Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Muriéi Jensen A menyasszony új ruhája

2010.08.02

Muriéi Jensen
A menyasszony új ruhája
Charlotte szörnyen érezte magát, amikor vőlegénye, Tray faképnél hagyta
az oltárnál.  De ami most jön, még
rosszabb: részt kell vennie egykori vőlegénye esküvőjén. És mivel mostohaanyja azt állítja,  hogy Charlotte
közben házasságot kötött, még férjre is szüksége van. De miért pont ellenségének,  Dereknek  kell  ezt a
szerepet vállalnia...?
1. FEJEZET
Olyan az életem, akár egy szappanopera. - Charlotte Morreaux egyedül ült nyitott
fehér Bugattijában, és Los Angelestől északkeletre,  egy erdő  borította völgyben
autózva a helyzetén gondolkodott.
A gazdag örökösnő beleszeret apja cégének törekvő menedzserébe. A menedzser
a tervezett esküvő napján faképnél nagyja. Míg a nő új életet kezd, kilép apja cégétől,
és menyasszonyiruha-boltot nyit, a férfi beleszeret az örökösnő apja üzlettársának a
lányába. Semmi baj. Az egyes számú örökösnő nem haragtartó.  De ott van a kettes
számú örökösnő anyja. Ki nem állhatja az egyes számú örökösnőt, és minden elképzelhető módon igyekszik megkeseríteni az életét.
- Charlotte, segítened kell! - könyörgött Kendra Farnsworth a telefonban. - A
menyasszonyi ruhám egyszerűen iszonyú. Légy szíves, hozzál magaddal néhány ruhát a Kölcsönvarázsból, amikor a búcsúztatóra jössz vasárnap délután. Inkább a te
régi ruháid közül vennék fel egyet, mint ezt a... ezt a vacakot.
Charlotte a háttérben taft suhogását hallotta, és feltételezte, hogy Kendra arrébb
lökte a gyűlölt ruhát.
De hát nem is akartam elmenni a búcsúztatóra, gondolta Charlotte. Nincs az a pénz,
vagy hatalom, vagy ínyencség, ami rávehetne, hogy elmenjek.
-  Bitsy Taté is jön - tette hozzá Kendra megjátszott ártatlansággal. Ennyi erővel
akár pisztolyt  is szegezhetett volna Charlotte halántékának. - Mondtam neki, hogy te
vagy az egyetlen, aki még megmentheti az esküvőmet.
Bitsy pletykarovata a helyi lapban, a Bitsy csemegéi nem utolsósorban annak
köszönhette hírnevét, hogy tudósított Charlotte egy évvel ezelőtti kínos szerepléséről,
amikor faképnél hagyták az oltár előtt. Riporterként Bitsy alapos és kíméletlenül
őszinte volt. Semmi sem kerülte el a figyelmét, semmi sem maradhatott ki a rovatából.
Mint nő, rosszmájúságra hajlott... és barátnője volt Elizabeth Farnsworthnek, Kendra
anyjának.          ,
-  Nagyon költőinek találja ezt az egészet - folytatta Kendra.
Charlotte bosszúsan mosolygott.
- Természetesen elmegyek - felelte megjátszott lelkesedéssel. - Van néhány ruhám, ami biztosan tetszeni fog neked.
Gondolatban már ki is választott egy, az 1890-es évekből való ruhát, ami még
jobban kiemelné Kendra szőke báját. Lehet, hogy Charlotte maga költői és tragikus
benyomást kelt Bitsy Tate-ben, de boltja, a Kölcsönvarázs mindenki csodálatát ki
fogja vívni.
Charlotte lemondó sóhajjal fordult rá az apja birtokához vezető bekötőútra. Ez
majd segít, gondolta, hogy a mátkapár búcsúztatását valamiféle bensőséges játéknak
tekintse. Kendra apja és az övé már akkor üzlettársak voltak a csúcstechnológiával
foglalkozó virágzó cégben, amikor lányaik még gyerekek voltak. Úgy látszott, a két
férfi semmit sem sejt az asszonyaik között dúló ellenségeskedésből.
Charlotte kedvelte Kendrát. Együtt hancúroztak, amikor az apák társas viszonya
közös gyermekkort és ifjúságot kényszerített rájuk.
A két anya között már nem volt ilyen jó a kapcsolat.  Elizabeth bonyolult elvek
szerint válogatta meg barátait mindenekelőtt a származás, a társadalmi helyzet és a
bankszámla határozta meg, kit tart rokonszenvesnek. Ami a legutóbbit illeti, Edward
Morreaux a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelt. Egy észak-dakotai farmernak a
fia volt, ami Farnsworth asszonynak már kevésbé tetszett.  Fontos volt számára, hogy
barátai műveltek legyenek, és türelmesen hallgassák végig, amikor részletesen elmagyarázza legújabb elképzeléseit.
Caroline, Charlotte mostohaanyja  a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírójának
a leszármazottja volt, de ettől még nem hordta fenn az orrát.
Charlotte éppen apjára és Caroline-ra gondolt mosolyogva, amikor megpillantotta
a másik kocsit. Lapos, piros árnyékként suhant feléje egy  mellékútról.
Csikorgott a fék, amint Charlotte megpróbált kitérni. Egy csattanás, előbb előre-,
majd hátrarepült, fém nyikorgása, üveg csörömpölése hallatszott. Aztán egyszerre
csönd lett.
Charlotte hunyorgott, fel sem fogta, mi történhetett. Valaki feltépte a kocsi ajtaját.
- Charlie? Charlie! - kiabálta egy riadt hang a fülébe, közben egy kéz nyúlt a
vállához, majd óvatosan végigtapogatta a karját, a bordáit. Amikor a kéz a melléhez
ért, Charlotte lerázta magáról a bénultságot, a hang felé fordította a fejét, és igencsak
ismerős arcot pillantott meg.
- Jaj, ne! - sóhajtott fel. - Csak nem te vagy az, éppen ma?!
Mélybarna szem nézett le Charlotte-ra. Azután Derek Cabot lefegyverzően elmosolyodott.
- Attól tartok, mégis, Charlie. Hogy vagy?
A férfi a lány térde alá nyúlt, kifordította a lábát a kocsiból, közben vállával szélesebbre tárta az ajtót.
- Szállj ki! Hadd lássuk, rendben vagy-e!
Charlotte megpróbálta lesöpörni magáról Derek kezét.
- Jól vagyok.
- Szeretnék erről meggyőződni.                       ,
Charlotte jeges pillantást vetett a férfira, de az megragadta a csuklóját, és kihúzta
a kocsiból. Azután a lány homlokára tette a kezét.
- Kicsit zavartnak látszol. Szédülsz?
- Igen - ismerte be Charlotte, eltolva magától Derek kezét. - Mindig kiborulok,
ha téged látlak. Mit keresel itt?
- Meghívtak a búcsúztatóra.
- Hogyhogy?
Derek zsebre vágta a kezét.
- Vannak emberek, akik szívesen látnak. Sajnálom, ha ez neked nem tetszik.
Charlotte görcsbe rándult vállizmait mozgatta.
- Zsigeri ellenszenv ez, egyszerűen ki nem állhatlak...  Ó, ez nem lehet igaz! - Beszéd közben megfordult, és egy illatozó eukaliptuszfa törzsére tekeredve meglátta
klasszikus nyitott sportkocsijának harmonikává gyűrődött sárhányóját. Mint anya a
sérült gyermekéhez, úgy szaladt oda.
- Nézd, mit csináltál a kocsimmal!
- Hogy én mit csináltam? - kérdezte Derek méltatlankodva, és a lány mögé lépett. - Aki olyan autót vezet, amely idősebb, mint ő maga, annak lassabban kéne
megközelítenie a kereszteződéseket.
Charlotte olyan hirtelen pördült meg, hogy szőke haja zászlóként lobogott.
- Ez nem kereszteződés, hanem olyan út, amelybe egy kis mellékút torkollik. Ki
száguldozik hatvanmérföldes sebességgel ilyen kanyargós mellékúton?
- Én - válaszolta a férfi. - Dolgom van, ellentétben az  olyanokkal, akik csak úgy
sétakocsikáznak végig a vidéken, s van idejük bőven.
- Te jó ég! - fintorgott Charlotte. - Csak ezt ne kezdd újra! Búcsúztatóra megyünk,
nem üzleti tárgyalásra.
Derek elővette Porschéjából a rádiótelefont. Már el is felejtette, mennyire élvezte
mindig, amikor a lány kiabált vele.  Még szerencse, mert amíg együtt dolgoztak, másképp nem is beszéltek egymással.
- Canyon autójavító.
- Les? Itt Derek. - A férfi rákacsintott Charlotte-ra, aki  homlokát ráncolva figyelte. Szemmel láthatóan nem tetszett neki, hogy Derek kézbe vette az irányítást. - Éppen
most törtem össze egy öreg Bugattit... Harmincegyes? - kérdezte Charlotte-tól.
- Harminckettes - helyesbített a lány.
Derek továbbította Lesnek az adatokat.
- A jobb oldala csúnyán megsérült. Az elülső sárhányó rászorult a gumiabroncsra.
El tudod vinni az utánfutóval? Nem akarom, hogy elvontassák.
- Azonnal indulunk érte.
- Jó. Akkor délután benézek a műhelybe.
- A Porschéval mi van? - kérdezte Les.
- Semmi baja - felelte Derek. - Charlotte egy fának ütközött, nem nekem.
- Mázlista vagy!
Míg Derek behajolt a kocsiba, hogy helyére tegye a telefont, Charlotte karba font
kézzel állt, és úgy nézte, mint földbirtokosnő az engedetlen jobbágyat.
- Talán inkább az én javítóműhelyembe kellene vitetnem a kocsit - mondta.
- A Canyon autójavító a legjobb - egyenesedett föl a férfi. - Azonkívül a biztosítóm velük szokott együttműködni.
Charlotte fölvonta szalmaszőke szemöldökét.
- Tehát elismered, hogy te vagy a hibás?
Derek ezt nem tagadhatta. Túl gyorsan hajtott. Meglátta a Bugattit, rögtön tudta,
hogy ki vezeti, és a keresztút helyett a kormánynál ülő nőre gondolt.
- Persze - válaszolta. - Gyere, hazaviszlek!
Charlotte Derekre nézett, majd megfordult, és kocsijának bal hátsó ajtajához ment.
A férfi érdeklődve nézett utána.
- Kalap ma nincs nálad? - kérdezte a lánytól.
Charlotte három nagy dobozt vett elő a hátsó ülésről, és odaadta őket a férfinak.
Menyasszonyiruha-boltjának, a Kölcsönvarázsnak a fehér-arany emblémája ragyogott rajtuk a délutáni napfényben. Azután ismét lehajolt, és kivett egy kalapot, amelynek színe megegyezett  kosztümje színével. Föltette, megigazította, majd követte
Dereket a Porschéhoz. A férfi a hátsó ülésre rakta a dobozokat, aztán kinyitotta a kocsi
ajtaját, és besegítette a lányt.
- E ruhák egyike fogja tehát megmenteni az évtized esküvőjét -jegyezte meg.
- Honnét tudsz te erről? - nézett rá Charlotte meglepődve.
- Caroline mesélte. Igazán nemes gesztus a részedről, hogy az adott körülmények
között segítesz Kendrának.
Charlotte mély lélegzetet vett.
- Annyira nemes azért nem vagyok. Üzleti szempont vezérel, és Kendra állandó
vevője a boltomnak.
- A bolt te magad vagy.
- Kérlek, hajts a ház mögé, majd a konyhán keresztül megyek be...
De a férfi már meg is állt a déli államok udvarházainak stílusában épült villa oszlopsoros homlokzata előtt. Egy fehér kabátos fiatalember kinyitotta Charlotte-nak az
ajtót, egy másik elvette Derektől a kocsikulcsokat.
Derek belekarolt Charlotte-ba, és megkérte a második inast, hogy vigye a dobozokat a házba.
- Egy hercegnő nem a konyhán keresztül közlekedik - mondta a lánynak. - Azonkívül te valamikor itt éltél. Idetartozol.
- Odabenn - válaszolta Charlotte, míg keresztülmentek a széles verandán - mindenki tudja, hogy Trey Prentiss gyakorlatilag az oltár előtt hagyott engem faképnél.
- Azt hiszem, emiatt neki kellene szégyenkeznie, nem neked.
A lány behunyta a szemét.
- Igen, de ez sajnos  nem így működik. Az emberek csak azt tudják, hogy Trey
vonzó és tehetséges férfi, és én bizonyára valami súlyos dolgot követtem el, hogy így
elijesztettem. Hiszen ő ismét úton van az oltár felé, ha más menyasszonnyal is.
- Mert ahhoz nem kell bátorság,  hogy elvegye Kendrát. Veled másképp állt a
dolog. -Derek megnyomott egy pontot a lány lapockái között, mire az kiegyenesedett.
- Na, gyere! Elő a fagyos mosollyal, amitől mindenki azt gondolja, hogy felette állsz
az egésznek, és semmi sem tud kihozni a sodrodból.
Charlotte nem volt biztos benne, hogy tetszik-e neki ez a helyzetértékelés, de ekkor
kinyílt az ajtó, és Plowright, a komornyik mosolyogva betessékelte őket.
Caroline azonnal ott volt, gömbölydeden, illatosán, árasztva magából azt a meleg
nagylelkűséget, ami őt Charlotte barátnőjévé tette. Megölelte mostohalányát, azután
gondterhelten méregette.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Én igen. A kocsim sajnos már kevésbé. Épp az imént csinált belőle Derek ócskavasat.
Derek mosolygott, amikor Caroline őt is átölelte.
- Charlotte túloz. Két hónap egy jó karosszérialakatosnál, meg egy kisebb vagyon,
és a Bugatti megint olyan lesz, mint új korában.
- Addig is - vélte a lány - görkorcsolyával fogok közlekedni Los Angeles utcáin.
- Char-lie! -A rekedt hangú kiáltás a nappaliból hallatszott, ahol vendégek gyülekeztek.
Mintegy száz fej Charlotte felé fordult. A lány úgy érezte, teljes hét számjegyű
örökségét odaadná, ha most valahol Tennessee-ben, egy elhagyatott hegycsúcson lehetne.
Kendra karcsún, piros gyapjúruhában, akár egy baba, megállt a szoba közepén, és
kitárta a karját, úgyhogy Charlotte kényszerhelyzetbe került: vagy végigmegy a vendégek között, vagy bosszúszomjas elhagyatottként, rossz vesztesként ácsorog tovább.
Odament hát Kendrához.
- Kendra - mondta, színlelt melegséggel a hangjában -, gratulálok. - Charlotte
látta, amint egy vaku villant. Észrevette, hogy Bitsy Taté jegyzetel, Darby Grant, a
sajtófotós pedig újból célba veszi gépével.
- A ruhák az előcsarnokban vannak - tette hozzá mosolyogva.
- Nagyszerű! - Kendra a mellette álló Trey felé nyújtotta a kezét. - Később felpróbálom őket, te pedig megmondod, hogy állnak nekem. El sem tudod képzelni, hogy
ez a ruhatervező, ez a Jean Michel micsoda szörnyűséges holmit sózott rám.
Charlotte nem hitte, hogy Jean Michel olyan borzalmasat alkotott volna. Kendra
megint túloz.
-  Drágám! - Kendra közelebb húzta Treyt. Ez volt az első alkalom, hogy Charlotte
viszontlátta a férfit saját esküvőjének főpróbája óta. Kihúzta magát, mosolygott.
-  Kérlek - szólt Kendra Treyhez -, köszönd meg Charlotte-nak, hogy elhárított a
fejünk felől egy katasztrófát!
Trey Prentiss zavartan mosolyogva kezet nyújtott a lánynak.
-  Szervusz, Charlie! - mondta. - Igazán örülök, hogy segítesz nekünk, azok után,
hogy... nos, úgy értem, azok után...
Charlotte legszívesebben hagyta volna tovább dadogni, de érezte, hogy a helyiségben mindenki őket figyeli, és egyszerűen nem tudott annyira kegyetlen lenni. Kezet
nyújtott hát a férfinak.
-  Szívesen teszem - mondta szilárd, magabiztos hangon. - A Kölcsönvarázs csodaszép menyasszonyt ígér neked.
-  Hát itt vagy! - harsant Charlotte fülébe az apja hangja. - Azt hallottam, volt egy
kis koccanásotok Derekkel. - Vidáman nevetett. - Ennek egyszer meg kellett történnie. Ő mindig siet,  te pedig sohasem tudod, hová akarsz menni.
Edward Morreaux elvett két pohár pezsgőt a pincértől, egyet a lányának nyújtott,
a másikat pedig Derek kezébe nyomta, amikor az közelebb jött. Kendra és Trey arrébb
húzódott.
Edward sugárzó mosollyal nézte a lányát.
- A végén még vállalkozó lesz belőled! Úgy tűnik, elvesztegettük a tehetségedet
azokban az években, amikor mint a Morreaux-Farnsworth cég reklámfőnökét foglalkoztattunk.
