Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 A legjobb döntés

2010.07.17



56
A legjobb döntés
Lesley az íróasztala mögé, és gondosan kerülte Jordan tekintetét. Nyilvánvalóan ő is kényelmetlenül érezte magát.
- És milyen eredményre jutottál?
- Elsősorban az vált világossá számomra; hogy egy ostoba játékba mentem bele - ismerte el a nő idegesen. - Te Mollyt szereted. Eszre kellett volna vennem, amikor elutaztál hozzá Manukuába. A visszaérkezésed után azonnal tudtam, hogy valami megváltozott közöttünk, de nem akartam elfogadni ezt a tényt. Azután láttalak benneteket táncolni azon az esküvőn. Akkor már igazán kinyílhatott volna a szemem. Amikorpedig megtudtam, hogy Molly terhes, és te halogatod a válást... Nos, ez önmagáért beszél, nem?
- Nem akartalak megbántani. - Milyen ócska alak vagyok, gondolta Jordan. Lesley a kávéscsésze köré fonta az ujjait. Időre volt szüksége, hogy összeszedje magát, mielőtt folytatja.
- Most már tisztán látom, miért akartam hozzád menni. Sokáig dolgoztunk együtt, és szívesen is voltunk egymás társaságában, de közöttünk soha nem tombolt igazi nagy szenvedély. Egyszerűen csak férjes asszony akartam lenni, Jordan. Éveken át a sikert hajszoltam, míg egy reggel arra ébredtem, hogy szörnyen magányos vagyok. Szükségem volt egy szerelmi kapcsolatra.
- Mindketten elhagyott, magányos lelkek voltunk- szólt közbe a férfi.
- Beleegyeztem, hogy ne legyen gyerekünk, de azért bíztam benne, hogy később majd meggondolod magad... Micsoda csalóka remény!
- Nagyon örülnék, ha barátok maradnánk.
- Rendben van - bólintott a nő. - Nem haragszom rád. Jó ember vagy, Jordan, és remélem, idővél sikerül tisztáznod a dolgokat Mollyval.
- Én is remélem. - A fém felállt, és letette a csészét. - Számodra i$ létezik valahol egy megfelelő társ, Lesley. Ha találkozol vele, fel fogod ismerni.
Az október volt Molly kedvenc hónapja. A Michigan-tó felől fújó meleg szél sárga és barna leveleket kavart fel, miközben az asszony leállította kocsiját a szomszédos park előtt. A baba a maga öt hónapjával már felhívta magára a figyelmet, nagyokat rúgkapált, és felfedezte szűk kis világát.
Molly az óta a sorsszerű délután óta nem látta Jordant. A férfi meg sem próbált kapcsolatba lépni vele. És ő sem óhajtott találkozni a férfival. Főleg a szörnyű szavak után, amelyeket egymás fejéhez vágtak.
Most végre Molly eljutott odáig, hogy hálával tudott visszatekinteni Jeff rövid kis életére. Azt a néhány drága hónapot senki nem veheti el tőle!
- Azt hittem, engem vársz- szólt David kifulladva, amikor kék melegítőjében utolérte. Megállt, kezét térdére támasztva levegőért kapkodott. - Hogy festek? - kérdezte aggódva.
- Akár egy olimpiai atléta - füllentette Molly. David nevetett volna, ha van ereje hozzá.
57
A legjobb döntés
- Azt imádom benned, hogy olyan meggyőzően tudsz hazudni - nyögte ki végül.
Az asszony mosolyogva nézett a napba. - Igyunk valamit! - ajánlotta a férfi. - Szívesen.
Betértek az út túloldalán lévő kávéházba, és kakaót rendeltek. A teraszon foglaltak helyet, lábuk körül tarka levelek kergetőztek.
- Van két jegyem a Nyomorultakra, szombat estére - említette meg David röviddel később.
Nem először adta jelét, hogy örömmel elvinné Mollyt valahová. Az asszony eddig mindig visszautasította, de az orvos most olyan esdeklőn nézett rá, s Molly nem akart neki csalódást okozni.
Az elmúlt időszakban David igazi~jó baráttá vált. Nem randevúztak a szó szoros értelmében, mert Molly kellemetlénnek érezte volna, ám gyakran sétáltak a parkban, s néha találkoztak a kórház éttermében. Eddig ez volt minden. Molly attól tartott, hogy a munkatársaik esetleg Davídet tartanák gyermeke apjának, ha gyakran látnák őket együtt. Nem akarta, hogy az orvosról pletykálkodjanak.
- Egyre feltűnőbb az állapotom - jegyezte meg. - Zavar, ha velem látnak?
Az asszony halkan felnevetett. - Nem, dehogy.
- Akkor miért habozol? Nagyszerű a darab.
- Nem akarom rossz híredet kelteni - mutatott Molly gömbölyödő hasára. David kinevette.
- Pedig évek óta várom, hogy valaki foltot ejtsen a makulátlan hírnevemen! Gyerünk, Molly, élj egy kicsit! Tetszeni fog a darab, és mindketten megérdemlünk egy szép estét, nem gondolod?
- Valóban?
- Épp most állitottam fel az új csúcsot: Különleges jutalmat helyeztem magamnak kilátásba, ha sikerül.
- A darabra gondolsz?
- Nem. - David megfogta a kezét. - Egy randevúra veled. Ugye eljössz? Habár nem volt teljesen meggyőződve döntése helyességéről, Molly végül beleegyezett. Magányosnak érezte magát, s David igaz barátja volt.
Jordan egyáltalán nem akart elmenni erre az ostoba darabra. Már hónapokkal ezelőtt megvette a jegyeket, mert Lesley feltétlenül látni akarta a Nyomorultak előadását. Most felhívta az építésznőt, hogy emlékeztesse a jegyekre. Úgy tervezte, felajánlja neki mindkettőt. Jó ideje most beszéltek egymással először személyes ügyben. Lesley azt javasolta, menjenek el együtt, s a férfi úgy érezte, ennyivel valóban tartozik neki. Az is közrejátszott, hogy nagyon egyedül volt.
58
Nehéz hetek álltak Jordan mögött. Utolsó találkozásukkor Molly ragaszkodott hozzá, hogy ne látogassa meg, és ő tiszteletben tartotta az asszony kívánságát. Állandóan játszott azonban a gondolattal, hogy tesz egy utolsó békülési kísérletet. Számtalan okból mégsem tette meg. Nem, tulajdonképpen csak egy okból.
Annak idején megfutamodott, igaza volt az asszonynak. Vonakodott beszélni Jeff haláláról, és később elfogadni azt a kis lényt, aki Molly testében növekszik. Szombat este hétkor elment Lesleyért, és elismerően füttyentett, amikor megpillantotta. A nő gyönyörű, sötétkék, bokáig érő selyemruhát viselt, mely izgatóan simult a csípőjére.
- Csodálatosan nézel ki! - állapította meg Jordan.
Időben érkeztek a színházba, és elfoglalták a helyüket. Jordan éppen műsorfüzetért állt sorba, amikor felfédezte Mollyt az előcsarnokban.
Egy pillanatra elállt a szívverése. Az asszony felszabádultan nevetett, és Jordan úgy érezte, ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha látott. Aranyszegélyű fehér ruhát viselt. Molly haja megnőtt, mióta Jordan utoljára látta, lazán omlott csupasz vállára. Karika alakú arany fülbevalóját tőle kapta első közös karácsonyukon.
Beletelt néhány másodpercbe, mire Jordan rájött, hogy felesége nem egyedül érkezett. Egy magas, testes fém állt mellette. Jordan felismerte: ezzel a fickóval táncolt Molly Katie és Matt esküvőjén... Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne rohanjon oda hozzá jelenetet rendezni.
Eltelt néhány perc, mfg képes volt visszatérni a helyére. Egy idő múlva Lesley a fülébe súgta:
- Jordan, az ég szerelmére, mi van veled? - Semmi.
- Miért vagy ilyen görcsös?
- Nem vagyok az. -A férfi mégsem bírta elrejteni bosszúságát. -Bocsáss meg egy pillanatra! - Azzal felpattant.
- Jordan! Rögtön kezdődik az előadás.
A fém rá sem hederített. A sor szélére szólt a jegye, és így egyenesen kirohanhatott az előcsarnokba. Fogalma sem volt, mit keres ott. Ahogy kiért, rögtön látta, hogy hibát követett el. Molly még mindig ott álldogált a barátjával. Találkozott a tekintetük. Molly elnézést kérve kísérője karjára tette a kezét.
David Stern szigorúan rápillantott Jordanre, ám a férfi nem törődött vele. A közeledő Mollynak szentelte figyelmét.
Az asszony idegesen megigazította kézitáskája vállpántját. Némán álltak egymással szemben.
Molly szólalt meg elsőként: - Szia!
- Molly... - Jordan kénytelen volt szmokingja zsebébe süllyeszteni a kezét; különben minden bizonnyal magához ölelte volna a feleségét. - Hogy érzed magad?
59
A legjobb döntés
- Kitűnően. - A kismama kezét gömbölyödő pocakjára tette. Terhessége nem volt feltűnő, de azért már látszott. - És te?
Jordan vállat vont.
- Jól nézel ki, Molly - tért ki a válasz elől.
Az asszony elmosolyodott, és lesütötte a szemét. Zavarba hozta a bók.
- Gyakran találkozol a kedves doktoroddal? - lesett Jordan a férfira, aki türelmetlenül várta, hogv,,Molly visszatérjen hozzá. Jordan összeszorította a száját, hogy ne mondjon olyat, amit később megbánna.
- Nem túl gyakran. Hogy van Lesley? - vágott vissza Molly. - Jól, köszönöm.
A zenekar rázendített, és Molly ismét lesütötte a szemét.
- Azt hiszem, most jobb, ha elfoglaljuk a helyünket. Örülök, hogy láttalak. Jordan még mindig a nadrágzsebében tartotta a kezét, s most ökölbe szorította, nehogy bolondot csináljon magából.
- En is örülök.
- Jó szórakozást! - fűzte hozzá Molly, majd elfordult.
A férfi nem értette, miért hagyja ott az asszony újra meg újra. Minden alkalommal úgy érezte, magával viszi a szíve egy darabkáját.
Megvárta, amíg felesége és az orvos eltűnik a szeme elől, azután visszatért a helyére. Lehet, hogy Victor Hugo darabja minden idők leghíresebbje és legkedveltebbje, mégsem tudta lekötni a figyelmét. Bár ez valószínűleg semmilyen színműnek nem sikerült volna.
Az este folyamán valahogy mégiscsak talált megfelelő szavakat, tett egy-egy megjegyzést az előadásra, sőt Lesley egyik tréfáján még nevetni is tudott. A szünetben elment két pohár borért, valójában azonban azt remélte, hogy vethet még egy pillantást Mollyra és gömbölyödő pocakjára.
De nem látta a zsúfolt előcsarnokban, így csalódottan tért vissza Lesleyhez. Molly iránti heves érzelmei félelemmel töltötték el. Utolsó együttlétükkor majdnem szeretkeztek. Azóta is kívánta az asszonyt, szüksége volt rá, a karjában akarta érezni, s hallani, ahogy édes ígéreteket susog a fülébe. Vágyott rá, hogy álmában hozzásimuljon, s láthassa, ahogy ébredéskor gyengéden és izgatóan mosolyogva feléje nyújtja a karját.
Fogalma sem volt, hogy bírta ki a darab végéig. Legalább százszor eljátszadozott a gondolattal, hogy megkeresi Mollyt, és nem tágít, míg nem tart vele az asszony. Semmi magyarázkodás, semmi bocsánatkérés!
Hazavitte Lesleyt, és bántotta a lelkiismeret, hogy olyan gyorsan meg akar szabadulni tőle. Az építésznő, mint mindig, melegszívű, nagyvonalú és megértő volt vele. De Jordan nem tudott már mit kezdeni ennyi jó tulajdonsággal, hiszen még mindig Mollyt szerette.
Két nappal később Jordan belépett Ian Houghton irodájába, s kezet fogott az apósával.
- Örülök, hogy látlak. - Ian az íróasztal előtt álló bőrfotelra mutatott. - Minek köszönhetem a váratlan látogatást?
