Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 Anne Weale A milliomosfeleség

2011.01.31

---------------------------------------------------------------------------------
Shelley felöltözött,  s átment a többiekhez. Egyedül hagyta Frant, aki még az
arca kifestésével foglalatoskodott.
A fehér gyöngysor is pompásan illett volna a fehér ruhához, de Reid smaragdjaival  egyenesen  tökéletes volt az összkép. Fran tudta, hogy még sosem volt
ilyen szép, mint ezen a napon. Amikor csatlakozott a családjához, az anyja könynyekben tört ki.
- Az ég szerelmére, Daphne... - mérgelődött a nagyi, de az ő szemében is
könnyek csillogtak, ahogy kisebbik unokáját szemügyre vette, aki  egy ilyen
nagyszerű férfihoz megy feleségül.
Nem sokkal később már egy nagy  limuzinban ültek, amely az anyakönyvvezetőhöz vitte őket. Szürke öltönyben, fehér ingben, barackszínü nyakkendővel
és a gomblyukában egy barackszínü rózsával már ott várt rájuk a vőlegény. A
családjának nyoma sem volt.
Amíg a sofőr az ajtót tartotta, Reid segített a hölgyeknek kiszállni az autóból,
és kézcsókkal köszöntötte őket. Amikor utolsónak Fran is kiszállt, Reid egy csodálatos ibolyacsokrot húzott elő a háta mögül.
- Jó reggelt, Francesca! - A hűvös üdvözlést ellensúlyozta az elismerő pillantás, amellyel a lányt szemlélte.
Fran mélyen beszívta a virágok illatát, amely egy régmúlt korszakra emlékeztette. Észrevette, hogy a kis csokrot egy ezüstcsat fogja össze, amely a viktoriánus korból vagy VII. Edward idejéből származhat.
- Csodálatos! Köszönöm! És nagyon köszönöm ezt is. - Fran megérintette a
gyöngyöket. - Nekem is van számodra egy  ajándékom, de csak később adom
oda.
A három másik vendég az anyakönyvi hivatalban várakozott. Reid bemutatta
őket egymásnak, és elkezdődött az esküvői szertartás.
Fran mindig arra gondolt, hogy egyszer majd abban a kis falusi templomban
köt frigyet, amelyben Shelley és John is örök hűséget fogadott egymásnak. A
polgári esküvő épphogy elkezdődött, már véget is ért. Visszamentek a szállodába, Reid és Fran az egyik autóban, a család többi tagja egy másikban.
- Gyönyörű a ruhád - dicsérte Reid újdonsült nejét.
- Úgy látszik, igen fejlett a szimatod. - A férfi kérdő pillantására Fran kigombolta a kabátkáját, és megmutatta  a bársonyövet, amelynek a színe tökéletesen
megegyezett az ibolyáéval. - Te magad választottad?
- Hát persze. Csak nem gondolod, hogy ilyesmit a  titkárnőmre bízok?!
- Nem, de megeshetett volna, hogy Mrs. Heatherleytől kérsz tanácsot.
Reid megrázta a  fejét.
- A csat azok közé az apró ezüsttárgyak közé tartozik, amelyeket az anyám
összegyűjtött. Az ibolya pedig éppen illik a hajad színéhez.
Az ebédhez egy különtermet foglaltak le, amelynek közepén nagy kerek asztal állt, fehér virágokkal és zöld ágakkal díszítve. Fran, még mindig feszülten,
gyorsan felhajtotta az  első pohár pezsgőt.
Pompás ebédet szolgáltak fel, de Fran képtelen volt lazítani. Lady Kennard a
balján ült, és egyfolytában beszélt, ugyanezt csinálta az ő nagyanyja Reid jobb
oldalán. Míg Fran anyja és Mrs. Heatherley kertészeti kérdésekben mélyült el,
Shelley és Mrs. Onslow a kisbabákról társalgott. Fran örült, hogy mindenki jól
érzi magát, mégis azt kívánta, bárcsak vége lenne már az ebédnek. Idegességében többet ivott a kelleténél, míg Reid halkan meg nem jegyezte:
- Jobb lenne, ha kevesebbet innál, és többet ennél.
Habár a férfi a megjegyzést tréfásnak szánta, és senki más nem hallotta, Fran
elszégyellte magát. Amikor kihozták a desszertet - nektarint valamilyen  alkoholos mártásban -, maga is rájött, hogy a figyelmeztetés jogos volt. Nagyon, kell
majd figyelnie, amikor feláll az asztaltól.
Semmilyen pohárköszöntő nem hangzott még el, amikor Mrs. Heatherley hirtelen felállt:
- Szeretnék szólni néhány szót. Sok a válás mostanában, az ismerőseink körében is, másoknál is. Azt hiszem, kevés az igazán jó házasság, de létezik ilyen,
és szerintem mindig is köttetnek majd jó és boldog házasságok. Remélem, Reid
és Francesca évek múlva úgy fog emlékezni a mai napra, mint egy erős és boldog kapcsolat kezdetére. Sok boldogságot kívánok! - Ezzel felemelte poharát, és
a fiatal párra mosolygott. - Reidre és Francescára, a közös jövőjükre.
A többiek is mind felemelték poharukat, s miután Mrs.  Heatherley visszaült,
Reid állt fel.
- Köszönöm, nagymama... Köszönöm nektek - fordult a többiekhez. - Azt
hiszem, itt az ideje, hogy a feleségem átöltözzön... - Rövid szünetet tartva
Franra mosolygott. - Ezért rövidre fogom. Bár a szólás azt tartja, lassan járj, tovább érsz, én rábeszéltem Francescát, hogy gyorsan jöjjön hozzám feleségül. De
gondom lesz rá, hogy ezt a döntését soha meg ne bánja.
- Helyes, fiatalember! - Mrs. Webb tapssal nyilvánította ki tetszését, és a többiek is csatlakoztak hozzá.
Reid nevetve folytatta:
-  Maradjatok csak tovább, beszélgessetek, és igyatok még egy teát! De nekünk egy óra múlva indul a gépünk a repülőtérről - fordult a feleségéhez -, ezért
jobb, ha készülsz, drágám.
Shelley felkísérte Frant, hogy becsomagolják  az esküvői ruhát, amelyet Lady
Kennard visz majd haza.
- Reid igen nagyvonalú, hazavitet valamennyiünket -jegyezte meg Shelley,
miközben Fran átöltözött. - Franny, mostantól fényűző életed lesz. Még annál is
jobban megy majd a sorod, mint amikor apa gondoskodott rólunk. Ő néha elég
fukar volt. A barátnőire alighanem többet költött, mint anyára. El sem tudom
képzelni, hogy anya még egyszer férjhez menjen. Sajnálom. Végül is még csak
negyvenhat éves. Ha az  ő helyében vagyok, és tudom, hogy a férjem hűtlen hozzám, biztos, hogy szeretőt tartok. De anya ezt méltatlannak érezte volna.
Fran egyáltalán nem volt abban a hangulatban, hogy az anyja szerelmi életén
elmélkedjen. Ebben a pillanatban még irigyelte is. Az anyja ma este lefekszik, és
biztosan olvas még egy órát az egyik kedvenc  kertészeti könyvéből. 0 ezzel
szemben egy férfival fog hálni. Egy vonzó férfival, aki nem okvetlenül jó szerető is...
Egy kosztümöt vett fel, amely borvörös szoknyából és blézerből állt, hozzá
orgonaszínü blúzt. Imádta a feltűnő színeket.
Miután mindenkitől elbúcsúztak, Fran és Reid az autóba szállt, amely a szálloda előtt várta őket.
- Örülsz, hogy vége? Vagy élvezted a mai napot? - kérdezte a férfi.
- Is-is. - Fran még mindig kicsit sértve érezte magát Reid megjegyzése miatt.
- Remélem, jól sikerülnek a képek, hogy a gyerekeink láthassák majd, milyen
szép voltál. Kifogástalan az ízlésed. Az is nagyon tetszik, ami most van rajtad dicsérte a férfi.
- Akkor is elvettél volna, ha szörnyű az ízlésem?
- Akkor is te lennél ez.
Reid értett a diplomatikus válaszokhoz, és mindent megtett, hogy az esküvő
teljesen őszintének tűnjön.
Frannak eszébe jutott, hogy a hosszú út a repülőtérig ragyogó alkalom arra,
hogy odaadja a férfinak az ajándékát. Elővett a táskájából egy vastag, barna papírba göngyölt, sötétzöld szalaggal átragasztott csomagot.
- Remélem, tetszeni fog. Az én nászajándékom. - Ahhoz, hogy megvehesse,
egy tizennyolcadik századi legyezőt és egy miniatűrt kellett eladnia, amelyeket
még tinédzserként vásárolt egy  vidéki régiségboltban. A tárgyak érteke egyre
nőtt volna, de neki most az volt a fontos, hogy olyasvalamit ajándékozzon Reidnek, amit a saját pénzén vett neki.
Meglepetésére a férfi  az öve mögül elővett egy kést sosem gondolta volna,
hogy egy bankár ilyesmit hord magánál. Felvágta a ragasztószalagot, és kicsomagolta a keskeny, bőrkötésű könyvet. Csodálkozva lapozta fel és olvasta a címét.
- Évek óta keresem. Honnan tudtál róla? És hol akadtál rá?
- Az egykori iskolaigazgatóm azt mondta, találékony vagyok - emlékeztette
őt Fran.
Reid belelapozott a könyvbe, és nézegette a szöveget illusztráló rézkarcokat.
Azután becsukta,  s megcsodálta a fedéllapját a dombormívü aranylanttal. Végül
felpillantott.
- Ennél kedvesebb ajándékot el sem tudnék képzelni. Köszönöm, Francesca!  Felemelte az asszonyka állát, és gyengéden szájon csókolta.
Fran a repülőtéren tudta meg,  valójában hová is mennek: Bordeaux-ba, DélFranciaországba. Nem erre számított. Párizs a klasszikus hely nászutasok számára. Bordeaux a borivók Mekkája, és csöppet sem romantikus.
Miután vettek néhány újságot, az első osztályú váróterembe mentek. Az újdonsült fiatalasszony máskor is utazott már első osztályon, de mindig szebb, előkelőbb helyekre, mint Bordeaux.
Nem tartott sokáig, máris beszállhattak a gépbe. Ahogy Fran helyet foglalt az
ablaknál, ismét eszébe jutott az egyik várról készült légi felvétel, amelyet a mappában látott első találkozásuk alkalmával. Lehet, hogy a férjéé az a kastély, és
oda mennek?
A franciaországi repülőtéren egy sofőr várta őket M. Kennard feliratú táblát
emelve a magasba. Frant nem lepte volna meg az sem, ha csak a külvárost látják
útközben, de hamar kiderült, hogy egyenesen a város központjába tartanak.
Egy szép szálloda előtt álltak meg, bejelentkeztek, majd egy tágas, a szálló
kertjére néző helyiségbe vezették őket.
- Kérjek szobalányt, hogy kipakolja a holmidat? - kérdezte Reid, miután franciául beszélgetett a szálloda igazgatójával.
- Nem, köszönöm!
A szomszédos hálószobában  kinyílt az ajtó, meghozták a csomagokat. Az
igazgató kellemes ott-tartózkodást kívánt. Az  inas lerakta a csomagot, átvette a
borravalót, és távozott.
- Kirakodok, és átöltözöm - közölte Reid. - Az étterem valószínűleg túlságosan rideg. Inkább menjünk egy hangulatos kis étterembe! Mit a véleményed?
- Nem bánom.
Fran levetette a kabátját, és nekiállt kicsomagolni. Arra gondolt, hogy ilyenkor a legtöbb friss házas egymás karjába omlik, de Reidnek alighanem fontosabb
a ruháit kirakni, mint a férji jogainak érvényt szerezni.
Ha ilyen nagy gonddal berendezkedik, nyilván ez az útjuk végcélja. Reid
csakugyan ennyire érzéketlen volna,  hogy összeköti az üzletet az élvezettel? A
kellemest a hasznossal?
Fran még mindig rakosgatta a holmiját, amikor a férfi leült, és lehúzta cipőjét,
a zokniját, aztán kigombolta az ingét, és kihúzta a nadrágjából. Fran ezt nagyon
felkavarónak érezte, hiszen még sosem volt együtt egy szobában egy férfival, amikor az éppen vetkőzött. Amint még egy pillantást megkockáztatott feléje, látta,
hogy világos nadrágot és vászoninget vesz fel, neki viszont semmi kedve sem volt
átöltözni.
- Jártál már itt? - kérdezte, amikor elhagyták a szállodát.
- Igen, többször is. - Reid megfogta felesége könyökét, amíg átmentek az utcán.
Az este itt langyosabb volt, mint Londonban, ezért a teraszra ültek ki.
- Kíváncsi volnék, hogyan akadtál rá erre az első kiadásra - kérdezte Reid,
amíg a megrendelt italokra vártak.
- Nem volt nehéz. Felhívtam a legnagyobb antikváriumokat, megkérdeztem,
szoktál-e náluk vásárolni, elmeséltem,  hogy összeházasodunk,  és valamilyen
ajándékot keresek a számodra. Már a másodiknál sikerrel jártam. A kereskedő
nagyon segítőkész volt. Kiderült, hogy egy vidéki antikvárius éppen felajánlotta
neki ezt a könyvet.
- Micsoda ötlet!
- Vásárlásban szakértő vagyok, akár hivatásszerűen is foglalkozhatnék ilyesmivel - nevetett Fran.
- Nemrég olvastam egy cikket a nők vásárlási kedvéről. A szerző szerint a
nőknél a vásárlási kényszer sokszor a szex pótlására szolgál.
- Az újságokban gyakran olvashatók effélék. El tudom képzelni, hogy mindez inkább csak újságírói kitaláció. Bizonyára akad pszichiáter is, aki szívesen adja ilyesmihez a nevét, hogy feltűnést keltsen.
Közben Fran úgy érezte, hogy az újságcikkben lehet valami igazság, legalábbis ami őt illeti. Talán neki is azért szerzett ennyi örömet a vásárlás, mert nem volt
lehetősége arra, hogy más irányú szükségleteit kielégítse?
A pincér meghozta a bort, és töltött nekik.
Reid felemelte poharát, és Franra mosolygott.
- Kettőnkre!
- Kettőnkre! - A bor hűvös és zamatos volt.
- Alighanem az egyik legcsodálatosabb élmény egy meleg este egy francia utcai kávézóban üldögélni, és bordóit szürcsölgetve az embereket nézegetni... egy
gyönyörű asszony társaságában - tette hozzá Reid gálánsán. - Legutóbb az egyik
bormágnás vendégeként jártam itt - folytatta.  - Úgy éreztem magam, mintha a
tizenkilencedik század elejébe  csöppentem volna. Húsz ember: családtagok  és
tengerentúli barátok ott ültek egy hatalmas asztal körül, és frakkos férfiak kesztyűben felszolgálták a legjobb borokat. Először minden olyan merevnek tűnt...
de az est végére megváltozott a véleményem. - Nevetett, s elővillant fehér fogsora.
- Milyen minőségben jártál itt? - tudakolta  Fran.
