Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legjobb döntés

2010.07.17

A legjobb döntés
1. FEJEZET
Jordan Larabee türelmetlenül járkált fel-alá a vastag szőnyegen Ian Houghton íróasztala előtt.
- Szóval hol az ördögben van? - dörmögte Jordan.
- Feltételezem, Monyra gondolsz. - Apósa mindig is fel tudta idegesíteni, de úgy tűnt, utolsó találkozásuk óta ezt aképességét tökélyre fejlesztette. -Emlékeztetni szeretnélek, hogy Molly a feleséged.
- Neked meg a lányod! Amikor engem elhagyott, hozzád költözött.
Ian könnyedén hátradőlt a bőrfotelban, és szemmel láthatóan jól szórakozott. - Tudomásom szerint békésen szakítottatok.
- Amikor elment, már szó sem volt békéről. Napok óta nem szóltunk egymáshoz - nevetett föl gúnyosan Jordan. Közte és Molly között akkor romlott meg a viszony, amikor négy hónapos kisfiuk meghalt. Egy őszi délelőttön Jeff apró koporsójával együtt eltemették a házasságukat is, bár utána még nyolc hónapig együtt éltek. Azalatt azonban a gyász és a bűntudat mindent teljesen tönkretett.
Ian felállt, az ablakhoz ment, és úgy bámult ki rajta, mintha lenyűgözné a látvány. Jóval öregebbnek látszott, mint ahogy Jordan emlékeiben élt.
- Miért pont most jutott eszedbe?
- Már három év eltelt - emlékeztette Jordan.
- Tisztában vagyok vele. - Ian összekulcsolta kezét a háta mögött.
- Ideje, hogy új életet kezdjek - magyarázta }+brdan hűvösen. - Ragaszkodom a váláshoz.
- A váláshoz... - Ian leeresztette a karját.    .
- Nehogy azt mondd, hogy meglepődtél! Már évekkel ezelőtt be kellett volna adnom a keresetet.
Ian elfordult az ablaktól, és az íróasztalán álló fényképre pillantott. Jordan jól ismerte ezt a felvételt, röviddel Jeff születése után készült Monyról és róla. Akkor még nem sejtették, hogy boldogságuk rövidesen mély bánattá változik.
= Mindig abban reménykedtem, hogy egyszer helyrejön köztetek minden - jegyezte meg az idős fém szomorúan.
Jordan összeszorította az ajkát. Korábban talán lett volna rá esély, most azonban... túl késő. Minél hamarabb beletörődik ebbe az apósa, annál jobb.
- Megismerkedtem valakivel.
3
- Gondoltam - bólintott Ian. - De nem veheted rossz néven egy öregember ábrándozását.
- Hol van Mollt'? - Manukuában. Jordan felkapta a fejét. - Afrikában?
- Igen. Önkéntesként utazott oda egy egyházi csoporttal. Égető szükség volt odaát gyógyításban jártas emberekre, és az ottani ápolónői munka, legalábbis úgy tűnik, segített Mollynak.
- Mióta van ott?
- Több mint két éve.
- Két éve? - Jordan lerogyott egy fotelba. Ez Mollyra vall! A televízió szinte minden este vészjósló hírekben tudósít az ottani aszályokról, járványos betegségekről, lázadásokról.
- Mindent elkövettem, hogy rávegyem, jöjjön haza. - Ian is leült. - De nem hallgat rám.
- Mi az ördög történt vele?
- Valószínűleg ugyanaz, ami veled. Elmenekült... Te beletemetkeztél a munkádba, ő pedig a világot akarja megváltani.
- Hiszen a bolond is tudja, hogy Manukua veszélyes hely!
- Mollt' az ellenkezőjét állítja. Havonta két hetet a főváros egyik kórházában dolgozik, amásik két hetetpedig ahátországban tölti, egy egészségügyi állomáson. - Megőrült, hogy elhagyja a fővárost?! - Jordan úgy ugrott fel, mintha darázs csípte volna meg.
- Tökéletesen egyetértek veled. Valakinek tennie kellene valamit. - Ian mosolyogva vett a kezébe egy kubai szivart. - És szerintem te lehetnél az a valaki.
- Én?! A csudába is, ugyan mit tehetnék?
- Hogy mit tehetnél?-ismételte Ian.-Nos, Jordan, hazahozhatnád alányomat.
Mollt' legjobban az estéket szerette. Az egészségügyi állomáson már mindenki aludt, ő azonban a verandán ült a csöndes és hűvös éjben.
A főhadiszállásról megint rossz hírekérkeztek. A fővárosban politikai zavargás tört ki, ezért az egész országban tartani lehetett a lázadók támadásától. A mai üzenetben felszólították az állomás dolgozóit, hogy készüljenek fel az esetleges kitelepítésre.
Tompa zörejek hallatszottak a telep előtt csobogó forrás felől. A szavannában élő vadállatok számára menedékül szolgált ez a hely az aszályos időkben. Mollt' hátradőlt, és felpillantott a csillagos égre. A látvány leírhatatlanul gyögyötű volt, mindazonáltal bármit megadott volna egy esőfelhőért.
Mollt' soha nem tudott szomorúság nélkül kitekinteni az éjszakába. Egy másik világban, távol mostani életétől, otthagyta férjét, és eltemette a kisfiát.
4
A legjobb döntés
Megpróbált nem gondolni rájuk, szeretett volna megszabadulnia kínzó fájdalomtól, amely három évvel ezelőtt kezdődött.
Ismerős lépteket hallott a háta mögött. - Jó estét! - üdvözölte munkatársát.
Richard Morton doktor alacsony, kopasz, szeretetre méltó ember volt. Már túllépte a nyugdíjkorhatárt, de képtelen volt abbahagynia munkát, hiszen tudta, hogy itt nagy szükség van rá. A karcsú Mollt' majd egy fejjel magasabb volt a férfinál. Rövid szőke hajával, mélykék szemével mindig nagy feltűnést keltett az afrikai gyerekek körében.
- Miért nem alszol? - kérdezte az asszony.
- Nem is tudom. - Az orvos leült mellé. - Valami van a levegőben. Érzem. - Úgy érted, el kellene tűnnünk innen?
Richard elgondolkodva simogatta az arcát.
- Azt nem tudom. De ezúttal lehet valami alapjuk a figyelmeztetéseknek. Az elmúlt héten napi tizennyolc órát dolgoztak az influenzajárvány miatt. Mollt' ezzel magyarázta a fém borúlátó gondolatait.
- Túlságosan kimerültél.
- Te is. - Richard megpaskolta az asszony kezét. - Menj inkább lefeküdni! Majd holnap folytatjuk a beszélgetést.
Mollt' megfogadta a férfi tanácsát, de tett még egy kitérőt a gyermekállomásra. Az ügyeletes nővér kedvesen rámosolygott, ő pedig ellenőrizte a gyerekek légzését.Amióta a kisfia bölcsőhalált halt, nem tudott megszabadulni a félelemtől, hogy más gyermekek is örökre elalhatnak.
Miután látta, hogy minden rendben van, bement aprócska szobájába, ám nem gyújtott fényt. Levetkőzött, bebújt a hűvös takaró alá, és lehunyta a szemét. Azt álmodta, hogy Jeff még most is él.
- Sajnálom, hogy elkéstem. - Jordan arcon csókolta Lesleyt, s leült vele szemben az asztalhoz. Minden újabb találkozásnál lenyűgözte a sikeres építésznő szépsége és bája. Kézbe vette az étlapot, és gyorsan választott.
- Ne csigázz! - kérlelte Lesley. - Hogy sikerült a beszélgetés Iannel? Jordan kínosnak érezte, hogy éppen azzal a nővel beszélgessen az apósáról és a féleségéről, akit a válás után el akar venni.
- Jól.    , - Nem akarsz beszélni róla?
- Nem igazán.
- Rendben, megértelek. - A nő csalódott volt, de nem erőltette a dolgot. Jordan előző évben ismerte meg Lesleyt, amikor együtt dolgoztakegy hatalmas East Side-i épület tervezetén. A fém építési vállalkozóként, a nő építészként vett részt a munkában. Valójában Jordan nem keresett új kapcsolatot, hiszen-mint apósa megjegyezte -Jeff halála utána munkájába temetkezett. A dolgok maguktól alakultak így.
5
A legjobb döntés
- Nehéz lehet most neked - mondta Lesley gyengéden. - Meg kell azonban értened, hogy én is kellemetlen helyzetben vagyok. Egy nős férfival hozott össze a sors.
- Megértem.
- De kényszeríteni sem akarlak a válásra. - Ez a házasság már úgyis régen halott.
- Ezt meg is mondtad rögtön az elején... Ám ennek hat hónapja, és azt még azóta sem említetted, hogy valóban elválsz Mollytól. - Ez a megjegyzés enyhe szemrehányásnak tűnt.
- Már évekkel ezelőtt be kel lett volna nyújtanom a válókeresetet - adott igazat a nőnek Jordan.
- Mégsem szántad rá magad. Miért?
- Túlságosan elfoglalt voltam. Feltételeztem, hogy majd Molly elindítja apert. - De ő sem tette meg - mutatott rá Lesley. - Elgondolkodtál már ezen?
A férfi bólintott. Intett a pincérnek, leadta a rendelést, és remélte, hogy barátnője ejti végre ezt a kínos témát. Sajnos, nem így történt.
- Ugye még mindig szereted? - kérdezte Lesley, aki csak ritkán volt dühös, ellentétben Mollyval. Az építésznő tudott uralkodni magán. Most is inkább aggodalom csengett a hangjában, mint harag, s Jordan csodálta ezért. -Ez teljesen érthető.
- Hogy szeretem Mollyt?
- Igen. Szörnyű tragédia ért benneteket.
Jordan fájdalmas szorítást érzett a mellkasában, és megmarkolta a borospoharat. - Folyton magát hibáztatta. Úgy gondolta, az ő egészségügyi képzettségével valamiképp meg kellett volna akadályoznia a kisfiunk halálát.-Akkoriban mindig tiltakozott, ha Molly ezt előhozta. Amikor azon a reggelen ő elment otthonról, a felesége és a kisfia aludt még. Jeff nyugtalan volt, egyszer felsírt. Alig hajnalodott, ezért Molly úgy vélte, még alhatnak egy kicsit, és nem törődött a baba jelzésével. Ez volt az utolsó hang, amelyet a gyerek hallatott. Amikor Molly egy óra múlva bement hozzá, Jeff már halott volt.