- Furcsa - nézett Charlotte Derekre -, hogy erre csak akkor jöttünk rá, amikor
Derek felbukkant. Ha nem adtad volna neki a részlegemet, talán még mindig azt
hinnénk, hogy jól csinálom a munkámat.
- Mindig késésben voltál - mondta Derek halkan.
- Megpróbáltam jó munkát végezni.
- A reklámnak gyorsnak és naprakésznek kell lennie. Te mindig álmodoztál.
- Ez ma már mind tavalyi hó - csillapította őket Edward. - Mindenkinek így a
legjobb. Te most olyat csinálsz, amit szeretsz, Charlie, és boldog vagy, a reklámjaink
pedig késedelem nélkül jelennek meg.
- Charlotte, kedvesem! - A magas, elegáns, egyedi tervezésű kosztümöt viselő
Elizabeth Farnsworth nevezetes ölelésében részesítette Charlotte-ot: ajka sohasem
érintette a másik arcát. - Jól nézel ki - mondta, a barátságos nagynéni benyomását
keltve a körülállókban. Csak Charlotte látta szemében  az ellenszenvet. - Mi újság
nálad?
A lány udvariasan mesélni kezdett a boltjáról.
- Nem - szakította félbe Elizabeth negédesen, de kajánul. - Úgy értem, mi újság
a szerelmi életedben? Alig néhány év, kedvesem, és harminc leszel. Gondolnod kéne
a jövődre! - figyelmeztette, s kárörvendően rámosolygott.
Charlotte kísértést érzett, hogy az összes jelenlévőt megbotránkoztassa, és megmondja Elizabethnek: ez nem tartozik rá. Esetleg kitalálhatott volna valami mesét egy
perzsa hercegről. Vagy beismerhette volna, hogy már egy éve egyetlen férfival sem
találkozott úgy, hogy egy  óra elteltével ne vágyott volna vissza  a tévéje elé. De az
üzlet érdeke mindezt nem engedte meg.
Épp mikor belekezdett  volna egy tapintatos válaszba, Caroline vidáman közbeszólt:
- No rajta, mondd el nekik, Charlie!
Az egyszerű mondat rejtélyesen hangzott, mindenki, aki a helyiségben volt, felfigyelt rá. Edward félbeszakította beszélgetését golfpartnereivel, Trey és Kendra, aki
egy sarokban enyelgett, feléje fordult.
Charlotte-nak fogalma sem volt, mit kéne elmondania, de mostohaanyja sejtelmes
pillantása nem engedte, hogy megkérdezze.
Elizabeth tette meg helyette.
- Mit mondjon el?
Mostohaanyja titokzatos arckifejezése láttán Charlotte rosszat sejtett.
- Hát jó... - Caroline Charlotte hátára tette a kezét, és rámosolygott a kíváncsian
közeledő vendégekre. - Azt hiszem,  Kendrának és Treynek meg kell  osztaniuk
valakivel a jő hírt. Charlotte nemcsak azért jött, hogy menyasszonyi ruhát hozzon
Kendrának... - Caroline először Kendrára, majd Charlotte-ra mosolygott -, hanem
azért is, hogy meséljen nekünk az esküvőjéről.
A helyiségben mindenkinek elakadt a lélegzete, beleértve Charlotte-ot is. Esküvő!
ó, egek! A szappanopera  második része! Szeme sarkából látta, amint Bitsy sietve
jegyzetel. Egy fényképész vakuja megvilágította az arcát.
- Charlotte férjhez megy? - kérdezte Elizabeth láthatóan felháborodva azon, hogy
lányáról elterelődött a figyelem.
- Már férjhez ment -javította ki Caroline elégedett képpel.
- Kihez? - kérdezte Elizabeth élesen.
Maga Charlotte is feszülten várta a választ. Caroline eddig olyan meggyőzően
beszélt, hogy biztos erre is kész a válasza.
De nem, mégsem. Mindig így volt ez Caroline lódításával. Bámulatos könnyedséggel ment el egy bizonyos pontig, de aztán megtorpant. Charlotte mostohaanyja
egyszerűen csak meg akarta mutatni Elizabeth Farnsworthnek, hogy az ő lánya éppolyan könnyen talál magának férjet, mint Kendra. Sajnos nem írta meg végig a forgatókönyvet. A vőlegény szerepét nem osztotta ki.
Charlotte úgy érezte, mindjárt elsüllyed szégyenében, ám ekkor megszólalt mögötte egy határozott, tiszta férfihang.
-  Hozzám-jelentette ki az illető.
Valaki átölelte Charlie-t. Meleg ajkak simultak halántékához.
- Hölgyeim és uraim - mondta a hang -, engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Mrs. Derek Cabotot!
2. FEJEZET
Villogtak a vakuk, amikor a vendégek Charlotte és Derek köré tódultak, hogy
állítólagos házasságukhoz gratuláljanak.
- Hogy képzeled?! - sziszegte oda Charlotte a férfinak, miközben rámosolygott
a barátokra és szomszédokra.
- Fogalmam sincs - suttogta a férfi. Egyik karjával még mindig a lány derekát
fogta, míg a másikat Caleb Farnsworth felé nyújtotta, hogy kezet rázzanak
Edward, aki a szoba másik végében állt, megbocsátó, beletörődő pillantást vetett
lányára. Fejcsóválva nézte a feleségét, aki az izgatott vendégek kérdéseire válaszolgatott.
- Nos, nem történt ez az egész egy kicsit túl hirtelen? - kérdezte Elizabeth gyanakodva. - Úgy értem, azt beszélik, hogy Charlotte akkor hagyta ott a céget, amikor
Edward visszahívta Dereket a New Yórk-i irodából. Egyáltalán nem jöttek ki egymással.
Caroline nevetve vonta meg a vállát.
- Tudod, milyenek a szikrák. Néha  tűz lesz belőlük, máskor csak szép tűzijáték. - Rákacsintott Charlotte-ra és Derekre.
- Mikor házasodtatok össze? - firtatta Elizabeth.
- Egy üzleti úton -  felelte Derek, magához  vonva Charlotte-ot.  - Megkértem, hogy kísérjen el, és aztán úgy döntöttünk, hogy a jövőben mindig együtt fogunk
utazni.
- Mint a mesében! - áradozott valaki.
- Azt hiszem, most már ideje volna... - kezdett neki Charlotte, hogy megcáfolja
a hazugságot.
- ...inni az ifjú párra! - vágott közbe Caroline. - Nagyszerű ötlet. Plowright,
hozzon még pezsgőt, kérem!
- Caroline, ezt nem teheted... - fogott bele ismét Charlotte, hogy véget vessen az
ostoba játéknak.
- Ne mondd, kedves,  hogy nem tehetem! - ellenkezett Caroline mosolyogva. Feldühít az ilyesmi, tudod jól. Hagyj rá mindent Derekre. Nagyszerűen csinálja.
- Hazudik! - suttogta Charlotte. - Te is hazudsz.
Caroline a szemét forgatta.
- Ismételed magad, Charlie.
- Lazíts egy kicsit! - súgta Derek a lány fülébe. - Itt a pezsgő.
Charlotte megfordult, és Derek vidáman csillogó sötétbarna szemébe nézett.
- Derek, ez a hír futótűzként fog terjedni. Holnap benne lesz Bitsy Taté rovatában.
- Néhány nap múlva majd elül az izgalom - válaszolta a férfi nyugodtan. - Most
csak az a fontos, hogy ne hozzuk kényelmetlen helyzetbe a szüléidet.
- Te leszel kényelmetlen helyzetben, ha az egész világ rájön, hogy hazudtál.
Plowright személyesen szolgálta fel a pezsgőt. Derek elvett két poharat.
- Engem nem lehet kényelmetlen helyzetbe hozni. Ezért jó, ha valaki nem törődik
azzal, hogy mit gondolnak róla az emberek. Most pedig szedd össze magad! Sugárzó
ifjú arának kell látszanod.
Amikor mindenki koccintásra emelte a poharát, Caroline rámosolygott a férjére,
aki időközben odajött mellé.
- Azt hiszem, ez az örömapa dolga - mondta huncutul csillogó szemmel.
Edward pillantása elárulta, hogy ehhez lesz még egy-két szava, de mikor a barátaihoz fordult, mosolya őszintének látszott, mint egy olyan apáé, aki meglepődött
ugyan, de akit már semmi sem rendíthet meg.
- Az élet meglepetéseire! - kezdte némi iróniával, mire Charlotte és Caroline
sokatmondó pillantást váltott. - A mindennapok kis csodáira, melyek ott ébresztenek
szerelmet, ahol az ember legkevésbé várná. A varázslatra, ami két nagyon különböző
emberből szerető egységet kovácsol. Mr. és Mrs. Cabotra!
Charlotte rámeredt az apjára. Honnét vette ez!?,, Bár a pohárköszöntőt most rögtönözte, szavai őszinteséget és meghatottságot tükröztek.
- Igyál! - unszolta Derek halkan. - Elizabeth figyel minket.
Charlotte fenékig ürítette poharát, nem engedelmességből, hanem mert szüksége
volt valamire, ami csillapítja az émelyítő érzést a gyomrában. Örült, mikor az általános
figyelem ismét Kendrára és Treyre terelődött. A vendégek ülőalkalmatosságokat kerestek, vagy a padlón helyezték magukat kényelembe, míg a jegyespár kicsomagolta
az ajándékokat.
Charlotte észrevétlenül egy sarokba akart húzódni, de Bitsy felpattant, és odaintette
egy éppen megürült székre a szoba közepén.
- Ne, kérem... - ellenkezett Charlotte, ám Bitsy kemény maradt, és kíváncsi.
- Az emberek kíváncsiak - mondta, és várakozóan nézett Charlotte-ról Derekre. - Érdekházasságról van szó? Inkább részvények, mint szívek kapcsolatáról?
Charlotte nem tudta, mit válaszoljon. A sajtó szókimondása újra meg újra megdöbbentette. De aztán rájött, hogyan szabadulhatnának meg Bitsytől, legalább erre a
délutánra. Kurta pillantást vetett Derek felé, és a férfi rögtön kapcsolt. Egyik kezével
lesöpörte a kalapot a lány fejéről, a másikkal pedig magához ölelte. A körülállók,
Bitsyt is beleértve, megigézve figyelték, ahogy  Charlotte  szemébe nézett. Azután
lehajtotta a fejét, és száját a  lány ajkára tapasztotta.
A csábítás villámszerűén jött. Derek nyelvét a  lány ajkai közé dugta... természetesen csak azért, hogy a  nézők lássák egymás iránt érzett szenvedélyüket, ebben
Charlotte biztos volt. De olyan gyengéd leleményességgel csinálta, hogy ez zavarba
hozta, és felizgatta. Charlotte szeme becsukódott, öntudata kikapcsolt. Minden porcikájával érezte a férfi ölelését, mintha meztelen lett volna.
Amikor Derek fölemelte  a fejét, beletelt egy kis időbe, amíg a lány ismét ki tudta
nyitni a szemét. Derek egyik kezével Charlie tarkóját cirógatva ránevetett Bitsyre.
- Igen - mondta. - Érdekházasság. - Leült, ölébe húzta Charlotte-ot, s megpaskolta a csípőjét. - Olyan üzleti kapcsolat, amiben minden benne van, elhiheti.
Mindenki nevetett, csak Bitsy nem. Tekintete elárulta, hogy őt nem olyan könnyű
becsapni.  Felemelte a poharát, sok boldogságot kívánt nekik, majd Kendrához és
Treyhez ment.
- Ó, istenem! - sóhajtott fel Charlotte halkan. - Nem hisz nekünk.
- Nem akar hinni - helyesbített a férfi, és egyik kezét Charlotte térdére tette. - Az
a gyanúm, hogy csak azért tesz úgy, mert meggyőztük.
- Ez egy kicsit zavaros. De vajon miért ne akarna hinni?
- Mert botrányokkal keresi a pénzét, és a boldog házasságok unalmasak - felelte Derek szárazon. - A lap példányszáma  szempontjából sokkal előnyösebb lenne,
ha Trey összetörte volna a szívedet, vagy az anyád azzal akart volna borsot törni
Farnsworthék orra alá, hogy felhajt neked valakit, aki pusztán érdekből elvesz.
- Pontosan ezt is tette.
- Ezt én tudom, de azt akarod, hogy egész Los  Angeles is megtudja?
- Ó, istenem! - Charlotte legszívesebben felszívódott volna. Fel akart állni, de
Derek visszatartotta.
- Hová mész?
- Megyek világgá. Megváltoztatom a nevemet, új életet kezdek...
Derek átölelte a derekát.
- Nincs semmi vész. Engedd el magad, és bízzál bennem. Nem érzed magad egy
kicsit úgy, mint a mesében?
Charlotte átkarolta a férfi vállát, és mosolygott, mert a sajtófotós éppen rájuk irányította gépét.
- Inkább mint egy rémálomban. És ez mind a te bűnöd.
- Mintha elfelejtenéd Caroline szerepét.
- Caroline kénytelen lett volna beismerni, hogy lódított,  ha te nem lépsz közbe,
és nem jelented ki, hogy a férjem vagy.
Derek a homlokát ráncolta.
- És annak jobban  örültél volna, hogy Caroline felsül, te pedig újra csak az elhagyott menyasszony vagy?
- Most is  elhagyott menyasszony vagyok. Ezen a tényen a színjátékunk semmit
sem változtat. - Sóhajtott. - Nem akarom, hogy Caroline kellemetlen helyzetbe kerüljön, de  nem alkothat magának egyszerűen külön valóságot.
- Érted tette.
- Tudom - felelte Charlotte dühösen -, de most mi lesz? Holnap valakinek, valószínűleg éppen nekem, be kell vallania a sajtónak,  hogy az egész csak tréfa volt.
- Miért?
- Mert nem igaz.
- Ahhoz képest, hogy regényírót megszégyenítő lendülettel népszerűsítettél termékeket a sajtóban, a  felismerhetetlenségig kiszínezve a tényeket, hirtelen nagyon
szőrszálhasogató lettél. Miért nem lazítasz, miért nem veszel egyszerűen részt a játékban?
- A házasság nem játék - oktatta ki Charlotte a férfit.
- Honnét tudod? - vágott vissza az. - Voltál már férjnél?
- Nem - felelte a lány türelmesen -, de ha férjnél lennék, nem tekinteném játéknak.
- Talán éppen ezen bukik meg a legtöbb házasság - vélekedett Derek. - A házastársak elfelejtenek játszani.
- A lényeg az - kötötte Charlotte az  ebet a karóhoz -, hogy megtévesztettük az
embereket.
- Ó, nem is tudom - komolyodott el Derek. - Én mindig is azt gondoltam, hogy
más körülmények között akár járhattunk  volna is egymással. A csók igazolt engem.
Volt abban a csókban valami. Valami, amit Charlotte még azzal a férfival sem
érzett soha, akihez pedig majdnem férjhez ment. Kerülte Derek pillantását, úgy tett,
mintha a vendégeket figyelné.
- Csak játszottunk. Nem volt valódi.
- Játszottunk - ismételte Derek -, mint egy olyan férfi és olyan nő, akinek van
fontos mondanivalója egymás számára.
Ezt érezte Charlotte is, de nem tetszett neki. Hidegen méregette a férfit.
- Ami mondanivalónk volt, azt elmondtuk egymásnak azon a napon, amikor kiléptem a cégtől.
- Az hivatalos volt - jegyezte meg Derek. - Én az életről beszélek, szerelemről
és szeretkezésről.
- Hallani sem akarok erről - felelte a lány durván. De mintha csak vattacsomóval
esett volna neki valami páncélnak.
- Az ajkad mást mondott.
- Ha nem hagyod abba azonnal - fakadt ki Charlotte -, kiabálni fogok, pofon
váglak és felháborodottan távozom a házból. Akkor majd mindenki gondolhat, amit
csak akar.
-  És Bitsynek több napra elegendő anyaga lenne.
Ez igaz volt, de Charlotte erre inkább gondolni sem akart. Kendrára és Treyre
összpontosította figyelmét,  és  igyekezett  tudomást sem venni  Derekről, már
amennyire ez lehetséges volt, hisz a férfi ölében ült.
Hirtelen minden összefolyott a szeme előtt. Erőlködött, hogy ébren maradjon. Idegessége miatt csak három órát  aludt éjjel. A második pohár pezsgőt nem lett volna
szabad meginnia.
Azután egy erős, meleg kéz lassú, megnyugtató körökben simogatni kezdte a hátát,
és Charlotte másodpercek alatt  álomba merült.
Charlotte nem tudta, hány óra lehet, amikor feje  lecsúszott Derek válláról, és kábultan körülnézett az üres, sötét szobában.
- Mi történt?-kérdezte.
- Elaludtál, és én a karomban tartottalak. Mindig erről álmodoztam - mosolygott
a férfi.
Charlotte rákönyökölt Derek vállára, és a szemébe nézett.
- Ez nem álom, Cabot - mondta -, hanem hazugság.
