Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 A legjobb döntés

2010.07.17

3. FEJEZET
Doug Anderson doktor Molly beteglapját olvasgatva lépett be a vizsgálóba. - Nos, Molly - kezdte vidáman mosólyogva -, gratulálok! A teszt pozitív.
- Rögtöngondoltam.-Azasszonykönnyekkelküszködveelfordítottaatekintetét. Ugyanakkor ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy hangos nevetésben törjön ki. - Molly, minden rendben?
- Félek, Doug. Jobban, mint valaha.
Az orvos odahúzott magának egy széket, és leült.
- Ezt a babát nem fogja elveszíteni bölcsőhálát miatt.
- Erre nincs biztosítéka... - Egészségügyi képzettsége folytán Molly ismerte a statisztikát. Minden ötszázadik csecsemő rejtélyes módon, felismerhető ok nélkül hal meg. Azt is tudta, nagyon csekély rá az esély, hogy a második gyermekét is elveszítse. Tehát nem indokolt az aggodalma. Mégis félt. - Többről van szó - suttogta. - Jordan és én válófélben vagyunk.
Doug zavartan keresgélte a megfelelő szavakat. - Ezt nem tudtam.
- Szólnom kell neki a gyerekről. - Már a gondolat is rémülettel töltötte el az asszonyt.
- Lehet, hogy ez mindent megváltoztat - vélte az orvos. - Tehetek magáért valamit?
- Nem; köszönöm.
- Két hét múlva szeretném újra látni.
- Rendben - felelte az asszony gépiesen.
Hazament, rövidnadrágba és pólóba bújt, ivott egy pohár jeges teát, majd leheveredett a hintaágyra a napsütötte teraszon. Éppen azon töprengett, milyen változásokat hoz majd ez a gyermek ati életében, amikor csöngettek.
Kinyitotta az ajtót. Jordan valószínűleg egyenesen az építkezésről jött, mert még fején volt a védősisak. Komor arcot vágott.
Szia, Jordan!
- Bejöhetek egy percre?
- Tessék! - Molly kitárta az ajtót. Ha már szakítanak, miért ne tegyék békésen? - Kérsz egy jeges teát?
A fém megrázta a fejét.
- Valamit szeretnék tisztázni veled... - Miről van szó?
- Katie esküvőjéről. - Molly unokahúgának esküvőjét szombatra tervezték. - Mindig is kedveltem Katie-t = folytatta Jordan. - Nekem is küldött meghívót, de ha számodra ez kínos, inkább nem megyek el.
- Jordan, ne légy nevetséges! Természetesen eljössz. Katie is rajong érted. Nincs rá okod, hogy távol maradj az esküvőjéről.
A férfi lesütötte a szemét.
- Szeretném Lesleyt magammal vinni.
Ez szörnyen sértette Molly büszkeségét, ám inkább sétált volna izzó parázson, mint hogy bevallja Jordannek.
- A beleegyezésemet kéred? - Bizonyos értelemben igen... - Hiszen már majdnem elváltunk.
- Kínos lehet neked, s azt akartam, hogy ne érjen váratlanul.
- A rokonaim előbb vagy utóbb úgyis tudomást szereznek a válásunkról. Itt a nagy alkalom, hogy tisztázzuk előttük az ügyet.
- Ha jobban szeretnéd, hogy ne hívjam meg Lesleyt...
- Jordan, kérlek! Ezt neked kell eldöntened. Ne kívánd, hogy én tegyem meg helyetted!
- Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad az esküvőn. - Ne aggódj már értem folyton!
Végül is a te rokonaid.
- Tényleg azt hiszed, hogy a válásunk híre váratlanul éri őket? - Az asszony röviden felnevetett. - Hiszen három éve külön élünk!
A férfi az ajtóhoz lépett, kezét a kilincsre tette. - Akkor szombaton találkozunk.
- Jordan! - kiáltotta Molly hevesen, mire a fém azonnal megfordult. - Igen?
Az asszony viaskodott magával, meséljen-e a gyerekről, de még képtelen volt rá. Időre volt szüksége.
- Semmi. - Bocsánatkérően elmosolyodott. - Viszlát szombaton.
- Szórakozottnak tűnsz, Jordan - mondta Lesley a templom felé vezető úton. - Csak elméláztam egy kicsit.
- Min?
- A mi esküvőnkön - hazudta. Valójában Mollynál jártak a gondolatai. Hamarosan meg kellene tennünk az előkészületeket. Mi a véleményed? Meglepetésére a nő habozott a válasszal.
- Nekem nem sürgős, és neked sem kellene elhamarkodnod. - Miért?
32
33
A legjobb döntés
- Jordan, egy váláshoz idő kell. - Már csak négy hét!
- Nem jogilag gondolom, hanem érzelmileg. Fel kell dolgoznod magadban a zátonyra futott házasságodat, mielőtt közös terveket kovácsolnánk.
- Gyászoljam meg a házasságomat? - kérdezte a férfi türelmetlenül. Ugyan mi a csudát csinált az elmúlt három évben?
- Megérted majd, mihelyt jogerőre emelkedik a válási határozat - fűzte hozzá Lesley könnyű sóhajjal.
- Ahogy gondolod... - hagyta rá Jordan, miközben odaértek a templomhoz. Hangulata akkor sem javult, amikor helyet foglaltak odabent. Az első, akit két sorral előttük felismert, Molly volt.
Szerencsére nem kellett sokáig várakozni, rövidesen felhangzott az orgonaszó, s a nyoszolyólányok ünnepélyesen az oltárhoz léptek. Jordan a többiekkel együtt felállt, amikor Katie besétált az édesapja karján. Megrohanták az emlékek a saját esküvőjükről. Te jó ég, mennyire szerették egymást Mollyval! Fiatalok voltak, talán fiatalabbak is a kelleténél, és szinte bolondultak egymásért.
Élénken emlékezett rá, ahogy Ian ugyanehhez az oltárhoz vezette Mollyt, ahol ő már alig várta, és úgy érezte, még soha életében nem látott ilyen gyönyörű lányt. A házassági esküt érzelmektől remegő hangon tette le, és minden szót komolyan gondolt. Molly pedig teljes odaadással nézett a szemébe. Álmukban sem hitték volna, hogy a lángolás egyszer kihunyhat.    '
Az évek során ugyan megváltoztak Jordan érzelmei, de még mindig szerette Mollyt. Bár nem úgy, mint az esküvőjük napján. Akkoriban éretlen tacskóként rajongott érte, az idők folyamán viszont szerelme érettebb lett, és egyre nőtt. Felidézte Jeff születését.