Jordan nem akarta soha többé átélni ezt a fájdalmat, így nem mert újabb gyermeket vállalni. Lesley ugyanígy érzett.
- Nem szeretnék nyomást gyakorolni rád ezekkel a kellemetlen kérdésekkel - folytatta Lesley.
- Nem is teszed.
A pincér kihozta a salátát. Lesley megérezte Jordan rossz hangulatát, és inkább békén hagyta a férfit.
- Molly Manukuában van - közölte Jordan váratlanul. - Manukuában?! Az ég szerelmére, mit keres ott?
- Csatlakozott egy segélycsapathoz.
- Elment a józan esze?! - Lesley megfogta a borospoharát.
- Hazahozom.
- Te?! -húzta fel szemöldökét a nő. -Jordan, ez őrültség! Miért pont te mennél érte? Ha veszélyben van, értesíteni kell a követséget.
- Ian az elmúlt három év alatt nagyon megöregedett. Az egészségi állapota sem engedi meg, hogy ilyen megerőltető utazásra vállalkozzon. De sürgősen tenni kell valamit, mielőtt Mollyt baj érné.
- Küldhetnétek valaki mást...
- Molly nem hallgat senkire rajtam kívül.
- Fs mi van a papírokkal? Te jó ég! Hiszen jelenleg senki sem juthat be Manukuába, sőt kijutni is nehéz. Az újságok azt írják, bármikor bekövetkezhet a katasztrófa.
- Ian mindent elintéz. Tulajdonképpen az orvosok tanácsa ellenére maga akart odautazni. Lesley, nem szórakozni megyek! Ha már egyszer kiveszek egy hét szabadságot, Manukua lenne az utolsó hely, ahova szívesen ellátogatnék.
- Értem, Jordan. - A nő megfogta a kezét. - Meg kell tenned. Mikor indulsz? - Hangja enyhén remegett.
- Jövő hét elején. - Ilyen hamar?
- Minél előbb, annál jobb, nem gondolod? Lesley bólintott, és lesütötte a szemét.
- Csak egyet ígérj meg... - Amit csak akarsz.
- Kérlek, légy óvatos! Gondolj arra, mennyire szeretlek, Jordan Larabee!
Molly távoli lövések zajára ébredt. Felült az ágyban, és beletelt egy kis időbe, amíg felfogta, hol is van. Ledobta magáról a könnyű takarót, felkelt, és sebesen felöltözött. Már virradt. Pánikba esett emberek rohangáltak összevissza.
- Mi történt? - állított meg egy ápolót, megmarkolva a karját. A fém tágra nyIIt szemmel nézett rá.
- Rögtön ideérnek a lázadók! El kell tűnnie! Azonnal! - Látta Monton doktort?
Az ápoló hevesen megrázta a fejét, kirántotta a karját Molly szorításából, és a parkoló járművekhez rohant.
- Richard! - kiáltotta az asszony. Nem mehet el a barátja nélkül! A fém az állomás túlsó végén lakott, és szinte lehetetlennek tűnt átjutni oda a nyIIt terepen. Az emberek különféle nyelveken ordítoztak.
- Molly! Molly!
Az asszony vádul megpördült, és észrevette Richard Mortont, aki lázasan kereste őt a tömegben.
- Itt vagyok! - kiabálta, és ü~tegetni kezdett. Alig tudott utat törni magának a fé~hoz. Egy pillanatra hevesen átölelték egymást.
6
A legjobb döntés
- Azonnal el kell tűnnünk innen! Mwanda teheraukójára még felférünk. Molly bólintott, és megragadta Richard kezét.
- És mi lesz a betegekkel? - szakadt fel belőle a kérdés.
- Majd mi gondoskodunk róluk - ígérte Mwanda -, de előbb magukat helyezem biztonságba.
Richardot és Mollyt a szó szoros értelmében feldobták a teherautó platójára. Behúzódtak az egyik sarokba, és várták, hogy elinduljanak, pedig fogalmuk sem volt róla, hová visz az útjuk. A motor nagyokat köhögve ugyan, de beindult. Molly esküdni mert volna rá, hogy ezt a terepszínűré festett ócskaságot már a második világháborúban is használták.
Egy magasra nőtt, nyurga bennszülött fiú futott a teherautóhoz, és izgatottan kiabált az anyanyelvén. Molly az elmúlt két évben megtanult annyit, hogy félig-meddig le tudta fordítani á fiú szávait. Rémülten nézett az orvosra. Nyilvánvalóan ő is megértette a~ üzenetet.
Nem mehetnek el. Túl késő. Mindenütt nyüzsögnek a gyűlölködő és bosszúszomjas lázadók. Már eddig is sok ártatlan embert megöltek.
Richard és Molly az egészségügyi állomás foglyai voltak. Mwanda leállította a motort, és kelletlenül kimászott a teherautóból. Merev arccal segített nekik leszállni.
- Most mihez kezdünk? - kérdezte Molly.    . Richard vállat vont.
- Várunk.
Ugyan mire? A halálra? Imádkoznak, hogy gyorsan eljöjjön? Molly gondolni sem mert arra, mi történhet vele nőként, ha fogságba esik. Meglepő módon mégsem félt. Inkább hihetetlen nyugalom szállta meg. Ha a lázadók megostromolják áz állomást, nem fog a sarokban kuporogni, hanem végei mindennapi munkáját: segít a betegeknek.
- Körülnézek - jelentette be Richard tétován. - Elkísérlek - határozta el Molly.
Mwanda lemondóan vállat vont, és elindult.
- Visszamegyek a konyhába - szólt még vissza bizonytalan mosollyal.
A lövések egyre közelebbről hallatszottak. A fővárossal megszakadt a rádióösszeköttetés, így nem tudták, mi történik. Lehet, hogy már az egész ország a lázadók kezén van...
A bizonytalanság volt a legrosszabb. A legtöbb beteg elhagyta az állomást, és megpróbált hazajutni; Richard gondoskodott azokról, akik nem tudtak elmenekülni. Néhányan megpróbálták rábeszélni az ápolónőt és az orvost, hogy tartsanak velük, de ők nem mentek. Ide tartoztak.
Kisvártatva Molly döbbenten állapította meg, hogy csak maroknyi bennszülött maradt velük. Imádkozott a biztonságukért, de nem lehetett tudni, meddig óvják meg őket az állomás falai.
Hirtelen helikopter hangját hallotta. A gép az üres térség felett körözött, nem volt rajta semmiféle felségjelzés, nem tudhatták, barát vagy ellenség. Fülsiketítő zaj jal ereszkedett lejjebb. A rotorok szele sűrű, vörös port kavart fel, szinte semmit nem lehetett látni. Molly mintha katonákat látott volna kiugrani a helikopterből. Feltehetően gerillák.:.
Az asszony az időközben kiürült kórteremben rekedt, a gyerekosztályon. Az ajtó kivágódott; egy géppisztolyos katona lépett be. A gerilla megtorpant, amikor meglátta őt, és hátrakiáltott valamit. Molly felkészült a halálra. '
Szinte ugyanebben á pillanatban berontott egy másik férfi is, siettében szinte beszakította az ajtót. Molly belekapaszkodott az egyik kiságyba, és a hihetetlenül ismerős, mogyoróbarna szempárba nézett.
Jordán? - suttogta. - Mit keresel te itt?
- Azonnal el kell tűnnünk innen! - ordította a férfi. A magasból látta, hogy a lázádók legfeljebb öt kilométernyire vannak az egészségügyi állomástól, és rohamosan közelednek. Bármelyik pillanatban felbukkanhatnak.
- Mi van Richarddal? - fakadt ki Molly.
- Az meg ki? - Jordán megragadta felesége karját, és az ajtóhoz vonszolta. Zane és a férfiak, akiket felfogadott, csőre töltött géppisztolyokkal fogták körül a helikoptert.    .
- Richard! - harsogta Molly, megpróbálva túlkiabálni a rotor sivítását. - A doktor nélkül nem mehetek el!
- Nincs időnk! - tiltakozott Jordán.
Az asszony meglepő erővel tépté ki magát a férfi kezéből, és dühösen nézett rá. - Nélküle egy tapodtat sem megyek!
- Átkozottul rossz időpontot választottál, hogy a szeretőd miatt aggódj, nem góndolod?!.- fújtatott mérgesen Jordán.
- Megkeresem! - Molly elrohant mellette, még mielőtt a férfi visszatart= hatta volna.
Az állomás környékéről fényegető géppuskaropogás hallatszott. Jordán csak hatalmas lakó- és irodaházak építésében vólt jártas, gerillaharcban nem, ezért lépett kapcsolatba Zane Halquisttel. .
- Molly! - ordította. - Nincs rá idő!
A felesége nem hallotta, vagy nem akarta hallani. A férfi ügy érézte, itt kellene hagynia. Ez a nő még a vesztét okozza! Eddig soha nem tartotta magát gyávának, most azonban kételkedni kezdett saját bátorságában.
Robbanás ereje rengette meg a földet. Jordán megtántorodott. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, de nem használt.
Zane odakiáltott valamit, neki azonban annyira zúgott a füle, hogy nem értette. Intett, hogy ezt jelezze Zane-nek, ám hiába. A férfi, akinek több ezer dollárt adott a mentőakcióért, két-három katonával éppen felkapaszkodott a helikopterbe. Jordán szíve hevesen kalápálni kezdett, amikor felfogta, mi történik. Itt hagyják
8
9
őt, Mollyt és a többi katonát. Nagypt káromkodott, amikor észrevette az asszonyt a létesítmény túloldalán, ahogy karját arca elé tartva próbálja védeni szemét a portól, és döbbenten nézi, amint a helikopter felemelkedik. Egy idősebb,férfi állt mellette.
A férfi, aki rátalált Mollyra a kórteremben, megragadta Jordan kezét. - Fogja a nőt, és rejtőzzenek el! - parancsolta nyersen.
