedtem ehhez a benzinkúthoz, azon a csillagos éjszakán. Méltatlankodásom öncsalás volt. Ami még rosszabb, tudtam, hogy ő is tudja ezt. Gyengének és ostobának éreztem magam, mint egy kisfiú. Leittam magam, amennyire csak tudtam, végül hálás voltam, hogy egyáltalán nem tudok magamról.

Elhatároztam, hogy megpróbálok visszatérni hónapokkal azelőtt eltaszított régi, normális életemhez. Minden szexuális vágyamat levezettem az izzasztó edzéseken. Az életem kész kínszenvedés lett. Megpróbáltam fantom módra átevickélni iskolai kötelezettségeimen. Az egész világom kifordult, fejjel lefelé állt. Megkíséreltem visszaszerezni régi, ismert életemet, értelmet találni a tanulásban és az edzésben, de semminek nem volt jelentősége többé. Idegenként sodródtam egy idegen földön, két világ határán megrekedve, kapaszkodót nem lelve egyik felé sem. Egy késő délután a legmegfelelőbb öngyilkossági módszeren töprengtem. Már nem tartoztam erre a földre. Aznap éjjel elvonszoltam magam a benzinkúthoz. - Búcsúzni jöttem. Tartozom neked ennyivel. Megrekedtem félúton, és ezt nem bírom tovább. Nem akarok élni többé. - Két dologban tévedsz, Dan. Először is, nem vagy még távolról sem az út felénél. De nagyon közel vagy az alagút végéhez. Másodszor pedig - a homlokomra tette a kezét -, nem fogod megölni magadat. - Mi történik velem? Ezek az utazások mindig nagy hatással voltak a szervezetemre. Hirtelen rengeteg energiát éreztem magamban. - Nos, meg fogod ölni magad? - Nem. - Semmit sem kell csinálnod azon kívül, hogy rá kell jönnöd, nem nézheted a világot egyedül a saját kis vágyakozásaidból kiindulva. Lazíts! Ha megszabadulsz az elmédtől, felszabadulhatnak az érzékeid. Addig is szeretném, ha tovább szemlélgetnéd elméd maradványait.

A következő hetekben az elmémben dübörgő zaj irányított mindent bennem. Vad, összefüggéstelen, ostoba gondolatok, bűntudat, aggodalom, vágyakozás - zaj. Álmaim siketítő robaja még alvás közben is bántotta a fülemet. Szókratésznek tökéletesen igaza volt. Rab voltam. A benzinkúthoz rohantam. - Szókratész! Megbolondulok, ha nem tudom lehalkítani ezt a hangot! Megvadult az elmém azoktól a dolgoktól, amiket te mondtál nekem! - Nagyszerű! - mondta. - A harcos első megnyilvánulása. - Ha ez valamiféle haladás, hát én nem akarok fejlődni. - Ha tudod, hagy vad lóval van dolgod, annak megfelelően tudsz vele bánni. - Azt hiszem, ezt értem, Szókratész. Azzal mentem el, hogy hagyjam ezt az új megnyilvánulást „rögzülni” néhány napig. A tudatosságom sokat fejlődött ebben az elmúlt néhány hónapban, de ugyanazokkal a kérdésekkel nyitottam be az irodába. - Végre tudatosodott bennem a belső hangzavar mértéke, de hogyan szelídíthetném meg? Hogyan halkíthatnám le a hangot? Mit tehetek? - Nos, azt hiszem ki kell magadban fejleszteni némi humorérzéket. - Nyújtózkodott egyet, úgy, mint egy macska. Begörbítette a hátát, aztán hallottam, ahogyan a csigolyái finoman ropognak egymás után. - Az állatok pozitív tulajdonságainak az utánzása nagyszerű gyakorlat. Éppenúgy, ahogyan más emberek jó tulajdonságait is követhetjük. A macskákat történetesen igen nagyra tartom, olyan a mozgásuk, mint a harcosoké.

Erősen koncentráltam, ettől elcsendesedtek a gondolataim. Csak most láttam igazán, milyen könnyed, milyen kecses a mozgása. Egyetlen felesleges mozdulatot sem tett. Azon a délutánon a pokol minden dühével edzettem. Senkivel nem beszéltem, és a többiek sem szóltak hozzám, bölcsen. Csendben dühöngtem és fogadkoztam magamban, mindent meg fogok tenni azért, hogy Szókratész elfogadja, harcos vagyok. Egyik csapattársam egy borítékot nyújtott át nekem. Feltéptem a borítékot: Egy tiszta papírra a következő volt írva: „A düh erősebb, mint a félelem, erősebb, mint a bánat. Egyre erősebb a lelked. Megérdemled a kardot - Szókratész.”