- Hát... üzleti ügyben - felelte Reid kitérően.  - Erről jut eszembe!  Holnap
reggel lesz egy kis  dolgom, amit biztosan unnál. Remélem, nem gond, hogy
egyedül foglald el magad addig. Bordeaux-ban sok a látnivaló, és van néhány remek bolt is. - Kivette a nadrágzsebéből a tárcáját, és egy hitelkártyát nyomott
Fran kezébe. - Egyelőre használd ezt! Ahogy otthon leszünk, nyitunk neked külön számlát.
Fran ezt nagyon előzékeny gesztusnak találta, mégis valahogy úgy érezte magát, mint  a férfi által említett opera  címszereplője, az a bizonyos eladott menyasszony. Reid az alku ráeső részét már teljesítette, és hamarosan itt az ideje, hogy
ő is ezt tegye.
- Az a francia kastély, amit mutattál... A tiéd? - kérdezte Fran, amikor valamivel később egy sarokasztalnál a vacsorájukat fogyasztották.
- Felajánlották nekem. Teljesen fel kellene újítani, s nem tudom, kell-e ez nekem. Autóval úgy egyórányira van innen. Meg akarod nézni? Úgy tudom, még
mindig eladó. Szereted a kastélyokat?
Fran megrázta a fejét.
- Sosem gondolkoztam ilyesmin. Mindig abból indultam ki, hogy egy aszszonynak az ilyesmiben a párjához kell igazodnia.
Reid elgondolkozva nézte. Időközben odakint teljesen besötétedett. Az asztalokat gyertyák világították meg, a fény kiemelte a férfi markáns arcvonásait.
- Elég régimódi felfogás - közölte. - Nem gondoltam, hogy még ma is vannak nők, akik így gondolkoznak.
- Nekem nincs semmiféle hivatásom, tehát nem kell a karrierem miatt aggódnom. Ha lenne, talán másképp  gondolkoznék. A férfiak különben is mindig érvényt szereznek az akaratuknak. De azért nem lehet szemrehányást tenni azoknak a nőknek, akiknek érdekes  a munkájuk és nem hajlandók azt feladni.
- Ilyesmi meg sem fordult soha a fejemben. Sok dolgozó nőt ismerek, és csodálom őket. S nem hiszem, hogy minden a férfiak akarata  szerint történik. A
nőknek sokat kellett küzdeniük azért, hogy a munka világában érvényesülhessenek, de otthon mindig is nagy hatalmuk volt... ha akarták. Az ágyban is övék a
hatalom... ha akarják. Egy nő,  aki egy férfit az ágyban boldoggá tesz, nagy hatással van rá.
Frannak semmi jó válasz nem jutott az eszébe. Annyira az előtte álló éjszaka
foglalkoztatta, hogy nehezére esett a beszélgetésre figyelni. Ha most Julián ülne
vele szemben az asztalnál,  bizonyára örömmel nézne elébe  annak, ami vár rá.
Reid azonban tapasztalt és izgató partnerre számít, nem egy  érintetlen leányzóra. Elméletben Fran mindent tudott, azt is tudta, mit értett hatalmon az előbb a
férje, de mit ér az elméleti tudás egy olyan férfi oldalán, akit  csak rövid ideje ismer?
Mit csinálok én itt tulajdonképpen? - kérdezte magától  elkeseredve. Őrült
voltam, amikor úgy hittem, képes vagyok ezt végigcsinálni. Ugyanakkor  egy
másik hang is megszólalt benne: Valójában mitől félsz? Nők  ezrei azonnal megragadnák az alkalmat, hogy ezzel a férfival ágyba bújjanak.
ő nem az, akiről egész életemben álmodoztam, mondta magának. Csakhogy
azt a másikat sosem fogod megkapni. Akkor meg mit akarsz? Úgy leélni az  életedet, hogy  olyasvalaki után vágyakozol, aki már nem elérhető? Gondolkozz!
Férjes asszony vagy! Késő visszakozni... és nem is holmi gyötrelem az, ami rád
vár. Ez egy olyan szertartás, amelyet minden nőnek végig kell csinálnia. Reid
biztosan nem nehezíti meg  a dolgodat. És talán még élvezni  is fogod.
- Kérsz kávét?
A férfi kérdésére Fran felriadt gondolataiból.
- Igen, kérek - válaszolta zavartan.
- Min töprengsz, Francesca? Olyan gondterheltnek látszol.
- Tényleg? Nem tudom, miért.
- Én tudom - közölte Reid szárazon.
- Mégpedig?
- Egy új partnerrel ágyba bújni mindig nyugtalanító, ha valaki nem csinálja
ezt rendszeresen - magyarázta a férfi.
- Te egyáltalán nem tűnsz nyugtalannak - vágta rá Fran bosszankodva, hogy
a párja kitalálta a gondolatait. - Rendszeresen csinálod?
- Nem úgy, ahogy te gondolod. Természetesen volt már több kapcsolatom.
Furcsa is lenne, ha az én koromban nem így volna. De ha bármelyik partnerem
is igazán megfelelt volna, most nem lennék itt. És te sem. Hagyjuk a múltat, és
gondoljunk a közös jövőnkre!
A kávé mellé a pincér konyakot is felszolgált.
- Hogy tudj aludni - mondta Reid csillogó szemmel.
Frant zavarta, hogy a férfi azt hiszi, ő is ilyen könnyedén veszi ezt a dolgot.
- Holnap szép időnk lesz -jegyezte meg Reid a csillagos égre mutatva, amint
visszasétáltak a szálloda felé.
A hallban átvette a szobakulcsokat, majd a lifthez indultak. Fent szótlanul
mentek végig a folyosón, a pompás virágokkal teli vázák között. Fran azt kívánta, bárcsak egy kevésbé elegáns hotelban lennének.
Reid kinyitotta lakosztályuk ajtaját, és előreengedte Francescát. Az átment a
nappalin, és miközben kigombolta a kabátját,  kinézett a teraszajtón. Azután
megfordult, hogy lássa, mit csinál Reid.
A férfi már levette a zakóját, és az egyik székre tette. Lassan, de céltudatosan
ifjú neje felé indult. Még mielőtt odaért volna, Fran már tudta, mit akar. Mélyet
lélegzett, de ezúttal ez sem használt. Amikor Reid átölelte, könnyekben tört ki.
Életének legkínosabb perceit élte át. Megrémült attól,  hogy képtelen  féken
tartani az érzéseit. Reid gyengéden a karjában tartotta, nyugtatóan simogatta  a
hátát. Azután elővett egy nagy zsebkendőt, és felesége reszkető kezébe nyomta.
- Semmi baj, Franny - nyugtatta. - Ne aggódj! Sok furcsa dolog történt veled
az elmúlt hetekben. Nyugalomra van szükséged.
Fran meglepődött, hogy a férfi azon a becenéven szólítja, amellyel a családja
illeti. Felszárította a könnyeit, és akadozva magyarázkodni kezdett:
- Sajnálom. Nem szoktam bőgni...
- Tudom. A különleges körülmények... Moss fogat, és menj aludni! Nyolc
óra alvás után olyan leszel, mintha kicseréltek volna.
-De...
- Semmi de! Csináld, amit mondok! Légy jó kislány! - A férfi gyengéden a
fürdőszoba felé tolta. - Jó éjszakát! Szép álmokat!
Fran teljesen összezavarodva és hálásan követte az utasításokat.
7. FEJEZET
Amikor Fran felébredt, a függöny, amelyet előző este a szobalány behúzott,
már el volt húzva. Egy darabig nyújtózkodott, megpróbálta rendezni a gondolatait. A felkelő nap sugarai bevilágítottak a szobába. Gyönyörű idő ígérkezett,
ahogy Reid előző este megjósolta.
Reid! Ahogy a férfi eszébe jutott, megszólalt benne a vészcsengő. Óvatosan
megfordult. A férje a széles ágy másik felén aludt, félig betakarózva, meztelen
felsőtesttel. Bőre sötét selyemként fénylett, dús haja összeborzolódott.
Francesca szinte kényszert érzett arra, hogy kinyújtsa a kezét, és megsimogassa a férfi hátát. Milyen előzékeny volt előző este!  Haragnak vagy csalódásnak
nyomát sem mutatta, holott ő úgy viselkedett, mint egy hisztériás, buta kislány.
Az alvás tényleg jót tett neki. Úgy érezte, felnőtt az előtte álló naphoz. Az órájára pillantott. Háromnegyed hét. Mindig ilyenkor ébredt. Úgy hitte, Reid is korán kelő típus. Vajon mikor fekhetett le?
Miközben azon tanakodott magában, vajon csókkal ébressze-e, hogy jóvátegye az esti viselkedését, a férfi a hátára fordult, kinyitotta a szemét, majd rögtön
be is csukta, és nagyot sóhajtott.
- Rosszul érzed magad? - kérdezte Fran.
Reid az asszonyka felé pillantott.
- Nem, csak fáj a fejem. Este túl sokat ittam. - A férfi sóhajtva felült. - A felfokozott nemi vágy elleni nincs jobb szer, mint egy fél üveg brandy - közölte gunyoros hangon, majd felhajtotta a takarót, és felkelt.
Ez volt az első alkalom Fran életében, hogy meztelenül látott egy férfit. Igaz,
csak egy röpke pillanatra, mert Reid hamar eltűnt a fürdőszobában.
Maga is kiugrott az ágyból,  és kinyitotta a teraszajtót, hogy beengedjen egy
kis friss levegőt. Már a köpenye-után nyúlt, aztán felötlött benne, hogy Reid a tusolás után talán pótolni akarja, amit az éjjel elszalasztott. Ha nem az ágyban találja, azt megint elutasításnak vélheti. Gyorsan visszafeküdt hát, bekucorodott a
takaró alá, és a fürdőből  kihallatszó vízcsobogást hallgatta.
Vajon fájni fog-e? Legfeljebb egy kicsit, hiszen Reid nyilván tapasztalt és előzékeny. Az alvás valóban jót tett neki. Mindenre készen állt. Sőt örült is, hogy
végre igazi nővé válhat.
Fél órába is beletelt, mire Reid kijött a fürdőszobából, frissen borotválkozva,
törülközővel a dereka körül, és igen férfiasan.
- A fürdő a tied! - Ezzel a komódhoz lépett.
Fran  kimászott az ágyból, tudta, hogy olasz hálóinge többet mutat, mint
amennyit takar. De ahogy megkerülte az ágyat, Reid még csak feléje sem fordult. Talán még mindig fáj a feje. Vagy csak még több időt akar neki adni, hogy
felkészülhessen házassági kötelessége teljesítésére.
Reid most is kifogástalan rendben hagyta maga után a fürdőszobát. Amikor
Fran elkészült, a férfi a  nappaliban ült, és egy francia újságot olvasgatott.
- Reggelizzünk odalent, jó?
Miért akar inkább a nyilvánosság előtt reggelizni, s nem kettesben a szobájukban?
- Van nálam fájdalomcsillapító, ha még mindig fáj  a fejed - mondta az aszszony.
- Köszönöm, de sosem szedek ilyesmire gyógyszert. Majd a kávé elmulasztja. Sajnálom, ha megbántottalak.
- Az én hibám.  Ne haragudj a tegnap este történtek miatt!  Igazad volt. Tényleg jót tett az alvás. Még egy ilyen csendes esküvő is kikészíti az embert. - A nő
elmosolyodott. - Nem kezdhetünk mindent elölről?
- Hogyne, persze.
Francia reggelit rendeltek. Fran croissant-t evett, Reid viszont csak narancslevet és kávét ivott.
Amikor a férje ajánlatokat tett neki, mit csinálhatna délelőtt, Fran rádöbbent,
hogy megint nem lesznek együtt.  Reid nem mondta, hová megy, csak annyit közölt, mikor és hol találkoznak majd, hogy  együtt ebédeljenek.
A hallban elváltak, búcsúcsók nélkül.  Fran elszontyolodva magára maradt.
Ezt a mostani programját Reid nyilván már régebben eldöntötte. Akkor is egyedül hagyta volna most, ha az előző  éjszaka együtt hálnak, és minden rendben
megy.
Frannak semmi kedve sem volt a városnézéshez vagy a vásárláshoz. Az óvárosban mászkált, ahol sok tizenötödik századi épület állt, és a  megbeszéltnél jóval korábban ért a találka helyszínére. Kiült egy napos teraszra, amelyet ernyők
árnyékoltak, rendelt egy limonádét, és képeslapokat írt a nagyanyjának, az anyjának és Shelleynek. Közben a tolla felmondta a szolgálatot. Ingerülten felsóhajtott.
- Kölcsönadhatok egy  tollat? -  hallotta a szomszéd asztal felől. A jóképű fiatalember erős akcentussal beszélt.
- Nagyon kedves öntől. - Fran, miközben befejezte a képeslapok megírását,
érezte, hogy az idegen figyeli. - Nagyon köszönöm! - adta vissza a tollat.
- Szívesen. Szabadságon van itt?
- Igen. Ön bordeaux-i?
A beszélgetés a szokásos módon folytatódott. A férfi Gilbert-ként mutatkozott
be,  és elmesélte, hogy műszaki rajzoló, de most már csak fest.
- Sok híres  művész származik  Bordeaux-ból...  Odilon  Redon... Rosa
Bonheur. Ő volt az első nő, akit a francia Becsületrend nagykeresztjével tüntettek ki. A kormány hivatalosan engedélyezte neki, hogy férfiruhában járjon.
- Miért volt szükség erre? - csodálkozott Fran.
- Állatok festésére specializálta magát, és férfiruhában könnyebb volt vásárokon ücsörögni, és szarvasmarhákat meg lovakat festeni. A tizenkilencedik században élt, amikor a nők még nem voltak ennyire szabadok. Manapság már oda
mennek, ahová akarnak, és azt csinálnak, amit akarnak.
Gilbert éppen Fran haját dicsérte, és azt mondta, mennyire örülne, ha lefesthetné, amikor az asszony látta, hogy Reid közeledik. Ám úgy tett, mintha nem
venné észre. A férjét minden jel szerint bosszantotta, hogy ő egy idegennel beszélget, ráadásul meghallotta, amint Gilbert azt kérdezte tőle, nem lenne-e hajlandó modellt ülni neki.
- Semmiképpen sem - válaszolta Reid az asszony helyett. - A feleségem nagyon elfoglalt.
Gilbert felpattant.
- Bocsánatot kérek! Nem tudtam... - Reid szúrós tekintetétől annyira összezavarodott, hogy azonnal elkotródott.
- Azt hittem, a tökéletességig fejlesztetted már azt a képességedet, hogy közeledési kísérleteket visszautasíts - morgott Reid, miközben leült.
- Attól még nagyon messze vagyok - vágott vissza epésen Fran, majd elmesélte, hogy a golyóstolla felmondta a szolgálatot, és a fiatalember sietett a segítségére.
Közben a pincér eléjük rakta az étlapot. Reid egy üveg ásványvizet rendelt, és
nyájasan megkérdezte Frantól:
- Egy üdítőt?
- Inkább egy pohár bort kérnék. - Miért ne ihatna alkoholt, még ha Reid csak
vizet iszik is?
Előző este az étteremben Reid hosszan latolgatta, mit is egyenek. Most egy
röpke pillantást vetett az étlapra, és csirkét kért salátával.
Fran a pincérre mosolygott, végül hosszas latolgatás után sügérfilét rendelt articsókával.