Apósamindig úriemberként viselkedett, de Jordan elég jól ismerte ahhoz, hogy észrevegye szemében az elégedett csillogást. Ian bizonyárarégótavárjaezt anapot. Jordan úgy érezte, felesleges kerülgetnie a forró kását.
- Vissza akarom szerezni Mollyt. Vagy már túl késő?
Ian elővett íróasztala fiókjából egy vastag kubai szivart. Elodázta a választ, ameddig csak lehetett. Komótosan rágyújtott.
- Hogy túl késő-e? - ismételte, néhány erőteljes pöfékelés után. - Nem tudom... Mollyt kérdezd, ne engem!
- Láttam szombat este. , - Daviddel volt? Jordan bólintott.
- Gyakran találkozik azzal az alakkal?
Ian kieresztett egy füstfelhőt, s a dohány illata betöltötte a szobát. - Tudtommal nem, de velem nem beszél meg semmi ilyesmit.
Jordan csalódott volt. Remélte, hogy ennél jóval többet megtudhat. Ha elkésett, és az asszony Davidet szereti, kénytelen lesz belenyugodni. De ha van még esélye, akár csak egy pici is, hát megpróbálja rendbe hoznia házasságát.
- Mi van a gyerekkel? - kérdezte Ian. - Molly szerint hallani sem akarsz róla. Jordan nem felelt azonnal. Egyszerűen maga sem tudta a választ. Végigsimított az arcán, s hátradőlt a puha bőrfotelban.
- Nem tudom.
- Tanácsért jöttél hozzám? - firtatta az apósa.
- Nem - vágta rá Jordan keményen. Aztán ráébredt, hogy a büszkeségével eddig nem sokra ment. - De ha adsz, szívesen meghallgatom.
Ian elmosolyodott.
- Dönts a gyerekről, mielőtt elmész Mollyhoz! Szoros érzelmek kötik a babához, s a világon semmi sem tudná elszakítani tőle. Még te sem, pedig borzasztóan szeret téged.
Jordant ez sem bátorította.
Felállt. Kétségbeesetten sóvárgott Molly után, ám nem tudta elviselni a gondolatot, hogy ismét szeressen és elveszítsen egy gyereket.
Szótlanul lépett ki apósa irodájából a szabadba, elhaladt a kocsija mellett. Csak ment háztömbről háztömbre, mérföldről mérföldre. Minden lépés előbbre vitte, de nem segített dönteni.
Szüksége van Mollyra... A gyerekre azonban nincs...
Iannek igaza van, Molly és a baba összetartoznak. Egyik sem létezhet a másik nélkül.
60
61
Jeff pufók, boldog arcocskája jelent meg előtte, ahogy rámosolyog. Az emlékezés kínja sokkal rosszabb volt, mintbármilyen testi fájdalom, amit valahaérzett. Azt el bírta viselni, de ezt az érzelmi gyötrelmet nem.
Hirtelen fáradtnak és elveszettnek érezte magát. Már semmi sem volt valóságos körülötte. Csak ment tovább, szinte ködbe veszve, határozott cél nélkül. Csak akkor vette észre, hogy Molly házánál jár, amikor átment az úttesten. „Dönts a gyerekről, mielőttelmészMollyhoz!"-csengtek afülében apósa szavai, miközben fellépett a verandára.
Nem ígérhet semmit az asszonynak, nem mondhat mást, csak azt, hogy vele akar élni. Ettől eltekintve éppoly bizonytalan volt, mint iménti látogatásakor Iannél.
Látnia kell Mollyt, különben megőrül! Tudnia kell, szereti-e még, van-e akár egy icipici esély rá, hogy áthidalja a közöttük tátongó szakadékot.
Bizonyára csengetett, mert az asszony hirtelen ott állt előtte. Már csak a vékony szúnyogháló választotta el őket egymástól.
- Jordan, mit keresel te itt? - Molly figyelmesen szemügyre vette, s a férfi képtelen volt elrejteni a bensőjében dúló érzelmi vihart.
Molly farmert és bő pólót viselt. Jordan tekintete a hasára vándorolt; a nadrág nem volt begombolva, hogy elférjen a baba.
A baba...
- Gyere be! - tárta ki felesége az ajtót. A férfi mereven nézte.
- Egyedül vagy?
- Igen - felelte Molly meglepetten.
Jordan belépett, és becsukta az ajtót. Mit mondjon Mollynak, amivel hatni tudna rá?
- Miért jöttél? - Alig félméternyire álltak egymástól. - Szereted? - bökte ki Jordan.
- Davidet? Nem, bár ez nem tartozik rád.
A fém szívverése felgyorsult. Lehunyta a szemét. Soha nem volt a szavak embere. Pedig el akarta magyarázni, hogy került ide.
- Jordan... - suttogta Molly zavartan. Férje a szemébe nézett.
- Sajnálom, Molly! - szólt halkan. - Átkozottul sajnálom... - Alig tudta kinyögni ezt a pár szót. Többet is akart mondani, de képtelen volt rá.
Az asszony küzdött az érzelmeivel. Szeme megtelt könnyel, ajka remegett. Jordan nem emlékezett, melyikük mozdult először, de ez nem is számított. A következő pillanatban egymás karjában találták magukat. A férfi érezte, hogy könnyek peregnek Molly arcán, ám nem volt biztos benne, nem a saját könnyei-e azok. Mély, elégedett sóhajjal csókolta meg a feleségét.
A legjobb döntés
Ez a csók azonnal gyengédséget és szenvedélyt váltott ki belőlük, és nem lehetett megállapítani, melyik érzés erősebb.
Jordan az ajtónak támasztotta Mollyt, aki felnyögött, amikor férje nyelve izgatóan és simogatóan behatolt a száj ába. Egymáshoz tapadtak, mígnem egyetlen, közös sóhaj tört ki belőlük.
A fék végül valahogy összeszedte magát, és eleresztette az asszonyt. Mellkasa éppoly sebesen emelkedett és süllyedt, mint Mollyé, aki belekapaszkodott a vállába.
- Mondd, hogy menjek el, Molly! Dobj ki, különben nem állok jót magamért! Jordan sürgetően nézett a feleségére, tudta azonban, hogy lehetetlent kért, hiszen az éppúgy kívánja őt.
Molly lassan elmosolyodott. - Akarsz szeretkezni?
A férfi fájdalmas sóhajjal hunyta le a szemét. - Igen, ó, igen!
- Es Lesley?
Jordan hevesen lerántotta magáról a pólóját. - Még akkor szakftottunk.
- Tényleg?
- Igen. -Félredobta apólót, szabaddá tette Molly mellét, s farmerjának cipzárár kereste. Az asszony könnyedén fölnevetett.
- Miért tartott ilyen sokáig, hogy visszagyere hozzám? - súgta.
62
63
Amikor Jordan felébredt, Molly még aludt mellette. A férfi az oldalára fordult, hogy jobban láthassa feleségét, de továbbra is a karjában tartotta.
Már meg sem próbálta bebeszélni magának, hogy Molly nélkül is tud élni. Eddig is ostobaság volt ezt hinnie.
Kisimított egy tincset az asszony arcából, és könnyek nyomát fedezte fel a bőrén. Nem tudott ellenállnia vágynak, előrehajolt, s halántékon csókolta a nőt. Molly megmozdult, és mosolyogva nyitotta ki a szemét.
- Hmm, ez finom - súgta, s átölelte férje nyakát. Jordan közelebb húzódott hozzá.
- Sírtál - suttogta a fülébe lágyan.
- Azt hittem, már soha többé nem szeretkezünk - mormolta az asszony, és gyengéd, remegő ujjakkal megsimogatta Jordan arcát. Erős érzelmek kerítették hatalmukba őket.
Akarom ezt a házasságot, szükségem van Mollyra! - hasított Jordanbe a felismerés. Mivel nem tudta, hogy mondja ezt meg az asszonynak, addig csókolta, míg újra fel nem szította benne a szenvedély tüzét.
Heves szerelmi játékuktól kimerülten ismét álomba zuhantak. Jordan teljes sötétségben ébredt, és fölöttébb elégedettnek érezte magát. Három hosszú, szeretkezés nélkül eltelt év után volt mit pótolniuk, de ez lehetetlen egyetlen éjszaka alatt.
Kelletlenül bontakozott ki Molly öleléséből, hogy valami ennivalót keressen. Utánpótlásra van szüksége, ha továbbra is ilyen „megterhelésnek" teszik ki magukat.
- Jordan? - suttogta az asszony.
A férfi szíve összeszorult a Molly hangjából érződő félelem hallatán. Biztosan attól tart, elhagyja álmában, pedig semmi sem állt távolabb tőle.
- Éhes vagyok.
Az asszony halkan kuncogott.
- Nem is csoda! - Az ágy megreccsent, amikor ő is felkelt. A.ruhájáért nyúlt, és csatlakozott a férjéhez.
Jordan föl sem öltözött, anyaszült meztelenül masírozott a konyhába. A hold
64
A legjobb döntés
volt az egyetlen fényforrás, és amikor a férfi kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, tompa fény töltötte be a helyiséget.
Molly combig érő pólót viselt. Kialvatlannak látszott, de csábosan mosolyogva, elégedetten pillantott a férjére. Jordan le sem tudta venni róla a szemét.
- Mit nézel? - kérdezte Molly. - Gyönyörködöm benned.
- Szörnyen festhetek.
- Dehogy! - tiltakozott Jordan. - Éppen azon morfondíroztam, maradt-e még elég erőm, hogy rögtön itt a konyhában rád vessem magam.
- Nem ez lenne az első alkalom, hogy a konyhában... - vörösödött el fülig Molly.
Jordan emlékezett rá, hogy házasságuk elején a közös házuk minden helyiségében szeretkeztek, és szélesen elvigyorodott.
- Együnk valamit, én is éhes vagyok - terelte másra a szót Molly. - Ez üres - csukta be Jordan csalódottan a hűtőszekrényt.
- Az utóbbi időben olyan fáradt voltam, hogy mindig csak betettem valamit a mikróba.
A férfi tudta, hogy Molly sokáig dolgozik a kórházban. Meg akarta kérni, hogy mondjon fel, de nem volt hozzá joga. Csak akkor gondoskodhat a feleségéről, ha már mindent tisztáztak egymás közt. Molly ugyan dolgozhat, ha ragaszkodik hozzá, ám csakis önkéntes alapon. Hiszen ő jól keres, így az asszonynak semmi oka agyonhajszolnia magát.
Átvizsgálta a konyhaszekrényt is, és talált egy üveg őszibarackbefőttet. - Készítek rántottát - ajánlotta Molly.
- Jó ötlet, de sehol nem láttam tojást.-A férfi kinyitotta az üveget, és megetetett Mollyv~l egy szelet barackot.
A lé lefolyt az asszony állán. Jordan kísértést érzett, hogy megcsókolja, de tudta, nem érné be ennyivel. A következő barackot ő kapta be.
- Jordan! - súgta Molly izgatottan. - Figyeld csak! - Azzal a pocakjára tette a férfi kezét. - Epp most rúgott egyet.
A férfit mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon. Elakadt a lélegzete. Jóságos ég, a baba! Ez alatta néhány óra alatt sikerült teljesen elterelnie róla a gondolatait. - Itt az apukád! - dünnyögte Molly gyengéden. Nem vette észre, milyen érzelmi vihar játszódik le Jordanben. A férfi el akarta rántani a kezét, ám az asszony a hasára szorította.
- Molly...
- Érzed? - A kismama várakozásteljesen pillantott a férjére, öröme azonban menten elpárolgott, ahogy Jordan szemébe nézett. Eleresztette a kezét, némán megfordult, és elindult a folyosón.
- Molly! - szaladt utána Jordan, bár nem tudta, mit mondjon.
Az asszony összeszedte a férfi ruháit a padlóról, és a kezébe nyomta a kupacot.
65
5. FEJEZET
A legjobb döntés
- Szeretnék beszélni róla - erősködött Jordan. - Rajta! - Az asszony keresztbe fonta a karját. - Félek, Mollt'.
- Én talán nem?
- Neked mégiscsak könnyebb. A baba a tested része, hús a húsodból. Egy férfival másképpen van.
- Egy férfival sok minden másképpen van, nemde?
Jordan erre nem tudott válaszolni. Nem akart veszekedni sem. A csodálatos együttlétet nem szabad elrontani goromba szavakkal, amelyeket nyilván megint egymás fejéhez vágnának.
