Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 A menyaszony új ruhaja

2010.08.02


lány.
Derek megterítette az asztalt, Charlotte tálalt. Egymással szemben ültek a kis konyhaasztalnál. Legfeljebb sót vagy vajat kértek egymástól, másról nem esett szó köztük.
Evés után Derek zuhanyozni ment. Tiszta fejre volt szüksége. Tényleg csak néhány
óra telt volna el azóta, hogy a múlt századi bútorokkal berendezett üzletben szeretkeztek egy pamlagon?
Charlotte főzött még egy kancsó kávét, rendet rakott a konyhában, majd odament
a nappali üvegfalához, és kibámult az éjszakába. Egy hajszálon múlt, gondolta, inkább
bölcselkedő, mint szomorú hangulatban. Majdnem megtalálta az igazi férfit. Biztos
volt benne, hogy eltérő életfelfogásuk ellenére kijöttek volna egymással. Sajnos Derek
nem meri komolyan megpróbálni. Hát jó. Ha netán valamikor megint érdeklődik majd
egy férfi iránt, jobban oda kell figyelnie, nehogy elijessze.
Eloltotta az asztali lámpát, és kiment a teraszra. A friss szél őszi illatot hozott.
Charlotte megborzongott, összefonta a karját a mellén és egy mozdulattal hátravetette
az arcába hulló haját.
És ekkor hirtelen észrevett valamit. A hold megvilágított egy sávot, amely valahol
kinn a tengeren kezdődött, és egészen a partig ért. És ebben a sávban egy emberi fej
látszott a hullámok között.
- Kendra! - suttogta kétségbeesetten, abban a hiszemben, hogy barátnője véget
akar vetni az életének. - Derek! - kiabálta, s az ajtóhoz rohant. - Kendra a vízben
van! Derek!
Aztán végigfutott a sziklás ösvényen, le a partra. Odalent a puha homok lefékezte,
és mire végre elérte a vizet, szem elől vesztette Kendrát.
Lerúgta a cipőjét, és berohant a hullámokba. A víz jéghideg volt. Belevetette magát, levegő után kapkodott, és jókora adag vizet nyelt.
Olyan gyorsan úszott, amennyire csak bírt. Ha Kendra tényleg öngyilkosságot követett el, gondolta Charlotte haraggal telve, akkor megöli Treyt - méghozzá egészen
lassan.
- Kendra! - kiabálta. - Kendra!
Már meglehetősen messzire beúszott, kereste a szőke fejet. De egy felhő eltakarta
a holdat, és Charlotte mást se látott, csak feketeséget. Körbeforgott, és a kétségbeeséstől még nehezebben kapott levegőt.
- Ó, Kendra! - nyögte.
Látta, amint Derek a vízbe ugrik, és erőteljes, egyenletes karcsapásokkal közeledik
feléje. Még messzebb merészkedett, nem akarta elhinni, hogy Kendra már elmerült.
Hirtelen valami éppen előtte bukkant ki a vízből.  Riadtan felkiáltott, mikor az
óceán el  akarta nyelni. Lelki szemei előtt felrémlett Bitsy Taté rosszindulatú nekrológja. .. Cápa végzett az elhagyott menyasszonnyal.
- Miért üvöltesz? - kiáltott rá Kendra. - Egyáltalán mit keresel te itt?
Charlotte döbbenten bámulta a fiatal nőt, aki az utóbbi napokban igazi barátnője
lett. Úgy látta, Kendrának semmi baja. Vízcseppek gyöngyöztek a szempilláin, nedves
haja a fejéhez tapadt. A hold ismét előbukkant, és megvilágította bájos arcát.
- Azt hittem,  hogy te... - Charlotte kifelé mutatott a nyílt tengerre.  - Akarom
mondani, úgy nézett ki, mintha...
Kendra a homlokát ráncolta, aztán rájött, mire is gondol Charlotte.
- Ó, Charlie! - sóhajtott fel. - El vagyok keseredve, de nem akarok öngyilkos
lenni.
A megkönnyebbüléstől Charlotte remegni kezdett, s nyelt is nyomban egy újabb
adag vizet. Kendra sietett a segítségére.
- A szüleid teljesen kétségbeestek - számolt be Charlotte prüszkölve.  - Sarah
látta, hogy Treyjel összekaptál, majd elszáguldottal a Corvette-tel, és mindenki a keresésedre indult. Apád Dereket meg engem ideküldött.
Derek odaért hozzájuk, és ismét vízcsöppek záporoztak Charlotte-ra.
- Minden rendben? - kérdezte a férfi Kendrát.
- Persze. Csak egyedül akartam maradni, hogy eldöntsem, mit tegyek. Csodálom,
hogy ez senkinek sem jutott az eszébe.
- Sokáig voltál távol - mondta Charlotte szemrehányóan. - És az adott körülmények között a legrosszabbtól tartottunk.          ,
- Folytassuk a beszélgetést odakint - javasolta Derek, óvatosan a part irányába
terelve őket.
- Üzenetet kellett volna hagynod! - figyelmeztette Charlotte Kendrát, és már-már
az volt az érzése, hogy úgy viselkedik, mint valami szigorú, öreg nagynéni.
Hármasban ültek a begyújtott kandalló előtt, vastag fürdőköpenybe burkolózva,
konyakkal a kezükben.
- Ahhoz túlságosan dühös voltam - ismerte be Kendra. - Egyébként is, legfeljebb
húsz perce vagyok itt.
- Hol a kocsid? - érdeklődött Derek.
- Elfogyott a benzinem. Mintegy negyedmérföldnyire hagytam innen. - Fenékig
ürítette a poharát, és letette. Egyszerre kimerültnek és ijedtnek látszott. - Gyalog
jöttem.
- A sötétben? - kérdezte Charlotte feddőn.
Kendra nen vett tudomást a kérdésről.
- Feltétlenül úszni akartam, mielőtt bejövök a házba. Hogy oldódjon a feszültségem, és tiszta legyen a fejem... - Felhúzta a térdét, és rátámasztotta az állát. - Be
akartam beszélni magamnak, hogy az egész csak rossz  álom.
Charlotte, aki mellette ült a földön, átölelte.
- Sajnálom. És hidd el, tudom, mit érzel.
Kendra felzokogott, majd dühösen elmosolyodott.
- Emlékszem, hogy néztél ki, amikor a templomban bejelentetted, hogy Trey nem
jön. Először azt gondoltam: miért nem küldte az apját vagy Caroline-t?  Most tudom
csak, milyen bátor voltál. És már azt is értem, miért te magad tetted meg. Be akartad
bizonyítani magadnak, hogy nem vagy olyan gyáva, mint Trey.
- Mihez kezdesz most? - kérdezte Derek.
- Nem tudom. -  Kendra karjával átfogta a lábát,  és a tüzet bámulta. - Talán
Európába repülök.
- Nem rossz ötlet! Bárcsak nekem is  lenne rá időm! - sóhajtott fel vágyakozva
Charlotte.
- Mindig azt terveztem, hogy egy  napon festeni fogok, de sohasem volt bennem
elég becsvágy. Talán most majd nekilátok - mesélte álmodozó tekintettel. Arca hirtelen elkomorult. - Még mindig szeretem Treyt... azt a gazembert.
Charlotte felkísérte barátnőjét az emeletre.
- Tudom, hogy most nem hiszed el - mondta, míg  visszahajtotta a takarót -, de
eljön majd az idő, amikor már semmit sem fog jelenteni neked.
Kendra szomorúan bólintott.
- Azt hiszem, az a baj, hogy te még mindig fontos vagy neki.
Charlotte megkerülte az ágyat, és leült Kendra mellé.
- Ennek semmi köze hozzám - jelentette ki nyomatékosan. - Trey szeret szerelmes lenni, de fél mást is ígérni. S ha mégis megteszi ezt, akkor az utolsó percben
meghátrál. Most is csak valamilyen kényelmes kifogást keresett.
Kendra felnézett.
- Erőszakoskodott veled akkor este, amikor bementél apám dolgozószobájába,
ugye?
Charlotte bólintott.
- De nem azért, mert szeret. Azért rendezte meg az egészet, hogy legyen ürügye
elhagyni téged.
- Az volna a legokosabb, ha bekábítószerezném, az oltár elé vonszolnám, és utána
pokollá tenném az életét, hogy legalább beigazolódjanak a félelmei.
Charlotte felnevetett.
- Pompás elképzelés, de azt hiszem, a kábítószert tiltja a törvény. Európa nekem
jobban tetszik. Miért nem alszol rá előbb egyet? Holnap korán kell kelnünk.
- Tudom. Remélem, sikerül olyan nyugodtnak látszanom, amilyen te voltál.
- Amikor hazaértem a templomból - mesélte Charlotte -, mindent ami üvegből
volt, bevágtam a kandallóba. Jólesett.
