Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2A menyaszony új ruhaja

2010.08.02


7. FEJEZET
Derek az ágy közepére fektette Charlotte-ot, és a nyitott ablakhoz lépett. Az úszómedence felől nevetés hallatszott. Becsukta az ablakot, és behúzta a függönyt.
- Elegem van abból, hogy leskelődnek utánam. A színpadon még csak elmegy az
ilyesmi... - Leült az ágyra, két keze közé fogta Charlotte arcát, és gyengéden megcsókolta. - De nem most, amikor végre elérkeztünk oda, hogy magunk írjuk a forgatókönyvet.
Mosolya egyszerre volt szeretetteljes és zavart. A lány vidám, szellemes megjegyzésekre számított, de Derek csak megbűvölten nézte őt.
- Mire gondolsz? - kérdezte Charlotte.
A férfi megcsókolta a kezét.
- Arra, hogy most egyáltalán nem látszol méltóságteljes hercegnőnek. - Ujjával
végigsimított Charlotte hasán. - Inkább kicsi nimfának.
Levette a lány fejéről a virágkoszorút, és óvatosan az éjjeliszekrényre tette.
- Ugyanaz a nő vagyok - suttogta Charlotte -, aki egy álló évig bosszantott, mert
mindig visszafelé nézett, nem előre. És mert mindig iszonyúan lassan dolgozott. Biztos vagy benne, hogy akarod?
Derek egyik kezével Charlie háta alá nyúlt, és megemelte annyira, hogy megcsókolhassa a homlokát.
- Most,  hogy láttalak dolgozni, egy kicsit  jobban értem, miért nyűgöz  le téged annyira a múlt. - Megsimogatta Charlotte csípőjét. - És vannak dolgok - tette
hozzá -, amiket jobb nem elsietni.
És ekkor nagy élvezettel belekezdett Charlotte testének felderítésébe. A lány érezte, hogyan lobban lángra benne a szenvedély, míg Derek keze sorra feltárja testének
titkait.
- Derek! - suttogta, amikor a férfi szája mellbimbójára tapadt, és ő alig tudta
megőrizni a számára mindig oly fontos önuralmát. De Derek ajka máris továbbvándorolt, végig a hasán, egészen a két combja közti pelyhes domborulatig.
Derek nyelvének hegye forró volt, mint a láng.  A lány meglepetten vette észre,
hogy nem kiszolgáltatottnak,  hanem szabadnak érzi magát. Aztán tudatára ébredt,
hogy hová vezette őt ez  a szabadság. Teste mintha a végtelen peremén lebegett volna,
hogy majd - gátlásaitól megszabadulva - elmerüljön benne.
Ilyet még sohasem érzett. Eddig mindig maradt egy kis talaj a lába alatt, mindig
volt kapcsolata a valósággal.
De most mindenek fölött lebegett, és mind magasabbra szárnyalt, míg végül már
nem létezett sem tér, sem idő. Ám akkor rájött, hogy egyedül van odafönn.
- Derek... - Charlotte egészen halkan ejtette ki a férfi nevét, de az kihallotta belőle
a csodálkozást. A lány Derek után tapogatózott, mintha nem tudná pontosan, hogy
hol van.
- Igen - mondta a férfi, és szorosan a lány mellé feküdt, hogy magához ölelje. Itt vagyok veled.
Arra számított, hogy Charlotte egy pillanatig mozdulatlan marad, míg újra talajt
nem érez a lába alatt. De nem, a lány őt is magával akarta ragadni.
Charlotte Derek mellé térdelt, és lehúzta róla a pulóvert az alatta viselt trikóval
együtt. A férfi mozdulatlanul feküdt, nem segített. Élvezte, hogy nézheti a lány bájos,
kissé kipirult arcát. Charlotte szelíden megrovó pillantást vetett rá.
- Segítenél?
Derek csak feküdt, és arra gondolt, hogy még soha életében nem  érezte magát
ilyen jól.
- Szeretném látni, hogy mi lesz a folytatás - felelte.
Charlotte ráült a férfira, először kioldotta az övét, majd a nadrágját kezdte húzni.
Derek teste akaratlanul is megemelkedett, amikor a lány keze hozzáért, így Charlotte
könnyűszerrel levetkőztethette meztelenre.
Aztán újra ott térdelt Derek fölött, és önelégülten mosolygott. Minden oka megvolt rá.
Derek gyengéden megfogta a lány  csípőjét, és megemelte, aztán  hagyta, hogy
Charlotte ráereszkedjen. Charlie teste örömmel fogadta be az övét. Minden olyan
magától értetődően történt, mintha már időtlen idők óta ismernék egymást.
Derek mozogni kezdett a lány alatt, az meg előrehajolt, hogy megcsókolja. Elindultak oda, ahol semmi sem létezik rajtuk és szerelmükön kívül.
Charlotte élvetegen  simult Derekhez, s fejét elégedett sóhajjal hajtotta  a  férfi
mellére.
- Abba kéne hagynunk - szólalt meg. - Át kell öltöznünk a vacsorához. Kár, hogy
nem ehetünk az ágyban!
- Pompás ötlet!
- Vagy becsomagolhatnánk az elemózsiát egy kosárba, hozzá még egy üveg finom borocskát, és a Bugattimmal elmehetnénk Montereybe.
- A Bugattid pillanatnyilag darabokban van - emlékeztette Derek.
- Ja, tényleg. A te Porschédba pedig nem fér be a kosár. Azt hiszem, mégis át kell
mennünk a nagy házba.
- Maradjunk itt! Fogadok, észre sem veszik, hogy hiányzunk.
- Megígértem Kendrának, hogy megmutatom neki a fejdíszt. És Bitsy feltétlenül
le akarja fényképezni.
- Na, jó! - Derek megsimogatta Charlotte-ot és szorosan mellébújt. - De szükségem van valami emlékre erről a délutánról, máskülönben nem bíróm elviselni a lányok
vihogását, Elizabeth állandó tervezgetését és azokat a vágyakozó pillantásokat, amiket Trey küldözget feléd.
A lány vonakodva tolta el magától.
- De hiszen már gyűjtöttél három emléket. Vagy négyet? Azt hiszem, az utolsó
alkalommal elájultam.
- Hízelgő feltételezés, de attól tartok, egyszerűen csak elaludtál.
- És éhes is vagyok, nem sokat ettem ma.
Derek magához húzta Charlotte-ot.
- Minél előbb túl vagyunk rajta, annál hamarabb ehetsz.
A lány nagyot sóhajtott.
- Hát legyen. Ha ragaszkodsz hozzá...
Derek ragaszkodott hozzá, és később Charlotte ráeszmélt, hogy mennyire akarta
ő maga is.
Elizabeth nem tett nekik szemrehányást, amikor húszperces késéssel érkeztek a
vacsorához. A komornyikhoz fordult:
- Tálalhatunk végre, Plowright.
- Igenis, asszonyom.
Amikor Charlotte és Derek belépett az ebédlőbe, mindenki kíváncsian bámulta
őket, és Charlotte biztosra vette, hogy meglátszik rajtuk, mivel töltötték a délutánt.
Szerencsére Kendra odasietett hozzá, és a papírzacskót nézegette Charlotte kezében.
- A fejdísz van benne? - kérdezte izgatottan.
- Hogy? Ja, igen. - Charlotte, Kendra, Sarah és Denise az Anna királynő korabeli
asztal fölött lógó tükör elé gyűltek. Charlotte föltette Sarah fejére a koszorút, és mindnyájan egyetértettek  abban, hogy tökéletesen illik a ruhákhoz.
- Nekem lesznek a  legszebb nyoszolyólányaim a világon! - sugárzott Kendra.
Charlotte csak akkor vette észre, hogy Trey nincs ott, amikor már az asztalnál ültek.
- Trey nem jön? - kérdezte Caleb.
- Nem érezte jól magát - magyarázta  Kendra, és nevetve nézett a barátnőire. Azt hiszem, még nem heverte ki a tegnap esti szórakozást a bárban. Ledőlt pihenni.
Vacsora után Babs tortáját szolgálták fel. Mindenkinek nagyon ízlett.
- Fenséges! - lelkendezett Kendra, és ránézett az anyjára. - Nem volna jobb az esküvőn is a cukrászdái torta helyett a nagymamáé?  Kitűnően illene minden egyébhez.
- Már megrendeltük a tortát. Különben is, a változtatásaid már épp elég bosszúságot okoztak nekem. Elég, ha csak arra a  cirkuszra gondolok a ruhákkal - sóhajtott
Elisabeth.
Vacsora után Kendra felment a szobájába a nyoszolyólányokkal. Babs kisietett a
konyhába Pauline-hoz, mert ott érezte magát a legjobban. Caleb, Caroline, Edward,
Charlotte és Derek beültek a nappaliba brandyt iszogattak és elbeszélgettek a tervezett nászútról, amelyet  Caleb fizetett be az ifjú párnak.