Itt megálljt parancsolt magának. Nem akart a kisfiára gondolni.
Mindenki leült, és Jordan a jegyeseket figyelte, hogy elűzze az emlékeit. Próbálkozása sikettel ennek bizonyult. Amikor Katie és Matt örök hűséget fogadott egymásnak, Lesley a férfi keze után nyúlt. Jordan megdöbbent, hogy nem Molly, hanem egy másik nő ül az oldalán.
Mielőtt felfogta volna, mi történik körülötte, Katie és Matt megcsókolták egymást. Azután kart karba öltve, a boldogságtól ragyogva siettek a kijárathoz. Sok-sok évvel ezelőtt Molly és ő ugyanilyen boldogok voltak...
Az esküvői fogadást is ugyanabban a klubban tartották, mint ők. Jordan arra gondolt, bárcsak inkább elküldte volna a nászajándékot Katie-nek, ahelyett hogy személyesen adja át.
Egy alkalmazott leparkolt a kocsival, Jordan és Lesley pedig - áthaladva a főépületen - kilépett a sűrű, zöld pázsitra. A parkot gyönyörűen feldíszítették lampionokkal, körben kerek, fehér asztalok és székek álltak. Pompás ételek sorakoztak a fehér sátortető alatt. Jordan csak gratulálni akart az ifjú házasoknak, átadnia nászajándékot, és elnézést kérve eltűnni innen.
- Jordan Larabee! Szent ég, valóban te vagy az?
Molly nénikéje, Johanna állt előtte. A férfi őszintén kedvelte az asszonyt, bár az mindenbe beleütötte az orrát.
- Johanna néni! - Jordan futólag mégölelte, majd karját Lesley vállára tette. - Szeretném bemutatni neked Lesley Walkert, a menyasszonyomat:
Johanna néni kuncogott, mintha a férfi valami jópofa tréfát mondott volna. - Hogy lehetnél más vőlegénye, mikor Molly a feleséged?
Jordan sajnálta, hogy nem figyelmeztette előre Lesleyt.
- Válófélben vagyunk, én pedig megkértem Lesley kezét. Az idős asszony elvörösödött.
- Ó, Jordan, annyira sajnálom... Úgy értem, Mollyt sajnálom, de a te boldogságodnak persze örülök. A mindenségit! - Kezét az arca elé kapta. - Olyan lehetetlenül fejezem ki magam!
- Nem kell mentegetőznie - biztosította Lesley barátságosan.
Jordan hálásan nyugtázta, hogy menyasszonyaoldottaakényesjelenet feszültségét. - Örülök, Jordan, hogy újra láttalak. - Molly nénikéje gyorsan visszavonult. - Sajnálom, Lesley - suttogta a férfi őszintén.
- Nem számít...
- Elnézést kérünk a fiataloktól, és elmegyünk. Az építésznő megfogta a karját.
- Azt már nem! Ha most lelépünk, az mindenkinek kínos lesz, és Mollynak végeérhetetlen magyarázkodásba kell bonyolódnia.
- Akkor maradunk még vagy egy órát. Egyetértesz?
- Tökéletesen. -Lesley derűsen rámosolygott a férfira. -Minden rendben lesz, drágám, megígérem.
Lesley általában nem szokta becézni, ezért Jordan meglepődött, hogy most drágámnak szólította. Csak később jött rá, hogy ezzel a nő tulajdonképpen az összetartozásukat akarta hangsúlyozni. Ennek örült. Tehát féltékeny!
Később még jobban elcsodálkozott, amikor őt is hatalmába kerítette ez az érzés. Ám nem Lesleyvel, hanem Mollyval kapcsolatban.
A fehér egyenruhás pincérek fölszolgálták a vacsorát, s amint a násznép befejezte az étkezést, a zenekar rázendített, és kezdetét vette a tánc.
Jordan eredetileg csak addig akart maradni, amíg - a hagyomány szerint - az ifjú pár megnyitja a táncot, de mielőtt észbe kapott volna, már ropta is Lesleyvel, sőt kifejezetten élvezte. Jól érezte magát, és őszintén tudott nevetni.
Akkor azonban meglátta Mollyt. Egész különösen hatott rá, hogy a felesége egy másik férfival táncol. Mintha fejbe kólintották volna. Nem mutatta ki az érzéseit, de rövidesen elnézést kért, és elindult az asztaluk felé.
- Csak azt ne mondd, hogy már elfáradtál! - panaszkodott Lesley. - Hiszen még alig kezdtünk el táncolni!
- Szeretnék inni valamit. - A férfi leemelt egy pohár pezsgőt egy arra haladó
34
35
pincér tálcájáról. Nehezére esett levenni a szemét Mollyról és partneréről. A magas, jóképű fém túl szorosan fogta az asszonyt. Jordan összeszorította a száját. S zerencsére találkozott egypár régi ismerőssel. Pezsgőspohárral a kezében róttá a köröket, mindenkinek bemutatta Lesleyt, és igyekezett elfelejteni, hogy a feleségét egy másik férfi tartja a karjában.
- Szia, Jordan! Örülök, hogy látlak.
- Ian! - Jordan udvariasan bólintott. - Bemutathatom'Lesley Walkert?
- Jó estét, Lesley! - Ian ajkához emelte a nő kezét. Mindig is lovagias volt. Lesley nyilván észrevette, hogy Ian négyszemközt szeretne maradnia vejével, mert elnézést kért, s arra hivatkozva, hogy rendbe kell szednie magát, távozott. Jordan összeráncolta a homlokát. -
- Ki vele, Ian! - Mivel?
- Mondd el, amit akarsz! Essünk túl rajta! Úgy tűnt, Ian jól mulat.
- Nincs semmi különös mondanivalóm. Legalábbis a lányommal kapcsolatban. Mikor beszéltél vele utoljára?
- A héten. Miért?
- Miért? - Ian elfojtott egy mosolyt. - Ezt tőle kérdezd!
- Meg is kérdezem! - Jordan pontosan ilyen ürügyre várt. Letette a pezsgőspoharat, és elvegyült a táncolók között.