- Segítek maguknak - ellenkezett Jordan. - Előbb hélyezze biztonságba a feleségét!
Molly másrohant is feléje, de megbotlott. A férfi elkapta, és magához szorította. Jordan még soha életében nem volt ilyen dühös senkire. Ugyanakkor mérhetetlen örömöt érzett, hogy a felesége él. Majdnem sírva fakadt.
- Hol rejthetnélek el? Molly riadtan nézett rá.
- Én... nem tudom. Talán a raktárépületben. Vagy ott keresnének először? - Lehetséges. Pince nincs?
- Nincs.
- Akkor marad a raktár.
- És veled mi lesz? - Az asszony úgy kapaszkodott Jordanbe, mint fuldokló a mentőövbe.
- Később utánad megyek.
Molly két kezébe fogta a férfi arcát, és könnyes szemmel nézett rá. - Légy óvatos! Vigyázz magadra, kérlek!
Jordan bólintott. Nem állt szándékában feláldozni az életét. Kéz a kézben szaladtak a raktárhoz. A többi férfi gondoskodott az orvosról, akit egy másik rejtekhelyre vittek. A raktárt zárva találták, de Mollynak volt hozzá kulcsa. Jordan azon töprengett, mennyire lesz biztonságos a gyenge építmény. Ha a lázadók elfoglalják az állomást, neki kell megvédelmeznie Mollyt.
- Rejtőzz el! -parancsolta az asszonynak. -Érted jövök, amilyen hamar csak lehet. - Amikor otthagyta a feleségét, utolsó gondolata az volt, hogy annak, aki Mollyt bántani akarja, először őt kell megölnié.
Molly az automata fegyverek minden egyes lövésétől megrémült. Bekuporodott egy sarokba, hátát a falnak vetette, és véresre harapdálta az alsó ajkát. A helyiségben sötétség uralkodott, csak az ajtó alatt szűrődött be némi fény. Valaki elfutott a raktár előtt. Mollynak a félelemtől elakadt a lélegzete; azt hitte, már benyomultak a lázadók. A magány volt a legrosszabb. Közel sem félt volna ennyire, ha Richard mellette van. Vagy Jordan.
Semmi sem okozhatott volna nagyobb meglepetést, mint férje felbukkanása, aki fegyverrel a kézben berontott a kórterembe, olyan öltözékben, mintha a különleges alakulathoz tartozna. Mégis jobban örült volna, ha Jordan Chicagóban marad.
A fém most haragszik rá, de ez nem volt mindig így. Házasságuk kezdetén
10
A legjobb döntés
olyan szerelmesek voltak egymásba, hogy úgy érezték, semmi sem választhatja el őket.
Mollynak sejtelme sem volt, mennyi idő telt el, míg egyszerre csak kivágódott az ajtó. Rémülettel telve meredt a beáramló világosság felé, majd megkönnyebbülten ismerte fel Jordant.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Vigyen el az ördög, ha tudom! - A férfi erőteljes mozdulattal behúzta az ajtót maga után. Ismét sötétség borult a helyiségre, míg Jordan meg nem gyújtott egy szál gyufát. Fegyverét a falhoz támasztotta, és zihálva lerogyott az asszony mellé az agyagos földre. -Ahogy Zane-t ismerem, mindent elkövet, hogy kivigyen innen bennünket, de erre persze nincs semmilyen biztosíték.
- Ki ez a Zane?
- Régi barátom, mostanáig nem találkoztál vele. Évekkel ezelőtt, a katonaságnál ismertem meg.
- És mi van a lázadókkal?
- Zane és a többiek nyilvánvalóan feltartóztatták őket. Legalábbis egy időre. Jelenleg nyugalom van, de nem hiszem, hogy sokáig így marad.
- Mit keresel Manukuában? - Ez a kérdés azóta foglalkoztatta Mollyt, mióta a férje berontott az egészségügyi állomásra.
- Valakinek el kell vinnie innen téged! Édesapád már majd belebetegedett az aggodalomba. Nem élné túl, ha valami bajod esne.
- Nem számítottam rá, hogy ilyen rosszra fordul a helyzet - mentegetődzött Molly.
- NemkellettvolnaéppenManukuábajelentkezned!-morogtaJordan.-Miért nem elégedtél meg azzal, hogy iskolás gyerekeknek felírod a recepteket?! Á, nem, az túl egyszerű lett volna! Neked inkább a világ legveszélyesebb tűzfészkét kellett választanod!
Három éve külön élnek, és röviddel a találkozás k után már megint veszekszenek! - Sajnálóm, hogy belekeveredtél - válaszolt az asszony csendesen.
- Nem a te hibád, hogy itt vagyok. Magamtól jöttem. - Már Jordan sem volt annyira dühös.
- Hogy... hogy megy a sorod mostanában? - kérdezte Molly halkan. - Sok a munkám.
- Még mindig napi tizenkét órát dolgozol? - Igen.
Ez várható volt. Jordan soha nem engedte meg magának, hogy nyíltan gyászolja Jeffet, éhelyett beletemetkezett a munkájába, és elutasította feleségét és az élet örömeit. A temetés után Molly egyre búskomorabb lett, miközben Jordan egy csapásra meghódította az üzleti világot. Nyolc hónap leforgása alatt három hatalmas építéstervezet kivitelezési jogát szerezte meg Chicagóban. Mollynak viszont még ahhoz sem volt ereje, hogy reggelente fölkeljen az ágyból.
A legjobb döntés
Egy lövés akkorát dörrent, mintha ágyút sütöttek volnael. Molly összerezzent. - Lazíts! - suttogta Jordan. - Nem lesz semmi baj.
Ebben ugyan nem lehetett biztos, az asszony mégis hálás volt megnyugtató szavaiért.
- Olyan ostobának érzem magam - vallotta be homlokát a térdére szorítva. Jordan átölelte felesége vállát, és magához húzta. Az asszony akadozva kezdett beszélni.
- Ha... ha bekövetkezne a legrosszabb, tudnod kell, hogy mindig is szerettelek, Jordan...
A fém egy ideig hallgatott, mintha nem tudna mit kezdeni ezzel a vallomással. - Én próbáltalak nem szeretni - ismerte be végül vonakodva-, de valahogy... szóval nem igazán sikerült.
Újabb lövés dörrent, és Molly ösztönösen közelebb húzódott hozzá. Arcát a fém mellkasára szorította, hogy érezze testénekmelegét.Jorchn nem szólt semmit, csak tartotta a karjában, és gyengéden simogatta a hátát.
Monynak régen nyújtott férje szerelmes ölelése ilyen biztonságot és védelmet. Talán már soha többé nem is lesz rá alkalom... Könnyek gyűltek a szemébe, s leperegtek az arcán.
- Ne aggódj, Molly! Minden rendbe jön; megígérem.
- Nem félek - hazudta az asszony. - Hiszen mellettem vagy te, aki mindig is szeretted a hőst játszani.
Jordan gyengéden kisimított egy tincset az asszony homlokából. Molly meg akarta köszönni, hogy itt van vele, de nem találta a megfelelő szavakat. Teljesen természetesnek tűnt számára, hogy megcsókolja a férfi nyakát, s nyelve hegyével végigsimogatja a bőrét. Jordan teste megfeszült, de nem tiltakozott. Igaz, nem is bátorította az asszonyt.
Molly érezte keze alatt a férfi egyre hevesebb szívdobogását.
- Molly! -figyelmeztette Jordan rekecaen, s megfogta a kezét, mintha el akarná tolni magától. Jeff halála után ezt gyakran megtette, mintha testi vágya kisfiával együtt meghalt volna.
- Sajnálom! - súgta Molly, ám nem folytathatta, mert Jordan az ajkára szorította a száját. Olyan hevesen csókolta, hogy az asszonynakelakadt a lélegzete, körmeit pedig a férfi vállába mélyesztette.
Őrültség volt most ilyesmibe belekezdeniük, Molly mégis odaadóan felsóhajtott. Három év elfojtott szenvedélyével viszonozta Jordan csókját. A férfi finoman simogatta a mellét, mintha félne élvezni az asszony testét. Molly annyira kívánta az együttlétet, mint még soha senkivel. Kapkodva kigombolta a blúzát, s lecsúsztatta a válláról. Jordan segített levenni a melltartóját, majd tenyerébe vette a mellét.
- Molly...
- Szeress! - kérlelte az asszony. - Olyan nagyon kívánlak!
Jordan mohón a mellbimbójára hajolt. Molly a vágy és a fájdalom vegyes érzésével sóhajtott fel.
- Őrültek vagyunk! - súgta a férfi, de nem hagyta abba a becézést. - A világ őrült... - Molly közben teljesen levetkőzött.
Jordan keze lejjebb vándorolt, lágyan végigsimított az asszony hasán, majd elérte két lába közt a selymes, göndör szőrzetet. A különélés évei hirtelen a semmibe vesztek. Túlságosan jól ismerték egymás testét. A férfi ültében magára húzta a feleségét, és kezét a csípőjére csúsztatta, amikor meleg öle befogadta.
Régen szeretkeztek utoljára. Molly visszafojtotta zokogását, miközben Jordan ritmikusan hintáztatta a testét. Körülöttük mindenütt veszély leselkedett, a halál árnyéka vetődött rájuk, de Molly semmi másra nem tudott gondolni, csak szerelmére és közös vágyukra.
Felsikoltott, amikor eljutott a csúcsra, ám Jordan az ajkára szorította száját, hogy elnémítsa. Molly egész testében borzongott, miközben könnyek peregtek végig az arcán.
Egy heves lökéssel a férfi vágya is beteljesült. Remegve kapaszkodtak egymásba, Molly csendesen sírdogált. Nem szólaltak meg, de nem is volt szükség szavakra. A férfi megcsókolta hitvesét, ezúttal nem szenvedélyesen, inkább mélyről fakadó hálával, s az asszony ugyanúgy viszonozta.
Jordan segített neki felöltözni, majd megint magához szorította. Végül vonakodva eleresztette.
- Mennem kell...
- Hová? - Molly nem akart egyedül maradni.
