Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TAR KÁROLY ILLEMSZÓTÁR

2011.01.20


TAR KÁROLY

ILLEMSZÓTÁR

TARTALOM
ELŐSZÓ
ILLEMSZÓTÁR
ILLEMKÓDEX
HÁROM ÉS FÉL ÉVSZÁZADDAL EZELŐTT
Apáczai Csere János (1625-1659): Az embernek magaviseléséről
HÁROM ÉVSZÁZADDAL EZELŐTT
Mikes Kelemen: Az idő eltöltésének módja c. könyvéből
Pápai Páriz Ferenc (1649-1716): Békességet magamnak, másoknak
Pápai Páriz Ferenc: Pax Aulae
Apor Péter (1676-1750): Levélírásról, szitkozódásról, alázatosságról, alázatosságról
KÉT ÉS FÉL ÉVSZÁZADDAL EZELŐTT
Rettegi György (1718-1784): Emlékezetre méltó dolgok
KÉT ÉVSZÁZADDAL EZELŐTT
Köteles Sámuel (1770-1832): Az erkölcsi filozófiának eleji
MÁSFÉL ÉVSZÁZADDAL EZELŐTT
Kővári László (1819-1907): Magyar családi s közéleti viseletek
és szokások a nemzeti fejedelmek korából
SZÁZADUNK ELEJÉN
Polgári illemkódexekből
HETVEN ÉVVEL EZELŐTT
Récsei Ede: Régi írás régibb illemről
FÉLSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT
Dorothea Brande: Nyitott szemmel
NAPJAINKBAN
Tordai Zádor: A felelősség
UTÓSZÓ
az illendőséghez


© Tar Károly
ISBN 973-976623.

 
Erdélyi Híradó
Lap- és Könyvkiadó
Kolozsvár
 

Unokámnak, T. B. Benjáminnak





Köszönöm Sőni Pálné - egykori kollégámnak és „testvéremnek” az elszakadásban - biztatását és anyagi támogatását, amely nélkül ez a könyv sem jelenhetett volna meg.
t. k.
ELŐSZÓ
Az illem nem dogma, hanem az ésszerűséget követő, az emberi kapcsolatokból kikövetkeztethető hasznos szabályok sokasága.
Az illemtan új, sűrített formája az illemszótár.
Nemcsak tömör eligazításaival, áttekinthetőségével korszerű, hanem szellemében is, amellyel az illemszabályok örökös átértékelésére, megújítására és megfogalmazására serkenti az olvasót. Sokan az életből lesik el, hol, miként illik viselkedni helyesen, és próbálnak magatartásuk szögletességeiből egyet-mást lecsiszolni. Az illemszabályok mindig is változtak, tökéletesedtek, korszerűsödtek. Ebből a folyamatból könnyen leszűrhető a tanulság: minden megszívlelendő viselkedési szabály kiindulópontja a jóérzés, a tapintat, az erkölcs. Az emberek közötti kapcsolatok javításának folyamatában divatos változások és változtatások úgy alakítanak az illemszabályokon, hogy az egyéni szabadság ne csorbuljon, és a természetesség uralkodjék a közösségenként, tájegységenként és országonként kialakult szokásokban.
Viselkedését minden ember maga szabályozza az általa elfogadott és tiszteletben tartott erkölcsi normák szerint. Ezért szükséges, hogy ne csak elfogadjunk bizonyos illemszabályokat, hanem érzékenységünket és a másokkal szembeni magatartásunkat tökéletesítve időnként átfogalmazzuk, bővítsük, javítsuk őket. Erre kíván ösztönözni mindenkit az illem fontosabb tudnivalóinak nagy részét magában foglaló - a teljességre inkább csak ösztönző - illemszótárunk.
Persze, nincs vadonatúj illem. Minden szabály - még ha a meglévők tagadása is - valamiképpen folytatás. Minden illemtannal foglalkozó könyv viselkedésünk követhető szabályainak ismétlése és ugyanakkor vidám búcsúzás a meghaladott szabályoktól. A mellékletben közreadott, többnyire az erdélyiek viselkedését leíró különféle munkákból kialakított illemkódex célja az, hogy az előttünk járók szokásaiból merítve az olvasó a „maga képére” és a holnapi igényeknek megfelelően bővíthesse illemszótárát. Némi ismerettel és sok-sok jóérzéssel minden illetlenség könnyen elkerülhető. Az olvasó szíves közreműködésével ebben kíván segítséget nyújtani könyvünk. Számítunk arra, hogy a hagyomány, a célszerűség és a jó ízlés érvényre juttatásával az olvasó gondolatban tovább írja, gyarapítja, betartja és terjeszti mindazt, ami illik és a helyes emberi magatartást szolgálja.
A szerző