Molly meglepődve vonta föl a szemöldökét, amikor férje megveregette partnere vállát.
- Szabad? - kérte le Jordan a nejét bocsánatkérés nélkül.
- De Jordan! - meredt rá az asszony. - Ez rendkívül udvariatlan dolog volt. A férfi meg sem próbált mentegetőzni.
- Minek örül az apád? Fülig ér a szája.
- Nem tudom... - Molly lesütötte a szemét. - Ismered, milyen. De beszélek vele, ha téged ez megnyugtat.
Jordan talán meg is elégedett volnaennyivel, ba Molly nem simul úgy a karjába. - Beszélj!
- Nincs miről.    ' - Biztos?
- Mit mondhatnék?
Átkozottul jó érzés volt Mollyt a karjában tartani, elfelejtette, miért is táncol vele.
- Szép esküvő - jegyezte meg aztán.
- Egy kicsit a miénkre emlékeztet. Ugyanaz a templom... A fogadás is ugyanitt volt... Emlékszel? Nagyjából annyi idősek voltunk, mint móst Katie és Matt, és a mai vendégek többsége itt volt akkor is.
A zene elhallgatott, és Jordannek nehezére esett elereszteni az asszonyt.
s egy idő után Jordan
36
A legjobb döntés
- Vissza kellene menned Lesleyhez - suttogta Molly. Lesley! El is feledkezett róla...
- Igazad van. A barátod már így is szinte fölnyársal a tekintetével. - Gyenge kísérlet volt, hogy tréfálkozva többet tudjon meg arról a férfiról.
Az asszony elmosolyodott. - David nem olyan.
- David? - kérdezte Jordan mintegy mellékesen.
- David Stern. Stern doktor. A kórházban dolgozik, a múlt héten ismerkedtünk meg.
- Szóval ő a kísérőd...
- Nem igazán -magyarázta az asszony gyorsan.-David ugyanis Matt barátja. Fogalmam sem volt róla, hogy ismerik egymást, David pedig nem tudta, hogy Katie az unokahúgom. Említettük egymásnak, hogy szombaton esküvőre megyünk, nem is sejtettük azonban, hogy ugyanarra.
- Értem - felelte Jordan mereven. Nem tetszett neki Stern. Stern doktor, helyesbített magában.
- Lesley nagyon kedvesnek látszik - jegyezte meg Molly.
- Beszéltél Johanna nénivel? - érdeklődött a férfi, miközben az asztalok felé indultak.
- Nyilván nem hallott még a válásunkról. Ne aggódj, most már gyorsan híre megy. Johanna néni a család pletykafészke, úgyhogy sötétedésig mindenki tudni fog róla, még a legtávolabbi rokonok is. - Az asszony kényszeredetten elmosolyodott. - Remélem, nem zavar.
- Nem - válaszolta Jordan halkan. - És téged?
- Engem sem. Jobb, ha minél előbb megtudják. Szerinted nem? - Molly körülnézett, mintha Davidet keresné.
- J6 volt újra táncolni veled.
- Én is örültem neki. - Olyan udvariasan beszélgettek, mint két idegen. Jordan a távozó nő után nézett, aki ahelyett, hogy a kísérőjét kereste volna meg, egyenesen az apjához sietett. Még ekkora távolságból is látszott, hogy dühös rá. Mostmárnyilvánvaló volt: Ian mosolyaolyasmit sejtetett, hogy „tudok valamit, amit te nem".
Hétfő délelőtt Jordant felhívta Lany Rife.
- A bíróság előtti utolsó meghallgatást csütörtök délutánra tűzték ki. - IIyen hamar?
- Örüljön neki ! - mondta Rife. - A felesége évekig is elhúzhatta volna a válást. - De hát alig telt el négy hét!
Az ügyvéd tétován kérdezte:
- Biztos, hogy végig akarja csinálni?
- Igen, biztos. Csütörtökön ott leszek a bíróságon. Hány órára menjek?
37
A legjobb döntés
Larry megmondta. Jordan még sokáig bámulta a telefonkagylót. Csütörtökön tehát véget ér a házassága. A bíró koppint egyet a kalapácsával, s ezzel befejeződik Jordan közös élete Mollyval.
Várt, amíg az asszony feltehetően hazaér a munkából, és csak akkor hívta föl. Molly a harmadik kicsengésre vette fel a telefont, s erőtlenül hallózott bele, mintha beteg lenne.
- Én vagyok, Jordan. Mi van veled? Rosszul vagy? - Kitűnően érzem magam.
- Náthás vagy? - Olyasmi...
- Ma délelőtt telefonált Larry Rife. A válás csütörtökön jogerőre emelkedik. - Meg kell jelennem a bíróság előtt?
- Nem, csak ha akarsz. , - Nem akarok.
- Mivel én adtam be a válókeresetet, nekem el kell mennem. Felhívjalak utána? Az asszony egy pillanatig habozott.
- Nem szükséges. Tehát csütörtökön. Köszönöm, hogy ideszóltál.
Jordan nem bírta kinyögni, hogy „szívesen". S arra is képtelen volt, hogy köszönetet mondjon az együtt töltött szép évekért. A fém úgy gondolta, a válás puszta formaság, az aláírásán kívül nincs hozzá szükség semmire. Senki sem figyelmeztette, hogy olyan érzés lesz, mintha kitépnék a karját.
- Ég veled, Molly! -mondta végül.
- Égveled,Jordan!-Azasszonyhangjaremegett.-Jordan!-kiáltottahirtelen, mintha félne, hogy a másik menten leteszi a kagylót.
- Igen? - szólt a férfi halkan, megnyugtatóan. Egy örökkévalóság telt el.
- Semmi.
- Molly! Igaz, hogy elválunk, de ha va?Rha szükséged lenne rám... - Köszönöm, bár nem hiszem, hogy sor kerül erre.
- Értem. - Nem volt oka sértve érezni magát, Jordan mégis elszomorodott. - Nem akartam goromba lenni - jegyezte meg Molly sajnálkozva. -Köszönöm az ajánlatodat. És ha neked lenne szükséged rám, csak hívj!
- Úgy lesz. -.Bár ebben a férfi erősen kételkedett. - Ég veled! - ismételte, s óvatosan letette a kagylót, mielőtt az asszony bármit válaszolhatott volna.