Kendra bebújt a takaró alá,  és Charlotte eloltotta a villanyt. Az ajtóban megállt, és
visszanézett az ágyban fekvő összegömbölyödött alakra.
- Próbáld meg új kezdetként, a művészi pályafutásod első napjaként felfogni!
- így lesz-mondta Kendra nem sok lelkesedéssel.-Jóéjszakát, Charlie!
Charlotte lement, hogy rendet tegyen a konyhában, és megállapította, hogy Derek
már megcsinálta helyette.
- Hogy van Kendra? - kérdezte a férfi. Farmernadrágot és fehér pólót vett föl, és
térdét felhúzva, konyakkal a kézben ült a nappali erkélyén. A szobában a kandalló
tüze világított.
Charlotte megállt, nem mert közeledni Derekhez.  Érezte, mennyire vonzza őt a
férfi, és tudta, hogy okosabb távol tartani magát.
- Fáradt és szomorú, de túl fog jutni rajta.
Derek  érezte a távolságot kettejük között, és  tudta,  hogy ez több, mint az őket
térben elválasztó méterek. Mérhetetlenül bosszantotta,  hogy Charlotte ilyen hűvös
akkor, amikor őbenne forr a vér.
- Nem volt valami bölcs dolog a sötétben berohanni a vízbe!
Derek arra számított, hogy  korholása feldühíti Charlotte-ot.
- Gondolkodtam rajta, hogy várjak-e  napkeltéig - felelte szenvtelenül, de kissé
epésen -,  azonban nem voltam biztos benne, hogy Kendra vissza bírja-e tartani a
levegőt hét és fél órán keresztül.
Derek haragosan ugrott fel.
- Hívtál engem. Két percet várhattál volna!
- Ha a fulladás küszöbén állt volna - válaszolta Charlotte -, akkor két perc múlva
talán már  halott.
- És te is! Ezzel sokat segítettél volna neki.
- Neked segítettem volna!  - kiabált rá Charlotte a férfira. - Az életbiztosításomra
fizet a bank, nem úgy, mint a szerelmemre. Mindenkit meggyőztél, hogy a férjem
vagy. Talán felvehetted volna  azt a szép summát.
bÍANC4
Derek gondolkodás nélkül nyúlt a lány fürdőköpenyének gallérja után, és magához
húzta Charlotte-ot. Szorítása durva volt, a szeme szikrát szórt.
- Ezért megfizetsz, Charlotte! - mondta halkan és fenyegetően, míg keze a fürdőköpeny alatt tapogatózott. A lány megpróbálta lefogni a kezét, de nem tudta megakadályozni, hogy Derek  egyik karjával átölelje  a csípőjét, a  másikkal  pedig
megtámassza a hátát.
- Derek Cabot, hogy merészelsz... - kezdte a lány.
- Charlie, fogd be a szádat! - sziszegte Derek a foga között. Még szorosabban
ölelte a lányt, aztán lehajolt hozzá, és megcsókolta.
Charlotte elfordult, védekezett, és attól, ahogy testük eközben összeért, a férfi haragja vággyá változott. A vágyakozás gyengédebbé tette...  és egyben Charlie-t is
megszelídítette.
A lány egyszer csak Derek nyaka köré kulcsolta a karját, és úgy csókolta, mintha
sohasem létezett volna köztük az a távolság. Minden olyan volt, mint két napja a
fürdőszobában, és délután a boltban.
Éles telefoncsörgés hasított a csöndbe. Derek nem akarta meghallani, de másodszor is csöngött. Charlotte eltolta magától a férfit, és szemrehányóan pillantott rá.
A telefon újra csörgött, és Derek úgy érezte, hogy ez afféle jelzés, amely mély
szakadéktól óvja meg. Vigyázat! Zuhanásveszély!
A férfi megfogta Charlotte kezét, és magával húzta őt a konyhába, a fali telefonhoz.
Trey hívta őket.
- Kendrával akarok beszélni! - mondta.
Trey bűnlajstroma már enélkül is elég hosszúra nyúlt, de hogy pont ebben a pillanatban telefonált, az Derek szemében mindennek a teteje volt.
- Kendra alszik -jelentette ki elutasító hangon.
- Nem hiszem - válaszolta Trey. - Fél órával ezelőtt beszélt az apjával.
- Az fél órával ezelőtt volt - felelte Derek. - Most  alszik.
- Beszélnem kell vele.
- Holnap.
Derek a mellére szorította a kagylót.
- Trey az - magyarázta halkan. - Kendrával akar beszélni. Azt mondja, nem tud
holnapig várni.
Charlotte kitépte a hallgatót a kezéből.
- Kendra alszik, méghozzá azután, hogy majdnem vízbe fulladt miattad! - Kerülte
Derek pillantását, aki felvont  szemöldökkel nyugtázta túlzását. - Ha holnap reggel
még egyszer idetelefonálsz, nem is visszük már haza, hanem egyenesen a reptérre
megyünk.
- A reptérre? Ne! Charlie, várj! Én...
Charlotte lecsapta a kagylót. Azután kiszabadította magát Derek karjából, és elégedetten rámosolygott a férfira.
- Sőt, lehet, hogy én is vele repülök. Jó éjt, Cabot! Szép álmokat!
11.  FEJEZET
A kertész éppen a vaskaput díszítette fehér rózsákból és fátyolvirágokból álló füzérrel, amikor Derek a Farnsworth-birtokra kormányozta a Porschét.
Még csak a hosszú kocsibehajtó felénél jártak, amikor mindenki kiözönlött a házból, hogy üdvözölje őket. Bitsy és a fényképezőgépét magasba tartó Darby volt az
élen.
- Megkerülöm a házat, és bemegyünk a garázson át - mondta Derek.
- Nem kell, semmi baj. - Kendra hátrasimította a haját, és mély lélegzetet vett.
Ahhoz képest, ami történt vele, meglepően nyugodtnak látszott. - Mire gondoltál,
amikor ott álltál egyedül a zsúfolt templomban? - kérdezte Charlotte-ot, miközben
Derek fékezett, és mindenki az autóhoz tódult.
- Hogy Trey hibája, nem az enyém - felelte Charlotte. - De nekem kell megbirkóznom vele.
- Ez jó! - Kendra megpaskolta barátnője kezét, majd kinyitotta a kocsi ajtaját.
Darby fényképezőgépe kattant, amikor Elizabeth magához ölelte a lányát.
- Jól  vagy? - kérdezte halkan Elizabeth.
Caleb előresietett, hogy ő is megölelje Kendrát.
- Ó, Kennie! Nagyon aggódtunk érted.
- Minden rendben, apu - csókolta meg Kendra Caleb arcát. - Csak néhány órára
egyedül akartam maradni.
- Kendra! Kendra! -Trey előretolakodott, lerázva magáról Babs kezét, aki vissza
akarta tartani. - Kendra, kérlek!
- Jól  van, apu - mondta Kendra, gyengéden eltolva magától Calebet, hogy olyan
kifejezéstelen arccal fogadhassa Treyt, amit Charlotte is megcsodált. - Mi az, Trey?
Azt hittem, el akarsz menni.
Charlotte látta a férfin, milyen elveszettnek érzi magát. Nem az a Kendra állt előtte,
akit ismert.
- Szeretnék veled beszélni - próbálkozott Trey. - Méghozzá olyan helyen, ahol
néhány percig egyedül lehetünk.
- Ahogy akarod - hagyta rá Kendra. Hangja nem megértő volt, hanem leereszkedő.
- Mégiscsak meglesz az esküvő? - kérdezte Bitsy, aki nyilván nem érzékelte a
finom mellékzöngéket.
Kendra mosolygott, míg a többiek utat nyitottak neki.
- Nem. Ma este Európába repülök.
Treynek földbe gyökerezett a lába. Kendra belekarolt, és magával húzta. - Gyere
hát! Sétáljunk egyet.
Bitsy Charlotte mellé lépett, és utánuk nézett.
- Ezt nem teheti! - tört ki Elizabeth, és kétségbeesetten Calebre nézett. - Rábírom
végül Treyt, hogy mégiscsak vegye el, és erre ő azt mondja, hogy Európába utazik.
Caleb néhány pillanatig méregette a feleségét.
- Mit csináltál? - kérdezte halkan.
A beszélgetés folytatását Charlotte nem hallotta, mert Bitsy megbökte a  könyökével.
- Mi történt? - érdeklődött az újságírónő.
- Ezt Kendrától kell megkérdeznie - felelte Charlotte.
- Európába készül?
- Lehetséges.
- De hát Trey meggondolta magát!
- Na és? Trey állandóan meggondolja magát.
Edward jött oda hozzájuk, átölelte a lányát, és megcsókolta a halántékát.
- Hogy vagy, kicsim? Tegnap este a telefonban kissé morgós voltál.