- A kettő között nem olyan  nagy a különbség. - Az álom olyasvalami, ami csak
a fejünkben létezik. A hazugság a legtöbb esetben csak a létezőnek egy újragondolt
megjelenítése. Mindkét esetben egy kis fáradsággal az álom valósággá, a hazugság
igazsággá tehető.
Charlotte rábámult a férfira, és megborzongott.
- Micsoda ijesztő elképzelés!
- Charlie! - kiáltotta Caroline, és felkapcsolta a szobában a villanyt. - Jó, hogy
ébren vagy. Elizabethnek csodálatos ötlete támadt.
Caroline kissé gondterhelt hangja nem igazán illett szavaihoz. Mellette Elizabeth
mosolygott le Charlotte-ra és Derekre.
Charlotte újból hozzásimult álférjéhez. Részben azért, mert folytatni kellett a szerepjátszást, de azért is, mert Elizabeth arckifejezése sejteni engedte, hogy a hurok
tovább szorul körülötte, és Derek közelsége a védettség érzését keltette benne.
- Tényleg? - kérdezte Charlotte. - És mi az?
- Kendra el van ragadtatva a ruháidtól  felelte Elizabeth. - Azt hiszem, hogy a
magas nyakú, vállfodros viktoriánus stílusút fogja választani.
Charlotte bólintott.
- Csak az a baj - folytatta Elizabeth -, hogy semmi sem illik hozzá. Sem a nyoszolyólányok ruhája, sem a csokrok,  sem az asztalok díszítése. Ezért Kendra és én
úgy határoztunk, hogy szerződtetünk téged, hogy mindent a ruhához igazíts. Nálunk
lakhatnál jövő héten, így az egészet ott a helyszínen elintézhetnéd. A pénz természetesen nem számít.
Egy teljes hét Elizabethtel? Még elképzelni is rémes.
- De hát itt van az összes rokonotok, akit el kell szállásolnotok - vetette ellen
Charlotte.
Elizabeth vállat vont.
- Van elég helyünk. - Leült egy székre a fiatalokkal szemben, és megértőn mosolygott. - Mivel épphogy összeházasodtatok, álmomban sem gondolnék arra, hogy
szétválasszalak benneteket. Tiétek lehet a kisebbik vendégház. A nagyobbik a sajtóé.
Charlotte próbálta elrejteni kétségbeesését. Ismerte a Farnsworth-birtokot. A két
vendégház a nagy ház mögött áll, a rózsakert két hosszanti oldalán, és közös út köti
össze őket a nagy házzal. Annak a háznak pedig, ahol az újságírók lesznek, egy nagy
ablaka a kertre néz. Bitsy figyelemmel kísérné minden egyes lépését, amit Derekkel
tesz.
Charlotte megkönnyebbülésére Derek elutasította a meghívást, még mielőtt neki
kellett volna ezt megtennie.
- Sajnálom - mondta a férfi komolyan -, de ki sem látszom a munkából a Farnsworth-Morreaux a Windsor Tech átvételét tervezi. Nem érek rá.
- Szamárság! - Caleb Farnsworth lépett a szobába Charlotte apja kíséretében. Elizabethnek annyi terve van jövő hétre, hogy egyáltalán nem tudok bemenni az irodába. De ha nálunk laksz, és Edward is csatlakozik hozzánk, akkor átnézhetjük a
Windsor Tech javaslatait, és beépíthetjük azokat a szerződésbe.
- Remek ötlet - helyeselt Edward azonnal. Hátba veregette Calebet, és rávigyorgott Derekre. -Hagyjuk ott az idegesítő irodai hétköznapokat! Majdnem olyan jó lesz
ez, mint egy vadászkirándulás.
Elizabeth pislogott.  Caroline  szánakozó pillantást vetett Edwardra. Charlotte
szerint apja hasonlata találó volt: hovatovább vadászok űzte, kimerült vadnak érezte
magát. Könyörögve nézett Derekre, de az csak felvonta a szemöldökét.
-  Hát igen, úgysem volt időnk nászútra - mondta. - Mit szólsz hozzá?
Ravasz, gondolta a lány. Ha visszautasítaná a meghívást, úgy tűnne, mintha még
mindig el lenne keseredve Trey miatt. Ráadásul Derek munkaadói kitűnő ötletnek
tartották az egészet, így ő, az alkalmazottjuk, nehezen mondhatott volna nemet.
De még mielőtt Charlotte válaszolhatott volna, Kendra jelent  meg. Fejét kristályvirágokból és -levelekből álló koronácska díszítette, az ehhez erősített uszály földig ért.
-  Trey elment? - kérdezte suttogva.
-  Igen - felelte Elizabeth. - De meg kellett ígérnem neki, hogy  vacsora után felhívod.
-  Ó, hogyne. - Kendra sugárzott. Végigsimított fehér selyemruhájának pompás
csipkékkel díszített felsőrészén, majd megpördült a szoba közepén.
-  Lélegzetelállítóan nézel ki, Kennie!-jegyezte meg Caleb.
-  Csodaszép vagy - helyeselt Caroline.
-  Ez csak egy kölcsönzött ruha - emlékeztette Elizabeth rögtön a lányát. - Biztos,
hogy ezt akarod?
-  Biztos -jelentette ki Kendra, majd fehér álomruhájában kecsesen megpördült
Charlotte és Derek előtt. - De most mindent  ehhez kell igazítanunk.  Ugye eljössz
segíteni? Kérlek, Charlotte, nagyon fontos!
Charlotte nem szívesen állt rá, de átérezte Kendra aggodalmát. Hiszen az esküvőjéről van szó. Az, hogy neki, Charlotte-nak az utolsó pillanatban kútba esett a házassága, nem változtat azon, hogy Kendrának joga van a tökéletes esküvőhöz.
-  Persze hogy segítek - mondta végül.
Amikor Kendra ruhasuhogás kíséretében távozott, Bitsy jött be a konyhából kávéját kavargatva. Charlotte összerezzent, nem számított arra, hogy az újságírónő még
ott van. Ugy tűnt, Bitsy észrevette ezt, és mosolyogva kortyolgatta a kávéját.
-  Nos, látnom kellett, hogy mi lesz a maga kedves kis előadásából. Biztosíthatom,
hogy a rovatom első oldalán fog megjelenni. Önök ketten tehát Farnsworthéknál maradnak, noha még nászútra sem volt idejük?
Charlotte belátta, hogy hiába minden ellenkezés. De nem felejtette  el, kinek köszönheti kilátástalan helyzetét, és  eltökélt szándéka volt, hogy megfizet Dereknek.
Igéző mosolyt küldött hát a férfi felé, és mutatóujjával végigsimított annak alsó ajkán.
Kezdődhetett a bosszú.
- Minden együtt töltött  pillanat olyan nekünk, mintha trópusi tengerparton volnánk, ugye, drágám?
Derek gyengéden beleharapott Charlotte ujjába. Amikor a lány halkan felkiáltott,
és összerándult, a férfi elmosolyodott.
- Mint a paradicsomban - helyeselt. - Mikor költözünk be?
Elizabeth egy pillanatig méregette őket. Azután kényszeredetten  elmosolyodott.
- Holnap reggel. így ebédnél összeismertethetlek benneteket a többi vendéggel.
- Edwardnak és nekem nem kell odamennünk - szólt közbe Caroline. - Csak
néhány mérföldnyire lakunk tőletek. Ha szükségetek lesz ránk, akkor...
- Szó  sem lehet róla - tiltakozott  Elizabeth. -  A mi házunk nagyobb, mint
ez. - Úgy nézett körül, mintha Morreaux-éknak a déli államok stílusában épült villája
az ő színvonaluk alatt volna. - Van bőven helyünk. És örülnék, ha te is tudnál segíteni
az anyámmal kellene egy kicsit törődni. Azt tervezi, hogy az egész időt a konyhában
tölti. Én nem lehetek mellette, mert egyetlen további kilót sem engedhetek meg magamnak. - Pillantása elárulta, hogy Caroline alakját menthetetlennek ítéli. - Nos,
Caleb, fogjuk a lányunkat, és induljunk!
Mindannyian elkísérték Farnsworthéket az ajtóig.  Derek, nem törődve Charlotte
figyelmeztető pillantásával, átölelte őt. Elizabeth kiosztotta érintés nélküli öleléseit,
és köszönetet mondott Caroline-nak és Edwardnak. Alighogy becsukódott mögöttük
az ajtó, Charlotte odapördült Caroline elé.
- Az ég szerelmére, mit műveltél? - támadt mostohaanyjára.
Caroline nem zavartatta magát.
- Hát, valakinek segítenie kellett rajtad. Elizabeth megkérdezi, hogy mi van veled,
erre te az üzletről kezdesz mesélni.
- Az legalább igaz volt - felelte Charlotte. - Caro, te a szemébe hazudtál egy teljes
házat megtöltő vendégseregnek és újságírónak. Holnap benne lesz az újságban, hogy
Derek meg én összeházasodtunk.
-Charlie, ne kiabálj! - szólt közbe Edward, védelmezőn átölelve feleségét. Biztos vagyok benne, hogy Caroline csak jót akart.
- Apu... - igyekezett lehalkítani a hangját Charlotte. - Holnap Dereknek és nekem oda kell költöznünk Farnsworthék vendégházába, és Kendra esküvőjéig együtt
kell laknunk. Ha netán elfelejtetted volna, nem vagyunk házasok. Még csak nem is
kedveljük egymást.
Edward egyáltalán nem tűnt kétségbeesettnek, és rámosolygott Derekre.
- Jól csináltad, fiam. Már azt hittem, Caro felsül.
- Jól csinálta? - ismételte Charlotte hitetlenkedve. - Csak tetézte a bajt. Megerősítette a hazugságot.
Edward a szemét forgatta, és úgy paskolta meg lánya vállát, mint egy dacos gyerekét.
- Charlie, miért izgatod fel magad? Gondolj arra, mit jelent ez az üzletednek! Ha
az emberek meglátják Kendrát a te ruhádban, özönleni fognak a butikodba. Mindenki
ilyen esküvői ruhát akar majd kölcsönözni.
- És képzeld el, hogy mit fog ebből Bitsy Taté kihozni! - tette hozzá Derek. - Te
leszel az elhagyott menyasszony, aki annyira nemes lelkű, hogy megmenti egykori
vőlegénye esküvőjét.
Caroline bátorítóan mosolygott.
- Azt fogják mondani, csak azért voltál erre képes, mert egy jóképű rámenős fickó
meggyógyította az összetört szívedet.
Charlotte a gyomrára szorította a kezét.
- Rosszul vagyok.
- Meg kell tanulnod együtt élni a hírnévvel -jegyezte meg Caroline nyugodtan.
3.  FEJEZET
- Enyém az ajtó felőli oldal - mondta Derek, amikor követte Charlotte-ot a vendégház hálószobájába.
Charlotte rápillantott a rózsaszín virágos tapétára és az ágyon heverő fél tucat
csipkepárnára, majd megfordult.
r- Mindkét oldal a tiéd lehet - mondta, és a férfi mellett átment a kis nappaliba. A
szoba közepén letette neszesszerét, utazótáskáját és a ruhászsákot, majd átment a
piciny konyhába.
- És te hol fogsz aludni? - Derek az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy Charlotte
vizet enged egy hal formájú edénybe. - A fürdőszoba nagyon mutatós, de nem igazán
kényelmes.
- A pamlagon alszom. - Charlotte a tűzhelyre tette az edényt, és csészéért nyúlt
a szekrénybe.
- Nem lehet kihúzni - mondta a férfi.
- Nem baj. - A lány talált egy cserépbögrét, és most teát, neszkávét vagy valami
hasonlót keresett. - Nem forgolódom álmomban.
- Én viszont alvajáró vagyok - felelte Derek. - A nappaliban sem vagy nagyobb
biztonságban, mint mellettem az ágyban.
Charlotte pillantása elárulta, mit  tart Derek ama próbálkozásáról, hogxoldjaa
feszültséget. Bármit tenne is a férfi, nem nyerné el Charlotte tetszését, merta lány
ma bal lábbal kelt föl. Előző este Derek először elvitte a szerelőműhelybe, hogy utánanézhessen szeretett Bugattijának, majd  hazavitte. Amikor elváltak egymástól,
Charlotte-ot nem lelkesítette ugyan az előtte álló hét, de beletörődött, hogy a dolgok
így alakultak.
Ma reggel azonban az a gondolat, hogy ebben a pici házban egy hetet kell eltöltenie - előtte Farnsworthék, mögötte a sajtó -, egyszerűen elviselhetetlennek tűnt.
Derek belépett a konyhába.
- Más vagy, mint tegnap este. Mi történt veled?
Charlotte hasztalanul próbált kinyitni egy teásdobozt. A férfi elvette és könnyedén
felnyitotta.
- Nem válaszoltál a kérdésemre - emlékeztette Derek, amikor visszaadta a dobozt.
- Kérsz egy teát? - kérdezte a lány. - Ez... - A címkét bámulta, csak hogy ne
kelljen Derekre néznie. - Orange Pekoe  és Oolong keveréke.
- Szívesen innék - felelte Derek. - És választ is kérek.
Charlotte kivett két teászacskót, és úgy tett, mintha gondolkodna.
- Azt kérdezted, hogy mi történt velem? Lássuk csak. Bepakoltam néhány holmit,
lezuhanyoztam, fogat mostam, megittam a kakaómat, és egy könyvvel ágyba bújtam.
- Nagyon mulatságos. - Derek bekukkantott a  kis hűtőszekrénybe. - Éppen a
zárkózottságod miatt volt annyira nehéz együtt dolgozni veled.
Charlotte csípőre tett kézzel pördült hátra.
- Nem velem volt nehéz együtt dolgozni, hanem veled. Parancsolgatni akartál
nekem, méghozzá nem csak üzleti ügyekben.
- Ez nem igaz. Egyszerűen csak annyira elkényeztetett és önfejű vagy, hogy minden javaslatban kritikát látsz.
- Meg akartad szabni, hogy kivel... járjak.
A férfi rámosolygott Charlotte-ra.
- Talán nem volt igazam? Prentiss elég nagy fajankónak bizonyult. Ez utóbb kiderült.
- Nem fajankó -javította ki Charlotte -, hanem  gyáva. A kettő nem ugyanaz.
- Szerintem igen.
- A Farnsworth-Morreaux cégnél azt kellett tennem, amit te akartál. Azt viszont
már nem tűrtem, hogy a magánéletembe is beleszólj.
- Tehát léptél.
- Felmondtam - helyesbített Charlotte.
Derek elővett egy doboz áfonyás süteményt, és letette a tálalóra. Azután kivett két
tányért a szekrényből.
- Nem kérek süteményt - mondta a lány.
- Mit gondolsz, miért adta nekem apád a részleged vezetését? - kérdezte. - Mert
többheti késésben voltatok, és Prentiss herceg semmit sem csinált. Nyilván a munkában épp annyira félt tőled, mint az ágyban.
Charlotte egy konyharuhával a férfi felé csapott.
- Hogy merészeled!  Hogy mersz  nyilatkozni olyan dologról, amiről fogalmad
sincs?
Derek megfejthetetlen pillantást vetett a lányra, majd nagy lelki nyugalommal
megvajazta az egyik süteményt.
- Téged nem szerettek igazán jól - mondta. - Látom a szemeden. Azonkívül, ha
Trey tényleg boldoggá tett volna, azt az ő szemén is látnám. De ennek semmi jele.
- Ó, persze. Meglátszik az emberen, hogy milyen volt a szerelmi élete.
- Úgy van. Nagyon oda kell figyelni, de látszik.
Felforrt a víz, Charlotte kitöltötte a bögrékbe.
- Trey nem félt tőlem - bizonygatta, s igyekezett uralkodni magán. Miért van az,
hogy elég pár percet eltöltenie Derekkel, és máris kiabál? - Csak hagyta, hogy úgy
dolgozzam, ahogy jónak látom.
- Ami oda vezetett, hogy semmi sem készült el.
Charlotte a bögréjéért nyúlt.
- Miért nem ismered el  inkább, hogy kezdettől  ki nem állhattál? - kérdezte, és
bement a nappaliba.
Derek bekapta az utolsó falat süteményt, majd követte a lányt.
- A személyes érzéseimnek ehhez semmi közük - felelte. Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, már tudta, hogy hibázott. Amit mondott, kétségkívül hazugság volt,
de nem úgy, ahogy a lány gondolta.
-  Nem akartad, hogy a cégnél dolgozzam - mondta Charlotte, míg bögréjét az
üvegasztalra állította, és leült a zöld pamlag közepére. - Mert még mielőtt megismertél, tudtad, hogy a főnök elkényeztetett lánya vagyok, aki nem a teljesítménye, hanem
a rokonsága révén jutott az álláshoz. Ez persze nem tetszett neked, mert te soha semmit
sem kaptál ingyen. Mindig mindenért meg kellett küzdened. így hát engem is leküzdöttél.