Ahogy egyedül maradtak, Reid hűvös hangon rászólt:
- Tisztázzunk valamit! A házasságunk sok tekintetben talán nem szokványos,
de ez nem jelenti azt, hogy afféle nyitott házasság lesz. Te hozzám tartozol. Ha
valaki ajánlatot tesz neked, elvárom, hogy egyértelműen visszautasítsd és közöld, nem vagy már szabad.
- Ha így állunk, talán nem kellene magamra hagynod, amíg fontosabb dolgokat intézel! - csattant fel Fran. - Egy nő nem tulajdon, legalábbis a mi világunkban már nem. A feleség egyenrangú partner. Ha féltékeny vagy csak azért, mert
más férfiakkal is beszélek, jobb, ha máris elválunk.
Egy pillanatra feszült csend támadt, mert a pincér visszajött egy kosárka kenyérrel.
- Ha nem akartál egyedül maradni, miért nem szóltál? - kérdezte Reid, amint
a pincér ismét magukra hagyta őket.
- Mert tudtam, hogy bármi is a dolgod, egyedül akarod intézni.
- Badarság! A külvárosban jártam... egy ipari negyedben. Nem túl érdekes
környék. Azt gondoltam, szívesebben néznél körül a belvárosban.
- Mit csináltál ott?
- Felszerelést vásároltam. Itt nagyon jót lehet kapni.
A férfi  ezt nem fejtette ki bővebben. Még mindig bosszús volt, talán jogosan
is. Fran tényleg bátorította szegény Gilbert-t, hiszen hagyta, hogy azt higgye,
egyedül van. De ha Reid nem látja be, mennyire önző dolog az újdonsült feleséget a nászút első napján egyedül hagyni, megérdemli a leckét.
Felszolgálták az ételt. Más körülmények között az asszony élvezte volna, de
most gépiesen evett, mert bosszantotta a férje önző viselkedése, meg az is, hogy
veszekedtek. Az ebéd végén egy pudingot is rendelt,  de a nyomasztó légkörben
ez egyáltalán nem esett jól neki. Ittak még egy kávét, majd Reid fizetett.
Az étterem előtt a férfi taxit fogott. A szálloda felé menet Fran azon tűnődött,
vajon Reid, ahogy a szobájukba érnek, igyekszik-e végre érvényt szerezni férji
jogainak. Azt mondta neki az étteremben, hogy ő hozzá tartozik. Vajon képes
lenne-e akár erőszakkal is a magáévá tenni? Vajon milyen ember? Lehet, hogy
az udvarias maszk mögött gonosz lélek rejtőzik? Előző este nagyon barátságosan viselkedett, de hátha  elveszti a türelmét, mert ő annyit kekeckedik vele?!
Ahogy felértek a lifttel, Reid kinyitotta az ajtót, és előreengedte a lányt.
- Mennyi idő kell, hogy összepakolj?
Fran rémülten fordult feléje.
- Visszamegyünk Londonba?
- Ne beszélj csacsiságokat! Továbbutazunk. Csak nem gondoltad, hogy végig
Bordeaux-ban maradunk?
- Mi mást gondolhattam volna?
- Meglepetést akartál. Európa egyik legszebb helyére megyünk: a Pireneusok
völgyeibe.  Bordeaux-ban csak megszálltunk, hogy ne kelljen éjszaka továbbutaznunk.
- Hogy jutunk el oda?
- Bérelünk egy autót. Ha akarod, vezethetsz is. Vezettél már jobboldali közlekedésben?
- Igen, az Államokban.
Az asszony megkönnyebbült, hogy nem civakodtak tovább. Mindamellett kissé csalódott, hogy nem úgy békültek ki, ahogy várta. És amíg nem fekszenek le
egymással, amíg ezt a szakadékot nem hidalják át, mindig lesznek feszültségek
közöttük.
Egy órával később már messze jártak Bordeaux-tól, és dél felé tartottak, a határhegység nyugati vége irányában.
Reid egy kis térképet nyomott Fran kezébe, hogy segítse őt  a tájékozódásban, bár úgy tűnt, nagyon is jól ismeri a vidéket. Aztán feltűntek  a hegyek a
napfényben szikrázó hófedte csúcsaikkal. Az utak keskenyebbek lettek,  a környék dimbes-dombossá változott.
Reid behajtott egy kis szálloda, a La Terrasse parkolójába, s Fran nyomban
megállapította, hogy a ház teljesen más stílusú, mint a bordeaux-i szállodájuk.
Amint beléptek, a francia  munkások jellegzetes kék overallját  viselő férfiak abbahagyták a beszélgetést, és Reid köszöntésére  többszólamú Monsieur! Madame! üdvözléssel feleltek.
A nászutasok megkapták a  szobakulcsot, és felmentek a szobájukba,  amely
alig volt nagyobb, mint a bordeaux-i lakosztályuk fürdőszobája. A széles ágy
csaknem az egész helyiséget elfoglalta. A falra szerelt televízió, amely az ágy felé nézett, úgy hatott, mint egy  túlméretezett biztonsági kamera.
Reid letette a bőröndöt.
- Remélem, nem találod majd túl kicsinek a szobát.
Az asszonyt nem zavarta, hogy kicsi a szobácska, az viszont meglepte,  hogy a
férfi megfelelőnek találja.  Kinyitotta az ajtót, s kilépett a fából ácsolt balkonra.
- Ó, micsoda pompás kilátás!
A völgy túlsó oldalán hatalmas hegy meredt az ég felé. Havas csúcsai csillogtak a délutáni nap fényében. A  lankáin rétek zöldelltek, ezeket sűrű erdő vette
körül a legváltozatosabb zöld  színekben.
- Csodálatos, ugye? - mondta Reid.
Fran, amint a férje felé fordult, olyan kifejezést vett észre az arcán, amely teljesen új volt számára. Épp azon tűnődött, vajon mit is jelenthet ez, amikor kopogtattak, és Reid elindult ajtót  nyitni.
A háziasszony jött be egy tálcával, amelyen hűtött pezsgőt és két poharat
egyensúlyozott.
- Előre megrendelted? - kérdezte Fran, amikor újra kettesben maradtak, és a
férfi a pezsgőt bontotta.
Reid bólintott.
- A családom nőtagjai mind azt vallják, hogy egy forró fürdő és egy pohár
pezsgő a legjobb frissítő egy hosszú utazás után. Gyorsan lezuhanyozom, aztán
addig fürödhetsz, amíg csak akarsz. Az étterem nyolc órakor nyit.
- Jártál már itt?
- Igen, de nem ebben a szobában laktam. Egyedül töltöttem el itt néhány napot. - Reid közben újratöltötte a poharakat. - Vigyük ki a balkonra, jó? De
előbb... - magához húzta Frant - engeszteljük ki egymást egy csókkal!
Fran a férfi mellére fektette a kezét, s meg volt róla győződve, hogy itt, ebben
az egyszerű vendégfogadóban és csodálatos környezetben minden könnyebb
lesz majd.
- Sajnálom a történteket, Reid. Igazad van, tényleg flörtöltem a franciával, de
csak azért, hogy visszaadjam a kölcsönt, amiért magamra hagytál. Azt hittem,
azért vittél Bordeaux-ba, mert üzleti ügyeket akarsz ott elintézni.
- Azt hiszed, annyira megszállott vagyok, hogy még a nászutamat is munkával töltöm?
- Ha valaki szereti a hivatását, gyakran megszállott is. Ezt én megértem. De
azt hittem, hogy az adott körülmények között csak velem foglalkozol majd.
- Mostantól kezdve a tiéd vagyok egészen. - Reid  lehajolt, és könnyedén
megcsókolta a lányt. Fran szíve már ettől is gyorsabban kezdett verni. Kicsit csalódott volt, amikor a férfi ismét elengedte, és odanyújtotta neki az egyik poharat.
A saját poharát a balkon korlátjára állította, míg kinyitotta a falnak támasztott két
összecsukható széket. - Holnap elmegyünk kirándulni - ígérte a hegyek felé mutatva. - Fantasztikus tájak vannak errefelé. Ebben az évszakban  szinte egyedül
leszünk, minden a miénk.
- Vannak errefelé medvék?
- Akadnak,  de csak félreesőbb részeken. Viszont rengeteg a vaddisznó. Sokszor hallottam őket, és éreztem a szagukat is,  de  szinte sohasem mutatkoznak.
Érdekes az itteni madárvilág, egy botanikus számára pedig ez maga a paradicsom.
Reid kiitta a pezsgőjét, és elment tusolni. Fran úgy érezte, hogy a férfi teljesen megváltozott, sokkal kedvesebb lett. Vagy csak beképzeli?
Akárcsak reggel, Reid most is egy törülközővel a derekán jött ki a fürdőből.
- Attól tartok, nagyon vizes minden odabenn. Nincs ablak, csak egy kis ventilátor. Gyere, töltök még egy pohárral!
Fran a poharával együtt ment be a fürdőbe. Reid már tele is engedte neki a kádat vízzel. Miközben a forró fürdőben feküdt, és a pezsgőjét kortyolgatta, azon
tűnődött, vajon a férfi közben megvetette-e már az ágyat. Noha azt mondta neki, nyugodtan fürödjön, amíg csak akar, nem szerette volna túl sokáig várakoztatni.
Az asszonyka épp ki akart szállni a kádból, hogy megtörülközzön, amikor
Reid kopogott az ajtón.
- Nincs bezárva, gyere be nyugodtan!
- Lemegyek és rendelek egy piknikkosarat holnapra - kiáltott be az ajtón a
férfi. - Ha kész leszel, sétálunk egyet, rendben?
- Rendben - felelte Fran, félig megkönnyebbülten, félig csalódottan, hogy az
igazság pillanata ismét későbbre tolódott.
Amikor Fran leért, a helybeliek már nem voltak ott. Reid két emberrel iszogatott, mellettük a padlón két hátizsák hevert. Odament hozzájuk, mire Reid és a
férfi azonnal felállt.
- Ez a feleségem, Francesca Kennard. Én Reid vagyok.
- Mi Ben és Jenny Lewis vagyunk. Jó napot, Mrs. Kennard!
Lewisék az ötvenes éveik közepén járhattak, de rendkívül sportosnak tűntek.
Gyalogtúrára jöttek. Ben tapasztalt hegymászó, de mivel a feleségének tériszonya van, soha nem űzik együtt ezt a sportot. Ők is a La Terrasse-ban szálltak
meg, és amikor felmentek szobájukba, Reid és Fran  elindult sétálni.
A településnek volt egy nevezetes régi toronyórája, egy első világháborús emlékmüve és több, figyelemre méltó épülete a legkülönbözőbb korokból a legrégibb a tizennegyedik századból. A főutcával  párhuzamosan csordogált egy kis
folyó, amelyen kőhíd ívelt át, a túlsó parton pedig, a réten egy terebélyes gesztenyefa alatt tyúkok kapirgáltak.
Reid megfogta a felesége kezét.
- Tetszik itt neked?
- Hogyne! Nagyon szép hely.
- Úgy gondoltam, itt töltünk két éjszakát, és utána megyünk tovább. Ha van
hozzá kedved, átmehetünk néhány napra Spanyolországba is.
- Beszélsz spanyolul?
- Eladni nem tudnának.
Reid fogta Fran kezét, amíg vissza nem értek a fogadóba. Alighogy beléptek,
Mr. és Mrs. Lewis is lejött a lépcsőn.
- Megéheztünk - közölte Jenny. - Nyolc óra a friss levegőn, és az embernek
farkasétvágya támad. Úgy tűnik, mi vagyunk itt az egyetlen vendégek. Van kedvük csatlakozni hozzánk?
- Igen, nagyon szívesen - válaszolt Reid.
Ez a vacsora volt az első étkezés, amit Fran élvezett, amióta Franciaországba
érkeztek. Kiderült, hogy Reid éppolyan tapasztalt  és lelkes  hegymászó, mint
Ben. Jenny pedig Anglia egyik legismertebb számítógépgyártó cégénél dolgozik
tanácsadóként.
- Mióta házasok? - érdeklődött Reid.
gyorsan
- Szeptemberben lesz harmincöt éve - válaszolta Jenny. - Az idő nagyon
orsan repül, ugye, Ben?
atalon házasodtunk össze.
és a feleségére pillantott.
eddiganuire!?   hgY tÚ1 fiataln h-asodtunk össze. De
eddig nem bantuk meg - mondta vidáman a férfi, és a feWéo, ii-..
a                 -.----- viaiuan a iem, es a feleségére oillantott
- A gyerekeink nem ilyen szerencsések - sóhajtott Jenny. - Tf unk  Ivált
a lányunk együtt el valakivel Manapság ez sajnos eléggé nagy divat. MinVha a
fiatalok félnének a felelősségtől. Szinte örül az ember, amikor egy fiatal párral
találkozik, amely rendes házasságban él.
- Mit gondol, mi a sikerük titka? - kérdezte Reid.
- A barátság - felelte Ben. - Kizárólag ezen múlik, hogy egy házasság jó-e,
avagy rossz.
Vacsora után Lewisék jó éjszakát  kívántak, és visszavonultak a szobájukba.
Közben néhány francia vendég érkezett az étterembe.
- Úgy láttam, jól érezted magad Jenny társaságában. Sokat nevettél -jegyezte meg Reid a kávé mellett.
Fran elmesélte az egyik tőle hallott történetet, s ezen a férfi is jót mulatott,
majd a nejére nézett.
- Itt akarsz  maradni még a friss levegőn, vagy menjünk fel?
- Menjünk fel!
Éppen az asztalra tették a kockás  szalvétát és  felálltak, amikor a bárpultnál
hirtelen nyüzsgés támadt. Egy rendőr és egy másik férfi érkezett, a  fogadósnénak mondtak valamit, mire az izgatottan válaszolt.
Amikor Reid és Fran el akarta hagyni az éttermet, a rendőr végigmérte a férfit, majd franciául megszólította.
Az ezután következő  társalgás olyan gyors  tempójú volt, hogy Fran semmit
sem értett belőle.
8. FEJEZET
Fran és Jenny ismét az asztalnál ült egy kávé mellett. A férfiak jó félórája
elmentek egy mentőcsapattal. Baleset történt. A két asszony csak annyit tudott,
hogy két külföldi lány délután elindult hegyet mászni, s az egyik lezuhant, és
súlyosan megsérült, a másik meg, amint segítségért sietett, még el is tévedt.
- Milyen szerencse, hogy Ben és Reid éppen itt van - mondta Jenny. - Egy
sérültet lehozni nem könnyű feladat. - Megborzongott. - Nézni sem bírom, amikor Ben hegyet mászik. Én már akkor is szédülök, ha egy létra tetején állok. Maga nem szédülős?
- Nem tudom. Még sosem másztam hegyet - válaszolta Fran.
Vajon meddig tart egy ilyen mentés? Lehet, hogy Reid  hajnal előtt vissza
sem ér?
- Talán élvezné. Reid mivel foglalkozik?
- Bankár.
- Valóban? - Jenny meglepettnek tűnt. - Olyan egészségesnek és erősnek látszik. Nem hittem volna, hogy egész nap íróasztalnál ül. Szereti ezt csinálni?
- Az apja, a nagyapja, sőt a dédapja is bankár volt.