- Nagyon igyekszem, Mollt'. Ezt írd a javamra!
Az asszony is szerette volna szép emlékként megőrizni ezt az estét. A közöttük fennálló béke törékeny, könnyen sebezhető. Ezt ő is tudta.
- Majd holnap reggel légy mérges rám! - ajánlotta Jordan. - Gyűlölj, ha úgy érzed, gyűlölnöd kell, de most hadd szorítsalak magamhoz. Engedd, hogy szeresselek! - lépett oda a feleségéhez. Félve nyújtotta feléje a karját, mert attól tartott, az asszony eltolja magától. Mollt' azonban némán tűrte, hogy magához vonja. - Majd reggel dühöngj! -ismételte Jordan halkan.
Visszabújtak az ágba, órákig feküdtek némaságba burkolózva, és szorosan fogták egymás kezét. Így aludtak el.
Szombat délelőtt Mollt' a kocsijában ülve várta Amandát egy bútorbizományi bejáratánál. A fiatalasszony mellette parkolt le a furgonnal, és egyszerre szálltak ki. Amanda örvendezve mérte végig.
- Te jó ég, már jócskán látni rajtad!
- Ugye? - tette Mollt' a hasa alá a kezét, hogy kiemelje gömbölyűségét, és boldogan nevetett újdonsült barátnőjére. -Már a hatodik hónapban vagyok.
- Nagyszerűen nézel ki! -mosolygott Amanda. -Úgy irigyellek! Te nyilván azok közé tartozol, akiket megszépít a terhesség. Én viszont kilenc hónapig úgy festettem, mintha vérátömlesztésre szorulnék. Ha volt egyáltalán valamilyen színem, akkor azt enyhén zöldnek nevezném.
Mollt' elnevétte magát.
- És hogy vagy? - kérdezte Amanda.
- Voltam már jobban is. - Az asszony nem aludt jól, de ezért nem okolhatja a babát. Öt nappal ezelőtt látta utoljára Jordant, és még mindig nem tudta, hogyan vélekedjen az együtt töltött éjszakáról. Nem tagadhatta, hogy élvezte a szerelmeskedést, Jordan jogosan nevezné hazugnak, ha az ellenkezőjét állítaná.
Ha a férfi végre veszi magának a bátorságot, hogy meglátogassa, minden a hangulatán múlik majd. Vagy becsapja az ajtót aa orra előtt, vagy a nyaka köré fonja a karját, és beráncigálja a hálószobába.
Jordan nyilván tisztában volt ezzel, hiszen kerülte a találkozást. Mollt' egy dologban viszont biztos volt: ő nem fogja felkeresni a férjét.
- Hálás vagyok, hogy segítesz - mondta Mollt', miközben beléptek a boltba. Már egy hete megvette a gyerekágyat, de nem tudta hazavinni, Amanda pedig felajánlotta a furgonját.
- Nincs mit megköszönnöd - felelte a barátnője. - Többet segítettél nekem, mint gondolnád. Örülök, hogy egyáltalán viszonozhatom valamivel.
Az üzlet tulajdonosának segítségével feltették a kiságyat Amanda kocsijára, és hazaindultak. Amikor megérkeztek, becipelték az ágyat a leendő gyerekszobába. Mollt' át akarta festeni a használt bútordarabot, ezért már előre újságpapírt és műanyag fóliát terített a szőnyegre.
- Maradj egy csésze teára! - kérlelte Amandát. - Nem tartalak fel?
- Ugyan, dehogy! - Mollt' el akarta kezdeni a festést, de egy félórán ez már igazán nem múlott.
- Felvetettem Tommynak, hogy legyen másik gyerekünk-újságolta Amanda, miközben Mollt' vizet engedett a teafőzőbe, és föltette a tűzhelyre.
- És mit szólt? - Az asszony kíváncsi volt, vajon barátnője férje is úgy viszonyul-e a dologhoz, mint Jordan.
- Még várni akar egy kicsit. - Mennyit?
- Hat hónapot.
- És te mit gondolsz? Amanda lesütötte a szemét.
- Tisztában vagyok azzal, hogy egy másik gyerek nem töltheti be Christian helyét, de... annyira hiányzik a pici ölelése!
Mollt' tökéletesen megértette Amandát. - Tommy miért habozik?
- Nem tudom pontosan. Talán attól tart, a második gyerekünket is elveszíthetjük, s azt egyikünk sem élné túl.
- En... én is azt hittem, nem élem túl Jeff halálát.
- Megegyeztünk, hogy abbahagyom a gyógyszerszedést. Az első alkalommal is hat hónapba telt, mire teherbe estem, ha megint így Lesz, akkor pont időben jön össze.
A forraló sípolni kezdett, Mollt' levette a tűzhelyről.
- Hogy van Jordan? - érdeklődött Amanda óvatosan. - Persze, nem kell beszélned róla, ha nem akarsz. Csak úgy kérdeztem. Na igen, kíváncsi vagyok, hiszen elhalasztotta a válást a baba születéséig.
- Gondolom, jól van. A hét elején benézett.
- Igazán? - kérdezte Amanda izgatottan. - Amikor említetted, hogy találkoztatok a színházban, az volt a benyomásom, még mindig szereted. Igazam van?
66
67
Molly megadóan bólintott.
- Tudtam! - jelentette ki Amanda győzedelmesen. - És most mit akart? - Közelebb csusszant az asztalhoz, ám ekkor nyilván ráébredt, semmi köze Molly és Jordan kapcsolatához. - Ne felelj, ha nem akarsz!
- Állítólag szakított Lesleyvel - közölte Molly. - Mit nem mondasz!
- Szeretne kibékülni velem. Legalábbis azt hiszem... De a terhességem még mindig gondot okoz neki.
- Fél. Ugyanúgy, mint Tommy és én. De hát ez természetes, nem gondolod? - Persze. Jordannél azonban többről van szó. Attól fél, hogy történik a kicsivel valami, mihelyt megszereti. Mindent magába fojt. Mindig is ezt tette, Jeff halálakor is.
- Sajnálom - jegyezte meg Amanda tűnődve.
Molly kitöltötte a teát, azután még egy darabig beszélgettek. Habár Amandával különbözött a természetük, j6 barátnők lettek. A tragédia, amelyet mindketten átéltek, közel hozta őket egymáshoz.
A fiatalasszony távozása után Molly átöltözött, és hozta a festéket. Jordan egyik régi ingébe bújt, felgyűrte az ujját, és szemügyre vette magát a tükörben.
- Ne áltasd magad! -mondta félhangosan. -Szándékosan választottad Jordan ingét a festéshez. -Ugyan semmi értelme nem.volt, mégis közelebb érezte magát a férjéhez annak ingében.
Évekkel ezelőtt, amikor még nem is sejtették, mi vár rájuk, ez volt Molly kedvenc ruhadarabja. Akkor csente ki Jordan szekrényéből, amikor a költözködéskor elhozta tőle a holmiját. Tartott tőle, hogy a férfi visszaköveteli, de egy idő múlva rájött, Jordannek annyi inge van, hogy nem hiányzik neki éppen ez az egy. Váratlanul megszólalt a csengő. Molly türelmetlenül ment ki a nappaliba. Jordanre számított a legkevésbé. A férfi két barna papírzacskót tartott a kezében. - Meglepetést hoztam - jelentette be csábító mosollyal.
- Miféle meglepetést? - Molly leeresztette a karját, és azon töprengett, mit tegyen. Minden oka megvolna rá, hogy becsapja az ajtót a férfi orra előtt, mégsem tudta rászánni magát.
- A kedvenc ételedet. Az asszony ellágyult.
- Sült csirke, krumplipüré és paradicsomszósz? - Pontosan.
Molly kitárta az ajtót. - Gyere be!
- Kajával mindig is le lehetett venni a lábadról - nevetett föl Jordan.
- Ha öt percnél tovább akarsz maradni - figyelmeztette az asszony -, kezdj el teríteni !
A férfi szája széles mosolyra húzódott. Molly követte a konyhába, és rögtön
68
A legjobb döntés
látta, hogy „vendége" sokkal több élelmiszert hozott, mint amit egyetlen este meg lehet enni. Jordan még kétszer fordult, mire mindent sikerült behordania a kocsiból.
- Nem szeretnék kíváncsiskodni - jegyezte meg a férfi, miközben bepakolta a konzerveket a szekrénybe -, de ez az ing rajtad honnan való?
Molly ártatlanul meredt rá. - Ez az ócskaság?
- Úgy néz ki, mint az én egyik ingem. Az asszony szaporán pislogni kezdett. - Azt akarod állítani, hogy elloptam? Jordan csípőre tett kézzel fordult felé. - Kétségtelenül így van.
- Hiányzik?
- Nem. Meg kell mondanom, rajtam soha nem állt ilyen jól.
Az asszony nevetve sarkon fordult, és visszament a gyerekszobába. Jordan a konyhában dúdolgatott tálalás közben. Negyedóra múlva csatlakozott Mollyhoz, és figyelte, ahogy fest. Az asszony várta, hogy mond valamit. Amikor aztán megelégelte a csöndet, félbeszakította a munkát, és Jordanre nézett.
- Nem árthat neked ez a festék? - kérdezte végül a férfi.
- Á, dehogy! Megkérdeztem az eladót. - Ha annyira aggódik, segíthetne! Jordan azonban nem ajánlotta fel.
- Milyen heted volt?
Az asszony azon morfondírozott, hazudjon-e. Vagy ismerje be, hogy egyetlen éjszakát sem aludt végig rendesen, mert amint behunyta a szemét, rögtön eszébe jutott, milyen csodálatos volt hozzá simulni?
- Gondoltál rám néha? - sürgette válaszát a férfi.
Molly belemártotta az ecsetet a festékbe, és tétován felelte: - Igen. És te énrám?
- Minden egyes percben. Mostanáig tartott, míg sikerült összeszednem a bátorságomat, hogy még egyszer próbálkozzak. Hiszen mindig tartogatsz valami meglepetést.
Ezt Molly sem vitatta.
- Miért bántjuk egymást? - tudakolta szomorúan. - Mindkettőnket bánat ért, mégis szörnyűségeket vagdosunk egymás fejéhez.
- Nem tudom, Molly. Csak azt tudom, hogy szeretlek.
Más körülmények között ennyi elég lett volna az asszonynak. Több mint elég. De most nem csak róla volt szó. Egy új élet növekedett benne, amelyet nem hagyhatott figyelmen kívül.
- Mondj már valamit! - türelmetlenkedett Jordan.
Molly lehorgasztotta a fejét. Ha szóba hozza a terhességét, megint csak falat emel kettejük közé.
69
A legjobb döntés
A férfi felemelte felesége állát, hogy egymás szemébe nézhessenek. Óvatosan az ajkára hajolt. Hosszú, édes csók következett. Jordan kigombolta Mollt' ingét. - Muszáj hordanod ezt a melltartót? - suttogta.
- Nem feltétlenül.
- Akkor jó... - Kitapogatta a kapcsot, és kinyitotta. Nagy sóhajjal tenyerébe vette az asszony feszes keblét, s ujjával ingerlőn simogatta a mellbimbóját. - Szeretnélek életem hátralévő részében minden éjszaka magam mellett érezni - lehelte Jordan felesége fülébe.
- Nem... nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötjet. - Mollt' minden erejét, és megpróbált némi ellenállást tanúsítani.
- Tudom, mire gondolsz. Azon töprengsz, vajon csak a szex bennünket.
Mollt' meglepődött.
- Meglehet, hogy így van - folytatta Jordan, aki nem vette észre az asszony vészjósló tekintetét. - De ez most egyáltalán nem érdekel.
Az asszony eltaszította magától.
- Szóval szerinted csak a szex tart össze minket? - kiabálta dühében, amiért a férfi ilyesmit mert kiejteni a száján. - És a kisfiunk, a házasságun)~ évei és ez a terhesség? Azt akarod ezzel mondani, hogy csak azért vettél feleségül, mert jó velem az ágyban?! - Mielőtt Jordan szóhoz juthatott volna, Mollt' a festékes ecsettel összemaszatolta a ruháját. - Hát ez a válaszom! ! - ordította magánkívül.