*
- A csend a harcos művészete, a meditáció pedig a kardja. Ez a legfontosabb fegyver, hogy keresztülvágja magát az ember az illúzión. De értsd meg: az, hogy mennyire használható a kard, a használójától függ. Te még nem tudod, hogyan kell használni a fegyvert, ezért veszélyes, csalóka vagy használhatatlan eszközzé válhat a kezedben. A meditáció kezdetben segíthet, hogy elengedd magad. Kiteszed a „kardodat”, büszkén megmutatod a barátaidnak. Ennek a kardnak a csillogása további illúziók felé tereli a meditálókat, míg végül meg nem válnak tőlük, hogy egy újabb „belső alternatívát” keressenek. Ám a harcos hozzáértéssel és mély megértéssel használja a kardot. Szalagokra szabdalja vele az elmét, széthasítja a gondolatokat, hogy felfedje: szubsztancia híján vannak. Figyelj és tanulj. Végül egy napon semmiféle fegyverre sem lesz szükséged.- És mire van nekem szükségem? - Még több gyakorlásra. Az egyhetes meditációs gyakorlat önmagában nem volt elég, hogy nyugodt maradj. Egyfajta meditációs technika még nem jelenti a harcos teljes útját. Ha nem vagy képes megérteni a teljes képet, tévedésed eredményeképpen egész életedben csak a meditációt gyakorlod. és a tanulás előnyeinek csak töredékét arathatod le. Ahhoz, hogy megmaradhass a helyes úton, speciális térképre van szükséged, amelyen az egész terület megtalálható, amit fel fogsz fedezni. Ekkor meg fogod látni a meditáció hasznát és határait. Az a probléma - sóhajtotta végül -, hogy nem tudom neked leírni a területet, legalábbis szavak segítségével nem.

Végül ráébredtem, hogy a valódi meditáció folyamata: a tudatosság kitágítása, a figyelem irányítása, a Tudat Fényének való behódolás.

##  - Szókratész, hogyan nyitom meg magamat a tudatosság fényének? - Nos, mit csinálsz, ha látni akarsz? - Hát nézek. Úgy érted, hogy meditálok, nem igaz? - Igen! Ez a lényege. Két szimultán folyamat létezik: az egyik a belátás - a figyelem akarása, a tudatosság irányítása arra pontra, amelyet látni akarsz. A másik folyamat a megadás - minden felmerülő gondolat szabadon bocsátása. Ez a valódi meditáció, melynek segítségével megszabadulhatsz az elmétől. ##

Íme az igazság: a tudat nem a testben található. Valójában inkább a test van a tudatban. És te ez a tudat vagy, nem a fantom elme, amely annyi gondot okoz neked.

*

- Te vagy a test, de minden más is vagy. Csak az elme van félrevezetve, csak azt fenyegeti a változás. Így, ha ellazulva, gondolat nélkül létezel a testedben, boldog, elégedett és szabad leszel, nem érzékeled az elszakadást. A halhatatlanság máris a tiéd, de nem oly módon, ahogyan elképzeled, vagy reméled. Halhatatlan vagy azóta, hogy megszülettél, és jóval azután is az maradsz, hogy a tested elenyészett már. A test a tudatosság; halhatatlan. Csak megváltozik. az elme - saját személyes hiedelmeid, történeted, identitásod - halandó részed; mi szükséged rá?

- A szavak soha nem jelentenek sokat, csak ha magad is megtapasztalod az igazságukat. És akkor végül felszabadulsz, és tehetetlenül zuhansz az örökkévalóságba. -

*
 A fájdalom megtisztítja az elmét és a testet. Számos akadályt kiéget belőlük. Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.