- Ha nem mondod el Jordannek még ma, hát megteszem én! Esküszöm neked. - Apa! - Molly az idegességtől majdnem sírva fakadt. - Ehhez semmi közöd. - Majd én gondoskodom róla, hogy legyen! - Ian megkerülte az íróasztalt, s megállt a lánya háta mögött. Ritkán fordult elő, hogy nem egyezett a véleményük, s olyankor általában Monynak sikerült meggyőznie őt. Ezúttal azonban az öreg nem engedett. - Jordannek jogában áll megtudni, hogy apa lesz.
38
- Meg fogom mondani neki, ha jónak látom.. - Még ma megmondod neki ! - fenyegette Ian. - Komolyan azt hiszed,~lefújja a válást?
- Igen.
- A gyerek nem befolyásolja majd a Lesley iránti érzelmeit. Szabad akar lenni, s ezen a terhességem sem változtat.
- Majd meglátjuk. - Ian komolyan gondolta. Ha a lánya nem közli Jordannel, hogy terhes, akkor megteszi ő.
Molly közel állt ahhoz, hogy átengedje apjának a kínos feladat elvégzését. Azután mégis a telefonhoz lépett, és tárcsázta a túlságosan is jól ismert számot. Jordan két kicsengés után fölvette.
- Egyedül vagy? - kérdezte Molly kurtán. - Igen. Miért?
- Átmegyek. Tíz perc múlva ott vagyok. - Azzal a nő letette a kagylót.
Ian egyetértően mosolygott, Molly pedig a bárszekrényhez sétált, és kivett egy üveggel apja kedvenc whiskyjéből.
- Az meg minek? - döbbent meg a férfi. - Elviszem Jordannek. Szüksége lesz rá.
Molly háromszor is meggondolta magát, amíg egykor közös házuk bejáratához ért. Talán negyedszerre is megtette volna, ha a férfi nem megy elé a verandára. - Mi történt? - kérdezte.
Az asszony szótlanul lépett be a házba, egyenesen a konyhába ment, és kivett egy vastag falú poharat a szekrényből. Azután kinyitotta a hűtőszekrényt, s jégkockákat dobott a pohárba. Töltött Jordannek egy italt, s átnyújtotta neki.
- Mit jelentsen ez? -ráncolta a férfia homlokát. - Jobb, ha leülsz.
- Az ördögbe! Mi folyik itt?
Molly azt hitte, képes lesz nyugodtan és higgadtan közölni a hírt, de tévedett. Remegett, mint a nyárfalevél.
- Ha te nem is ülsz le, hát én igen. - Lerogyott egy székre, s a whiskyt az asztalra állítottá.
- Mi van veled? - sürgette Jordan, és helyet foglalt vele szemben. - Tudom, hogy a válás a vártnál jobban megvisel... engem is.
Monynak elhomályosult a tekintete. - Ennek semmi köze a váláshoz. - Akkor miért jöttél?
Molly csak nem akarta kibökni. - Gondolkodj csak!
- Gondolkodom.
Az asszonynak is szüksége lett volna egy tisztességes adag whiskyre, de persze a terhessége miatt erről nem is álmodhatott.
39
- Kérsz egyet? - kérdezte Jordan. Felállt, és elindult egy másik pohárért.
- Most nem tenne jót nekem. Pedig nagy a kísértés, hiszen szükségem lenne egy kis bátorságra.
- Jobb is. Soha nem bírtad az italt.
- Nagyszerű! Sértegess csak nyugodtan! - A férfi úgy vizsgálgatta Mollyt, mintha régóta nem látta volna. Az asszony zavartan babrálta a whiskysüveg címkéjét. - Szeretkeztünk Manukuában, emlékszel? - Remélte, hogy ezzel rávezeti férjét a megoldásra.
- Igen, de ezt most miért mondod? - Alig ejtette ki Jordan ezeket a szavakat, amikor végre világosság gyúlt az agyában. Lerogyott a székre. Tekintetét lassan Mollyra emelte, fogta a poharát, és egy hajtásra kiitta. - Terhes vagy!
- Kitűnő a logikád - gúnyolódott az asszony. - Mióta tudod?
- Jó két hete.
- És csak most mondod?
- Igen, igen! - kiabálta Molly. - Tegyél csak szemrehányást! De azért nem egészen egyedül lettem terhes! Felkutattál, mint Indiana Jones, a karodba kaptál, s vadul, szenvedélyesen a magadévá tettél!
- Nem így terveztem - védekezett Jordan. - Talán azt akarod állítani, hogy én igen?
- Nem! - fakadt ki a férfi, és teletöltötte a poharát. - Most mihez kezdesz? - Hogy érted ezt?
- A terhességgel.
- Ostoba kérdés. Megszülöm a gyereket, felnevelem, és elég sokáig fogok élni ahhoz, hogy megnehezítsem az unokáim életét. Mi egyebet tehetnék?
Jordan az asztalra könyökölt. - És mi lesz a válással?
- Nem értem, miért változtatna bármin ~s a terhességem. Lesley bizonyára megértő lesz. - Persze, azért Molly szívesen változott volna kisegérré, hogy jelen lehessen, amikor Jordan beszámol hűséges menyasszonyának a hírről.
- Előbb is szólhattál volna, nem gondolod? - dühöngött a fém. - Tehát már szombaton is tudtad, erre célozgatott az apád. És még kinek mesélted el? A barátodnak, Stern doktornak?
- Davidet hagyd ki a játékból! Ide hallgass, Jordan! Megtettem a kötelességem: közöltem veled, hogy gyerekünk lesz. Tudom, hogy nagy megrázkódtatás ez neked, nekem is az volt, de semminek sem kell megváltoznia. Azt csinálsz, amit akarsz! A férfi komoran nézte az asszonyt.
- -Előbb is figyelmeztethettél volna. Nem tudom, mit tegyek. - Ha adhatok egy tanácsot: semmit.
- Nem adhatsz! - mennydörögte Jordan.
40
A legjobb döntés
- Tessék! - Molly átnyújtotta a whiskysüveget. - Ha átgondoltad az egészet, hívj fel! Akkor majd beszélünk egymással. Értelmesen.