Morgós? Igen, ez jó szó rá. Charlotte mosolyt erőltetett az arcára.
- Tudom, hogy mit él át Kendra. Bárcsak többet tehetnék érte!
- Nos... - szólalt meg Bitsy Taté. Mindnyájan ránéztek, meglepődve azon, hogy
még mindig ott van. - Ha önök semmit sem akarnak mondani Kendráról, akkor talán
válaszolhatnának néhány más kérdésre.
Charlotte megérezte a fenyegető veszélyt. Derek átkarolta, és ő maga is csodálkozott rajta, mennyire természetesnek érzi ezt.
- Éspedig? - kérdezte Derek barátságosan.
- Azt mondta, hogy egy üzleti úton házasodtak össze.
Charlotte-nak végigfutott a hideg a hátán.
- így van - felelte Derek.
Bitsy zavartan nevetett, de egyáltalán nem látszott feszélyezettnek. Sokkal inkább
sajátosan elégedettnek.
- Nos, ezt nem értem. Tudom, hogy két hete három napot San Franciscóban töltött,
a legutóbbi hétvégét pedig Denverben.
- így van.
- Különös. Egyik városban sincs nyoma a házasságkötésüknek. Ezt mivel magyarázza?
Azzal, hogy csalók vagyunk, gondolta Charlotte rémülten. Ideges nevetés kerülgette, megköszörülte a torkát, hogy elnyomja. És én a szerepem áldozata lettem, mert
beleszerettem az állítólagos férjembe.
Mielőtt még Derek válaszolhatott volna Bitsy kérdésére, felhangzott Caleb öblös
hangja.
- Te jó ég, Elizabeth! Nem tudsz legalább most az egyszer másokra is gondolni?
Ha mégiscsak hozzámegy Prentisshez, akkor meglesz ugyan az esküvő, de alighanem
pszichiáterre is szüksége lesz a lányunknak. Ha nem, akkor Henry kiviszi Kendrát a
repülőtérre, mi pedig megünnepeljük, hogy megmenekültünk egy ilyen vőtől.
- Caleb Farnsworth! - támadt Elizabeth pulykavörösen a férjére. - Mi jut eszedbe?
- Megmondom én, mi jut az eszembe - felelte a férje, s magával húzta a ház
irányába. -Az jutott eszembe, amit már harminc évvel ezelőtt meg kellett volna mondanom neked! Gyere csak velem!
A máskor oly gyengéd óriás a többiek bámulatára a házba vezette Elizabethet.
Derek és Morreaux-ék kuncogva összenéztek.
- Ez lesz életem nagy sztorija -jegyezte meg Bitsy.
- Örülök neki - mondta Caroline gúnyosan, és belekarolt a férjébe, hogy bemenjenek a házba.
- Egy pillanatra! - kapta el Bitsy Derek karját, amikor ő is utánuk akart menni. - Még nem válaszolt a kérdésemre.
Ó, egek! Charlotte reménykedett, hogy még ez egyszer megúszta. Derek szorosabban ölelte magához.
- Azért nincs bejegyezve a házasságunk sem Denverben, sem San Franciscóban,
mert Massachusetts államban esküdtünk - közölte szárazon.
Bitsy gyanakodva ráncolta a szemöldökét.
- Nem tudok ottani üzleti útjáról.
- Hirtelen  adódott. - A férfi magához vonta Charlotte-ot. - Elnézését kérjük, de
nem sokat aludtunk az éjjel.
Derek a vendégház felé vezette Charlie-t, fejmozdulattal jelezve a lány szüleinek,
hogy csatlakozzanak hozzájuk. Amikor beléptek a nappaliba, gondterhelten néztek
egymásra.
- Tudja! -jelentette ki Charlotte, fel-alá járkálva az ajtó és a nagy ablak között.
- Nem biztos a dolgában - vetette ellen Derek.
Charlotte megállt, és ránézett.
- Tényleg voltál Massachusettsben?
A férfi mosolygott, és rákönyökölt Caroline székének támlájára.
- Nem. De nem neveztem meg a várost, így minden kerületben érdeklődnie kell.
Addigra  pedig, így vagy úgy, vége lesz ennek az egésznek.
Edward, aki a pamlagon ült, bólintott.
- Nem szabad most pánikba esnünk. Calebnek éppen elég baja volt már az utóbbi
két napban, nem hiányzik neki még egy botrány.
- Tehát ki kell tartanod még egy darabig,  drágám! - mondta Caroline. - Ha majd
túl leszünk az esküvőn, vagy akármin, szidhatsz kedved szerint.
Charlotte lerogyott a pamlagra, hátravetette a fejét. Még csak délelőtt tíz óra volt,
de legszívesebben átaludta volna a következő néhány napot. Annyira megerőltető
dolog hazudni.
- Lehet, hogy most nehezebb neki kitartani, mint az utóbbi napokban - jegyezte
meg az apja. - Összevesztetek, ugye?
- Honnan tudod? - kérdezte az apjára pillantva.
- Úgy olvasok a szemedből, akár a számláimból - felelte Edward. - Derekkel
pedig már olyan régóta dolgozunk együtt, hogy egymás veséjébe látunk. Tudom, hogy
a kapcsolatotok hirtelen megromlott.
bÍANOV
Charlotte egy ideig elgondolkodva nézte az apját. Olyan okos ember... Legszívesebben megkérte volna Dereket és Caroline-t, hogy menjenek el, és odakuporodott
volna Edward ölébe, hogy kiöntse a lelkét. De egy éve mindennel egyedül birkózott
meg. Most is sikerülni fog.
- Nagyon jól el tudom játszani a szerető feleséget - bizonygatta. - Annyira jól,
hogy már magam is majdnem elhittem.
Derek figyelmét nem kerülte el a csípős megjegyzés, de elengedte a füle mellett.
Szokott éleselméjűsége cserbenhagyta, és egyszeriben semmit sem értett.
- Gyerekjáték - csak ennyit mondott.
Edward egyikről a másikra nézett, és amikor Caroline mondani akart valamit, egy
kézmozdulattal leintette. Aztán felállt, feleségét is felsegítette.
- Akárhogy is határoztok, ne hamarkodjátok el! - mondta búcsúzóul. - Gyere,
Caro!
- De... - mutatott Caroline Charlotte-ra, aki leverten ült a pamlagon.
Edward az ajtó felé húzta.
- Nem a te dolgod, kedvesem! Viszlát, gyerekek!
- Charlotte  az én dolgom, amióta feleségül mentem hozzád - makacskodott
Caroline.
- Már nem, Caroline.
- Hogyhogy? Mit jelentsen...
Hangjuk  elhalkult, amikor  az ajtó becsukódott mögöttük. Derek ráfordította a
kulcsot.
- Kérsz egy teát? - kérdezte útban a konyha felé.
- Ölni tudnék érte!-vetette oda Charlotte fáradtan.
Derek még csak el sem mosolyodott.
- Nem szükséges, hozok neked.
Charlotte újra behunyta a szemét, hallgatta a konyhából kiszűrődő neszeket. Miért
lett olyan dühös Derekre? Végtére is hatalmas különbség van az olyan férfi között,
mint Trey, akinek minden  cselekedetét a vak félelem határozza meg, és az olyan
között, akinek van bátorsága beismerni, hogy fél.
Ennek dacára Treyjel, aki megsértette és megalázta, udvariasan viselkedett. Dereket ellenben először lehordta a sárga földig, majd jeges megvetéssel sújtotta.
Charlotte meghallotta a teafőző sípolását, és felült. Kettejük kapcsolata ugyan még
nem rendeződött, ellenben Derek megérdemel egy bocsánatkérést.
A férfi bejött, és rezzenéstelen arccal letette a teát.
- Ha  neked elég kényelmes itt - mondta -, egy-két órára lefekszem az ágyba.
- Derek, én...
A férfi ránézett, tekintete teljesen kifejezéstelen volt. Charlotte arra gondolt, hogy
talán minden érzést kiölt belőle. Ebben a pillanatban valószínűleg meg sem hallgatná
a bocsánatkérését, nemhogy elfogadná.
- Persze - mondta a lány. - Feküdj csak le! Köszönöm a teát.
A hálószobaajtó becsukódott Derek mögött. Charlotte belekortyolt gőzölgő teájába, s közben kövér könnycseppek gördültek le arcán.
A kertben tovább folytak az előkészületek az esküvőhöz. Még senki sem tudta
biztosan, hogy megtartják-e, vagy elmarad. Sarah és Denise a munkások között őgyelgett. Úgy néztek ki, mint két színésznő, akit olyan darabhoz szerződtettek, melyet
időközben levettek a műsorról.
Charlotte kiment a teájával a vendégház verandájára, majd odasietett hozzájuk.
- Van új hír? - érdeklődött.
Sarah a fejét rázta.