ILLEMSZÓTÁR
A
abszolút illemszabályok - A viselkedés ésszerűségének és szépségének az önzetlenség után következő követelménye a helyzethez illő célszerűség. Ennek jegyében jönnek létre az olyan abszolút illemszabályok, mint például az, hogy a valahonnan kifelé jövőknek a befelé tartókkal szemben előnyük van, hiszen helyet adnak át; a terhet cipelő elől kitér a teher nélkül haladó, a hegyre felfelé igyekvőnek előnyt ad a lefelé tartó; a sorban az áll elöl, aki hamarabb érkezett stb.
abnormális - Rendellenes, különös viselkedés: olykor megbotránkoztató, megmosolyogtató, és a több mint megszokottat valami okból megtagadó magatartás, a társadalmi normáktól való súlyos eltérés, kirívó különcködés, hóbort. Primitívség, beteges hajlam eredménye.
adomány - Akinek van, adjon másnak is. Nemcsak szükséges és ildomos ez, hanem jóleső érzés, érdemes gyakorolni. Ha kivagyiságból, környezetünk bámulatára tesszük, visszatetszést kelt, csúnya viselkedésnek számít.
affektál - Mesterkélten viselkedik, szenveleg, kényeskedik, modoros, túlzottan finomkodó: sajnálatot, mosolyt, olykor utálatot vált ki. Leginkább utánzással gyógyítják, tükörképét látva az affektáló szégyelli magát és valószínűleg igyekszik megváltozni.
ágál - Beszéd közben hadonászik, hevesen győzködik, pedig nem erővel (színészkedéssel), hanem észokokkal inkább célt érne. A halkan kimondott okos igazságok meggyőző hatása minden ilyesminél nagyobb.
agybaj - Nagy baj az agybaj! - mondjuk arra, aki ostobán viselkedik. Amikor hiányzik belőlünk a jóérzés és az ésszerűség jeleit sem tapasztaljuk viselkedésünkön, joggal tartanak illetlennek. Nem tévesztendő össze a valóságos agybajjal, betegséggel.
agyonhallgat - Amikor valamilyen ártó céllal következetesen nem említenek valamit vagy valakit, az igazság ellen vétnek. Tudnunk kell, hogy amint tárgyilagosságunk csődöt mond, részrehajlók vagyunk és önzők, ezzel elsősorban magunkat kicsinyítjük. Még nagy elmékkel, a híres emberekkel is előfordul, hogy embernek parányiak. Irodalmi körökben nálunk is felvett sunyi szokás, amely abból a hiedelemből táplálkozik, ha nem beszélünk valamiről vagy valakiről, az nincs. A klikkezők mindennapi fegyvere, a tolerancia palástjával borítva nagylelkűségnek állítják be önmegnyugtatásul az elkövetők.
ajakpirosító - ajakrúzs. Pirosból is megárt a sok. Ha rossz minőségű, tapadós-olvadós, a kívánt hatás ellenkezőjét érjük el vele: ízléstelen, tehát utálatos.
ajándék - Ajándékot vinni soha, sehova nem kötelező. De az év minden napjára jut egy névnap, aztán van születésnap, házassági évforduló, eljegyzés, esküvő, ballagás, népi ünnepek stb. Az ajándékozás nem anyagi kérdés, de tudnunk kell, hogy kinek mit illik ajándékozni. A gondolkodás nélkül vásárolt ajándékkal könnyen kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk a megajándékozottat. Ne vigyünk cukorkát, csokoládét cukorbetegnek, cigarettát annak, aki nemrég szokott le a dohányzásról, hanglemezt, akinek nincs lemezjátszója, bicegő embernek görkorcsolyát, félős kisgyermeknek ijesztően pukkanó riasztópisztolyt, akasztott ember házába kötelet. Személyi tárgyat, ruházatot, fehérneműt csak családtagnak ajándékozzunk. Az ajándék szép csomagolása figyelmesség. A leggyakoribb ajándék a virág, az ital és a könyv. Aki virágot kap ajándékba, csomagolja ki, tegye vázába, vízbe. Az ajándékba kapott italt nem illik eltenni, más alkalomra tartogatni. Használt tárgyat, nekünk dedikált könyvet ne ajándékozzunk senkinek. Az ajándéknak nincs ára, illetlenség kérdezősködni felőle, lebecsülni vagy kérkedni értékével.
Azt, amit „figyelmességként” csúszópénz helyett adunk, nem nevezhetjük ajándéknak, mert lekenyerezés, megvesztegetés, elvtelen befolyásolás a célja. Régi illemszabályok szerint ezt vissza kell küldenünk. Aki elvárja az „ajándékot”, attól hiába várjuk, hogy megsértődjék emiatt. A megvesztegetés olykor járvánnyá fajul.
Jóléti államokban baráti összejöveteleken és különféle alkalmakkor is szokásos valamiféle apró ajándékot adni. Például kis doboz cukorkát, egyetlen szem csokoládét, amelyhez Kellemes napot! vagy Jó éjszakát! stb. feliratú díszkártyát mellékelünk. Mindenféle ajándékot, minden alkalomra, szépen becsomagolva - Nyugaton ezt külön művészetté fejlesztették - illik küldeni vagy átadni. Elfogadott szabály, hogy az ajándékozás örömöt nyújtó szertartásaihoz alkalmazkodni jó, kellemes és kivétel nélkül mindenkinek ajánlatos.
Tanuljunk a japánoktól, akik szerényen lekicsinylik saját ajándékaikat, amikor pedig maguk kapnak, szabadkoznak, miután elfogadták, több alkalommal hálálkodnak és dicsérik az ajándékozót. Nálunk inkább lekicsinylik, minimalizálják az ajándékot, mert a szokásos hátsó gondolatok sugallatára, az értékes ajándékot hasonlóval vagy még értékesebbel „kötelező” viszonozni. A japánok nem bontják ki az ajándékozó jelenlétében az ajándékcsomagot, hogy ezzel is elkerüljék az esetleges zavarba ejtő helyzeteket. Náluk is a kicsi, de ötletes ajándéknak nagyobb a sikere, mint a nagynak és az értékesnek.
ajándékkönyv - A könyv a legszebb ajándék. A következő évezredben ez az örökérvényűnek tekinthető megállapítás is korszerűsödhet. Olvasásigényünk - a jelenlegi szomorú tapasztalatok ellenére - talán még sokáig fennmarad.
ajándékozás öröme - Kettős öröm: az ajándékozó és a megajándékozott öröme. Nem illik az ajándékozás örömét elrontani. Ezért - a japán szokástól eltérően - a kapott ajándékot illik azonnal kicsomagolni és megköszönni. Ha nem személyesen adták át, akkor telefonon vagy levélben mondjunk köszönetet.
ajnároz - A dédelgetésnek, a kényeztetésnek is kell legyen határa. Ha túlhaladjuk ezt a határt, ártunk annak, akit ajnározunk. Illendőség kell ehhez is. Az ajnározás igazságérzetünket csorbítja, jó ízlésünkkel ellenkezik. A szűkszavú dicséret mindenképpen hatásosabb, elviselhetőbb, célravezetőbb is.
ájtatoskodás - Szenteskedő viselkedés. Túlzás, melyet joggal megszól a jóérzésű ember. A hitbuzgalom elsősorban belső lelki cselekvés, a külsőségeket, ceremóniákat kedvelők elmélyültsége magától értetődően megkérdőjelezhető.
akadékoskodás - A túlzottan kicsinyeskedő aggályoskodóra úgy tekintünk, mint akinek hiányzik valamije. Bátorsága, világos észjárása, gyors döntőképessége? Ez előbb-utóbb kiderül. Ha az akadékoskodó idejében nem fedezi fel hibáját, és nem javítja ki - magára marad.
akarat - Az akarathoz tudatosság és erő szükséges. A határozatlanság és akaratgyengeség komoly viselkedéshiba. Egy vállalat igazgatója a következő feliratot helyezte fogadószobájának falára: Ha valaki el akar végezni valamit, cselekszik, ha nem, akkor száz okot is talál arra, hogy miért nem lehet.
akaratos - Nem erős akaratú embert jelöl, hanem a valamihez szeszélyesen ragaszkodót. Az ilyen viselkedés több mint illetlen, mert semmibe veszi mások véleményét, tehát az akaratos nem józanul, nem logikusan gondolkodni képes egyén.
Az akaratosból lesz az akarnok. Ennek a „betegségnek” a jelei: makacsság, önzés, törtetés. Mindenképpen kezelésre szoruló ember az ilyen. Régen a makacsot már gyermekkorában atyai-anyai pofonokkal próbálták gyógyítani. Felnőttkorban, ha nem adjuk még idejében kíméletlen önelemzésre és illemgyógyászatra a fejünk, ezek a pofonok fájdalmasabbak lehetnek.
alacsonyrendű - A társadalmi tagozódásban még mindig megkülönböztetik az embereket származásuk szerint is. Vannak és lesznek szegények és gazdagok. Pedig az ésszerű megkülönböztetés mértéke: a becsület, a tudás, a magatartás kellene hogy legyen. Nálunk ez különösen fontos, hiszen a magyarságnak egykor jól megkülönböztethetően becsület értéke volt.
aláírás - Művelt ember mindig egyformán - nem bonyolultan és cikornyásan, hanem olvashatóan - írja alá a nevét. Magánlevelet is tanácsos teljes névvel aláírni. A csak keresztnévvel aláírt levélből néha nehezen derül ki, hogy ki a levél írója. Névtelen levelet írni becstelenség, még akkor is, ha tartalma igaz.
alázat - A szerénység régi megfelelője. A mai ember szemében alantas vonásnak tűnik, a meghunyászkodás és a gyávaság képzetével társítjuk. Egykor az inkvizítorok egyforma ellenszenvvel fogadták a túlzott alázatot és a túlzott önérzetet. Az alázatban félelmetes erő rejlik. Aki ki tud magából irtani minden hiúságot, lelkileg sebezhetetlenné válik.
albérlő - Tudnia kell, hogy a szoba, amelyben lakik, más ember (a bérlő) otthonának része. Úgy kell ott viselkednie, hogy ne bontsa meg ennek az otthonnak a rendjét. Az albérlő tulajdonképpen a főbérlő vendége, úgy kell viselkednie, ahogy vendéghez illik. Nem használhatja engedély nélkül a főbérlő holmiját, telefonját stb., őrizze meg a tisztaságot a lakásban, tartson rendet a maga szobájában. Ne járkáljon hiányos öltözékben a lakásban, főleg akkor, amikor a lakástulajdonos vendéget fogad. Gondoljon arra, hogy a tulajdonos - még ha borsos árat is kér ezért - megosztja vele saját otthonát.
aljasság - Sokan gátlástalanul rossz szándékúak, gonoszok, hitványak. Például: az, aki gépkocsijában elvisz valahova egy nőt és annak védtelenségét útközben kihasználja, nem illetlenséget követ el, hanem aljasságot.
angol illem - A hivatalos megszólítás Mr. (mister) úr, Mrs. (misiz) asszony. A Ms. (miz) családi állapotot nem feltüntető női megszólítás. Az illető rangját is megemlíthetjük. Tartsuk be az emberek közötti tisztes távolságot. Ha nem akarunk feltűnni, vigyünk magunkkal fekete esernyőt. Tanúsítsunk tiszteletet a „királyi család” iránt, ne tegyünk fel az angoloknak személyes jellegű kérdéseket, és ne csodálkozzunk. Ajánlatos az angol „hidegvér” is.
arab illem - Viseljük el, hogy az arabok igen közel szeretnek állni beszélgető társukhoz. Nem szabad érdeklődnünk arab ismerősünk családja felől. Vigyáznunk kell, nehogy megsértsük büszkeségüket. Ne mutogassunk, ne integessünk senkinek. A lábunkat úgy kell a talajon tartanunk, hogy talpunk ne látszódjék. Étkezésnél használjuk a jobb kezünket, a balnak az arabok a tisztátalan feladatokat adják. Ha étellel, itallal kínálnak, ne utasítsuk vissza, amit bírunk, együnk meg. A nők illendőségből végtagjaikat betakarják, a régimódiak az arcukat is elfedik.
asztal - Az asztal sok mindenre való, csak arra nem, hogy rákönyököljünk.
asztalbontás - Nem a vendég kezdeményezi. Csak akkor kelhetünk fel az asztal mellől, amikor a háziasszony felállt, vagy felszólította az asztalnál ülőket az asztalbontásra. Vendéglőben is a nő ad jelt az asztalbontásra és a távozásra.
ausztrál illem - A rendkívül meleg éghajlat következtében kényelmesen öltöznek, amely nem számít illemtelenségnek, és fesztelen viselkedésük mindenben demokratikus.
autóbusz-illem - A felszállás általában gyurakodás, lökdösődés közepette történik. Pedig segíteni illene az idősebbeket, a gyengébbeket, a gyerekeket, a nőket. Ez prédikációkban jól hangzik, a gyakorlatban is jól mutatna. Aki nem látott még ilyet, annak is tudnia kell, hogy bizony van ilyen a civilizált országokban. Csakhogy ott gyerekkortól ezt gyakorolják, és nem a lökdösődést. Nyilván azért nem kell lökdösődniük, mert az autóbusz pontosan jár és pontosan kiszámítják, milyen időközökben jön ahhoz, hogy lehetőleg ne legyen zsúfolt. Addig is, amíg ez nálunk is így lesz, mielőtt feltolakodnánk a buszra, várjuk meg, amíg leszállnak az utasok. Ugyanis övék az elsőbbség, hiszen Arkhimédész óta sejtjük: minden buszba mártott utazóközönség annyit veszít súlyából, ahány utast leengedünk (nem kiszorítunk) a járműről. Préselnek a buszban? Nincs mit tennünk, még így is illik illedelmesen viselkednünk. Csak mosolyognunk lehet azon a régi illemszabályon, miszerint a fiatalnak át kell engednie ülőhelyét az idősebbeknek, a férfiaknak előzékenykedniük kell a nőkkel szemben; nem szabad beleolvasnunk a mások újságjába, könyvébe, nem illik kihallgatni mások beszélgetését stb. Közben az utasok fuldokolnak a degeszre tömött buszban, és oly némák, akár a „heringek”. Fogózkodnunk sem igen kell. Mesélik, hogy Tokióban csúcsforgalmi időben „gyömöszölő” embereket alkalmaznak a metróban, akik szabályosan bepréselik az embereket a kocsiba, és ezért senki sem sértődik meg. Valószínűleg az autóbuszoknál ez nem szokásos, mert ezek utas számát gyári utasítás szabályozza, és ezt többi más okos szabállyal együtt a civilizált országokban be is tartják. Svédországban busz feliratok dicsérik Arisztotelész zsenialitását, aki az első közös utazásra alkalmas járművet megtervezte. Ha kényelmes, valóban nagyszerű minden együttutazás.
autós - Nem az utak királya vagy császára, bár sok vezető annak képzeli magát. Mégpedig nem valamiféle jóságos fenségnek, hanem csak olyannak, akinek minden gorombaság megengedett. A gépkocsi kormányánál ülők gyakran szidják a gyalogosokat, az előttük, mellettük és mögöttük haladó kocsi vezetőjét, és még a rendőrt is lehülyézik. Az előbbieket kieresztett nagy hangon, az utóbbiakat úgy, hogy lehetőleg ne hallják. Vannak tolakodó, dudáló, kezüket rázó, öklüket mutogató, vicsorító, pulykavörös, agresszív vezetők. Miattuk osztják az emberiséget három csoportba: Vannak jó emberek, rossz emberek és sofőrök! Az senkit ne tévesszen meg, hogy Nyugatról behozott szokás szerint egyesek „úr-vezető”-nek hiszik maguk.
autóstop - Valakit segíteni, valakinek szívességet tenni szép és illedelmes dolog. A kocsit megállító segítséget kérőt illik észrevenni. Annak, aki stoppol, viszont illik tudnia, hogy a gépkocsi nem állhat meg ott, ahol tilos, ahol forgalmi akadályt képezne a kocsi. Kanyarban például hiába integetünk, nem valószínű, hogy megáll valaki. Különben egyre kevesebben kockáztatnak azzal, hogy gépkocsijukba idegent ültetnek. Sok nálunk a nincstelen, a munkanélküli, a csavargó és az olyan, akinek már minden mindegy, sok jót nem várhat tőlük az ember. Ezért aztán az autóstopos ne számítson jótéteményre. Ha fel is veszi valaki, nem a szép szeméért - kivételek erősítik a szabályt - teszi, hanem a pénzéért, amit az üzemanyagkiadása pótlásába - ebben a sanyarú világban talán nem egészen jogtalanul - elvár. Ha már fölvett egy autós, viselkedjünk szerényen, ne akarjuk mindenáron szórakoztatni, ne zavarjuk rádiózással, dohányzással, ne szóljunk bele a vezetésbe, ne oktassuk ki, mit hogyan kell jobban tennie, de segítsünk, amikor bajba jut, kereket cserél, benzint tölt, kocsit mos.

Á
ágy - A bevetetlen ágy nem idegenek számára való látvány. Vendéget fogadni olyan szobában, ahol vetetlen ágy van, illetlenség.
álszemérem - Érdekes, hogy az oktalanul szemérmeskedők általában elviselik az erotikus giccset, a meghökkentő nemi vonatkozásokat tartalmazó szövegeket is. Mindenben a természetest kell követnünk. A művészetben az erotikus témát a magas színvonal jellemzi.
ápolatlanság - Semmilyen divatos ruhadarab, parfüm, szagtalanító szer nem takarhatja el az ápolatlanságot. A piszkos nyak, köröm, az izzadságszag, a dohánybűz, a zsíros arcbőr, a borotválatlanság, a romlott fogak szaga visszataszító. A víz, a szappan, a fogkefe, a ruhakefe és egyéb ápolószerek és eszközök ma már hozzáférhetők. A középkorban fehérneműt is ritkán váltottak az emberek, az egész testre kiterjedő mosdás csak a 18. században vált szokássá. Férfi és nő egyaránt adjon magára, otthon se járkáljon pizsamában, pongyolában, ügyeljen arra, hogy ne legyen illúzióromboló. Ápolatlan kéz, láb, fog, haj - nem anyagiak függvénye.
ápolt - Az ápolt ember rokonszenves, és bizalmat ébreszt. (Az ápolatlanra ennek ellenkezője érvényes.) Mi szükséges ehhez? Víz és szappan. Törülköző, fogkefe, fogkrém, fésű, borotválkozó szerszám, nőknél némi kozmetikai szer. Általában mindez könnyen beszerezhető. De mindennél fontosabb: a beidegződött szokás. Aki nem szokta meg a naponkénti többszörös mosdást, a borotválkozást, az önápolást - az rendetlen, rossz szagú, csúnya, sőt visszataszító. A tisztaság nemcsak fél egészség, hanem szépség is.
ásítás - Udvariatlanság. Társalgás közben nem illik ásítani. Ha elkerülhetetlen, tegyük kezünket a szánk elé és kérjünk bocsánatot. (Ne elnézést, mert ez utólag képtelenség.) Az ásítási ingert is le lehet küzdeni, lehet csukott szájjal is ásítani.