Derek Charlotte bögréje mellé tette a sajátját, és levetette a zakóját. A lánynak
igaza volt. Pontosan ezt gondolta. Charlotte azért kapta meg az állást, mert apja azt
akarta, hogy a közeléberf legyen. Amikor a cég még kisebb volt, a lány el is tudta látni
a feladatát. Később azonban a vállalat tevékenységi köre egyre bővült. Ekkor már
olyan propagandaosztályra lett volna szükség, amely képes gyorsan cselekedni. Derek
észrevette, hogy Charlotte laza munkastílusa alkalmatlan erre.
-  Tulajdonképpen szívesen voltam együtt veled - mondta, és a hintaszékre dobta
zakóját. - De már kezdettől fogva láttam, hogy az a munka nem neked való. - Leült
a pamlag szélére, és lábát keresztbe tette. - Úgy gondolom, nem az irodáról kéne
beszélnünk. Elvégre a mézesheteinket töltjük. - Elmosolyodott. - Tőlünk most azt
várják, hogy ebből a házból olyan napsütötte trópusi paradicsomot varázsoljunk, amilyenről Farnsworthéknek meséltél.
Charlotte ültében felegyenesedett. A pamlag túl puha volt. Egy éjszaka itt, és a
következő hónapot ortopéd fűzőben kell töltenie.
-  Csak a szerepemet játszottam.
-  Méghozzá kitűnően. Már csak egy hétig kell kitartanod, és túl leszünk rajta.
Charlotte belekortyolt a teába.
-  Csak azért veszek részt benne, mert nem szeretnék fájdalmat okozni a szüleimnek...
- Értem.
- És a Kölcsönvarázs forgalma most kezd fellendülni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy kipellengérezzen a sajtó.
- Na persze.
Charlotte drámaian felsóhajtott.
- Ne légy már olyan leereszkedő!
- Mindenért meg kell sértődnöd?  Csak helyeseltem. Én sem szeretnék fájdalmat
okozni Ednek és Caroline-nak. Próbálj meg lazítani, jó? Ha így folytatod, senki sem
fogja  érteni, hogy vajon mit szeretek rajtad.
- Nem fogják kérdezni. A főnök lányát feleségül venni mindig is okos dolognak
számított. - De Charlotte tudta, hogy a férfi minden, csak nem megalkuvó.  Sohasem
próbált rajta keresztül közeledni az apjához, ellenkezőleg, gondoskodott róla, hogy
Charlotte otthagyja a céget. - Egyáltalán miért mentél bele ebbe a játékba?
A férfi ivott egy korty teát, mielőtt válaszolt volna.
- Apád az enyémre emlékeztet engem. Csakhogy az én apám túl korán meghalt
ahhoz, hogy megvalósítsa nagyszabású terveit.
Charlotte meglepődött. Sohasem gondolt arra, hogy Dereknek is volt családja.
Olyan magának való embernek tűnt.                                           
- Mit csinált az apád?                                                     .
- Villanykészülékeket árult és javított. - Derek mosolyogva forgatta kezében lel
bögrét. - Volt egy üzlete Salemben, Oregon államban, és egy másik Cornvallisben.
Mindig arról álmodozott, hogy egyszer majd nagy bútorboltot nyit valamelyik üzletközpontban, de mindig túl sok dolga volt ahhoz, hogy hozzákezdjen. - Arca elkomorult. - Szívinfarktusban halt meg, amikor a középiskola második osztályába jártam.
Charlotte nem akart hinni a fülének. Derek Cabot szerette és hiányolta az apját.
A férfi szeme hirtelen felcsillant.
- Azonkívül nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbáljam, vajon a karomban,  az ágyamban is jéghercegnő maradsz-e.
- Micsoda?
- Jéghercegnő - ismételte a férfi. - Az a pökhendi, megközelíthetetlen személy,
akivé olyankor válsz, ha valakit nem kedvelsz. - Derek utánozta Charlotte felvont
szemöldökét, hideg pillantását, elutasító fejmozdulatát. - Persze hosszú szőke hajjal
jobban mutat, de tudod, mire gondolok.
- Fogalmam sincs - ellenkezett a lány. Nem tudta, hogy nevessen-e vagy tiltakozzon. Az utánzás inkább tréfás volt, mint bíráló.
- Kérlek - mondta Derek. - Valamelyiket a három közül mindig csinálod. Van
még néhány sajátos megnyilvánulásod, de azokat inkább meg sem kísérlem utánozni,
úgysem sikerülne. Félsz talán, hogy elveszíted a méltóságodat, ha egy férfi megdobogtatja a szívedet?
- Nem félek - válaszolt Charlotte pontosan azzal a pillantással, mely állítólag nem
jellemző rá. - Semmi sem bírhat rá arra, hogy elveszítsem a méltóságomat.
- Ó... - mondta a férfi vontatottan, és komolyan méregette a lányt. - Micsoda
kihívás! Kipróbáljuk?
Idegesség és izgalom keveréke áradt szét Charlotte-ban. Pillanatnyilag azonban
elege volt a férfiakból, egyébként sem szerette  soha kihívni a sorsot, nem szívesen
tette ki magát veszélynek.
- Köszönöm szépen, de az utolsó próba egy évvel ezelőtt volt, amikor előrementem a templomban, és senki sem várt az oltárnál. - Charlotte erőltetetten belenézett a
férfi szemébe. - Mélyen megaláztak, de tartottam magam. így lesz ez továbbra is.
Derek megsimogatta a lány arcát.
- Nem lehetett könnyű. Fogadni mernék, el tudnám érni, hogy  meghajoljon a
térded.
- Akkor elesnék - vágott vissza Charlotte csípősen.
- Elkapnálak. Éppen ez benne a lényeg.
- Tudod mit - mondta a lány, mert nem jutott eszébe talpraesett válasz -, untat a
téma. Felejtsd el! Köszönöm szépen, de nekem jó úgy, ahogy vagyok. - Órájára nézett
és felállt. - Ideje átöltözni az ebédhez.
- Átöltözni?
Charlotte végignézett divatos selyem kezeslábasán.
- Felveszek egy ruhát.
- Még szokás az ilyesmi? Azt hittem, hogy már csak az előkelő társaságról szóló
filmekben öltöznek át az ebédhez.
- Farnsworthéknél vagyunk - mondta Charlotte, a karosszékre hajítva a ruhászsákot.
Derek fogta a táskáját, és a fürdőszoba felé indult.
- Tiéd lehet a hálószoba - szólt vissza a vállán keresztül -, öltözz át ott! Én a
pamlagon fogok aludni, de a táskámat a hálószobában hagyom, nehogy észrevegyék,
hogy nem alszunk együtt.
- Álhatók én is a pamlagon.
- Ahogy akarod. Örülnék a társaságodnak - fordult vissza a férfi nevetve.
Charlotte testében pattanásig feszült minden idegszál. Oldalt hajtotta a fejét, hogy
megfésülje, majd egy fekete szalaggal összekösse hátul a haját.
Furcsa bizsergést érzett a bőre alatt, ilyet még sohasem tapasztalt. Idegesség? Pedig
az üzlet megnyitása óta elég esküvőt rendezett már ahhoz, hogy mindent meg tudjon
oldani. Ez valami más, személyes dolog.
Miért csodálkozol ezen? - töprengett, míg lesimította virágmintás ruhájának csipkegallérját. Hazugságban élsz egy férfival, aki mindent elkövet, hogy összezavarjon.
De amikor kinyitotta az ajtót, és meglátta a nappaliban Dereket, aki friss kék inget
viselt a durva szövésű gyapjúzakó alatt, rögtön tudta, hogy ez a bizsergés... érzéki
felbolydulását jelzi.
Hát ez óriási, gondolta. El kell játszania élete nagy színjátékát, mert különben
kényelmetlen helyzetbe kerülnek a szülei, ő meg búcsút mondhat az üzletének, és erre
mi történik? Nem tud parancsolni az érzékeinek.
Derek egyik kezével a lány felé nyúlt, amikor az közelebb ért. Charlotte éppen rá
akart szólni, hogy színpadias fáradozásait tartsa meg az esetleges nézőknek, de akkor
észrevette Bitsy Tate-et.
Az újságírónő egy hintaszékben ült, és békésen ringatózott előre-hátra.
- Bitsy  úgy gondolja, mehetnénk együtt a nagy házba - mondta Derek.
Charlotte kecsesen belesimult a férfi karjába.
- Fennáll az a veszély, hogy egyedül nem találunk oda?
- Csak arra gondoltam, hogyha önök ketten állandóan csak egymás szemébe néznek, a végén még eltévednek.  - Bitsy felállt, felvette válltáskáját. - De előreengedhetem önöket, ha kívánják.
- Örülök, hogy itt van - mondta Derek, szabad karját felkínálva az újságírónőnek. - így déltájban szeretjük a társaságot. Éjszaka szívesebben vagyunk egyedül.
- Kendra két nyoszolyólánya  már megérkezett. Mindketten bostoniak: az egyik
egy kis vörös hajú, a másik sötét, göndör hajú fiatal nő harvardi kiejtéssel. Kendra
elmesélte, hogy az egyetemen ismerkedett meg velük, és azóta telente Gstaadban,
nyaranta pedig Cozumelben szoktak találkozni.
- Ennek természetesen vége -jelentette ki a tarka ruhás, alacsony, idős asszony,
aki tornacipőben sétált be a hatalmas szalonba, ahol Kendra bemutatta egymásnak a
bÍANCl
vendégeket: - Mostantól otthon kell maradnod a férjeddel, és gondoskodnod kell a
gyerekekről.
- Anya - nyögött fel Elizabeth -, azt hittem, a konyhában akarsz segíteni.
- Azt teszem - válaszolta az asszony vidáman. - Csak gondoltam, udvarias leszek,
és köszöntöm az unokám barátait.
Elizabeth visszafordította az anyját a konyha felé.
- Éppen most akartunk...
- .. .enni. Tudom. - Elizabeth anyja lerázta magáról a lánya kezét, és érdeklődve
mustrálta az újonnan érkezetteket. - Remélem ízleni fog. Zöldséges tojáslepény lesz
ebédre. Nem valami tápláló, de hát ismerik Lizzie-t. Vigyáznia kell a vonalaira.
Nevetve rácsapott Elizabeth hátsójára, mire az majdnem felbukott Caleb kapta el.
Charlotte-nak valamit tennie kellett, nehogy hangosan elnevesse magát. Gyorsan
kezet nyújtott Kendra nagyanyjának.
- Örülök, hogy megismerhetem. Charlotte Mo... - Még épp idejében hallgatott
el. Bocsánatkérően mosolygott. - Cabot. Charlotte Cabot -javította ki magát. - Nemrég mentem férjhez, és mindig elfelejtem, hogy már nem vagyok Morreaux.
- Babs McGuffy vagyok. - Elizabeth anyja megrázta Charlotte kezét, és érdeklődve nézte Dereket. - Maga a férje?
- Igen, asszonyom - felelte az, és meghajolt. - Derek Cabot.
- Maga átkozottul jól néz ki, Derek - mondta Babs, majd lábujjhegyre emelkedve
magához intette a férfit. - De jobban oda kellene figyelnie, ha a felesége elfelejti,
hogy a maga nevét viseli - súgta oda olyan hangosan, hogy mindenki hallhatta.
A nők nevettek, kivéve Elizabethet, aki még nem tértmagához, mióta Babs fenéken
legyintette. Edward és Caleb egymásra vigyorgott. Charlotte érezte, hogy a feje búbjáig elvörösödik.
- Igaza van - bólintott Derek. - Megszívlelem a tanácsát.
- Ugy hallom, Elizabeth és Kendra arra kérte magukat, hogy segítsenek az esküvői
előkészületeknél, és ezért félbeszakították a mézesheteiket. Nem csoda, hogy a fiatalasszony még bizonytalan. - Babs Charlotte-hoz fordult. - Maga hozta a ruhát, amit
Kendra viselni fog?
Charlotte felszegte az állát.
- Igen, én - felelte minden eshetőségre készen.
- Csodaszép ruha - bólintott Babs. - Némi előkelőséget visz ebbe a felhajtásba.
Az egyetlen eredeti darab a süteményemen kívül. Jöjjenek, megmutatom!
Babs megfogta Charlotte és Derek csuklóját, és maga után húzta őket. Charlotte a
válla fölött visszanézett Farnsworthékre és a vendégekre.
- Bocsássanak meg! - szabadkozott.
Mikor újra előrefordult, látta, hogy Derek nagyszerűen szórakozik. Éppúgy, mint
ő maga. Babs a jó modornak ebben a fellegvárában kellemes meglepetést jelentett.
A jól felszerelt konyha akkora volt, mint egy étteremé. Egy testes idősebb asszony
éppen a salátástálat díszítette. Barátságosan rámosolygott Babsre, majd Charlotte-ra.
- Fogadja szívből jövő jókívánságaimat, Miss Morreaux - mondta, még mielőtt
észrevette Dereket. - Jó napot, uram!
-  Pauline,  ez  a férjem, Derek  Cabot  - mutatta be Charlotte, és meglepődött,
mennyire könnyedén jöttek a szájára ezek a szavak. - Derek, ez Pauline Miller, az
egyik legjobb szakácsnő egész Dél-Kaliforniában.
Derek odaintett szabad kezével.
- Örülök, hogy megismerhetem, Pauline. Már sokszor volt alkalmam élvezni a
főztjét.
Pauline röviden szemügyre vette a férfit, aztán Charlotte felé biccentett.
- Igazán csinos ember a férje, Mrs. Cabot.
Babs elengedte foglyait, és lerántotta a kendőt egy nagy lábasról, amiben valami
vaníliaszínű, dióval, mazsolával és szárított gyümölccsel teli tésztaszerű anyag volt.
- Szagolják csak meg! - parancsolta,
Charlotte és Derek engedelmeskedett.
- A saját kovászommal készítem. Ősrégi családi recept - tudatta Babs.
Derek annyira előrehajolt, hogy az álla Charlotte haját súrolta. A lány orrát megcsapta borotvavízének illata, és érezte kezének enyhe nyomását a hátán. Hirtelen,
mintha minden felgyorsult volna Charlotte testében: a szívverése, a légzése, a keringése. Gyors mozdulattal fölegyenesedett, és haragosan nézett a férfira. Az ártatlan
képet vágott.
- Eredetileg Kennie esküvői tortáját akartam elkészíteni vele - mondta Babs, és
gondosan újra betakarta a lábast. -Bitterroot Valleyból, Montanából hoztam a tésztát
külön ezért. De Lizzie úgy véli, hogy a vendégeknek afféle torony torta kell, abból a
flancos cukrászdából a Rodeo Drive-on. - Babs a szemét forgatta. - Cukormadarakkal
a tetején. - Sóhajtott. - Furcsa, hogy a régi jó dolgoknak nincs helye a mai világban.
Ezért már csak akkor jövök ide, ha muszáj.
Charlotte vigasztalóan átölelte az idős asszonyt.
- Már alig várom, hogy megkóstolhassam a süteményét.
- Igazán kár - mosolygott Babs -, hogy nem voltam itt, és nem tudtam tortát sütni
a maguk esküvőjére.
- Hát igen, minden nagyon hirtelen történt. Még tortánk sem volt.
Úgy látszott, Babs örül ennek.
- Akkor sütök egyet, csak maguknak, kettőjüknek. Tudják, a gyümölcs, a dió
jót tesz a termékenységnek. És talán abban is segít, hogy megjegyezze az új nevét - kacsintott rá Charlotte-ra.
Derek nevetett Charlotte segélykérő pillantása láttán.
- Köszönöm, Babs - mondta aztán. - Jó tudni, hogy az én oldalamon áll.
- Anya? Anya! - hallatszott be Elizabeth éles hangja a konyhába. - Szeretném,
hji Pauline tálalná az ebédet. Kérlek, kísérd ide Cabotékat! - Hangsúlya, ahogy kiejtette a nevet, elárulta, hogy még mindig kétségek gyötrik.
- Jól van már, jól van - tolta Babs az ajtó felé Charlotte-ot és Dereket. - Menjünk,
mielőtt még teljesen kijön a sodrából. Mindjárt itt vagyok, Pauline, és segítek.
- Mrs. McGuffy, ön vendég - felelte Pauline. - Majdcsak boldogulok magam is.
Babs segített Pauline-nak a tálalásnál és a leszedésnél. Senki sem akadt fenn rajta.
Csak Elizabeth nem tudta, megölje-e az anyját, vagy inkább a föld alá süllyedjen
szégyenében.
Ebéd után Charlotte Kendra szobájába ment, hogy megnézze a nyoszolyólányok
ruháit. A férfiak visszavonultak Caleb dolgozószobájába. Elizabeth követte az anyját
a konyhába, feltehetően azért, hogy alaposan összeszidja.
Charlotte az ágy szélén ült, Kendra előtte forgott.
- Egész vagyonba került - mutatott a menyasszony ,a ruhájára -, és annyira ronda. - Gyorsan le is vette magáról, és mit sem törődve értékes anyagával, lehajította
az ágyra Charlotte mögé. Azután belebújt egy másikba. A csodálatos viktoriánus ruha
felhőként ölelte körül a lányt, aki zilált frizurája ellenére bájosnak és elegánsnak hatott
benne.