*

 - A harcos birodalma, Dan, egy kapun túl van. Jól el van rejtve, mint egy kolostor a hegyekben. Sokan kopogtatnak, de kevesen jutnak be rajta. - Hát mutasd meg nekem a kaput, Szókratész. Készen állok, ki fogom találni, hogyan jussak be. - Ez nem olyan egyszerű, te fajankó. A kapu benned van, és egyedül kell rátalálnod. Én csak vezethetlek. De még nem vagy kész, távolról sem. Ha most megkísérelnél átmenni a kapun, az valószínűleg a haláloddal lenne egyenlő. Még sok mindent el kell végezned, hogy készen állj arra, hogy megkopogtasd a kaput. - Amikor Szókratész beszélt, szavai kinyilatkoztatásként hatottak. - Én egy életformát, egy cselekvésformát tanítok neked. Ideje, hogy teljességgel felelősséget vállalj a viselkedésedért. Hogy megtaláld a kaput, követned kell…

- Akkor tehát valamiféle utat kell kiépítenem ehhez a kapuhoz? - Igen. Bizonyos értelemben mindenkinek ezt kell tennie. Saját munkáddal kövezed ki az utat. Mindenki, minden egyes emberi lény, férfi vagy nő, képes rá, hogy megtalálja a kaput és átmenjen rajta, de nagyon kevesen éreznek késztetést erre, keveseket érdekel a dolog. Ez nagyon fontos. Nem azért határoztam el, hogy tanítani foglak téged, mert bármiféle különös képességed lenne. Igazság szerint erősségeid mellett néhány igen gyenge tulajdonsággal is rendelkezel, de te meg akarod tenni ezt az utat. És annyit mondhatok: a te ösvényed nagyon meredek lesz.

###  Mutass némi szellemet! A düh az egyik legfontosabb eszközöd arra, hogy megváltoztasd régi szokásaidat és újakkal helyettesítsd őket. A düh el tudja égetni a régi szokásokat. A félelem és a sajnálat visszatart a cselekvéstől, ám a düh éppen arra késztet. Ha megtanulod, hogyan használd fel helyesen a dühödet, akkor a félelmet és a sajnálatot dühvé tudod változtatni, a dühöt pedig cselekvéssé. Ez tested belső alkímiájának titka. Sok olyan szokásod van, amely legyengít, a változásnak az a titka, hogy minden energiádat újabb felépítésére összpontosítsd, nem pedig a régiek leküzdésére. - Hogy uralkodhatok a szokásaim fölött, ha még az érzelmeimen sem tudok uralkodni, Szok? - A következőről van szó: amikor az elméd létrehoz egy problémát, amikor elutasítja az élet egy adott pillanatát, tested megfeszül, és ezt a feszültséget „érzelem”-nek érzi, amelyet különböző módokon lehet értelmezni, félelemként, szomorúságként vagy dühként. Az igazi érzelem, Dan, tiszta energia, mely szabadon áramlik a testben. ###

- Akkor a harcos soha nem érez normális érzelmeket? - Bizonyos értelemben ez igaz. Az érzelem persze természetes emberi képesség, kifejezésmód. Olykor helyénvaló kifejezni a félelmet, a szomorúságot vagy a dühöt, ám az energiát teljességgel kifelé kell irányítani, nem szabad bent tartani. Az érzelmek kifejezésének tökéletesnek és erőteljesnek kell lennie, azután pedig nyom nélkül el kell tűnniük.

###  Az érzelmeid felett tehát úgy kell uralkodnod, hogy hagyod őket áramlani és távozni. - Tudnál mondani egy konkrét példát, Szókratész? - Tölts el néhány napot egy csecsemővel. - Különös, de soha nem gondoltam, hogy a csecsemők az érzelmek feletti uralkodás nagymesterei. - Amikor egy csecsemő ideges, egyszerűen csak sír. Ha a csecsemő mérges, azt egyértelműen tudtodra adja, ugyanakkor nagyon gyorsan meg is szabadul tőle. El tudod képzelni, hogy egy csecsemő bűntudatot érez, mert mérges volt? Egy csecsemő engedi, hogy szétáradjon a testében a méreg, aztán pedig hagyja távozni. Tökéletesen kifejezik magukat, aztán elhallgatnak. A kisgyerekek jó tanítók. És az energia helyes felhasználását mutatják be. Tanuld meg ezt, és képes leszel bármelyik szokásod megváltoztatására.   ###