B
babona - Nem illetlenség, hanem butaság. Nem szabad másokra rákényszeríteni. A tizenhármas szám, a kéményseprő, a fekete macska és egyéb babona sem szerencsét, sem szerencsétlenséget nem jelent. Örömpótlóként vagy félelemkeltőnek használni felesleges.
babrálás - Szoktasd le magad arról, hogy beszélgetés közben valakinek (vagy saját magadnak) a ruhagombját, ruháját, táskáját és egyéb holmiját babráld. Parancsolj a kezednek. Ne simogasd minduntalan az állad, a hajad, hajtincsed, ne kapard képzelt vagy valódi pattanásodat, ne piszkáld folyton a körmöd, ne pödörd a bajszod, ne rágd a körmöd, mert sajnálni fognak idegállapotodért. És különben is: roppant idegesítő annak, aki látja.
banda - Nem társaság. Tagjai elvesztik az ellenőrzést maguk fölött: hangoskodnak, lökdösődnek, hahotáznak, fütyülnek, őrjöngnek, visítanak gátlástalanul, felelőtlenül. Tehát nagyon illetlenek.
bankett - Valakinek a tiszteletére vagy valamilyen esemény alkalmából rendezett ebéd, vacsora, ünnepi lakoma, fogadás, amelyre délután és az este folyamán is sor kerülhet.
bál - Régen nagyobb szabású táncmulatság, ahol tánc közben nem volt egyenjogúság: a férfi vezette kiválasztott partnernőjét. Az akkori illem azt is előírta, hogy a férfi, aki nem egyedül, hanem társaságával ment a bálba, köteles volt a társaságához tartozó minden nőt táncra kérni. A hölgyválasz tréfás jellegű, ritka báli epizód volt.
baráti kölcsön - Baráttól illik kölcsön kérni. Visszautasítani nem illik, csak abban az esetben, ha a kölcsönkérő már megszegte egyszer-kétszer a tartozás visszafizetésének szabályait. Ez legtöbbször egyben a barátság végét is jelentheti.
becstelen látogató - Ha a látogató szándéka nem becsületes, nem feltétlenül kötelező számunkra az udvariasság. Nyugodtan kirúghatjuk a lakásunkból. Ennek legegyszerűbb változata, hogy megkérjük, távozzék. Ajtót nyitunk neki és esetleg felsegítjük a kabátját. Erőszakoskodókkal szemben, jó, ha segítséget hívunk. Magunknak is illik segíteni a másoknál alkalmatlankodókkal szemben.
becsületsértés - Bírósági eljárást vonhat maga után. Ha nem irtóznánk a hosszas és nyilvános eljárástól, bizonyára sűrűn felkeresnénk ilyen panaszunkkal a törvényszéket. Sokszor lehülyézik, egymás jó édesanyját szidják, és még rengetegféle módon sértegetik egymást úton útfélen az emberek. Mi a teendő? A párbajozás ideje már rég lejárt. Próbáljuk a sértegetőt jobb belátásra, ha már elkövette a sértegetést, bocsánatkérésre bírni. Ha nem megy, forduljunk munkaközösségünkhöz, valamely közösségi szervezethez, amelynek a sértegetővel együtt tagja vagyunk, és ne hagyjuk annyiban a dolgot, mert a napjainkban elharapódzó becsületsértést csakis szigorú felelősségre vonással lehet megállítani.
Behínia - Szatmári Sándor Utazás Kazokiniában című utópisztikusszatirikus regényében az az országrész, ahol behínek laknak. Illemszabályaik szerint nyilvánosan enni szégyen, szükségleteik elvégzése természetes dolog, nincs mit szégyellni ezen. Az érzelemmentes, ésszerű természetesség hívei, a miénkhez képest fordított logika szerint nyugodtan felborítják az őszinteség és a tapintat egyensúlyát. Ha erre kellőképpen nem vigyázunk, időnként mi magunk is könnyen Behíniában találhatjuk magunk.
beismerés - Ha rájössz, hogy vitatársadnak van igaza valamiben, ne tétovázz, feltétlenül ismerd el. Emiatt nemhogy lenéznének, hanem éppen ellenkezőleg, nagyra értékelnek majd. Az, aki mások nyilvánvaló igazságait lekicsinyli vagy elkomolytalankodja, és a beismerést nem sokra becsüli - gyenge, gyáva ember.
beleszól - Először is mérlegelnünk kell, hogy meddig terjed a beleszólási jogunk. Mások családi ügyeibe, öltözködésébe, étkezési és egyéb szokásába nem szólhatunk bele. Másodsorban pedig ügyelnünk kell beleszólásunk mikéntjére. A legintimebb ügyekben is adhatunk tanácsot, a legbensőségesebb ügyben is nyújthatunk valakinek segítséget, ha megtaláljuk a módját annak, hogy eljusson értelméhez ajánlásaink lényege és óhajunk: javaslatunkkal az illető érdekét kívánjuk szolgálni. Minden beleavatkozás a mások dolgába, ha parancs: visszatetszést szül, ha kérés, kényelmetlen, de ha együttérző tanács, megfontolásra ajánlott javaslat, akkor: baráti segítség.
belevág - Illetlenség közbeszólással letácsolni vitatársunkat, félbeszakítani okfejtését, mondanivalóját. Türelemmel várnunk kell sorunkra, amikor magunk is „letehetjük a garast”, szóhoz jutunk, hogy ellenérveinket felsorakoztatva védjük a magunk igazát és meggyőzzük álláspontunk helyességéről. A mindegyre félbeszakított társalgás féligazságokat terem, elveszünk a részletkérdésekben, végül is nem vezethet megegyezésre, hanem civakodásra, egymás túlkiabálásához. Ezért a sűrű figyelmeztetés: „Ne szólj közbe, hallgass végig!” Minden közbeszólás előtt jusson eszünkbe a világ összes országában ismert, de ritkán megfogadott kipróbált igazság: „Hallgatni arany.”
belezavar - Aki beleszól, belevág a mások szavába, ha tudatlanul teszi, illemtelen, ha tudatosan követi el, akkor alávaló, hiszen megakadályozza a közös igazságon alapuló megértést. Cselekedjük ennek ellenkezőjét, próbáljuk a mások okfejtésébe beigazodva követni a tisztázandó gondolatot. Így minden vitánk előre vivő, és igazán termékeny gondolatcserévé alakulhat. A belezavarodott embert illik kisegíteni kellemetlen helyzetéből. Ha valóban figyeltünk rá, ez nem lesz nehéz, és valószínűleg hálája sem marad el.
belibben - Könnyed léptekkel bemenni valahova, megnyerő kezdetet jelenthet. Gondtalanság, kiegyensúlyozottság, biztonságérzet árad az ilyen nőből és férfiból. Alkalomadtán élhetünk ezzel a viselkedéssel. De ne próbáljunk belibbenni gyászoló családhoz, templomba, tudományos értekezletre vagy munkahelyünkre későként.
bélyeg - Az előírtnál kisebb értékű bélyeggel levelet küldeni illetlenség. Figyelmes levelező - különösen, amikor külföldre küld levelet - igyekszik szép bélyeget ragasztani a borítékra. Magánlevélhez válaszbélyeget mellékelni sértés.
bemocskol - Beszennyezni, meggyalázni, szóval bemocskolni nálunk, az emberien helyes viselkedést is századdal visszalódító ezredvégi erkölcsi zűrzavarban majd mindenkit könnyen lehet. Azt, aki az ilyenektől elhatárolta magát, szemétdombnak szalagcímben nevezhetik sajtóban, leaktivistázhatják, lekommunistázhatják minden következmény nélkül. A bemocskoló kesztyűjét nem kell felvennünk - régi illem szerint ez a párbajkihívás elfogadását jelentette -, mert a mocskolódónak nemcsak a szája, de a kesztyűje és az érdeke, célja is mocskos. Nézzük az ilyet levegőnek, s mert ez a levegő bűzös, kerüljük társaságát.
bemutatkozás - Ne szégyelljük - bemutatkozáskor például - kimondani érthetően teljes nevünket. Nem illetlenség, ha a nem érthetően bemutatkozót megkérjük, ismételje meg a nevét, hogy megjegyezhessük. Nem jelent kivagyiságot, ha bemutatkozásunkkor a foglalkozásunkat is megmondjuk. Társaságban a bemutatás a házigazda feladata. Férfit szoktak nőnek bemutatni, fiatalabbat az idősebbnek. Először annak nevét mondjuk, akit be akarunk mutatni, aztán azét, akinek bemutatjuk barátunkat, ismerősünket, vendégünket. A nehezen kiejthető furcsa nevűek „magyarázzák”, kössék valamihez a nevüket. Egyedülálló személyt mutatunk be csoportnak és nem fordítva. A régi bemutatkozási szövegek kopottak, modorosak: „Engedje meg, hogy bemutassam...” Bizonyosan úgyis megengedi, tehát a kérés formális, üresjárat a társalgásban. És mi történik, ha nem engedi meg? A régi illemszabályok erről hallgatnak. Manapság fölöslegesnek érzünk minden ehhez hasonló üresjáratot. Ha ismeretlen személyt lakásán keresünk fel, be kell mutatkoznunk.
Benda, Julien - francia filozófus, született 1876-ban, egyik művének fordításával Babits Mihály, a Nyugat című folyóiratban (Az írástudók árulása) nagy vitát indított. Benda szerint: ha az elmúlt évezredek folyamán sok rosszat is cselekedett az emberiség, de azért mindig hitt a jóban. Az illedelmesség javítja az embert.
be nem avatkozás - A nemzetközi politikában használatos kifejezést az illem területén egyféle pengeélen való egyensúlyozással hasznosíthatjuk. Emberi mivoltunkat minősíti, amikor eldöntjük, hogy mihez van és mihez nincs közünk. Például: nőt bántalmaznak az utcán, nyilván segítségére sietünk. De nem avatkozunk be minden utcai verekedésbe. Általában a gyengét, a kiszolgáltatottat, a magára maradt embertársat szoktuk segíteni. Igazságérzetünk, erkölcsi felelősségünk alapján döntünk arról, hogy mikor mit teszünk, mibe avatkozunk. Az atomizálódó közösségek a be nem avatkozás gyakorlatára szoktatnak. Egyesek még azt is beavatkozásnak érzik, ha megjelennek valahol.
beosztott - Ha érzi, hogy a közösség része és megbecsülik: fegyelmezett, aktív, viselkedése természetes. Felettesével szemben nem megalázkodó, nem is fölöslegesen önérzetes, betartja az alapvető szabályokat. Nem nyit be a vezető szobájába kopogtatás nélkül, nem cigarettázik miközben tárgyal vele, előre köszön neki, előreengedi az ajtóban. A vezető férfi és a beosztott nő közötti kapcsolat még kényesebb és mindenben mértékletességet kíván. Nő vezetése alá beosztott férfi kapcsolata vezetőjével sem nélkülözheti az általános szabályok tiszteletben tartását.
bérenc - Az, aki anyagi előnyökért valakinek aljas céljait kiszolgálja, segíti. Viselkedhet látszólag kifogástalanul, nem tévesztheti meg a becsületes embert. Az illedelmes viselkedés szilárd erkölcsi alapra épül; az aljasságot elkövetőnek éppen ez az, ami hiányzik vagy romlott. És ezért határolódunk el tőle, amíg a konkoly és a férges alma sorsára jut.
bestia - Lehet bármily kívánatos és csinos a nő, ha önző és komisz, fenevadhoz hasonló. Tartózkodjunk tőle.
beszédstílus - Mindenkivel beszéljünk udvariasan. Nem hangosabban a kelleténél, de nem is halkan, mert az fárasztó annak, aki hallgatja. Vita közben se emeljük föl a hangunkat. A hangerő nem meggyőző erejű. Viszont az udvarias beszéd nem mesterkélt, nem finomkodó. Ne majmoljuk, ne utánozzuk egymás beszédstílusát, mert könnyen nevetségessé válunk.
beszélgetés - Nem illik egymás szavába vágni és megakadályozni valakit abban, hogy mondanivalóját befejezze. Sokat beszélni nem illik még akkor sem, ha erre mások buzdítanak. Az utcai beszélgetés csakis rövid lehet. Különösen akkor, ha a két beszélgető társaságában olyanok is vannak, akik nem ismerik egymást. Nem illik a társaságunkban lévőt kirekeszteni a beszélgetésből.
beteg - Ne sajnáltassa magát, ne beszéljen vég nélkül a betegségéről látogatói, ápolói előtt, mert hamar megunják és önzését egyre nehezebben szenvedik. A beteget nemcsak a munka alól, hanem amennyire lehet az illem szabályai alól is felmentik. De azért emberi tartását erősítve, igyekeznie kell szépen és jól viselkedni.
beteglátogatás - Beteg hozzátartozónkat, munkatársunkat, osztálytársunkat, barátunkat illik meglátogatni. Nem mindenki lesz beteg, de előbb-utóbb mindenkiből beteglátogató lesz. Fiatalok nem szívesen vállalják ezt az emberi kötelességet. Talán, mert úgy hiszik, hogy jelenlétükkel nem sokat segíthetnek a betegen. Vagy egyszerűen irtóznak a betegtől, összeszorul a szívük a sajnálattól, és nem tudják miként viselkedjenek. Így aztán többnyire az idősebbek gondja a beteglátogatás. Ők tudják, tapasztalták, hogy a beteglátogatás közösségi esemény, az összetartozás, a bensőséges emberi kapcsolatok szükséges kifejezésének alkalma. Elsősorban a betegnek van arra szüksége, hogy ismerősei jelenlétéből erőt merítsen, a barátság és szeretet jeleiből életigenlést, akaratot nyerjen a további küzdelemhez. Különösen a gyerekekből, fiatalokból sugárzó életerőre van szüksége, ezért ne sajnáljuk a vele töltött fél órát. Ennél sokkal több időt nem is szabad töltenünk a betegágyban fekvőnél. A szenvedő beteg általában nem szereti a hosszas látogatást, a sajnálkozókat, az orvosi tanácsokat nyakra-főre osztogatókat, a gyógyszereket, az orvosokat és a kórházi ellátást ócsárlókat. Betegágynál a saját magunk bajairól, betegségeiről hosszan beszélni több mint illetlenség, megcsontosodott önzőségünk nyilvánvaló jele. Ha a beteg maga hozakodik elő betegségeinek részleteivel, hallgassuk türelemmel, és vigasztaljuk.
A beteg látogatói közül elsőbbséget élveznek a családtagok és azok, akikkel fontos, esetleg hivatalos megbeszélnivalója van a betegnek.
Illik ajándékot vinni, örömet szerezni a betegnek. Nemcsak ildomos, de javallott megnevettetni a beteget. A nevetés, a kacagás állítólag a legjobb orvosság. (Kivételt képeznek a frissen műtött olyan betegek, akiknek fájdalmat okoz a nevetéskor használt izmok mozdulata.) Élelmet orvosi engedéllyel adjunk, az ajándékba vitt virág ne legyen erős, bódító illatú. Könnyű olvasmányt, szórakoztató könyvet ajánlatos vinni a betegnek. Amikor már lábadozik, a kiadós beszélgetés, könnyed csevegés, izgalmas pletyka jó hatással lehet a beteg közérzetére.