Értelmesen beszélni egymással! Ez Mollyra vall. Válásuk előestéjén csak úgy besétál a házba, és mellesleg megemlíti, hogy terhes!
Jordan dühösen nyúlt a pohárért. Megcsörrentek benne a jégkockák, amikor kiürítette. Azt legalább előre tudta Molly, hogy a hír megemésztéséhez erős italra lesz szüksége.
Terhes! Meg kell hagyni, hihetetlenül jól időzített! A legalkalmatlanabb pillanatban robbant a bomba.
Egy gyerek...
Jordan görcsösen markolta a poharat. Te j6 ég! Ha nem lenne ilyen hihetetlen az egész, csak nevetne rajta. Bár inkább sírnia kellene. Monynak volt már ideje, hogy megbirkózzon a ténnyel, neki viszont nem. Talán soha nem is fog megbirkóznivele. Még agondolatátis elviselhetetlennekérezte,hngy ismét megszeressen egy gyermeket, és azután esetleg elveszítse.
Remegett a keze, de nem az elfogyasztott alkoholtól. Iszonyúan félt. Inkább jöjjenek a géppisztolyos lázadók! Inkább lyukasszák ki megint a vállát!
A nappaliban álló óra ütni kezdett, s ez eszébe juttatta, hogy nemsokára a bíró elé kell lépnie.
- Köszönöm, hogy hajlandó volt találkozni velem - mondta Amanda Clayton, amikor Molly leült mellé a padra a Lincoln Parkban. Amanda törékeny fiatalasszony volt, sötét hullámos haja a vállára omlott.
Az elmúlt hetekben Pierre több mint egy tucat sajtos kiflit ajándékozott Monynak, hogy rábírja, találkozzon a lányával. Molly végül beleegyezett, bár fogalma sem volt, tud-e segíteni.
A felhős égbolt ellenére Amanda napszemüveget viselt. Molly sejtette, hogy az örökös sírástól kivörösödött szemét akarja elrejteni vele.
- Mennyi ideje már? - kérdezte óvatosan.
- Tegnap volt hat hónapja, hogy Christian meghalt. És... és a magáé...? - Jeff majdnem négy éve halott.
- Négy éve - ismételte Amanda. - Lesz valaha is jobb? Elmúlik a fájdalom? - Nem tudom. - Moll~+t kezdettől fogva kellemetlen érzés kerítette hatalmába ezzel a találkozással kapcsolatban. Hogy segítsen valaki máson, amikor saját magán képtelen volt segíteni? - Már vannak napok, amikor nem sírok.
- Meddig... meddig tartott? - Két évig.
- És a férje?
- Hogy érti ezt?
- Úgy tűnik, engem sokkal jobban megvisel, mint Tommyt. Még csak nem is
41
A legjobb döntés
beszélhetek vele Christianról. Szerinte el kellene felejtenünk. De hát hogy is felejthetném el?
- Nem is fogja. A férje ugyanúgy szenved, a férfiak azónban nehezebben mutatják ki a gyászukat. Az én férjem soha nem sírt, legalábbis előttem nem.
- Es... mit csinált Jeff holmijával? Tudom, hogy ostobán hangzik, de mihez kezdjek Christian ruhácskáival meg a játékaival? Szabaduljak meg tőlük, hogy semmi se emlékeztessen rá? Vagy hagyjam a dolgait, ahol vannak?
- Nem tudom - felelte Molly szomorúan. - Maga mit csinált?
Molly ökölbe szorította a kezét.
w    - Néhány nappal Jeff temetése után a férjemmel kiürítettük a gyerekszobát, bezártuk az ajtót, és mindent egy jótékonysági szervezetnek ajándékoztunk.
Az asszony élénken emlékezett arra a szörnyű veszekedésre, amikor lázasan átvizsgált minden egyes kartondobozt, és kicsempészte belőlük azokat az értékes tárgyakat, melyek Jeff túlságosan rövid életét jelképezték. A fényképalbumot, a gyermek horgolt takaróját és keresztelőruháját meg tudta menteni. Egy csörgőt is, és még egypár, számára oly fontos holmit.
- Tommy szerint el kellene adnunk a házat.
- El akarnak költözni a városból? - tudakolta Molly gyengéden.
- Nem. Csak Tommy úgy gondolja, talán a levegőben volt valami, ami Christian halálát okozta. Azt hiszi, újra megtörténhet a baj, ha lesz másik gyerekünk. De én szeretem a házunkat, és a szomszédok is csodálatosan viselkedtek velünk. Nem akarok olyan környékre költözni, ahol senkit nem ismerek. Beszéltem erről az orvossal, és ő biztosított arról, hogy nem a környezet felelős a tragédiáért. Azonkívül - fűzte hozzá Amanda - nincs is erőm új házat keresni, és elköltözni. Éppen csak tengődöm egyik napról a másikra.
- Egy idő után újra munkába álltam. - IVlolly emlékezett rá, hogy nyolc hónapba telt, mire ismét képes volt dolgozni. - Ez mindennél többet segített. - Mély levegőt vett. -Nézze, én ápolónő vagyok. Éppen ezért magamat hibáztattam. Biztosan tehettem volna valamit! Jeff aznap reggel fölsírt. Én... nos, aludni akartam még egy kicsit. Amikor aztán később bementem hozzá... - Nem kellett befejeznie a mondatot.
- Tommy és én Christian előtt ébredtünk. A férjem föl akarta kelteni, de én megkértem, hagyja aludni, amíg lezuhanyozom. De nem aludt. - Amanda hangja elhalkult. - Már halott volt.
Molly gyengéden megszorította a kezét. Amanda zavartan a táskájához kapott. - Megnézi Christian fényképeit?
- Szívesen.
A fiatalasszony kinyitotta a táskáját, és átnyújtott Mollynakegy fényképalbumot. Christian - sötét fürtjeivel és kék szemével - szép kisbaba volt.
- Olyan boldognak látszik.
42
- Az is volt. Néha azon töprengek... - Amanda nem fejezte be.
Molly így is megértette. Ő is elgondolkodott néha azon, hogyan alakult volna Jeff sorsa. Valószínűleg a házasságuk sem romlott volna meg.
- Most sajnos vissza kell mennem a kórházba - mentegetőzött. - Örülök, hogy megismerkedtünk.
- Én is. Bár nem tudom, segítettem-e valamit.