- Amint lehet, visszajövök - ígérte Jordan. - Bízz bennem! Nem akarlak itt hagyni, de már így is tovább maradtam a kelleténél.
- Ertem. - Az asszony igyekezett palástolni a félelmét, ám kevés sikerrel. A férfi megsimogatta az arcát.    , - Sietek vissza.    ,
Amint magára maradt, Molly lehunyta a szemét, és imádkozott a férjéért. Aztán elvesztette az időérzékét, s nem tudta, délután van-e, vagy este. Az ajtó alatt beszűrődő fénysugár egyre halványabb lett, lehet azonban, hogy csak Monynak tűnt úgy.
Jordan órák múlva tért vissza, a konyhából szerzett élelmiszerekkel megrakodva. Molly egész nap semmit nem evett, mégsem volt éhes. Csak azért gyűrt le néhány falatot, mert a fém ragaszkodott hozzá. Jordan viszont farkasétvággyal tüntette el a maga adagját.
- Mi a helyzet odakint? - tudakolta az asszony. - Most éppen nyugalom van.
- Mi van a doktorral?
- Biztonságban van. Érdeklődött utánad. - Jordan leterített egy takarót az agyagos földre. - Próbálj aludni ! - Átölelte a feleségét, és magához húzta.
12
13
A legjobb döntés
Az egész napos pokoli lövöldözést békés éjszaka követte. Mióta szeretkeztek, Mollt' most először érezte igazán biztonságban magát. Amíg a férje karjában fekhet, nem számít, mi történik...
Melle a férfiéhoz ért, akinek ettől elakadt a lélegzete. Csak hosszú másodpercek múlva vett újra levegőt. Gyengéden csókolgatta Molyt, egyre hosszabban és szenvedélyesebben. Ajka végigsiklott felesége arcán, és megállapodott a fülcimpáján. Finoman a fogai közé vette, s óvatosan harapdálni kezdte. Mollt' ettől megborzongott, és zihálni kezdett.
A férfi halkan felnevetett.
- Csak azt akartam tudni, még mindig felizgat-e.
- Ezt a játékot ketten játsszák, barátócskám! - Azzal a nő Jordan nyaka köré fonta a karját, s apró csókokat lehelt az álla alá, nyelvével ingerelve a férfi bőrét. Nem kellett ahhoz fény, hogy észrevegye a hatást, hiszen Jordan nem tudta eltitkolni ébredező vágyát.
Jordan mohón megcsókolta az asszonyt. Nyelvével bebarangolta szájának minden zegét-zugát, majd úgy megszorította Mollt' derekát, mintha soha többé nem akarná elengedni.
A közös szenvedély majd elemésztette őket. Ugyan alig néhány órája már kielégültek, ez azonban kevés volt ahhoz, hogy a különélés évei alatt ébredt mérhetetlen sóvárgásukat kioltsa.
Nem tudtak elég gyorsan levetkőzni, ezért csak azoktól a ruhadaraboktól váltak meg, amelyektől feltétlenül kellett. Most is Mollt' élte át először a beteljesülés pillanatát, arcát a férfi nyakához szorítva. Röviddel ezután Jordan, vad kiáltással az ajkán, követte őt a gyönyör csúcsára.
Fogalmuk sem volt, mennyi idő telhetett el, mire ismét egyenletesen lélegeztek. - Hihetetlen... - súgta Jordan két gyengéd csók között.
- Ki gondolta volna, hogy életünk legnagyszerűbb szexuális élményére Afrikában teszünk szert, egy rozoga raktárépület5en? - Ha most katonák rontanának be és lelőnének, boldog asszonyként halnék meg, villant keresztül Mollt' agyán. Valószínűleg egyikünknek sem volna ereje a védekezéshez. - Tudod mit? Épp most döbbentem rá, hogy igenis szeretnék élve kikerülni innen.
- Én is - biztosította Jordan. - El tudsz aludni? Az asszony bólintott.
- Én is alszom egy kicsit, aztán kimegyek őrségbe. A többit majd reggel meglátjuk- dünnyögte Jordan.
Mollt' férjéhez simulva aludt el. Később érezte, hogy Jordan felkel, és gyengéden megcsókolja őt, mielőtt elhagyja az épületet.
Visszatéréséig az asszony mélyen aludt, szinte semmit sem érzékelt a külvilágból. Jordan újrabecsusszant atakaró alá, kinyújtózott mellette, magához húzta, és átölelte, kezét a mellére tapasztva.
A férfi egy sóhajjal ellazult, Mollt' pedig elmosolyodott. Olyan volt az egész,
mintha az elmúlt három év nem is létezett volna, mintha újra fiatalok és szerelmesek lennének... mintha Jeff nem halt volna meg.
Mollt' közeli lövésekre ébredt. Jordan felpattant, és rögtön a fegyveréért nyúlt. - Maradj itt! - parancsolta, s eltűnt, mielőtt még az asszony tiltakozhatott volna.
Mollt' alig szedte össze a gondolatait, a raktár ajtaja ismét kivágódott.
- Gyerünk! - kiáltott rá Jordan, feléje nyújtva a kezét. - Megjött Zane, és ezúttal tényleg elrepülünk innen.
Mollt' annyiramegkönnyebbült, hogymeg tudtavolnacsókolniJordan barátját. Hát visszajött! A szabadban már jobban hallotta a helikoptert. Por kavargott előttük. Kezét védekezően a szeme elé tartva, Mollt' görnyedten futásnak eredt.
Richard Morton kimerülten mászott be mögötte a helikopterbe. Halványan elmosolyodott, és megpaskoltaanővérkezét, miközben agép hátuljábaigyekezett. - Hol a férjem? - kérdezte riadtan Mollt'.
- Jön már. Ne aggódjon, tud vigyázni magára! - nyugtatgatta az egyik katona. - Jordan! - kiáltotta Mollt'.
A helikopter megtelt emberekkel, de nem látta köztük a férjét. Mollt' előrefurakodott, és felzokogott a megkönnyebbüléstől, amikor végre megpillantotta Jordant. A fém lövésre tartott fegyverrel, hátrálva közeledett a géphez, maj d tüzelt. A helikopter már majdnem felszállt.
- Jordan! -ordította Mollt'. -Az ég szerelmére, siess!
A férfia géphez rohant. Három lázadó tüzet nyitott a kórház mögül. Míg Zane a fedélzetre húzta Jordant, a helikopter nyitott ajtajából két géppisztolyos katona fedezte őket.
Mihelyt a gépen volt, Jordan összerogyott:`Erősen vérzett a válla, egyik tenyerét a sebre tapasztotta. Ujjai közül vér bugyogott elő.
Felesége sírva kuporodott mellé. - Eltaláltak!
A férfi bágyadtan rámosolygott, majd elvesztette az eszméletét.
Jordan érezte, hogy ég a válla. A fájdalom visszahozta a kellemes öntudatlanságból. Kinyitotta a szemét. Molly és az orvos éppen ellátták a sebét. Az asszony blúza csupa vér volt.
- Rendbe fogsz jönni - nyugtatta meg 1Vlolly, amikor észrevette, hogy férje magához tért. Jordan azonban félelmet látott az asszony szemében.
- Hazudós! -Ez az egyetlen szó mindén erejét igénybe vette. Hangja alig volt több rekedt suttogásnál.
Molly szorosan fogta a kezét.
- Most pihenj! - mondta könnyben úszó szemmel. - Zane szerint hamarosan leszállunk Nubambayben. Állítólag van ott egy kitűnő kórház.
Jordan lehunyta a szemét, és megpróbált bólintani, de túl gyenge volt hozzá. Vállában annyira felerősödött a fájdalom, hogy a fogát csikorgatta kínjában. Azután megint elsötétült előtte a világ.
Az első, amit ébredéskor megpillantott, egy infúziós palack volt. A fehér falak látványa és a fertőtlenítőszer szaga-elárulta, hogy kórházban fekszik. Hunyorogva fordította el a fejét. Molly az ágy mellett aludt egy széken, összegömbölyödve, fejét a vállára ejtve. Egy szőké hajtincs az arcába hullón.
Ezzel a külsővel nagy feltűnést kelthetett a manukuai gyerekek körében, akik valószínűleg megszerették őt, töprengét~ a férfi. Hiszen Molly mindig is kitűnően bánta kicsikkel, ez valószínűlég veleszületett képessége. Mihelyt meg tudja bocsátani magának, ami Jeff-fel történt, újfa férjhez mehet, és teljesülhet a vágya: családot alapíthat...
A bánat betontömbként nehezedett Jordan mellére. Egyszer már megpróbálkozott az apasággal, és többé nem állt szándékában vállalnia vele járó kockázatot. Behunyta a szemét, és erőszakkal felidézett egy másik arcot, a kedves, barátságos Lesleyét. A kép azonban elmosódott, helyébe mélységes bűntudat költözött.
Lefeküdt Mollyval! Nem is egyszer, kétszer. Egy hibás lépésen még túltenné magát, de két ilyen botláson már nem. Lesleynek ugyan nem kell magyarázkodnia. Az építésznő nem az a fajta teremtés, aki kínos kérdéseket tesz fel, ő pedig önként biztosan nem fogja neki bevallani.
- Jordan? - Molly halkan ejtette ki a nevét, nehogy felébressze.
16
A legjobb döntés
A férfi odafordította a fejét.
- Szia! - A szája mintha vattával lett volna tele.
- Hogy érzed magad?- Az asszony felállt, és megsimogatta férje homlokát. - Pokolian.
- Szomjas vagy? Jordan bólintott.
- Tessék! - tartott elé Molly egy pohár vizet. A férfi mohón ivott.
- Ez jólesett - suttogta, majd visszahanyatlott a párnára. - Mennyi kárt okozott a lövés?
- Két golyó volt, de szerencsére egyik sem ért csontot. Egy ideig fáj majd a seb; de rendbe fogsz jönni. A lábadozás idejét tekintsd régen esedékes szabadságnak!
- Meg fogsz lepődni, de szívesebben tölteném a szabadságom egy kedves, békés Karib-tengeri szigeten, mint itt.