Kendra apja elővett  egy borítékot, és odanyújtotta Dereknek.
- Mi ez? - tette le a férfi a poharát.
Caleb zavartan köszörülte a torkát.
- Csak egy kis kártérítés, mert meg kellett szakítanotok a mézesheteiteket, hogy
a lányom esküvőjénél segítsetek.
Derek kinyitotta a borítékot, és kivett belőle két repülőjegyet. - Jegyek Párizsba...
Caleb, erre tényleg nincs szükség.
- Nem akartalak benneteket Tahitira küldeni - felelte Caleb mosolyogva. - Bizonyára nem szeretnétek állandóan Kendrába és Treybe botlani, ha végeztetek  itt.
Caroline elárulta, hogy Charlotte rajong Párizsért.
Charlotte tudta, hogy nem látszik valami lelkesnek. Derek hozzáhajolt, és megölelte.
- Szedd össze magad! - suttogta. - Majdcsak megoldjuk valahogy.
A lány mosolyt kényszerített az arcára, és olyan udvariasan mondott köszönetet,
hogy maga is meglepődött rajta.
- Van néhány prospektusom - csapott a zsebére Caleb. - Hol is vannak? Ja igen,
a dolgozószobában. Kétségbeesve nézett végig magán. Egyáltalán nem vonzotta az a
gondolat, hogy testes alakját ki kell emelnie a mély karosszékből.
- Majd én elmegyek értük, Caleb - ugrott fel Charlotte. Örült, hogy egy pillanatig
végre egyedül lesz. - Úgyis meg akartam nézni, maradt-e kávé.
Derek tekintetéből aggódást és figyelmeztetést olvasott ki. A lány megsimogatta
álférje arcát.
- Mindjárt visszajövök.
- Az íróasztalon! - kiáltott utána Caleb.
Charlotte keresztülment a folyosón, belépett a dolgozószobába, és becsukta a súlyos tölgyfa ajtót. Aztán vadul dobogó szívére tette a kezét. Utazás Párizsba! Hálából,
hogy félbeszakították a nem létező mézesheteket.
Már azt sem tudta, mit gondoljon. Nem ment túl messzire ez az egész színjáték?
Vagy talán épp oda jutottak, ahová vágytak? Hiszen ő és Derek már nem szerepet
játszanak, hanem tényleg szeretik egymást. De ez valahogy mégsem egyszerűsítette
a játékot, inkább megnehezítette.
Charlotte a villanykapcsoló után tapogatózott a falon, de nem találta. Kereste az
ajtó másik oldalán is... és összerezzent, amikor halk zörejt hallott.
Valami zizegésfélét, majd olyan neszt, mint amikor valaki lélegzetet vesz. Betörő
nem lehetett. A ház tele volt emberekkel, ráadásul magas kerítés vette körül.
- Hahó! - mondta.
Valaki mintha megmozdult volna.
- Ki van ott? - kérdezte a lány élesen.
- Én vagyok az, Charlie! - válaszolt egy halk, csábítóan lágy hang a sötétből.
- Trey! - sóhajtott Charlotte megkönnyebbülten.  - Az ég szerelmére, mit csinálsz itt?
Azután eszébe jutott, hogy Trey ledőlt, mert rosszul érezte magát.
- Ó, Charlie! - mondta Trey még mélyebb, még fátyolosabb hangon. Megragadta
Charlotte kezét, és beljebb húzta a szobába.
- Trey! - A lány végre rájött, mi történik, és megpróbálta kiszabadítani magát a
férfi szorításából. - Trey, hagyd abba! Mi van veled?
- Tudod te jól, hogy mi van velem! -Trey hirtelen  átölelte Charlotte-ot, és a lány
az arcán érezte nedves ajkát. Tudta, hogy a férfi csak azért hibázta el a száját, mert ő
ide-oda forgolódott, hogy lerázza.
bÍANCt
- Azonnal hagyd abba! - sziszegte. - A menyasszonyod az emeleten van, az apja
pedig a folyosó túloldalán, a férjemmel!
- Charlie, nem jól van ez így, te is tudod! - felelte a férfi egy újabb sikertelen
kísérlet után.
- Ebben fenemód igazad van! Nincs jól! - Próbálta megrúgni a férfit, de nem
sikerült, s minden erejével ellene feszült.
- Nem erre értettem - mondta Trey.  Szája végre rátalált a lány szájára, és megcsókolta. Charlotte összeszorította az ajkát, undor és harag töltötte el. - Arra gondoltam, ami az egészből lett.  Te Cabottal,  én  Kendrávál.  Kendra  szebb nálad, és
elérhetőbb is, mégsem lehet veled összehasonlítani.
- Trey, két nap múlva feleségül veszed!
- Nem tehetem.
Ez végre erőt adott Charlotte-nak, hogy ellökje magától. A férfi hátratántorodott,
a lány meg kétségbeesve felkiáltott, amikor Trey estében elkapta a szoknyáját. Pokolian fájt, amikor először a lába, majd a válla valami keménynek, hegyesnek ütközött.
Bútorok  borultak fel, üveg tört szilánkokra. Végül a lány földet ért valamin, ami
hangosan felnyögött.
Amikor Charlotte zavartan megpróbált felállni, újabb csattanás hallatszott. Kitárult
a dolgozószoba ajtaja, és valaki felkapcsolta a villanyt.
A földgömb magas állványával együtt eldőlt, és még mindig lassan forgott  a tengelye körül. A felboruló földgömb feldöntött egy üvegasztalkát. Az üveglap széttört,
és egy kristálytálból csillogó fóliába csomagolt cukorkák szóródtak szét a barna szőnyegen.
Charlotte és Trey a dohányzóasztal lábai között feküdt. Trey volt alul, a lány keresztben feküdt rajta, szoknyája felcsúszott a combjáig. Charlotte megfogta az  asztal
peremét, és igyekezett felülni. Rémülten látta, hogy szinte az összes családtag és
vendég ott áll az ajtóban. Apja és Derek értetlenül és aggódva nézték, mögöttük Caleb
és Caroline, aki egyik kezét  a szája elé kapta, és nagy szemeket meresztett. Kendra
és a nyoszolyólányok a hátuk mögül kukucskáltak ki, de aztán a menyasszony utat
tört magának, s tátott szájjal bámulta a fura jelenetet. Elizabeth is megérkezett, és
rémülten felsikoltott.
Charlotte a fejét fogva felnyögött. Trey tovább rontotta a helyzetet, amikor
Charlotte arca felé tapogatózott.
- Rendben vagy, Charlie? - kérdezte aggódó szeretettel.
Aztán  oldódott a  dermedtség. Derek  fölsegítette Charlotte-ot, Edward és Caleb
pedig fölhúzta Treyt. Charlotte látta, hogy Derek dühös, de uralkodik magán.
- Fel akartam gyújtani a villanyt - magyarázta a lány.
- A villanykapcsolók többnyire a falon szoktak lenni -jegyezte meg Elizabeth, s
jelentőségteljes pillantást vetett a zűrzavarra a földön.
Charlotte maga sem hitte, hogy rövid magyarázata meggyőzi a vendégeket, és
amikor ráadásul még el is pirult, biztos volt benne, hogy úgy néz ki, mintha hazugságon kapták volna. Trey felé fordult azt remélve, hogy az majd segít, és mindent megmagyaráz... de hiába.
- Elaludtam a pamlagon  - szólalt meg Trey, és rámosolygott Kendrára, aki gyanakodva nézte. - Charlotte rám esett. - Megjátszott ártatlansággal kérdezte Charlottetól. - Egyáltalán mit kerestél itt?
Charlotte eltűnődött, hogy is tetszhetett neki valamikor a férfi zavart kedvessége?
Fontolgatta, elmesélje-e az igazat. - Nem, gondolta, nem neki kell őszintén elmondania, mi történt, hanem Treynek.
- Sajnálom, ami az asztallal történt, Elizabeth - hebegte, és nem akart mást, csak
hazamenni. Visszakívánkozott egyszerű életébe, amit élt, mielőtt ez az egész el nem
kezdődött. - Meg fogom javíttatni.
- Szamárság - ellenkezett Caleb, míg a felesége borús képpel felállította az asztalt.
Caroline magához ölelte Charlotte-ot.
- Ülj le, Charlie. Sápadt vagy.
- Semmi bajom - felelte a lány. - De ha megbocsátotok, szeretnék visszamenni
a vendégházba.
- Főzök neked teát - ajánlotta fel Caroline.
Edward a homlokát ráncolta.
- Tényleg sápadt vagy. Nem ütötted be a fejedet?