A szája elé kapta a kezét. Tényleg összefestékezte Jordan ingét?! A férfi széttárt karral állt, és döbbenten bámult a mellkasára.
- Ó, Jordan, igazán sajnálom! -Mollt' letette az ecsetet, és fogott egy rongyot, hogy a foltot letörölje, de csak még több kárt okozott.
- Te... összekentél!
- Megérdemelted. - Az asszony elfojtott egy mosolyt. Jordan Larabee öriiljön, hogy nem a képébe vágta az ecsetet! Még mindig dühös volt a fémara. - Talán bocsánatot kérnél! - jegyezte meg, miközben Jordan kibújt az ingéből. ,
- Rendben - adta meg magát a férfi. - Talán nem volt igazam. - Talán? - Mollt' csípőre tett kézzel, kihívóan meredt rá.
Jordan nyelt egyet, és igyekezett komolyan válaszolni. Mindig is nehezére esett bocsánatot kérni, ezért általában tréfával intézte el az ilyen helyzeteket.
- Nem volt igazam - mondta halkan.
Felesége ragyogó mosollyal jutalmazta, és kiment afürdőszobába, hogy berakja a festékes inget a szárítóval kombinált mosógépbe.
- Ne aggódj, kijön belple! - nyugtatgatta Jordant. - Vízzel hígítható festék. Mollt' beindította a mosógépet. Egymásra néztek.
Férje meztelen felsőtestének látványa kísértésbe vitte az asszonyt. Soha nem mondta ki nyíltan, de Jordan izmos válla, lapos és kemény hasa mindig is roppant módon vonzotta.
összeszedte tart-e össze
- Várj meg a konyhában! - Azzal bement a hálószobába, levette a régi inget, és átöltözött. Jordan után ment a konyhába, és átnyújtotta férjének a szeretett ruhadarabot. Csakis saját magát okolhatta, amiért meg kellett válnia tőle.
- Kösz - bújt bele a férfi.
Aztán leültek a konyhaasztalon feltálalt finomságokhoz. Mollt' belemerítette villáját a szósszal leöntött krumplipürébe.
- Szeretném, ha komolyan beszélnénk egymással. - Rendben - egyezett bele Jordan vonakodva.
- Nagyon szeretlek, de ez az érzés mindkettőnket sebezhetővé tesz. A férfi letette a villáját, s gyengéden nézett feleségére.
- Hihetetlenül szeretlek, Mollt'. Fel sem foghatom, miért fecséreltem el ennyi időt nélküled. Már az elköltözésed másnapján utánad kellett volna mennem, de az átkozott büszkeségem nem engedte.
- Nem lett volna szabad elhagynom téged, ám Jeff halála után már csak a saját árnyékom voltam. Azt sem tudtam, leszek-e még valaha önmagam. Szinte ködben tapogatóztam. Majdhogynem eszemet vesztettem a fájdalomtól, és nem láttam kiutat. Igazad volt, amikor a szememre vetetted, hogy állandóan csak sírtam. - Egy pillanatig Mollt' tétovázott. - Most már világos, hogy valójában depressziós voltam, de akkoriban ezt nem ismertem fel. Senki sem ismerte fel.
- Segítenem kellett volna neked.
- Megpróbáltad - lehelte Mollt', a könnyeivel küszködve. - De nem sikerült. Nyilván senkinek sem sikerült volna. -Visszatekintve úgy látta, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ideggyógyintézetbe kerüljön.
Egyiküknek sem volt étvágya, bár igyekeztek úgy tenni, mintha lenne. Mindketten hallgattak, miközben belemerültek fájdalmas emlékeikbe.
Elsőként Mollt' fejezte be az evést, és belekotorta a maradékot a szemetesvödörbe.
- Köszönöm, Jordan! Nagyszerű szakács vagy - jegyezte meg tréfásan, hogy oldja a feszültséget.
- Szívesen, máskor is.
- Kérsz egy csésze kávét? - Igen, az jólesne.
Mollt' hátat fordított, míg megtöltötte a főzőt. Már csepegett a kávé az üvegtartályba, mire rászánta magát, hogy szóba hozza a kisfmkat.
- Beszélnünk kell Jeffről. Szavait dermedt csend követte. - Miért? - nyögte ki végül a férfi.
- Azt hiszem, mindkettőnknek segítene. - Az asszony Jordanhez fordult, aki éppen letett két csészét a pultra, s kezét olyan erővel szorította ökölbe, hogy elfehéredtek az ujjai.
Mollt' kitöltötte a kávét, mintha teljesen hétköznapi témáról csevegnének.
70
71
A legjobb döntés
Jordan visszaült a helyére. Az asszony eléje tetté a teli csészét, ő maga is leült, s az asztalra könyökölve várta a választ.
Kerek öt perc telt el súlyos némaságban.
- Már régen is ez volt köztünk a gond - kezdett rá aztán nagy nehezen Jordan. - Jeff meghalt. Ha beszélünk róla, az nem hozza vissza.
- Ez igaz - hagyta rá Molly, de nem tágított. Jordan mereven megfeszítette a hátát, és kész csoda volt, hogy a csésze kibírta ujjai szorítását.
- Akkor meg miért kevered bele újra meg újra az életünkbe? Meghalt, Molly! Akármilyen fájdalmán is elfogadni a tényt, soha nem tér vissza hozzánk.
- Azt hiszed, én nem tudom?
- Már fogalmam sincs, mit gondolsz vagy tudsz.
Molly óvatosan akart fogalmazni; nehogy ugyanabba a csapdába essenek, mint régen, s a beszélgetés keserű vitává fajuljon: Három évvel ezelőtt rendszerint ez történt, míg aztán teljesen eltávolodtak egymástól.
Hasára tette a kezét. Jól számított, Jordan pillantásával követte a mozdulatot, majd gyorsan másfelé nézett.
- Megint terhes vagyok - szólalt meg halkan Molly.
A fém a helyiség túlsó felét bámulta, mintha nem bírná elviselni, hogy ismét emlékeztetik erre.
- Ennek a babának semmi köze Jeffhez.
- Ez az, amiben tévedsz. Nagyon is sok köze van hozzá! Közel négy éve úgy teszel, mintha a kisfiunk nem is létezett volna. Nem akarsz beszélni róla, megsemmisítetted életének minden tárgyi emlékét. De ez nem ilyen egyszerű, Jordan! Jeff a kisfiunk volt, és kitörölhetetlen nyomot hagyott az életünkben, pontosan úgy, ahogy ez a gyermek is nyomot hagy majd.
- Ide figyelj, Molly! Nem engedem, hogy rám erőltesd ezt a gyereket. - A férfi elvesztette az önuralmát. - A teherbe esésed nagy hiba volt. Soha nem lett volna szabad megtörténnie!
- Nem akarok hinni a fülemnek - felelte Molly nyugodtan, bár a szívében fájdalom és harag dúlt. -Hiszen a kicsi nélkül rég elváltunk volna, s te még mindig Lesley vőlegénye lennél. Ez a baba áldás. - A következő pillanatban letaglózta a felismerés. - De talán tényleg csak az ágyban vagyok jó neked - bökte ki.
- Nem! - tiltakozott Jordan hevesen. - Ez nem igaz! Szeretlek, Molly, mindig is szeretni foglak.
- A gyermekem nem egy „hiba", Jordan!
A férfi nem válaszolt. Molly reszkető kézzel simította ki haját az arcából. - Remélhetőleg képesek vagyunk tiszteletben tartani egymás véleményét. - Nem akartalak megbántani - szólt a férfi csendesen.
Molly lehajtotta a fejét, s egy könnycsepp az asztalra hullott. - Tudom.
Jordan megfogta a kezét.
- Talán jobb, ha most elmegyek.
Molly gyanította, hogy nem fog egyhamar visszajönni. Mégsem tudta me~kérni, hogy maradjon. A férfi kisétál az életéből, s neki el kell engednie. Ujabb könnycsepp hullott az asztalra.
Jordan gyorsan felállt.
- Meglátogathatlak máskor is? Az asszony torka összeszorult. - Igen.
A férfi magára hagyta, s Molly azon tépelődött, nem csak halogatják-e az elkerülhetetlent. Néha nem elég, ha két ember szereti egymást. Talán jobb lenne befejezni az egészet, hogy mindketten szabaddá váljanak.
- Apa! - kiáltott fel Molly, amikor Ian kézen fogva bevezette egykori hálószobájába. - Felvásároltad az egész boltot? - Az ágyon ott tornyosult minden elképzelhető ruhadarab, amelyre egy csecsemőnek szüksége lehet. Ráadásként egy autóba szerelhető biztonsági babaülés, egy gyerekkocsi és egy etetőszék is ott állt a szobában.
- Te mondtad, hogy a kiságyon kívül semmid nincs még.
- De nem számítottám rá, hogy a nyakadba veszed a várost, és mindent összevásárolsz!
- Miért ne tettem volna? Gazdag öregember vagyok, és mit ér a vagyon, ha nem kényeztethetem az unokámat?
- Ó, apa! - ölelte meg Molly. Legalább az apja éppúgy örül a gyereknek, mint ő... - Köszönöm!
- Szívesen, kicsim!
Egy órán át csodálták Ian szerzeményeit. Molly magasra emelt egy újszülöttre való réklit, és hangosan felnevetett.
- Hát nem hihetetlenül apró?
- Én is ezt mondtam az eladónőnek. Voltál már ultrahangvizsgálaton? - kérdezte Ian kíváncsian.
- Kétszer is. -Anderson doktor mindenre ügyelt, hogy megnyugtassa Mollyt, amennyire lehetséges.
- És? - sürgette az öreg.
- Nem tudom, fiú-e, vagy lány. Megmondtam az orvosnak, hogy nem is vagyok rá kíváncsi. Nekem nem fontos. - Molly végigsimított a hasán. Jordan nem tudakolta a baba nemét, pedig említette neki, hogy volt ultrahangvizsgálaton. A férjét hidegen hagyja a gyerek... Általában igyekezett nem gondolni Jordanre a babával kapcsolatban, mert az csak boldogtalanná tette.
- Elkomorodott arcod láttán gyanítom, hogy Jordan jár a fejedben - jegyezte meg az apja. - Hogy álltok egymással?
72
73
A legjobb döntés
- Fogalmam sincs. - Az asszony nem akart hamis reményeket ébreszteni Ianben.
- De rendszeresen találkoztok, ugye?
Mollt' bólintott, összehajtogatott egy takarót, és visszatette a tasakjába. - Eleinte csak hetente nezett be, mostanában még gyakrabban jön.
Azon sem lenne meglepve, ha Jordan mais beállítana. Remélte, hogy így lesz, mert elkél a segítség, hogy apja összes ajándékát behordja a házba.
- Gyere, igyunk egy teát, mielőtt hazamész! - kérte Ian.
Mollt' követte a lépcsőn lefelé, s közben megállapította, hogy alig látja a lábujjait. Mivel már a hetedik hónapban volt, szenvedett a terhesség utolsó harmadára jellemző kellemetlenségektől is. Hamarosan át akarta kérni magát részmunkaidőbe.
- Az utóbbi hetekben nem említetted a barátodat, Stern doktort- jegyezte meg Ian mintegy mellékesen. - Hogy van?
- Nagyszerűen. A múltkor mesélte, hogy van egy barátnője, akivel jól megértik egymást, s néha együtt vacsoráznak. - Mollt' elmosolyodott a beszélgetés emlékétől. David olyan izgatott volt, mint egy kamasz, aki először vezetheti apja kocsiját. Őszintén örült az orvos boldogságának.
- Derék ember. - Ian odavitte a konyhaasztalhoz a teli csészéket. - Jordan járt nálam a múltkoriban. Tudsz róla?
- Nem.
- Attól félt, elkésett, mert te már Davidet szereted. Szeret téged, erre már régen rájött. - A fém elmerülten kortyolt a teából. - Legyél türelmes hozzá, Mollt'!
- Igyekszem, apa.
Ian segített bepakolnia kocsiba, s Mollt', mielőtt elbúcsúzott volna, fölhívta Jordant.
- Halló! - szólt a fém nyersen a telefonba.
- Szia! -Mollt' nem szokott telefonálni neki, s most, az apja házában különösen zavarban volt. Ian alig kétméternyire állt tőle, és fülig ért a szája.
- Mollt', az előbb jártam nálad, de nem voltál otthon.