- Hát persze - biztosította Amanda. -Többet, mint hinné. Nem találkozhatnánk újra? Tommy pedig beszélhetne a férjével. Biztosra veszem, hogy jót tenne neki. Molly igyekezett nyugodt maradni.
- Jordan és én válófélben vagyunk. - Ó, igazán sajnálom...
Molly a távolba meredt. - Én is.
Ezen a délutánon, munka után Molly úgy vélte, valami őrült és költséges dolgot kellene csinálnia. Hiszen az ember nem válik el mindennap! Ez az esemény legalább egy drága bevásárló körútért és egy alapos masszírozásért kiált. Egy válás többet érdemel egy pohár fagylaltnál.
Már majdnem elérte a kocsiját, amikor valaki a nevét kiáltotta. Megfordult; David Stern sietett felé.
- Jó napot! - üdvözölte az orvos lihegve. - Már azt hittem, nem érem utol.
- Jó napot! - Mollyt meglepte, hogy a férfi utánajött. Katie és Matt esküvőjén táncoltak ugyan egymással, együtt is vacsoráztak, de Jordan udvariatlan közbelépése óta nem beszéltek.
- Szeretném meghívni vacsorázni. Ráér ma este? - David magas és testes volt. Munkatársai Dr. Medvének hívták, nem a vérmérséklete, jóval inkább a termete miatt.
- Ma este... - ismételte az asszony.
- Tudom, hogy későn szólok, a hét többi napján azonban ügyeletes vagyok. Megbeszélhetnénk máskorra is, de úgyis mindig közbejön valami. - A férfi kisfiúsan elmosolyodott.
Molly azóta kedvelte Davidet, amióta tanúja volt, hogyan vigasztalt a férfi egy idős beteget.
- Nagyon szívesen elfogadom a meghívást - válaszolta -, de nem ma estére. - Van már programja?
- Bizonyos értelemben igen. A válásom ma délután lesz jogerős, és valami különlegeset szeretnék csinálni. Valami vakmerő dolgot.
- Nos, bizonyíthatják néhányan, hogy nagyon is vakmem dolog velem vacsorázni. Molly szívesen igent mondott volna, ám még nem készült fel rá, hogy mással randevúzzon. Ráadásul ott a kisbaba is... Nem minden férfi szeret terhes nővel találkozgatni.
43
A legjobb döntés
- Nem hiszem, hogy jó társaság lennék.
- Értem. - Az orvos hangja csalódott volt, de melegen mosolygott. - Ha beszélgetni akar valakivel, csak hívjon föl! -Egy receptre felírta a telefonszámát, letépte a tömbről, és átnyújtotta. - Csak azt az egyet ígérje meg, hogy nem fog egyedül üldögélni otthon és búslakodni! Egész este megtalál, ha társalogni támadna kedve. Van egy jópofa vicckönyvem, felolvashatok belőle.
Molly felindultságában megölelte Davidet. Most szüksége van egy jó barátra! Néhány perccel később belépett a lakásába, és bezárta az ajtót. A nap előbújt a felhők mögül, s kéken ragyogott az ég. Különös, milyen derűs az idő, miközben neki olyan gyászos a hangulata. Legalább eshetne egy kicsit az eső. Sőt még illőbb lentle egy felhőszakadás!
Megcsörrent a telefon. Remélte, hogy Jordan hívja, és közli vele, hogy megtörtént, vége.
- Halló.
- Hogy vagy? - Az apja volt. - Jól.
- Hogy sikerült a beszélgetés Jordannel? - Képzelheted. Nem lelkesedett túlzottan. - Meggondolta magát a válással kapcsolatban? - Nem.
- Hiszen elmondtad neki, hogy terhes vagy, nem? - De igen.
- Ennek ellenére válni akar? Azt hittem... Hogy viseled?
- Jól vagyok. - Molly tudta, ha nem lenne a baba, elővenne egy üveg Martinit. - Nem helyes, hógy ilyen lelkiállapotban egyedül vagy.
Molly imádta az apját, amiért így aggódik érte.
- Már visszautasítottam egy vacsorameghívást. Egyedül szeretnék lenni. Rendelek egy hatalmas pizzát, és veszek egy forró fürdőt.
- Átmehetek, ha akarod.
- Apa, már nagylány vagyok. Magam is boldogulok.
Még jó öt percbe telt, mire az asszony meg tudta nyugtatni az édesapját. Miután letette a kagylót, belebújt legkényelmesebb rövidnadrágjába, és csupasz lábát föltette a kanapéra. Hátradőlt, ivott egy jeges teát, és megnézte a tévében az esti híreket.
Szeme sarkából könnyekcsorogtak. Fogott egy papírzsebkendőt, és kifújtaazorrát. Átadta magát az érzelmeinek. Ha aválás miatt sírnia kell, hát legalább jól kibőgi magát. - A fene egye meg! - nyúlt dühösen újabb papír zsebkendőkért. Jobban fájt, mint gondolta. Kezét a hasára tette, és lehunyta a szemét. Ez a terhesség az utolsó ajándék Jordannől.
Nem akart tovább keseregni, fogta hát a telefont, és rendelt egy szalámis pizzát, dupla adag sajttal. Bánata ellenére éhes volt. A sírás sok energiát emészt fel. Háromnegyed óra múlva csöngettek. Ajtót nyitott, és meglepetésére Jordannel
találta magát szemben. A férfi zsebre dugott kézzel állt ott, s úgy festett, mint aki szívesebben lenne máshol.
- Sírtál - jegyezte meg döbbenten. Molly gúnyosan elmosolyodott.
- Sohasem értettem, miért pont építési pszichológus válhatott volna belőled!
Jordan eleresztette füle mellett az asszony epés megjegyzését. - Beengedsz, vagy egész este a verandán ácsorogjak?
Molly kitárta előtte az ajtót. A fém az asszony kezében lévő bankjegyre bámult. - Mit akarsz azzal a pénzzel?
- Azt hittem, a pizzás fiú jött meg. Jordan arckifejezése még komorabb lett. - A pizzától mindig ég a gyomrod!
Molly nevetségesnek találta, hogy a férje éppen erre születésnapját többször is elfelejtette!
- Feltételezem, hogy nyomós oka van a látogatásodnak. A férfi bólintott, és a kanapéhoz ment.