Nem célszerű, nem is illik a beteg ágyára ülni. Betegszobában dohányozni tilos! A beteglátogató ne várja, hogy vendégként foglalkozzék vele a beteg.
Magunk is lehetünk betegek. Ilyenkor sem árt, ha mértéktartóan viselkedünk. Ne sajnáltassuk magunkat, nem feltétlenül fontos a látogatóknak betegségünk részleteit ismertetni, az operáció helyét-sebét mutogatni. Ha látogatóink társasága fáraszt, nyugodtan elküldhetjük őket, ez nem jelent sértést. Ha civilizáltan tesszük és jól viselkedünk, újra és újra meglátogatnak majd.
betyárkodó - Kihalt emberfajta, akit hol a hitvány viselkedés, hol a szabadság rózsaszínűre festett fuvallata lengett körül. Ami megmaradt belőle: csintalanság, huncutkodás, rosszalkodás, pajzánság gyerekek körében, nők körüli legyeskedés, és helytelenül értelmezett bajtársiasság, amely szerint a cinkosoknak nem szabad egymást elárulniuk.
biccentés - Köszönésnek is megteszi, ha tartózkodást akarunk kifejezni. Régen - mondhatnánk úgy is: hajdanán - köszönéskor bevett szokás volt, aztán még bokázással is megtoldották, a ceremóniás viselkedés főúri szabályai szerint.
biggyesztés - Az ajakbiggyesztés főként a lányok durcásságának jele. Előfordul minden életkorban. Az emberi kommunikációban a szó nélküli lefitymálást, a sértődöttséget mutatja. Ne gyakoroljuk. Ha megszoktuk, próbáljuk elhagyni, mert különben joggal pökhendinek, arrogánsnak, szemtelennek fognak tartani. Legyünk mindenkor nyíltak és szókimondók, de kerüljük a semmi jóra nem vezető durcáskodást, a kihívó viselkedést.
bihéviorizmus - Leírva behaviorizmus a neve annak az elméletnek, amely a lelki jelenségeket főként a feltételes reflexek kialakulásával magyarázza, pedig az öröklésnek is nagy szerepe van egyéniségünk és viselkedésünk kialakításában.
birkatermészet - A méltánytalanságot, a sértegetést ne tűrjük jámborul az ostobaságig. Az ilyen természetű embert a birkához hasonlítják, és gúnyt űznek belőle. Köteles Sámuel két évszázaddal ezelőtt erkölcsi filozófiájában arra int, hogy „... aki magát nem becsüli és eredeti méltóságát nem érzi, azt csak a reménység, a félelem és a haszonkeresés indítja a kötelesség teljesítésére; következőleg mindent szolgai lélekből és indulatból cselekszik, nem pedig a törvénynek tiszteletéből... mert, aki a maga emberi méltóságát érzi, az nem magát becsüli, hanem a maga személyében az emberiséget. Következőleg, magát mások felett nem emeli, de magát másoknál alábbvalónak nem is tartja.”
bitang - Hitvány, jellemtelen, jött-ment csavargó, gazember neve, akinek hazája sincsen. Az erdélyi magyarok és a csángók a kényszerítő körülményeket is figyelembe véve még az ilyen elbitangoltakat is sajnálják, hiszen nélkülük kevesebben vagyunk. „Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, / halni nem mer...” Petőfi ezzel állította talpra a magyart. Nem sértegetni akart, hanem buzdítani.
bizalmas levél - Nem illik másnak megmutatni, mással elolvastatni. Ha tartalma kellemetlen, a címzett visszaküldheti vagy megsemmisítheti. Gondosan ügyeljünk a bizalmas levelekre, hogy más kezébe ne kerüljenek. A másnak szóló levelet nem illik felbontani. Elolvasni még akkor sem szabad, ha felbontva kerül kezünkbe. Ismerőseidet, családtagjaidat tiszteled meg azzal, hogy nem bontod fel a nekik szóló küldeményeket.
bizalmaskodás - Nem azonos a közvetlenséggel, amely hasznos emberi tulajdonság, míg a bizalmaskodás tolakodás, modortalanság. - Ne paskold ismerőseid arcát, a nőket. Ne simogass nyilvánosan, ne ölelj csókolj nyakra-főre mindenkit. Ne karolj a főnöködbe, csak azt tegezd, aki visszategezhet. Keresztnevén csak a veled baráti kapcsolatban lévőket szólítsd. Erre a nők adhatnak engedélyt.
bizonykodás - Állj ki a magad igazsága mellett, de fölöslegesen ne bizonykodj. Az erősködés, meglátásod túlbeszélt bizonyítása sokszor ellenkező eredménnyel járhat, rábeszélésnek tűnik. Érveid tömörsége és logikája inkább szolgálja az igazságot.
bizonytalankodás - A járdáról lelépő gyalogos hirtelen gépjármű elé kerülve határozottságával megmenekülhet az elgázolástól. A tétovaság, a gyenge akarat minden ténykedésünkben bizalmatlanságot kelt. Kétségeinkkel mások viselkedését is befolyásolhatjuk. A határozatlanság meggondoláshiány. Tanulni és szokni kell: használjuk a fejünk, edzzük akaratunkat, hogy elkerülhessük a bizonytalankodást, amely az élet minden területén nehéz próbák elé állítja az embert.
bók - Állítólag még nem ment ki a divatból. A nők szeretik, ha szépnek, kedvesnek, csinosnak tartják őket, és ezt időnként valamilyen elfogadható formában tudomásukra is hozzák. A bókolás nem lehet hamis hízelgés. Az ilyesmi kibújik, mint szeg a zsákból, és kilóg, mint a lóláb. Legjobb, ha szívünkből jövő érzésből dicsérünk és kedveskedünk.
bocsánatosan - Senki sem tökéletes. Figyelmetlennek, feledékenynek, tökéletlennek születtünk. Akkor vagyunk igaz emberek, ha ezt belátjuk, és teszünk róla, hogy hibánkat kijavítsuk és megmásíthatatlan tökéletlenkedéseinkért bocsánatot nyerjünk. Ez utóbbit kérnünk kell. „Nem hull le a karikagyűrű az ujjunkról, nem rokkanunk bele hibánk beismerésébe, még csak a hajunk szála sem meg emiatt.” Az idősebbek szavából kiderül, hogy éppen azért nem történnek meg a fenti bajok, mert van merszünk és becsületünk, hogy bocsánatot kérjünk. Mégsem megy könnyen. Már gyermekkorunkban találkozunk a felnőttek kitartó és fenyegető unszolásával: „Kérj rögtön bocsánatot!” Sokszor a végsőkig ellenállunk. Talán mert azt hisszük, hogy azt, amit elkövettünk, megmásítja, elfeledteti a kimondott szó. Mélyen bennünk él a „szemet szemért” elve. Ha visszaadhattuk a pofont, akkor jöhetett a békekötés. A felnőtt hiszi és tudja: a legtöbbször nem szándékosan ügyetlenkedik vagy sérteget az ember. Azt is tudjuk, hogy a véletlen sértésért is bocsánatot kell kérnünk. Minél hamarabb jön a beismerés, annál könnyebb a megbocsátás. Valakinek a szavába vágsz, beleütközöl, elmulasztod, hogy visszaköszönj, foghegyről válaszolsz kérdéseire, felrúgsz, feldöntesz valamit, nem viszed vissza idejében a kölcsönkért könyvet, indulatos és igazságtalan vagy valamiért, helytelenül, hányaveti módra vagy végletesen fogalmazol - bántasz ezzel. Még mozdulataidban is lehet valami kihívó és sértő. Igyekezz rögtön belátni a hibát, és kimondani a „Bocsánat”, a „Pardon”, a „Scusami”, a „Sorry” szót. Kinek-kinek ahogyan könnyebben megérti. A cinikus bocsánatkérés semmit sem ér, csak tovább rontja a helyzetet. A gyakori bocsánatkérés olyan, mint a fedezetlenül kibocsátott pénz: hígul. És oda lesz a bocsánatkérő szavahihetősége is.
A szándékos sértést ne hagyjuk. Ne viszontsértéssel, káromkodással, hanem határozott visszautasítással, nyomatékos tiltakozással válaszoljunk. Ez annál hatásosabb, minél civilizáltabban tesszük. A súlyos sértés törvénybe ütköző tett, ha tiltakozásunk nyomán sem hajlandó elkövetője megbánást mutatni, bocsánatot kérni, forduljunk ahhoz a közösséghez, amelyhez az illető tartozik. Nem szabad eltűrnie senkinek sem, hogy rosszindulatból, elvakultságból, műveletlenségből valaki vagy valakik emberi mivoltjában kisebbítsék. Akármilyen súlyos is a sértés, nem a sértett dolga a megtorlás. Elégtételt csak úgy kaphatunk, ha kifogástalanul viselkedünk minden helyzetben még a legközönségesebbekkel szemben is.
bocsánatkérés - Bármennyire igyekszünk, időnként mégis elkövetünk illetlenséget. Jó, ha rögtön bocsánatot kérünk. Ezzel elejét vehetjük a helyzet további elmérgesedésének. A bocsánatkérésnek csakis tisztességtudó viselkedéssel és szerénységgel együtt van értéke. A gyakori bocsánatkérő őszinteségét előbb-utóbb megkérdőjelezik, joggal hiszik róla, hogy gúnyt űz az illedelmességből. A bocsánatkérőnek nem szükséges megalázkodnia. Kiskorú gyermek sértő viselkedéséért a szülőnek kell bocsánatot kérnie, hiszen nem eredményesen nevelte gyermekét. A bocsánatkérőnek illik azonnal megbocsátani, és valóban el kell felednünk azt, hogy megsértett.
bólogató - Kételkedést vált ki a mindenre bólogató. Akármennyire is jólesik valaki állandó igenlése, tudnunk kell, hogy a magunk igazságait csakis az ellenvetések tüzében erősíthetjük. A mindenkor bólogatónak ne higgyünk, mert véleménytelensége kényelmességét, szolgalelkűségét takarja. Sajnos a Bólogató Jánosok nem előre viszik, inkább gátolják a világot az előrehaladásban. Illedelmességük ilyenformán fordított előjelű.
borkóstoló - Pincelátogatáskor a gyakori kínálás, később a mértéktelenség hatása általában lelombozó. A gazdának illik felbecsülnie vendégei borfogyasztó képességét, a vendégnek illik ismernie a sajátját. Jobb helyeken tanítják a borivást. Ennek egyik kellemes formája a borkóstolóval egybekötött kirándulás. A borgazda felelősséget vállal azért, hogy vendégei kellemesen érezzék maguk. Az ital nem arra való, hogy ártson.
borotválkozás - Eddig egyszerűnek tűnt a szabály: aki borotválkozik, azt rendszeresen tegye, lehetőleg legyen mindig frissen borotvált. Ehhez hozzásegítik az embert a különféle, jó minőségű borotvagépek. De a visszatérő szakálldivat mellett újabb keletű az állandósított borosta divatja. Ez a se nem szakállas, se nem sima arc is lehet gondozott. Az elhanyagoltságot ne próbáljuk néhány napos borostával az új divat mögé bújva elfogadtatni. A készakarva borostás férfi is, ha ad magára, naponta igazítja arcszőrzetét.
borravaló - Vendéglőben általában a számlán szereplő összeg tíz százalékát hagyjuk a pincérnek. (Olaszországban, Dél-Amerikában, Egyiptomban 20 százalékra is felmehet.) A borravaló nem kötelező, de általában elfogadott és elvárt. Van, ahol feltüntetik a számlán, beleszámítják a végösszegbe. Ilyenkor a vendégnek nem kell azon gondolkodnia, hogy mennyit is adjon a pincérnek.
bosszúállás - Gyakori, különféle fokú viselkedésgyengeség eredménye. Önhatalmú, időnként kegyetlen megtorlás valamely elszenvedett vagy vélt sértésért. Olykor valakivel vagy valakikkel való dacolás és bosszantás. Aki bosszúállásra hajlamos, valójában kisszerű, gyenge ember. Örömöt lelni a bosszúban nagyfokú műveletlenség.
bőbeszédűség - Betegség. Az egyre gyorsuló élet nem tűri a locsogókat, az önmagukat ismétlőket. Aki elfeledkezik erről, utálatossá, unalmassá válik. Az elmúlt fél évszázad erkölcsrontása termelte ki a cselekvő helyett örökösen csak beszélőt, a gondolatcserélő helyett a szószátyárt, az elemző helyett a tárgytól sokfelé elkalandozó semmitmondót, aki a végeérhetetlen megbeszélések hangadója. Az ilyen, magát előszeretettel politológusnak nevező az élősködők fajtájába tartozik, cselekvésképtelenségét nem magyarázza, nem menti, de mások feladatáról, teendőiről mindent tud. Konkrétumok sűrű szembesítésével időpazarló viselkedése mérsékelhető.
böfögés - Többször egymásután is böffenteni nálunk bárdolatlan viselkedés. Úgy tenni, mintha ez nem történt volna meg: gyávaság, amely az élet minden területén kiütközik az ilyen emberből. A japánoknál a böfögés annyira természetes, hogy nem tekintik neveletlenségnek.
bratyizás - Fölöslegesen senkivel se bizalmaskodjunk. Régen szokásos volt az emberek közötti három lépés távolság. A testközelség bizonyos lelki közelséget is jelenthet, de a pajtáskodáshoz sem elegendő csak az egyik fél közeledése. A bratyizás helyett ajánljuk a nyílt és őszinte barátságot.
búcsú - Távozáskor illik búcsút venni. Vendégségben először a háziasszonytól, a házigazdától, majd a vendégektől búcsúzunk. A búcsúzást nem célszerű elhúzni, mert ezzel indokolatlanul távol tartjuk a háziakat a többi vendégtől, a vendégeket a társaságtól. A kapuban, az ajtóban hosszan búcsúzni határozatlanságunk jele, illik előbb eldönteni: megyünk vagy maradunk.
bukás - Nagy tévedéseinket is vállalnunk kell. Az újrakezdés beismeréssel, kíméletlen önértékeléssel kezdődhet. Ilyenkor mutatkozik meg igazán az ember jelleme.
buli - Házibál vagy házimuri is lehet az illendőség határain belül, ha józanul viselkedünk. Jó, ha megkezdésekor felelőst állítunk, általában a házigazda szokta ezt magára vállalni, aki az esemény előtt tudatja a szomszédokkal, hogy azok esetleges megbotránkozásának elejét vegyék. A bulin „egekig” emelkedhet a jókedv, a játék, és ilyenkor megbocsátják a túláradó hangerőt is. De ne feszítsük a kellemes együttlétet ellenőrizhetetlen tombolásig, orgiáig, mert ezek következményei a legtöbbször beláthatatlanul siralmasak.
búsmagyarkodás - Ne szenvelegjünk népünk gyászos múltja, jelene és jövője miatt, nem érdemes kigúnyoltatnunk ezért magunkat. Különben sem sokat ér. Inkább szóljunk és cselekedjünk nagyjainkkal: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül.”