- Még beszélgetnek. Tudom, hogy kínos lenne a családjának, mégis bízom benne,
hogy elutazik Európába.
- Azt mondta, hogy még mindig szereti Treyt -jegyezte meg Charlotte.
Sarah az egyik magas rózsalugas alá lépett, és odahúzta a másik két lányt is.
- Sohasem mondanám el Kendrának - suttogta, de tegnap késő délután véletlenül
hallottam Mrs. Farnsworth és Trey beszélgetését. Trey azért akarja mégis feleségül
venni Kendrát, mert Elizabeth pénzt ígért neki. Sok pénzt.
- De hisz van Treynek éppen elég - vetette közbe Charlotte.
- Én hét számjegyű összegről beszélek, amit ráadásul nem kell megosztania négy
testvérrel.
Charlotte elgondolkodott. Elizabeth tehát szó szerint megvásárolta Treyt. Kendrának ezt meg kell tudnia, még idejében!
- Szerintem ezt el kell mondanod Kendrának - fordult Denise Sarah felé, mintha
csak kitalálta volna, mit forgat a fejében Charlie. - Gondold csak el... az anyád megvásárol neked egy férfit, akinek már nem is kellesz! És mindezt csak azért, mert nem
bír elviselni néhány órányi kellemetlenséget.
- Nem, képtelen vagyok rá - ellenkezett Sarah. - Várjuk ki, mit tesz Kendra!
- Rendben. - Denise átkarolta Charlotte vállát. - Felfogod már, mekkora szerencséd volt, hogy megmenekültél Trey Prentisstől, és ilyen nagyszerű férjet találtál?
Charlotte elmosolyodott. Az akasztófahumor néha egész hasznos dolog.
- Igazad van. Meg kell keresnem Dereket. Ha megtudtok valami újat, szóljatok,jó?
- Úgy lesz. - Sarah az órájára nézett és füttyentett. - Elmúlt tizenegy.
- A meghívókon két óra szerepel - tette hozzá Denise.
Charlotte a  vendégházhoz sietett. Ha Derek még alszik, felébreszti. Meg kell tudnia, mit érez iránta a férfi valójában. És meg akarta mondani neki, hogy szereti, jobban, mint bárki mást a világon.
Belökte az ajtót, átviharzott a nappalin, be a hálószobába. Üres volt, az ágy bevetve.
Odament a szekrényhez. Derek zakói  eltűntek, éppúgy a pulóverei meg a piperetáskája a fürdőszobából.
Charlotte az ajtóhoz rohant. Meg kell találnia még mielőtt elmegy. Biztosan elbúcsúzik előbb a háziaktól és az ő apjától. Talán elkaphatja a garázsnál.
Kisietett a vendégházból.
- Szia! - Kendra állt a verandán. Haja zilált volt,  és úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban könnyekre fakad. - Ráérsz egy kicsit? - kérdezte.
Nem! - akarta kiáltani Charlotte. Fel kell tartóztatnom Dereket, mielőtt örökre
kilép az életemből!
bUNCA
De ismerte jól azt a kifejezést Kendra arcán. Ő is így nézhetett ki egy évvel ezelőtt,
ilyen megbántottan, megalázottan. Neki is meg kellett osztania valakivel a bánatát.
Caroline órákig hallgatta.
-  Hát persze - mondta, és behúzta Kendrát a házba.
Lelki szemeivel látta, ahogy Henry odaadja Dereknek a Porsche kulcsait, és Derek
beszáll, anélkül hogy kinyitná az ajtót. Kitolat a garázsból, int Henrynek, megfordul
és elhajt.
Derek ismerőst keresett, de mindenütt csak a különféle szállítók alkalmazottait
látta. Végigjárta a földszintet, beleértve Caleb dolgozószobáját is. Végül a konyhában
rátalált Babsre, aki az egyik sarokban üldögélt, s rosszkedvűen kortyolgatott valami
színtelen italt. Amikor meglátta Dereket, magához intette.
- Cabot - mondta szomorúan -, hogy van? Sikerült az eszébe juttatnia annak a
szép kislánynak, hogy maga a férje?
Derek leült Babsszel szemben.
-  Csak olykor-olykor. Nagyon  válogatós az  emlékezete...  Tulajdonképpen
Calebet keresem. Nem tudja, hol lehet? Vagy Edward?
Babs kortyolt kis poharából, majd felemelte.
-  Kér belőle? Ez a legjobb gyógyszer, amit a természet valaha is alkotott.
Derek a fejét rázta.
-  Köszönöm, nem.
Babs a plafonra mutatott.
-  Caleb és Elizabeth a hálószobában veszekszik, az apósa pedig, azt hiszem, telefonál. Kiment a házból a hordozható készülékkel.
Derek a homlokát ráncolta. Egyikük sem venné jó néven, ha most zavarná. Meg
szerette volna köszönni Calebnek a vendégszeretetet, és meg akarta mondani Edwardnak, hogy összeveszett a lányával, ezért rögtön az esküvő után elmegy. Talán viszszahelyezhetnék New Yorkba, ő meg odaadná a párizsi repülőjegyeket Kendrának és
Charlqtte-nak.
- Úgy néz ki, mint akit megrúgott a ló - állapította meg Babs. - Azt hiszem, nem
az az egyetlen baj maguk között, hogy Charlotte elfelejti a nevét.
Derek belenézett a csillogó, bölcs tekintetű szempárba, és nem esett nehezére
őszintének lenni.
- Bizony  nem. Néha  megijeszt az, amit Charlie kivált belőlem, mert... mert
annyira más, mint bármi, amit eddig éreztem. Az én ijedségem láttán ő is megrémül.
Attól fél, hogy olyan vagyok, mint Prentiss, és egy szép napon elhagyom.
- De hisz  maga feleségül vette - kiáltott föl Babs megrökönyödve. - Nem hisz az
ígéretének?
Derek nem mondott többet. Azt kívánta, bárcsak elfogadta volna az italt.
- Úgy látszik, nem - felelte.
Babs a fejét csóválta.
- Ezekben a modern párkapcsolatokban, ahol mindenki magának él, nem tanulja
meg az ember, mi az élet lényege. Egy jó házasságban a férj és a feleség egy egész
életen át kiegészíti egymást. Ha összeillenek, akkor  az egyikben megvan az, ami a
másikból hiányzik, és fordítva. De tudni kell, hogy mit kezdjen vele az ember. És nem
szabad számolni, ki mit milyen gyakran kap.
Derek hátratolta a széket.
-Én túl gyors vagyok Charlotte-nak. Ő mindenre szán időt, mindent pontosan
megnéz. És ha alkalmazkodom hozzá... - Habozott. Olyan nehéz volt ezt megmagyarázni. -.. .Akkor elvesztem a robbanékonyságomat, a lendületemet - tört ki belőle
végül. - Nem tudom, képes vagyok-e így élni tartósan.
Babs bólintott, mintha értené.
- Mindenkinek alkalmazkodnia kell. Ahhoz, hogy kaphasson az ember, adnia is
kell. Ez a természet rendje. Hacsak nem Trey Prentissnek hívják az illetőt... - Fintorgott. - Ő egyszerűen túl gyáva ahhoz, hogy adjon valamit, és ezért nem is kap
semmit.
Derek csodálattal nézte Babset, és úgy érezte, mintha megmászta volna a Himaláját, és a csúcsán kifaggatott volna egy bölcs asszonyt.
Fölállt, áthajolt az asztalon, és arcon csókolta Babset. Olyan férfinak tartották, aki
szereti a kockázatot. Itt az ideje, hogy megfeleljen a hírnevének.
-  Köszönöm, Babs! - mondta egyszerűen.
Az asszony rákacsintott.
-  Nincs mit. Hé, és ha nem sikerül, szóljon nekem! Éppen egy fiatalabb  férjet
keresek.
12.  FEJEZET
- Nem tudom, mit tegyek - mondta Kendra, aki összekuporodva ült a vendégház
hintaszékében. - Helyesen akarok dönteni. - Charlotte igyekezett érdeklődőnek mutatkozni, bármennyire nehezére esett is ez azok után, amit Sarah-tól hallott. - De...
nem tudom, hogy mi a helyes. - Mivel Charlotte nem válaszolt, Kendra az órájára
nézett, és rosszkedvűen elmosolyodott. - Légy szíves, tanácsolj valami bölcset! Egy
órán belül nyüzsögni fognak itt az emberek, akik esküvőn akarnak részt venni. Emlékszel még, hogy milyen az?
Charlotte nevetett, és szinte el sem tudta hinni, hogy még néhány nappal ezelőtt is
mennyire fájt, ha meghiúsult házasságára gondolt.
- Mit mond a szíved? - kérdezte Kendrától. - Az ösztönöd?