- 0! Értem. Tehát nem nagyon maradt más választása. - Jenny hangjában
együttérzés bujkált. - Bennél is hasonló a helyzet. Az apja fogorvos, és ezért ő
is az lett, habár ez a hivatás nem igazán teszi boldoggá. Már alig várja, hogy
nyugdíjba menjen, és végre azt tehesse,  amihez kedve van. Ebből a szempontból
nem sikerült az élete - foglalta össze Jenny keserűen.
Még egy órát beszélgettek,  aztán Jenny azt indítványozta,  hogy feküdjenek le.
- Értelmetlen tovább várnunk.
Fran sokáig álmatlanul forgolódott. Furcsa nap állt mögöttük. Rosszul indult,
és bizonytalanul végződött. De voltak pillanatok, amelyekre szívesen emlékezett
vissza  - például,  amikor Reid séta közben a kezét fogta, amikor az asztalnál
megcsókolta... És ő jól érezte magát. A bor, amit ittak, a vacsora közben folytatott kellemes beszélgetés, Lewisék boldog házassága - mind-mind azzal a reménnyel töltötte el, hogy a Reiddel kötött furcsa alkuból talán valami jó és tartós kapcsolat is kialakulhat.
Vajon másnap reggel is így érzi majd?
Fran felriadt álmából, és látta, hogy a  férje ott áll az ágy végénél. Épp meg
akarta kérdezni, mi történt, de a férfi a szájára tette az ujját, a karórájára mutatott, és négy ujját felemelte. Ezután az ágyra ült, és halkan azt mondta:
- Sikerrel jártunk. A nőt már viszik is a kórházba. Eltört a karja. Rendbe fog
jönni. Sajnálom, hogy felkeltettelek.
- Nem baj - suttogott Fran. - Biztos elfáradtál. Kérsz egy teát? - A szobában
volt vízforraló, edények és különböző teafélék, kávé és kakaó is.
- Egy csóknak jobban örülnék.
Mielőtt Fran felocsúdhatott volna, már a férfi karjában feküdt, és az meglepő
szenvedélyességgel csókolta. Ez meglepte, hiszen huszonegy órával ezelőtt másnaposan, fejfájással ébredt, és fél éjszakán át a hegyekben mászkált. Az arca lehűlt az éjszakai levegőtől, és az illata is más volt,  mint egyébként, de az ajka forró. Élvezte, hogy a férje karjában fekszik. A csókot legszívesebben  már abba
sem hagyta volna, de Reid hirtelen kibontakozott az ölelésből.
- Koszos vagyok - suttogta. - így nem fekhetek le. Hamar lezuhanyozom. Azzal lehúzta a bakancsát.
Fran csak ekkor vette észre a holmijuk között a kisebb pár bakancsot, amelyet neki vett. A többi hegymászó felszerelést, amit  Bordeaux-ban vásárolt, a
bérautó csomagtartójában tartotta.
Reid ekkor felállt, levetette a ruháját, és egy szál alsóban eltűnt a fürdőben.
Röviddel ezután Fran meghallotta a vízcsobogást. Felhajtotta a takarót, felült, és
magához szorította a korallszínü pulóvert, amelyet a férfi viselt. Enyhe  izzadságszaga volt, s ezt furcsán izgatónak találta.
A vízcsobogás abbamaradt, és Fran meghallotta, ahogy a férfi fogat  mos. Nekem is fogat kell mosnom, gondolta.
Reid kijött a fürdőből. A csípője köré ismét egy törülközőt tekert, egy másikkal a haját szárítgatta.
- Mindjárt itt leszek - szólt oda Fran, beszaladt a fürdőszobába, és bezárta az
ajtót.
Amikor visszajött, Reid épp az ablaknál állt. A szobában nem volt teljesen sötét, mert odakintről beszűrődött egy utcai  lámpa fénye. A világos fürdőszoba
után azért előbb hozzá kellett szoknia a félhomályhoz. Reid odament hozzá, és
két keze közé fogta  az arcát.
- Nehezemre esett, hogy ne rád gondoljak, és odafigyeljek arra, amit tennem
kell. - A férfi újra megcsókolta, majd a kezével a hátát simogatva közelebb húzta  magához.
Fran tudta, hogy most elérkezett az idő, átkarolta a férje nyakát, és hozzásimult. Erezte, ahogy Reid kissé zihálva a csípője felé nyúl, majd lassan lehúzza
róla a hálóinget, s hátrébb húzódott, hogy ezt könnyebben megtehesse. Már egyáltalán nem volt szemérmes. Reid felemelte és az ágyhoz vitte. Óvatosan lefektette, megszabadult a törülközőjétől, és melléje feküdt.
- Gyönyörű vagy! - A könyökére támaszkodva a másik kezét a nő melle és
köldöke közé fektette, őrjítő vágyat gerjesztve ezzel benne. Aztán a keze lassan
feljebb vándorolt, majd megfogta Fran keblét, olyan gyengéden, hogy az kéjesen
felsóhajtott.
Hirtelen lehajolt, s a száját az asszony félig nyitott ajkára tapasztotta.
Fran most már tudta, hogy helyes volt várnia, hogy csak ezzel a férfival...
Már képtelen volt világosan gondolkozni. Reid keze mind lejjebb csúszott, a
köldökét és a hasát, simogatta.  Majd óvatosan szétfeszítette az asszony lábát, és
amint a combja belső felét kezdte becézgetni, az egyre szaporábban kapkodta a
levegőt. Aztán hirtelen a hasára fordította, végigcsókolta a hátát, miközben a fenekét simogatta. Végül játékosan az asszony puha bőrébe harapott. Fran a párnába fúrta  a fejét, hogy ne lehessen hallani apró sikolyait, amelyeket nem bírt
visszafojtani.
Ekkor a  férje ismét a hátára fektette, és a mellét halmozta el csókjaival. Mivel
elég  régen  borotválkozott, az álla borostás volt, de Fran ezt is nagyon izgatónak
találta. Aztán végre ott érezte Reid ujjait, ahol már annyira szerette volna. Érintésében nem volt semmi tétovaság, pontosan tudta, mire van szüksége a párjának,  hogy végképp elragadják a szenvedély hullámai. És akkor hirtelen... olyan
kéjes érzés futott  végig rajta, amilyet azelőtt még soha nem élt át.
Kimerülten lassan újra magához tért.
- Ó, Reid... Miért nem együtt...?
- Majd később. - A férfi halkan beszélt, a hangja rekedt volt a vágytól.
Az asszony szinte megijedt. Mit vár tőle? Lehet, hogy csalódást okoz majd
neki?
Reid ismét gyengéden hozzáért, szájon csókolta, simogatni  kezdte  a testét.
Bámulatosan rövid idő múlva az asszonyt újra érzéki hullámok öntötték el. Ezúttal türelmetlenül a férfi keze után kapott, amely becézgette, és teste legérzékenyebb helyéhez vezette.
Fran érezte, ahogy a férfi szíve egyre szaporábban ver, a bőre ég. Egy arra haladó autó reflektorának fénye végigpásztázott a szobán, megvilágítva Reid arcát,
s ő láthatta a szemében a csillogást, a visszafojtott szenvedélyt.
Azután a férfi akaratlanul is fájdalmat okozott neki.
Fran az  ajkába harapott, és mélyeket lélegzett. A fájdalom azonnal alábbhagyott.
- Drágám, mi a baj?
- Semmi...
- Ne beszélj butaságokat! Fájdalmat okoztam neked. Miért vagy ennyire görcsös?
Fran tudta, Reid előbb-utóbb rájön, hogy még szűz, de hogy máris?
- Egyáltalán nem vagyok görcsös. Csak... még soha nem csináltam.
- Azt akarod mondani, hogy még soha nem feküdtél le senkivel?
- Azt.
Ami ezután történt, teljesen váratlan volt. Reid kinyújtotta a kezét, és felkapcsolta az egyik éjjeli lámpát.
- Az isten szerelmére, ezt miért nem mondtad meg? - morgolódott.
A hirtelen hangulatváltozáson Fran megdöbbent.
- Azt hittem, nem fontos.
Reid kiugrott az ágyból, a törülköző után nyúlt, és kapkodva a dereka köré tekerte.
Frannál nem volt semmi, amivel betakarózhatott volna. De miért is rejtőzne el
a férje elől, miután az ilyen gyöngéden kényeztette?
- Azt hitted, nem fontos! - ismételte a férje gúnyosan.
- Miért lenne? Mit számít ez?
- Számít. Mert hazudtál nekem - emelte fel a hangját a férfi.
- Nem hazudtam! Sosem beszéltünk erről.
- Hazudtál, mert nem mondtad el az igazat, holott nagyon jól tudtad, hogy azt
hittem, tapasztalt vagy.
- Nem vagyok az! - csattant fel Fran. - Sok férfi ezt inkább előnynek tekintené. Nem értem, miért  olyan nagy gond ez neked!
Reid másodpercekig kifejezéstelenül nézte az asszonyt, majd hűvösen azt
mondta:
- Nem szeretem, ha átvernek... Ha...
Nem fejezte be a mondatot. Valaki kopogott a falon, emlékeztetve őket, hogy
éjszaka van, és hogy túl hangosan beszélnek.
- Holnap megtárgyaljuk - suttogta Reid.
De ahelyett, hogy visszafeküdt  volna az ágyba, elkezdett öltözködni.
- Hová mész? - kérdezte meglepődve Fran.
- Ki. Mindjárt világosodik. Aludj tovább! - utasította a férfi.
- Nem vagy normális!
Reid komoran a nejére nézett, és a dühtől remegve tovább öltözködött.
Miután a férfi elment, Fran felkeit, és újra felvette a hálóingét. Teljesen összezavarodott. Teát főzött magának, hogy megnyugodjon.
Mire teljesen kivilágosodott, és  a harmadik csésze teát is megitta, úgy érezte,
most már szembe tudna nézni a férjével. Hogy a férfi talán vissza sem jön, vagy
csak azért jön, hogy összeszedje a holmijait, és közölje, a házasságuknak vége,
ez is megfordult a fejében, de nyomban el is vetette. A házasság nem teljesülése
nyilván lehet válóok, ha ennek lelki okai vannak, vagy a feleség megtagadja magát a férjétől, de ha kész odaadni magát, és a férjnek van valamilyen gondja, akkor csak a nőn múlik, érvénytelenítik-e a házasságot.
Csakhogy én nem akarom érvényteleníttetni, gondolta Fran.
Bár nagyon korán volt még, és mindenki más aludt a  házban, a csalódott ifjú
feleség megfürdött, farmerbe bújt, és egy fehér pólót húzott. Inkább elmegy sétálni, mintsem hogy itt várjon a párja visszatérésére.
A fogadósné ébren volt már. Üdvözölték egymást, és Frannak eszébe jutott,
vajon a mellettük lévő szobában lakók panaszkodnak-e majd, amiért hangoskodtak az éjjel.
De más miatt is aggódott. Csak az a fontos, hogy újra a férjével lehessen. A
férfi egész éjjel ébren volt, és most valahol a közelben mászkál. Bármilyen nézeteltérések legyenek is közöttük, az  ő elsőrendű feladata az, hogy boldoggá
tegye.
Néhány nappal a polgári házasságkötése előtt még egyszer átolvasta a házastársi esküt az imakönyvében, amelyet az anyjától kapott bérmálásra.
Ha az anyjához és a nagyanyjához hasonlóan templomban esküsznek, ő is
holtomiglan-holtodiglan hűséget fogadott volna a párjának. Neki ezt jelenti a
házasság...
A folyó csillogott a napfényben, ahogy Fran a kis kőhídhoz ért. Fü- és trágyaszag csapta meg az orrát. Lent a folyó partján álló fapadon, ahol előző este két
idősebb férfi üldögélt és beszélgetett, most egy fiatalember feküdt. Lábát felhúzta, hogy elférjen a kovácsoltvas kartámaszok között. Fran szíve nagyot dobbant,
ahogy a pad felé sietett. A kabát, amit Reid magára kapott, amikor kiviharzott a
hálószobájukból, a feje alatt volt, keze összekulcsolva a  hasán pihent.
Mint a legtöbb ember, alvás közben Reid is fiatalabbnak látszott. Két szemöldöke között mély ránc húzódott, s ez elárulta, hogy még az elalvás pillanatában
is mérges volt. Az asszony nem akarta  felkelteni, csak a közelében szeretett volna lenni, amikor felébred.
Egy helyi lakos tűnt fel,  vödörrel a kezében. Fran látta, hogy meg akarja
szólítani, ezért ujját az ajkára téve jelezte, hogy maradjon csöndben. A  férfi
látszólag megértette a jelet, aztán mégis az alvó férfi fölé hajolt, és érthetetlen
tájszólásban mondott valamit, majd harsányan felkacagott. Reid megmozdult,
felnézett, és morgott valamit, ami francia káromkodásnak hatott.
A francia gondterhelt arcot vágott, de nem  szólt semmit, és továbbállt. Reid
felült, megdörzsölte a szemét, s nyújtózott egyet.
- Jó reggelt! - köszöntötte Fran halkan.
A férfi nem tűnt boldognak, hogy látja.
- Te meg mit csinálsz itt?
- Téged kerestelek. Mi mást csinálnék? Aggódtam érted.
Reid az órájára nézett, és végigsimította az állát.
- Reggeli előtt meg kell  borotválkoznom.
- Jobb lenne, ha lefeküdnél, és délig aludnál.
- Lehet, hogy ezt fogom tenni - állt fel a férfi.
- Reid... Nagyon sajnálom az éjszaka történteket. Nem akartalak félrevezetni, és még mindig nem értem, mit változtat ez a dolgon.
- Akkor inkább hagyjuk!  Néhány kultúrában  csakugyan előfeltétel, hogy a
lány érintetlenül lépjen a házasságba. Ez így volt nálunk is. Ma már más a helyzet. Azt hittem, egy olyan nőt veszek el, aki tapasztalt, nem pedig olyat, akinek
fogalma sincs semmiről.
- Ez úgy hangzik,  mintha hihetetlenül nehéz  lenne ezt megtanulni. Mintha
évek kellenének hozzá. Ez nevetséges! Szeretkezni a bolond is tud.
- Mindenki tud, és mindenki csinálja is - közölte a férfi gúnyosan. - De hajói
csinálnák, kevesebb lenne a válás, és a legtöbb pszichológus és szexológus munkanélküli  lenne. Nem arra számítottam, hogy egy kezdővel kell majd bíbelődnöm.
- Azt  hittem, még mindig jobb, mintha egy fehérmájú nővel kerülsz össze.
Nekem legalább nem lesz összehasonlítási alapom, ha esetleg te nem vagy éppen a tökéletes szerető.
Az asszony éles visszavágást várt, ehelyett a férfi elmosolyodott.
- Ebben van valami igazság.
Többet nem mondott, és  szótlanul ballagtak  vissza a fogadóba. Reid felment
a szobájukba, hogy megborotválkozzon, közben Fran a hallban a francia újságokat lapozgatta.
Kis idő múlva a férje is visszajött, és reggelizni  indultak. Nemsokára Jennyvel
futottak össze.
- Ben még alszik, mint egy mormota - közölte.
- Frannal elkocsikázhatnának  Oloron-Sainte-Maire-be, és körülnézhetnének
ott egy kicsit - javasolta Reid. - Mire visszaérnek, Ben és én is kialusszuk magunkat, és teljesen fittek leszünk.