*
 a harcosnak ennél rejtettebb hatásokat is fel kell ismernie. Ebben a rendszerben az elsődleges energiaforrás a Nap. Ám általában véve, az emberi lény, azaz te, evolúciójának jelenlegi állapotában még nem fejlesztette ki a napenergia közvetlen felhasználásának képességét. Nem tudunk „napsugarat enni”, legalábbis csak korlátozott mértékben. Amikor az emberiség kifejleszti ezt a képességet, el fognak csökevényesedni az emésztőszervek. Jelenleg az étel a konzervált napsugárnak az a formája, amelyre szükségünk van. A helyes étrend képessé tesz rá, hogy a lehető legközvetlenebb módon hasznosítsd a Nap energiáját. A belőle származó energiatároló megnyitja az érzékeidet, kiterjeszti a tudatodat, koncentrációs képességedet pedig pengeélessé teszi. Nem a rossz szokások számítanak, hanem a jók. Ez azt jelenti, hogy a jó szokásaidnak olyan erőseknek kell lenniük, hogy felszámolják azokat, melyeknek semmi hasznuk. Én csak azt eszem meg, ami egészséges, és csak annyit eszem, amennyire szükségem van. Meg kell élesítened az ösztöneidet, természetes emberré kell válnod. Az étrendem első látásra spártainak tűnhet. De az én étkezésem, Dan, valóban örömöt nyújt nekem, mivel kifejlesztettem magamban azt a képességet, hogy a legegyszerűbb ételeket is tudjam élvezni. És ugyanezt fogod te is tenni.

#  Meg kell tanulnod, hogy az egész folyamatot élvezd. A megelőző éhséget, a gondos felkészülést, egy hívogató asztal megterítését, a rágást, a lélegzést, a szaglást, az ízlelést, a nyelést, és az étkezés utáni könnyűség és energia érzését. Végül pedig élvezheted az étel teljes és könnyed felszívódását, miután megemésztetted. Ha mindegyik részre figyelmet fordítasz, akkor majd értékelni tudod az egyszerű ételeket, és nem lesz szükséged olyan sok ennivalóra. Jelenleg nem vagy teljesen tudatában annak, mit eszel meg.  #

Egyelőre azonban ki kell iktatnod minden olyan ételt, amely finomított cukrot, fehér lisztet, húst és tojást tartalmaz, továbbá a kávét, alkoholt, dohányt, és minden felesleges ennivalót. Csak friss, finomítatlan, nyers ételeket ehetsz, amelyekben nincsenek kémiai adalékok. Reggelire friss gyümölcsöt egyél, esetleg túróval vagy joghurttal. Az ebéded, a főétkezés, nyers saláta legyen, sült vagy főtt krumpli, esetleg egy kis sajt, és teljes őrlésű gabonából készült kenyér vagy pirított magok. A vacsora nyers saláta legyen, és alkalmanként kicsit megfőzött zöldségek. Jól használd fel a nyers, sótlan magokat minden étkezésnél.

*
 A jövőben a friss levegőben, a friss ételekben, friss vízben, a friss tudatosságban és a napsütésben keresd az izgalmakat. Jussanak eszedbe Buddha utolsó szavai, melyeket a tanítványaihoz intézett. „Tégy meg mindent, ami tőled telik!”

- A helyes testtartás nem más, mint a gravitációval való elegyedés, Dan. A helyes attitűd pedig az élettel való elegyedés. - A böjt harmadik napja volt a legnehezebb. Gyenge és rosszkedvű voltam. Fájt a fejem, és rossz szagú volt a leheletem. - A tisztulási folyamathoz ezek is hozzátartoznak, Dan. A tested kitisztul, megszabadul a felhalmozódott mérgektől. - A böjt hetedik napján valójában már jól éreztem magam. Az éhségem eltűnt, a helyébe kellemes fáradtság és könnyűség érzete lépett.

*
 Továbbra is a fájdalom, önfegyelem, kitartás felső határáig gyötörtem magam, és természetesen mindent megtettem, hogy helyesen étkezzek, mozogjak és lélegezzek - de a tőlem telhető minden még mindig nem volt elég jó. Szókratész emelni kezdte velem szemben a követelményeit. - Most, hogy megnövekedett az energiád, belekezdhetünk a komolyabb kiképzésbe. - Olyan lassan gyakoroltam már a légzést, hogy minden egyes lélegzetvétel egy percbe telt. Intenzív koncentrációval és a speciális izomcsoportok ellenőrzés alatt tartásával, ez a légzőgyakorlat szaunaként hevítette fel a testemet, és kellemes érzést kölcsönzött bármilyen hőmérsékletű levegőben. Kezdtem bízni abban, hogy talán, csakis talán, olyan harcossá válhatok, mint amilyen ő. Felsőbbrendűnek éreztem magam.