- Ülj le! - parancsolt rá az asszonyra. - Szükséges ez?
- Igen! Úgy vélem, beszélnünk kellene a... a terhességedről.
- Nem is olyan nehéz kiejteni ezt a szót - dünnyögte Molly halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy a férfi meghallja.
Jordan habozott néhány másodpercig. - Ne nehezítsd meg a dolgom!
Molly szörnyen érezte magát. Éppen tönkrement házasságát siratta, és nem tisztességes, hogy a fém megzavarta. Főleg most, amikor bármelyik pillanatban megérkezhet a pizza is.
Egy perc múlva csöngettek. Ezúttal valóban a kifutófiú volt.
- Zavar, ha eszem, amíg beszélsz?-kérdezte az asszony. Miért hagyná kihűlni a pizzát?
Jordan nem lelkesedett túlságosan, de azért biccentett. Molly hozott egy tányért. - Egyedül akarod megenni az egészet? - csodálkozott a férfi.
- Úgy terveztem, de ehetsz belőle.
Jordan hozott még egy tányért, és letelepedett Molly mellé a nappali padlójára. - Mit akartál mondani? - firtatta az asszony.
- Ma reggel beszéltem a terhességedről Larry Rife-nak. - Fogadok, meglepődött a jó öreg Larry!
- Kit érdekel Larry! - dühöngött Jordan. - Bárcsak előbb szóltál volna!
- Ugyan már! Ne akard nekem bemesélni, hogy soha nem gondoltál erre a lehetőségre!
A férfi mérgesen nézett rá.
vállalkozó lettél, amikor remek
emlékszik. Bezzeg a
44
45
A legjobb döntés
- Pedig így van. Meg sem fordult a fejemben. Azt hittem, szedsz fogamzásgátló tablettát.
Az asszony az arcába nevetett.
- Minek szedtem volna? Évek óta nem feküdtem le senkivel.
- Meggyőztél. -Jordan megtörölte egy szalvétával a kezét, és félretette a tányért. - Mindketten ostobák voltunk, és most viselnünk kell a következményeket. Monynak elment az étvágya. A kisbabája nem „következmény"! Jordan úgy állítja be a terhességet, mint valami kellemetlenséget, amelyről jobb tudomást sem aenni. Ez bosszantotta, sőt felmérgesítette.
- Havonta kapsz tartásdíjat a gyerekre - közölte a fém. - Nem akarok tőled semmit, főleg pénzt nem!
- Már késő.
- Jó. - Akkor Jordan pénze majd kamatozik a bankban. - Mondd meg, ki az orvosod!
- Minek?
- Két héttel ezelőtt új betegbiztosítást kötöttem, s az orvos nevének szerepelnie kell az engedélyezettek listáján.
- Megint Doug Andersonhoz járok. Mindig is kedveltem őt, Jeff halála után pedig.különösen rendes volt hozzám.
Jordan összerándult kisfia említésére. Monynak megint könnyek szöktek a szemébe, ezért fogott egy szalvétát, s az arca elé tartotta, míg összeszedte magát. A férfi vigasztalóan nyújtotta felé a kezét, ám aztán mégis visszahúzta.
- Sajnálom, Molly! Jobban, mint ahogy azt szavakkal ki tudom fejezni. - Hallgass! - zokogta az asszony. - Nincs szükségem a megértésedre! Jordan mégis magához ölelte a feleségét, és hagyta, hogy kisírja magát. Nem tudták, mennyi ideig maradtak így.
- Alig aludtam, miután elmondtad, hogy terhes vagy - suttogta a férfi. - Igazad volt. Rögtön szólnom kellett volna...
" - Nem vállalhatok még egy gyereket, Molly. Sajnálom, de egyszerűen képtelen vagyok rá! Tőlem telhetően támogatlak a terhességed alatt, de nem akarom, hogy a babához bármi közöm legyen.
Szavai kimondhatatlan fájdalmat okoztak Monynak. Kitépte magát a férfi öleléséből.
- Ne aggódj, most már szabad vagy! Teljesítetted a kötelességed. Lesley bizonyára régóta vár erre a napra.
- Mi köze ehhez Lesleynek?
- Szabad vagy! -kiáltotta Molly hevesen. - Az ördögöt vagyok!
- De hát megjelentél a bíróság előtt, vagy nem? Jordan kicsit késett a válasszal.
- Nem.
4. FEJEZET
- Azt akarod ezzel mondani, hogy még nem váltunk el?! - ugrott fel Molly. Egész nap szomorkodott, nekiesett egy pizzának, elhasznált egy egész zacskó papír zsebkendőt, és mindezt semmiért?
- Nemváltunkel-felelteJordan,minthaminden,adöntésótaelteltpercetsajnálna. - Hogyhogy?
- Mert terhes vagy - vágta rá a férfi indulatosan.
- Na és? Éppen most jelentetted ki, hogy látni sem akarod a gyereket.
- A terhességed akkor is megváltoztatja a helyzetet. Okosabb várnia baba megszületéséig. Néhány hónap már igazán nem számít.
Nyomasztó csönd telepedett rájuk.
- Hogy érzed magad? - kérdezte aztán Jordan. Jól.
- Van reggelenként hányingered? - Nem vészes.
- És délutánonként?,
Jeff-fel Molly mindig délután volt rosszul.
- Néha szédülök, de nem olyan rossz, mint az előzőnél. A férfi bólintott.
- Már azt sem tudom, hogyan viselkedjem a közeledben - suttogta Molly. - Beletörődtem a válásba, erre most kiderül, hogy nem is váltunk el. Mi közünk van nekünk tulajdonképpen egymáshoz, Jordan?
A férfi elgondolkodott.
- Nem lehetnénk barátok?
Molly nem tudott felelni. A barátság kölcsönös bizalmon alapszik, s kételkedett abban, hogy ez köztük megvan még. A rendszeres találkozások során pedig csak újra meg újra megsebeznék egymást.
- Azt ígértük Larrynek, hogy békés válásunk lesz - sürgette Jordan.
- Éppen ez az! - nevetett fel halkan Molly. - A válásunk békésebb, mint a házasságunk volt.
A férfi is elnevette magát, s ez némileg oldotta a közöttük vibráló feszültséget. - Néhány hónapon már igazán nem múlik - mondta Jordan szinte magának. - Lesley biztosan nem fog akadékoskodni.