- Most sem vagyok: - Tehát jól sejtette, a férje már kereste is... Szombaton moziba vitte, vasárnap kínai vacsorát hozott, hétfőn viszont rövid üzleti útra ment, s előre szólt neki, hogy ne számítson rá.
- Hol vagy?
- Apánál. Vásárolt egy csomó mindent, és kellene valaki, aki segít kipakolni. Megvesztegethetlek egy vacsorával?
- Öt perc múlva nálad vagyok.
- Jordan, az út legalább tíz perc, még ha nincs is túl nagy forgalom!
- Tudom, de száguldani fogok. Hiányoztál. Azt hiszem, fontolóra kellene vennünk, hogy megint összeköltözzünk! Ez az örökös utazgatás nevetséges. Mollt' örült a javaslatnak, bár még túl korainak tartotta. Nem szólt semmit.
Jordan a háza előtt várta. Mollt' alig parkolt le, a férfi már ki is nyitotta a kocsiajtót, és szinte kiemelte feleségét az ülésből.
Időt sem hagyva a tiltakozásra karjába kapta Molyt, és olyan hevesen csókolta, mintha nem napokkal, hanem hónapokkal ezelőtt találkoztak volna utoljára. Vad csók volt, s Mollt' akadozó lélegzettel kapaszkodott Jordanbe.
A férfi hozzászorította az arcát. - Ne nézz így rám, édes!
- Hogy?
- Mintha alig várnád, hogy ágyba vigyelek.
Mollt' elvörösödött, mert valóban ez járt a fejében. Hetek óta nem szeretkeztek, s most várta a folytatást. Biztosra vette, hogy Jordan is így érez, hiszen mindketten fiatalok és szerelmesek.
Vonakodva bontakozott ki a férfi öleléséből. - Kinyitom a csomagtartót.
De Jordan megelőzte, s már nyúlt is a szatyrokért.
- Ezek meg mik? - tudakolta, miközben követte az asszonyt a házhoz. Mollt' nem felelt rögtön, csak miután a gyerekszobába érve megállt. - Apám örül, hogy ismét nagypapa lesz - mondta egyszerűen.
Jordan csomagokkal megrakodva ácsorgott az ajtóbam. Másodpercekig nem mozdult. Mollt' megfordult, és kalapáló szívvel várt. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Jordan végre belépett a szobába. A szatyrokat betette a gyerekágyba, majd gyorsan kihátrált.
Ötször kellett fordulniuk.
- Úgy tűnik, kifosztott egy-két boltot - panaszkodott Jordan, a gyerekülés dobozát cipelve. Mollt' remélte, hogy majd össze is szereli, de ezt még ráérnek megbeszélni.
- Apa már nagyon izgatott. - Ő maga is az volt, a férjén azonban nyomát sem látta a lelkesedésnek.
Jordan bólintott, és lendületesen becsukta a gyerekszoba ajtaját, mintha ezzel lezárhatná a témát. Mollt' csüggedten ment a konyhába. Ma este nem akart veszekedni. Fárádt volt, és nagyon hiányzott neki a férje.
- Segítsek vacsorát készíteni? - ajánlkozott a férfi.
Az asszony csak megrázta a fejét, s kinyitotta a hűtőszekrényt, hogy megnézze, mit is főzhetne.
- Amit a telefonban mondtam, komolyan gondoltam. - Jordan hátulról Mollt' köré fonta a karját, és lassan a mellére csúsztatta a kezét. -Őrültség külön élnünk, hiszen férj és feleség vagyunk. Azt akarom, hogy a házamban, az ágyamban legyél ! Szeretlek, Mollt', és te is szeretsz engem.
- Szerintem... ez nem jó ötlet. Még nem.
A fém kigombolta felesége blúzát, és végigsimított telt keblén. Mollt' becsukta
74
75
A legjobb döntés
a hűtő ajtaját, és akaratlanul is lehunyta a szemét. Jordan maga felé fordította, s a hűtőnek támasztotta az asszonyt.
- Én... vacsorát akartam készíteni.
- Majd később - súgta a férfi két forró csók között.
Mollynak nehezére esett megőriznie az önuralmát. Szaporán lélegezve vette el száját a férfiéról.
- Biztosan ki vagy éhezve.
- El sem tudod képzelni, mennyire! -Jordan felemelte az asszony szoknyáját a derekáig, tiltakozását elfojtotta egy csókkal, s kezét a bugyi szegélye alá csúsztatta.
A baba hirtelen nagyot rúgott. Jordan megdermedt, visszatartotta a lélegzetét, s fejét Molly vállára hajtotta.
- Jeff is gyakran csinálta ezt. Emlékszel?
Eltelt egy kis idő, mire Jordan bólintott. Azután eleresztette a feleségét, megigazította a ruháját, és bizonytalanul elmosolyodott.
- Mi van azzal a vacsorával?
Elsök között kapja kéahex rE.~gényeink~ részt vehet a nyerernéyysors HA ELŐFI?yET!
alábbi s7.áiu~
6. FEJEZET
Molly köntösben állt a konyhában, belemártotta a kovászos uborkát a jégkrémbe, és lenyalta. Újra meg újra megismételte a műveletet. Szörnyen lehangoltnak érezte magát. Jordan már három napja nem jelentkezett! Ez volt élete leghosszabb három napja. A férfi akkor a vacsora után rögtön elköszönt, s azóta még csak föl sem hívta.
Molly, félretéve büszkeségét, a telefonkagylóért nyúlt. Jordan olyan gyorsan felkapta, mintha a készülék mellett várta volna a hívását.
- Szia! - szőtt bele az asszony halkan.
- Molly! - A férfi meglepődött, de örült. - Napok óta nem hallottam felőled.
- Sok munkám volt. - Gondoltam.
A férfi habozott, mintha akarna valamit mondani. - Hogy vagy? - kérdezte végül Molly.
- Jól. Es te?
- A baba és én nagyszerűen vagyunk - vágta rá a kismama öntudatosan. - Ennek örülök.
- Már berendeztem a gyerekszobát, és elrámoltam a holmikat. Minden készen áll, akár jöhet is a pici.
- Akkor neked is sok dolgod volt.
- Igen. - Molly lehunyta a szemét, és a falnak dőlt. - Hiányzol, Jordan. A férF mélyet sóhajtott.
- Te is nekem.
- Gyere el! - kérte az asszony vágyakozva. - Most? - hökkent meg Jordan.
- Igen... Csak egy köntös van rajtam.
- Molly, nem tudom, jó ötlet-e. Ha most átmegyek, megint szeretkezni fogunk. Az asszony elmosolyodott.
- Tudom.
- Biztos, hogy azt akarod? - Jordan hangja enyhén megremegett. - Biztos vagyok benne, hogy szerették. Kielégít a válasz?
- Máris indulok!
77
A legjobb döntés
Monynak alig maradt ideje elrámolni az uborkát és a jégkrémet, máris megszólalt a csengő. Az ajtóhoz sietett, és remegő kézzel kinyitotta.
- Szia! - mosolygott a férfira. - Gyors voltál.
- Egy ilyen meghívásra minden férfi rohant volna. Az asszony elnevette magát.
- Igazad van. - Várta, hogy Jordan a karjába vegye, és addig csókolja, míg elvesztik a fejüket, azután férje becipelje a hálószobába, hogy vadul és szenvedélyesen szeretk~~CZenek. A férfi tartózkodása nem tett éppen jót az önbizalmának. - Van valami az álladon. -Jordan letörölte a hüvelykujjával. -Mi ez?
- Jégkrém. Azt ettem kovászos uborkával. - Molly lenézett a köntösére, és felfedezett néhány foltot.
- Hogy az ördögben lehet jégkrémet enni uborkával`?-tudakolta a férfi, mintha csak azért jött volna, hogy ezt kiderítse.
- Gyere, kóstold meg! - Molly kiment a konyhába, elővette az ételeket a hűtőből, és belemártotta az uborkát a jégkrémbe. - Igazából előbb kicsit meg kellene olvasztani a jégkrémet a mikróban. Megkóstolod?
- Miért is ne? - mosolyodott el Jordan.
Az asszony a „desszertet" a férje elé tartotta. Jordan beleharapott, és csodálkozva nézett Monyra.
- Ez nem is olyan rossz.
- Egy hete kívántam meg. Hallottam róla, hogy a terhes nők néha furcsa dolgokat kívánnak, de én most először jártam így.
Jordan szemügyre vette felesége pocakját. Molly zavartan összehúzta magán a köntöst.
- Ugye nem a munkád miatt maradtál távol, Jordan? - kérdezte halkan. - Nem. Gondolkodtam    vallotta be a férfi.
- És? - firtatta az asszony, remélve, hogy az ura talált valami megoldást. - Leülhetnénk?
- Hát persze! - Molly követte Jordant a nappaliba, és leült mellé a kanapéra. Nehézkesen maga alá húzta a lábát, és elmosolyodott, amikor a férfi átölelte. Hozzásimult, és a vállára hajtotta a fejét. Már nem érdekelte, beszélgetnek-e, vagy sem. Elégedett volt.
A férfi megpuszilta a haját. - Iszonyúan hiányoztál.
- Akkor miért nem jöttél el?
- Képtelen vagyok gondolkodni, ha a közelemben vagy. - Majd Jordan vonakodva hozzátette: - Időre volt szükségem, hogy megfontoljam, mi legyen velünk és a kicsivel.
- Gyanítottam. Jutottál valamire? - Nem.
- Én sem. - Molly férje nyaka köré fonta a karját. Nyelvével és ajkával kis
köröket rajzolta bőrére, a nyakán lévő mélyedésre összpontosítva. Rég nem szeretkeztek, s most iszonyatosan kívánta a férfit.
- Molly? - súgta Jordan. - Hmm...
Az asszony felnyögött, amikor Jordan szétnyitotta a köntösét, és megcsókolta mellét.
- Ezzel persze semmit sem oldunk meg - suttogta Jordan rekedten. - Nem is akarok megoldani semmit. Csak szeretkezni akarok!
Molly megcsókolta a férfit, majd az ölébe csúszott, és fölé térdelt. Kioldotta férje nyakkendőjét, kigombolta az ingét, anélkül hogy ajkuk szétvált volna, Jordan pedig az asszony mellét simogatta. A fém eloltotta a lámpát, sötétség borult a szobára, s a csendben csak sóhajok és kéjes nyögések hallatszottak.
Miközben Molly férje ölében ült, és vágyakozva csókolta, a baba úgy döntött, futballista lesz, s most gyakorol egy kicsit. Az első gyenge rúgásokat egyikük sem vette észre, de a pici hamarosan erőteljesen eltalálta Jordant.
Molly mosolyogva fölegyenesedett, és a hasára tette a kezét. - Nagyon erős srác.
Jordan lehunyta a szemét, és fejét a kanapénak támasztotta. Az asszony megragadta a kezét, és a hasára húzta. Felbátorította, hogy férje nem tiltakozik. Jordan kinyitotta a szemét, és ránézett.
- Szeretni fogod - szólalt meg Molly halkan. - Nem is lehet másként. Semmi válasz.
- Én mindkettőtöket szeretlek - suttogta az asszony.
Jordan finoman letolta Mollyt az öléből, felállt, és j árkálni kezdett a szobában. - Nem megy.
- Mi nem megy?
Jordan megtorpant, s a félhomályban rápillantott a feleségére. - Képtelen vagyok így szeretkezni veled.
Molly megpróbálta megőrizni a méltóságát. - Miért nem?
- Nem akarlak megbántani... -Jordan végigsimított a tarkóján, és kerülte neje tekintetét.
- Mondd csak meg! - követelte Molly.
- Szörnyen kínos. A múltkor is ez történt. Harád nézek, kívánlak, de mihelyt megmozdul a baba, elmúlik a vágyam. Szeretlek, Molly, ám pillanatnyilag nem vagyok képes a testi szerelemre.
Molly erre nem számított. Azt vágja a képébe, hogy visszataszító! Férje szavai borotvapengeként hasítottak belé.
Jordan várta, hogy mondjon valamit. Eltelt azonban egy kis idő, mire Molly képes volt megszólalni.