*
- Nekem most azt mondta, hogy nem mehetek el hozzá, amíg meg nem tanultam helyesen lélegezni, lazán, természetesen. Annyit gyakoroltam, de egyszerűen képtelen vagyok. - Szóval erről van szó. - Hozzám lépett, egyik kezét a hasamra, a másikat a mellkasomra helyezte. - Most lélegezz! - Mélyen lélegezni kezdtem, ahogyan Szókratész tanította. - Nem, ne erőltesd annyira. - Néhány perc múlva különös dolgot éreztem a hasamban és a mellkasomban. Melegek, lazák és nyitottak voltak ott belül. Hirtelen sírni kezdtem, mint egy csecsemő, vad boldogsággal, nem tudom, miért. Abban a pillanatban minden erőfeszítés nélkül tudtam lélegezni, mintha lélegeztetett volna valaki. Annyira élveztem az egészet. Annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam visszatartani magam. De ekkor éreztem, hogy a légzésem újra megfeszül. - Joseph, elvesztettem! - Ne aggódj, Dan. Csak relaxálnod kell egy kicsit. Ebben segítettem neked. Most már tudod, milyen érzés a természetes légzés. Hogy stabilizáld, hagynod kell magadat természetesen lélegezni, egyre inkább, amíg azt nem érzed, hogy normalizálódik. A légzés kontrollja azt jelenti, hogy kibogozzuk az érzelmi csomókat magunkban, és ha ez sikerül, egy újfajta testi boldogságot fedezhetsz fel. - Joseph - mondtam átölelve őt -, én nem tudom, hogyan és mit csináltál, de köszönöm, nagyon köszönöm. . - Add át üdvözletemet Szókratésznak.

*
Új, még frusztrálóbb gyakorlatokat tanultam, mint például a belső hangokra való meditálás, amely addig tartott, amíg több hangot nem hallottam egyszerre. Egy éjszaka, amikor ezt a gyakorlatot tanultam, a béke és az ellazulás olyan állapotában találtam magam, amelyet korábban nem ismertem. Rövid időre úgy éreztem, hogy kívül kerültem a testemen. Ez volt az első alkalom, hogy saját erőfeszítésem és energiám egy paranormális élményhez juttatott. Nem volt szükségem Szok ujjaira a homlokomon. Izgatottan elmeséltem neki. Ő csak annyit mondott: - Dan, ne hagyd, hogy az élményeid eltérítsenek. Vágj keresztül a látomásokon és hangokon, és találd meg a mögöttük levő üzenetet. Ezek az átalakulás jelei, de ha nem hatolsz be mögéjük, soha nem jutsz el sehová. Ha valamilyen élményre vágysz, menj el moziba. Ez egyszerűbb a jógánál. Meditálj egész nap, ha akarsz, halljál hangokat, láss fényeket, sőt akár láss hangokat, hallj fényeket. Mindenképpen szamár maradsz, ha az élmény csapdájába esel. Engedd, hadd menjen. Azt tanácsoltam, hogy vegetáriánus, nem azt, hogy zöldség legyél. - Éppen kezdtem dühbe gurulni, de azon kaptam magam, hogy nevetek. - Ő is nevetett és rám mutatott. - Dan, csodálatos alkímiai átváltozás tanúja lehettél most. A dühöt nevetéssé változtattad át. Ez azt jelenti, hogy energiaszinted sokkal magasabb, mint volt. Lehullanak a korlátok. Talán tényleg fejlődsz a végén?