- Jó ötlet - állt rá Jenny.  -  Egyetért, Francesca?
Amikor a két nő dél körül visszaért, a férfiak a  La Terrasse kertjében ültek,
és egy-egy pohár sör mellett a hegymászásról beszélgettek.
Ben azt ajánlotta, hogy szervezzenek délutánra valamilyen közös programot,
de Jenny, aki közben megtudta, hogy Kennardék nászúton vannak, úgy vélte, a
nap további részét inkább töltsék kettesben a fiatalok. Fran meglepetésére Reid
nem tiltakozott. Együtt ebédeltek, aztán Ben és Jenny elindult, ők pedig kettesben maradtak.
- Ne menjünk egy nagyobb sétára? -javasolta a férfi. - Kipróbálhatnád a bakancsodat.
A szobájukban mindketten rövidnadrágot húztak. Reid feladta Franra a bakancsot, és miközben előtte térdelt, az azon tűnődött, milyen jó lenne most átkarolni a nyakát, és megcsókolni. De talán okosabb várni, és átengedni.a kezdeményezést.
Majdnem egy órája barangoltak már, amikor Reid rövid pihenőt ajánlott. Hozott magával egy  termosz teát, útközben pedig vettek egy tábla csokoládét.
Fran leült a fűbe, hátát egy fatörzsnek támasztotta, és nézte, ahogy a férfi kinyitja a hátizsákját. Vajon mi játszódhatott le a férjében? A pihenőhelyükről csodálatos kilátás nyílt, de az ifjú  feleség nem  tudta élvezni. Gondolatban csakis
kettejük kapcsolatával volt elfoglalva.
- A lábad rendben? - kérdezte a férfi.
- Igen. A bakancs kicsit kemény még, de kényelmes.
- Hamar megszokod. - Reid egy műanyag poharat és egy kis csokoládét nyújtott neki.
- Köszönöm! - Fran a csokoládéba harapott, és figyelte a mezőn legelésző teheneket. A csokoládé szétolvadt a szájában, és  Reid csókjára emlékeztette. Azt
kívánta, bárcsak újra megcsókolná a férfi, de amint ránézett,  nagyon megközelíthetetlennek találta.
- Gondolkoztam a dolgon - közölte Reid váratlanul. - Ha a te korodban még
sosem voltál férfival, annak nagyon nyomós oka lehet. Két lehetőség kínálkozik.
Vagy szilárd meggyőződésed, hogy egy nőnek ártatlanul kell  az oltár elé állnia,
vagy...
Szünetet tartott. Nyilván arra várt, hogy a felesége megerősíti ezt a változatot,
vagy magától elmondja az igazi okot. Elhinné-e vajon, ha ezt ráhagyná?
- .. .vagy egy bizonyos férfinak tartogattad magad.
- Igen, körülbelül ez az igazság - árulta el Fran. - De már  elmúlt... vége.
-Hogyhogy?
- Mást vett feleségül.
- Még mindig szereted?
Fran habozott.  Egy nő szerelme nem múlik el csak úgy, kizárólag azért, mert
a szeretett férfi elérhetetlenné vált. Másrészt viszont értelmetlen dolog olyasvalakiről ábrándozni, akit sosem kaphat meg. Ehhez az élet túl rövid.
- Nos? - kérdezte Reid újra türelmetlenül.
- Túltettem magam rajta.
- Meg kellett volna mondanod. Félrevezettél!
Fran zöld szeme fáradtan csillogott.
- Nincs igazad. A szerelem sosem volt a megállapodásunk része. Te is valószínűleg azért ajánlottad fel nekem ezt a házasságot, mert hasonló cipőben jársz
Valakit szeretsz, akit nem kaphatsz meg.
- Ha így lenne, elmondtam volna.
- Én meg erre azt mondom akkor, hogy nem akarom tudni... hogy semmi közöm a múltadhoz. Ami volt,  elmúlt. - Fran már nem bírta visszafogni magát. Csak azért akadékoskodsz, mert nincs tapasztalatom? A te bajod. Talán gondosabban kellett volna  elolvasnod a rólam szóló jelentést. A nyomozód megírta,
hogy rendkívül diszkrét vagyok. Ebből rá kellett volna jönnöd, hogy nem voltak forró kalandjaim, és nem ismerem az utcalányok fortélyait.
- Nyugodj meg... Tessék, itt van még egy kis csoki. - Reid odadobott neki
néhány kockát.
Fran elkapta, és a  férfihoz vágta. De gyermekes bosszúja Reidet csak mulattatta.
A nő kiitta a teáját, és felállt.
- Ha nincs ellenvetésed, én most visszamegyek. Szeretnék egyedül lenni.
- Biztos, hogy visszatalálsz?
- Ne aggódj, kitűnő a tájékozódási képességem. A fogadóban találkozunk.
Reid követte őt a  tekintetével. A félesége merev tartása  elárulta, hogy még
mindig dühös. A rövidhadrág kihangsúlyozta hosszú lábát. Olykor egy nőn a túrabakancs és a vastag zokni sokkal  csábítóbb, mint a hajszálvékony harisnya és
a tűsarkú cipő.
Egyszer volt egy futó viszonya egy francia hegymászónővel, akit a spanyol
Picos de Európában, egy nehéz túrán ismert meg. Sok közös vonás volt bennük,
de mivel a nő Afrikában dolgozott, és csak a szabadságát töltötte Európában,  a
kapcsolatuknak nem volt jövője.
Most egy olyan nő a felesége, akinek az érzéki szája és a magabiztos fellépése miatt joggal azt hihette, szenvedélyes szeretőt talált magának. Erre kiderül,
hogy az valaki mást szeret. Ez jellemre vall.
Reid sokkal jobban kedvelte az önálló, erős akaratú nőket, mint a buta libákat,
akik csak hagyják az árral  sodortatni magukat. De mit kezdjen egy boldogtalan,
szerelmét sirató nővel? Ezzel nem számolt! És azzal sem, hogy neki kell elvennie a szüzességét!
Összecsomagolta a hátizsákot, és felállt. Lehet, hogy Francescának jó a tájékozódási képessége, de az erdei utak a túlsó partról teljesen más képet mutatnak.
Izgatott lelkiállapotában könnyen eltévesztheti az irányt. Igazából  szívesebben
ment volna tovább az előre eltervezett úton, de az volt az érzése, jobb, ha követi nejét, és vigyáz rá, nehogy eltévedjen.
Bandukolás közben a csalódás miatt érzett düh és az önkéntelen rokonszenv
közt hányódott. Eleinte azt hitte, Francesca csak azért jött hozzá, hogy folytathassa gondtalan életét. Most már biztosra vette, hogy csak az anyját akarta
megkímélni a csőd következményeitől. Ő is így érzett az apja iránt, bár más
okból. Mindenesetre neki nem kellett olyan nehéz döntést hoznia, mint a nejének.
Annyi azért közös bennünk, gondolta, hogy mindketten csapdába kerültek.
 
Biztosan nem marad le nyereménjjátékainkról,
HA ELŐFIZET!
Hívja az alábbi számot:
vagy
előfizetés és terjesztés
9. FEJEZET
Miután visszaért a fogadóba, az asszony lehúzta a bakancsát, és lefeküdt. Behunyta a szemét, és igyekezett nem gondolni semmire. Ez sikerült is. Amikor
másfél órával később felébredt, sokkal erősebbnek érezte magát, és képesnek arra is, hogy megbirkózzon az előtte álló estével.
Lezuhanyozott, hajat mosott. Gondosan kifestette magát, és azt az egyszerű
ruhát vette ki a szekrényből, amelyet előző este viselt. Ekkor lépett be Reid.
Egy darabig nézegette karcsú alakját, amelyet csak egy kis melltartó és a bugyi takart. Ezután megfordult, és egy pohár ásványvizet töltött magának.
- Gondolkoztam - mondta.
Francesca felvette a ruháját, és a fésülködőasztalka tükréből figyelte a férjét.
- Valóban? Én aludtam. - Hangja jóval szenvtelenebbnek hangzott, mint akarta. - És milyen következtetésre jutottál?
Reid nem fordult az asszony felé. A tükörben nézte. Frannak rossz előérzete
támadt, azt gyanította, hogy nem fog tetszeni neki, amit a férfi mondani akar.
- Arra gondoltam, folytassuk az utunkat úgy, mintha szabadságon volnánk,
és nem nászúton. Úgy látszik, nem ismerjük egymást annyira, mint gondoltuk,
és még sok mindent tisztáznunk kell. -Mielőtt Fran válaszolhatott volna, Reid
folytatta: -  Lewisék holnap elutaznak. Arra gondoltam, együtt vacsorázhatnánk velük, és utána elmehetnénk arra a helyre, amelyet ajánlottak. Nincs
messze. Ha most becsomagolunk, és kilenckor elindulunk, tíz előtt már ott is
lehetünk.
Miért akar  még ma  este elutazni? A  pénz nyilván nem gond. Régebben
Francesca sem törődött soha ilyesmivel, de mióta az apja csődbe ment, már máshogy látta a dolgokat. Soha többet nem bánik majd olyan könnyelműen a pénzzel, még akkor sem, ha egy gazdag ember felesége.
A vacsora alatt Reid viselkedése nem árulta el, hogy valami történt köztük.
Mivel  Ben és Jenny boldog, semmit sem vettek észre új barátaik megoldatlan
problémáiból. A két férfi megosztotta a vacsoraszámlát, utána pedig címet cseréltek.
Jenny átölelte Frant.
- Remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást. Sok boldogságot kívánok! De
biztosan így is lesz - tette hozzá nevetve, mintha áthághatatlan törvény lenne,
hogy az ember boldog a nászútján.
Frannak voltaképpen örülnie kellett volna, hogy továbbutaznak a hegyek közé, de nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy Reidnek valami nyomós oka
lehet erre a hirtelen elutazásra.
- Hogy hívják a következő szállodát? - kérdezte.
- Les Trois Sommets. A sommet hegycsúcsot jelent. - Reid kisebb sebességbe váltott vissza, mielőtt befordult a következő hajtükanyarba. Láthatóan
hozzászokott már, hogy ilyen kanyargós hegyi utakon vezessen.
A Les Trois Sommets éttermében javában zajlott egy parti, amikor megérkeztek, s azon a házigazda is részt vett. Amint észrevette Reidet és Francescát,
üdvözölte őket,  és ragaszkodott hozzá,  hogy ő vigye az egyik bőröndöt, miközben a szobájukba kísérte őket.
Az első, amit Fran észrevett, ahogy felkapcsolták a villanyt, az volt, hogy két
egyszemélyes ágy állt a szobában.
A másik ágy üres volt, a fürdőszoba ajtaja pedig nyitva állt, amikor Fran másnap reggel felébredt. Elmélyült beszélgetésben találta  Reidet és a házigazdát,
amikor végül lement.
- Sajnálom, elaludtam.
- Semmi baj. Jól aludtál?
- Igen, köszönöm. És te?
- Én  mindig jól alszom - válaszolta  Reid vidáman.
Mint  valami  nyaralócsoport tagjai, gondolta Francesca. Lassan már csak az
időjárásról fogunk beszélgetni.
- Ma is gyönyörű napunk lesz - folytatta a férfi -, ezért készíttettem magunknak szendvicseket. Ben mesélt egy kis tóról. Ott nyugodtan piknikezhetünk.
Egyedül voltak a tónál, és egy papírsárkányt figyeltek, amely magasan felettük szállt a levegőben.
- Angliában ritkán látsz már ilyet - mondta Reid, és odaadta Frannak a távcsövet.
A hét többi részét hosszú sétákkal töltötték, esténként kártyáztak, és külön
ágyban aludtak.
Olyanok vagyunk, mint a szegény  testvérek, akik  ezért egy szobában laknak, gondolta Fran. A különbség csak annyi, hogy vannak pillanatok, amikor
a Reiddel kapcsolatos érzéseim mindennek  mondhatók, csak testvérieknek
nem.
Egyik este vacsora közben Fran így  szólt:
- Jenny elmesélte, mennyire nyomasztotta Bent, hogy fogorvosnak kellett
lennie, mint az apjának. Te nem érezted soha úgy, hogy szakítanod kellene a családi hagyománnyal?
Reid elmélázva nézte.
- Dehogynem, elég gyakran. Az apámat  azonban rettenetesen megviselte,
hogy az anyám elhagyta. Tizennyolc éves voltam, amikor rákos lett. Nem szegülhettem szembe az akaratával.
- Mit csináltál volna szívesen?
Reid felnevetett.
- Egy kalandos utazásokat szervező irodába akartam beszállni, amelyet egy
ismerősöm alapított. Kezdetben igen kockázatos vállalkozás volt, de ma virágzik.
- Nem adhattad volna fel a bankszakmát, miután az apád meghalt?
A férfi vállat vont.
- Akkor már túl késő volt.
- Hogyhogy? Még csak a harmincas éveidben vagy. Sok ember változtat foglalkozást, gyakran kényszerűségből.
- Ha akkor váltok, nem tehettem volna jóvá, amit apád tönkretett - emlékeztette a férfi szárazon. - És nem jöttél volna hozzám feleségül.
Francescának az arcába szökött a vér.
- Nem lett volna nagy veszteség. Talán akkor szerelemből házasodsz.
- Apám szerelemből házasodott. És nem volt boldog.
- Miért hagyta el az anyád?
- Unatkozott, és boldogtalan volt mellette. Egy útikönyvíróval lépett le.
- Hány éves voltál, amikor elment?
- Tíz. De internátusban laktam. Nem nagyon éreztem hát a hiányát. Különben
is mindig jobban szerettem az apámat.
Vajon igaz ez? Vagy csak ily módon próbálta elfogadtatni magával, hogy az
anyja magukra hagyta őket? Hogy tehette ezt  velük? Hogy hagyhatja el egy nő
. a gyermekét, épp ilyen sérülékeny életkorban? Frant meglepte a düh, amelyet az
idegen nő iránt érzett.
- Megkeresett téged később?
- Próbálkozott vele, de nem érdekelt - mondta Reid hűvösen. - És nincs szükségem amatőr pszichológusra, aki elemzi a lelki problémáimat, Francesca. Tu.  dom, hogy a nők hajlamosak erre, és a legbensőbb énjüket is gyakran feltárják,
de egy férfi nem ilyen.
- Ha a férfi is ilyen lenne, talán ritkábban menne a nő agyára! - vágott vissza
Fran.
Reid nevetett. Az  asszony megállapította, hogy a párja jobban szereti, ha ellenkezik vele, mint ha szerényen meghúzza magát.
A férfi témát váltott.
- Továbbmenjünk, vagy maradnál itt még egy napot?
- Ahogy akarod. Te döntesz.
Másnap reggel Reid mászni tanította a feleségét, aki kitűnően bírta, hogy a
magasban lóg egy sziklafalon. Nem szédült, és pánikba sem esett, amint le-lenézett.
Délután  csak bámulta, ahogy a férje megmászik egy meredek sziklafalat,
amit ő leküzdhetetlennek hitt. Először olyan gyorsan kúszott, mint egy gyík, de
ahogy egyre meredekebbé vált a fal, Fran már oda se bírt nézni. Hasra fordult
a réten, ahol a férfi magára hagyta, és olvasni próbált, de ,sak oda-oda kellett
pislognia.