- Fuss el, amilyen messzire csak bírsz! - tört ki Kendrából. - Csak nem tudom,
hogy ez egészséges önfenntartási ösztön-e, vagy önzés. Trey bánatot okozott, megsértett, ezért szívesen bosszút állnék, és elhagynám. Csábító gondolat, de olcsó is.
Olyan szeretnék lenni, mint te, hogy ne legyen szükségem ilyesmire!
Charlotte meglepődve hunyorgott.
- Mint én? Éppen arra akartam szavazni, hogy hagyd faképnél az oltár előtt!
Kendra mosolygott. Azután elkomolyodott.
- Neked nem volt szükséged arra, hogy bosszút állj Treyen. Felépítetted a saját
üzletedet. Segítettél nekem, noha annak a férfinak a jegyese vagyok, aki megszégyenített, megbántott téged. Még a mézesheteidet is megszakítottad, hogy...
- Hagyd abba! - szólt közbe Charlotte, mert többet már nem bírt elviselni. - Hagyd
abba, Kendra! - ismételte meg, mire barátnője tágra nyílt szemmel elhallgatott. - Ez
nem igaz.
- Már hogyne lenne igaz?!
- Derek és én nem vagyunk házasok.
Egy pillanatra mintha minden megállt volna, benn a vendégházban és kinn a kertben egyaránt.
Azután Kendra halkan megkérdezte:
- Hogy mondtad? Nem értem.
Charlotte felidézte azt a pillanatot, amikor kezében a menyasszonyi ruhával belépett Farnsworthékhez, és Elizabeth kárörvendő mosollyal faggatni kezdte szerelmi
életéről.
- Tudod ugye, hogy anyáink mindig vetélkedtek?
Kendra bólintott.
- Caroline azt gondolta, anyád bosszantani akar majd engem azzal, hogy megszerezted a régi vőlegényemet, nekem pedig még mindig nincs új. Azt hiszem, anyád
sohasem kedvelt engem.
Kendra ingatta a fejét, de nem tiltakozott.
- Talán azért, mert benned mindig sokkal több volt, mint bennem. Én mást sem
tudtam, csak csinos holmikat viselni, és jól kinézni. Meg egy kicsit rajzolni. Te okosabb és érettebb voltál. Valószínűleg ezt vette tőled zokon.
Charlotte indulatosan legyintett.
- Több van benned, mint anyád gondolja. Ő mindig a saját képére próbált formálni, ahelyett hogy engedett volna azzá válni, ami vagy. Mindenesetre Caroline segíteni
akart nekem, ezért állította, hogy férjhez mentem. - Lemondóan nevetett. - Nem is
gondolnád, mennyi bosszúságot okozott nekem ezzel. Tessék, hazudtam, ez a színtiszta igazság.  Még mindig olyan akarsz lenni, mint én?
Kendrát egyszerre mintha jobban érdekelte volna Charlotte dolga, mint a sajátja.
- Úgy érted, te és Derek együtt laktok a kis vendégházban, noha nem...
- Pontosan.
Charlotte meglepetésére Kendra elnevette magát.
- Na igen,  manapság az ilyesmi nem botránkoztat meg senkit. De el  sem bírom
képzelni, hogy együtt lehet lakni egy ilyen nagyszerű férfival, anélkül hogy...
- Én sem - ismerte be Charlotte. - Beleszerettem.
Kendra zavarodottan nézte.
- Ez remek, nem?
- Nem. Marhaságot csináltam. Komolyra fordult közöttünk a dolog, és ő egyszer
csak mintha megijedt volna. Megharagudtam rá, és azt mondtam, hogy véget vetek
az egésznek, mert Treyre emlékeztet.
- Hol van most?
- A ruhái eltűntek, valószínűleg elment.
- Charlie! - Kendra  lecsúszott a hintaszékről, és barátnője mellé ült. - Ez úgy
hangzik, mintha vissza akarnád szerezni. Nem gondolod, hogy utána kéne menned?
Charlotte nyelt egyet.
- Nem. Egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy jobb, ha csak mások esküvőit rendezem, nem  a sajátomat. De most a te házasságodról van szó,  Kendra. - Charlotte-nak eszébe jutott, amit Sarah-tól hallott a kertben. - Fontold meg jól!
Biztos vagy benne, hogy Trey ez alkalommal tényleg komolyan gondolja? Tudom,
szereted, de ha csak azért vesz el, mert... - Charlotte valami olyasmit keresett,  amivel
nem árulja el, mit tud. - Mert rossz a lelkiismerete... Vagy apádra való tekintettel...
Az egyikőtöknek sem lenne jó.
Kendra elgondolkozva bólintott,  és behunyta a szemét. Amikor ismét  kinyitotta,
Charlotte újfent rádöbbent, mennyire megváltozott barátnője az elmúlt huszonnégy
óra alatt.
- Tudom. De arra készültem, hogy házat veszek, gyerekeim lesznek, és úgy élek,
ahogy mindig is akartam.
Ezt Charlotte nagyon is meg tudta érteni. Ő is sokszor gondolt ilyesmire az utóbbi
napokban.
- De ehhez a megfelelő férfi kell.
Trey azt mondta, felejtsem el, amit tegnap délelőtt mondott. Azt állította, éppen
csak az idegei mondták fel a szolgálatot. - Kendra elmosolyodott. - Hajlamos rá, igaz?
De azt is bizonygatta, hogy szeret, és könyörgött, hogy bocsássak meg neki, és menjek
hozzá. Úgy látszott, komolyan gondolja.
Miért pont nekem kell megmondanom, töprengett Charlotte kétségbeesetten.
Bosszúvágyónak, kárörvendőnek látszana. De aztán úgy döntött, hogy sokkal kegyetlenebb dolog lenne, ha hagyná, hogy Kendra úgy menjen férjhez Treyhez, hogy nem
ismeri a tényeket.
- Kendra...-kezdte.
Hangos kopogtatás fojtotta belé a szót. Kendra kinézett az ablakon.
- Az apám az - mondta, és az ajtóhoz ment.
- De Kendra... - próbálkozott még egyszer Charlotte.
- Szervusz, Kennie! - Caleb megölelte a lányát, és rámosolygott Charlotte-ra. Sajnálom, hogy megzavartalak benneteket, de lassan itt az idő.
Charlotte nem bírta elmondani azt, amit el kellett volna mondania: Kendra, tudd
meg, hogy az anyád megvásárolta a vőlegényedet. Caleb, neked olyan asszony a feleséged, akinek fontosabb a társaság véleménye, mint a saját lánya.
- Köszönöm, Charlie! - Kendra megszorította Charlotte kezét, aztán apjával elment a nagy házba.
Charlotte kivette a bőröndöt az ágy alól, és kihúzta a fehérneműs fiókot. Elmosolyodott, amikor  arra gondolt, hogy egyszer már megtette ugyanezt. Aztán keserű
könnyek fojtogatták, mert ezúttal senki sem tartotta vissza.
Mindent bepakolt a bőröndbe, kivéve egy zárt nyakú, hosszú ujjú viktoriánus csipkeruhát, amit az  esküvőn akart viselni. Csak reménykedhetett, hátha Trey, mintegy
villámcsapásra, egyszeriben felelősségteljes, hűséges férjjé változik.
Derek a vendégház felé sietett, amikor Edward, kezében a rádiótelefonnal, beérte.
- Derek, szükségem van rád - mondta Edward.
- De én...  -  Derek a vendégház irányába mutatott, ahol Charlotte valószínűleg
már csomagol, hogy mindjárt a szertartás után elmenjen. A konyhában arról pusmogtak, hogy az esküvőt a tervnek megfelelően megtartják.
A birtok másik végén már érkeztek az első vendégek. A ház előtt összetorlódtak a
kocsik, és Derek látta a körülöttük sürgölődő Henryt és Naldót.
Edward odanyújtotta a telefont.
- London van a vonalban.
- De te...
- Azt mondja az úr, hogy veled akar beszélni.
Derek előbb a vendégházra meredt, aztán a hallgatóra. Életében először hajlandó
lett volna feláldozni egy  több millió dolláros üzletet a magánélete kedvéért.
Éppen  vissza akarta adni Edwardnak a készüléket, amikor meglátta Charlie-t,
amint átvág a pázsiton. Karcsú fehér ruhás alak, feltűzött haján virágkorona. Sarah és
Denise is vele volt, ruhájuk meleg bíborvöröse még jobban kihangsúlyozta Charlotte
fehérségét.
Derek lemondóan sóhajtott, kétségbeesett pillantást vetett Edwardra, majd füléhez
emelte a kagylót.
- Mi lenne, ha együtt mondanánk meg Kendrának? - vetette fel Sarah, amikor ő,
Charlotte és Denise átverekedték magukat a rendezvényszolgálatnak a kertbe özönlő
alkalmazottain, be a házba.
- Most? - suttogta Denise rémülten. - Tíz perccel az esküvő előtt? Reggel kellett
volna elmondanod!