C

célszerűség - Az illendőség egyik mozgatórúgója. A célszerűtlen viselkedési szabályok kikopnak a gyakorlatból. Ennek túlhajtásában óvjon az intés: a cél nem szentesítheti az eszközt!
célratörő - Olyan ember, aki egyenességgel, nyíltsággal, tárgyilagosan viselkedik a társadalmi kapcsolatokban. Nálunk olykor neveletlennek hiszik, máshol elvárják és az illető javára írják. A németeknél például ezt jelenti: becsületes, nem hazug.
cigarettázás - A dohányzásnak ez a formája aránylag gyorsan elterjedt, óriási hasznot hozott és sokfelé állami monopóliummá vált. A század elején még nem szerepel a lexikonokban, napjainkban a tüdőrákos megbetegedések statisztikailag is bizonyított okozójaként talán visszaszorulóban van. Növekszik a nemdohányzók száma, de az elszívott cigarettamennyiség is. Egyes országokban a nők vezetnek a cigarettázásban. Ezért a szenvedélyért évente százezrek életükkel fizetnek.
A cigarettázás viselkedésre való hatását figyelve megállapítható, hogy a gyerekek a felnőtteket utánozva szoknak rá, később cselekvéspótlóként használják a pubertás korban, mert nem tudják mihez kezdjenek a kezükkel, felnőttkorban pedig a befele fordulás szándékával szívesen babrálnak, szöszmötölnek a tüzet kívánó cigarettával, amelyből füstöt lehet szívni, azt körülményesen megjáratni a tüdőben, kifújni, a meggyűlő cigarettahamut helyére pöccinteni stb. A cigaretta kipróbált időhúzó, látszatelfoglaltságot nyújtó eszköz, határozatlankodók, a döntéseket nehezen kigondolók szívesen élnek vele. Sajnos számos alkalmat teremt ahhoz, hogy különböző módon áthágjuk az illendőség határát. Minél erősebb a cigarettázóban a nikotinéhség, annál önzőbbé válik, egyre nehezebben tud magának parancsolni. Ott is dohányzik, ahol nem szabad. Olyanok is akadnak szép számmal, akik a gyerekekre sincsenek tekintettel: „Majd kiszellőztettek! Jó?!” megjegyzéssel már nyúlnak is cigarettacsomagjuk után. A tisztaság ellenségei is nagy számban közülük kerülnek ki, amennyiben elszórják a hamut, a legkülönbözőbb helyen könnyedén megszabadulnak cigarettacsikkjüktől, nem törődnek ennek sokszor felbecsülhetetlenül káros következményeivel. A civilizált országokban kötelező feltüntetni a cigarettacsomagokon: A dohányzás ártalmas az egészségre! Azt, hogy illetlenség, sehol sem említik.
cím - Postai küldeményeinken fontos a pontos cím. A lakáscímnek pontosnak kell lennie, nem különben az újra divatba hozott hivatali rangnak és bizonyos mértékig immár a társadalmi rangnak megfelelő megszólításnak is. A hadseregben sértésnek minősül, ha kisebbítjük rangjában a megszólítottat, ha a főhadnagyot kapitánynak nevezzük, még eltűri valahogy, hiszen várományosa a magasabb rangnak, de a lefokozást rossz jelnek tartja mindenikük. Az erősen konzervatív intézményekben igen kényesek a nagyméltóságú, főtiszteletű és más tiszteletet parancsoló megszólításokra. Jó, ha erről idejében tájékozódunk. A rangjelzéseknek megfelelő viselkedésnek külön etikettje van. Nagy jövőt nem jósolnak ennek a már rég avítt viselkedésmódnak. Beteges tünetként címkórság a neve, amelyet századunk második felében eredményesen gyógyítottak.
címzett - A címzett megszólítása valamikor sok gondot okozott a levélírónak. Ma a „tisztelt” és a „kedves” kifejezéssel mindenki megszólítható. A családtagok és a szerelmesek megszólítása a „drága”, „drágám”, az „édes” és még sok száz ötletes, ki-ki által érzelmeivel feltöltött, maga alkotta kedveskedő szó. Illik ebben egymással versenyre kelni.
cikornya - Viselkedésben a túlzott cifraság, a kacskaringós megoldások, a szóvirágos társalkodás és a dagályosság éppen olyan, mint minden túlzás: a várttal ellenkező hatást eredményez. Hasonló az ilyen ember ahhoz a gépkocsivezetői vizsgán mindent az előírásnak megfelelően végrehajtó jelentkezőhöz, akit hibátlansága ellenére sem engedtek át a vizsgán, mert a szabályokat vakon alkalmazva, végül túlzott lassúságával gátolta a közúti forgalmat.
cifra káromkodás - Fölösleges túlzás, hiszen a káromkodás sem dicséretes tett, hanem inkább önuralomvesztésből hirtelen felindultsággal elkövetett hangszennyezés. Cifrázva némi tehetséget akar sejtetni, eltúlozva, kigúnyolva a káromkodókat, intő példaként olykor mosolyt fakaszt.
cinizmus - A cinikus ember filozófiája. A cinikus hajlamos az igénytelenségre, belső függetlenkedésre, kiábrándult, eszmények nélküli, az illendőség határát gyakran túllépi. Magatartását gyakran a mindent megvetés jellemzi. Nehéz szót érteni vele, de ne használjuk saját fegyverét vele szemben, hanem viselkedjünk toleránsan, türelmesen, hiszen többnyire átmeneti állapotról van szó, a cinizmust is gyógyítja az idő.
cipőpróba - Nem illik cipőt meztelen lábra próbálni. Egészségtelen is, mert elősegíti a gombás fertőzések terjedését. Civilizált helyen otthonról hozott harisnyában próbálnak könnyű szandált is. Aki ezt elmulasztja, annak a cipőeladó egyszeri használatra próbaharisnyával szolgál.
cipősarok - Magas vagy alacsony sarok a divat: vigyázzunk, hogy cipőnk sarka ne legyen soha félretaposott, kopott. Következménye a csúnya járás. Nyilvánvalóan nagyfokú hanyagságot és illetlenséget mutat ez is.
civakodás - Kellemetlen látvány. Aki gyakran teszi és hosszan veszekedik, pörlekedik indulatokat kelt maga körül, és ennek „levét” sajnos nemcsak maga issza. A veszekedés rossz szokás, mert a vége általában verekedés és az öregedés: „Aki sokat veszekszik, hamar öregszik.” A veszekedéshez legalább két ember kell. Az az okosabb, aki hamarabb abbahagyja.
copf - A hajfonat divatja változik. Egykor férfiak, később nők viselték, legújabban mindkét nembeliek. Félig kopasz férfiak hajfonata kissé erőltetettnek tűnik. Az illendőség nem fér össze a mértéktelenséggel.
cuppanós - Csókból hangoskodót adni vagy kapni nem egyéb feltűnéskeltésnél. Mikor ildomos a cuppanós csók, ezt nem nehéz eldönteni. Az oltár előtt, a házasságkötés polgári ceremóniáján nem hangulathoz illő. Ha kisgyerek arcán csattan, kedves játék, örömteli szeretetet áraszt.