*
Az évek során rengeteg aggodalommal, nyugtalansággal és más lelki roncsolódással lettél tele. Itt az ideje, hogy feloldd az izmaidba záródott régi feszültségeket. - Most pedig csináld pontosan utánam. - Édes illatú olajjal kezdte dörzsölni a bal lábát. Minden egyes lépést megismételtem, a szorításokat, nyomásokat, lent a lábszárnál, aztán fent, az oldalakon, és a lábujjak között, nyújtás, nyomás és húzás közben. - A csontokat masszírozd, ne csak a húst és az izmot, hanem mélyebben. - mondta. Egy fél óra múlva készen voltunk a bal lábbal. Ugyanezt megismételtük a jobb lábbal is. Ez ment órákon át, a test minden egyes részén. Olyan dolgokat tudtam meg az izmaimról, amelyekről addig fogalmam sem volt. Ki tudtam tapintani, hol kapcsolódnak össze, és éreztem a csontok formáját. Elképesztő volt, hogy én, a futó, ennyire nem ismerem a testemet. Amikor öt órával később felvettem a ruhámat, úgy éreztem, mintha új testet is hordanék. Szok azt mondta: - Sok régi félelmet kitisztítottál a testedből. Szakíts rá időt, hogy a következő hat hónapban hetente legalább egyszer megismételd ezt. Figyelj a lábaidra. A sérült oldalt két héten át minden nap dolgozd meg.

A satori a harcos létmódja, akkor jelenik meg, amikor az elme minden gondolattól mentes, csak tiszta tudat, a test aktív, érzékeny, ellazult, az érzelmek nyitottak és szabadok. - Sokszor volt ilyen érzésem, különösen versenyek alatt. - Igen, az a satori élménye. és most, ha megérted, amit mondani fogok, meg fogod érteni a sport valódi hasznát, vagy a satorihoz vezető bármely más aktív vagy kreatív utat. Te úgy képzeled, hogy a tornát szereted, pedig pusztán az abban rejlő ajándékról van szó: a satoriról. A tornának az a helyes használata, hogy teljes figyelmedet és minden érzésedet a cselekedetedre összpontosítod, és akkor eléred a satorit. A torna az igazság pillanatához vezet, amikor az életedről van szó. Teljes figyelmet követel: satori vagy halál! Ezért van, hogy a torna, a harcos művészete, a test mellett ugyanúgy az elme és az érzelmek kiképzésének is egy módja, a satorihoz vezető kapu. A harcos számára az az utolsó lépés, hogy tisztaságát mindennapi életére is kiterjeszti. A satori lesz az a valóság, amelyben élsz, a kapuhoz való kulcs, csak akkor leszünk mi egyenlőek. Egyik lépést kell tenned a másik után. Ez így működik. - A házszabály, mi?

Hamarosan rájöttem, hogy kidolgozott edzésterve van számomra. A kibírhatatlan guggoló testhelyzetben eltöltött fél órával kezdődött, aztán a harci művészet néhány alapelvét vettük át. - A valódi harci művészetek a harmóniát vagy a nem ellenállást tanítják, ahogyan például a fák meghajlanak a szélben. A beállítódás sokkal fontosabb, mint a pszichés technika. Soha ne küzdj senkivel és semmivel. Amikor tolnak, húzz. Amikor húznak, tolj. Találd meg a dolgok természetes menetét, és alkalmazkodj hozzá. Akkor a természet erőivel lépsz szövetségre.

Ha megfeledkezel magadról, azzá válsz, amit csinálsz, tehát cselekvésed tiszta, spontán, és mentes minden ambíciótól, gátlástól és félelemtől. - És ez így ment. Minden arckifejezésemre, minden egyes megjegyzésemre figyelt. Azt mondta, állandóan több figyelmet kell fordítanom lelki és érzelmi formámra.

Mindennap élesítsd egy kicsit az érzékeidet. Végül a tudatosságod mélyen behatol majd a testedbe és a világba. Akkor majd kevesebbet fogsz gondolkodni az életről, és többet fogsz érezni belőle. Akkor még az élet legegyszerűbb dolgait is élvezni fogod, többé nem leszel a teljesítmény vagy a drága szórakozás rabja.

*

- Maradj a jelenben. Semmit nem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Soha nem voltak múltbéli harcosok, és jövőbeliek sem lesznek. A harcos itt és most van. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek. A cselekvés mindig jelenbéli, mert a test kifejezése, ami csak a jelenben létezhet. Ám az elme, tudod, valójában olyan, mint egy fantom, és valójában soha nem létezik a jelenben. Csakis annyiban uralkodik feletted, hogy képes elfordítani a figyelmedet a jelenről. - Ekkor éreztem, hogy valami a tarkómhoz ér. Az Érzés tört rám. - Maradj ott, ahol vagy. Az ötszög a jelen pillanata. Ott biztonságban vagy. A démon és segédei: a múlt. Az ajtó: a jövő. Vigyázz. - Remegve ébredtem. - Jól megértetted? Maradj a jelenben, mert az biztonságosabb. Ne hagyd, hogy bárki vagy bármi, legkevésbé pedig, hogy saját gondolataid kivonjanak a jelenből.
 