- Tökéletesen megértelek. Mit szólnál két héthez a Virgin-szigeteken? A napsütés és a homok mindkettőnknek jót tenne.
A fém behunyta a szemét. Kizárt dolog, hogy eltöltsön két hetet Mollyval a paradicsomban, ha tényleg el akar válni...
- Mikor kelhetek fel? - kérdezte rekedten.
- Két nap mülva. A vérveszteség miatt vagy ilyen gyenge, egy kis pihenés után~gyorsan erőre kapsz.
- Minél elSbb vissza kell térnem Chicagóba. Nincs időm a tengerparton lustálkodni.
- Ahogy gondolod.    ,
Molly csalódott hangja hallatán Jordan még nyomorultabbul érezte magát. - Mikor mehetek ki innen?
- Holnapután valószínűleg elengednek. Kivettem egy szállodai szobát, és gondoskodhatom a repülőjegyekről az Államokba, ha azt akarod.
- Azt akarom. - Ennél egyértelműbben Jordan nem nyilatkozhatott volna. Mólly az ablakhoz lépett, és kinézett. Karba font kézzel várt egy darabig, majd föltette a kérdést:
- Miért vagy ilyen utálatos?
- Talán e miatt a két lyuk miatt a vállamban! Vagy mert át kellett repülnöm a fél világot, hogy hazavigyelek, holott az lett volna az ésszerű, ha magadtól tűnsz el innen.
- Nem én kértelek, hogy gyere utánam! - fakadt ki Molly. - Te nem, de az apád igen.    `
- Akkor azt javaslom, legközelebb maradj inkább otthon! - vágta rá az asszony indulatosan, és kiviharzotta kórteremből.
17
2. FEJEZET
A legjobb döntés
- Biztos is, hogy otthon maradok! - kiáltotta utána a férfi szánalmasan erőtlen hangon.
Zane később benézett hozzá, de Jordannek nem volt kedve a társat gáshoz. Kezet ráztak, s Jordan nem hitte, hogy valaha is viszontlátja a barátját.
Mollyval csak akkor találkozott újra, amikor kiengedték a kórházból. Az asszony egy tolókocsival várta a szobája előtt.
- Tudok járni! - vetette oda a férfi. - Egek! Légy már észnél!
A férfi olyan pillantással nézett Monyra, amely azt sugallta, akkor lett volna észnél, ha Chicagóban marad.
Taxival mentek a szállodába, de mintha órákig tartott volna az út. Mire megérkeztek, Jordan túlságosan kimerült ahhoz, hogy kifogásolja a közös szobát. A lényeg, hogy két ágy van benne!
Molly ebédet rendelt a szobába, amelyet némán fogyasztottak el. Jordan - akarata ellenére - elaludt, s csak két óra múlva ébredt fel. Monyt nem látta, ennek azonban kifejezetten örült. Kényelmetlenül érezte magát a közelében. Rögtön meg kellett volna beszélnie vele a válást, de a közösen eltöltött éjszaka után már nem tartotta helyesnek, hogy előhozakodjon ezzel a témával. Fogalma sem volt, mit tegyen.
Felült az ágyban, óvatosan megmozdította előbb az egyik, majd a másik vállát, s fogát csikorgatta a fájdalomtól. A gyógyszer a fürdőszobában volt, így gondolkodás nélkül bement érte.
Abban apillánatban rájött, hogy nagy hibátkövetett el, amint átlépte aküszöböt. Molly a zuhany alatt állt, és éppen szappanozta a testét. Az üveg nem igazán rejtette el az alakját. Bőre selymesen csillogott, rózsaszínű mellbimbója hegyesen ágaskodott a vízsugár alatt. A mosdókesztyGvel megdörgölte a hasát, majd széttárta a combjait, és lejjebb folytatta a mosakodást. -
Jordan visszafojtott lélegzettel kapaszkodott meg a mosdókagylóban. A látvány teljesen megbabonázta. A világ minden kincséért sem fordította volna el a tekintetét. Alig bírta elfojtania v ágyát, hogy újra érezze az asszony testét.
- Jordan?!
- Sajnálom... - Úgy érezte magát, mint egy rajtakapott kisdiák. - Nem akartalak megzavarni.
- Semmi baj. - Az asszony elzárta a vizet, a törülközőért nyúlt, és kilépett a zuhanyfülkéből.
Jordan megigézve állt, nehezen lélegzett, míg Molly megdörzsölte a karját és a mellét. Itt valami nincs rendben! Hiszen ő erős akaratú férfi, aki nem esik olyan könnyen kísértésbe! Az elmúlt évek önmegtartóztatása a bizonyíték erre.
Valahogy visszajutott a szobába, lerogyott egy karosszékbe, és bekapcsolta a televíziót. Kerek öt percbe telt, amíg felfogta, hogy az adás francia nyelven folyik.
Nem sokkal később Molly mezítláb, fehér fürdőköpenyben kilépett a fürdőszobából. Haját szárazra törölte, és a mosolyán látszott, tökéletesen tisztában van azzal, milyen hatást gyakorol a férjére. Élvezte, hogy szenvedni látja.
- Kérsz egy fájdalomcsillapítót? - tudakolta mézédesen.
Jordan megrázta a fejét, és úgy meredt a tévére, mintha egy szót sem akarna elmulasztania műsorból.
Amikor a gép végre leszállt, Molly örült, hogy újra otthon lehet.
Apja már türelmetlenül várta, hogy véget érjen a vámvizsgálat. Az asszony sokkal idősebbnek látta őt, mint amikor elutazott. Az öreg arca felragyogott, amint megpillantotta a lányát, s boldogan kitárta felé a karját.
- Apa! - ölelte meg Molly hevesen. Zavartan elmaszatolta a könnyeit, belecsimpaszkodott az apjába, és átadta magát az érzelmeinek.
- Már épp ideje volt, hogy hazagyere - dorgálta Ian, nedves szemét törölgetve. Még egyszer magához szorította gyermekét, majd kezét a derekára tette. Jordan egyik lábáról a másikra állt. Gyűlölte az érzelgős jeleneteket.
- Köszönöm! - Ian megrázta Jordan jobbját. -Nélküled talán el is veszítettem volna az én kicsi lányomat.
- Szóra sem érdemes! - Jordan úgy tett, mintha csak' az út túloldalára ment volna át Monyért.
- Vigyázz magadra! - lépett feléje az asszony, hogy megsimogassa az arcát, s köszönetet mondjon. Szerette volna meg is csókolni, de elbizonytalanodott.
A férfi bólintott.
- Rendben! Majd felhívlak.
Molly a nyelvébe harapott. Legszívesebben azt mondta volna, ne dolgozzon túl keményen. Egy lőtt seb mégsem gyerekjáték...
A férfi gyorsan elfordult, és kifelé indult a hordár nyomában. Felesége hosszasan nézett utána. Három végtelenül hosszú évig alig látták egymást, s már azt hitte, közös életüket örökre szétrombolta a gyász és a fájdalom. Ezen a héten azonban minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a férfi még mindig szereti őt. Ahogy ő is Jordat.
A férfi azonban szemlátomást nem örül ennek. Molly gyanította, hogy a férje ugyanúgy elbizonytalanodott és összezavarodott, mint ő.
A nap sugarai a cseresznyefa komódon játszottak, amikor Molly felébredt régi szobájában a szülői házban. Hanyatt feküdt, fejét egy vastag tollpárnán nyugtatta, s élvezte, hogy újra otthon van. Rátörtek a gyerekkori emlékek.
Most azonban már nem kamaszlány, hanem érett nő! Ettől a gondolattól árnyék futott átaz arcán. Jordannel ideje lenne eldönteniük végre, mi legyen akapcsolatuk további sorsa, de nyilvánvalóan még egyikük sem áll erre készen.
18
19
Belebújtegy ujjatlan nyári ruhába, és lement aföldszintre. Apja akonyhaasztalnál ült, s a reggeli lapot egy narancslével teli pohárnak támasztotta. Molly távollétének évei alatt nem sok minden változott.
- Jó reggelt! - Az asszony arcon csókolta édesapját, és töltött egy csésze kávét.
- Jó reggelt! - felelte Ian elgondolkodva.
- Még mindig először a gazdasági rovatot olvasod el?
- Nyugdíjas vagyok, nem halott! - Az öreg halkan felnevetett. - Félig nyugdíjas. Túlságosan unalmas lenne itthon üldögélni és a pénzemet számolgatni.
- Tehát megint dolgozol...
A férfi nem nézett föl az újságból.
- Hetente kétszer bemegyek a bankba, meghagyták az irodámat. Tehát dolgozgatok egy keveset, ők pedig elhitetik velem, hogy fontosa munkám. Én ugyan jobban tudom, mi az igazság, de ezt nem kötöm az orrukra.
Molly mosolyogva ült le. Apja mindig nagy jelentőséget tulajdonított bizonyos dolgoknak. Az ebédet és a vacsorát az étkezőben szolgálták föl, márkás porcelántányérokon és drága kri stálypoharakban. A reggelit azonban a konyhában fogy asztották el a kerek tölgyfa asztalnál, mely az egyik napos ablak előtt állt.
Molly elvett egy lekváros táskát, és a narancsleves kancsóért nyúlt. - Apa, eladta Jordan a házat?
Ian összehajtogatta az újságot, és letette a tányér mellé. - Tudomásom szerint nem. Miért kérded?
- Csak kfváncsiságból...
A férfi egy ideig vizsgálódva nézte a lányát.
- Ha jól sejtem, nem volt alkalmatok kiadós beszélgetésre... - Nem bizony. - Rövid csönd nehezedett rájuk.
- Értem. - Molly apjának hangja teljes elégedettségről árulkodott. - Minek örülsz annyira? - kérdezte áz asszony.
- Ki örül? - vágott az öregúr rögtön ártatlan képet.
- Ne játssz velem, apa! Jordannek talán mondania kellett volna valamit? - Honnan tudhatnám?
Molly felállt, és letette a szalvétát az asztalra. - Itt valami bűzlik!
- Ó, igazán?
- Megkaphatnám a kocsit? - tudakolta Molly, amint elhatározásra jutott. Az idős ember széles mosollyal nyújtotta át a kulcsokat.