- Kendra... - kezdte Charlotte, de ekkor Sarah, a vörös hajú bostoni nyoszolyólány átölelte Kendra vállát.
- Milyen szerencsés vagy, hogy a barátnőd esküvői szakértő!
- Az bizony. - Denise, a második nyoszolyólány az ágyon fekvő ruhára mutatott. - Meg kellett volna kérdezned őt, mielőtt megrendeled azt ott.
Kendra Charlotte-ra nézett, és az  a komolyság, ami egy pillanatra megcsülant a
szemében, egyáltalán nem illett ahhoz az elkényeztetett kislányhoz, akivel Charlotte
együtt nőtt fel. Bár Kendra a nyilvánosság előtt még mindig Elizabeth fiatalabb kiadásának látszott, valami mégis megváltozott benne. A két nő között egyfajta új kapcsolat formálódott, s az  inkább tiszteleten, mint vonzódáson alapult, mégis sokkal
mélyebb volt az addiginál.
- Köszönöm - hálálkodott  Kendra -, hogy megszakítottad a mézesheteidet, és
segítesz nekem.
Charlotte egy vállrándítással visszazökkent szerepébe.
- Tudod jól,  milyenek a Farnsworth-Morreaux cégnél a férfiak. Munka nélkül
elképzelhetetlen számukra az élet. Derek szívesebben van itt, mint valami napsütötte
tengerparton.
- Nem fogom engedni, hogy Trey is ilyen legyen - mondta Kendra halkan.
- Sok szerencsét! - bólintott  Charlotte. - Ha megbocsátasz, én most megyek,
beszerzem, amire még szükségünk van, és majd a vacsoránál beszámolok.
- Jó. Addig is viszlát!
Charlotte sietett lefelé a mahagóniborítású lépcsőházban. Alig várta, hogy végre
kijusson ebből a hollywoodi díszletre emlékeztető házból, be Los Angeles zsúfolt,
kipufogógáztól büdös belvárosába.
Csak a garázsokhoz vezető úton jutott eszébe, hogy nincs kocsija. Derek Porschéja
felé irányította lépteit.
A sofőr feltűrt ujjú ingben jött ki a garázsból. Charlotte jól ismerte. A férfi gyakran
szállította Kendrát és őt, amikor még kislányok voltak.
- Segíthetek valamiben, Miss  Morreaux? Akarom mondani, Mrs. Cabot.
- Magánál van Mr. Cabot kocsikulcsa, Henry?
- Igen.
- Ideadná, kérem?
- Természetesen. - Henry eltűnt, s néhány perc múlva egy kis rézkarikával  tért
vissza, amin négy vagy öt kulcs himbálózott. Oda akarta nyújtani Charlotte-nak, amikor egy férfihangot hallott.
- Szó sem lehet róla.
Charlotte megfordult. Derek állt mögötte.
- 0... - kezdte a lány, de még épp időben eszébe jutott a szerepe. - Drágám! Azt
hittem, dolgozol.
- Már befejeztük - vette el a férfi Henrytől a kulcsokat. - El akarsz menni?
- Be kell szereznem néhány dolgot a nyoszolyólányok ruhájához. Mivel  a kocsim még a szerelőnél van, azt gondoltam, csak nem  bánod, ha a tiédet viszem
el. - Charlotte rámosolygott Henryre, hogy emlékeztesse Dereket, nincsenek egyedül.
Derek Henryre nézett.
- Megengedte-e  már valaha a feleségének, Henry, hogy vezesse a maga  piros
Mustangját?
- Soha.
- Nagyon helyes. Én sem engedem, hogy Mrs. Cabot vezesse a Porschémat - mosolygott Derek. - Gondoljon erre, ha újra el akarja kérni a kulcsokat!
- Igen, uram - bólintott Henry.
- Nekem még sohasem volt balesetem. - Charlotte egyik férfiról a másikra nézett. - Elmondhatja ezt valamelyikőtök magáról?
- Nekem volt,már egy - ismerte be Henry -, amikor ki kellett térnem egy nő elől,
aki megfordult az autópályára vezető úton.
-  Egyszer nekem jött egy nő, aki épp parkolni próbált - mesélte Derek.
Charlotte arca elé kapta a kezét.
-  Szívesen itt maradnék, és hallgatnám tovább a mentségeiteket, de Los Angelesbe kell mennem. Elvinne valamelyikőtök?
-  Szívesen elviszem, asszonyom - mondta Henry. - Mrs. Farnsworth ezért fizet.
-  Köszönöm, Henry - méregette a tenyerében Derek a kulcsokat. - Én viszem el.
Maga itt marad, és megvédi a garázst a nőktől.
Henry tiszta szívből nevetett.
-  Életemet adom  a kocsikért.
Derek kinyitotta Charlotte-nak az utasülés ajtaját, és visszanevetett a sofőrre.
-  Maga tetszik nekem, Henry Phillips.
- Tudod - szólalt meg Charlotte, mikor kitolattak a garázsból, és megfordultak -,
nagyon boldog vagyok, hogy nem vagy a férjem.
Derek sugárzó mosollyal nézett vissza rá.
- Tudom. De még mielőtt ez az egész befejeződik, kívánni fogod, bárcsak az
lennék. Talán házassági ajánlatot is teszel nekem.
- Csak az álmaidban, Cabot!
- Pontosan ott vagy, Charlie - mondta Derek, és gázt adott.
4. FEJEZET
- Hú! - kiáltott fel Charlotte, amikor Derek kisegítette az alacsony Porschéből. Olyan érzés kiszállni a kocsidból, mintha pincéből jönne fel az ember. Úgy is nézek
ki, mint aki kazánházban dolgozott?
A férfi nevetve nyúlt a gyöngyház gomb felé, amely kibomlott a lány blúzán.
- Nem, de engem elönt a hőség - felelte, s mélyen Charlotte szemébe nézett.
A lány remélte, hogy nem vörösödik el.
- Senki sem lát, Cabot. Nem kell színészkedned.
- Nem teszem - mormolta a férfi.
- Derek...
- Várj egy kicsit!
- Miért?
Derek megrántotta a Charlotte haját összefogó fekete szalagot. A csomó kioldódott, és a hosszú, szőke hajzuhatag szétterült a lány vállán. Derek a kocsiba dobta a
szalagot, és becsukta az ajtót.
- így, ni!  - mondta, majd beletúrt Charlotte hajába, és széttárt ujjaival fésülgetni
kezdte. A szemében tükröződő érzést, kifejezést a lány nem tudta megfejteni.
Nyugalom, mondta Derek magának, míg követte Charlotte-ot a végekben sorakozó
szövetek közt. Tudod jól, milyen vagy. A kockázat nálad hozzátartozik a sikerhez.
De most egy nőről van szó, mondott ellent saját magának, nem üzleti versenytársról. Az erőszakosság nem tesz rá jó benyomást, csak elijeszti. Itt stílusra van szükség!
Charlotte olyan hirtelen torpant meg, hogy Derek nekiütközött. A lány hátranézett,
és bocsánatkérően mosolygott. Amióta beléptek az üzletbe, valahogy megváltozott.
Felvett az asztalról egy vég bíborvörös szövetet, és Derek kezébe akarta adni.
- Megfognád, kérlek?
- Muszáj? - nézett körül a férfi.
- Természetesen. Nekem már többször is meg kellett alázkodnom azért, mert meg
kellett mentened a mostohaanyámat. Igazán megteheted te is ezt a kis szívességet.
Derek még mindig nem vette át Charlotte-tól a szövetet.
- Csak ha kapok cserébe valamit.
- Mit?
- Olyasmit, amit egy  feleség adhat - felelte a férfi. - Hogy megsimogatod a hátamat, vagy egyszerűen csak megcsókolsz.
Charlotte visszafordult az asztalhoz, hogy ott terítse szét és vizsgálja meg az anyagot, de az egymás hegyén-hátán heverő végek minden helyet elfoglaltak. Sóhajtva
fordult ismét Derekhez. Kellett a segítsége.
- Ráér a vendégházban is - bátorította Derek.
Charlotte a férfi kezébe nyomta a véget. Biztos volt benne, hogy majd csak ki tud
bújni valahogy.
A vég szövet táncolt a férfi karján, amint Charlotte széttekerte.
- Tökéletes -jegyezte meg a lány. Visszacsavarta, és egy másikat, még sötétebb
vöröset vett elő. Ezt is odatette az első mellé Derek kinyújtott karjára, majd egy sor
bevásárlókocsi felé irányította a férfit.
- Hozzunk  egy kocsit - mondta mosolyogva -, különben túl sokba fogsz nekem
kerülni!
- Két vég - mondta Derek, és szorosabban fogta az anyagot, amikor Charlotte
utánanyúlt, hogy betegye a kocsiba. - Ez azt jelenti, hogy simogatást is, csókot is
kapok.
- Nem  csoda - csóválta Charlotte a fejét -, hogy apám az összes szerződéskötést
rád bízza. Gyerünk, még a selyemvirágokat is meg szeretném nézni!
- Jaj, ne!
Az üzlet hátsó részében volt egy másik helyiség, tele mindenféle formájú és színű
selyemvirággal.
- Barna rózsa? - A selyemvirágok egy lugasszerű rácsra voltak feltűzve, hogy
valódinak tűnjenek. Derek kihúzott egy szálat. - Még sohasem láttam barna rózsát.
Charlotte visszadugta a rózsát, és egy tearózsákkal teli állványhoz húzta a férfit.
- Levendulaszínűt keresek, ami illik ehhez az anyaghoz - mutatott rá a végekre.
Te nézd meg a túloldalon!
-  Levendulaszínű rózsa? - ismételte Derek hitetlenkedve. - Olyat sem láttam még.
-  Nem sok rózsát láthattál -jegyezte meg Charlotte. Kivett egyet, megnézte, de
túl hideg árnyalatúnak találta. - A Sterling Silvert, ezt a csodálatos levendulaszínű
rózsát évekkel ezelőtt nemesítették. Bizonyára más fajták is léteznek már azóta.
-  Ha én valakinek rózsát küldök - mondta Derek, és megkerülte az állványt -,
akkor csak pirosat.
-  Nem valami eredeti.
-  De meghitt - hangzott a válasz. - És a rózsáimról lerí, hogy a természetet szeretem, és nem laboratóriumban előállított színeket. Azt üzenik... - Charlotte is megkerülte  az állványt, s egyszer csak ott állt a férfi előtt. - Ezek a piros rózsák a
szenvedélyem megtestesítői, színük a szívemé, a tüzemé.
A Charlotte-ot ismét elfogta az a különös érzés, amely az utóbbi időben oly gyakran
lett úrrá rajta férje közelében.
- Sohasem küldenék neked levendulaszínű rózsát - folytatta a férfi. Hátralépett,
és Charlotte ismét levegőhöz jutott. Derek előhúzott a háta mögül egy sötét rózsaszínű
rózsát.-Jó lesz?
- Igen, azt hiszem, megteszi. - Charlotte a szövet elé tartotta a virágot. - Tökéletes! -jelentette ki, és rámosolygott a férfira. - Nem akarsz nekem dolgozni?
A rózsák magasan voltak, Charlotte nem érte el őket, így Derek szedett le belőlük
egy tucatnyit.
bÍANOV
- Csábítóan hangzik - felelte a férfi -, de nekem szükségem van izgalomra, kockázatra, kihívásokra, mindarra, ami a foglalkozásom velejárója.
Charlotte elgondolkodva nézte Dereket.
- Ezek a szavak nem illenek olyan férfihoz, aki piros rózsákat küld - felelte lassan,
és egy pindurka selyemvirágokkal teli tál felé indult. -Azt hiszem, sokoldalúbb vagy,
mint amilyennek látszol. Talán magad sem tudod, mennyire.
- Ha már a sokoldalúságról beszélünk, hogy jut eszébe egy fiatal nőnek, akit
az oltár előtt hagyott cserben a vőlegénye, éppen esküvőkkel foglalkozni? Nem önkínzás ez?
- Nem. - Charlotte a tálban turkálva megtalálta azt a színt, amelyet keresett. Betette a kiválasztott virágokat a kocsiba. - A ruháimmal és a rendezéseimmel biztosítom az esküvők sajátos hangulatát. De érzelmileg hidegen  hagynak. Ez csak üzlet.
- Charlie - mondta Derek halkan -, te is tudod, hogy ez nem igaz.
Charlotte dühösen fordult feléje a tarkabarka selyemvirágok között.
- Miből gondolod?
- Egy évig dolgoztunk együtt. Bármit csinálsz, semmi sem hagy téged érzelmileg
hidegen. És emlékszem még,  hogy csillogott a szemed, mikor  Prentiss bejött a szobába. Erről az esküvőről tényleg nem mondhatod, hogy csak üzleti szempontból érint.
A lány legyintett, és elvette a férfitól a bevásárlókocsit.
- Ez még nem jelenti azt, hogy a Kölcsönvarázs nem fog jó munkát végezni.
- A Kölcsönvarázs te magad vagy - mondta Derek, útban egy gyöngyökkel, virágfüzérekkel, koszorúkkal teli állvány felé. - Nem lenne jobb, ha beismernéd, hogy
egy kicsit azért fáj a szíved?
- Nem fáj. - Charlotte megfogott egy gombostűfejnyi fagömböcskékből álló láncot. - Már nem fontos.
- Micsoda? Trey vagy a házasság?
- Egyik sem.
- Ezért esik olyan nehezedre, hogy úgy tégy, mintha a  feleségem lennél?
Charlotte leemelte  a láncot a kampóról.
- Azért esik nehezemre, mert hazugság. Alaposan le fogjuk magunkat járatni.
- Dehogy fogjuk - nyugtatta meg Derek a szemébe nézve.  - Feltéve, hogy elengeded magad, és egészen természetesen viselkedsz. Vagy nem  tudod megtenni?
Charlotte nagyot sóhajtott, majd így szólt:
- Választhatsz. - Felemelte a láncot. - Vagy megfojtalak ezzel itt, vagy befogod
a szádat. - Amikor meglátta a férfi fesztelen mosolyát, csak akkor jutott eszébe, mit
mondott Derek a kockázatról és a kihívásokról.
Charlotte leengedte a láncot.
- Nem félsz tőlem - mondta. - Ezt akarod bebizonyítani?
Derek nevetett, teljesen elbűvölte a hűvös külső mögött rejlő szenvedély.
- De igen, félek tőled - ismerte be. - Olyan területen, ahol nem vagyok igazán
otthon, félek.
Derek vallomása annyira meglepte a lányt, hogy nem húzódott el, amikor a férfi
fölé hajolt, hogy megcsókolja. Derek szája forró volt, gyengéd és csábító.
A férfi már hónapok óta arról álmodozott, milyen lenne a karjában tartani Charlotte
odaadó testét. És íme, az álom valóra vált... a sors iróniája folytán egy méterárubolt
kellős közepén.
Amikor aztán Charlotte hozzásimult, Derek már nem törődött azzal, hogy hol vannak, csak arra gondolt, milyen csodálatos, ami most kettejükkel történik.
A férfi ellenállt a kísértésnek, hogy nyelvét a lány ajkai közé dugja. Nem nemes
önmegtartóztatás késztette habozásra, hanem az, amit akkor tanult meg, amikor együtt
dolgoztak. Ha Charlotte-ot kényszerítették valamire, akkor megmakacsolta magát.
Ezt pedig Derek a legkevésbé sem szerette volna.
Charlotte többet akart, de nem merte átvenni a kezdeményezést. Eltolta hát magától
Dereket, ránézett a férfira, kicsit csodálkozva, hogy az nem ostromolja erősebben. És
egy kicsit csalódottan is.
- Vissza kell érnünk vacsorára - szólalt meg végül. - Babs rábeszélte Pauline-t,
hogy egytálételt főzzön.
Derek bólintott, és ajkába harapott, mintha még mindig érezné a lány csókját.
- Na jó, majd később folytatjuk - ajánlotta.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet -jegyezte meg Charlotte élesen.
Derek csak mosolygott.
Bár a vendégek még csak egy napja laktak a házban, az esküvőre oly jellemző
vidám, oldott hangulat máris száműzte az Elizabeth Farnsworth által mindennél többre becsült merev külsőségeket. Kendra a hosszú asztal egyik végén ült barátnőivel, és
úgy sugdolóztak és nevetgéltek, mint a kislányok. A túlsó végen Edward, Caleb és
Derek üzleti ügyeket tárgyalt, Caroline pedig a kissé figyelmetlennek tűnő Elizabethnek áradozott az egyre érkező és a szalonban felhalmozott ajándékokról.
Trey és Charlotte egymással szemben ültek. Kénytelenek voltak valamiről beszélgetni, ha nem akarták, hogy závárt hallgatásuk feltűnést keltsen.
-  Felséges ez az egytálétel, ugye? -jegyezte meg a lány, nem lévén jobb ötlete.