Mire Reid végre újra mellette volt, összeszedte magát, és igyekezett nem mutatni, mennyire izgult érte.
- Gyakran mászol egyedül? - kérdezte, miközben a férfi egy  törülközővel
szárazra törölte magát.
- Igen. Ha lezuhannék, ez nem lenne túl szép látvány a társamnak... persze
nekem sem - tette hozzá nevetve.
- Hogy tudsz ezzel tréfálkozni?
- Van ennél szörnyűbb halálnem is. Ha lezuhanok, másodpercek alatt vége
mindennek... És hajói emlékszem, csodálatosan áll rajtad a fekete.
- Ez  egyáltalán nem mulatságos!
- Pedig azt hittem, elég kellemes a kilátás, hogy gazdag özvegy leszel.
Fran  komoran a férfira bámult.
- Egyrészt még nem is vagyok igazán a feleséged. Ha valóban leestél volna,
hozzá sem nyúltam volna a pénzedhez. Különben is csak az anyám miatt kerültem ebbe a helyzetbe. Ha miatta nem szorulok rá a segítségedre, azt mondom neked, hogy menj a pokolba.
- Mondtad is. Végül mégis meggondoltad magad. És bárhogy alakulnak is a
dolgok, az anyád része érintetlen marad. Ahogy utaltál rá, a házasságunk még
nem teljesedett be. Egyelőre. S ha akarod, most még semmisnek nyilváníttathatod - vont vállat.
Fran  mélyet lélegzett.
- Ilyet nem mondtam... Nem, ezt nem akarom. Csak nem tetszik a célozgatás, hogy a pénzedre utazom, mert ez nem igaz.
Reid  felöltözött.
- Tudom, Francesca. Ha így lenne, nem vettelek volna feleségül. Mehetünk?
A nap további része ugyanúgy telt, mint az előző napok. Vacsora előtt Fran
hallotta a villanyborotva zümmögését, miközben fürdött.  Általában Reid előre
lement a hallba, újságot olvasott, míg ő el nem készül. Ma este nem hallotta az
ajtócsukódást, és ezért feltételezte, hogy a férfi még mindig a hálószobában van.
De nem így volt. Mélységes csalódást érzett.
Ugyan mit várt? Hogy Reid az ágyon fekve vár rá mint álmai tüzes szeretője?
Miközben felöltözött, arra gondolt, amit a férfi reggel mondott. Lehet, hogy ő
semmisnek  akarja nyilváníttatni  a házasságot? Talán rájött, hogy elszámította
magát? Hogy ez az egész már eleve hiba volt?
- Holnap átmehetnénk a határon, és megnézhetnénk a hegyek spanyol oldalát javasolta Reid a vacsoránál. - Foglalok egy szobát.
Fran felpillantott.
- Tudod, hogy mondják spanyolul az egyszemélyes ágyakat?
- Camas gemelas.
- Fantasztikus a szókincsed. Nem hiszem, hogy valamikor is szükséged volt
erre a kifejezésre.
- Valóban nem volt - felelte a  férfi kifejezéstelen arccal.
Fran komolyan gondolta, amikor azt mondta, hogy nem érdekli a férfi múltja.
De akkor miért bántja, hogy netán egy másik nővel nyaralt Spanyolországban?
- Megyek telefonálni - közölte Reid. - Kérsz egy kávét?
Fran bólintott, és a távozó férfi után  nézett. Járása leopárdszerű, és ő rájött,
hogy napról napra, óráról órára egyre erősebben vonzódik hozzá. Ha ma valami
baj történt volna a hegymászás  közben, úgy kellett volna leélnie az életét, hogy
sosem tudta meg, milyen érzés  egy férfihoz tartozni.
Amikor a pincér jött, hogy leszedje a desszertterítéket, Fran szólt neki, hogy
nem kérnek kávét.
- Megmondaná a férjemnek, kérem, hogy a szobánkban várom?
- Daccord, madame! - A pincér vigyorgása elárulta, hogy szívesen lenne a
férj helyében.
A férfi kimondatlan csodálata erőt adott Frannak. Vajon helyesen cselekszik?
Amint felért, a fürdőbe sietett,  hogy fogat mosson.  Éppen levetkőzött,  amikor
Reid megérkezett.
A férfi kopogtatott a fürdőszoba ajtaján.
- Fran, minden rendben?
- Igen. Rögtön készen leszek. - Törülközőbe burkolózott, levette a fülbevalóját és a jegygyűrűjét, az egyetlen ékszert, amit hordott, és kiment a fürdőszobából.
Reid kigombolta az ingét, és csípőre tett kézzel állt a két ágy között.
- Elég korán van ahhoz, hogy lefeküdjünk, nem gondolod?
Fran odament a férfihoz.
- Romit  bármikor játszhatunk még. Ma este inkább... szeretkeznék veled. Egyik kezét a férfi nyitott inge alá csúsztatta, a bársonyos, meleg napbarnított
bőrre.
Reid megragadta a kezét, és az asszony érezte, mennyire izgatott lett.
- Biztos vagy benne, Francesca? Ahogy a dolgok most állnak, még nyugodtan kiszállhatsz.
- Te is kiszállhatsz. Ezt akarod?
A férfi egy pillanatig töprengett.
- Nem ezt akarom - válaszolta rekedten. Lerántotta a neje testéről a törülközőt, magához szorította, és olyan szenvedéllyel kezdte csókolni, hogy az Fran
minden kétségét eloszlatta.
Másnap reggel, amikor Fran felébredt, Reid nem feküdt mellette, de a másik
ágy érintetlen volt. Tehát vele aludt.
Bizonyos szempontból örült, hogy egy kis időre egyedül maradt. így legalább
hozzászokhat a gondolathoz, hogy  végre igazi  nővé vált, és immár más szemszögből nézheti az életet.  Elvárásait a férfi magasan túlszárnyalta. A rövid fájdalom szinte jelentéktelen volt. Reid csodálatos szeretőnek bizonyult.
Fran nyújtózkodott egyet, majd kiugrott az ágyból. Ma Spanyolországba mennek át, és lehet,  hogy éjjel franciaágyban alszanak, tehát rengeteg helyük lesz,
hogy... -Nevetett pajzán gondolatain, a fürdőbe sietett, és megengedte a vizet.
Boldog hangulata kissé alábbhagyott, amikor lement, és a férjét újságolvasás
közben találta. Nem úgy nézett ki, mint aki éppen egy szenvedélyes éjszaka után
van. Persze neki ez nem  újdonság.  Már gyakran tett effélét olyan  nőkkel, akik
ugyanolyan tapasztaltak, mint ő.
- Bonjour, monsieur! - üdvözölte vidáman a párját.
Reid felállt, és félretette az újságot.
- Bonjour, madame!
Ekkor odalépett hozzájuk a hoteltulajdonos, és jó reggelt kívánt nekik. Vajon
Reid megcsókolja-e, ha az nem jelenik meg?
- Ma tehát elutaznak - mondta a  férfi. - Remélem, jól érezték magukat, és viszontlátjuk önöket máskor is.
- Erre mérget vehet - biztosította Reid.
Míg a két férfi tovább társalgott,  Fran azon tűnődött, vajon tényleg visszajönnek-e még ide. Hátha az előző éjszaka nem elégítette ki Reidet. A maga részéről
gyakran gondolt arra, hogy egy szeretkezés, ami ráadásul fájdalommal is  jár,
nyílván furcsa élmény lesz, főleg, ha nem is társul hozzá szerelem. Nem csoda,
hogy Reid dühös volt, amikor rájött, hogy ő még szűz.
Reid meglóbálta a kezét az arca előtt, s ezzel kiszakította gondolataiból.
- Ó, elnézést! - Miután látta, hogy a fogadós már elment, Fran hozzátette: Ma reggel kissé kába vagyok.
- És ez jó vagy rossz?
- Nagyon jó. - Hirtelen megragadta a férje kezét, és az arcára szorította. - Köszönöm, hogy ilyen csodálatos dolgot tettél velem.
- Ezért érdemes gyakorolni. Nem tudtad?
- Elméletileg így van talán, de nem hiszem, hogy a való életben is. Épp nemrég mondtad, hogy ha mindenki jól csinálná, nem lenne annyi válás.
- Törődjünk most a reggelivel! - váltott témát Reid, amikor mások is beléptek az étterembe. - A szexről jobb megfelelő körülmények között beszélni. - Incselkedő pillantást vetett a nejére, amitől azon izgatott bizsergés futott végig.
Tízkor újra úton voltak, vad, kopár vidéken haladtak át,  ahol legfeljebb néhány vadkecske legelészett. Egy régi kastélyban szálltak meg, amelyet a spanyol
kormány luxusszállóvá építtetett át. Vajon Reid emlékszik-e még rá, hogy  kétágyas szobát foglalt?
Igen, emlékezett rá, de szemrebbenés nélkül közölte a recepción, hogy inkább
egy cama de matrimonio-t, vagyis nászutas szobát szeretne.
- És kérem, küldjenek fel egy üveg cava-t!
- Örömmel, uram! - A fogadós kitűnően beszélt angolul. Hogy mit gondol az
olyan emberekről, akik először kétágyas  szobát foglalnak, aztán inkább  egy
nászutas szobát kérnek, azt nem lehetett leolvasni az arcáról.
A szoba éppoly fényűzően volt berendezve, mint a bordeaux-i. Még a kicsomagolásnál tartottak, amikor megérkezett a cava és a cég ajándéka: egy kosár
gyümölcs. A pincér kinyitotta az üveget, és öntött a pezsgőből a két kristálypohárba. Ezután megköszönte a borravalót, és távozott.
Reid megfogta a poharakat, és Franhoz lépett.
- A turisták miatt  a legtöbb spanyol étterem fél egy körül nyit. A spanyolok
később ebédelnek - magyarázta. - Ha mi is spanyol módra  étkezünk, még  van
két óránk.
- Elmehetnénk sétálni - javasolta Fran.
- Elmehetnénk. De talán inkább adhatnék neked még egy leckét. Tegnap megmutattam, hogyan kell  sziklafalat mászni. Ma valami  fontosabbra taníthatnálak
meg. - Koccintottak, és a férfi ivott egy kortyot. - Például azt, hogyan kell  egy
férfit elcsábítani.
Fran megremegett.
- Rendben - suttogta.
Reid kézen fogta, és a hatalmas ágyhoz vezetteVisszahajtotta az ágytakarót,
és leült az ágy szélére.
- Kezdheted azzal, hogy lassan levetkőzöl előttem.
Fran másodpercekig csak állt szégyenkezve, azután azt kérdezte magától: Miért is ne? Végül is szép fehérnemű van rajtam.
- Várj egy percet! Ha le akarom győzni a gátlásaimat, innom kell még egy keveset. Kérsz te is?
Reid megrázta a fejét. Fran töltött magának, ivott egy kortyot, majd  lerakta
poharát.
- Tehát... - A szeme huncutul csillogott. A ruházata egyszerű darabokból állt,
de azok alatt meglehetősen merész, olasz  szatén fehérneműt viselt. Először kibontotta a haját,  megrázta, ujjaival  hátrafésülte,  és közben csábítóan nevetett
Reidre.
A férfi pedig, anélkül hogy egy pillanatra is levette volna róla a szemét, az éjjeliszekrényre tette a poharát. Fran meg lassan kigombolta ujjatlan fehér felsőrészét, és laza mozdulatokkal lerázta a válláról. A citromsárga melltartó kiemelte
telt keblét. Mélyet lélegzett, a hajával játszadozott.
Reid egyfolytában nézte, de egy  enyhe mosolyon kívül semmiféle reakciót
nem mutatott.
Fran elhatározta, hogy az őrületbe kergeti, kicsatolta az övét, és lassan kihúzta a farmerjéből. Aztán elkezdte a nadrágot kigombolni, majd kis szüneteket tartva egyre lejjebb csúsztatta a csípőjén.
A férfi arca ingerlőén mozdulatlan maradt.
- Ó! - Fran színlelt ijedséggel megragadta a bugyiját, amikor az majdnem lecsúszott a farmerrel együtt, majd elengedte a nadrágot.  Cipő már nem volt rajta.
Lábával odébb dobta a nadrágját.
Épp ez volt a  megfelelő időpont, hogy igyon  még  egy  kis pezsgőt,  mielőtt
folytatja.  Közben már érezni kezdte a hatását.
- Lehet, hogy hivatást tévesztettem? - kérdezte kihívóan, és letolta a melltartó egyik pántját, majd a másikat is.
- Lehet - helyeselt Reid. Rekedt hangja elárulta, hogy a mozdulatlan arc csak
színlelt közöny.
Francesca először érzékelte, mekkora hatalma  van a férfi felett. Kinyitotta a
melltartó  csatját.  Egy laza mozdulat, és a finom holmi máris a padlóra  hullott.
Most már félig meztelenül, egy szál bugyiban állt ott.
- Úgy  látom, túl sok minden van  rajtad. - A férfihoz lépett, és lassan kezdte
kigombolni az ingét. Közben látta, hogyan szorítja Reid a combjához a kezét, nehogy megérintse.
Mámoros érzés volt tudni, hogy ezt a fegyelmezett és megfontolt férfit képes
megőrjíteni. És ez még csak a kezdet...
Kihúzta Reid ingét a nadrágból, és lecsúsztatta napbarnított válláról.  Ezután
eléje térdelt, és kinyitotta az övét. Reid lefeküdt az ágyra, hogy párja lehúzhassa
a cipzárt, de az előbb segített neki levetni  a cipőjét.
- Szép a lábfejed. - Megsimogatta Reid lábát, jól tudván, hogy az sokkal inkább máshol szeretné érezni az ujjait.
A férfi félig feltámaszkodva nézegette. Aztán, hogy segítsen neki lehúzni a
nadrágját, hanyatt dőlt, lábát felrakta az ágy szélére, és felemelte a fenekét. Közben némi aprópénz és egy kulcscsomó esett ki zsebéből, de egyikük sem figyelt
erre.
Fran lehúzta a férje nadrágját, közben úgy tett, mintha elvesztené az egyensúlyát, és ráesett.
- Ne haragudj! - mondta komoly arccal, majd újra felkelt.
A férfi szeme csillogott.
- Még egyszer megteheted, ha akarod.
- Nyújtsd ki a lábadat! - szólt az asszony olyan hangsúllyal, mint egy súlyos
beteget ápoló nővérke.
Reid engedelmeskedett, Fran pedig lehúzta a nadrágját. Érezte a férfi gyengéd
pillantását, miközben szándékosan lassan összehajtogatta a nadrágot, és az egyik
szék karfájára fektette. Mire újra megfordult, Reid már lehúzta az alsónadrágját
is, és kinyújtott testtel az ágyon feküdt. A párja melléje telepedett.
- Az az érzésem, sok mindenre nem tudlak már megtanítani -jegyezte meg a
férfi.
- Dehogynem. Mit csináljak most? - Fran felült, csodálkozva nézett a férfira,
és úgy tett, mintha nem venné észre, mennyire felizgult már.
- Lássuk, mit súgnak az ösztöneid!  -  Reid a szokásosnál szaporábban lélegzett, szürke szeme szikrázóan izzott a szenvedélytől.
- Nos... - Fran egy hirtelen mozdulattal megszabadult a bugyijától. - Az ösztöneim azt súgják, ez tetszeni  fog neked.