- Nem. - Ám ahogy Charlotte megrázta a fejét, újra előjött a fájdalom, még erősebben, mint azelőtt.
- Le kéne  feküdnöd - mondta Derek, és karjába emelte. - Gondoskodom róla,
Caroline.
Charlotte örült, hogy Derek vállára hajthatta a fejét, és becsukhatta a szemét, míg
a férfi keresztültört vele a még mindig gyanakodva bámuló nézők között.
Derek a virágillatú kerten át a vendégházhoz vitte a lányt. Azután elővette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Bement a házba, és  óvatosan az ágyra fektette.
- Maradj itt! - szólt, és lehúzta Charlotte cipőjét. - Teszek fel vizet.
Csak az előszobában gyújtott villanyt, így a hálószobában félhomály honolt. Charlotte hallotta, ahogy Derek a konyhában ügyködik. Nemsokára visszajött a férfi, zakóját a karosszékre dobta, és leült az ágyra.
- Tényleg jól vagy? - kérdezte, és betakarta.
- Igen. Néhány kék folttól eltekintve.
- Az ördögbe is, mi történt? Azt hittem, mindennek vége köztetek, mégis léptennyomon együtt talállak benneteket.
Charlotte ledobta magáról a takarót és felült.
- Vége is van köztünk mindennek - bizonygatta dühösen. A párna után nyúlt, és
fölemelte. - És ha azt mered állítani, hogy az előbbi jelenet holmi... holmi titkos
találka volt, akkor...
Derek elvette tőle a párnát, a háta mögé dobta, majd óvatosan visszanyomta az
ágyra.
- Hát akkor mi volt? - kérdezte.
Charlotte magára húzta a takarót. Dühös volt, csalódott  és lehangolt.
- Megcsókolt. - Csak ennyit mondott.
Derek felkapcsolta  a lámpát az éjjeliszekrényen.
- Micsoda?
- Trey lepihent, mert nem érezte jól magát. Kendra említette vacsora közben.
bÍANO
Sajnos azt nem mondta, hogy a dolgozószobában fekszik. Tapogatóztam a sötétben,
felébredt, meghallott engem, és azután... - Charlotte megpróbált magyarázatot találni. - Talán valamiféle kapuzárási pánik kapta el, meg a lelkiismeret is furdalhatja,
amiatt hogy otthagyott az oltár előtt, és...
- Azt akarod mondani - szólt közbe Derek szárazon -, azért csókolt meg, mert
jóvá akarta tenni, hogy faképnél hagyott egy zsúfolásig teli templomban?
Charlotte tekintete megrótta Dereket, amiért szándékosan félreérti.
- Nem. Úgy értem, hogy ha Trey pánikba esik, nem  tud világosan gondolkodni.
- Ha pánikba esik - egészítette ki Derek -, akkor csak saját magára gondol?
Charlotte sóhajtva hanyatlott vissza a párnára.
- Alighanem úgy van. Én ellöktem magamtól, ő átesett az asztalon, és utánam
nyúlt. Ezért feküdtünk együtt a padlón.
- Egy árva lélek sem hitte el a suta magyarázatát: Aludtam, és Charlotte rám
esett. Ennyi erővel azt is mondhatta volna: Leestünk a pamlagról, amikor hatalmába
kerített minket a szenvedély. Miért hagytad rá?
Charlotte feje egyre jobban fájt. Elfintorodott.
- Mert Kendra ott volt.
- Joga van megtudni, hogy a vőlegénye megcsókolta a régi szerelmét, nem?
- Nem tudom. - Charlotte megdörzsölte a homlokát a két szemöldöke között. Talán tényleg szereti Kendrát... Akkoriban én azért szerettem belé, mert érzékeny,
csupa  szív ember volt egy kíméletlen,  érvényesülni vágyó férfiakkal teli  világban. - Tekintete elárulta, hogy Dereket is ezek közé sorolja. - És aztán, az esküvő
délelőttjén, egy küldönc érkezett helyette a templomba a levelével. Azt írta, nem vehet
el feleségül, mert tudja, hogy egy napon csalódást okozna nekem. Ebben valószínűleg
igaza volt, mert én sokat vártam tőle. Nem biztos, hogy  Kendra is így van vele. Trey
jó megjelenésű, értelmes,a család kedveli őt... ezek azok a szempontok, amik Kendrát
vezérlik, ilyen szellemben nevelkedett. A saját énje nem igényel semmit. Talán még
boldogok is lesznek egymással.
A víz felforrt, Derek halkan  káromkodott. Hamarosan két gőzölgő bögrével tért
vissza. Az egyiket Charlotte-nak nyújtotta, majd visszaült az ágy szélére.
- Inkább ülj ide mellém! - ajánlotta a lány.
Derek akarta is, meg nem is. Haragjában, féltékenységében sok kérdés kívánkozott
volna még ki belőle. De ezeket most félretette, mert Charlotte borzasztó sápadtnak és
kimerültnek látszott. A szeme elárulta, hogy az imént történtek mélyen megrendítették. Derek letette a bögréjét, és meljé ült az ágyra. Charlotte a férfi vállára hajtotta a
fejét, és felsóhajtott.
- Egy őszinte férfinál legalább tudja az ember, hogy hol a kapcsolatuk határa.
Dereknek nem igazán tetszett ez a megjegyzés.
- És a mi kapcsolatunkban már megtaláltad a határokat?
A lány ivott egy korty teát, majd visszaejtette fejét a férfi vállára.
- Hát, tudod jól. Te gyerekesnek és kicsit bolondosnak tartod a múltimádatomat.
Én összevissza bóklászom ott, ahol te gőzhengerként törsz előre, viszont észreveszem
azokat a kedves kis dolgokat, amik mellett te elrohansz. Sok mindent nem fogunk
tudni megosztani egymással, de legalább tisztában vagyok ezzel. Nem kell megjátszanod magad.
Derek a homlokát ráncolta.
- Az ellentétek vonzzák egymást - felelte. - Két teljesen különböző ember egészségesen kiegyenlítheti egymást.
Charlotte egy pillanatig hallgatott. Aztán az asztalra tette a bögréjét, és a vállára
emelte Derek karját. Kényélembe helyezte magát a férfi mellén, és behunyta a szemét.
- így van - mormogta, de túl későn ahhoz,  hogy Derek elhiggye: tényleg ezt
gondolja.
bÍANGA
8. FEJEZET
- Mi a terved mára? - kérdezte Derek. A fürdőszobaajtóban állt, és éppen a pulóverét húzta fel.
Charlotte a meleg fürdővízben feküdt, és mosolyogva nézte, ahogy a férfi feje
megjelenik a nyakkivágásban.
- Meg kell csinálnom a másik fejdíszt - válaszolta. - Azonkívül megígértem
Kendrának, hogy hozok neki egy pár mintás harisnyát az üzletemből. Már ha egyáltalán szóba áll még velem.
Derek kezével végigszántott a haján, és belépett a piciny helyiségbe.
- Ha bármi kellemetlenséged lesz a tegnap este miatt, mindenkinek elmesélem,
mi történt valójában.
- Talán mégis elhitték, hogy egyszerűen csak keresztülestem Treyen, és az egész
teljesen ártatlan dolog volt.
- Amikor éppen a villanykapcsolót kerested, amely jó ötméternyire volt?
- Nem vagy nagyon segítőkész. - Charlotte felült, és elfintorodott, amikor megsajdultak vállán a zúzódások.
- Mi baj?-kérdezte Derek a lány fölé hajolva.
- Semmi komoly. Csak néhány kék folt a dohányzóasztaltól.
Derek megszemlélte a csészealj nagyságú sötétlila foltot, és szitkozódott.
- Te jó ég! Több is van?
Előzetes figyelmeztetés nélkül kiemelte Charlie-t a vízből, mit sem törődve tiltakozásával. Rövid vizsgálódás után talált még két véraláfutást, egyet a lány combján
és egyet a fenekén.
- Elég volt - morogta. - Legfőbb ideje, hogy  elővegyem Prentisst, mint férfi a
férfit...
Charlotte magához ölelte Dereket. Nedves, meztelen testének melege áthatolt a
férfi ruháján.
- Egy-két nap alatt felszívódik - nézett könyörgőn a férfira. - És ha Trey hibás is,
azért estünk el, mert én ellöktem. Kérlek, ne rontsd el Kendra esküvőjét!
- Charlie, ő...
Charlotte ajka Derek szájára tapadt, és megakadályozta, hogy tovább beszéljen.
- Ő már semmit sem jelent nekem - suttogta a lány, és nyelve hegyével cirógatta
a férfi alsó ajkát. - Most csak kettőnkre akarok gondolni! - Nyelve Derek szájába
furakodott, és a férfi már nem gondolkodott.