Megkocogtatta a cipó héját, aminek kivájt belsejébe töltötték az ételt. - Még sohasem
láttam, hogy kenyérben tálalják. Hogyhogy nem folyik ki?
Trey ránézett Charlotte-ra, mintha nem tudná, válaszoljon-e.
-  Feltételezem, hogy a kenyér magába szívja a folyadékot, amit aztán a kemény
héja nem enged át - magyarázta udvariasan.
Jól következtet, gondolta a lány, nagyon logikus. Valamikor azt csodálta Treyben,
hogy mennyire értelmes, de tud romantikus is lenni. Még csak egy éve lett volna?
Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
-  Mivel foglalkozol most a  cégnél? - folytatta semmitmondó beszélgetésüket
Charlotte.
- A Windsor Tech igazgatóságának Londonban van a székhelye. Ha sikerül átvenni a céget, Edward és Caleb odaküld engem, hogy átszervezzem a boltot. Mindig
úgy gondoltam, hogy London nekem való város.
- Az enyém Párizs - mondta Charlotte ábrándozva. - Húszévesen életem legszebb
nyarát töltöttem Párizsban. A Montpamasse, a Notre-Dame és a Montmartre, vacsora
a Bistro Allard-ban. - Sóhajtott. -Azt hiszem, Párizsnak köszönhetem, hogy beleszerettem a régi korok hangulatába.
bÍANGA
- Eszerint nem változtál?
Charlotte körülnézett. A többiek még mindig elmélyülten beszélgettek.
- Nem - felelte. - És te?
- Én megváltoztam, azt hiszem. - Trey Kendrára pillantott, aki nevetve kapaszkodott Sarah-ba. - Ma már jobban tudom, hogy mire van szükségem.
- Ennek örülök - mosolygott Charlotte. Bárcsak ő is tudná, mire van szüksége,
gondolta.
- Én is örülök a te boldogságodnak - mondta Trey, állával Derek felé bökve.
Tekintete elárulta, hogy bár tiszteli, de nem túlságosan kedveli a másikat. - Olyan
férfit kaptál, aki sohasem változtatja meg a döntéseit.
Charlotte Derek karjára tette a kezét, egyrészt hogy mutassa összetartozásukat
Treynek, másrészt mert vágyott az érintésére. Derek kérdőn felvont szemöldökkel
fordult feléje. Aztán Treyre pillantott, és mindent megértett. Megfogta Charlotte kezét, és arcon csókolta a lányt.
- Ha végeztünk, csak veled fogok törődni - szólt, és sokatmondóan mosolygott. - Megígérem. - Ezzel visszafordult Edward és Caleb felé.
Úgy látszott, bevált a kis csel. Trey meggyőződhetett  róla, hogy Derek imádja
Charlotte-ot, és ez egyáltalán nem volt a lány ellenére.
Vacsora után Kendra el akart menni Sarah-val és Denise-szel egy zenés bárba.
- Gyertek ti is! -kérte Sarah Charlotte-ot és Dereket, de a lány mosolyogva rázta
a fejét. Derek átölelte.
- Tényleg nem. Mindketten teljesen botfülűek vagyunk. És azt hiszem, Charlotte
ma este még dolgozni akar a nyoszolyólányok ruháján.
Charlotte bólintott.
- Ha nem bánjátok, átviszem a ruhákat a vendégházba. Be akarom fejezni az egyiket holnap reggelre, hogy fel lehessen próbálni. Akkor a másik már nem gond.
Denise csodálattal nézett Charlotte-ra.
- Ha egyszer férjhez megyek, elhívlak Bostonba.
Trey követte Kendrát és barátnőit az ajtóhoz. Látszott rajta, hogy jobb szórakozást
is el tud képzelni annál, hogy három vidám nővel egy zenés bárban töltse az estét.
- Ti ketten jól tennétek,  ha korán  ágyba bújnátok - mondta Caroline komoly
képpel, amikor Elizabeth odaadta Charlotte-nak Sarah átlátszó fóliába csomagolt ruháját. - Derek, ne engedd, hogy egész éjszaka dolgozzon!
A férfi szelíden mosolygott.
- Attól ne félj! - válaszolta olyan hangon, hogy Caroline szeme felragyogott.
Charlotte elsietett.
- Bárcsak abbahagynád ezt! - támadt rá Derekre, amikor az a vendégházhoz vezető úton beérte. - Még szerencse, hogy Bitsy Taté nem volt ott.
- Hol van tulajdonképpen?
- A zenés bárban, hogy megörökítse az utókor számára, amint a boldog ifjú pár
nevetségessé teszi magát.
Charlotte félreállt, hogy Derek kinyithassa a vendégház ajtaját. A férfi bedugta a
kulcsot a zárba.
- Tényleg azt  hiszed? - kérdezte kétkedve.
- Biztos vagyok benne. Ez az évtized esküvője. A sajtó még a legjelentéktelenebb
apróságra is kíváncsi. Egy zenés bárról nagyszerű történetet lehet írni.
- Azt feltételezed Bitsyről, hogy így visszaél a háziak vendégszeretetével? - kérdezte Derek, és huncutul elvigyorodott.  - Komolyan? Akkor vigyáznunk kell vele.
Nem nagyon vágyom arra, hogy az újságok címoldalán szerepeljek. - Előreengedte
Charlotte-ot.
- Neked árthat többet - mondta a lány. - Én már túl vagyok egy megaláztatáson.
A másodikat már valószínűleg alig venném észre. így hát ne erőszakoskodj, különben
mesélek egyet s mást a sajtónak!
Megpróbált elmenni Derek mellett, be a hálószobába, de a férfi elkapta a karját,
elvette tőle a ruhát, és a pamlagra hajította, majd mélyen Charlotte szemébe nézett.
-  Szeretnélek figyelmeztetni - suttogta -, hogy veszélyes dolog engem fenyegetni!
Charlotte ezt látatlanban elhitte. Azonban azt a látszatot akarta kelteni, hogy a férfi
képesnek  tartsa őt ilyesmire.
-  Te pedig ne felejtsd el - vágott vissza -, hogy még mindig Edward kicsi lánya
vagyok. Ha bántasz vagy megijesztesz, akkor egész Amerikában, sőt az egész földön
lemondhatsz a karrieredről!
A férfi  kezének szorítása erősödött.
- Újabb fenyegetés.
- Csupán figyelmeztetés. Nem csak te tudsz rám nyomást gyakorolni.
- Én legalább nem hozakodok elő rokonaim befolyásával.
Ez bosszantotta Charlotte-ot, mert igaz volt.
- Nem úgy van az - felelte dühösen.  - Csak azért gyakorolhatsz rám nyomást,
mert ebbe a lehetetlen helyzetbe hoztál. Máskülönben  pofon vágnálak,  és hazamennék.
-  Tudod - mondta Derek, s közben elengedte Charlotte-ot -, mindig olyan erőszakosan beszélsz velem. Már az irodában is folyton azzal fenyegetőztél, hogy betömöd a számat, vagy kitekered a nyakamat Mindig véres krimiket olvasol elalvás előtt,
vagy az irántam való érzéseid olyan erősek, hogy állandóan ilyen viharos és forró
képekben törnek a felszínre?
-  Dehogyis, én soha...-Charlotte haragos tiltakozása félbeszakadt, amikor Derek
a lány hajába túrt, és magához húzta. Charlotte-ot egyszerre kerítette hatalmába az
ijedség és az izgalom.
-  Ha megpróbálsz megcsókolni - figyelmeztette a férfit hátrahajtott fejjel, mert
Derek fogta a haját -, ajakátültetésre lesz szükséged. Mérget vehetsz rá!
- Bitsy és a fényképész erre jönnek -  suttogta Derek. - Nyitva az ajtó. Ha nem
gondoltad komolyan, amit a második megaláztatásodról mondtál, akkor jobban tennéd, ha együttműködnél.
Egy pillanatig egymásra meredtek. Két  erős egyéniség, és pályafutásukat az a veszély  fenyegeti, hogy áldozatul esik Bitsy pletykarovatának.
Charlotte megadta magát sorsának, és amikor Derek hozzáhajolt, felháborodás és
vágyódás között ingadozva várta a csókját.
5.  FEJEZET
Derek örült, hogy ismét sikerült a lehető legtöbbet kihoznia egy icike-picike kis
helyzeti előnyből. Edward szerint ez volt az erőssége.
Dereknek személy szerint ugyan teljesen mindegy volt, mit gondol vagy ír Bitsy
Taté, de az újságírónő jelenléte jó ürügy volt arra, hogy Charlotte-ot együttműködésre
késztesse.
És ez az együttműködés csodálatos volt. Derek érezte, hogy a lány karcsú karja a
nyaka köré fonódik, azután egy kéz végigsimít  a fülén, beletúr a hajába. Amikor
Charlie nyelve hegye a szájában tapogatózott, Derek már nem törődött vele, hogy ki
nézi őket. Nyelve válaszolt a lány közeledésére, és az óvatos találkozásból hamar vad
játék lett.
Charlotte hevesen dobogó szívvel viszonozta a férfi minden egyes csókját. Egyszer
aztán mégis ki kellett szabadítania a száját, hogy levegőhöz jusson. Mély lélegzetvétele tisztán hallatszott az esti csendben.
Amikor Derek a karjába vette és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, majd a hálószoba felé indult vele, halk, meglepett kiáltás hallatszott. Charlotte a férfi válla fölött
visszanézve látta, hogy Bitsy tátott szájjal bámulja őket. Derby, a fotós is irigyen nézte
a szerelmi jelenetet.
A hálószoba hűvös és sötét volt. Derek a lábával bevágta az ajtót, majd  nekitámaszkodott. Azután az ágyhoz ment, és ráfektette Charlotte-ot.
A lány kíváncsian várta, vajon Derek odafekszik-e mellé. De a férfi az ágy végénél
álló székhez lépett, és úgy rogyott le rá, mintha a lába felmondta volna a  szolgálatot.
- Vagy mindig is bolondultál a testemért - mondta Derek -, vagy te  leszel a következő Meryl Streep.
Charlotte fekve maradt, hogy ne kelljen a férfi szemébe néznie.
- Hát - mondta halkan -, végül is nagy a tét.
- De hisz azt mondtad, hogy neked már nem számít, ha másodszor is megaláznak.
Charlotte inkább beismerte, hogy ez hazugság volt, mint azt, hogy tényleg sokszor
próbálta elképzelni, milyen szerető lehet Derek. Arról nem is szólva, hogy ezt minden
egyes érintés után jobban szerette volna tudni.
- Hát jó. Azt akarom, hogy Bitsy lássa, milyen nagyvonalú vagyok, mert  segítek
egykori vőlegényem menyasszonyának. Fontosabb számomra,  hogy megőrizzem a
méltóságomat és az üzletem jó hírét, mint hogy felfedjem a világnak, milyen alattomos alak vagy.
- Hogy felfedjed?! - ismételte Derek elgondolkozva. - Érdekes szóhasználat.
Csakugyan elfojtottad az érzéseidet, igaz?
- Nincs valami dolgod? - kérdezte a lány. - Bármi, ami miatt ki kéne menned a
szobából?
- Nincs. - Derek felállt. - De kimegyek, hogy nyugodtan dolgozhass a ruhán.
A kapcsolóhoz lépett, és felemelte a kezét.
- Ne!-kiáltotta Charlotte.
- Miért ne?
- Ha Bitsy még a ház körül ólálkodik, ami nem lepne meg, azt fogja kérdezni,
miért gyújtunk villanyt, azután hogy te... Tudod, mire gondolok.
Derek felkapcsolta a villanyt, és a hálószobát kellemetlenül éles fény árasztotta el.
Charlotte felháborodva ült fel.
-  Nyugalom! - ment az ágyhoz a férfi, és gyengéden hátrasimított egy hajtincset
a lány arcából. - Bitsy azt fogja hinni, azért gyújtottam fel a villanyt, hogy lássalak.
Charlotte felnézett Derekre, de  egyetlen értelmes szó sem jött ki a torkán.
- És igaza lenne - tette hozzá  halkan a férfi, szeretettel belecsípve Charlotte arcába. Aztán visszament az ajtóhoz. - Behozom neked a ruhát, és főzök kávét.
- Milyen?
Derek, aki krimivel a kezében hevert a pamlagon, felnézett. Már elmúlt éjfél.
Sarah piros ruháját Charlotte rövid körgallérral egészítette ki, amelynek gombolását elöl a nyaknál művészien elrendezett selyemvirágok mögé rejtette. A lány feltűzte
szőke haját, és Derek megbabonázva bámulta  hosszú, karcsú nyakát, finoman ívelt
vállát. Alig bírta megállni, hogy meg ne érintse ajkával Charlotte bársonyos bőrét. Jó
időbe beletelt, amíg meg tudott szólalni.
- A körgallér nagyon csinos - felelte. - Te pedig gyönyörű vagy!
Charlotte lesimította a szoknyáját.
- Szép ez a ruha. Megpróbáltam szolid, viktoriánus jelleget adni neki. Sikerült?
Derek megköszörülte a torkát.
-  Az igazat megvallva inkább kacérnak találom, mint szolidnak. De ez biztosan
csak azért van, mert mindig a színfalak mögé látok.
Charlotte-nak nevetnie kellett.
-  Gondolom, ez már nemegyszer okozott bosszúságot.
-  Ez igaz - ismerte be a férfi -,  de mindig megérte. Fordulj meg!
Charlotte engedelmeskedett, és Derek pillantása végigsiklott formás hátán. A férfi
igyekezett másra gondolni.
-  Mi a terved azzal a sok selyemvirággal, amit vettünk? És a gyöngyökkel?
-  Fejdísz lesz belőle - felelte Charlotte felcsillanó szemmel. - Amint kész vagyok
a körgallérral, nekilátok.
- Szereted a munkádat, ugye? - mosolygott Derek.
Charlotte vállat vont.
- Ez a mindenem. Pontosan az  a méla, régimódi romantikus lélek vagyok, akit
annyira lenéztél az irodában.
A férfi letette a könyvet és felállt.
bÍANGA
- Utoljára mondom: nem néztelek le. Különben is hálás lehetnél nekem. Ha nem
viselkedtél volna olyan lekezelően, akkor még mindig a Farnsworth-Morreaux cégnél
dolgoznál.
Charlotte ránézett, már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán megfordult, és kifelé indult.
- Mi nyomja még a szívedet? - kérdezte Derek.
A hálószobaajtónál Charlotte megállt, és nekidőlt az ajtófélfának.
- Én sem vetettelek meg - vallotta be. -Amikor éppen nem kiabáltál velem, egész
érdekesnek találtalak.
Derek elindult a lány felé.
- Szeretnéd tudni, milyen érdekes vagyok? - kérdezte.
Charlotte tekintete magáért beszélt.
- Igen, szeretném - felelte végül -, de előbb még szeretnék mást is megtudni.
- Mit? - tudakolta a férfi. - Kérdezz, amit csak akarsz! - tette hozzá, de Charlotte
mögött már becsukódott az ajtó.
Derek a konyhába ment, hogy kávét főzzön. Úgysem tudna már elaludni, erről a
lány gondoskodott.
Charlotte megérezte Derek fogkrémjének és borotvavizének az illatát, mielőtt még
kinyitotta volna a szemét. A férfi ott feküdt mellette.
- Mit csinálsz az ágyamban? - kérdezte a lány behunyt szemmel.
- Bitsy itt van a kertben, és távcsővel les - felelte Derek nyugodtan.
- Ne bolondozz - suttogta Charlotte, és oldalra fordította a fejét, hogy lássa a férfit.
Derek végignyúlt az ágyon, csípőjére törülközőt tekert, keze a hasán nyugodott.
- Nem bolondozok. Hoztam egy csésze kávét, hogy gyorsabban felébredj, és akkor az ablakon keresztül megláttam Bitsyt. Sohasem húzod be a függönyöket, mielőtt
lefekszel? - Kérdése szemrehányásként hangzott.
- Dehogynem.  Csakhogy otthon nincsenek rózsák az ablakom előtt. Most  mi
legyen?
- Levehetnem a törülközőmet - vigyorgott Derek.
- Várom a kettes számú javaslatot!
- Ó, Charlie - mondta a férfi szinte könyörögve -, kettes számú javaslatom úgy
szól, hogy te csókkal kívánsz nekem jó reggelt, ezért cserébe megkapod a kávét, majd
beengedsz a paplan alá, hogy eltervezzük, mit csinálunk ma.
- Derek, te szégyentelenül kihasználod a helyzetet.
- Persze.
Derek  Charlotte fölé hajolt,  és pillantásától a  lány kis  híján elvesztette minden
önuralmát. De ekkor megcsapta orrát a kávéillat.
- Csodálatos illata van - sóhajtotta.
Derek megértőn mosolygott.
- Szeretném most már végre megkapni a kávémat! - unszolta a lány.
- Tudom. Akkor adj valamit cserébe!
Charlotte nekilátott egy megtévesztő hadműveletnek. Remélte, hogy az apró csel
majd lehervasztja Derek arcáról az önelégült mosolyt. Kicsi, ám erős kezével megfogta a férfi meztelen vállát, és az ágyra nyomta. Közben ujjai alatt érezte Derek meleg
bőrét, kisportolt felsőtestének kemény izmait.