Elégedetten látta, hogy Reid behunyt szemmel, hátravetett fejjel fekszik a hátán, szinte önkívületben, félig nyitott  szájjal. A látvány furcsa  gyengédséggel
árasztotta el az asszonyt. Valahogy így sokkal emberibbé vált, és neki jobb érzése támadt a kapcsolatukat illetően is.
Szokatlan boldogságérzettel a férfi fölé hajolt, hogy kimutassa gyengédségét,
s az kéjesen felsóhajtott. De amikor Fran haja Reid testéhez ért, az kinyújtotta a
kezét. Egyetlen mozdulattal felült, hanyatt fektette a nejét, és belehatolt.
Már a spanyolok is az asztalnál ültek, amikor a főpincér az asztalához kísérte
Reidet és  Francescát.
Míg Reid spanyolul beszélgetett a férfival, Fran az étlap angol változatát lapozgatta. Még mindig kába volt, és úgy érezte, képtelen a felkínált ételek között
eligazodni.
- Rendeljek én mindkettőnknek?  - kérdezte a férje.
- Megtennéd? Nagyszerű! - Fran csodálkozott, hogy Reid ilyen hamar visszatért a valóságba.
- Kisfiú koromban  gyakran mulattam azon a képregényen,  amelyben egy
macska mindig kap egyet a fejére, és csillagokat lát. Éppúgy nézel ki, mint az.
Mintha valaki fejbe kólintott volna...
- Ez nem lep meg - nevetett Francesca.
- Talán jobban tettük volna, ha felhozatunk valamit a szobánkba. Vagy talán
mégsem. - Megfogta az asszony kezét, és megszorította. - Csodálatos voltál.
Hallottam már nőkről, akiknek természetes adottságuk van ehhez. Alighanem te
is közéjük tartozol. Alig tudom elhinni, hogy ilyen szerencsém van.
- Én is ugyanezt mondhatnám - felelte Fran.
Boldog volt, hogy találtak valamit, amiben egyetértenek. De vajon elég-e ez
egy jó házassághoz?
 
Nem érinti Önt az áremelés
és minden számhoz biztosan hozzájut,
HA ELŐFIZET!
Hívja az alábbi számot:
előfizetés és terjesztés
10. FEJEZET
A mézeshetek utolsó éjszakáját Reid és Fran egy kis kastélyszállóban töltötte
a Garonne partján, egy csendes, békés városkában, alig egyórányira Bordeauxtól.
Fran már azt sem tudta, hányszor szeretkeztek. Ám annak ellenére, hogy Reid
ölelő karjai között egy teljesen új világot fedezett fel, nem volt olyan boldog,
mint kellett volna.
A vacsoránál, amelyet a teraszon fogyasztottak, Reid mondott neki valamit,
ami nyugtalanította.
- Nemrég olyasmire céloztál, hogy a taníttatásod merő időpocsékolás volt.
Miért nem változtatsz ezen? Jelentkezz egy egyetemre, és végezz el egy olyan
szakot, amely érdekel! A legtöbb nő,  akit ismerek, hetente több órát fordít arra, hogy a testét fitten tartsa, de keveset tesz azért, hogy szellemileg is friss maradjon.
- Erről gondoskodik a munkájuk.
- Nem feltétlenül. A munka inkább  korlátozza őket.
Ezután témát váltottak.
Később a szobájukban nyitott ablaknál, holdfényben szeretkeztek. Utána Fran
még sokáig álmatlanul forgolódott, és  azon gondolkozott, amit Reid a vacsoránál mondott.  Nem  arra célzott-e ezzel, hogy szívesen szeretkezik vele,  de az
ágyon kívül kevéssé tartja szórakoztatónak?
Hazafelé a repülőgépen az asszony elhatározta, hogy a saját lábára áll, de nem
feltétlenül oly módon, ahogyan a férje javasolta. Hogy határozott cél nélkül tanuljon, ezt értelmetlennek találta. Valami értelmeset akart kezdeni magával.
A következő hetekben a hétvégéket azzal töltötték, hogy egy megfelelő vidéki házat kerestek maguknak. Francescának sok ház tetszett, amit  megnéztek, de
Reid nagyon igényesnek bizonyult, és ő lassan úgy érezte, nem is találnak olyan
otthont, amely a párjának megfelel.
Már majdnem két hónapja házasok voltak, amikor egy nagy vacsorára hívták
meg őket. Fran sok partin részt vett már, de más társadalmi körökben, tehát nem
is számított rá, hogy ismerőssel fut össze. Ezért igencsak meglepte, amikor ez
mégis megtörtént. A háziasszony bemutatta nekik Juliánt és Alice-t.
- Franny és én régi barátok vagyunk - mondta Julián, és arcon csókolta az
asszonyt.
Később hazafelé menet a taxiban Reid megjegyezte:
- Láthatóan sok meséinivalótok volt egymásnak... neked és Julián Wallacenak.
Reidnek nem tetszett, hogy Julián a vacsora után félrehúzta az ő feleségét, és
kettesben beszélgettek.
- Együtt nőttünk fel... Olyan nekem, mint a testvérem. Julián úgy látja, hogy
az apja nagyon kedveli az anyámat. Szerinte össze kellene hozni őket. De azt is
tudja, hogy az apja soha egyetlen lépést sem tenne, ha nem kap valami bátorítást
az anyámtól.  Ezért kért meg, hogy egy kicsit puhatolózzam anyámnál, hogyan
vélekedik erről.
- És te hogyan vélekedsz?
- Talán nem is rossz ötlet. Jobb, mintha az anyám egyedül élné le a hátralevő
éveit.
A taxi megállt a ház előtt. Reid kiszállt, és kisegítette a feleségét, aztán szótlanul mentek be a házba.
Miközben  a hálószobában vetkőztek, Reid hirtelen megszólalt:
- Úgy látom, Wallace-éknál az asszony viseli a nadrágot. Gyenge, nyápic alak
a férje.
- Hogy tudod ezt ilyen rövid idő alatt megítélni?
- Miért, mennyi idő kell ehhez? - kérdezett vissza a férje megvetően. - A férfinak talán van esze, de mit számít ez, ha nincs ítélőképessége?
- Honnan veszed, hogy nincs ítélőképessége?
- Onnan - magyarázta Reid -, hogy megkaphatott volna téged, és ő ezt a libát választotta.
Fran elsápadt.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz!
A férfi odalépett a feleségéhez, és az álla alá nyúlt.
- Ne hazudj nekem,  Francesca! Tudnom kellett, kibe voltál szerelmes. A
nagyanyád mindent elmondott. Ha azt hiszed, most gyakrabban találkozgathatsz
majd Wallace-szal, hogy anyádat összeboronáld az exsofőrjével, nagyon tévedsz! Te hozzám tartozol!  - És hogy nyomatékot adjon szavainak, magához
húzta és szájon csókolta az asszonyt.
Frant felháborította, hogy a férje még a nagyanyját is kifaggatta, s el akarta
lökni magától. De az szorosan tartotta, és tovább csókolta.
Francesca megpróbálta elnyomni a férfi követelődző csókjára feltámadó vágyát. Az esze azt mondta, Reidnek nincs joga őt bármire is kényszeríteni, de legbelül örült, hogy ennyire féltékeny.
Végül feladta a védekezést. Ekkor Reid felemelte, az ágyhoz vitte, és már nem
is próbált fölényeskedni vele. Úgy szeretkeztek, mint két egyenrangú partner, és
egymás karjában aludtak el, mintha mi sem történt volna.
Amikor Fran másnap reggel felébredt, egy cédulát talált a feje mellett a párnán. Csak akkor jutott eszébe, hogy Reidnek két napra Bonnba kellett repülnie
egy pénzügyi konferenciára.
Nem akartalak felkelteni. Megpróbállak este felhívni. R.
Semmi üdvözlés, egyetlen kedves szó sem.
A fiatalasszony nagyot sóhajtott, és felkelt. Hogy szeretkeztek az éjjel, ez nem
oldotta fel a köztük meglévő feszültséget. Reid nem boldog, és ő sem az.
Fran elhatározta, hogy férje távollétében meglátogatja az anyját.
Mrs. Turner egészségesnek és jókedvűnek látszott. Nászútjuk alatt Mrs. Heatherley meghívta magához, és ő nagyon jól érezte magát nála. Az év végén Mrs. H.,
ahogy Daphne Turner Reid nagyanyját nevezte, meg akarja látogatni, hogy  megnézze a kertjét.
- Mrs. H. a szöges ellentéte Reid másik nagyanyjának - mondta. - Lady K.-
nem kedvelem. Azt hiszem, drágám, boldog leszel, ha végre külön költöztök.
Francesca megpróbálta kiszedni az anyjából, hogyan vélekedik Julián apjáról.
Kiderült, hogy a mama már régóta gyengéd érzelmeket táplál a férfi iránt, és szívesen újra alkalmazta volna, ha az a csődjük után nem talált volna azonnal  mást
állást.
Fran elhatározta, hogy felkeresi Jack Wallace-t, és kertelés nélkül beszél vele.
Ha Juliannel találkozna, ezt Reid biztosan rosszallaná. Nem tudhatta ugyanis,
hogy a Juliannel való rádöbbentette: amit iránta érzett, az csak fiatalkori rajongás volt, még akkor is, ha ez az első szerelem tovább tartott a szokásosnál. Most
egy új, viszonzatlan szerelmet érzett Reid iránt.
Hogy mikor szeretett bele a férjébe, azt nem tudta volna megmondani. Talán
már az első találkozásukkor tudta, hogy különleges ember. Sok minden történt,
ami megváltoztatta a  vele kapcsolatos érzéseit. Próbálta felidézni, hogyan lett
egyre mélyebb az iránta érzett vonzalma: a heves reakció az első testi érintésre,
az izgalom, amelyet érzett, amikor a férfi várt rá az állomáson, a félelem, hogy
leesik hegymászás közben...
És végre rájött.  Szerelmes Reidbe. Ő az a férfi, akivel akár a világ végére is
elmenne. Ő az a férfi,  akiért akár meg is halna.
A félelem, hogy Reid nem viszonozza az érzéseit, mérhetetlenül boldogtalanná tette.
Reid alig volt otthon negyedórája, máris szeretkezni szeretett volna. Fran először érezte, mennyire fáj úgy szeretkezni valakivel, hogy közben nem mondhatja el, mit érez.
Az aktus után Reid felkönyökölt, és közölte:
- Szenvedélyemmé váltál. Két éjszaka nélküled, és máris elvonási tünetek jelentkeztek nálam.
Fran nevetett, és a férfi dús hajával játszadozott.
- Én is valahogy így vagyok veled.
De tudta, hogy a férfi éppen csak a rendszeres szexet hiányolja. Reidnek nem
ő hiányzott, és nem úgy, ahogy a szerelmesek vágyakoznak egymásra, amikor
nem lehetnek együtt.
Később, vacsora közben beszámolt a Jack Wallace-nál tett látogatásáról, és
utalt arra, hogy nemsokára talán valóban egymásra talál a férfi és az ő anyja.
- Remélem, mindketten elég okosak, és próbát tesznek, mielőtt végleg összekötik az életüket -jegyezte meg Reid. - Ha két ember együtt akar élni, sok mindenben alkalmazkodniuk kell egymáshoz, főleg az ő korukban.
- Nem hiszem, hogy anyámnak tetszene egy próbaházasság.
- Meg kell győznöd, hogy ez a legokosabb, amit tehet.
A férje megjegyzéséből Fran  arra következtetett, hogy az nem találja olyan
egyszerűnek a házasságát, mint remélte.
Két héttel később Fran két fontos döntést hozott. Beiratkozott egy belsőépítészeti tanfolyamra, amely szeptemberben indul, és  elment egy  nőgyógyászhoz,
hogy a fogamzásgátlás felől érdeklődjön. Eddig Reid törődött ezzel, de úgy érezte, itt az ideje, hogy ő vegye át a felelősséget.
Fran beszámolt Reidnek ama szándékáról, hogy belsőépítész lesz.
- Addigra talán teherbe esel már. Ideje lenne...
- Szerintem várnunk kellene még néhány évig, amíg sikerül a saját a lábamra
állnom. Azt mondtad, fejlesszem az értelmi képességeimet. Ezt szeretném én is.
- Rengeteg belsőépítész van Londonban. Ha tovább várok a gyerekekkel, ötvenéves leszek, mire  ők tinédzserkorba kerülnek - közölte Reid tömören.
A férfi reakciója felbosszantotta Frant.
- Ha ez olyan fontos neked, miért nem vásároltál magadnak egy nőt, amikor
még húszéves voltál?
- Én nem vásároltalak meg téged! - kiáltotta a férfi.
Az álarc lehullott, és Fran egy olyan embert látott, aki ugyanolyan hirtelen haragú, mint ő,  azzal a különbséggel, hogy a szeméből sugárzó düh vággyal keveredett.
Mielőtt Fran rájött volna, mit akar a férje, az felkapta, a vállára dobta, és  felviharzott vele a lépcsőn. Ő meg túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy tiltakozzon.
Tudta, hogy a párja sokat sportol, de nem gondolta, hogy ilyen könnyedén felfut
vele a lépcsőn.
Amikor az ágyra dobta, égő arccal levegő után kapkodott, és még mindig képtelen volt megszólalni. Mit mondhatna, amikor a férfi, akit szeret, magánkívül a
haragtól úgy viselkedik, mint egy ősember?
Fran csak nézte, hogyan tépi le magáról Reid a ruhát, és érezte, ahogy megváltoznak az érzései. A benne szunnyadó nő nyomban válaszolt az előtte álló férfitest szépségére. A ruháival együtt Reid a szokásait is leverette, és azzá vált, akire Fran a legtitkosabb álmaimban mindig is vágyott:  olyan férfivá, aki megvédi,
harcol érte, és lehengerli, amikor ez kell.
Ezúttal azonban erre nem volt szükség. Amikor Reid melléje feküdt az ágyba,
a védekezést csak színlelte. Izgatónak találta, hogy magán érezheti a férfi testét.
Sok mindent nem tudott még róla, de egyben biztos volt: fájdalmat sosem okozna neki.
Ajkuk szenvedélyes csókra tapadt össze. Fran átkarolta a férfi nyakát, és érezte, ahogy annak a dühe elpárolog, és csak az a vágy marad benne, hogy birtokolja, magáévá tegye. Tartózkodás nélkül átadta magát a férjének, és megpróbálta
testével kifejezni mindazt, amit a szívébe zárt, és amit talán sosem mondhat el
neki szavakban.
Másnap Fran meglátogatta Mrs.  Heatherleyt. Reid nagyanyja azonnal észrevette, hogy valami nincs rendjén. Fran elmesélte, hogy az az érzése, Reid meg
fogja bánni elhamarkodott házasságát.
- Hogy jut ilyesmi az eszedbe? - kérdezte a férfi nagyanyja.
- Amióta visszajöttünk a nászútról, olyan távolságtartó lett.
- Reid bonyolult  lélek. Nem könnyű vele mély érzelmekről beszélni. Elmesélte  neked, hogyan váltak el a szülei?
- Csak célzott rá.