- Nem várlak haza ebédre. - Azzal ismét az újságba temetkezett.
Őrültség lett volna ilyen korán beállítania Jordanhez, főleg hogy csak most tértek vissza Afrikából. Moily tehát előbb elhajtott kedvenc pékségéhez, hogy vegyen néhány sajtos kiflit. Legnagyobb örömére Pierre, a pék megismerte, és barátságosan megrázta a kezét.
20
A legjobb döntés
- Már lemondtam arról, hogy valaha is viszontlátom - mondta erős francia akcentussal, majd töltött az asszonynak egy csésze kávét, és az egyik ablak melletti asztalkához vezette. - Foglaljon helyet, kérem!
Molly elámult a szokatlanul szívélyes fogadtatáson. A férfi letette a kávét, s az alkalmazott már hozott is egy süteménnyel megrakott tányért.
- A lányunk kisbabája ugyanúgy halt meg, mint a maguk kisfia - nézett rá szomorúan Pierre. -Amanda lefektette a picit aludni, s Christian többé nem ébredt fel. Ennek már jó néhány hónapja, és a lányom meg a férje még mindig gyászolnak. Olyan kérdésekkel gyötrik magukat, amelyekre senki sem tud felelni.
- A tépelődés soha nem múlik el. - Es a bánat sem, de ezt Molly nem mondta ki hangosan. Az évek múltán csökken ugyan a fájdalom, ám nem szűnik meg teljesen.
- A lányom és a vejem saját magukat hibáztatják. Azt hiszik, ők csináltak rosszul valamit.
- Nincs igazuk. - Molly az orvosi szakkönyvekben olvasott választ ismételte. Senki sem hibás, éppen ezért a fájdalom, a harag és a bánat belülről emészti a szülőket. Vele is így történt: a tragédia súlya addig nehezedett rá, míg idővel agyonnyomta. Amikor Jordant elhagyta, már érzelmi roncs volt.
- Beszélniük kellene valakivel, aki ugyanígy veszítette el a gyermekét - folytatta Pierre -, különben ez a szerencsétlenség mindkettőjüket tönkreteszi. - A pénztárgép mellől hozott egy darabpapírt, és fölírt rá egy telefonszámot.
Molly átvette a cédulát, bár nem tudta, akar-e igazán beszélni a házaspárral. - Kérem! - Pierre rátette a tenyerét Molly kezére. - Csak az értheti meg igazán a fájdalmukat, aki maga is elveszítette a gyermekét.
- Én... nem is tudom, Pierre.
A férfi könyörögve nézett a szemébe.
- Isten majd megmutatja magának a helyes utat. Ne aggódjon! - Hozott egy zacskó sajtos kiflit, és nem fogadott el érte fizetséget.
Molly elköszönt. Nem tudta, mit csináljon. Ha önmagán és Jordanen nem volt képes segíteni, hogyan vigasztalhatna meg másokat?
Jordan autója a közös házuk előtt parkolt. Tehát nem adta el! Némi bátorságot öntött az asszonyba a tudat, hogy legalább ez megmaradt még a házasságukból. Hosszú idő óta először járt itt, s most elbizonytalanodott, hogy csengessen-e, vagy egyszerűen menjen be. Végül is ez az otthona-legalábbis valamikor az volt. Az udvariasság persze megkövetelte, hogy csengessen.
Jordan fürdőköpenyben, kócosan nyitott nagy sokára ajtót. Úgy meredt az asszonyra, mintha kísértetet látna.
- Mielőtt leharapnád a fejem, hoztam neked egy kis ajándékot.
- Remélem, valami finomságot! - vette szemügyre a férfi a fehér zacskót. - Sajtos kiflit.
21
- Elég meggyőzően hangzik. - Azzal Jordan kitárta felesége előtt az ajtót.
A ház pontosan ugyanolyan volt, mint amikor Molly elhagyta, csak most minden sarokban iratok tornyosultak.
- Úgy látom, hazahordod a munkát - jegyezte meg szárazon.
- Ide figyelj! Ha prédikálni jöttél, rögtön el is mehetsz. De a kiflit hagyd itt! Megérdemlem, amiért kivánszorogtam az ajtóhoz.
- Rendben van. - Az asszony kiment a konyhába. Rögtön megtalálta a kávét, bekészítette a főzőt, és felrakta a tűzhelyre. Elővett két fekete, füles bögrét, melyeken ez álltezüst betűkkel: Larabee-gyártmány. - Hé! -tréfálkozott. -Mikor váltottál szakmát, hogy csészekészítéssel foglalkozz?
A férfi komoran nézett rá, s nyilvánvalóan nem állt szándékában válaszolni. Molly csak mulatott a rosszkedvén. Megvárta, míg lefő a kávé, aztán töltött a férjének is egy csészével.
Jordan mohón felfalt két kiflit, mialatt az asszony kivette a magáét a zacskóból. Jó jel, hogy van étvágya.:. Molly óvatosan közelítette meg a témát, amiért jött.
- Apa kérdezte, hogy volt-e alkalmunk beszélni egymással. A férfi abbahagyta az evést, és összevonta a szemöldökét.    .
- Volt rá valami különleges oka, hogy feltegye ezt a kérdést, Jordan? Megint csengettek. A férfi dünnyögött valamit, és felállt ajtót nyitni. Paul Phelps, az építésvezető ballagott be lomhán, s megtorpant, amikor észrevette Mollyt. Széles vigyor jelent meg az arcán.
- Molly! De örülök, hogy látlak! - Odalépett az asszonyhoz, és átölelte. - Látványod gyógyír fáradt szememnek.
Molly mindig is kedvelte Pault, aki inkább barát volt, semmint alkalmazott. - Hogy van a család?
- Brenda szült nekem tavaly még egy kislányt - jelentette he Paul büszkén. - Gratulálok!
A férfi töltött magának egy kávét, majd Jordanhez fordult. - Mi történt a karoddal? - érdeklődött a kötésre mutatva.
- Semmi olyan, ami ne gyógyulna meg idővel - mormolta Jordan. -Most jobb, ha felöltözöm, ha már ilyen díszes társaság gyűlt itt össze.
Nem látszott túl lelkesnek, de Molly örült, hogy kettesben maradhat Paullal. - Hogy ment Jordan sora mostanában?-kíváncsiskodott, mihelyt férje elhagyta a helyiséget.
Paul vállat vont.
- Jobban, mióta tavaly... - Elnémult, és bűntudatosan nézett az asszonyra. - Mióta... nos, tudod, mióta nem dolgozik éjjel-nappal.
- Ha körülnézek itt a házban, másképp látom.
- Mi történt a vállával? -tudakolta Paul, s Molly remélte, nem csak azért, hogy témát váltson.
22
A legjobb döntés
- Rálőttek.
- Rálőttek?! - Paul majdnem elejtette a csészét. - Hosszú történet.
- Túl hosszú lenne elmagyarázni - szólt közbe Jordan nyersen, megjelenve az ajtóban. Ideges arckifejezéséből Molly rájött, hogy nehezen boldogult egyedül az öltözködéssel.
Paul zavartan nézett egyikükről a másikra, majd letette a csészét a pultra.
- Úgy látom, sok a megbeszélnivalótok. Örülök, hogy újra láttalak, Molly. Aztán el ne tűnj megint, hallod?
Az asszony bólintott, és kikísérte. A vendég szemmel láthatóan gyorsan le akart lépni, de Molly visszatartotta.
- Mit akar mindenki eltitkolni előlem? - -Inkább Jordat kérdezd...
Molly pontosan ezt akarta tenni. Amikor visszatért a konyhába, férje szemében elszántság és sajnálat tükröződött.
- Mindent tudni akarok! - követelte Molly. A férfi elfordította a tekintetét.
- Két okból utaztam Manukuába. Először is az apád megkért, hogy hozzalak haza.
- )~?
- A másik ok az, hogy... - Jordan mély levegőt vett - meg akartalak kérni, egyezz bele a válásba.
Molly úgy érezte, kicsúszik a lába alól a talaj. Jordan el akar válni! Csak azért ment utána Manukuába, hogy rávegye a válásra!
Jeff halála után sok mindent megtanult a fájdalomról. Először eltompulnak az ember érzékei, hogy el tudja viselni a gyötrelmet. Csak később fogja majd föl Jordan szavainak valódi jelentését.
- Értem. - Lehunyta a szemét. És ő még közös utazást javasolt egy trópusi szigetre! - Korábban is szólhattál volna. Még mielőtt bolondot csináltam magambél.
- Ha valaki bolondot csinált magából, az én vagyok.
- Nem csoda, hogy annyira sürgős volt visszatérned az Államokba. - Most már minden világos!
- Nem így akartam elmondani. - A férfi csüggedten leeresztette a vállát.
- Örülök, hogy végre megtetted. Te j6 ég! Ki tudja, meddig viselkedtem volna még úgy, mint egy idióta! Az apámnak elmondtad? - Molly nem is várt választ a kérdésre, hiszen Paul zavara és gyors távozása elárulta, hogy még ő is tudja.
- Sejtem, mire gondolsz - szólalt meg halkan Jordan. - Aligha...
- Arra, ami a raktárban történt közöttünk. - A fém összeszorította a száját. -
23
Ha mentséget keresel, azzal nem szolgálhatok. Egyszerűen megtörtént. Nem lett volna szabad, de ez van. És még csak nem is sajnálom.
Az biztos, hogy különleges módja a búcsúnak- nevetett fel Molly kurtán. - Én... én sem sajnálom.
- Nem akartam fájdalmat okozni neked.
- Tudom. - Az asszonynak úgy elnehezült a lába, hogy hihetetlen erőfeszítésébe került eljutni a bejárati ajtóhoz. Megdermedt, amikor beléhasított a felismerés. -Megismerkedtél egy másik nővel, ugye?
A férfi csak akkor válaszolt, amikor Molly keményen a szemébe nézett. - Igen. Lesley Walkerral.
A név ismerősen csengett Monynak. - Az építésznő?
- Az elmúlt évben sokat dolgoztunk együtt.
- Biztosan különleges teremtés. - Különben Jordan nem szeretné...