CS
csábító - Ha egyén, és célja nem tisztázott, illik neki ellenállni. Ha tárgy, és megszerzése nem becsületes módon történik, úgyszintén. Manapság a kereskedelem tele van mindenféle csábító áruval. Aki gyenge, nem képes ellenállni a csábításnak, felrúgja a szükség diktálta beosztással eltervezett költségvetését és előre nem látott pénzügyi bonyodalmakba keveredhet. Az erős csábítást csakis erős akarattal lehet a józan viselkedés kereteiben legyőzni.
családban - Otthon is tudnunk kell jól viselkedni. Családi körben sem szabad lebecsülnünk az illemszabályokat. Ne legyünk ízléssértők, ne használjunk durva szavakat, trágárságokat. Viselkedéskultúránk alapja a szülők példamutatása. Nevelni a gyermekét valójában csakis az a szülő tudja, aki önmagát megismerve kijavítja előbb saját hibáit, rossz szokásait és mindenben példát mutat.
családi ügyek - Idegeneknek elmesélni, előttük megtárgyalni nem illik. Otthon, azokkal együtt, akikre tartozik, annál inkább. Családi vitáinkban ne kérjünk fel kívülállót döntőbírónak. Ha nyugalmunk kedves ilyet ne vállaljunk. Perpatvar, veszekedés jobb, ha a családban marad.
családi ünnepek - Névnap, születésnap, házassági évforduló, népi ünnepek. Nem illik megfeledkezni róluk. Legjobb, az év elején megjegyezni ezeket a dátumokat naptárunkban.
csalárd - Álnok, két- és többszínű, aki a csalás szándékával mutatja a szépet, vizet prédikál és bort iszik. Ezredvégi erkölcsromlásunk eredményeképpen, kisebb-nagyobb mértékben mindenki ezt teszi. És az is kétszínűségünk jele, hogy még magunknak sem valljuk be kétszínű viselkedésünk. Nyíltan véleményt mondani az ilyenekről nem engedi a rosszul értelmezett tolerancia, és az, hogy évtizedekig félelemben éltünk, mert nem tudtuk, mekkora a hatalma annak, akit erkölcsünk alapvető normái szerint el kellett volna ítélnünk. Levetkezni a csalárdságot csakis az igazság maradéktalan kinyilvánításával és olyan meggyőző civilizatorikus szinten lehet, amikor már nem kell tartanunk senki bosszújától. Ma még klikkek gondoskodnak arról, hogy a sunyítás, a jópofaság, a szembe mosolygást követő hátak mögötti ökölrázás, lefitymálás, leszólás, ledorongolás és a rosszindulatú mellőzés gyakorlatát éljük.
csalhatatlan - Magunkról ezt hinni nagyképűség. Másról ezt állítani csakis sokszori próbálással lehet. Csalódások, csalóka látszatok, csalások óvnak meg a további tévedésektől, de azért viselkedjünk a lehető legoptimistább módon mindenütt és minden helyzetben.
csapat - Sokféle van. Szelleme a kiscsoportos együttlét, a közös cselekvésben való összeforrottság, az emberi kapcsolatok olajozottsága. És az illendőség laboratóriuma is lehet.
csapzott - Ha nem készakarva értük el, hogy külsőnket jellemezze, akkor sem illik akárhova így beállítani. A „skatulyából” kihúzott ember társaságát inkább kedveljük, mint az elhanyagoltét, a csapzottét. Mielőtt belépünk valahová, illik tükörbe pillantani.
csatakos - Ahogy az illendőség velejárója a tisztaságigény, úgy illetlenség az elhanyagoltság. A nadrágszárra, harisnyára felcsapott sár sokat ront megjelenésünkön. A legjobb védekezés ellene utcáink, helységeink tisztasága volna. Nem lehetetlen ez, számos ország előrehaladott köztisztasága nyújt követendő példát. Addig is sűrűbben kell használnunk a ruha- és cipőkefét.
csendháborítás - A csendzavarás súlyosabb formája. Ne bömböltessük rádiónkat, kazettofonunkat, mert észre sem vesszük, hallásunk károsodik, és szomszédaink megutálnak. Szimfonikus hangversenyen papírzacskóval zörögni neveletlen csendzavarás. Ablakba kitett hangfalat dübörögtetni, utcán rikoltozni, éjszaka randalírozni csendháborítás, melyet törvény büntet. Jó, hogy sokba kerül az illetlenség, ha büntetik.
csendőr - Az illedelmes csendőr megfelel nevének. Ha a csendnél többet akar, minden bizonnyal emberellenessé válik, a hatalom kiszolgálójává, és úgy teremt csöndet, hogy belénk fojtja az igazságot.
csengetés - Ennek is van illeme: lehet félénken, nyugodtan, kitartóan, követelően és riadtságot okozva csengetni. Amerikában élő néni hibás magyarsággal találóan minősítette a környék gyerekeinek idegpróbáló szórakozását, amikor felemás nyelvén így fogalmazott: „Ezek a kis gonoszok, állandóan rángatják a bell-emet!” Többszörösen és kitartóan csengetni nemcsak illetlenség, hanem hiábavaló. El kell fogadnunk a házigazda jogát, miszerint lakásába nem mindenkit enged be.
cserediák - Viselkedjen szerényen és arra gondoljon, hogy házigazdaként, amikor mindent viszonoznia kell, nem lesz könnyű dolga.
cseresznyézés - Bölcs közmondások szerint urakkal, úrral, de még másokkal sem jó egy tálból cseresznyézni. Nemcsak azért, mert jelképesen is szemünkbe köpik a magját, hanem a közösködés miatt, amely sűrűn nézeteltéréshez, kapkodáshoz vezet. Hasonlítható ez a közös ló esetéhez, melyet nem ésszerű tartani.
cserkész - A jólneveltség példaképe. Különösen az a vonzó benne, hogy sűrűn jó cselekedetekre vállalkozik. A jótett már magában etikus. Nemes egyszerűségű viselkedése szilárd erkölcsi alapokra épül.
csikk - Cigarettavéget akárhol eldobni nemcsak szemetelést jelent, hanem tűzveszélyt is. A dohányzás ártalmait felfogó emberiség a cigarettázókat külön helyre - dohányzó helyre, szakaszba, utazófülkébe stb. - szorítja, ahol a csikket illik a hamuzóban elnyomni.
csintalan - A pajkos, fegyelmezetlen, szertelen, rakoncátlan gyermek az illem határán pengeélen táncol. Áthágja időnként a határokat, megvágja magát furcsa cselekedetei élében - így tanul a gyermek, hogy kiegyensúlyozott felnőtté váljon. Egymagában nehezen, közösségben könnyebb ezt megtanulni. Szóljunk rá a csintalan gyermekre. De nem akárhogyan, hanem szeretetünk melegével, hogy könnyen, vidáman idomulhasson a példát mutató felnőttekhez.
csipa - Nem mindig a mosdatlanság jele. Lehet hurutos szemek velejárója. Társaságban ne mutogassunk a hozzánk közelállóra szemtörlésre biztatva, mintha valami illetlen dolgot követett volna el, hanem feltűnésmentesen kérjük meg, tüntesse el a csipát szeme sarkából. Ha tiszta zsebkendőjét elkérve, vagy még inkább steril vattát szerezve magunk végezzük el a tisztogatást, bizonyára hálásan fogadja segítségünket.
csípő - A női csípőcsont körül kidomborodó testrész játéka lehet túlzottan kihívó. Az illendőségen túl ez visszatetszést kelt, ezért bánjunk csínján vele. Táncban ma már minden szabad, de a folytonos riszálást, „csípődobást” megszokni nem érdemes, mert még szakmai elferdülést láttat.
csirkefogó - Haszontalan, hitvány, semmirekellő ember. Régen, amikor eredeti jelentésében használták ezt a szót, nagyobb megvetés illette a csirke tolvajt, mint a lókötőt, akit különben már akkor életrevalóbbnak tartottak. Az okos tolvajok mindig tudták, hogy nem érdemes - nem illik! - kis dolgokat lopni: „Ha lúd, legyen kövér!” Ettől függetlenül, minden ilyesfajta „neveletlenséget” törvény büntet.
csodabogár - A különcködést is nagy adag illetlenség okozhatja. A kivagyiság nem vállalja a hasonulást, megszegi az emberek egymás közti viselkedésének szabályait, nevetségessé válik. Ez lehet a mentsége, ezzel gyógyítják.
csomag - Ne vigyünk több csomagot magunkkal, mint amit a mások segítsége nélkül elbírunk. Vonaton csak az ülőhelyünk fölötti csomagteret foglalhatjuk el, autóbuszban még kevesebbet szállíthatunk, repülőn borsós árat kell fizetnünk minden 15-20 kilón felüli poggyászfölöslegért.
csoport - Tömegben az erő. Talán éppen ezért a csoportnak előnyt kell adnunk. Nem illik megbontani a sort - különösen a sorban haladó gyermekek csoportját -, szétválasztani a párosan vagy a karonfogva haladókat.
csók - Mikor illedelmes az első csók? A régi illemtanok ezt is holtbiztosan előírták. Merthogy az első csók nagyon sokat jelenthet vagy nagyon keveset. Szülők, testvérek, barátok, ismerősök unos-untalan összecsókolózása nem lehet őszinte. Nem hihetjük, hogy nem érzik, nem tudják vagy elfelejtették, mire jó igazán az, ha ajkunkkal érintjük egymást! A Keletről elterjedt, férfiak közötti csókolózás többnyire visszataszító, ízléstelen. Ölelkezéssel, nyelves csókkal, ahogyan például a mongoloknál láttuk, émelyítően furcsa. Hagyományainktól (a férfiak között a puha kézfogást is enyhén utáljuk) távol állanak az ilyen szokások. Az erotikus csók magánügy. Az illendőség úgy kívánja, hogy lehetőleg ne a nagy nyilvánosság előtt gyakoroljuk.
csőcselék - Régen a népet illették ezzel a lekicsinylő kifejezéssel. Pedig a történelem során a legkülönbözőbb társadalmi kategóriájú emberek váltak csőcselékké. A tömeg fékevesztett tagjairól van szó, akiknek egyéni felelőssége a gyakorlás hiánya miatt elveszett, erkölcse fellazult. Jaj az emberiségnek, amikor ilyen polgárok jutnak hatalomra.
csöcsörészés - Nők mellét nyilvánosan fogdosni nem olyan veszélyes, mint kovácsműhelyben tapogatni, de kétszeresen illetlenség: annak a részéről, aki ezt teszi és annak a részéről is, aki ezt engedi.
csörtetés - Hajdanán a vadkan, manapság a társadalmi ranglétrán előre igyekvők loholása, harcias viselkedése. Tűz, víz, jámbor szokások, illem az ilyet meg nem állítja. Túlhajszolt, túlbeszélt, túlügyeskedett állapotukban leesnek maguktól. Ezért jó, ha mielőbb félreállunk útjukból.
csúcsforgalom - Jó modorú ember ilyenkor még figyelmesebb és előzékenyebb, mint máskor. Ha mindenki ilyen volna, örömteljesebben, akadálytalanul zajlana az élet.
csúnya ember - A kellemes külsejű ember is lehet csúnya, visszataszító. Különösen, ha rosszul viselkedik. A velünk született csúnyaságot gyógyítja, feledteti a megnyerő modor, nyíltan egyszerű magatartás.