- Nirmila, a legkisebbik lányom jobban tette volna, ha sosem megy hozzá
Reid  apjához. A férfi túl öreg volt hozzá. Reid tízéves volt, amikor ő megismerte azt az embert, aki  illett hozzá. Reid szerette a szüleit. Rettenetesen fájt neki,
amikor az anyja elment. Ez erősen befolyásolja a nőkhöz való viszonyát. Még az
sem segített, hogy fiatalabb korában rengeteg nő csodálta és remélte, hogy megszerezheti. Már azt hittem, sosem talál olyat, aki  őt önmagáért fogja szeretni.
Azután jöttél te, és tudtam, hogy végre megtalálta az igazit.
- Nem vagyok benne ennyire biztos. - Fran kísértést érzett, hogy elmondja
Mrs. Heatherleynek az igazságot a házasságukról,  de gyanította, hogy Reid ezt
igencsak rossz néven venné.
- Itt maradhatnék pár napig? Tudatom Reiddel,  hogy semmi bajom, de nem
akarom neki megmondani, hol vagyok. Úgy érzem, egy kicsit külön kell lennünk.
Bár kérése furcsának hathatott, Mrs. Heatherley nem ellenkezett.
- Persze hogy maradhatsz. Anyád elmondta, hogy van érzéked a lakberendezéshez. A telken áll egy kis kunyhó, amelyet szívesen átrendeznék. Talán adhatsz
néhány tanácsot.
Később, amikor Mrs. Heatherley a kertben dolgozott, Fran elővette a laptopját, és egy e-mailt küldött Reidnek. Vajon hogyan reagál majd a férfi, ha meglátja a levelet a számítógépén?
Reid, egy időre elmegyek. Ne aggódj miattam! Jelentkezem, ha tisztáztam magamban, mit is akarok. Most az az érzésem, képtelen lennék betartani a megállapodásunk rám eső részét. Bármi történik is, mindig boldog leszek, hogy te voltál az, aki megismertette velem a szerelmet. Ha a
kapcsolatunk más területen is ugyanilyen jó volna, nem lennének problémáink. De vannak, és nem tudom, meg tudjuk-e oldani őket.
Francesca
Este rávette Mrs. Heatherleyt, hogy meséljen el mindent Reid gyermekkoráról és fiatalságáról. A nagymama nem csinált titkot abból, hogy Reid volt a kedvence. Olyan szeretetteljesen beszélt róla, hogy Francesca mérhetetlenül örült
volna, ha leomlanak köztük az akadályok.
Másnap Fran legszívesebben felhívta volna az anyját és a nővérét, hogy megtudja, vajon kereste-e Reid, de legyőzte a kíváncsiságát. Valahányszor megszólalt Mrs. Heatherley telefonja, reménykedni kezdett, hogy Reid az, és tanácsot
kér az egyetlen embertől, akiben megbízik. De mindig valaki más hívta, és ahogy
telt az idő, egyre gyakrabban rohant a szobájába, hogy megnézze, jött-e e-mail a
férfitól.
A második este korán lefeküdt. Amikor reggel felébredt, még mindig nem
tudta, mi lesz vele és Reiddel.
Délután a két nő a nappaliban üldögélt, épp Fran javaslatait beszélték meg a
kunyhó felújításával kapcsolatban, amikor egy fekete Jaguar kanyarodott a ház
elé.
- Reid! - sikoltott fel Fran.
- Ne aggódj, kedvesem! Nem kell vele találkoznod, ha nem akarsz - mondta
a férfi nagyanyja nyugodt hangon.
- Beszéljen vele először ön, kérem! - könyörgött Fran.
-  Persze! - Mrs. Heatherley betuszkolta Frant egy  kis szobába, amelyben
könyvespolcok  álltak egy asztallal  és egy székkel.
Fran leült, összekulcsolta ölében a kezét, és feszülten várta, hogy Reid megjelenjen. Nem tartott sokáig, s meghallotta, amint az asszony üdvözli az unokáját. A férfi mely hangszínétől megborzongott.
- Micsoda meglepetés! - hallotta Mrs. Heatherleyt. - Hogyhogy Francescát
nem hoztad magaddal?
- Mert elhagyott! - vágta rá Reid gorombán.
- Jaj, istenem! Sajnálom, hogy ezt kell hallanom. De én nem aggódnék a helyedben. A legtöbb fiatal házas gyakran összekap valami apróságon. Ő nagyon
is temperamentumos, és te  néha tényleg az ember idegeire tudsz menni, édes
gyermekem. Miért nem hívod fel és vallod be, mit érzel iránta? Gondolom, az
anyjához ment.
- Nem, nincs ott. A nővérénél sincs. Fogalmam sincs, hol lehet, és iszonyúan
aggódom miatta. Úgy viselkedtem, mint egy disznó. Nem csodálom, hogy elment.
- A nők nagyon megértőek. Túl tudják tenni magukat a szeretett férfi gonosz
viselkedésén. Bármit  tettél is, annyira szörnyű nem lehetett.
- De igen, az  volt. És ő... nem szeret engem. Bizonyára sokkoló lesz, amit
most mondok, de tudnod kell, hogy mi merő célszerűségből házasodtunk össze.
A szerelemnek semmi köze nem volt a döntésünkhöz. Legalábbis akkor.
Egy darabig csend  volt, majd Francesca meghallotta az idős hölgy hangját.
- De ez azóta megváltozott, legalábbis ami téged illet, ugye?
- Igen... Megőrülök érte. Éppen én, aki sosem voltam szerelmes, még fiatalon sem, amikor mindenkit egyszer-egyszer elkap a gépszíj!  Most viszont annyira szerelmes lettem, hogy képtelen vagyok aludni, és a munkámra sem tudok figyelni. Az az érzésem, ebbe  beleőrülök.
- Ez nagyon jó, kedvesem! - közölte a férfi nagyanyja higgadtan. - Az, hogy
akkor szerettél  csak bele a nőbe, akit  feleségül vettél, miután a  feleséged lett,
sokkal okosabb, mintha előtte szerettél volna bele, aztán rájössz,  hogy mégsem
ő  az igazi.
- De ő nem  így gondolja. Valaki másba volt szerelmes, és csupán azért jött
hozzám, hogy kiheverje ezt a viszonzatlan szerelmet.
- Biztosan el tudod érni, hogy beléd szeressen, ha igyekszel. Neked nagy a
vonzerőd a nők körében, Reid. És valahol legbelül még kedves ember is vagy.
Ez ritka dolog így együtt. Sok szívtipró egyáltalán nem szeretetreméltó.
- Nem voltam kedves Francescával, mocsokul viselkedtem vele. - Ahogy ezt
kimondta a férfi, nagyon letörtnek hatott.
Fran még sosem hallotta Reidet így beszélni. Nyilván a nagyanyja azon kevés
emberek egyike, aki előtt megnyílik.
- Van még valami - folytatta. - Nem tudom betartani a megállapodásunk rám
eső részét. Fran egy biztos jövőjű londoni bankárhoz ment hozzá. Amikor  a Pireneusokban jártunk, rájöttem, hogy nem akarom tovább így élni az életemet, és
ki akarok lépni a bankszakmából. Ha apa nem lett volna olyan beteg, már évekkel ezelőtt hagyom a fenébe az egészet. Sok időt elvesztegettem, de még nem késő, hogy a hegymászásnak szenteljem magam.  Meg kell tennem, nagyi. Még
Francesca kedvéért  sem vagyok képes ezt tovább csinálni... ezt a komédiát
Kennardéknál.
- Meglepett, hogy egyáltalán ilyen sokáig bírtad, kedvesem. Mindig is az volt
a véleményem, hogy te nem tartozol oda. Ha valakinek van tehetsége valamihez,
ezt mindenképpen ki kell használnia.
- Ez így van,  de hány nő viseli el, hogy egy hegymászó felesége legyen? Te
átélted ezt. Tudod milyen érzés.
- Hogyne. Egyszerre pokol  és mennyország. De sosem bántam meg, hogy
hozzámentem a nagyapádhoz. Kétféle férfi létezik. A megbízható, aki általában
unalmas is, és a kalandor. Nem könnyű együtt élni  egy ilyennel, de sokkal izgalmasabb. - Rövid hallgatás után hozzáfűzte: - Ismered a közmondást: valamit valamiért! A szerelmet sem adják ingyen. Annak  is  megvan az ára, mint minden
másnak. Ha Francesca szeret téged, és a legjobbat akarja neked, akkor ezért vállalnia kell az örökös rettegést is.
- Ezt nem kívánhatom tőle. Nem lenne becsületes.
- Reid, kedvesem, már megtanulhattad volna, hogy az egész élet nem fekete
vagy fehér. De bárhogy van is, minden Francescától függ. Mondj el neki mindent
őszintén, és bízd rá, hogyan dönt!
- Ezt fogom tenni, ha sikerül megtalálnom. De hol az ördögben lehet? - kiáltotta a férfi kétségbeesetten.
Fran felpattant a  székről, és kinyitotta az ajtót.
- Itt vagyok! - Reidhez futott, és a nyakába ugrott. - Ó, drágám, annyira hiányoztál! - Zokogásban tört ki, és arcát a férfi vállába fúrta.
Reid olyan szorosan ölelte magához, hogy alig  kapott levegőt.
- Hála az  égnek, hogy jól vagy!  Majdnem beleőrültem az aggodalomba!
- Sajnálom! - Francesca felnézett, és meglepődve látta, hogy  a férfi szemében könnyek csillognak. Reid is ugyanolyan szaporán lélegzett, mint ő, és markáns  arcvonásai olyan érzelmekről árulkodtak,  amilyeneket nem  is feltételezett
volna róla.
- Ne tedd ezt velem soha többé! A pokol kínjait álltam ki, amikor belegondoltam, mi történhetett veled. Nem tudok nélküled élni, Franny.
- Én sem  nélküled - suttogta az asszonyka könnyek között.
- Most egyedül hagylak benneteket, hogy tisztázni tudjatok mindent - mondta halkan Mrs. Heatherley, és kiment.
- Ha tényleg szeretsz, nincs mit tisztáznunk - közölte Fran. - Ha  Katmanduban akarsz élni egy viskóban, azt is megértem.  Ameddig annyira szeretsz engem, mint én téged, nekem nem számít, hol élünk. - Tétován felnevetett. - Van
egy zsebkendőd?
Reid adott neki egyet, saját könnyeit meg a kézfriévoi  .  ,
Aztán felemelte Fran állát, és megcsókolta     kezíejevel toroIte le az arcáról.
Sokáig csókolóztak, nem szenvedélyesen Ccau,mn           ,
jezzék megkönnyebbülésüket Fran nZZ   ,?,nagyn enSed hogy kifefi is tudta, mit érez ő  EszeZZT     mt érez Reid aho a fér
- Utálnál KtZJ gySZen aztan egeszen más hangnemben folytatták:
Reid   wKataanduban ey kunyhóban lakni. De én is - tette hozzá nevetve
Si7    a nCSere 3 naSyaPám gyűjtött egy kis tőkét apám számára, s ezt én
oroKOJtem. Apám is hagyott rám egy tekintélyes summát, s az én befektetéseimmel együtt ez bőven elegendő ahhoz, hogy úgy  éljünk, ahogy akarunk. Én személy szerint  szívesen választanám lakhelyül azt a francia kastélyt, amelyet a
mappámban láttál. De először beszéljük meg a  legfontosabbat! Teljesen biztos
vagy benne, hogy szereméi egy hegymászó felesége lenni? Nem leszek mindig
távol. A legtöbb hegy, amelyet meg akarok fflászni, csak bizonyos évszakokban
érhető el.
- Gondolom, nem minden hegymászó hal meg olyan fiatalon, mint a nagyapád - mondta Fran. - Sokan igen magas kort érnek meg. Közlekedési balesetben több ember hal meg, mint a hegyekben.
- Megeshet, hogy hetekig távol vagyok, amikor éppen szükséged  lenne rám.
- Lehet. De amikor visszajössz, ahogy a nagyanyád mondta, a mennyekben
járunk majd. Mint most - egészítette ki halkan. - Csak azt nem értem, miért nem
mondtad el, mit érzel valójában. Nem vagy te ilyen szégyenlős.
- Nem... általában nem. De ha valaki az én koromban először lesz szerelmes,
és ráadásul egy olyan nőbe, aki mást szeretett, méghozzá annyira, hogy  neki tartogatta magát, akkor nem tudja, hogyan viselkedjen -  magyarázta a férfi. - A
nászutunkon vettem észre először életemben, milyen az, ha az ember igazán boldog. Tudtam, hogy csodálatos jövő állhatna  előttünk, ha szereméi engem, és ha
nekem nem kellene újra igazi Kennarddé válnom. Ami a bankot illeti, változtathattam volna szakmát, de téged nem kényszeríthettelek, hogy szeress, és úgy
gondoltam, nincs rá jogom, hogy az általam vállaltakat ne teljesítsem.
- Tegyük semmisé a megállapodást, és kezdjünk mindent elölről... szerelmespárként! -javasolta Fran, és a férfihoz simult.
Később kopogtattak az ajtón. Mrs. Heatherley jött be egy tálcával a kezében.
Reid gyorsan elvette tőle.
- Köszönöm, kedvesem - mondta a nagyi. - Gondoltam, a frissen sütött fánk
tejszínhabbal és eperlekvárral jót tesz majd nektek. Ennyi izgalomtól megéhezik
az ember. - Szeretettel nézte a két fiatalt. - Feltételezem, hogy most már minden
rendben van.
- Csodálatosabb nem is lehetne - biztosította őt Reid.
- Boldog vagyok. Amikor először láttalak titeket együtt, már akkor  tudtam,
hogy összetartoztok. Idővel az emberben kialakul ez az ösztönös megérzés... Miközben Reid és Francesca fánkot evett, Mrs. Heatherley folytatta: - Szeretnék
valamit megbeszélni veletek. Ez a ház túl nagy egy ember számára. Ezenkívül
szükségem van segítségre a kerti munkában. Anyád ugyanígy gondolja, Fran.
Olyan jól kijövünk egymással, hogy arra gondoltam, idehívom. A házat kétfelé
lehetne osztani. A kertet is. Mrs. Turner biztosan magával akarja majd hozni a
növényeit. Mit gondoltok?
- Nagyszerű ötletnek tartom - mondta Reid. - Te mit gondolsz, szívem?
Fran szeretettel nézett a férjére.
- A gond csak az, hogy anyának van egy csodálója...  Egy kedves férfi, aki régen a sofőrünk volt - magyarázta Reid a nagymama felé fordulva.
- Ez nem gond. A fél ház két embernek is bőven elegendő, és egy kedves férfi a háznál mindig csak előnyös. Most elmegyek zöldségért a vacsorához, ti pedig ágyazzatok meg! Reid tudja, hol az ágynemű.
A csodálatos, krumpliból és friss zöldségből álló vacsora után Reid és Fran
belefeküdt a baldachinos ágyba, és összebújtak.
- Nagyon szeretlek - suttogta Reid. - Hogyan is tudtam annyi ideig nélküled
élni? Soha többet ne hagyj el, kérlek!
- Megígérem.  Annyira boldog vagyok, hogy végre kimondhatom: szeretlek!
Szeretlek!
Amikor valahol lent a házban egy  óra tizenegyet ütött, Reid és Fran egymás
karjában feküdt a jövőt tervezgetve, amely teljesen másnak ígérkezett, mint
ahogy mindketten elképzelték, amikor a megállapodást megkötötték...