- Nos, akkor ezt tisztáztuk. - Remélte, hogy sikerül eltitkolnia a fájdalmát. -
78
79
A legjobb döntés
Nem mondhatom, hogy nincs igazad. Az alakom természetesen nem olyan, mint régen. - Felállt, és lámpát gyújtott. Összefogta magán a köntöst, az ajtóhoz ment, és kitárta. - Sajnálom, hogy már menned kell.
- Molly, ne küldj el! 1VI~st ne! Így ne!
Az asszony visszatartotta a könnyeit, és büszkén felemelte a fejét. - Kérlek, Jordan, menj el!
- Velem van gond, Molly, nem veled. Te szép vagy. Nekem van szükségem segítségre. Beszéljük meg!    a
- Már ezerszer megbeszéltük - suttogta Molly fájdalmasan. - A lehető legjobban fejezted ki magad: nem megy.
A férfi türelmetlenül beletúrt a hajába.
- Bárcsak inkább hallgattam volna! De hát úgyis sejthetted, hogy valami nincs rendben.    . - A múltkor azt állítottad, bennünket csak a szex tart össze. Akkor nagyon haragudtam érte. - Molly hangjában szomorúság bujkált. - De már belátom, igazad volt. Most, hogy már nem tudlak fölizgatni, tényleg semmi sem maradt közöttünk, ugye?
- Ez nem igaz!    '
- Lehet, hogy nem, de a látszat szerint mégis. - Az asszony már csak abban volt biztos, hogy jobb, ha Jordan mielőbb távozik. Büszkesége már így is romokban hever, és nem akar még jobban megalázkodni előtte...
- Felhívsz? - kérdezte Jordan, amikor látta, hogy Molly hajthatatlan. Úgy állt a nyitott ajtóban, mint egy harcos amazon.
- Majd meglátom - suttogta az asszony, mert nem akart tovább vitatkozni, de biztosra vette, hogy nem teszi meg.
A következő héten Molly nem vette fel rögtön a telefont, hanem mindig megvárta, amíg bekapcsol az üzenetrögzítő. Jordan többször is járt a házánál, ám soha nem vette a bátorságot, hogy becsengessen.
A férfi végül megint az apósánál kötött ki. Ian - szokásához híven - éppen szivarozott, és tökéletesen elégedettnek látszott, amikor veje belépett a dolgozószobájába.
- Örülök, hogy látlak! - rázott vele kezet.
- Én is..- Jordan leült, keresztbe tette a lábát, és igyekezett fesztelennek mutatkozni.
- Feltételezem, azért jöttél, hogy a lányom felől érdeklődj.
- Eszedbe sem jut, hogy egyszerűen téged szerettelek volna meglátogatni? Ian fölnevetett.
- Túlságosan jól ismerlek. Nem keresnél fel csak úgy. Ha vetted a fáradságot, hogy elgyere.:. annak csak Molly lehet az oka.
- Nos... elismerem, valóban róla van szó. Összevesztünk.
- Min?
Jordan már így is épp elég pocsékul érezte magát, nemhogy még részletekbe bocsátkozzon.
- Megbántottam.
Ian háteadőlt, és szélesen elmosolyodott.
- A pokol összes tüze semmi egy asszony haragjához képest.
- Tanácsért jöttem. Nem akarom elveszíteni Mollyt. Szeretem őt. - És a gyerek?
- Idővel megszokom majd. Ian elkomorodott.
- A lányom nem akármilyen gyermeket hord a szíve alatt! A te gyermeked is, Jordan Larabee, és legfőbb ideje, hogy némi felelősséget érezz iránta. Jordannek nem tetszett ez a hangnem.
- Már az elején közöltem Mollyval, hogy teljes anyagi felelősséget vállalok a kicsiért.
- Én érzelmi felelősségről beszélek. Azt hiszed, csak te veszítetted el Jeffet? Most aztán elég! Nem csoda, ha Mollynak gondjai vannak az egészségével. Jordan azonnal megrémült.
- Molly beteg?
- Úgy tudom, egész héten nem dolgozott.
- Mi baja van? -pattant fel Jordan. Nem volt kedve folytatni ezt a macska-egér játékot. Kitekeri Ian nyakát, ha nem mondja meg nyomban!
- Felesleges aggódnod. Semmi komoly.
- Mi baja?! -ismételte Jordan nyomatékosan.
- Tőle kérdezd! Irtó dühös, ha én beszélek helyette. - Az öregúr lassan beleszívott a szivarjába.
- Nem veszi fel a telefont. - Esetleg meglátogathatnád.
- Elment Doug Andersonhoz? - érdeklődött Jordan. Az orvossal baráti volt a viszonya, még ha évek óta nem is találkoztak. Jordan cége építette azt a házat, ahol Anderson rendelője működik.
- Fogalmam sincs. Mollyt kérdezd! A lányom nem mesél el nekem mindent - állította Ian. - Persze, gyanítom, hogy járt a nőgyógyásznál. Es ha igen, csakis azért, mert jobban aggódik a babáért, mint saját magáért.
Jordan erős kísértést érzett, hogy elrohanjon a feleségéhez. De nem lehetett biztos abban, hogy az asszony beengedi, ezért úgy döntött, előbb beszél Doug Andersonnal. Fel is hívta, miután távozott Iantől.
- Jordan Larabee! Nahát... Milyen régen beszéltünk egymással! - Túlságosan is régen - felelte Jordan. - Molly hozzád jár, ugye?
- Igen. Tudom, hogy megviseli ez a nátha, de aggodalomra semmi ok. Felírtam neki néhány gyógyszert, és sok pihenést javasoltam.
80
81
A legjobb döntés
- Biztos vagy benne, hogy csak egy nátháról van szó?
- Tökéletesen. Az elmúlt két hétben több ilyen esetem is volt, ugyanazokkal a tünetekkel.
- Szeretnék megbeszélni veled egyet s mást. Összejöhetnénk egy italra?
- Hát persze. Gyere el hozzánk! Mary örülni fog. Amúgy is beszélni akart veled, mivel a nyáron építkezni szeretnénk.
Jordan háromnegyed órá múlva lefékezett Andersonék kétszintes háza előtt. Mary nyitott ajtót, s rég nem látott családtagként üdvözölte. Ragaszkodott hozzá, hogy ott maradjon vacsorára. Andersonék három fia közül a tizennyolc éves Jedd volt a legidősebb. Bekukkantott a konyhába, elemelt egy csirkecombot, adott anyjának egy puszit, és elrohant azzal, hogy egy bizonyos Susie-val valami fontos vizsgára kell készülnie. Peter és Adam már ettek a fociedzésük után, így csak kezet fogtak Jordannel, és máris eltűntek.
A férfi számára fájdalmas volt látni Dougot és Maryt három fiukkal. Ők is ilyen boldogok lehetnének, ha Jeff nem halt volna meg...
Vacsora után Doug és Jordan leültek kávéznia kandalló elé.
- Aggódom Monyért - ismerte be Jordan. - Az utóbbi időben nem vagyunk túl jóban... Lényegében az én hibám. Ez alatt a terhesség alatt nem voltam éppen megfelelő társa.    ,
- Tudom, milyen nehéz lehet neked.
Jordan biztosra vette, hogy Doug sok olyan házaspárt ismer, akik bölcsőhalál miatt veszítették el a gyermeküket. Ugy érezte azonban, csak az értheti meg igazán a fájdalmát, aki maga is átélt hasonló tragédiát.
- Emlékszem - folytatta Doug -, én mit éreztem, -amikor Joy halála után megtudtam, hogy Mary ismét terhes.
Jordan fölkapta a fejét. _ Joy?
- Lassan huszonhárom éve halt bölcsőhalált a kislányunk. Azt hittem, tudod. Jordan megrázta a fejét.
- Alig három hónapos volt - magyarázta Doug. - Maryt majdnem megölte a bánat. Hidd el, Jordan, pontosan azt éreztem, amit most te. És bizonyos fokig azt is, amit Mollt'. Mivel orvos vagyok, én is magamat okoltam, mint ő. Úgy éreztem, tennem kellett volna valamit. Annyi éven át tanultam, mégsem tudtam megmenteni a saját gyermekem életét.
- Mennyi időre volt szükséged, hogy túltedd magad rajta? Doug kortyolt a kávéjából.
- Nem tudom hónapokban vagy években mérni. Éltük tovább az életünket, ám közel öt év telt el, míg másik gyermeket mertünk vállalni. Nekem talán több idő is kellett, mint Marynek, hogy feldolgozzam Joy halálát.
- Úgy tűnik, Mollt' is hamarabb átvészelte, mint én.
- A férfiaknál általában tovább tart. Mi egyszerűen nem tudunk szabad folyást
engedni az érzéseinknek. Irigyeltem Maryt, amiért képes volt sírni. Egy férfi nehezebben tudja kifejezni az érzelmeit.
- Szóval mit éreztél, amikor Mary elmondta, hogy megint terhes? - Jordan feszülten várta a választ.
- Iszonyúan megijedtem. Egyikünknek sem volt könnyű, de tisztában voltam azzal, hogy végig kell csinálnunk. Meggyőződésem, hogy nektek is menni fog. Jordan szeretett volna hinni ebben.
- Egyébként - jegyezte meg Doug mintegy mellékesen - már elvégeztem két ultrahangvizsgálatot. Mollt' nem akarja tudnia baba nemét, de ha te kíváncsi vagy rá, szívesen elárulom.
Jordan habozott. Akarta is tudni, meg nem is. - Na jó - egyezett bele végül -, áruld el!
- Kislányotok lesz.
- Egy kislány! -Jordan végig azt hitte, fiú lesz, hiszen Mollt' mindig kisfiúról beszélt.
- Gratulálok! - mondta Doug ragyogó arccal.
- Kösz... = mormolta Jordan zavartan. Reszketett a keze, ahogy letette a csészét.
Egy kislány! Egyszerűen nem tértmagához. Egy kék szemű, szép szőke kislány, aki hasonlít Monyra!
- Tudjátok már, hogy fogjátok hívni? - kérdezte Mary, aki épp akkor lépett be a nappaliba.
Jordan úgy meredt rá, mintha életében először látná.
- Nem. - Felállt. - Kislány lesz - ismételte elérzékenyülten, majd arcon csókolta Maryt, kezet fogott Douggal, és elsietett.
Az imént tette élete legfontosabb felfedezését: akarja ezt a gyereket. A világ legnagyobb bolondjának érezte magát. Hónapokon át úgy viselkedett, akár egy utolsó gazember, csoda, hogy Mollt' olyan sokáig elviselte az ostobaságait. Nem érdemli meg az asszonyt, de elhatározta, hogy jóvátesz mindent.
Legyűrte a kényszert, hogy egyenesen Monyhoz hajtson. Meg akarta várni, míg az asszony meggyógyul. Akkor aztán leülnek, és tisztázzák az egészet. Amikor hazaért, a telefonon világított az üzenetrögzítő lámpája. Abban a reményben indította el a felvételt, hogy Mollt' válaszolt végre a hívásaira.
- Jordan, itt Larry Rife - hallotta az ügyvéd hangját. - Mollt' felhívott, és időpontot kért. Be akarja adnia válókeresetet. Úgy tudtam, várnak a gyerek megszületéséig, Mollt' most mégis ragaszkodik a váláshoz. Holnap reggel hívjon fel. Köszönöm!
Mollt' nyolc óra tájban ébredt, és nagyon gyenge volt. Legyűrt egy szelet pirítóst, és megivott egy pohár teát. Azután fogott egy párnát meg egy plédet, és elhelyezkedett a kanapén, majd a televízió távkapcsolójáért nyúlt.
82
83
A legjobb döntés
Ekkor megszólalt a csengő. Ránézett a faliórára, amely még alig kilenc órát mutatott. Ismét csengettek.
Ez csak Jordan lehet...
- Tudom, hogy odabent vagy! -kiabálta a férfi. -Nyisd ki! - Menj el! Náthás vagyok.
- Majd elmegyek, ha beszéltem veled. Engedj be, vagy máris hívd a rendőrséget, mert betöröm az ajtót!
Ennek elment az esze! Molly kitakarózott, és kezét sajgó keresztcsontjára szorítva az ajtóhoz ment. Nem volt olyan állapotban, hogy veszekedjen Jordannel, de nem maradt más választása.
Kinyitotta az ajtót.
- Megérdemelnéd, hogy tényleg kihívjam a rendőrséget.