- Megpróbáltam, de állandóan a szüleivel volt.
- Sarah! Denise! - kiáltotta Elizabeth fentről.
A két lány gondterhelt pillantást vetett Charlotte-ra, majd felsietett a lépcsőn.
Charlotte lassú léptekkel követte őket. Egyenesen a teraszajtóhoz ment, és lenézett
a kertbe, ahol Caroline és Edward üdvözölte a vendégeket.
Újra eszébe jutott meghiúsult esküvője, de furcsa módon már nem érzett fájdalmat. Szomorú volt, ám nem egykori vőlegénye miatt. Bánata a jelenhez kapcsolódott.
Derek elment, és csak ő maga tehet róla. Kinyitotta az ajtót, de mielőtt kiléphetett
volna, egy kéz nehezedett a vállára. Megfordult... és tekintete egyenesen Derek sötét
szemére esett.
- Derek! - suttogta lenyűgözve. - Azt hittem, elmentél.
- Látod, te is tévedhetsz.
- Hát igen - felelte Charlotte Derekre bámulva. A férfi rendkívül vonzó látványt
nyújtott a fekete szmokingban és a fehér ingben. - Beszélni akartam veled... a tegnap
estéről.
- Jó. - Derek magával húzta. - Én is akarok mondani neked néhány dolgot.
Mindenütt ott  nyüzsögtek az alkalmazottak, és Derek csak nehezen talált olyan
helyiséget, ahová nem nyitott be percenként valaki.
Hosszas keresgélés után végül meglátta a kamra résnyire nyitott ajtaját. Betessékelte a lányt, becsukta maguk mögött az ajtót, és egy széket tolt a kilincs alá. Azután
Charlotte felé fordult.
Volt valami Derek sötéten csillogó szemében, valami vad elhatározás,  ami nyugtalanította a lányt. Charlotte hátrálni kezdett a konzervekkel és kartondobozokkal teli
állvány mellett. A férfi követte.
- Sajnálom, hogy rád ordítottam - szólalt meg Charlotte. - Nem voltam tisztában
azzal, hogy más dolog, ha valaki fél, és megint más, ha hagyja, hogy a félelem vezesse
a döntéseiben. Észrevettem, hogy félni kezdtél, és ettől megijedtem, mert... - Meg
kellett állnia, mert egy hagymával és krumplival megrakott állvány az útját  állta. - .. -mert annyira szeretlek. Azt hiszem...
Derek kigombolta a zakóját, és egyik kezével megfogta az állványt. Charlotte oldalt lépett, a férfi pedig a másik kezével egy sor füstölt osztriga felé nyúlt.
Charlotte nem mehetett el. Nem maradt  más választása, mint megmondani az
igazat.
Azt hiszem,  azért voltam olyan ingerült - kezdte, félrefordítva a fejét, hogy ne
kelljen Derek szemébe néznie -, mert ez alkalommal tényleg esküvőt akartam... és
mindazt, ami utána következik, házat, gyerekeket, háziállatokat...
A férfi két ujja közé fogta a lány állát, és maga felé fordította az arcát.
- Akarod hallani a véleményemet?
Aztán Derek, anélkül hogy megvárta volna a választ, megcsókolta Charlie-t. Azzal
a szenvedéllyel, amelyet Charlotte váltott ki belőle, és azzal a gyengédséggel, amelyre
ő tanította meg. Csókja önmagáért beszélt...
Charlotte megértette, hogy Derek szereti őt, megbízik benne, szüksége van rá,
kívánja. Viszonozza a szerelmét, sohasem fog okot adni kételkedésre, mindig az övé
lesz, nappal és éjjel.
Derek fölemelte a fejét, és látta Charlotte szemében a könnyeket és a leírhatatlan
boldogságot.
Csak akkor engedték el egymást, amikor valaki megzörgette az ajtót.
Derek körülnézett a kamrában.
- Nem dicsekedhetsz majd az unokáinknak, hogy milyen romantikus módon kértem meg a kezedet.
Charlotte magához vonta szerelmét.
- A romantika ott van, ahol megteremtjük, akár viktoriánus szobában, akár krumpli és fokhagyma között.
A férfi megcsókolta a lány feje búbját.
- Hozzám jössz feleségül, Charlie?
- Igen, Derek - felelte az, és tekintete örömet és ígéreteket sugárzott. - Mihelyt
túl leszünk ezen itt, nekiláthatunk, hogy megtervezzük a saját esküvőnket.
- Akkor gyorsan tűnjünk el!
- Csak még egy csókot!
Valaki belökte az ajtót, a szék felborult. A rendezvényszolgálat főnöke és Pauline
majdnem beestek a parányi helyiségbe. Derek valami bocsánatkérésfélét dörmögött,
és magával húzta Charlotte-ot a folyosóra.
- Kik ezek? Tolvajok? - kérdezte a férfi Pauline-t.
A szakácsnő mosolyogva nézett a fiatalok után.
- Szerelmesek - felelte vidáman.
Charlotte és Derek látta, amint Trey tanúnak meghívott öccsével a teraszajtónál
várakozik, hogy kimehessen a kertbe, s ott fogadja a menyasszonyt. Halkan beszélgettek, amikor Charlotte és Derek a közelükbe ért.
- Egy Cryslert? - kérdezte Trey öccse éppen, nem sejtve, hogy hallják. - Vagy
egy Porschét, mint amilyen Cabotnak van? Az aztán a kocsi!
- Azt hiszem, repülőgépet veszek-válaszolta Trey nevetve.-Egy olyan új 31A-t
a Leartől. Annak van a legjobb robotpilótája és navigációs rendszere.
- De hát nem tudsz repülni.
- Felfogadok egy pilótát.
- Olcsóbb lenne rendes légijárattal repülni.
- De nem olyan előkelő... Charlie! Cabot! - Trey csak úgy sugárzott, amikor
kinyitotta a terasz tolóajtaját. - Jól szórakoztok? Köszönöm, hogy hazahoztátok a
menyasszonyomat.
- Nincs mit - felelte Charlotte, és alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy sípcsonton ne rúgja Treyt. - Nem akartam, hogy lekésse a szállítmányt.
Trey felvonta a szemöldökét. Derek a homlokát ráncolta.
- A szállítmányt? - kérdezte Trey.
Charlotte úgy tett, mintha zavarban lenne.
- Összekevertem volna valamit? Dehogy. Te vagy az, akit leszállítanak, miután
megvásároltak és kifizettek, s így minden félelmed eloszlott.
Trey a feje búbjáig elvörösödött. Előbb az öccsére nézett, aki semmit sem értett,
azután Charlotte-ra.
- Csak nem mondtad...
- Nem, nem mondtam meg neki - fejezte be a mondatot Charlotte, és döntött.
Most, hogy tudta, mit jelent az igazi szerelem, nem engedheti, hogy Kendra kevesebbel is beérje. - De azt hiszem, itt megvárom veletek együtt.
- Mindent megmagyarázok...
Charlotte tiltakozóan felemelte a kezét.
- Inkább meg se próbáld!
- Elmondanád, mi történik itt? - kérdezte Derek.
- Jó kérdés! - Bitsy Taté besurrant a nyitott teraszajtón, és diadalittasan rámosolygott Derekre. - Az elmúlt négy hét alatt nem járt Massachusettsben - mondta. - A
tizennégy kerület egyikében sincs bejegyezve a házasságuk. Csak az időmet pocsékolta!
- Magára vessen, Bitsy - felelte Derek nyugodtan. Hogy hazugságon kapják rajta,
az csekély ár egy egész életért Charlotte-tal. - Ha hisz nekünk, sok fáradságot megtakaríthatott volna magának.
- De maga hazudott! És az én dolgom megírni az igazságot.
- Önnek az a dolga - javította ki Derek -, hogy kiszagolja a botrányt, és azzal
traktálja olvasóit.
Bitsy kitátotta a száját, elsápadt, majd elvörösödött.
-  Maguk nem is házasok, igaz? A szép viktoriánus kisasszony és a modern férfi
bűnben élt a kis vendégházban.
Derek felvonta a szemöldökét.
-  Gondolja, hogy ez bárkit is érdekel?
Bitsy győzelme biztos tudatában mosolygott.
-  Természetesen. Az olvasóim boldogok lesznek, ha megtudják, hogy a csinos
Charlotte Morreaux most sem ment férjhez.
Charlotte megfogta Derek karját, amikor az egy lépést tett a riporternő felé.
-  Úgy látom - mondta Trey nyugodtan -, ezek után kénytelenek leszünk jóban
lenni egymással, ha nem akarod, hogy... - A vendégek felé nézett, akik közül nem
egy Charlotte majdnem-esküvőjén is jelen volt.