Charlotte mindent beleadott a csókba. Amint ajka a férfi szájához ért, megszédítette a vágy. Eszébe jutottak korábbi csókjaik, s ez csak fokozta izzó szenvedélyét.
Meg akarta mutatnia a férfinak, hogy neki, Charlotte-nak is van hatalma fölötte.
Derek ilyennek képzelte a paradicsomot. Amikor a lány csókokkal borította az
arcát, azt hitte, képzelődik. Amikor a csókok lefelé vándoroltak a mellén, biztos volt
benne, hogy meghalt, és a mennyországba érkezett. S mikor a csókok közvetlenül a
törülköző fölött véget értek, megsejtette, milyen lehet a pokol.
- Ne hagyd abba! - kérte halkan. - Talán még mindig figyel minket.
Charlotte felült, és felszegte az állát.
- Éppen most ment el.
Dereket meglepte, hogy nem látott át rögtön a  lány mesterkedésén. De még jobban megütközött azon, hogy nem bőszítette  fel a ravasz csel. Elnézően pillantott
Charlotte-ra, és szilárdan eltökélte, hogy felfedezi a jéghercegnő álarca mögé bújt nőt.
- Jó lesz, ha megiszod már a kávét - javasolta  kisfiús mosollyal.
Charlotte a csészéért nyúlt, a férfi pedig felállt,  és elindult a fürdőszoba felé.
Reggeli után Charlotte visszatért a vendégházba, hogy nyugodtan dolgozhasson a
második ruhán. Annyira belemerült a munkájába, hogy még ebédelni sem ment. Egyszer csak kopogtattak az ajtón.
-  Ki az? - kérdezte.
-  Én vagyok, Trey.
Charlotte  az ajtóra meredt. Valami azt súgta neki, hogy nem volna bölcs dolog
beengedni a férfit. De aztán fölöslegesnek érezte az efféle aggályoskodást,  és ajtót
nyitott.
-  Szia! - köszönt sugárzó mosollyal. - Kendra nincs itt. Azt hiszem, elment  a
többiekkel Rodeo Drive-ra.
Trey bólintott, kezét vászonnadrágja zsebébe süllyesztette. Magas, karcsú alakja
valaha megdobogtatta Charlotte szívét. A lány nézte a férfit, és várta ezt az érzést. De
semmi.
- Tudom  - mondta Trey. - Beszélnem kell veled. - Hátranézett, mintha attól
tartana, hogy valaki megláthatja. - Lehetőleg addig, amíg Bitsy a fogadás étrendjét
nézi át Elizabethtel.
- Miről akarsz beszélni?
- Nem mehetnénk be?
- Trey - kezdte Charlotte, még mindig az ajtóban állva.
- Charlie, csak egy percre! - kérlelte  a férfi halkan. - Van néhány dolog, amit el
kell mondanom.
Charlotte-nak egyetlen porcikája sem kívánta, hogy végighallgassa Trey bocsánatkérését, de végül is nem tagadhatta meg tőle  a lehetőséget, hogy megmagyarázza
döntését. Bevezette hát a szobába. Trey leült a karosszékbe, ő pedig kávét és csészét
hozott a konyhából. Töltött a férfinak, majd leült a pamlagra.
Trey az asztalon hagyta a csészét, előredőlt, könyökét a térdére támasztotta.
- Először is szeretném megköszönni, hogy azok után, ami köztünk történt, segítesz Kendrának.
Charlotte elhárító mozdulatot tett.
- Apáink régi barátok.
- De te most töltöd a mézesheteidet. Kendra biztosan nem is gondolt erre. El van
kényeztetve.
Charlotte-ot zavarta, hogy Trey így beszél a menyasszonyáról.
- Ezt nekem is sokszor mondták már.
- Nem - ellenkezett a férfi. - A te szüleid mindent megtettek érted, de nem kényeztettek el. Ez nagy különbség. Be kell vallanom, nem tartom helyesnek, hogy
Kendra és az anyja tőled kért segítséget, s nem törődtek azzal, hogy mi ketten valamikor együtt jártunk. Tudniuk kellett volna, milyen kínos helyzetbe hoznak téged.
Charlotte tagadólag rázta a fejét.
- Dehogyis - hazudta. - Élvezem, hogy együtt dolgozhatok Sarah-val és Deniseszel, és örülök, hogy megismerhettem Babset.
A férfi sóhajtva felegyenesedett.
- Eszerint én már tényleg semmit sem jelentek neked?
Veszélyes terep, gondolta Charlotte, de ő is el akart mondani néhány dolgot.
- Trey, te otthagytál engem egyedül a templomban négyszáz ember előtt. Az ilyesmi megváltoztatja egy nő érzelmeit az illető férfi iránt.
- Tudom, tudom. Patkány voltam, gazember, tökfilkó... - Újra fölnézett a lányra. - Folytathatod a sort. - Pillantása a mennyezetre vándorolt. - Mit mondjak? Nincs
is szó,  amivel ki lehetne fejezni, mekkora galádságot követtem el ellened. És olyan
sincs, amivel érzékeltethetném, mennyire és milyen sokszor megbántam már azóta.
- Köszönöm - mondta a lány -, de most azzal tennéd a legnagyobb szívességet,
ha többé nem gondolnál rá.
- Hogy tehetném?
- Úgy, hogy inkább a menyasszonyoddal törődsz.
- A menyasszonyom csak a barátnőivel foglalkozik - sóhajtott a férfi. - Amióta
itt vannak, alig vagyunk kettesben.
- Akkor gondolj az előléptetésedre és a londoni irodádra! -javasolta Charlotte
türelmetlenül. - És ne sajnáld Kendrától a Sarah-val és Denise-szel töltött időt! Ők
ketten olyan üdítően mások, mint a többi vendég.
- Te sohasem feledkeztél meg rólam. Nem is tudtam, mekkora érték egy nő osztatlan figyelme.
Ez bolond, gondolta Charlotte.
- Ilyen az élet. Holtig tanul az ember.
Trey felállt, és fel-alá járkált.
Charlotte az ajtóhoz kísérte, és kiengedte.
- Biztos vagyok benne, hogy boldogok lesztek Kendrával.
Trey kelletlenül kilépett, majd szomorú szemmel visszafordult Charlotte-hoz.
- De ő nem olyan, mint te.
Trey újból megfordult, hogy színpadiasan távozzon, és beleütközött Derekbe, aki
éppen akkor jött fel a lépcsőn.
- Elnézést - mondta Trey bűntudatos képpel, és elsietett.
Derek belépett a házba, és becsukta  az ajtót. Mint a villám, úgy hasított belé a
féltékenység, amikor meglátta Charlotte-ot Treyjel. Táskáját ledobta egy székre, és
csípőre tett kézzel a lány elé állt.
- Miért nem hívod meg mindjárt Bitsyt egy teára? Elmesélhetnéd neki, hogy az
egész csak színjáték!
- Csak beszélgettünk - mondta Charlotte nyugodtan, de közben kissé furdalta a
lelkiismeret. - Bitsy pedig a konyhában van Elizabethtel és Pauline-nal.
- Az újságírónő a nyomomban volt, amikor elhagytam a házat.
Charlotte igyekezett higgadtnak látszani.
- Bitsy valószínűleg elég józan ahhoz, hogy ne vonjon le olyan következtetéseket,
mint te.
- Mit akart Trey?
- Beszélni velem.
- Miről?
Charlotte-nak elege volt. Derek úgy állt előtte, mint valami nyomozó, és azt várta,
hogy részletesen beszámoljon mindenről, ami az alatt a rövidke idő alatt történt, amíg
ő távol volt.
- Ne felejtsd el, hogy ez az egész csak színjáték! - méltatlankodott. - Semmi
közöd a magánéletemhez. És még ha volna is, hogy merészeled azt feltételezni rólam,
hogy egy másik nő vőlegényével... - Nyelt egyet. - Még ha egykor az én vőlegényem
volt is.
Derek érezte, hogy jobb lett volna annyiban hagyni a dolgot, de ösztöne azt súgta,
hogy Trey Prentiss kezdi belátni, mekkora hibát követett el. És sajnálatos módon maga
Charlotte sem tudja, hogy a nő, akit Trey elhagyott, közben már Derek Caboté lett.
- Hmm - mondta végül halkan, és igyekezett engesztelő hangot megütni. - Csak
amiatt aggódtam,  hogy mit gondolhatnak a  többiek. Mindenfelől figyelnek minket,
tudod jól. Elizabeth valószínűleg éppen az egyik ablakból les.
- Őrültség! - kiabált Charlotte. - Azt, hogy a férjemként szerepelsz, ugyanúgy
kezeled, mint bármilyen más teendőt, amit a  Farnsworth-Morreaux cég rád bíz.
De ez itt nem az irodád, és én sem vagyok már a beosztottad! - Charlotte feltépte az
ajtót. - Egy éve a magam ura vagyok - tört ki haragosan. - És ez így is marad! - Állát
fölszegve megpördült, és éppen be akarta csapni az ajtót, amikor észrevette, hogy
nemcsak Bitsy és Darby figyeli őket, hanem több más újságíró is.
Charlotte megdermedt.
Lépéseket hallott a háta mögött. Egy erős, gyengéd kéz a hajába túrt. Derek  az
érdeklődő közönség szeme láttára maga felé fordította.
- De hát nem azt akarom, hogy add fel az üzletedet - mondta a férfi kedves, csitító
hangon. - Csak azt gondolom, hogy több időt kellene kettesben töltenünk. Ezért nem
kell rögtön rám kiabálnod.
Derek szeme csak néhány centire volt Charlotte-étól, a szája még közelebb, és egy
pillanatra Charlotte elfelejtette minden gondját-baját,  és átadta magát Derek lenyűgöző vonzerejének. Azután megpróbált gondolkozni.
- Én... te...
biANCA
- Tudom, tudom - nevetett a férfi lefegyverzően. - Keményfejű vagyok, és néha
egyszerűen muszáj kiabálni velem.
- Azt állítottad...
- ...hogy a munka megszállottja vagy. Sajnálom. Csak tudod, valamikor magam
is az voltam. És úgy vélem, most, hogy összeházasodtunk, túl értékes az időnk, semhogy túlórákra pazaroljuk. Annyit kérek csak, hogy a hétvégeken ne dolgozz!
- A legtöbb esküvőt... - talált vissza a szerepébe Charlotte - a hét végén rendezik.
- Akkor hét közben  kell  szabaddá  tennünk  magunkat,  hogy együtt  lehessünk. - Derek tartózkodóan megcsókolta a lányt. - Menjünk be és... - Következő
csókja  már sokkal kevésbé volt tartózkodó. Azután Derek úgy tett, mintha csak most
venné észre az úton az újságírókat. Zavart mosolya bámulatosan őszintének tűnt fel.
- Ó, sajnálom - mondta. -  Volt egy kis  nézeteltérésünk, és éppen kibékülünk.
Bocsássanak meg!
Betuszkolta Charlotte-ot a házba. A lány abban a pillanatban levetette a szerepét.
- És még te nevezel engem jó színésznek- mondta a jéghercegnőre jellemző maró
gúnnyal.  - Ha De Niro látta volna az alakításodat, aggódna a további pályafutása
miatt. Azon tűnődöm, milyen gyakran játszottad már a férj szerepét.
- Még soha - fogta  meg Derek Charlotte karját. - Csak azért csinálom ilyen jól,
mert a  testemre szabták a szeretőd szerepét...
- Még akkor sem lennél... - Charlotte nem tudta befejezni. Derek csókja elnémította. Zavartan és dühösen szabadította ki magát. - Azt ne gondold, hogy csak meg
kell...
Derek újból  megcsókolta, és ez alkalommal Charlotte nem védekezett már. Egy
dologban a férfinak igaza volt: a szerető szerepét tényleg jól alakította.
Amikor Charlotte Derek nyaka köré fonta a karját, tudatára ébredt, hogy ez itt most
több, mint az a vágy, ami fellobbant bennük, valahányszor egymáshoz értek. Ez a
csók üzenet volt.
Derek hagyhatta volna, hogy Charlotte egyedül kínlódjon az újságírókkal. Valamilyen magyarázatot előbb-utóbb csak kitalált volna. De férje a segítségére sietett.
A lány ráébredt, hogy Derek voltaképpen mindig is segített rajta. Amikor a sajtóközlemények nem készültek el időben, a férfi a fél éjszakát az irodában töltötte, hogy
hamarabb befejezzék a  munkát. Persze nem rajongott a  dologért, és bírálta is őt, de
sohasem hagyta cserben.
Talán azért, mert jelent valamit Derek számára? Az elképzelés annyira meglepte
Charlotte-ot, hogy hátralépett és a férfira meredt.  És akkor kiolvasta a szeméből:
tényleg jelent a számára valamit. Ez már nem játék, hanem valóság.
- 0, nem!-suttogta Charlotte.
Derek pontosan tudta, hogy mi rémítette meg a lányt.
- De igen, Charlie! - bizonygatta mosolyogva. - Szeretsz engem.
A lány hitetlenkedve csóválta a  fejét.
- Te is engem.
- Bizony.
- Hát akkor... - Charlotte kétségbeesetten sóhajtott, és széttárta a karját. -Tudod,
az egész  a te hibád.  Belerángatsz  ebbe az óriási hazugságba, minden  kedvességed
beveted, hogy minél oldottabban és valósághűbben játsszam a szerepemet, és azután
ilyesmivel támadsz rám.
- Én támadok rád? - kérdezte a férfi. - Nem csak az én hibám. Elvégre a te szemed
babonázott meg. Ahányszor csak hozzád érek, úgy olvadozol, és úgy nézel rám, mint
valami tiltott gyümölcsre, amelyre minden másnál jobban vágysz.
Charlotte képtelen volt megszólalni, mert pontosan így érzett.
- Elvárnád egy férfitól, hogy mindezt észre se vegye?
A lány erre nem tudott mit válaszolni, de meg kellett mondania, hányadán állnak.
- Én mindenesetre kiszállok ebből.
Derek felvonta a szemöldökét.
- Azt hiszed, van választásod?
- Mindenkinek van választása. Nem jó, ha az ember azt hiszi, hogy mindjárt ott
kell  hagynia csapot-papot, csak azért, mert szerelmes. És amikor már mindent feladott, akkor pedig elhagyják. - Charlotte még egy pillanatig nézte a férfit, aztán bement a hálószobába.
Derek utánament. Amikor Charlotte kihúzta bőröndjét az ágy alól, tudta, hogy
közbe kell lépnie. Leült az  ágyra, és nézte, ahogy a lány kinyitja a bőröndöt, és a
komódhoz megy.
- Ezt nem csinálom tovább - bizonygatta Charlotte. - Nem hagyom, hogy Kendra
esküvője befolyásolja az életemet.
- Több embernek is megígérted, hogy végigcsinálod a  dolgot - emlékeztette a
férfi.
- Hát aztán. - Charlotte bedobálta a holmiját a bőröndbe. - Mások is megszegik
az ígéreteiket, és semmi bajuk sem lesz belőle. Nem dől össze a világ.
-  De csak azért, mert... - Egy fekete csipkebugyi a bőrönd szélén kötött ki. Derek
érte nyúlt, szemügyre vette. - Vannak emberek, akiktől elvárjuk, hogy lehessen rájuk
számítani, és vannak olyanok, akinél nem számítunk arra, hogy megtartják az ígéretüket. Ha meg tudjuk különböztetni őket egymástól, sok fájdalmat takaríthatunk meg
magunknak.
Charlotte kitépte a bugyit a férfi kezéből, és bevágta a bőröndbe.
-  Ez olyan, mintha kétféle mércével lehetne mérni az emberek viselkedését. Tudom, a férfiak szeretik az ilyesmit.
-  Nem. Én csak a lehető legóvatosabban próbálom megértetni veled, hogy még
nem heverted ki a kútba esett esküvődet, bármennyire állítod is az ellenkezőjét. Sok
idő kell ahhoz, hogy felülemelkedj ezen az egészen.
Charlotte becsapta a bőröndöt.
-  Mit tudsz te erről? - kiabált rá a férfira.
-  Sokat - válaszolta nyugodtan -, mert jól ismerlek. Azt hitted, hogy találtál egy
kedves, gyengéd férfit, aki  megfelel a régimódi, romantikus eszményképednek. Nem
tudtad, hogy Trey csak a döntésképtelensége miatt olyan régimódi. És csak azért tűnt
romantikusnak, mert könnyebb volt neki a csábító szerepét  játszania, mint nyíltan
megmondani egy nőnek, hogy mit tud adni, és mit vár cserébe.
Dereknek teljesen igaza volt. Charlotte nem tudta volna ezt szavakba foglalni, de
pontosan így volt.
- Azt hiszem, tudom, mi a bajod - folytatta a férfi, és Charlotte mögé lépett, kezét
a lány vállára tette. Nem fog ugyan tetszeni neki, gondolta, de ki kell mondania. -Azt
hiszem, Trey tényleg nem jelent már semmit a számodra, azt azonban még nem tudtad
megemészteni, hogy ekkorát tévedtél valakinek a megítélésében.