Derek húsz perc késéssel érkezett Caleb irodájába a megbeszélésre. Charlotte-tal
az ágyamban, gondolta, ezentúl valószínűleg mindenhonnan húsz percet fogok késni.
-  Mondd csak - kezdte Edward, miután végeztek az üzleti ügyekkel, és Calebet
Elizabeth magához kérette az inassal -, Prentiss állítólag azért nem volt itt, mert el
kellett mennie az ékszerészhez. Azt hiszem, nem akart veled találkozni. Az ördögbe
is, mi történt tegnap este?
Derek tudta, hogy Charlotte-nak nem fog tetszeni, ha mindent elmond az apjának.
De voltak dolgok, amikben nem hagyhatta, hogy a lányé legyen az utolsó szó.
-  Charlotte a villanykapcsolót kereste a sötétben, és Prentiss erőszakoskodni kezdett vele. Charlotte ellökte magától, és mindketten keresztülestek a dohányzóasztalon.
Edward válasza nem tűrte a nyomdafestéket.
-  Úgy van - mondta  Derek. - Beszélni fogok Prentiss-szel, mihelyt megjön az
ékszerésztől.
Charlotte rózsákkal díszített mályvaszínű szabadidőruhában mentajtót nyitni, amikor kopogtak. Caroline nyomult be, papírzacskóban valami illatos dolgot hozott.
-  Hol a konyha? - kérdezte.
Charlotte megmutatta, és követte mostohaanyját, aki fogta a félig telt kannát, és
kitöltött két bögre teát.
-  Apád küldött -jelentette ki -, hogy tudjam meg, boldog vagy-e... A tányérok?
Charlotte elővett kettőt.
-  Mi van a zacskóban?
Caroline előhúzott két vastag, ínycsiklandó illatú rongyoskiflit.
-  Málnával van töltve.  Vajat kenjünk rá? Föl fogok tenni néhány kényes kérdést - tette hozzá figyelmeztetően Caroline.
Charlotte közben kivette a vajat a hűtőből, és a pamlaghoz ment. Félbevágták a
kifliket, és megkenték vajjal. Amikor illatuk betöltötte a kis szobát, Caroline beleharapott az egyikbe, és élvezettel hátradőlt
-  Rendben. Ki vele! - mondta aztán. - Mindent mesélj el!
-  Úgy érted, a tegnap  este történtekről?
-  Úgy értem, Derekről... és aztán a tegnap este történtekről.
Charlotte nem akarta hagyni, hogy mostohaanyja kifaggassa, bármennyire szerette
is annak szókimondását.
-  Derek - mondta az első falat után - a férjemet játssza. Nem emlékszel? A forgatókönyvet te írtad.
-  Jó, jó - felelte Caroline, és egyik lábát föltette a fonott asztalkára. - Úgy sugárzik
az arcotok, hogy az már nem lehet színjáték. Lefeküdtél vele, ugye?
-  Caro!
Mostohaanyja legyintett egyet a kiflivel.
-  Apád mindent tudni akar.
Charlotte gyanakvó pillantást vetett rá, és a teájáért nyúlt.
-  Te akarsz mindent tudni. Apu sosem avatkozott bele a magánéletembe.
- Én sem. Amikor még középiskolás voltál, semmi esetre sem. De az az idő már
rég elmúlt, Charlie.  Tudod, mire gondolok. Fiatal  vagy még, de ahhoz már épp elég
idős, hogy elfelejtsd a múltat, és üstökön ragadj egy ilyen lehetőséget. - Caroline
letette a kiflit a tányérra, és figyelmesen nézte Charlotte-ot. - Megteszed?
- Azt hiszem, igen.
- És?
- Mit és?
- Szerelmes vagy? - kiáltott fel türelmetlenül Caroline. - Túltetted magad már
Treyen? Kibújtál a csigaházadból? Hajlandó vagy újabb kísérletet tenni egy férfival,
akihez képest Trey kamasznak tűnik?
- Igen, igen, igen! - Charlotte megszámolta a kérdéseket, és hozzátett még egy
igent.
- Éljen! - Caroline megölelte mostohalányát. - Hála istennek! Azt hittem, elszalasztod a lehetőséget. Derek tökéletes társ a számodra.
Charlotte megrázta a fejét.
- Tulajdonképpen nagyon sok mindenben eltér a véleményünk.
Caroline színpadiasan felsóhajtott.
- Akkor mintha csak egymásnak teremtett volna benneteket az Isten, édesem, mert
a házasság már csak ilyen. Erről jut eszembe, beszélt már Derek házasságról?
- Nem. Csak négy vagy öt napja vagyunk itt. És még csak most... - Charlotte
elhallgatott, mert Caroline várakozásteljesen nézett rá. - Még csak most kezdjük igazán megismerni egymást.
Caroline csodálkozva ingatta a fejét.
- Derek azóta szeret téged, hogy apád visszahozta New Yorkból. És azt hiszem,
te is beleszerettél. Sajnos, már Trey menyasszonya voltál, és kötelességednek érezted,
hogy hozzá is menj, bár Derek iránt sokkal mélyebb érzelmeket tápláltál.
Charlotte figyelmesen hallgatta annak a borzalmas évnek az elemzését, amelynek
végén haraggal telve hagyta el apja cégét, és arra a következtetésre jutott, hogy
Caroline közel járhat az igazsághoz.
- Most pedig meséld el, mi történt tegnap este.
Charlotte röviden és egyszerűen elmondta, mi játszódott le közte és Trey között.
- Ez hihetetlen! - kiáltott fel Caroline megbotránkozva és egyben elbűvölve. - És
mit csináltál erre?
- Ellöktem, és ő magával rántott. Ezért feküdtünk a felborult  dohányzóasztalon.
- Biztos vagyok benne, hogy  Dereknek gondja lesz Treyre. Az asztalügyet is elintézte.
- Hogyhogy?
- Épp akkor hoztak egy újat, amikor ma reggel ideérkeztem.
- Nem az ő dolga volt.
- Dehogynem. Legalábbis mindenki úgy gondolja. Egy felelősségtudattól áthatott
férj jóváteszi a kárt, amit a felesége okozott. - Caroline a bögre fölött sokatmondó
pillantást vetett Charlotte-ra. - És valahogy az az érzésem, hogy most éppen Prentissszel rendezi a számlát.
Derek könnyen ráakadt Treyre. Charlotte egykori vőlegénye akkor érkezett vissza,
amikor a bútorszállító elvitte a sérült dohányzóasztalt. Derek a dolgozószoba ablakából látta, amint Trey a házat megkerülve a kertbe megy, ahol épp a sátrakat állították
fel a fogadáshoz.
A pázsit hátsó részén, az utolsó sátorban ácsorgott felesége csábítója. Amikor
Trey megpillantotta Dereket, először önkéntelenül  hátralépett,  majd összeszedte
magát.
- Jó reggelt! - mondta erőltetett vidámsággal. - Éppen meg akartam látogatni
Charlie-t. Hogy érzi magát?
- Erről akartam veled beszélni -jelentette ki Derek, és zsebre vágott kézzel közeledett Prentisshez.
- Jól van, ugye?
- Véraláfutások vannak rajta - felelte Derek, és megállt a másik férfi előtt.
-Én semmiről sem... -próbált tiltakozni az.
- Charlotte elmesélte, mi történt - szakította félbe Derek élesen, és kivette a kezét
a zsebéből. - Azért van tele kék folttal, mert meg kellett védenie magát, és te magaddal
rántottad, amikor elestél.
- ő lökött el engem.
Derek már ezért a mondatáért is a legszívesebben megütötte volna. Semmire sem
becsülte az olyan embereket, akik összekeverik az okot és az okozatot.
- Mert megcsókoltad, pedig ő az én  feleségem, és  te holnap elveszel egy másik nőt.
- Charlotte és én sok kellemes órát töltöttünk együtt. Közös múltunk van, s ebbe
te sohasem fogsz beletartozni. Ezt nem törölheted ki egyszerűen azzal, hogy...
Derek még közelebb lépett Treyhez,  de ellenállt a  kísértésnek, hogy galléron
ragadja.
- Most pedig figyelj ide! - mondta nem fenyegetően, de mindenre elszánva. Charlotte múltja nem érdekel, csak a jövője, ahhoz pedig én tartozom. Ha nem tartod
magad távol a vendégháztól, ha még egyszer lerohanod  Charlotte-ot, vagy megpróbálsz egyedül találkozni vele, szétverem a képedet, Prentiss! És azt ajánlom, ne tedd
kockára  a Kendrához fűződő kapcsolatodat, mert ez az egyetlen, ami biztosítja az
állásodat a Farnsworth-Morreaux cégnél. További jó szórakozást!
Azzal Derek sarkon fordult, és határozott léptekkel távozott.