- A fenébe! - A férfi ökölbe szorította ép kezét. - Ne légy ilyen megértő! Rögtön az elején meg kellett volna mondanom, ehelyett meghagytalak abban a hitben, hogy van még esélyünk. Jogosan dühöngenél. Vágj hozzám valamit! - Megragadott egy üres vázát: - Attól jobban éreznéd magad.
Molly elmosolyodott.
- Úgy érted, te éreznéd magád jobban. - Kivette a vázát a férfi kézéből, és visszaállította a helyére. - Ne vágj ilyen bűnbánó képet! Végül is én hagytalak el téged. - Enyhén remegő kézzel nyitottá ki a bejárati ajtót. - Elkezdheted intézni a válást. Jélentkezz, ha alá kell írnom a pápírokat!
Jordan inkább elviselt volna még egy golyót, mint hogy lássa Molly szenvedését. Legszívesebben mindentelmagyarázottvolna az asszonynak, de tudta, jószándéka csak a pokolba vezető utat kövezné ki.
Az orvosi utasítást, hogy maradjon otthon és pihenjen, alig egy óráig tartotta be. EI kellett mennie az építkezésre, hogy beszéljen Paullal, és meg akart szabadulni a gyötrő gondolatoktöl. Lesley az építkezésen talált rá.
- Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy dolgózol! - A nő frissen ~S ragyogó arccal lépett az irodának berendezett lakókocsiba. Aggódva pillantott a férfi karj án a kötésre. - Nem kellene kórházban lenned?
- De, valószínűleg igen. - Jordan csókra nyújtotta az arcát. Paul tapintatosan eltűnt.
- Hogy ment a dolog Manukuában? - érdeklődött Lesley. - Nagyszerűen.
- Monynak nem esett baja?
= Nem. - Jordan remélte, a nő hamar észreveszi, hogy nincs éppen beszédes hangulatban.
- Milyen volt viszontlátni? Úgy értem, hosszú idő telt el. Valamit biztosan éreztél, amikor újra találkoztál vele.    '
24
A legjobb döntés
- Igen, - Hirtelen fájdalom nyilallt a férfi karjába. Lerogyott egy székre, és lehunyta a szemét, míg egy kicsit jobban nem érezte magát.
- Jordan, jól vagy? A telefonban azt mondtad, semmiség, de úgy látom, súlyos a sérülésed.
- Egyáltalán nem vészes. - A férfi nem tartott igényt Lesley együttérzésére. A végén még hősnek állítja be, pedig nem az.
- Említetted Monynak, hogy válni akarsz?
A férfi eleresztette füle mellett a kérdést, felállt, és úgy tett, mintha a tervrajz teljesen lekötné a figyelmét.
- Persze, egy forradalom kellős közepén nem lehetett alkalmad rá- válaszolt helyetté Lesley. - Szerencsétek volt, hogy egyáltalán élve kikerültetek onnan.
- Ma reggel beszéltünk róla - magyarázta Jordan türelmetlenül. - Beleegyezett. Nem lesz semmi gond.
- Tudom, milyen nehéz neked... Talán meggondoltad magad? Félelmetes, ahogy Lesley képes a gondolataiban olvasni!
- Nem - felelte határozottan a férfi. - Válni akarok.
Larry Rife nem_szerette a bontópereket. Csak azért vállalt el olykoregyet-egyet, hogy valami mást is csináljon, mint általában. Már háromszor-négyszer találkozott Jordannel, aki biztosította arról, hogy ez békésválás lesz. Olyan pedig nincsen, gondolta Larry, de nem közölte ügyfelével a véleményét. Larabee és felesége hamarosan maguktól is rájönnek erre.
Amennyire Larry tudta, Mrs. Larabee nem akart saját ügyvédet, mert egyetért férje ajánlatával. Ez is szokatlan volt, ám ebben a válóperben sok minden eltért az átlagtól.    -
Titkárnője beszólt a házi telefonon: - Itt vannak.
Larry felállt, amikor a házaspár belépett. Udvariasan kezet szorított Jordannel, azután hellyel kínálta őket. Larabee felesége csinos volt, és törékenynek látszott. A külső azonban gyakran megtévesztő, hiszen egy törékeny nő nem dolgozott volna két évig Manukuában.
Larry kézbe vette az iratokat, és megkérdezte Mollyt: - Átolvasta a peren kívüli megállapodás tervezetét?
- Igen - felelte az asszony színtelen hangon. - Úgy vélem, Jordan több mint nagyvonalú.
- Meglehetősen szokatlan dolog, hogy önnek nincs ügyvédje.-Larry kötelességének érezte, hogy erre rámutasson.
- Miért kellene hogy legyen? Nincs ellenvetésem. Miért lassítanám az eljárást?
- Fontos, hogy megértse a megállapodásban foglaltakat. - Mindent tökéletesen értek.
25
Jordan Larabee mindeddig furcsa módon hallgatott.
- Igaza van Mr. Rife-nak, Mollt'. Talán jobb lenne, ha mégis ügyvédet fogadnál.
- Minek? Vissza akarod kapni a szabadságodat, és már így is éppen elég soká vártál rá.
- Nem szeretném, ha később úgy éreznéd, hogy becsaptalak. - Larabee idegesen keresztbe tette a lábát.
- Emiatt egyáltalán nem aggódom, rendkívül nagyvonalú az ajánlatod. Miért nem hagyjuk ennyiben a dolgot?
- Komolyan gondolod? - Természetesen.
Larry nem emlékezett egyetlen házaspárra sem, akik így aggódtak volna egymásért. Az iratokban valami fogódzó után kutatott, amelyből megtudhatná, mi ronthatta meg két ilyen jóravaló ember kapcsolatát.
- Gyerekek nincsenek érintve az ügyben - mondta, inkább csak magának. - Nincsenek gyerekeink - vágta rá Larabee, habár az ügyvéd nem kérdezte. - Volt egy gyermekünk -fűzte hozzá az asszony. - Egy kisfiunk. Bölcsőhalált halt. Jeffreynek hívták.
A férje hallgatott.
Larry lejegyzetelte az asszony szavait. V égre összeállt a kép. Nem a megszokott okok vezettek a váláshoz - a gyász lehet a gyökere mindennek.
Mollt' Larabee szakította félbe a gondolatmenetét. - Alá kell írnom valamit?
- Igen, persze. - Larry átnyújtott egy tollat, és eléje tolta a papírokat. - Még ma délután benyújtom ezeket az iratokat, és a válás körülbelül hatvan nap múlva jogerős lesz.
- Olyan hamar? - döbbent meg Mr. Larabee. - Olyan soká? - kérdezte a neje.
Larry szemügyre vette az íróasztala előtt ülő fiatal párt. Az évek során sok házaspárt látott, akik szó szerint gyűlölték egymást, mire eljutottak az irodájába. Zavarba ejtő volt két olyan ember válását intézni, akik látszólag még mindig tiszta szívből szeretik egymást.
Az ügyvéddel való találkozás után Mollt' kiült édesapja kertjében a szomorúfűz alá. Nem számított rá, hogy ennyire felkavarja a dolog. Hálás volt a sorsnak, hogy apja ezen a délutánon nem tartózkodott otthon, mert magányra vágyott, hogy tisztázza az érzéseit.
Egy darabig hiába várta a könnyeket. Hogyan is sirathatna el egy házasságot, amely már évek óta nem létezik?    .
A szomorúfűz kecses ágai hajladoztak a szélben, s az asszony hátát a törzsnek
26
A legjobb döntés
támaszkodva szemügyre vette a gondosan ápolt kertet, amely édesanyja öröme és büszkesége volt. De ő már halott - ahogy Jeff és a házassága is.
Titokban érdeklődött Lesley Walkerról, de csak jót hallott róla. Tehetséges épftész, fényes jövő áll előtte, fiatal, lendületes és kedves. Akármilyen nehéz is megemésztenie, Lesleypontosan az a nő, akire Jordannek szüksége van.
Ez a felismerés elviselhetetlen fájdalmat okozott Mollynak. Szemét könnyek lepték el.
- Gondoltam, hogy itt talállak - szólalt meg hirtelen az apja a háta mögött. Az asszony gyorsan megtörölte az arcát.
- De hiszen ma délután el akartál menni!
- El is mentem. - Ian Houghton nehézkesen leült lánya mellé a fűbe. Drága olasz öltönye kirítt a környezetből. - Később azonban úgy gondoltam, most biztosan letört vagy.
- Jól vagyok.
Apja átnyújtott egy hófehér zsebkendőt.
- Látom. - Átölelte Mollyt, s állát lánya fejére támasztotta. -Kislánykorodban is mindig ide jöttél. A kertész évek óta nógat, hogy vágassam ki ezt az öreg fát, de nem volt szívem megtenni, mert tudom, mennyire szereted.
- Kedves tőled.
- Nem fogod örökké ilyen szörnyűnek látnia dolgot, kicsim. Egy napon, ha majd visszatekintesz, már közel sem fog ennyire fájni.
Apja Jeff halálakor is ezzel vigasztalta, de nem lett igaza. A fájdalom nem igazán enyhült.
- Jobban szeretnéd, ha Jordánt be sem lépett volna az életedbe?
Mollt' rá akarta vágni, hogy igenis azt kívánja, bárcsak sohase találkozott volna Jordannel, sohase szeretett volna belé, és ne hozta volna világra a kisfiát, de ez hazugság lett volna. Jordan volt élete első és utolsó szerelme, azt meg hogyan is bánhatná, hogy Jeff megszületett?! Képtelen volt hazudni.
Jordannel csődöt mondott, ám a férfi is ővele. Házasságuk megromlásában mindketten hibásak...
- Keresek egy saját lakást - jelentette ki elszántan, megkerülve a választ. - Nem kell sietned - vágta rá az apja.
- Ideje, hogy tíjrakezdjem az életemet. - Mint Jordan?
- Igaza van, apa. Nem lett volna szabad beletemetkeznem a fájdalomba. Ki tudja, meddig maradtam volna Manukuában, ha nem jön közbe a forradalom. Elrejtőztem az élet elől, s ez igazán kellemes megoldásnak tűnt.