D
dac - A sértett önérzeteskedést tudnunk kell abbahagyni, ha a sértegető megbánja tettét! Még nehezebb szeretni ellenségeinket, üldözőinket, rágalmazóinkat, a gonoszokat. Tótágast áll ilyenkor az emberi indulat. Az emberek egymás elleni küzdelmében szokatlan fogás a reánk zúdított követ kenyérrel viszonozni. A gyakorlat egyenlőre ellenáll az elképzelésnek. De a hit, hogy a világot így megváltoztatni, javítani lehet, erős. Ez is egyféle dac. Célját tekintve mindenképpen jó irányú.
dadogás - Beszédhibás, illetve ideges kényszerből akadozva beszélőt ne utánozzuk, ne gúnyoljuk, ettől még inkább dadogni fog, vérig sértve nehezen értjük majd, mit akar mondani és - barát helyett - ellenséget szerzünk.
dátum - Minden levél és irat köteles tartozéka. Helye fenn a levél jobb sarkában, vagy a levél végén, baloldalon van. Iratoknál fenn, az intézmény vagy vállalat fejléce alatt.
dedikáció - Nemcsak könyvet, hanem fényképet, zeneművet, képzőművészeti munkát stb. is lehet ajánlással ellátni. A dedikált könyv szép, végleges ajándék. Nem illik továbbajándékozni. Ez annyira közismert szabály, hogy még az antikváriumba sem szoktak ilyen könyvet beadni. Előbb kitépik belőle az a lapot, amelyen a dedikáció áll!
dendi - Írva: dandy. Az a férfi, aki túlzásba viszi az eleganciára való törekvést, és modorában is aprólékosan finomkodó: környezetében visszatetszést kelt. Emberi tulajdonságunk nyilatkozik meg ebben is: nem szeretjük a végleteket.
dezodoráló - Vigyázzunk az izzadságelleni átható, émelyítő, kihívóan tömény illatára. Ebből is megárt a sok. Aki ad magára, mindig ugyanazt az alig illatos szagtalanítót használja, amely minél finomabb, annál drágább.
dézsmál - Önző zugevők kapkodó illetlensége, a viselkedésben rossz jel, hiszen mutatja, hogy az ilyesmire hajlamos egyén képtelen magának parancsolni, primitív ösztöneit nem tudja fékezni.
dicsekvés - Az dicsekszik, aki elismerést akar magának szerezni. Leggyakoribb a gyermekeknél. Nagy részük kinövi. Akik gyerekesek maradnak felnőtt korukban, nem tudják, hogy munkájuk, hőstetteik, véltsikereik, kalandjaik elismertetéséhez nem elég az öndicséret. Így aztán hiábavalóan fáradoznak. Viselkedésjavításban alkalmazott jó módszer szerint, ha időnként tudatosan kerüljük azt, hogy magunkról szóljunk, ha nem ejtjük ki órákig, esetleg napokig az én, engem, enyém, nekem, magam stb. szavakat, lassan leszokunk a dicsekvésről, és hallgatóink arcáról akkor eltűnik az unalom vagy a kényszeredett figyelem, és az őszinte érdeklődés légkörében készen állnak majd bármilyen hasznos gondolatcserére.
dicséret - Nem kell fukarkodni vele, ha „nyugtával dicséred a napot”, ha „a macska dicséri a háziasszonyt”, ha „a mű dicséri a mestert”.
Az őszinte dicséret visszafogott és gondolatgazdag, de sokszor kritikus is.
diplomácia - Hajlamosak vagyunk arra, hogy színlelésnek, álnokságnak tartsuk. Pedig lényege az, hogy komoly ellentétek esetén ne szakadjon meg két fél kapcsolata. „Úgy bánj ellenségeddel, mint akiből barátod lehet, és úgy bánj barátoddal, akiből ellenséged lehet.” A keleti diplomácia egyik aranyszabálya ez. Caragiale tömören így fogalmazott:„Szakadatlan háborúban élünk: harcban ellenségeinkkel, fegyverszünetben barátainkkal.” Sajnos, ez így igaz. A diplomatikus ember kerüli a következő szavakat: igen, nem, soha, mindig. Ha bírál, nem személyeskedik, hanem tényekkel igazolja állításait. Munkahelyen, politikában kénytelenek vagyunk diplomatikusak lenni. Igaz baráti kapcsolatainkban a nyíltság, a szókimondás, a segítő bírálat a kötelező.
diszkó - Már régóta népszerű tánchely, még sincs írott szabály arra, hogy ott miképpen kell viselkedni. Ez is mutatja, hogy a fiatalok táncösszejövetelein a természetesség, a jóérzés és a mindenben szükséges kulturált jó modor a divat. Különben a táncillem napjainkra már sokat egyszerűsödött, mert többnyire nem olyan „összeolvadós” páros táncot járunk, hanem inkább amolyan közöst, amikor mindenki kedvére „rázza” magát. Mintha közeledtünk volna a népi táncokhoz, őseink táncos kedvéhez, a „vígan lakáshoz”, amikor a tomboló (táncoló) sokaság búfelejtőnek használta a muzsikát, a táncot és az ivászatot. Háromszáz-egy-néhány évvel ezelőtti rendtartás szerint „Az, ki a táncban egymás eleibe rendkívül ugrik, avagy az, ki a táncban megöleli a lányt és elejti, ő lévén az oka, fizet 50 dénárt”... „Az, ki mást nyakon csapna, avagy haragra indítana, 80 dénárt fizet.” Dénárunk is kevés, ezért ne utánozzuk a régiek reguláit, hanem próbáljunk a közelmúltban érvényes szabályokból napjainkban érvényes illemet teremteni.
Régen a bálban a férfi odalépett a leányzó mamájához, engedélyt kért, aztán megkérdezte: „Szabad?” A lány biccentett, és máris mehettek táncolni. Ma a körülményeskedést leszokva, ha azt látjuk, hogy egy lány nem táncol, akkor arra mérget vehetünk, hogy szabad, csakhogy valamilyen okból éppen nem táncol. Különben pontosan azért jött a diszkóba, hogy táncoljon. Ehhez pedig nem feltétlenül fontos, hogy felkérje valaki, hiszen a csoporttánc is divat. Ami pedig a biccentést illeti, a mai lányok már régen megtanultak beszélni. Így aztán az sem megbotránkoztató, ha a lány odalép a fiúhoz: „Táncolsz velem?” - „Kösz.” - mondja az illedelmesen sem bőbeszédű fiú, és máris táncolnak. A lekérés régen úgy történt, hogy a lekérő fiú a táncoló pár elé lépett azon az oldalon, ahol egymás kezét fogta a pár, udvariasan fejet hajtott, elmotyogott valamilyen varázsigét a férfi felé, utána fejet biccentett a nő felé és meghajolt. Ha mosolygott közben ezen, ez azért volt, mert a jövőbe látott, a mi jelenünkbe, amikor hasonló ceremóniákon mi is csak csodálkozni és mosolyogni tudunk. Mert további értékes pillanatokat veszített életéből, amíg kivárta, hogy a táncoló pár abbahagyja a táncot, elbúcsúzkodnak stb. Ehhez képest a diszkóban fergeteges az élet, a lekérés sem igen szokásos, amúgy is egymás mellé sodródnak, rázódnak a párok, ha éppen azt akarják. Egyik fél sem vezet, lehet, hogy a feltételezett egyenjogúság elismerésének jegyében. Ha kézen fogva táncolnak, akkor valamennyire igazodnak egymáshoz. Persze, illik tudni a régi táncokat (tangó, angol valcer, keringő, foxtrott stb.). Manapság csaknem elfogadott, hogy illetlenség dohányozni. Mert nemcsak a saját tüdőnket mérgezzük vele, hanem a kifújt füsttel a másokét is. Tánc közben kétszeresen is illetlenség a cigarettázás. Pohárral, üveggel, kisebb hordóval részeg emberek táncolnak. Ilyen szerencse nem fordulhat elő a diszkóban, ahol többnyire hűsítőket nyakalnak a tánckedvelők. De azért a diszkóban is előfordul sokféle feltűnési viszketegség, ízléstelenség, sőt közönségesség is. Illendő ezt szóvá tenni. Néha egy fejcsóválás is elég ahhoz, hogy „vígan lakó” társunk túlzásából észre térjen.
Falusi tánchelyen, családi mulatságokon igazodnunk kell a helyi szokásokhoz. Nincs belőlük olyan sok, hogy barátunk vagy ismerősünk rövid idő alatt ne ismertethetné a feltétlenül szükségeseket.
diszkréció - Tapintatos titoktartás. A jól nevelt ember fogalmához társul. Több mint a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” bölcsessége. A diszkrét emberrel nincs sok baj, annál több bajt kever az indiszkrét.
disznó - Sértegetésként sohasem sertés, hiszen disznólkodik az ember. Aki ilyenek közé keveredik, elkorpásodhat, és képletesen megeszik a disznók. A kövér disznó azt sem tudja, mitől hízik, pedig makkal álmodik, és haszna csak akkor van, amikor a fösvénynek: halála után. Különben is az emberi disznó felháborítóan viselkedik, borzasztó, trágár, undorító és hazug. Az élet pedig még németül is egy nagy sweinerein - disznóság. A sertés lehet gyönyörű is, az élet pedig általában szép, de a disznó-ember soha.
díszpinty - Az eredményes szövőmadár rokona, tele van vele a közélet és az egyszerű ember hócipője. Különleges elbánáshoz szokott, nehogy szemébe mondd az igazat, csakis mérhetetlen tehetségéről szólj, apró emberségéről mélyen hallgass, mert színes tollát borzolva rád küldi tapsoncait. Az ilyen bármihez kezd, az zseniális, akármit csinál, hivatalból nagy tiszteletnek örvend. Nyugodj bele, hogy tekintélyén fészkel mindhalálig.
divat - Szépséghajhászás szüli a divatot, a divat irányítja ruházkodásunkat és szokásainkat, amelyek koronként változóak. Aki ki(fel)tűnni akar, hivalkodóan divatos. Aki nem követi a divatot, ezzel válik feltűnővé. A divatfit lekicsinylő kifejezések: arszlán, dandy, jampec, huligán, punk stb. Nem illik túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítani a divatnak. A divathóbortban szenvedőt divatbolondnak tartják. Egy régi divatkrónikás véleménye szerint: „Nem az a divat, ami szép, ami a divat az a szép!” Diornak viszont úgy tűnik, hogy a divat a nővel együtt született. Mielőtt megszólnánk a divatot, gondoljunk a francia közmondásra: „Hóbortos, aki kitalálja az új divatot, de még a bölcsnek is utánoznia kell.”
divatos - Minél inkább divatos valami, annál hamarabb kimegy a divatból. A szabályt erősíti a kivétel. Például a farmernadrág, amely huzamosabb ideje kedvenc ruhadarabjaink egyike.
dobolás - Ha ideges vagy, ne dobolj az asztalon. Miközben ezzel önkéntelenül próbálod nyugtatni magad, a környezetedben lévők vércukra rohamosan és ijesztően emelkedni fog. Mihez kezdesz majd akkor, ha mindenikük önkéntelenül dobolással próbálja nyugtatni önmagát?!
dogma - Az illemben nincs és nem is lehet mereven értelmezhető szabály. Az illemszabályok átértékelése, átalakítása, megújítása mindannyiunk érzésgazdagságából adódik, ha a saját személyünkről a másokkal szembeni viszonyunkban elfogulatlanul tudunk ítélkezni. A változó világban mi magunk és viselkedésünk is akaratunktól függetlenül állandóan változik. Ha nem teszünk semmi olyat, amit másoknál látva elítélünk vagy magunkra nézve sértőnek tartunk, az illemszabályok aprólékos ismerete nélkül is megközelítőleg helyesen és szépen viselkedünk.
dohányzás - 1576. július 16-án Mehmed aga vezette III Murad szultán Erdélybe küldött követségét. Állítólag őseink ekkor láttak először duhan-t használókat. (Kővári László 1586-ot ír.) Nyolc évtizedig addig próbálták az utánzást, amíg rászoktak a „dohány-italozás”-ra, és elhitték, hogy a dohány tisztítja az agyvelőt, erősíti a szemvilágot, elűzi a bánatot, a pestist, a gondokat, az unalmat... Ma már mindenki ismeri a nikotin káros hatását, mégsem mind tudnak leszokni a dohányzásról. Egyre inkább betegségnek minősül. És a helytelen viselkedés indítékának. A szenvedélyes dohányos a fellépő nikotinéhség következtében sajnálatra méltónak mutatkozik, önzően viselkedik. Kimutatták, hogy miattuk a nem dohányzóknak is rengeteg füstöt kell nyelniük. Minél erősebb dohányos valaki, annál érzéketlenebb: rágyújt a nem dohányzó lakásában, kórházban, gyerekszobában, eldobja a cigarettacsikket, elszórja a hamut. Viselkedésén azzal nem sokat javít, ha előbb formálisan engedélyt kér, utóbb elnézést vár. Egyre inkább szenvedélyének él. Legújabban a dohányos már sajnáltatja is magát, mert képtelen leszokni a cigarettáról, és a korlátozások következtében rendre kiszorul mindenhonnan, ahol az egyre nagyobb számban nem dohányzó embertársai nem szívesen látják és szenvedik másokra káros kedvtelését. A megrögzött dohányos akaratgyengeségét próbálja leplezni azzal, hogy kisebbíteni igyekszik a dohányzás káros voltáról szóló tudományos tájékoztatás adatait, minimalizálja a veszélyt. „Mi különbség van egy nem dohányzó és egy dohányzó ember hullája között? A nem dohányzó halott egészségesebb!” Olcsó vicc. Növekszik a nem dohányzók száma, de nő az elszívott cigaretták száma is. Valamiféle válságot sejtet, hogy egyre több nő dohányzik. Pótcselekvéshez folyamodnak lelki válságban? A legolcsóbb szenvedélyhez? Az igazság az, hogy a dohányipar kitűnő, és a kábítószergyártással ellentétben engedélyezett üzlet. Hogy mennyire az anyagi haszon hajtja a dohányzás rossz szokásába a soron következő nemzedékeket is, mi sem bizonyítja, mint a cigarettagyártás sokfelé állami monopóliuma. Nálunk 1989 decembere után „világszínvonalra” emelték és mértéktelenül alkalmazták a cigaretták reklámozását a tévében is. Nem nehéz kikövetkeztetni azt, hogy kinek jó ez! Valójában mindannyian szenvedjük a káros szenvedélyek haszonélvezőinek emberellenességét.
Korszerű felfogás szerint az embert nem szabad semmitől sem eltiltani, de felvilágosítani, megértetni vele, hogy egyénre és közösségre káros szenvedélyét korlátozza - ez több mint szükséges. A cigarettacsomagokon ezért illik feltüntetni, hogy a dohányzás káros az egészségre. Aki pedig ezt a mások kárára is cselekszi, azt a közösségnek minden eszközzel törekednie kell leszoktatni az önzésről.
dopping - A sportversenyek alapvetően etikus légkörében az ajzószerek használata becsületbe ütköző cselekedet. A tiltáson és eltiltáson kívül a versenytársak és a közönség megvetését is joggal maga után vonja.
döf - Ha valaki annyira neveletlen, hogy parasztnak mondják, annyira szembetűnő a viselkedése, hogy „döf”, jobb ha sürgősen magába száll és jó ideig a szigorú szerénységet gyakorolja. Elég, ha figyelmesen körülnéz és lát is a világban: a jól neveltek, a helyesen viselkedők példáját akárki könnyen követheti, mert nagy általánosságban bebizonyosodott, hogy mindenkinek van magához való esze!
dölyf - Az önteltség lábon járó sértés. Az ilyen ember gyáva és tudatlan, magamagát sem ismeri. Valamennyi tudás szerénnyé tesz, a szerény pedig tovább gyarapodhat jó tulajdonságaiban. Ezek tudatában megfelelően viselkedhetünk társaságában.
dumás - Sok a fölösleges beszéd, nyelvünk megzabolázása nem könnyű. Azt, hogy mindenbe beleszólunk, mindenbe belekotyogunk, amikor lényegében semmi mondanivalónk nincsen, személyiségünk akaratlan elpocsékolásának tekinthetjük, hiszen haszontalanul elszivárog belőlünk a tartalom. Ibrăileanu mondta: „Aki szavakban, mozdulatokban, apró tettekben mindegyre kiönti a benne felgyülemlő érzéseket, éppen olyan alkalmatlan rendszeres, nehéz, hosszú időt kívánó feladat elvégzésére, miként alkalmatlan nehéz vontatásra az a mozdony, amely minden nyílásán szakadatlanul kipöfögi a gőzt.” Szoktassuk magunkat a tömör beszédhez, hagyjunk másokat is beszélni, élni, tartsunk időnként szó-diétát.
düh - Állati ösztön. Az ember uralkodik: magán, a helyzeten, a környezetén. Az erős ember sohasem mutatja ki dühét. Ennek legegyszerűbb magyarázata az, hogy gondolkodni képességével legyűri saját, primitív ösztönét. Az önuralom nem velünk született tulajdonság, állandó gyakorlattal bámulatosan kifejleszthető.