- Sem Dereket, sem engem nem érdekel, hogy mit fecsegsz ki rólunk a vendégeknek! - csattant fel dühösen Charlotte. - Trey Prentiss, hitvány alak vagy! És ezt
ának is meg kell tudnia. Utána Bitsyvel együtt kimehetsz, és elmesélheted minÍenkinek, mekkora csalók vagyunk, Derek meg én.
 Kintről felhangzott a nászinduló.
- Most jön a mi fellépésünk - vigyorgott az öccsére Trey, majd rákacsintott
Charlotte-ra. - Gondold meg még egyszer, Charlie! - És aztán tanújával együtt kiment, hogy ott várjon Kendrára.
13.  FEJEZET
Mindannyian hátrahőköltek meglepetésükben, amikor Elizabeth jelent meg a lépcső tetején, ajkára szorított zsebkendővel. Lassan jött lefelé, dermedt arccal, mintegy
kábulatban. Egyik kezével görcsösen markolta a zsebkendőt, a másikkal a fényes
mahagónikorlátba kapaszkodott, hogy el ne essen. Az arca szinte zöld volt.
- Elizabeth? - szólt rá aggódva Bitsy, és a lépcsőhöz sietett. Elizabeth mintha
észre sem vette volna. - Elizabeth, mi történt?
- Megtudhatja akár tőlem is, Bitsy - hallatszott Kendra hangja fentről.
Mindenki meredten nézett fölfelé. Nem volt nehéz kitalálni, mi hozta ki Elizabethet
ennyire a sodrából. Kendra nem menyasszonyi ruhát viselt, hanem egy sárga kosztümöt, és utazótáskát tartott a kezében. Caleb követte őt a többi csomaggal,  amikor
elindult.
Kintről még a nászinduló hallatszott, groteszk háttérzeneként az itt lejátszódó kis
drámához.
Charlotte a szeme sarkából látta, hogy Trey gondterhelten néz a ház felé.
- Nem megyek ma férjhez, Bitsy -jelentette be Kendra nyugodtan. Látszott rajta,
hogy sírt, de a  döntés, amit hozott, elapasztotta a könnyeit. - Ez az egész történet
tulajdonképpen túlságosan siralmas a maga pletykarovata számára, Bitsy. De megírhatja az anyám  változatát. Nekem mindegy, én körülnézek Európában.
Kendra Charlotte-hoz fordult.
- Hallottam, ahogy visszautasítottad Trey zsarolási kísérletét. - Megölelte barátnőjét. - Köszönöm. Apu épp most mondta meg nekem az igazat.
Caleb letette a csomagokat, és dühösen csóválta a fejét.
- Fogalmam sem volt arról, mit tett Elizabeth, csak a reggeli veszekedésünknél
tudtam meg.
Kendra az ajtóhoz indult, mert a vendégek már kezdtek türelmetlenkedni.
- Azt hiszen, valamit nyújtanunk kell nekik - szólt vissza a válla fölött, és ajka
körül mosoly játszadozott. - Ha nem vigyázunk, nagyon csúf vége lehet.
- Mit tervez? - kérdezte Bitsy kíváncsian.
Kendra, válaszra sem méltatva Bitsyt, természetes mozdulattal kinyitotta a teraszajtót, és utoljára odaintett a kint ácsorgó Treynek.
A zene egy csapásra elnémult. Trey az öccsére nézett, rávillantotta a vendégekre
jól ismert kedves, bocsánatkérő mosolyát, majd átrohant a pázsiton a házhoz.
- Kendra! -kiáltotta. Amint elérte az ajtót, visszatessékelte a házba menyasszonyát. - Mit jelent ez a kosztüm? Hogyhogy...
- Trey, kérlek! - hallgattatta el méltóságteljes hangon. - Mindent tudok. - Kutatóan nézett a férfira, mintha azt az embert keresné benne, akit szeretett. Azután felsóhajtott, és úgy tűnt, belenyugodott, hogy az a valóságban sohasem létezett. - Ha
akarsz, észrevétlenül távozhatsz. Mást nem tehetek érted. Apám majd elmagyarázza
a családodnak.
Trey hitetlenkedve nézte a többieket.
- Kendra, te mindent félreértettél...
- Vagy - vetette  fel a lány mosolyogva - megkérhetem Dereket és az apámat,
hogy kisérjenek ki téged.
Újból nyílt a teraszajtó, Trey öccse lépett be. Észrevette, hogy Kendra kosztümben
van, és látta a többiek ellenséges tekintetét.
- Nem lesz esküvő? - kérdezte Treyt.
Az elindult a bejárati ajtó felé. Öccse rövid habozás után követte.
Kendra leporolta  a  tenyerét, mintha bepiszkolódott volna. Utána Charlotte és
Derek felé fordult.
- Tudom, hogyan lehetne megmenteni a mai napot...
Charlotte nem értette, miről beszél Kendra.
- Hogyan? - kérdezte zavartan.
- Tudja, hogy ezek ketten nem is házasok? - kérdezte Bitsy kajánul. - Hogy mindenkit felültettek? Önt, a családját és az én olvasóimat.
Kendra elutasítóan intett a fejével.
- Természetesen  tudtam.
- Ön?
- Igen. De nem szeretnék a pletykarovatában olvasni erről. És ha mégis kísértésbe
esne, hogy megírja ezt vagy azt, akkor jusson eszébe az az este, amikor együtt voltunk
abban a zenés bárban.
- A bárban?
- Igen. Gondolom,  nem emlékszik már az est második felére.
- Én... én...
- Biztos tudja, hogy Sarah mindannyiunkat lefényképezett. - Kendra átkarolta
Bitsy vállát, és abba az irányba vezette, amerre Trey távozott. - Van néhány fényképem arról, amint a dobos társaságában meglehetősen merész előadásban viszi színpadra az After the Loving című dalt.
Bitsy alig bírt visszafojtani egy sikolyt.
- S bár csütörtök volt, szombati alsóneműjét viselte. Biztos vagyok benne, hogy
az újságok szívesen beszámolnának erről a kis kiruccanásáról! - Kendra kajánul felnevetett. - Értjük egymást?
Bitsy csak bámult rá.
- Akkor jó. Köszönöm, hogy eljött. - Óvatosan a bejárati ajtóhoz tolta az újságírónőt.
Utána visszafordult Derekhez, Charlotte-hoz és Calebhez.
- Hol is hagytam abba?
Caleb magához ölelte a lányát.
- Szent ég! Fogalmam sem volt, hogy téged ilyen fából faragtak! Meg akartad
menteni ezt a napot.
- Ja igen. - Kendra kinyitotta a teraszajtót, mire a vendégek megfordultak, és a
ház felé néztek. Kendra belekarolt Charlotte-ba és Derekbe. - Gyere, apu! Szükségünk lesz rád.
A zenekar újra belekezdett a nászindulóba.  Kendra egy kézmozdulattal elhallgattatta.
- Bízzátok csak rám, majd én beszélek! - mondta a többieknek.
Boldogan, gondolta Charlotte. Ha az történik, amit sejt, akkor úgysem jönne ki
egyetlen szó sem a torkán.
Kendra mosolyogva megállt a döbbent pap előtt. Elengedte Charlotte-ot és Dereket, majd hátralépett.
- így, ni - suttogta. - Ezzel megvolnánk. - Azután a vendégekhez fordult, és
megköszörülte a torkát. - Az öltözékemről - mondta - biztosan mindannyian látják,
hogy nem megyek ma férjhez.
A halk moraj, amely már eddig is végigkísérte útján, izgatott hangzavarrá duzzadt.
Kendra várt, míg újból csönd lett.
- Elnézésüket kell kérnem, hogy ilyen sokáig  várakoztattam önöket.  És azért,
hogy megváltozott a  műsor. Trey és  én úgy döntöttünk, hogy mégsem házasodunk össze - jelentette be nyugodtan. - A szüleim sokat készültek erre a délutánra,
és  szeretném, ha valamennyien jól éreznék magukat. Ezért megkérném Dereket és
Charlotte-ot, hogy segítsenek. - Kendra rájuk kacsintott. - Mivel ők ketten teljes
titokban esküdtek, úgy gondoltam, tisztességes lenne, ha most, itt megújítanák az
esküjüket. - Kendra ránézett az apjára. -Apu, lennél Derek tanúja?
Caleb mosolyogva bólintott.
- Megtiszteltetésnek venném.
Kendra először Edwardnak, majd Sarah-nak és Denise-nek intett, akik a pázsit
túlsó végén várták a menyasszonyt. Mindhárman előresiettek, és a lányok elfoglalták
helyüket Charlotte mögött, míg Edward Caleb mellé állt.
- Nincs nálam a megújítási szertartás szövege - suttogta a pap gondterhelten.
- Használja egyszerűen azt, amit az esküvőkön szokott! - felelte Kendra suttogva.
Egyszeriben csönd lett a pázsiton. Csak a méhek zümmögése és a szellő halk susogása hallatszott.