Charlotte megfordult, és fájdalomtól, haragtól csillogó szemmel meredt a férfira.
Az megsimogatta a vállát.
- Bebeszélted hát magadnak, hogy egyetlen férfiban sem lehet megbízni, bennem
meg végképp nem. Félsz ugyanis attól, hogy másodszor is elköveted ugyanazt a hibát.
A lány lerázta magáról Derek kezét, az ablakhoz ment, és mélyen beszívta a rózsák
illatát.
- Ha négy nappal az esküvő előtt eltűnsz innét, nemcsak Kendrát hagyod cserben,
hanem másokat is...
Charlotte sóhajtva előrehajolt, rákönyökölt az ablakpárkányra, és fejét a karjára
hajtotta.
- A szüléidre gondolok, Calebre, Elisabethre, és Babsra.
Charlotte nem válaszolt.
- És mit mondanának rólad az emberek? Azt hinnék, nem bírod elviselni, hogy
Treyt és Kendrát boldognak látod. Hogy azért vesztünk össze, mert nem tudod rendezni a kapcsolataidat. A végén Bitsy még kiszedi Caroline-ból, hogy igazából mi a
helyzet. Ki tudja, mi minden történhet még?
- Jó, jó. - Charlotte megfordult, és odament a bőröndjéhez. Kiborította a tartalmát,
lecsapta a fedelét,  és visszadugta az ágy  alá. - Igazad van - mondta. - Gyűlölök
hibázni. És többet nem is fogok.
A férfi mosolygott.
- Te is csak ember vagy, hercegnő. Az érzelmeid legyőzték az eszedet. Ilyesmi
még a legjobbakkal is megesik.
- Veled is?
Derek bólintott.
- Épp most. Szerelmes vagyok beléd, amióta ébren töltöttünk egy egész éjszakát,
hogy a Videophonreklámot időben leadhassuk a sajtónak. - A férfi lemondóan sóhajtott. -És ez a szerelem gyógyíthatatlan. Tudom, hogy esztelenség, de nem futamodom
meg.
- Persze hogy nem, hiszen szereted a kihívásokat, és szereted próbára tenni a
kitartásodat. Én viszont csak szép esküvőkhöz akarom hozzásegíteni az embereket.
- Azért, mert neked nem volt esküvőd.
Charlotte újból felsóhajtott, és odament a szekrényhez, amibe a piros nyoszolyóruhát akasztotta.
- Mindig ugyanoda lyukadunk  ki - mondta, s leakasztott egy nejlonzacskót a
fogasról. A félkész körgallér volt benne. - Nekem most dolgom van.
- Rendben. - Derek a legszívesebben az ágyra hajította volna Charlie-t, hogy az
először kénytelen legyen végighallgatni őt, utána pedig együtt aludjanak, de ellenállt
a kísértésnek. - Főzök kávét - ajánlotta végül.
- Nem - hárította el Charlotte, és leült a varrógéphez. A lenyugvó nap fénye elvakította, hunyorognia kellett. - Ne főzz nekem semmit, ne legyél kedves hozzám!
Egyszerűen csak hagyj békén!
Derek az ablakhoz ment, behúzta a sötétítő függönyt. Amikor újra Charlotte mellé
ért, hüvelyk- és mutatóujja közé fogta a lány állát, majd fölemelte a fejét, hogy pillantásuk találkozzon.
-  Azt teszem, amit akarok, hercegnő - suttogta -, és te hozzám tartozol. Ehhez
hozzá kell szoknod.
,  mmmm.
Szívhang
42.
Janet Ferguson
A barátnőm barátja
Harriet még soha nem akarta elcsábítani más
nő kedvesét. Hogyan  is tehetne hát ilyet épp
a legjobb barátnőjével, Josie-val? Egy szép napon azonban mégis megtörténik a lehetetlen:
Josie udvarlója, Richárd Anstey doktor megcsókolja a bűbájos szülésznőt, akit ettől fogva
keserűen mardos  a lelkiismerete. Mindaddig,
amíg gyanakodni  nem kezd, hogy Josie csak
játszik Richárddal, mert már régóta a volt férje
teszi neki újra a szépet...
6. FEJEZET
Charlotte szörnyű fejfájással ébredt. A második körgallér nem sikerült, újat kellett
varrnia. Hajnali kettőig dolgozott, csak a kávé tartotta ébren, amelyet Derek tett oda
neki, mielőtt aludni ment.
Amikor reggel kibújt  az ágyból, Charlotte felvette mentazöld pongyoláját,  és
bekukkantott a nappaliba Derek még aludt a pamlagon.  Kiosont a konyhába,
hogy föltegye a teavizet. Aztán a nappali ablakához ment, és kinézett a kertbe. Éppen
vissza akart térni a konyhába, amikor meglátta Bitsyt és Elizabethet. Egyenesen az ő
házuk felé tartottak.
Nem!  Ne ma reggel! Ne akkor, amikor Derek a pamlagon alszik, nem pedig  az
ágyban állítólagos feleségével!
Odarohant a férfihoz, megragadta a vállát, és alaposan megrázta.
Derek nem tudta, mi történt. Amikor kábultan fel akart ülni, valaki lerántotta róla
a paplant.
- Te jó ég! - nyögött fel, majd visszahanyatlott. Feje nekicsapódott a pamlag
karfájának a párnája nem volt már a helyén. Egy zöld selyembe burkolt alak ráfeküdt,
és  nem hagyta moccanni sem.  Karok fonták körül a nyakát, ajkak tapadtak a szájára.
A csóktól végleg magához tért. Örömmel nyugtázta, hogy virágillatú parfüm és sima
szőke haj hálója tartja fogva. Nem talált ugyan magyarázatot Charlotte viselkedésére,
de villámgyorsan eldöntötte, hogy kihasználja a helyzetet. Nem számít, miért gondolta meg magát a lány, a lényeg  az, hogy akarja őt.
- Charlotte? Derek? Gyertek! Huhu!
Fájdalmas puffanással érkezett vissza Derek a valóság talajára. Az ajtóból hallatszó hang Bitsyé volt, és a férfi egyszeriben megértette, mi történt.
Charlotte megpróbált kimászni az öléből, hogy kinyissa az ajtót, amelynek kis
ablakán át a két nő őket bámulta.
Derek nem engedte el a lányt, hanem felállt, és a vállára dobta. így ment az ajtóhoz.
- Derek! - suttogta Charlotte dühödten, és verte a férfi hátát.
Derek tudomást sem vett róla.
.  - Jó reggelt - köszönt mosolygva, és megpaskolta Charlotte formás hátsóját. Sajnálom. Néha kissé nehéz vele. - Előrehajolt, és óvatosan letette  a lányt a foldj-e. - Nézd csak, Charlie, vendégeink jöttek! Fáradjanak be, hölgyeim!
Charlotte-nak földbe gyökerezett a lába.  Nemcsak a férfi szemtelenségén képedt
el, hanem a látványon is: egy szál pizsamanadrágban állt ott.
- Úgy hallom, forr a víz - mondta Derek. - Jókor jöttek.
- Nem  akarok sokáig zavarni - mentegetőzött Bitsy, és Charlotte látta rajta,
hogy gondolatban már a következő cikkét írja: Caboték nyers szerelme zárt ajtók
mögött. - Nem is tudtam, hogy a nyoszolyólányok ruháját is átalakítja. Megígértem
a divatrovatunknak, hogy még egyszer lefényképezem őket. Elizabeth szerint a ruhák
önnél vannak.
Charlotte boldog volt, hogy visszahúzódhatott az üzletasszony álarca mögé. Mesélt
a kiegészítő körgallérról, majd elővette a ruhát.
- Virágkoszorú lesz hozzá a fejdísz, de azt még nem csináltam meg.
Elizabeth a homlokát ráncolta.
- Mit gondolsz, mikor leszel kész az egyikkel, hogy Bitsy lefényképezhesse?
- Először meg kell kérdeznem Kendrát, hogy tetszik-e neki az elképzelésem - felelte Charlotte -, de estére biztos meglesz.
- Jó. A cipő és a csokrok maradnak?
Charlotte a fejét rázta.
- A cipő marad, de színben a fejdíszhez igazodó biedermeier csokrot kapnak a
lányok.
Bitsy jegyzetelt. Derek csészékkel és gőzölgő teáskannával került elő a konyhából.
Kitöltötte a teát, leült Charlotte-tal a pamlagra, és magához vonta. A férfinak sikerült
meggyőznie a két hölgyet, hogy tényleg egy szerelmes házaspárt látnak maguk előtt,
efelől Charlotte-nak nem volt semmi kétsége.
Miután a vendégek elbúcsúztak, Derek segített ugyan lerámolni a csészéket, de
kedvességének, játékosságának nyoma veszett. Kiment, lezuhanyozott, és átöltözött
az üzleti megbeszéléshez.
- Valami nincs rendben? - kérdezte Charlotte, amikor a férfi homokszínű nadrágban és  világosszürke pulóverben kilépett a hálószobából.
Derek hűvös pillantást vetett rá, és felcsatolta karóráját.
- Különös kérdés - felelte.  - Azt hittem, hogy szerinted nincsenek rendben a
dolgok.
- Olyan csendes vagy.
Derek felvonta a szemöldökét.
- Tegnap este megkértél, hogy hagyjalak békén. Pontosan ezt  teszem.
Charlotte tényleg erre kérte, most mégsem tetszett neki, ahogy  a férfi viselkedik.
- Azt mondtad, azt teszed, amit jónak látsz.
- Talán most azt látom jónak, hogy békén hagyjalak. Könnyebb, mint kiigazodni
rajtad.
- Nem is tudtam, hogy ennyire bonyolult  lélek vagyok - vágott vissza Charlotte
csípősen.
Derek a kulcscsomójáért nyúlt.
- Talán én vagyok túl bonyolult. Talán nem tetszik, ha egy nővel a karomban
ébredek, és aztán rájövök, hogy csak azért van ott, mert a forgatókönyv ezt írja elő.
Zsebre vágta a kulcsokat, és az ajtó felé indult.  Charlotte fölugrott.
- Várj egy pillanatig! - kiáltotta, és elállta a férfi útját. -Azért vagy dühös, mert
az előbb eljátszottam azt a kis jelenetet? Éppúgy, ahogy azt te már legalább fél tucatszór megtetted, amióta itt vagyunk? Jobban örültél volna, ha Bitsyék rájönnek, hogy
a pamlagon alszol? Hogy nem is vagyunk házasok?
Charlotte-nak természetesen igaza volt. Derek ezt jól tudta, s maga sem értette,
miért nem ismeri el, és miért viselkedik úgy, mint egy dacos tizenéves.
Kinyitotta az ajtót.
-  Vacsoránál találkozunk - vetette oda, és kiment.
Kora délutánra Charlotte fejfájása már elviselhetetlenné vált. Ivott egy csésze teát,
egy erős kávét, bevett több aszpirint, de semmi sem segített.
Ennek ellenére a fejdísz gyönyörű lett. A rózsák csodálatos összhangban voltak az
ötszirmú selyemvirággal, és gyönyörű koszorút alkottak. A gyöngyfüzérek eleganciát
kölcsönöztek a virágdísznek.
Charlotte fájó fejére tette a koszorút, és a tükörbe pillantott. Megállapította, hogy
a selyem túlságosan merev és természetellenes. Egy kis gőz segítene. Az a készülék,
amivel az utazáskor összegyűrődött holmit szokták kisimítani, megfelelne a célnak.
Csak éppen nem hozta magával. Azt pedig el sem tudta képzelni, hogy ilyen fejfájással
kimerészkedjen az autópályára. Forró fürdőre és egy kis szunyókálásra vágyott. Hirtelen rájött, mi a megoldás. A forró vízből felszálló gőznek ugyanolyan a hatása, mint
a készüléknek.
Charlotte teleengedte a kádat, levetette a pongyoláját, és virágkoszorúval a fején
beleült a vízbe. Amikor elgémberedett izmai kezdtek  ellazulni, karját a kád szélére,
lábát pedig a vízcsapra tette. Behunyta a szemét, és azon tűnődött, vajon miért van
Dereknek és neki ennyi baja egymással? Talán azért, mert vérmérsékletük épp annyira
különbözik, mint az autójuk. 0, Charlotte a múltban kereste a boldogságot, míg a férfi
mindig csak előre nézett, szerette a kihívásokat és a kockázatot.
Dereknek rögtön feltűnt a szokatlan csend, amikor belépett a vendégházba. Azután
halk vízcsobogás ütötte meg a fülét. Aggódva indult a  nesz irányába, a nyitott fürdőszobaajtóhoz. Ott megtorpant, szinte megdermedt az elébe táruló látványtól.
Tudta, hogy nem álmodik, mert  az ajtókeret széle belenyomódott jobb tenyerébe,
és a meleg gőz megnedvesítette arcát.  Mégsem  akart hinni a szemének. Charlotte
meztelenül feküdt a kádban, és fején a virágkoszorúval olyan volt, amilyennek álmaiban elképzelte. A víz körülnyaldosta rózsás szigetként kiemelkedő gyönyörű mellét.
Keskeny derekát és lágy ívű csípőjét  inkább csak sejteni  lehetett, de hosszú, karcsú
lábát a víz alatt is jól látta a férfi.
- Ó, Derek! - suttogta Charlotte, bár még nem vette észre,  hogy valaki ott áll az
ajtóban.
Charlotte hangján érződött, hogy vágyakozik a férfi után. Derek érezte, ahogy saját
teste válaszol szíve hevesen dobogott. Belépett a fürdőszobába, s a lány ijedten felült.
Amikor látta, hogy Derek az, eltűnt szeméből az ijedtség.
- Szervusz!-mormolta.
A férfi leült a kád szélére. Pillantása a lány álláról kipirult arcán, csillogó szemén
át a haját díszítő virágokra vándorolt.
- így fürdik hát egy hercegnő? - kérdezte, és hangja még a szokottnál is mélyebbnek tűnt a pici helyiségben.
- Mintadarab az esküvőre - felelte a lány. - A virágok túl merevek voltak, és úgy
gondoltam, talán  gőzölés segítene. Nem volt hozzá gőzölőkészülékem, és úgyis
fürdeni akartam. így hát...
Persze. Charlotte ilyen volt. Ha létezett romantikus megoldás valamilyen búra-bajra, akkor ő megtalálta. Derek nem tudta tovább türtőztetni vágyát, hogy megérintse.
Óvatosan, ujja hegyével végigsimított Charlotte arcán.
- Hallottam, ahogy kiejtetted a nevemet.
Charlotte bólintott, és a férfit elbűvölte, mennyire bájossá tették a mozdulatot a
hajba tűzött virágok.
- Sajnálom a reggel történteket. A csók igazi volt, még ha csak azért kaptad is,
mert Elizabeth és Bitsy benézett az ajtó kis ablakán. - A lány megvonta a keskeny,
törékeny vállát. - Valahogy minden olyan valódinak tűnik.
Az is volt. Derek be akarta bizonyítani. Felállt, a lány keze után nyúlt, és kisegítette
a vízből. Azután fogott egy bolyhos, szürke törülközőt, belecsavarta Charlie-t, és a
karjába emelte.
Charlotte-nak a torkában dobogott a szíve, alig kapott levegőt. Karja mintha magától kulcsolódott volna Derek nyakára. Belenézett a férfi sötétbarna szemébe, és
érezte, ahogyan nő benne a vágy. Áthidalta az ajkukat elválasztó kis távolságot, és
kinyitotta a száját, amikor a férfié megérintette. Derek éhesen csókolta, nyelve játszott
a lány nyelvével, harapdálta  az alsó ajkát, majd lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja
a meztelen bőrt a törülköző fölött.
- Derek! - lehelte Charlotte a férfi hajába.
Derek hallotta hangjában a szenvedélyt, és élvezte, ahogy az táplálja az övét. Fogta
a törülközőt, és szárazra törülte Charlie hátát, csípőjét. Azután hátulról a törülközőbe
csavarta, magához húzta, és lágyan, gyengéden dörzsölgetni kezdte a mellét, a hasát.
Végül ráhajolt Charlotte vállára, hogy letörülje a combját, és  a lány a karja között
feléje fordult.
Charlotte Derek fülcimpáját harapdálta, megcsókolta az arcát, belenézett a szemébe. Derek szerelmet olvasott ki belőle, és ezernyi talányt, amit nem tudott megfejteni.
- Ez mindent meg fog változtatni közöttünk - figyelmeztette Charlotte halkan a
férfit.
Derek hüvelykujjával végigsimított a lány ajkán, tekintete követte a mozdulatot,
mielőtt felnézett volna.
- Nem, semmit sem fog megváltoztatni - mondott ellent. - Csak igazolni fogja
azt, amit már régóta tudunk: hogy összetartozunk.
Azután félredobta a törülközőt, karjába vette Charlie-t, és bevitte a hálószobába.