E
egocentrikus - Mindent csak a maga szempontjából értékelő, elbíráló, elfogadó és támogató, nagyon önző (egoista) ember viselkedése kirívóan illemtelen. Ugyanis az önzetlenség, az előzékenység, a felülemelkedettség sugallják a jó modort, az embertársainkhoz való helyes magatartást.
egyenesség - Nyíltsággal, becsületességgel párosul. Egyenes emberhez nem fér a hazugság. Rosszul értelmezett toleranciát hirdető körökben, az egymást ajnározók klikkjeiben az egyenesség, a nyíltság, a szókimondás megbotránkozást kiváltó bűn, de a mögöttes rágalmazás gyakori, a képmutatás velejárója. Az egyenes embernek, akár a szókimondónak „betörik a fejét”.
egyéniség - Egyéni tulajdonságaink között értékmeghatározó az illedelmes viselkedés. Enélkül bármennyire értékes belső tulajdonságokkal is rendelkezünk, nagy egyéniség nem lehetünk. A szerénységből, a mások tiszteletéből táplálkozó viselkedési gyakorlat nemessé teszi az embert.
egyiptomi illem - Szeretik a konzervatívan öltözködőket, türelemmel várnak és várakoztatnak sajátos illemük szerint. Névjegykártyánkon jó, ha arab szöveg is van. A kézfogás mindenkinek kijár. Vigyázat! Illemük szerint nagy borravalókhoz szoktak.
egyoldalúság - Az ilyen barátság és szerelem megalázó. Belátni és bevallani mindkét félnek idejében ildomos, mert az egyoldalúság szolgai és kiszolgáltatott viszonyt eredményez, amikor rendszerint elmérgesedik minden emberi kapcsolat, és az illedelmes válás helyett botrányos szakítás következik.
elárusító - Munkájához tartozik az előzékeny viselkedés, érdeke, hogy a vevő vásárlási kedvét illedelmes magatartásával növelje. Amikor nem volt mit árusítania nálunk, fokozatosan átalakult beképzelt felsőbbrendű lénnyé, kegyeltjeit (nem önzetlenül) a pult alá félretett készletből szolgálta ki, és végül kiszolgálóból árukiosztóvá alakult át. Munkaideje után maga is vásárlóvá vált, és elvárta az udvarias kiszolgálást, amelynek a több évtizedes visszafejlesztés eredményeképpen - nyoma veszett. A napjainkban gyarapodó árukészlet még nem hozta meg az eladószemélyzet magatartásában a várva várt változást. A civilizált kereskedelem évezredes szokásait lerombolni könnyebb volt, mint újra gyakorlattá tenni. Ehhez nem elég az árubőség, hanem tudati változásnak kell bekövetkeznie, amikor a társadalomban önként vállalt szokások állandósítják, hogy ki kiért van, és mikor érdemes egyik embernek a másikat kiszolgálnia. A civilizált kereskedelem az egész életet átható civilizált életmód függvénye.
elavul - Az illemszabályok nagy része elavul - az illem soha.
elbűvöl - A különlegesen jó modorú ember olyan ritka jelenség, hogy varázslatra képes, elbájolja társaságát. A helyesen szerény, mindenben mértékletes viselkedést elsajátítva mindnyájan lehetnénk ilyen varázslók. És akkor kapcsolataink csupa örömöt nyújtanának, életünk tündérkerti boldogságban a humanizmus magasabb szintjén folyna.
elegancia - Ízlés, akarat és anyagiak kérdése. Balzac írta: „Az igazi elegancia úgy viszonyul a keresett eleganciához, mint a természetes haj a parókához.” Az egyszerű, a természetes mindig elegáns. A feltűnő, a hivalkodó csak törekszik az előkelőségre, valójában ízléstelen.
elemi illedelmesség - Kerüljük el a szándékos sértésnek még a látszatát is. A legapróbb illetlenségért is kérjünk rögtön bocsánatot.
elfelejtés - Emlékezőtehetségünk véges, de minduntalan erre nem hivatkozhatunk, ha ígéretünket nem tartjuk be. Tartsunk rendet teendőink sorában. Erre való az előjegyzési naptár és a különféle Pro memoria feliratú cetlik, jegyzetfüzetek, hangrögzítő készülékek stb.
elfogultság - Úgy tűnik, átmeneti korok rákfenéje. Valaki valakinek vagy valakiknek érdekből vagy csak szórakozásképpen rossz hírét kelti, ezt ellenőrizetlenül elfogadva, illetve nem a tényeket mérlegelve, hanem a tényközlőkkel szembeni bizalmunkra alapozva elfogultsággal viszonyulunk a szóban forgó egyénhez vagy közösséghez, a befeketítettnek, a megrágalmazottnak semmi esélyt nem adva a védekezésre. Kényelmes kiközösítő magatartás, hiszen nem kötelez színvallásra az, akivel szemben elfogultak vagyunk talán nem is tud erről. Az ilyesfajta viselkedésficam nemcsak közösségromboló hatása miatt rendkívül veszélyes, hanem mert visszahatva alkalmazójára, azt magatartásában sunyítva, részrehajlóvá, kétszínűsködővé teszi. Sok esetben a megmagyarázhatatlan kölcsönös elhidegülések kiindulópontja lehet az elfogulatlanságra való nem elég kitartó törekvés.
elgépiesedés - A helyes viselkedés nem lehet az illemszabályok gépies alkalmazása. Az emberi kapcsolatok egyedisége és végtelen különbözősége minden esetben sajátos lélekbeli közeledést feltételez, illendőségünket jóérzésünk alakítja a helyzetnek megfelelően. Az elgépiesedett társadalomban menthetetlenül elmagányosodik az ember.
elhízás - Sokszor illetlenség, mert gátlástalan zabálásból ered. A kövér ember többnyire felületes, tunya, pöffeszkedő. A nők elhízásának oka élettársuk lebecsülése is lehet.
elkanászodás - Ha megszokjuk a durva beszédet és viselkedést, a disznók között még lehetünk hangadó, vezető, úr - az emberek társaságában nem. Dönteni kell: ki hol érzi magát jobban.
elodázás - Az Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra ellentéte. Olyan határozatlanság, amely bizonytalankodást, gyávaságot, sunyítást, mögöttes érdeket takar. Nemcsak ésszerűtlen, hanem ebből adódóan illemtelenség is.
előnyszabály - Játékban a sértett felet védi, más kapcsolatunkban a gyengébbet. A nyilvánvalóan gyengébbet nem bántja az erős; a férfi a nőt, a felnőtt a gyermeket, az épkézláb a testi fogyatékost. A szép viselkedés megköveteli a fölényről való lemondást.
előre köszönés - A fiatalabb előre köszön. De nem szép, ha ezt az idősebb mindig elvárja. Nagy egyéniségek, híres emberek között számosan voltak, akiket nem lehetett megelőzni a köszönésben. A nőnek mindig a férfi köszön előre. De tanárának és az idősebb férfinak: a nő. Végül is a figyelmesebb és előzékenyebb mindig előbb köszön. Valószínűleg ismeri az ilyen ember bölcs közmondásunkat: „Amilyen kalappal köszönnek, olyannal fogadd.”
előzékenység - „Ha nincs elegendő előzékenység benned ahhoz, hogy udvariasan viselkedj mindenkivel, légy udvariasabb a beosztottjaiddal, mint a veled egyenlőkkel, mint a feletteseiddel. Ha nem vagy udvarias a veled egyenlőkkel vagy feletteseiddel, csupán illetlenséget követsz el, amit ők megtorolhatnak; a beosztottjaiddal szemben tanúsított udvariatlanság kegyetlenség és gyávaság, mert olyan fájdalmat okoz, amelyet nem lehet visszaadni.” (Ibrăileanu) Az előzékenységnek semmi köze a „nemek harcához”, egyenlőségen és kölcsönösségen alapszik: segíts másoknak, hogy neked is segítsenek.
előzés - A közúti járművek forgalmát pontos szabály rögzíti. Az egyik súlyos szabálysértést, a szabálytalan előzést a rendőrség szigorúan bünteti. Szabálytalan előzésre ne biztassunk senkit, még akkor sem, ha szabad az út. A közlekedési szabályok ellenében ne előzékenykedjünk, mert ez beláthatatlan következményekkel járhat.
elragadtatás - A düh és az indulat túlzásokra, helytelen beszédre és cselekedetre ösztönöz, ezért érzelmeinken uralkodni nagyon fontos, kialakítása önnevelésünk egyik célkitűzése kell hogy legyen. A gyönyör által kiváltott elragadtatás és önfeledt lelkesülés hatásában kevésbé bántó. A dühös ember külsőségekben megmutatkozó, a gyönyörködő inkább befelé forduló.
elsőbbség - A buszmegállóban a leszállóké az elsőbbség. Adjunk helyet nekik, és akkor könnyebben megy majd a felszállás. A belépővel vagy a valahova bemenővel szemben a kifelé tartóknak előnyt kell adnunk, hiszen helyet adnak nekünk.
eltehénkedés - Még istállóban is illetlenség. Munkahelyen, társaságban „tartsuk magunkat” szépen.
ember - Nő vagy férfi. A nő legyen nőies, a férfi férfias. És ezen felül mindnyájan legyünk kedvesek, ápoltak, tapintatosak, előzékenyek, türelmesek, határozottak és erélyesek. Ha levetkőzzük nemünkre jellemző pozitív vonásainkat - legbecsesebb emberi vonásainkból vetkőzünk ki.
erkölcs - Magatartásunkat irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, illetve ezek megvalósulása. A jó erkölcs általában becsületességet, megbízhatóságot, hűséget, a jó és a rossz különválasztásának képességét és helyes viselkedést jelent. A nevelés folyamán alakul, fejlődik, finomodik és elmélyül erkölcsi érzékünk.

-------------------------

A SZÓTÁR  ITT ELÉRHETÖ

mek.oszk.hu/01500/01552/01552.htm