- A férjem meggondolta magát, Henry - mondta Charlotte éppen a sofőrnek, amikor Derek befordult a garázs sarkánál. - Mégis megengedi, hogy vezessem a Porschét.
Kérem, adja ide a kulcsokat!
Henry zavarban volt, fontolgatta a dolgot.
- Nekem nem szólt erről, Mrs. Cabot. Miért nem megy inkább  a limuzinnal? Elviszem.
- El kell hoznom az üzletemből néhány fontos dolgot az esküvőhöz. És útközben
még rengeteg apróságot vásárolok. Nem szeretném olyan sokáig feltartani magát,
Henry. Azt pedig ugye nem akarja, hogy maga legyen a felelős, ha az esküvő  nem
lesz tökéletes?
Derek megsajnálta szegény embert. Amikor odalépett hozzájuk, Henryn látszott,
bUNOV
hogy úgy érzi magát, mint a halálraítélt, akinek az utolsó pillanatban megkegyelmeztek. Charlotte zavarba jött, de csak rövid időre, azután Derekhez fordult.
- Mit szólnál egy ebédhez  a Dominicks-ban? - kérdezte,  mert tudta, hogy ez
Derek egyik kedvenc étterme.
- Utána pedig elmegyek veled vásárolni - Derek  odanyújtotta Henrynek az aktatáskáját. - Kihozná a kocsit, Henry?
- Igen, uram.
Amikor a sofőr eltűnt a garázsban, Charlotte rosszallóan nézett Derekre.
- Hallgatóztál.
Derek összekulcsolta a mellén a karját, és igyekezett nem mutatni, milyen vágy
ébredt benne a lány láttára.
- Mondjuk inkább úgy, hogy módszereket tanulmányozok. A tiéd tényleg csodálatra méltó. Úgy hazudsz, hogy még csak el sem pirulsz, a szempillád sem rezdül.
Amikor a Porsche motorja felbúgott, Charlotte felállt. Odalépett Derek mellé, felmosolygott rá.
- Te tanítottál meg színészkedni.
Derek egyik karjával átölelte a lány derekát, és föléhajolt.
- De most már nem színészkedsz, ugye?
Charlotte lábujjhegyre ágaskodott, és megcsókolta a férfit.
- Nem - suttogta, míg Henry kihajtott a Porschéval a garázsból. - Én nem. És te?
Henry a külső visszapillantó tükröt törülgette a vezető oldalán, és úgy tett, mintha
nem figyelne rájuk. Derek megcsókolta Charlotte-ot, hogy emlékeztesse a reggel történtekre. És arra, mi vár még rájuk az este.
- Színészkedésnek érezted ezt?
- Nem. - Charlotte kacér pillantást vetett a férfira, majd ártatlanul elmosolyodott. - Már nem haragszol rám?
Derek megfordította, és a fenekét megpaskolva a  Porschéhoz irányította.
- Dehogynem. Ezért vezethetsz.
- Idegesít, ha mellettem ülsz.
- Tégy úgy, mintha nem jöttem volna ide, és Henry neked adta volna a kulcsokat!
Henry gondterhelten nézett Derekre, amikor az segített Charlotte-nak beszállni.
- Hajszálon múlt, hogy nem adtam oda, Mr. Cabot - ismerte be. - Talán jobb
lenne, ha saját kulcsot adna a feleségének, vagy Gable-éknél tartaná a Porschét - mutatott a szomszédos birtokra.
Derek vállon veregette a sofőrt, megkerülte  a nyitott sportkocsit, és beugrott az
ülésre anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtót.
- Minden rendben, Henry. Ma délután egyszer s mindenkorra tisztázzuk a kérdést.
Charlotte vagy ócskavasat csinál a kocsiból, vagy bebizonyítja, hogy tud vele bánni.
Henry kétkedve fogadta a hírt.
-  Megkérem Plowrightot, hogy tartson készenlétben egy brandyt minden eshetőségre.
9. FEJEZET
Charlotte hamar hozzászokott Derek fürge Porschéjához. Gyorsabban hajtott, mint
a férfi, ügyesen váltott sávot, és tövig nyomta a gázt, amikor veszélyesen közel jött
hozzájuk egy teherautó.
- Ne felejtsd el - mondta Derek nyugalmat erőltetve magára -, hogy ez nem motorkerékpár! És valahol Beverly Hillsben van egy rendőr, aki még Zsazsától sem ijed
meg.
Charlotte nevetve paskolta meg a férfi térdét.
- Nyugalom, férjuram! Mindenre ügyelek.
Derek igyekezett elterelni a figyelmét a kocsiról, amelyet első nagy jutalékából
vett, és amely az ő számára a kemény munka és a siker jelképe volt. Inkább Charlotte
arcát, és a lobogó szőke haját nézegette.
- Csak nem szeretett bele a régimódi kislány a sebességbe? - kérdezte mosolyogva.
- De igen, azt hiszem. Csodálatos, hogy ilyen gyorsan haladunk, és mégis tökéletesen ura vagyok a kocsinak.
- Éppen ez az életben a lényeg. Gyorsan előrejutni úgy, hogy mindig ura maradunk a helyzetnek.
-Én másképp  látom - mondta a lány. - Azt hiszem, csak akkor élvezhetjük az
életet,  ha szánunk rá időt. Máskülönben elsiklunk a szép dolgok felett... Ott  a leágazás.
Derek felnézett.
- Van ott elöl egy furgon, amely Ferrarinak képzeli magát. Ne kezdj ki vele!
Charlotte kárörvendően nevetett.
- Ahhoz képest, hogy a jelszavad: élj gyorsan, és halj meg fiatalon, elég ijedős
vagy.
- Félreértettél.  - Derek a műszerfalba kapaszkodott, amikor Charlotte pontosan
azt tette, amitől óva intette. A furgon vezetőjének csókot intve elszáguldott mellette
az autópálya kijárata irányába. - Az, hogy gyorsan élni, rendben van, de szeretném
megérni az öregkort... Charlie... a fenébe!
Mögöttük fékcsikorgás hallatszott. Derek hátranézve megállapította, hogy  csak
egy hajszál választotta el őket a bajtól. Meglepetésére a férfi mögöttük csak a  fejét
csóválta, és viszonozta Charlotte csókját.
- Látod? Ha kedves vagy az emberekhez, akkor ők is kedvesek hozzád - oktatta
huncut mosollyal a lány. - Együnk valamit bevásárlás előtt? Elég sápadtnak látszol.
Charlotte Mrs. Harmond íróasztalának  szélén ücsörgött, míg Derek elrakta a
Calebbel és Edwarddal átdolgozott szerződéstervezeteket.
Mrs. Harmond, Derek titkárnője magas, karcsú, szemüveges nő volt.
- Szóval maguk ketten végre elviselik egymást? - kérdezte.
- Hogyhogy?
- Talán nem?! - sóhajtott fel a titkárnő. - Szerintem egész jól ki kell jönnie egymással két embernek ahhoz, hogy házaspárnak adja ki magát, és együtt lakjon egy
picike vendégházban.
- Honnét tud erről? - kérdezte Charlotte rémülten.
- Ginny a könyvelésről néhány napja együtt ebédelt a maga anyjával.
Charlotte nyögve kapta a szeme elé a kezét.
- Jaj istenem! Titokban akartuk tartani. Csak azért csináltuk, mert...
- Tudom, tudom - vágott közbe Mrs. Harmond. - Elizabeth és Bitsy Taté miatt.
Charlotte a titkárnőhöz hajolt.
- Egy szót se erről senkinek, világos?
Mrs. Harmond sugárzott.
- Túl késő. A rádiótól felhívtak. Beszámolnak róla az esti hírekben.
Charlotte azt  hitte, rosszul hall. Pontosan ettől a zárófejezettől rettegett... hogy
nyilvánosan leleplezik álházasságát.
A titkárnő felnevetett.
- Csak tréfáltam. Mi van hát magával és a főnökkel?
- Vásárolni megyünk - felelte Charlotte. - Ez minden.
- Gyűrűt? Babaholmit? Hallottam, hogy együtt repülnek Párizsba.
- Nagyon sok mindent hall -jegyezte meg Derek a háta mögött.
- Csodálkozik rajta? Hisz még a NASA-nak is adunk el távközlési felszereléseket.
Derek megjátszott szigorral ráncolta a homlokát.
- Ha elszólj a magát, már indulhat is a repülőtérre, menettérti jegy nélkül. - Azután
elmosolyodott. - Mennünk kell. Viszontlátásra jövő héten, Mrs. Harmond!
- Nem Párizsban lesz a jövő héten? - kérdezte a titkárnő.
Derek rosszalló pillantást vetett rá a válla fölött.