A férfi idegesen berontott a nappaliba, és járkálni kezdett fel-alá. Molly még soha nem látta ilyen dühösnek.
- Gondolom, voltál Larrynél - jegyezte meg. - Még nem. Először veled akarok beszélni. - Azt ajánlom, fordulj az ügyvédhez!
A férfi alaposabban szemügyre vette a feleségét, és kissé lehiggadt. Molly tudta, hogy szörnyen néz ki. Végül is az elmúlt hetet nem egy szépségfarmon töltötte! - Hogy vagy? - érdeklődött Jordan megenyhülten.
Az asszony becsukta az ajtót, és fáradtan nekidőlt. - Soha nem voltam jobban.
- Ülj le! - parancsolt rá a férfi, és oda akarta kísérni a kanapéhoz. Az asszony azonban kitért előle.
- Mondani akartál valamit! - nógatta.
Jordan megvárta, míg a felesége leül, és gondoskodón betakargatta a lábát.
- Tegnap este sokáig beszélgettem Doug Andersonnal... Mary meghívott vacsorára. Láttam a fiaikat.
Molly azon töprengett, mire akar kilyukadni a férje. Jordan a zsebébe süllyesztette a kezét.
- Beszéltem az édesapáddal is.
- Úgy tűnik, látogató körúton voltál.
A férfi futólag elmosolyodott, majd hallgatott egy sort, mielőtt folytatta volna. - Dougék több mint húsz évvel ezelőtt elvesztették a kislányukat bölcsőhalál miatt. Te tudtad?
- Beszéltünk róla néhányszor. - Molly nem mert a férjére nézni. Ha megtette volna, be kellett volna vallania magának is, mennyire szereti. Enélkül is épp elég nehéz volt beletörődnie, hogy vége a házasságuknak.
- Amikor hazaértem, Larry üzenete várt. Az asszony a kezét bámulta.
- Belátom, igazad van, hogy sürgetéd a válást - mondta a férfi Molly legna
84 '
gyobb megrökönyödésére. - Épp elég okod van azt kívánni, bárcsak ne is találkoztál volna velem.
- Kérlek, Jordan, nincs erőm vitatkozni! Döntöttem. Semmi olyat nem mondhatsz, ami megváltoztatná az elhatározásomat.
- Szeretlek.
Molly lehunyta a szemét.
- A szerelem nem mindig elég. Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban a dolgom!
- Valóban akarod a válást? Az asszony bólintott.
- Nincs ugyan jogom hozzá, Molly, mégis kérek egy szívességet: várj még néhány hónapot!
- Nem! Képtelen vagyok rá.
- Legalább amíg a baba megszületik! Az asszony nyugalmat akart végre.
- Kérlek! - ismételte Jordan alig hallhatóan.
Molly azt várta, hogy a férfi dühös lesz, ehelyett inkább alázatos volt. Nem emlékezett egy alkalomra sem, hogy Jordan könyörgött volna neki. Erős volt a kísértés, hogy engedjen férje kérésének.
- Egy feltétellel - mondta végül. - Amit csak akarsz!
- Hajlandó vagyok várni, ha nem keresel fel többé. Vége a látogatásaidnak, Jordan ! V árok a válással a szülésig, ha ez olyan fontos neked, de többet nem ígérek. - Molly...
- Komolyan gondolom. Vagy beleegyezel, vagy elválok tőled, amilyen gyorsan csak lehet. Ha megszeged a szavad, azonnal kapcsolatba lépek Larryvel. Egy örökkévalóság telt el, mire Jordan válaszolt.
- Ha ez a kívánságod, tiszteletben kell tartanom. - Most pedig jobb, ha elmész!
- Tehetek érted valamit? - Nem. Kérlek, indulj!
Az ajtónál Jordan megfordult.
- Választottál már nevet a babának?
- Igen. - Molly nem értette férje hirtelen támadt kíváncsiságát. - Elárulod?
- Richardot szeretnék, ha kisfiú. Monton doktor után, aki egyébként megint Manukuában dolgozik. Ő a legkedvesebb férfi, akit valaha ismertem. Nagyon fellelkesült, amikor meghallotta, hogy róla akarom elnevezni a gyermekemet. - És ha kislány? - firtatta Jordan.
- Bethany Marie.
Mosoly suhant át a férfi arcán.
85
A legjobb döntés
- Kedves név. Valami különös okból választottad?
- Marie volt az édesanyám második keresztneve, a Bethany pedig mindig is tetszett.
- Nekem is. - Jordan vigyorogva távozott.
Több mint egy hónap telt el anélkül, hogy Molly hallatott volna magáról. Jordan nem is számíthatott másra, de azért reménykedett. Ian és Doug beszámolóinak köszönhetően azért nyomon követte felesége állapotát.
Mivel szörnyen magányosnak érezte magát Molly nélkül, egyik hétvégére elrepült az édesanyjához Arizonába. A nyugdíjas asszony nagyon örült fia látogatásának, hiszen már jó ideje egyedül élt. A férje még Jordan diákkorában meghalt, a lánya pedig Oregonba költözött.
Az első, amit Jordan megpillantott az édesanyjánál, Jeff fényképe volt a televízió tetején. Olyan fájdalmasan érintette, hogy megkérte az anyját, tegye el onnan.
Amikor hazatért, első útja mégis Jeff szobájához vezetett. Teljesen üres volt, csak Molly hintaszéke maradt benne. Erről elfeledkezett. A felesége mindig ebben a székben szoptatta a kisfiát. Jeff halála után órákig ült benne.
Jordan gyakran találta Mollyt a hintaszékben, amikor hazajött a munkából. Az asszony kisírt szemmel bámult a semmibe, valószínűleg az egész napot könnyek között töltötte.
A fém most belépett a szobába, és leült. A hintaszék megreccsent a súlya alatt. Kezét a karfára téve lassan hintázni kezdett. Lehunyt szemmel felidézte, ahogy Molly a mellén tartja Jeffet, és halkan beszél hozzá, miközben ringatóznak. Néha énekelt is neki, s lágy hangjából csak úgy áradt a szeretet.
Olyan volt, mint egy gyermekkori emlék - valami, ami már nagyon régen történt. Egy álom a saját gyermekkoráról...
Jordan látta maga előtt Doug és Mary fiait, és elképzelte Jeffet kamaszként. - Lesz egy kishúgod - suttogta.
Megrémült a saját hangjától. Összeszorította az ajkát. Nyilván a magány vitte rá, hogy egy rég eltemetett csecsemővel beszélgessen.
- Nekem is van egy húgom - folytatta, és meglepte saját nevetése. - Már a születése pillanatában egy kis bestia volt, és később is megkeserítette az életemet. - Jordan abbahagyta a hintázást, és eszébe jutott, milyen jó is volt, hogy van egy húga, akinek olyan sok a barátnője.
Kinézett az ablakon a kertbe. Szinte látta hatéves kisfiát, ahogy sárkányt ereget. Bethany, aki épp csak tud állni, nevetve tárja csöppnyi karját az ég felé. A látomás olyan gyorsan semmivé foszlott, ahogy jött.
Jordan szemét könnyek lepték el. Egy férfi nem sír. Egy férfi nem sír...
Válla hevesen rázkódott a zokogástól. Jordan eltakarta az arcát, és mérhetetlenül szégyellte magát, pedig senki sem látta.
- Terhes vagyok! - újságolta Amanda boldogan, mihelyt Molly fölvette a telefont.
- Gratulálok.
- Ó, Molly, úgy izgulok?
Molly most ugyan nem volt olyan érzelgős, mint első terhessége alatt, de azért hullajtott egy örömkönnyet.
- Tomm~ tudja már?
- Igen. Epp most hívtam föl, és tudod, mit csinált? Ó, Molly, olyan aranyos volt! Örömében sírva fakadt, pedig bárki láthatta. Utána én is bőgtem egyet. Istenem, hát mégis egy pár vagyunk! Nem emlékszem, voltam-e valaha is ilyen boldog! Hát persze, de... most valahogy más.
- Mikorra várod a babát? - Molly kellemesen elcsevegett a barátnőjével. A kanapén ült, felduzzadt lábát az asztalon pihentette. Előző héten abbahagyta a munkát. Még három hete volt hátra, és úgy érezte magát, mint egy bálna.
Édesapja állandóan hívogatta. Jordan ellenben nem jelentkezett. Molly ugyan világosan értésére adta, hogy látni sem akarja, mégis remélte, hogy a férfi megkeresi.
Jordan anyja levélben megírta Monynak, hogy a fiá nála járt, de képtelen volt ránézni Jeff fényképére. Küldött egy horgolt takarót is az unokájának.
Molly délután lepihent egy kicsit, és ezt követően megint tele volt energiával. Feltárcsázta az apja számát, és meghívta Iant vacsorára. Az öreg pontosan hat órakor érkezett meg, virágcsokorral a kezében. Megpaskolta a lánya hasát, és megállapította, hogy nagyon tele van.
Molly elmosolyodott a tréfán, arcon csókolta az apját, és bevezette a konyhába. - Hogy vagy? - érdeklődött Ian, és sasszemekkel vizsgálgatta.
- Remekül. - Molly jókedvűen levette a tűzről a serpenyőt, és az asztalra helyezte.
- Ma beszéltem Jordannel - jegyezte meg Ian mintegy mellékesen, miközben ölébe terítette a szalvétát.
- Apa, mondtam már, hogy hallani sem akarok róla!- Már nem is számolta az asszony, hányszor próbálta az apja beleszőni a beszélgetéseikbe Jordant.
- De hiszen aggódik érted.
- Szokatlanul enyhe telünk van, nem gondolod? - igyekezett Molly másra terelni a szót. Elővette a hűtőből a salátát.
- Mindennap legalább egyszer érdeklődik felőled telefonon.
Persze, de nem a babáról. Molly lecsapta a salátaöntetes üveget az asztalra. - Tavasszal piros rózsát szeretnék ültetni. Anya kedvenc fajtájából.
- Jordanről beszélek - hajtogatta Ian makacsul.
86
87
A legjobb döntés
- Én meg a rózsákról - vágta rá Molly. - Szeret téged.
- Szeretem a vörös rózsát. A férfi letette a villát.
- Nem tudom, mit csináljak veletek! Jordan ugyanolyan önfejű, mint te. Sőt még rosszabb. Legalább tucatszor közöltem vele, hogy nem felelek a kérdéseire. Ha kíváncsi rá, hogy vagy, kérdezze meg tőled, az ördögbe is! Tudod, mit csinált erre? Felhívja tőlem Doug Andersont, és miután leteszi a kagylót, elmeséli, mit mondott, mintha bizony orvosra volna szükségem, hogy tájékozódjam a saját lányomról!
- Apa! Jordan és köztem vége mindennek.
- Átkozott bolondok vagytok mind a ketten - mondta erre az öreg csendesen. Molly nem vitatkozott az apjával.
Teljesen átlagos napnak indult. Jordan épp Paul Phelpsszel beszélgetett az építkezésen, amikor megszólalt a személyi hívója. Szórakozottan vette ki zsebéből az apró készüléket, és olvastael atelefonszámot akijelzőn. Majd elállt a szívverése, amikor felismerte.
- Jordan! - szakította félbe Paul a férfi száguldó gondolatait. - Mi van veled? - Ez Ian! Egyetlen ok létezik, amiért kereshet.
- Jön a baba?
- Valószínűleg. - Azzal Jordan berohant az irodába. Olyan erővel ütötte be apósa számát, hogy majd eltört az ujja. Ötször is kicsengett, mire Ian végre felvette. - Jordan, édes fiam! - üdvözölte az öreg barátságosan. - De gyors voltál!
- Hol van Molly? - kérdezte Jordan lélegzet-visszafojtva.
- Molly? Miből gondolod, hogy miatta hívlak? - Ian jót derült saját tréfáján. - A mindenségit, ha ez vicc akar lenni, hát a legkevésbé sem találom szórakoztatónak!
- Véletlenül igazad van. Míg mi itt tréfálkozunk, Molly úton van a kórházba. Szigorúan meghagyta ugyan, hogy ne értesítselek, de én másképpen döntöttem. Az a lányom baja, hogy nagyon elkényeztettem. Azt hiszi, mindent megteszek, amit kér.
- De jól van?