- Tudom, hogy önző vagyok, de nem szeretném, hogy máris elköltözz tőlem. Mollt' átölelte az apját, s nagyon hálás volt a szeretetéért és a támogatásáért. Egyedül ő maradt meg neki. Újra együtt vannak, csak ők ketten. Így volt ez Mollt' tizenegy éves kora óta.
27
A legjobb döntés
Miután az asszony döntött, két héten belül talált munkát és lakást is. Néhány bútordarabot és személyes holmijának nagy részét elhozta Jordantől. Akkor ment el a házba, amikor a férfi nem tartózkodott otthon, s egy cédulára felírta, mit vitt magával, és hol érhető el.
Egy kertes ikerház egyik felét bérelte ki. Molly élvezte a rózsák látványát és ill atát, s alig várta, hogy kertészkedhessen, ha már teljesen berendezkedett. A tágas lakás két nagy hálószobából, egy konyhából és egy kényelmes nappaliból állt. Manukuai szállásához képest valóságos főúri kastélynak számított. Az volt benne a legjobb, hogy közel volta Michigan-tóhoz meg a kórházhoz, új munkahelyéhez is.
Rövidnadrágban és ujjatlan pólóban éppen könyveket rakosgatott a polcra, amikor csengettek. Megtörölte izzadt homlokát, és felegyenesedett. Egy pillanatra megfordult vele a világ, lerogyott a kanapéra, s mélyeket lélegzett. Ettől kicsit jobban lett.
Ismét türelmetlenül csengettek. Senki más nem csenget így, csak Jordan Larabee!
Molly végre összeszedte magát, felállt, és ajtót nyitott. A férfi ép kezével a falnak támasztva egyensúlyozott egy nagy kartondobozt.
- De sokáig tartott! - jegyezte meg gorombán.
- Sajnálom... - Molly kitárta a szúnyoghálót, és félreállt. A férfi belépett, és leejtette a dobozt a szőnyegre.
- Ezekről megfeledkeztél.
Molly ismét elszédült, ezért gyorsan leült a kanapé karfájára, és kezét a halántékára szorította.
- Nem érzed jól magad? - ráncolta Jordan aggodalmasan a homlokát. -Fehér vagy, mint a fal.
- Csak... túl hirtelen álltam föl. Egy pillanatra megszédültem, de már jól vagyok.
- Biztos?
- Ide hallgass, Jordan! Képzett ápolónő volnék. Lehet, hogy sok mindenhez nem értek, de azt pontosan tudom, egészséges vagyok-e. Ha azt mondom, jól érzem magam, úgy is van!
- Rendben. - A férfi zsebre dugta a kezét, és körülnézett. - Mi a véleménye édesapádnak arról, hogy elköltöztél tőle?
- Természetesen boldog lenne, ha életem hátralévő részét vele tölteném, de én jobban szeretek egyedül lakni. - Molly átnézte, amit a férfi hozott, nem talált azonban semmi olyasmit, ami indokolttá tehette volna a látogatást. Ezeket a holmikat ő maga is elhozhatta volna később.
Jordan beballagott a konyhába.
- Megkínálhatom magam egy itallal?
- Persze. -Nyilvánvalóan mást is akar, nem csak segíteni neki a hurcolkodásban... - A hűtőben találsz limonádét.
A férfi kivett a szekrényből egy kristálypoharat, amelyet Molly egyik nénikéjétől, Thelmától kaptak nászajándékba. Egy másodpercre megdermedt.
Molly közelebb lépett.
- Remélem, nincs kifogásod ellene, hogy elhoztam ezeket a poharakat. Nem szerepeltek a megállapodásban.
- Érdekel is engem néhány pohár!
- Pedig olyan arcot vágtál, mintha zavarna a dolog.
- Egyáltalán nem zavar - vetette oda Jordan nyersen. - Csak azon gondolkodtam, mikor használtuk őket utoljára. Nem karácsonykor? - Elhallgatott. - Bár mindegy, már nem fontos.
A teli pohárral a kezében visszament a nappaliba, és leült a kanapéra. Kezét a karfára tette, s nagyon nyugodtnak látszott.
Molly bezzeg egyáltalán nem volt az. Leült férjével szemben, és várt. - Hogy vagy? - A férfi ivott egy kortyot.
- Jól. És te?
- Nem panaszkodhatom. - És a karod?
- Napról napra jobb. A hónap végén megszabadulok a kötéstől.
- Nagyszerű. Egyébként beszélni akartál velem? - tudakolta az asszony. A férfi előrehajolt.
- Másfél hónap múlva jogerős lesz a válás. _ ~?
- Miért vagy ilyen? - A férfi megdörzsölte az arcát. - A mindenségit, csak megnehezíted a dolgom! - kiáltotta felugorva.
- Arra vagy kíváncsi, boldog vagyok-e? -kérdezett vissza Molly. -Úgy érted, a válás miatt?
- A csudába! Magam sem tudom, mit akarok hallani tőled. Átkozottul furdal a lelkiismeret. Semmi értelme nem volt idejönnöm, de nem tudok belenyugodni, hogy véget ér a házasságunk anélkül, hogy...
Molly elkapta férje pillantását. Maga is legalább annyira zavart volt, és ő sem tudta szavakba önteni az érzéseit.
- Nos... Valószínűleg a feloldozásodra lenne szükségem. -Jordan röviden és gúnyosan fölnevetett. - Csak az a gond, hogy magam sem tudom, mit kellene megbocsátanod.
- A válás hihetetlenül elszomorít - vallotta be Molly csendesen. - Nem hibáztatlak, Jordan, és nem is haragszom rád, ha erre gondolsz.
- Talán haragudnod kellene.
Az asszony erőtlenül elmosolyodott.
- Csak várd ki a végét! Még lehet, hogy fogok.
- Egyet tudnod kell. Lesleyvel soha nem feküdtem le.
28
29
A legjobb döntés
- Jordan, kérlek, ez nem tartozik rám! - Molly odalépett a polchoz, és a könyvek gerincét vizsgálgatta.
- Tisztában vagyok vele. És szörnyen kellemetlen, hogy éppen veled beszélek egy másik nőhöz fűződő viszonyomról. A jó ég tudja, mennyi bűnt követtem el, de a házasságtörés nem tartozik közéjük.
Társalgásuk egyre kínosabbá vált.
=' Azt akarod hallani, boldog vagyok-e-dünnyögte Molly. -Hát megmondom. Készen állok rá, hogy újrakezdjem az életemet. Most először vagyok igazán magamra utalva, Afrika nem számított. Találtam új munkahelyet, hétfőn kezdek. Hogy boldog vagyok-e'? Igen, bizonyos értelemben az vagyok, de már azt sem tudom biztosan, mit jelent a boldogság. Jeff halála óta nem tudom.
Jordan összeszorította a száját.
- Miért kötünk ki minden beszélgetésünk során Jeffnél? - A kisfiunk volt.
- De meghalt! - fakadt ki a férfi hevesen.
- Hát ez az! - vágott vissza az asszony. -Te viszont úgy akarsz tenni, mintha nem is létezett volna. Meg akartad semmisíteni a fényképeit, és le akartad tagadni, hogy volt valaha gyermekünk. Én erre képtelen vagyok! Jeff a mi vérünk volt, és én nem fogom elfelejteni soha. - Egyszerre kitört belőle a zokogás.
- Mennyi idő kell neked a felejtéshez? - rivallt rá Jordan dühösen. - Öt év? Vagy tíz? Mikor lesz ennek vége? Mondd meg! Meddig akarsz még gyászolni? Molly ökölbe szorította a kezét.
- És te mikor akarod elkezdeni? Mikor fogadod el a tényt, hogy Jeff igenis élt? A férfi nem felelt, ehelyett kirohant a házból, szinte kitépve tokjából az ajtót. Molly úgy remegett, hogy le kellett ülnie, de hamarosan olyan erős hányinger fogta el, hogy éppcsak kiért a fürdőszobába.
A rosszullét nem múlt el. Másnap reggel Molly fejfájással ébredt, és alig bírt felkelni. Délben már elég pihentnek érezte magát ahhoz, hogy együtt ebédeljen az apjával.
Az idős férfi már várta az étteremben.
- Molly, kicsikém! Úgy örülök, hogy végre jobban vagy! Csak nem nátha? - Nem.-Mony azétlapértnyúlt.-Jordan. Veszekedtünk, és..: Nos, szörnyen felizgattam magam. De már jól vagyok.
- Es min izgattad fel magad annyira?
- Apa! Elmúlt, vége, felejtsük el! A válás rövidesen jogerőre emelkedik, azután pedig semmi dolgom Jordannel. - Az asszony úgy tett, mintha az étlapot tanulmányozná.
A pincér az asztalukhoz jött, még mielőtt ő választott volna. Édesapja viszont már döntött.
- Francia hagymalevest kérek.
A felszolgáló várakozásteljesen nézett Monyra, aki azonban görcsbe ránduló gyomrára szorította a kezét.
- Én... egy salátát... egy paradicsomsalátát kérek. - Hangja remegett, kábán lehunyta a szemét. Életében csak egyetlenegyszer lett rosszul a hagymaleves említésére!
- Molly? - Apja aggódó hangja mintha nagyon távolról érkezett volna. - Valami nincs rendben?
Az asszony erőtlenül bólintott.
- Valami egyáltalán nincs rendben. Apa, nem tudom, mit csináljak! -Könnyek lepték el a szemét, arcát a kezébe temette.
- Kicsim, mondd el, mi bánt! - paskolgatta a férfi gyengéden a karját. Molly lassan leeresztette a kezét.
- Én... terhes vagyok!
A TIFFANY 9~-93., SZÍVHANG 84-57, BIANCA 77-78., ROMÁNA 143-144. füzeteiben meghirdetett játék sorsolásán
varrógépet nyert
Kővári Lajosné    Ósi
30.000 Ft-os ruhautalványt nyert Madarász Viktorné 1 ~ 81 Budapest
20.000 Ft-os ruhautalványt nyert Horváth Istvánné    Perkupa
(Nyereményüket postán, illetve személyes átvétel útján kapják meg.) A nyertesek szerencséjéhez ezúton is gratulálunk!
30
A legjobb döntés