- Tulajdonképpen nem is rossz ötlet - mondta Derek, amikor Charlotte kinyitotta az üzlete ajtaját. Mivel nem volt eladónője, a boltot zárva tartotta, míg ő Farnsworthéknél vendégeskedett.
- Nem megyek Párizsba -jelentette ki a lány. - Ez az utolsó szavam.
- Konok vagy. Egyszer már lemondtál a mézeshetünkről, hogy Kendrának segíts.
Most még erről is le akarsz mondani?
Charlotte becsukta az ajtót, és gondterhelten nézte a férfit.
- Azt hiszem, túl komolyan veszed a szerepedet, Derek.
- Talán téged veszlek túl komolyan, Charlie.
A lány belekarolt Derekbe, és elindult a rózsaszín szőnyegen.
-  Erre - mondta, az igényesen kiképzett lépcsőre mutatva, amely kecsesen ívelt
föl egy galériára.
A lépcsőtől jobbra egy viktoriánus stílusban berendezett nagy szoba látszott, közepén elegáns pamlag, az ablakokon légies csipke- és nehéz bársonyfüggönyök. A
helyiség túlsó végében ezekhez nem illő, de praktikus háromrészes tükör állt. A lépcsőtől balra is volt egy ugyanilyen szoba. Mögötte széles kétszárnyú ajtó nyílt.
-  Mi van ott benn? - kérdezte a férfi.
-  A raktáram - felelte Charlotte -, telis-tele klasszikus menyasszonyi ruhákkal,
nyoszolyólányruhákkal és esküvői férfiöltönyökkel. A vevőimet leültetem valamelyik szobában, és azután bemutatom a választékomat.
Derek elismerően bólintott.
-  Nem is tudtam, hogy van igény ilyesmire.
-  Sok menyasszonynak az a legfontosabb, hogy lefőzze a barátnőjét, és  párját
ritkító esküvője legyen. Mások viszont tényleg olyan ruhát, olyan stílust keresnek,
amely kifejezi romantikus hangulatukat. És manapság, amikor a hatalom és a gyorsaság a fontos... - Charlotte rámosolygott Derekre, és fölvezette a lépcsőn. - Egyszerűbb kölcsönvenni a romantikát.
A férfi félúton megállt, és ránézett a lányra.
-  Hiányzik neked a romantika? - kérdezte.
Charlotte elgondolkodott.
-  Igen - válaszolta végül.
Derek meglepetten vonta fel a szemöldökét.
-  Azután, ami tegnap este és ma reggel történt?
Charlotte szelíden elmosolyodott, azon tűnődve, hogy vajon egy olyan férfi, mint
Derek, képes-e felfogni a különbséget.
-  Az szenvedély volt. Erős és mindent elsöprő szenvedély. A romantika az más.
-  Nincs  talán a szenvedélyben mindig romantika is? - ellenkezett a férfi kissé
zavartan.
-  Persze hogy van, de önmagában is létezhet romantika, és az a legtisztább formája. Ilyenkor édes, gyengéd varázslat. - Charlotte egy sóhajjal nyugtázta a férfi
hitetlen pillantását, majd nyaka köré fonta a karját, és hozzásimult. - Emlékszel a ma
reggelre?
-  Nem - válaszolta Derek. - Miért kellene? Mindig bolondulok érted.
-  Én is érted. - Charlotte két keze közé fogta a férfi arcát, és lehúzta magához. Megcsókollak - jelentette be. Szájuk olyan közel  volt egymáshoz, hogy összeért,
miközben kimondta e szavakat. - Hadd lássuk, felidéz-e benned ez a csók valamit
abból, amit ma reggel éreztél. Sőt talán többet is...
És akkor megcsókolta a férfit - egészen finoman, nem nagyon hosszan, nem túl
szenvedélyesen. Keze gyengéd odaadással fogta Derek arcát, ajka meleg volt, száraz,
és ezernyi ki nem mondott dolgot mesélt, amit a férfi nem érzékelt akkor, amikor vele
hált. Charlotte teste a férfiéhoz simult, könnyedén, mint virág a szélben, Derek mégis
érezte minden domborulatát, éppúgy, mintha kacéran dörgölőzne hozzá.
A férfi nem merte megérinteni Charlotte-ot, félt, hogy nincs meg benne ugyanez
a szemérmes gyengédség. Legbelül érezte, amint ellazul, érezte, amint lassul életének
hajszolt irama, és a jelen kezd felülkerekedni a jövőn. Meglepte, hogy mindez milyen
erővel történt, és biztos volt benne, hogy ezt a csókot soha életében nem felejti el.
Gyorsan és kicsit nyugtalanul bontakozott ki a lány öleléséből. Charlotte észrevette
szemében az aggodalmat, és ettől balsejtelem fogta el, mint mikor az ember érzi a
vihar közeledtét, anélkül hogy meg tudná mondani, miként lehetséges ez.
-  Gyere hát! - húzta maga után a férfit.
A lépcső végén Derek megállt, és elbűvölten nézte a hagyományos esküvők tartozékainak színpompás gyűjteményét. A szoba egyik sarkában papírokkal, szövetmintákkal, szalagokkal és szárazvirágokkal teleszórt íróasztal állt. Cipők, kesztyűk,
harisnyakötők,  kalapok, díszek, énekeskönyvek hevertek szanaszét asztalokon és a
dobozokban.
Derek végigsétált a szobán, és megállt az egyik fogasnál, amelyen a vőlegénynek,
az örömapának és a tanúknak való frakkok lógtak. Fölöttük egy polcon hozzájuk illő
cilinderek hevertek. Derek borzasztóan merevnek és régimódinak tartotta ugyan az
ilyesmit, de még benne munkált Charlotte kiselőadása a romantikáról, így önkéntelenül a fejére tett egy cilindert. Mellette a polcon ezüstmarkolatú sétabotot talált. Kezébe
vette, azután elindult tükröt keresni.
Talált is egyet ovális aranykeretben, belenézett, és megállapította, hogy nevetségesen néz ki. Félrecsapta  a cilindert, így meg igazi piperkőcnek látszott.
A háta mögött Charlotte el volt ragadtatva. A régi cilinder viktoriánus személyiséggé változtatta a modern férfit. Sugárzott róla  ama kor életművészeinek hanyag
bája, de a cilinder alatt, a szemében Charlotte a Derek számára oly fontos vakmerő
rámenősséget látta. A lány ellenállhatatlannak találta ezt a kettősséget.
Derek le  akarta venni a cilindert, ám Charlotte megfogta a kezét, megölelte, és a
vállára hajtotta az állát. A férfi látta sóvárgó, ábrándos pillantását, és ugyanazt a nyugtalanságot érezte, mint a lépcsőn. De nem utasíthatott el egy nőt, aki úgy nézte, mintha
egész életében csak őrá várt volna.
-  Parancsol, hölgyem? - kérdezte előkelősködő hangsúllyal.
-  A kalapja, uram - felelte a lány nevetve. - Nagyon jó megjelenésű benne.
Derek a hóna alá szorította a sétapálcát.
-  Természetesen. Nekünk, lordoknak mindig  kifogástalan a külsőnk. Épp most
nyertem egy egész vagyont. A... hogy is hívják azt a klubot? Ó igen, a Blacks-ben.
-  A Whites-ra gondolsz? - kuncogott Charlotte.
-  Mindegy. - Derek megfordult, és szabad karjával átölelte a lányt. - Kártyán
elnyertem Párizst a franciáktól, ma este adják át a Maximban. Nincs kedve elkísérni?
Charlotte a fejét fogta, és színpadiasan imbolygott, mintha az ájulás környékezné.
-  A Maximba? Nincs mit felvennem.
-  Kölcsönadom a cilinderemet.
Charlotte nevetett, és Derek lehajolt, hogy megcsókolja a nyakát. Azután felemelte, és a szoba közepén álló pamlaghoz vitte. Levetkőztették egymást, majd Charlotte
belekapaszkodott a férfiba, s az óvatosan lefektette őt a régimódi bútordarabra. Ettől
kezdve minden nagyon gyorsan ment. Szenvedélyük rövid és heves, valósággal kirobbanó volt, és egészen más, mint az őket körülvevő romantikus légkör.
Amikor kimerülten és boldogan feküdtek egymás mellett, és Charlotte tekintete
gyengéden elidőzött Derek arcán, az újra érezte... azt a belső nyugalmat és megbékélést, amely Charlotte-on kívül mindent elfeledtetett vele. Csak ők ketten léteztek,
és valahányszor a lány szemébe nézett, mindig saját arcát pillantotta meg benne. S
bár felismerte magát, valahogy az volt az érzése, hogy megváltozott.
Charlotte észrevette ezt rajta, és újból jelentkezett nyugtalanító előérzete.  Sietve
felkelt, és ruhái után nyúlt. Derek megpróbálta karjánál fogva visszatartani, de a lány
kitért.