Kendra hirtelen elkomolyodott, és kimondhatatlanul szomorúnak látszott. Azután
összeszedte magát.
- így ni - mondta, és megölelte apját, majd emelt fővel elindult a ház felé.
A pap jelt adott a zenészeknek, és újból felcsendült a nászinduló. Charlotte Kendra
után nézett, majd előrefordult, amikor a pap elkezdte az esketést. Felpillantott Derekre, és a férfi mosolya olyan meghitt volt,  hogy a lány  a sok néző ellenére úgy érezte,
mintha egyedül lennének. Biztos volt benne, hogy mindenki látja rajta, milyen csodálatos dolog, ha az ember szeret és szeretik.   A tiéd vagyok, mondta Charlotte
pillantása, és te az enyém... most és mindörökké.
Derek már nem hallotta, hogy miről beszél a pap. Lehajolt, hogy azzal a gyengédséggel csókolja meg menyasszonyát, amelyet az ő karjában tanult meg.
bÍANOV
- Hm... - köszörülte meg a torkát a pap. - Ez később következik - suttogta. Kérem, figyeljenek rám!
Folytatta a szertartást, és meg kellett kérdeznie a nevüket, amikor a házassági fogadalomhoz ért. Charlotte és Derek hangosan és érthetően ismételték a mondatokat.
A legtöbb vendég arra vezette vissza a hangjukból érződő meggyőződést, hogy nem
olyan régen már kimondták egyszer e szavakat.
Végül a pap házastársakká nyilvánította őket, és Charlotte boldogan omlott szerelme karjába. A délutáni szellő  meglibbentette a szoknyáját, és megtáncoltatta a férfi
homlokába hulló barna hajtincset.
Derek látta a fátyolvirág rezdülését Charlotte hajában, látta szemének csillogását
és benne a végtelen szerelmet. Tudta, hogy sohasem fogja elfelejteni ezt a napot.
Charlotte magához húzta a férfi fejét.
- Csak romantikus lélek  képes  ilyesmire, Derek - suttogta. -  Meggyőztelek
végre?
- Ha mi ketten együtt vagyunk - suttogta vissza nagyon gyengéden -, a romantika
maga a valóság.
Epillllógus
- Úgy nézek ki, mint egy fekete harisnyába bújtatott teherautó - hátrált egy lépést
Charlotte  a tükörtől, remélve, hogy így karcsúbbnak tűnik.
Derek mögéje állt, és megszemlélte Charlotte-ot a tükörben. Fekete kismamaruha
volt az asszonyon, fekete cipő, és az a szív alakú zománcozott aranybross, amit Derek
akkor ajándékozott neki, amikor megmondta, hogy terhes.
- Nem úgy nézel ki, mint egy teherautó, hanem mint egy kismama a nyolcadik
hónapban.
- Hiába vigasztalsz, tudom, hogy milyen borzalmas látványt nyújtok. - Charlotte
nehézkesen elindult a fürdőszoba felé. - Nem megyek el a megnyitóra.
Derek  nyugodt maradt. Másfél évi házasság megtanította rá, hogyan kell bánnia
felesége hangulataival. Betűrte az ingét a nadrágjába, és csokornyakkendőt kötött.
-  Mit  mondjak az embereknek?
-  Az igazat.
-  Azt, hogy úgy gondolod, túl kövér vagy ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt mutatkozz?
-  Biztosan meg tudod diplomatikusabban is fogalmazni.
Derek felvette a szmokingját, és válla fölött hátranézett a tükörképére.
-  Kendra - gyakorolta -, annyira sajnálom, hogy Charlotte nem jöhetett el a Párizsi emlékek megnyitójára, noha megígérte. Minden barátunknak mesélt ugyan a
kiállításodról, de ő maga nem jön. Tudod, mindig kifogástalanul szeretne kinézni,
akár egy viktoriánus hölgy, és most, hogy a fiamat vagy a lányomat hordja a szíve
alatt, nem felel meg a saját elvárásainak. - Jelentőségteljes szünetet tartott, és begombolta a zakóját. - Pedig most  szebb,  mint bármikor.
Charlotte odalépett Derek mögé.
-  Biztos vagy benne, hogy nem nézek ki rémesen?
A férje maga felé fordította és megölelte.
-  Elragadóan nézel ki - felelte. - Es ne felejtsd el, hogy nekem ígérted ezt az estét.
Nem maradunk sokáig, és veszünk valamit akkor is, ha nem tetszik. Azután megvacsorázunk egy étteremben, és amikor újra itthon leszünk, részed lehet a híres hátmasszázsomban.
Amikor Charlotte sóhajtva Derekhez simult, a férfi már tudta, hogy győzött.
-  Ha jól emlékszem - mondta az asszony álmodozva -, az egyik hátmasszázsodnak köszönhetem, hogy most úgy nézek ki, mint egy teherautó.
A galériában tolongtak Kendra barátai, rokonai, és mindazok, akiknek Charlotte a
lelkére kötötte, hogy jöjjenek el. És sok-sok piros pötty jelezte, hogy a legtöbb kép
már elkelt.
Charlotte nem csodálkozott ezen. Elbűvölve nézte a nagyvárosi és vidéki életképek
tekintélyes gyűjteményét. A stílust impresszionistának lehetett nevezni, de a színek
erőteljesebbek voltak, és mély érzelmeket váltottak ki a  szemlélőből.
Kendra üdvözölte őket a bejáratnál. Piros ruhájában - mely kiemelte tökéletes
alakját -, franciásan feltűzött hajával olyan benyomást keltett, mint aki biztos kézzel
irányítja életét, és elégedett vele.
Ujjongott örömében, amikor meglátta Charlotte pocakját, majd szívélyesen megölelte barátnőjét.
- Hogy merészelsz ilyen ruhát felvenni -mondta Charlotte megbotránkozást színlelve -, amikor az én hasam még Derek melegítőfelsőjébe sem fér bele!
- Charlotte túloz -jegyezte meg Derek, és arcon csókolta Kendrát. - Hogy vagy?
Kitűnően nézel ki.
- Köszönöm, remekül. - Kendra intett valakinek. - Tudjátok, mire jöttem rá ma
reggel? Trey Prentiss voltaképpen főnyeremény volt Charlotte-nak is, nekem is.
Derek és Charlotte elképedve vonta fel a szemöldökét.
- Ti ketten összekerültetek az ő révén - magyarázta Kendra. - Én pedig így jutottam el Párizsba. Antoine, itt vagyok!
Egy sűrű barna hajú férfi bukkant elő a tömegből. A lány gyengéd csókkal üdvözölte.
- Antoine, ők a barátaim, Derek és Charlotte Cabot.  Emlékszel? Azok, akik helyettem házasodtak össze. Caboték, ő Antoine Badineau, a legtehetségesebb szobrász
egész Párizsban.
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket - nyújtott kezet a férfi.
Amikor Kendra egy újabb látogató  felé fordult, Antoine félrevonta  Dereket és
Charlotte-ot.
- Láttátok a  képeket az előcsarnokban? - kérdezte, és átvezette  őket a tömegen. - Azt hiszem, van ott egy festmény rólatok.
- Egy festmény?  - ismételte Charlotte meghökkenve, de Antoine-nak már egy
másik vendéggel kellett foglalkoznia. Charlotte ismét a képek felé fordult, és rögtön
észrevette azt a bizonyosat.
Nagyméretű festmény volt, nyári kertet ábrázolt, a pázsiton széksorok álltak. Kalapos asszonyok és világos  öltönyös férfiak ültek a székeken. Az egyik főalak egy
fehér ruhát viselő nő volt, hajában apró virágokkal, a másik egy szmokingos férfi, aki
gyengéden lehajolt hozzá. Egy pap állt előttük.
bUlMCA
- Charlotte esküvője - olvasta Derek a címet a kereten.
Charlotte a képet bámulta. Aztán a férjéhez fordult, el akart mondani neki mindent,
amit e pillanatban érzett. Szerelmet, reményt és hálát, hogy mindez így alakult.
De nem volt rá szükség, mert Derek szeméből pontosan ugyanezeket az érzéseket
olvashatta ki. A férfi megcsókolta, elsietett, majd rövidesen visszatért a képtár egy
alkalmazottjával, aki piros pöttyöt ragasztott a keretre.
Hirtelen valaki hátulról átkarolta mindkettőjüket. Egy barna horgolt vállkendobe
burkolt apró alak furakodott közéjük.
- Babs! - kiáltotta Charlotte.
Babs a lány hasára mutatott.
- Úgy látom, mégiscsak eszébe jutott a neve! - Azután fölnézett Derekre. - Maga
pedig követte a tanácsomat, ugye? Kikölcsönözte a varázslatot.
Derek megrázta a fejét, és megölelte Babset.
- Nem, azt hiszem, ezúttal végleg az enyém.