 #  ha azt akarod, hogy esélyed legyen megtalálni a kaput. Itt van előtted, nyisd ki a szemed! - De hogyan? - Szegezd a jelen pillanatra a figyelmed, Dan, és megszabadulsz a gondolatoktól. Amikor a gondolatok megérintik a jelent, feloszlanak.  #

- A valóságnak nincsenek jól definiált határai, Dan. A Föld nem homogén. Molekulákból és atomokból áll, kicsiny világegyetemekből, amelyeket űr tölt ki. Ha nyitva tartod a szemed, rájössz, hogy a fény és a csoda világa ez.

A harcos élete nem egy elképzelt tökéletességről vagy győzelemről szól, hanem a szeretetről. A szeretet a harcos kardja. Ahol lesújt, életet ad, nem halált.

 

 http://dc365.4shared.com/doc/tWbsQUwM/preview.html

 


--------------------------------------------------------------------------------------

indavideo.hu/video/Szellemi_valosag_-_teljes_film

Sri Chinmoy:



Válogatás Sri Chinmoy műveiből

 

Madal Bal Kft. – Budapest, 2001

 

 

Az Öröm Szárnyai Útkeresés a belső békéhez
Ösztönző meditációk, anekdoták és tanítások lelkünk táplálására
A mű eredeti címe: The Wings of Joy (1997)

Ezüst álmok szárnyán
Kérdések és válaszok az álmok spirituális értelmére
A mű eredeti címe: On Wings of Silver Dreams

Mire meditálj?
A mű eredeti címe: Meditate on

Szívvirágok Szövegek - Aforizmák - Költemények
Spirituális inspirációk minden napra

A mű eredeti címe: My Daily Heart Blossoms (1992)

Boldogság
Válogatás Sri Chinmoy műveiből

Meditáció
A mű eredeti címe: Meditation

Szívem, szeretlek téged
A mű eredeti címe: God is Kidnapped („Istent elrabolták”)

Születésnapok
A mű eredeti címe: Birthdays

A lélek kertje
Tanítások arról, hogyan éljünk békében, boldogságban és harmóniában
A mű eredeti címe: Garden of the Soul, Lessons on Living in Peace, Happiness and Harmony (1994)

A zene forrása
Zene és mantra az önmegvalósításhoz
A mű eredeti címe: The Source of Music

Asztrológia, természetfeletti és túlvilág
Kérdések és válaszok az asztrológiáról, a természetfelettiről és a túlvilágról
A fordítás alapjául szolgáló mű: Astrology, the Supernatural and the Beyond

Az életmegvilágosító útitárs I. rész
Az életmegvilágosító útitárs II. rész
A fordítás alapjául szolgáló mű: The Life-Illumining Traveller's Companion (1993)

Az Isten-élet csúcsai: szamádhi és sziddhi
Felszabadulás, megvilágosodás, nirvána és megvalósulás
A mű eredeti címe: The Summits of God-Life: Samadhi and Siddhi Liberation, Enlightenment, Nirvana and Realisation (1999)

Együttérzés
A mű eredeti címe: Sympathy

Bátorítás
A mű eredeti címe: Encouragement

Életem lélek-utazása
Mindennapi meditációk
A mű eredeti címe: My Life’s Soul-Journey, Daily Meditations (1995)

Everest-Törekvés
A mű eredeti címe: Everest-Aspiration

Gyermekszív és gyermekálmok
A fordítás alapjául szolgáló mű: A Child’s Heart and a Child’s Dreams

Halál és újjászületés
Végtelen utazás

Kimegyek, bejövök
A mű eredeti címe: I Go out, I Come in

Meditációs technikák
A mű eredeti címe: Meditation Techniques of Sri Chinmoy

Mester és tanítvány
A mű eredeti címe: Master and Disciple

Okkultizmus és miszticizmus

Kérdések és válaszok az okkultizmus, a miszticizmus és a spiritualitás világából

Szív-Kert
A mű eredeti címe: Heart-Garden

Szeretet-fény
A mű eredeti címe: Love-light

Sziddhártha Buddhává válik
A mű eredeti címe: Siddhartha Becomes the Buddha