- Vissza kell mennünk - mondta halkan. - Még egy csomó elintéznivalóm van.
Amikor Derek és Charlotte a Farnsworth-birtok kapujához ért, rögtön látta, hogy
valami baj van. A kapu tárva-nyitva állt, és a limuzin, Caleb Cadillacje és Morreauxék Mercedesé a kocsibejárón várakozott.
Az autók mellett a két család. Egymás szavába vágva beszéltek, Sarah, Denise és
Pauline sírt. Amikor a Porsche megállt, mindannyian odafordultak.
- Mi történt? -kérdezte Derek, és kinyitotta kocsija ajtaját.
Caleb visszacsukta.
- Kendra eltűnt  - mondta. - El kell menned a Newport Beach-i házunkba. Mi
többiek szétválunk, és a hegyi kunyhóban, a teniszklubban és Santa Barbarában lakó
barátnőjénél, Jackie-nél keressük.
Charlotte Caroline-ra nézett, aki vigasztalóan átölelte Elizabethet.
- 0, egek! -szaladt ki a száján. -Tudtam! Félreértette, ami köztem és Trey között
történt.
- Dehogy - hajolt le Edward a lányához. - Sarah elmondta, hogy Trey azt javasolta
Kendrának, halasszák el az esküvőt, mert még egyszer át akar gondolni  mindent.
Sarah látta, amint Kendra tíz óra körül elhajt a Corvette-tel. Azt gondolta, hogy egyedül akar lenni.
- Talán tényleg ezt szeretné - vetette közbe Derek.
- Magával vitt egy bőröndöt meg néhány holmit.
Caleb átnyújtotta Dereknek a kulcsokat.
- Hívj fel, ha odaértél! Sarah és Denise tartja itt a frontot. Ha nem találjátok meg
Kendrát, nyugodtan  maradjatok ott éjszakára. Nem akarom, hogy holtfáradtan száguldozzatok az autópályán.
Derek az órájára nézett.
- Jelentkezem, mihelyt megérkeztünk. Legkésőbb másfél óra múlva.
- Vezess óvatosan! - intette Edward.
- Voltaképpen nekem kellene Newportba mennem - mondta Trey. - Kendra biztosan ott van. - Sápadtnak és kétségbeesettnek látszott, és Charlotte kíváncsi volt,
vajon Trey akkor is így nézett-e ki, amikor ő egyedül állt az oltár előtt.
Caleb ellenséges tekintettel fordult Trey felé.
- Te itt maradsz!  Téged aztán biztosan nem akar látni.
- De én...
- Nyugalom, Prentiss - szakította félbe Edward halkan. -Jobb lesz így.
Trey sarkon fordult, és berohant a házba.
Derek megfordult az autóval, és végigszáguldott a kocsibejárón.
- Sejtettem, hogy ez lesz a vége - mondta Charlotte. - Beszélnem kellett volna
Kendrával.
Derek megállt, amikor kiértek, és megpaskolta a lány térdét.
- Te nem tehetsz róla.
- Kendra biztosan engem okol.
Derek rátért az útra, és gázt adott.
- Trey azt javasolta neki, hogy halasszák el az esküvőt. A te esküvődön egyszerűen meg sem jelent. Hogy hibáztathatna Kendra téged?
- Azt fogja hinni, rábírtam Treyt, hogy megint nekem udvaroljon.
- Mondott  neked Trey olyasmit, hogy szeretne visszakapni?
Amikor Charlotte bólintott, Derek a fejét csóválta. A lány dühösen fordult felé.
- Elképzelhetetlennek tartod, hogy egy férfi vissza akarjon engem kapni?
- Én el sem engedtelek volna - felelte Derek mosolyogva, miközben rákanyarodott az autópálya feljárójára. -Tudod, Prentiss afféle csődtömeg, minden tekintetben.
Apád csak azért tűri meg a cégnél, mert úgy volt, hogy Caleb veje lesz. Azt pedig,
hogy egy évvel ezelőtt nem rúgták ki, csak neked köszönheti. Te kérted meg apádat,
hogy ne tegye.
- Úgy gondoltam, a bosszúvágy semmi jóra nem vezet. Most Londonba küldik,
ugye?
- Ott nem sok bajt csinálhat, mi pedig megszabadulunk tőle.
- Azt mondta, Kendra szebb nálam, de mégsem olyan, mint én.
Derek ránézett Charlotte-ra, tekintete végigsiklott a lány arcán, aztán felnevetett.
- Az a fickó tényleg reménytelen eset!
10.  FEJEZET
Már  alkonyodott, amikor Farnsworthék  tengerparti  háza felbukkant Derek
Porschéja előtt. Derek végignézett a pálmafákkal szegélyezett kocsibejárón. Kendra
Corvette-je nem volt sehol.
-  Talán a garázsban van az autó - szólalt meg Derek.
A hátsó ajtón át belépett a házba, és a konyhán keresztül a garázsba sietett. Az tele
volt gondosan felcímkézett és egymásra rakott dobozokkal. Az egyik sarokban egy
kerékpár állt, a falhoz támasztva pedig egy szörfdeszka. A Corvette azonban ott sem
volt.
-  Talán megállt útközben pihenni - vélte a férfi.
-  Az út csak másfél óra - sóhajtott Charlotte. Bűntudat  és félelem töltötte el
Kendra miatt. Tisztában volt vele, milyen érzés az, ha röviddel az esküvő előtt tudja
meg valaki, hogy nem szeretik. Hogy a kapcsolat, amit csodálatosnak érzett, visszariasztja a másikat. Hirtelen eszébe jutott Derek tekintete először az üzlet lépcsőjén,
majd a pamlagon. Valahogy mintha megijedt volna az ő gyengédségétől. Charlottenak egyszerre elege lett az olyan férfiakból, akik félnek a szerelemtől.
Kiment a konyhába, kávét keresett. Bár gyakran látogatta meg Farnsworthéket Bel
Airben, a tengerparti házukban még sohasem járt.
-  Mit keresel? - kérdezte Derek a garázs ajtajából.
-  Kávét - felelte a lány kurtán.
A férfi  egy magas sarokszekrényhez  lépett, kinyitotta, és előszedte a kávét.
Charlotte nem lepődött meg azon, hogy Derek ennyire kiismeri magát a házban. Caleb
gyakran meghívta ide a menedzsereit munkahétvégére vagy válságülésekre.
-  Miért nem teát iszunk? - tudakolta  Derek, noha  sejtette a választ. Charlotte
hangulatához a kávé illett.  Ideges volt, dühös, ingerlékeny, a férfi látta ezt a szemöldöke közötti kis ráncokból.
- Ébren kell maradnunk - felelte Charlotte.
Derek a lány felé nyújtotta a kávét. Amikor az el akarta venni, visszahúzta a kezét.
- Mi van veled? - kérdezte a férfi.
- Hogy érted? - Charlotte újból a kávé után nyúlt, de Derek úgy tartotta, hogy ne
érje el.
- A hirtelen hangulatváltozásodra gondolok. Mi történt?
- Aggódom Kendra miatt - válaszolta a lány ingerülten. - Te talán  nem?
- Dehogynem. De jobban aggódnék, ha holnap hozzámenne Treyhez, anélkül
hogy igazán ismerné. Szerintem Kendra itt van valahol. Talán bement a faluba vacsorázni. - Megdörzsölte a homlokát. - Csak nem azzal függ össze a rosszkedved, hogy
egyszerre engem okolsz mindenért?
Charlotte nem tiltakozott.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha ezt a beszélgetést későbbre halasztanánk.
Charlotte elkészítette a kávét, és kitöltötte. Aztán kiültek a nagy erkélyre, és belebámultak a sötétségbe, nézték a fekete óceánt. A távolban egy hajó fényei látszottak.
- Mik a szándékaid velem kapcsolatban? - törte meg a csendet a lány.
Derek meglepetten nézett rá.
- Kivel beszélek itt, veled vagy az apáddal?
- Apámnak soha nem jutna eszébe, hogy ilyesmit megkérdezzen tőled. Én pedig
vigyázok magamra. Egyszer már megégettem magam, tudod.
Derek hamar rájött: nem tetszik neki így a lány. Ez a halk, zárkózott személy nem
Charlotte. Hiányolta a romantikus nőt, aki mindig kicsit elveszettnek tűnt, mintha más
korba, más helyre tartozna.
- Nem szeretem, ha összekevernek Trey Prentiss-szel -jelentette ki. - Azt hittem,
elmagyaráztam neked, hogy én egészen más vagyok.
- Más vagy - hagyta helyben Charlotte, és ivott egy korty kávét.  Végigmérte
tekintetével a férfit. - Legalábbis másnak látszol. De van, ami közös bennetek, nem?