- Gondolom, igen. Legalábbis úgy tűnt, amikor felhívott. Kicsit izgatott volt. Kicsit félt. Bejössz a kórházba, ugye?
- A világ minden kincséért sem maradnék le róla!
Miután Molly megérkezett a kórházba, az események lassított felvételként játszódtak le. Barbara nővér anyáskodva bátorította Mollyt, miközben előkészítette a szülésre.
Amikor az asszony már fenn feküdt az ágyon, és egy monitoron folyamatosan
figyelték a baba szívműködését, nyugtalanság támadt a nővérpultnál. Nyilván megjött az apja, és látni akarja...
- Itt van az édesapja-tájékoztattaBarbaranővér, amikor legközelebb benézett hozzá. - Tudni szeretné, mi tart ilyen sokáig. Azt hitte, hogy már meg is érkezett az unokája. Szerinte valami nincs rendben.
Ian üzleti úton volt, amikor Jeff született, s úgy látszik, már elfelejtette, hogy a vajúdás eltart egy darabig.
- Beszéljen vele! - javasolta a nővér.
- Küldje csak be, mielőtt elviselhetetlen lesz! - mosolyodott el Molly. Éppen ekkor jött a következő fájás, és az asszony lehunyt szemmel visszahanyatlott a párnájára. Mélyeket lélegzett; a fájások egyre erősödtek. Amikor Molly legközelebb kinyitotta a szemét, Jordan állt az ágya mellett sápadtan, és aggodalommal teli tekintettel figyelte őt.
Az asszony szótlanul meredt rá. Jó ideje nem látta aférjét, s eltartott egy darabig, míg összeszedte magát.
- Hogy kerülsz ide?
- Autóval - mosolygott Jordan. - Hogy érzed magad? - Nagyon fáj.
- Azt látom.
Molly zavartan álláig húzta a lepedőt.
- Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok? - Apád felhívott.
Az asszony dühösen összeszorította a száját. Majd később megmondja az apjának, mi a véleménye az árulásáról!
- Ő hol van most?
- Rágyújtott egy szivarra, mire két ápoló tapintatosan kivezette a kórházból. - Tudhatná, hogy itt tilos a dohányzás!
- Nagyon ideges szegény.
- Ez nem mentség - felelte Molly ridegen. - Lehet.
Hirtelen újabb fájás jött. Molly behunyta a szemét. - Mi a baj? - nyugtalankodott Jordan.
Az asszony csak a fejét rázta. Amikor elmúlt a görcs, kinyitotta a szemét. A férfia kezét fogta, és szeretettel nézett rá. Nagy volt a kísértés, hogy megkérje, legyen mellette végig, mint Jeff születésekor.
- Nem tudom, itt van-e a helyed - szólalt meg végül Molly, és tiszta szívéből kívánta, bár menne el a férje, még mielőtt könyörögne neki, hogy maradjon.
- Miért ne lenne? A hegelején is veled voltam. S$erintem úgy tisztességes, hogy az eredményt is együtt nézzük meg. Azonkívül nincs olyan hely a földön, ahol most szívesebben lennék. Szeretlek, Molly, és... szeretem a gyerekünket is.
Az asszony nem tudta, hihet-e neki. Már éppen el akarta zavarni, amikor
88
89
A legjobb döntés
hatalmába kerítette a következő fájás. Teste görcsbe rándult, és kínjában hangosan csikorgatta a fogát.
Jordan halkan, bátorítóan beszélt hozzá, és ezzel átsegítette a nehezén. Amikor Molly ismét kinyitotta a szemét, a férfi hozott magának egy széket. Úgy látszik, nem adja fel egykönnyen...
- Maradok - közölte. Majd hozzátette: - Jogom van hozzá.
- Hogyhogy most egyszerre apai jogokat követelsz? Eddig egyáltalán nem érdekelt a gyerek!
- Az elmúlt hetekben kemény leckét kaptam. Először is igazad volt, Molly, szeretni fogom a kislányunkat. Vagy a kisfiunkat. Nem is lehet másként.
- Csak azért mondod, mert tudod, hogy ezt akarom hallani!
- Nem, Molly! Sokat gondolkodtam. Már most szeretem Bethanyt... vagy Richardot.
Az asszony az ajkába harapott. Nem volt olyan állapotban, hogy értelmes döntéseket hozzon.
Jordan érezte felesége zavarát. Kisimította haját a homlokából, és gyengéden homlokon csókolta.
- Engedd, hogy melletted maradjak!
- Jó - egyezett bele erőtlenül az asszony.
Az órákig tartó vajúdás alatt már hálás volt Jordan jelenlétéért. A férfi óriási segítséget jelentett. Bátorította, masszírozta a hátát, hogy enyhítse a fájdalmait. Nedves ruhával hűsítette az arcát, és fogta a kezét, amikor a fájdalom tetőzött.
A fájások egyre erősödtek és sűrűsödtek. Jordan nyugodtan számolta a másodperceket.
- Te mosolyogsz! - jegyezte meg, arcáról. - Megtudhatnám, miért?
- Kislányt szeretnél, ugye?
- Lenne valami kifogásod egy kislány ellen?
Molly még nem gondolkodott ezen. Talán azért vágyott inkább kisfiúra, hogy pótolja Jeffet. Nem, ez butaság. Jeffet senki sem pótolhatja.
- Nekem csak az a fontos, hogy egészséges legyen - válaszolta. - Nekem is.
- Igazán akarod ezt a gyereket? - nézett rá az asszony.
- Igen, Molly. Még jobban, mint annak idején Jeffet.    . - Annyira szeretnék hinni neked... De nem tudom, merjek-e.
- Higgy nekem, drágám! - súgtaJordan, és megcsókolta az asszony halántékát. Amikor eljött az ideje, hogy Mollyt bevigyék a szülőszobába, Jordan kiment a folyosóra. Az asszony nem tudta eltitkolnia csalódását, amiért férje nem kíséri el. - Ne vágjon ilyen csüggedt arcot! - paskolta meg a kezét Barbara. - A férje rögtön visszajön, csak beöltözik.
amikor letörölte az izzadságot Molly
Molly majdnem elsírta magát, amikor Jordan néhány perccel később megjelent a kötelező fehér köpenyben, és megsimogatta az arcát.
- Már nem tart sokáig - biztatta Jordan a feleségét.
Mihelyt mindent előkészítettek, Molly hallotta, hogy Doug és Jordan beszélgetnek. Tudta, hogy ismerik egymást, de arról fogalma sem volt, hogy ilyen jó barátok. Jellemző Jordanre, hogy éppen most golfról cseverészik az orvossal! Annyiraelmélyültek atársalgásban, minthaminden másról megfeledkeztekvolna. A kellő pillanatban Doug ráparancsolt:
- Nyomjon!
- Mit gondol, mit csinálok?! - fújtatott Molly.
A szülés sokkal nehezebb volt, mint ahogy az asszony emlékezett rá.
- Molly, látom a kislányunk fejét! -Jordan hangja olyan izgatott volt, mintha milliókat nyert volna a lottón.
- Lehet, hogy fiú - pihegte az asszony.
- Ki van zárva - biztosította a férfi. - Ez egy szép kislány haja. Egy fiúnak nem lehetnek ilyen szőke tincsei.
- Még nem tudhatod, hogy szőke lesz!
- De igen, tudom. - A férfi előrehajolt, és a fülébe súgta: - Rád fog hasonlítani. - Már nem tart soká - szólt közbe Doug.
- Egy órája is ezt mondta! - jegyezte meg Molly élesen. - Csak neked tűnt egy órának, kincsem.
Molly ekkor egy utolsó tolófájás után hatalmas megkönnyebbülést érzett, és az újszülött felsírt.
- Isten hozott, Bethany Marie - mondta Doug.
- Egy kislány... kislányunk van! - sóhajtott Molly. Mérhetetlen boldogság töltötte el, arcán könnyek peregtek.
- Gyere, apuka, nézd meg a kicsi lányod! - hívta Jordat Doug, miközben ellátta Mollyt.
Úgy tűnt, Bethany egy cseppet sem elégedett ezzel a világgal. Torkaszakadtából ordított, miközben lemérték. Apró arca kivörösödött, erőteljesen hadonászott és rúgkapált.
A nővér bebugyolálta egy meleg takaróba, és átnyújtotta Jordannek, aki fáradtan lerogyott vele egy székre. Molly figyelmesen szemlélte férje arcát. Ekkor látott életében először könnyeket a férfi szemében.
Jordan sír! Ez csak optikai csalódás lehet. Még soha nem látta sírni a férjét, még Jeff temetésén sem.
A fém nyilvánvalóan zavarba jött, amiért így ellágyult. A nővér átvette tőle a picit, és odavitte Monynak. A baba kimerülten simult édesanyja karjába.
- Tökéletes kislány - lehelte Molly.
- Akár a mamája. -Jordan odalépett, és mindkettőjüket homlokon csókolta. - Olyan biztos voltál benne, hogy kislány lesz!
90
91
A legjobb döntés
Ian türelmetlenül járkált fel-alá a váróban, - Te jó ég, ne csigázz tovább!
- Anya és gyermeke jól vannak. - Fiú vagy lány? - förmedt rá Ian. - Csodaszép lányunokád van.
- Kislány! - Ian lerogyott egy székre, előkapott egy szivart szájába dugta. -Molly jól van?
- Alszik. Ian felállt.
- Hazamegyek, és iszom egy tisztességes adag whiskyt. - Jordan vállára tette a kezét. - Nem akarsz csatlakozni hozzám?
- Majdmáskor.Mostittmaradok.Megnézem,hogyanfürdetikBethanyt,utána újra a karomba vehetem.
Ian hátba veregette.
- És köztetek szent a béke? - Azt hiszem, igen.
- Nagyszerű! - Azzal az öreg elhagyta a kórházat.
Jordan a következő órát az újszülöttel töltötte, azután a békésen alvó Molly mellett üldögélt. Valószínűleg maga is elszenderedett, mert arra eszmélt, hogy Molly simogatja a kezét.
- Jordan, mit keresel itt?
- Hogy érzed magad? - mosolyodott el a férfi. Az asszony erre nem felelt.
- Te sírtál, Jordan. A férfi zavarba jött.
- Nem emlékszem, hogy valaha is sírtál volna - folytatta Molly.
- Az utóbbi időben viszont annál többet - vallotta be Jordan. - Csak ültem Jeff szobájában, és viaskodtam az érzelmeimmel, amelyeket eddig jó mélyen eltemettem magamban. Molly, sajnálom, hogy olyan szörnyen viselkedtem! Meg tudsz nekem bocsátani?
amikor Jordan végre megjelent.
a zsebéből, és
a
92
A férfi ajkához emelte felesége kezét.
- Tartozom egy vallomással. Már jó ideje tudom. - Honnan?
- Doug árulta el. Te nem voltál rá kíváncsi, én Molly nagyot ásított. Alig bírt ébren maradni. - Szeretlek, Molly!
- Én is szeretlek!
A férfi kisimította haját az arcából. - Most aludj! Nagyon kimerültél. Mollynak nem kellett kétszer mondani.
viszont igen.
- Igen. - Mintha gombóc támadt volna az asszony torkában. - Felejtsük el! - Mindent jóváteszek. Pótolnom kell mindazt, amit Jeff halálától mostanáig elmulasztottam.
- Remélem, tisztában vagy vele, hogy ez nagyon sokáig fog tartani! - Akár életfogytiglanra is ítélhetsz.
- Ezennel tekintsd magad elítéltnek! - Molly kinyújtotta karját a férfi felé, Jordan pedig hálásan magához ölelte.
- Egész idő alatt egyetlenegyszer sem jelentkeztél - súgta Molly. - Mikor?
- Az elmúlt hetekben, hónapokban, amikor pedig a legnagyobb szükségem lett volna rád.
- De hiszen te nem akartál látni! -Jordan úgy érezte, soha nem fogja megérteni a nőket. - Ez azonban nem fordul elő többé. Életfogytiglanra ítéltél, s ebből nem engedek egy napot sem!
Molly a könnyein keresztül mosolygott rá.
- Hamarosan megkezdheted a büntetésed letöltését.
Jordan felnevetett, és szájával megérintette az asszony ajkát. Azon töprengett, vajon elegendő-e egy emberélet, hogy úgy szeresse a feleségét, ahogy az megérdemli.