- Időnként egy-egy vállalati kocsi.
Charlotte nem vett tudomást Derek száraz humoráról.
- Amikor az üzletem lépcsőjén megcsókoltalak - mondta halkan, és közben kinézett az ablakon -, félni kezdtél.
- Charlie...
- Ugyan, hagyd, Derek! - Charlotte a férfi felé fordult, tekintete komoly volt és
szomorú. - Felismerem a félelmet. Trey is félt tőlem, egy évvel ezelőtt.
Derek letette a csészéjét az ablakpárkányra. Nem akart hazudni, de megmagyarázni
sem tudta volna, amit maga sem ért.
- Aki azt állítja, hogy nem fél egy olyan kapcsolattól, amely felborítja az életét,
az hazudik - ismerte be. - De én nem tőled félek, hanem a szerelemtől, legalábbis azt
hiszem. Attól, hogy nem tudok annyira romantikus lenni, mint szeretnéd.
- És mit érzel akkor, ha ágyba bújunk? - kérdezte mintegy mellékesen. - Ott
mindenesetre nem mutatsz félelmet. Mi vagyok akkor a számodra? Bizonyára nem
olyasvalaki, aki összezavar téged és felborítja az  életedet. Csak egy kis szórakozás,
játék, kikapcsolódás a nagyszerű ifjú  menedzser számára.
Dereket elöntötte a méreg.
- Játékszernek érezted magad akár egyetlenegyszer is a karomban?
Találkozott a tekintetük. Charlotte letette a csészéjét, és összefonta a karját.
- Nem. De tehetséges színész vagy. Mindig pontosan tudod, hogy mit kell tenned
vagy mondanod. Talán én  magam vagyok a  hibás.  Talán egyszerűen túl komolyan
vettem a szerepemet.
- Miben vagy hibás? - kérdezte Derek lehangoltan. - Emlékeim szerint semmi
sem változott azóta, hogy ma délután együtt háltunk. És akkor egyáltalán nem úgy
viselkedtél, mintha úgy éreznéd, hogy nem szeretlek.
- Újra megláttam a szemedben azt a kifejezést. Azt, amit a lépcsőn is láttam.
- Te jó ég! - Derek elvesztette a türelmét, felugrott. - Azt hiszem, megfeledkeztél
egy lényeges dologról. Ha mindenképpen egy kalap alá akarsz venni Prcntiss-szel,
vedd légy szíves tudomásul, hogy én még itt vagyok!
Azt várta, hogy Charlotte ettől majd észhez tér. De amikor a lány nem válaszolt,
eltűnődött, hogy vajon egy nyelvet beszélnek-e.
- És mi történik holnap, az esküvő után? Feltéve, hogy lesz esküvő.
- Ezt hogy érted? - kérdezte a férfi.
- Egyetlen szóval sem említetted, hogy folytami akarod a kapcsolatunkat. Azt
hiszem, jobban félsz, mint gondolnád.
Derek dühösen fel-alá járkált a szobában. Kisvártatva a lány elé állt.
- Látod, ezért vagy teljesen alkalmatlan az üzleti életre. Sőt talán magára az életre
is. Összetéveszted a tényeket, és egészen hamis következtetéseket vonsz le belőlük.
Charlotte bátran állta a  férfi tekintetét.
- Egyszóval meg akartad kérni a kezemet?
- Nem, nem akartam -javította ki a férfi kíméletlenül. - Mert ha az ember megpróbál szerződésbe foglalni olyan ködös valamit, mint az érzelmek, akkor abból pontosan az sül ki, amit Treyjel átéltél, és amit ő és Kendra most csinál végig!
- Valóban? Furcsa, hogy a dolog több ezer éve működik.
- Nem igaz. A házassági szerződés viszonylag új találmány. És mit nevezel működésnek? Az ötvenszázalékos válási arányt?
- A házasság gyönyörű lehet, ha hisznek benne - felelte Charlotte és fölállt.
- Az volt a múlt  században, amikor az emberek még nem kérdőjelezték meg a
hagyományokat. És te ezért a korszakért rajongsz... - Derek ujjával Charlie-ra mutatott. - Mert minden olyan egyszerű és előre elrendelt volt. A mai társadalomban az
embereknek több lehetőségük van. És annak semmi értelme, hogy a szerelmet szerződésben rögzítsék. A szerelemre nem fizet a bank.
- Nem fizet a bank? - kiáltotta Charlotte, és nem  akarta elhinni, hogy a férfi
tényleg ezt a kifejezést használta. - Nem fizet a bank - ismételte meg megvetően,
hogy meggyőződjön  róla, jól hallotta-e. - Istenem, hogy gondolkozhat valaki így?
Amit nem lehet bankba tenni, amiért nem lehet kamatokat felvenni, az már értéktelen,
ugye? Hát most mondok neked valamit. - Dacosan fölnézett a férfira. - Méghozzá
egy alapvető igazságot, amire úgy látszik, még nem jöttél rá. Vannak az életben olyan
értékes dolgok, amikért magunkból kell adnunk valamit. Ezeken a dolgokon nem lehet
nyerni, mert ha olyan szerencsés vagy, hogy  birtokolhatod őket, akkor adnod is kell
ugyanannyit, mint amennyit kapsz. Es még valami... - Charlotte lehalkította a hangját, és Derek valósággal csüngött az ajkán. Elragadó volt a lány ilyen izgatottan. - A
múlt századbeli férfiak és nők éppúgy  tisztában voltak a lehetőségeikkel, mint a
maiak. De nem voltak gyávák.
Charlotte elviharzott, s a férfi egyedül maradt a sötét nappaliban.
- Nincs sem a kunyhóban, sem a klubban  - közölte Sarah, amikor Derek felhívta
Farnsworthék házát. - Santa Barbarából még nem kaptunk hírt. Ez az utolsó reményünk, Newportban sincs.
- Azt reméljük, hogy csak elment vacsorázni, és nemsokára visszajön - hadarta
a férfi, bár maga sem igazán hitte, amit mondott. Ha Kendrának van esze, ebben a
pillanatban már egy Boeing-747-esen ül, hogy minél távolabb kerüljön Prentisstől és
az anyjától.
- Telefonálunk, ha hallunk valamit - ígérte Sarah.
- Megtalálták Kendrát? - hangzott fel a háta mögött Charlotte hangja. Derek nem
hallotta lejönni, és  meglepetten fordult feléje.
- Nem - felelte, és letette a kagylót. - De Santa Barbarából még nincs hírük.
Charlotte lábujjhegyre ágaskodott, hogy belásson a melyhűtő rekeszbe. Mezítláb
volt, és az arca úgy nézett ki, mintha aludt... vagy sírt volna.
- Betettem a sütőbe két mélyhűtött húspogácsát - mondta Derek. Charlotte becsukta a hűtőszekrényt, és a sütő órájára pillantott. Még tizenkét perc, mire elkészül.
- Mindkettőt magadnak? -  kérdezte, és kinyitotta az egyik  szekrény ajtaját. - Vagy megkapom az egyiket? Láttam valahol egy doboz spárgát.
- Mind a kettőt megkapod. - Derek benyúlt a tűzhely fölötti faliszekrénybe. - Te
vagy az, akinek minden kell. Tessék! - nyújtotta oda a spárgát.
- Egyáltalán nem kell minden. Csak nincs kedvem holmi elnyújtott viszonyhoz.
De ne veszekedjünk. Meghagyom neked az egyik húspogácsát és a spárga felét.
- Köszönöm.
- Szóra sem érdemes.
- Charlie, ez őrület! - Derek megfordította, és átölelte a lányt. - Gondot látsz ott
is, ahol nincs. Volt néhány csodálatos napunk. Életünk további része ugyanilyen csodaszép lehetne.
Charlotte óvatosan, de határozottan eltolta a férfi karját.
- Nem, ha a veled kapcsolatos érzelmeimre azt mondod, hogy nem fizet értük
a bank.
- Talán nem benned kételkedem, hanem magamban.
Ez megrendítette Charlotte-ot.
- Az még rosszabb - mondta leverten.
- Félreértettél.  - Derek úgy érezte, mintha maga alatt vágná a fát. - Azt akartam
ezzel mondani, hogy mindig igen gyorsan cselekszem, s hogy átgondolni sincs igazán
időm, mit is teszek. Őszintén és tiszta szívből szeretlek, de nem tudom elképzelni,
hogy aláírjak egy szerződést, amelyben az érzelmeimről van szó. Elég időt töltöttem
az üzleti életben ahhoz, hogy tudjam: a legjobb egyezség is meghiúsulhat.
- Akkor azt kell tenned, amit jónak látsz. És én is azt teszem - mondta halkan a