46
47
A legjobb döntés
- Talán igazad van - helyeselt Molly, habár Lesley helyében neki igencsak lett volna hozzáfűznivalója a dologhoz.
- Mikor keresed fel megint Dougot? - Hétfő délután.
- Olyan hamar?
- Pontosan nyomon akarja követni ezt a terhességet, mivel csak nemrég tértem vissza Manukuából. -És mert elveszítettem Jeffet, tette hozzá az asszony gondolatban.
- Még mindig a belvárosban van a rendelője? Molly bólintott.
- Az építkezés csak kétutcányira van onnan, hétfő délután ott leszek. Átjössz utána, hogy elmeséld, mit mondott?
- Rendben - egyezett bele Molly -, átmegyek.
Lesley az előszobában beszélgetett a titkárnőjével, amikor másnap reggel Jordan odaért. A férfi szívesen kihagyta volna a személyes találkozást, de ezt nem tette meg, s inkább sugárzóan mosolygott.
- Jordan! Gyere, igyál velem egy kávét!
- Örömmel. - A férfi úgy pillantott az órájára, mintha sürgős dolga lenne, s csak néhány percet maradhatna. Nyomott hangulatban követte Lesleyt az irodába. Valószínűleg ez lesz élete legnehezebb beszélgetése...
Szerette Lesley irodáját a tölgyfából készült könyvespolcokkal és a hozzájuk illő rajzasztallal. Az építésznőnek kitűnő ízlése volt.
- Nos - kezdte Lesley, miközben töltött Jordannek egy csésze kávét -, mi történt tegnap a bíróságon?
A.férfi nem köntörfalazhatott, így 1Vlolly módszeréhez folyamodott. - Jobban tennéd, ha leülnél.
- Üljek le? - A nő felpillantott. - Valami baj van? - kérdezte, és bement az íróasztal mögé.
- Nem igazán. Csak éppen egy kis megrázkódtatásban volt részem. - Valóban?
Jordan úgy döntött, jobb, ha belevág a közepébe. - Molly terhes.
- Terhes? -Lesley úgy ejtette ki a szót, mintha még soha életében nem hallotta volna. - Ez tényleg nagy meglepetés. És ki az apa?
- Nos... - Most kellett volna Jordannek megmondania, amikor itt volt a lehetőség.
- Nyilván az az orvos, akiről meséltél. Az, akivel együtt dolgozott Manukuában. A férfi összeszedte minden bátorságát.
- Nem. Én vagyok az apa.
Lesley kezében megremegett a csésze. Kifröccsent egy kis kávé, mire sikerült
letennie az íróasztalra. Azután - mint egy lassított felvételen - leereszkedett a fotelba.
- Tudom, mekkora csapás ez neked, Lesley, és el sem tudom mondani, mennyire sajnálom.
- Te és Molly... Most már mindent értek!
Jordan alig bírta elviselni barátnője fájdalmas tekintetét.
- Nincs mentségem. Manukuában történt, amikor a lázadók tűz alá vettek minket. Egy raktárban rejtőztünk el, és egy ideig azt sem tudtuk, megússzuk-e élve.
- Ez lenne a magyarázat? - A nő hangja fájdalomtól remegett.
- Lesley, jobban nem is sajnálhatnám! A világ minden kincséért sem szerettelek volna megbántani.
- Ahhoz képest meglepően jól sikerült...
Jordan még sohasem érezte ilyen nyomorultul magát. Akaratlanul is megbántotta azt a kedves teremtést, akit feleségül kíván venni.
- Nem váltatok el, ugye?
- Nem, még nem. Jobbnak láttam, ha megvárjuk, amíg a gyerek megszületik. - Értem...
A fém odahajolt hozzá.
- Nem vehetném rossz néven, ha kihajítanál, és soha többé nem akarnál viszontlátni. Mégis remélem, hogy nem teszed meg. A házasságomnak vége.
- Úgy látszik, nem annyira, mint hittem.
- A gyerek nem oldja meg a gondokat! Sőt ez a terhesség csak összekuszál mindent.
- És mi lesz a babával? - érdeklődött Lesley. - Mi a véleményed arról, hogy gyereked lesz?
Jordan ökölbe szorította a kezét, hogy belefájdultak az ujjai.
- Soha nem akartam még egy gyereket. Mi ketten meg is állapodtunk ebben. Ez nem változott. Úgy tűnik, Molly minden nehézség nélkül fogadja az új helyzetet, én azonban... Természetesen anyagilag támogatom majd, de elutasítok bármiféle érzelmi köteléket.
Lesley szája mosolyra húzódott. Legalábbis Jordan remélte, hogy mosoly akart lenni.
- Jordan, lehetetlen, hogy ne szeresd azt a gyereket! A férfi megdermedt. Egy újabb Jeff? Soha!
- Az ember nem szeretheti azt, akit soha nem látott - bizonygatta.
- Már most szereted azt a babát, különben végigcsináltad volna a válást-érvelt az építésznő gyengéden. - Még ha nem is változtatott ez a terhesség a kapcsolatotokon Mollyval, igazán azt hiszed, képes leszel hátat fordítania gyermekednek?
- Csak Mollyról van szó. Nem voltam képes most elhagyni. - Jordan ebben a pillanatban felismerte, mennyire igazat mondott, és milyen mélyen megbántotta
48
49
A legjobb döntés
ezzel Lesleyt. -Az első terhessége nehéz volt-fűzte hozzágyorsan, hogy enyhítse szavai bántó élét, de elkésett.
A nő felállt, odament az ablakhoz, és hátat fordított neki. Közben keményen tartotta magát, küzdött a fájdalom ellen.
- Még mindig szereted.
- Nem igaz! - tagadta Jordan hevesen. Majd halkan így szólt: - De igen, valószínűleg. Bizonyos értelemben... Ne ítélj el ezért! Molly a... feleségem. Egy féif~ nem felejti el az első szerelmét.
Az asszony letörölte a könnyeit. Jordannek fájt, hogy ilyen boldogtalanná tette. - Lehet, hogy ostobaság, amit kérdezek, de vársz rám, amíg elválok Monytól? Csak néhány hónapról van szó. Nem kell, hogy megváltozzon közöttünk bármi is, ha nem akarod...
- Tényleg ki kellene hajítanom téged, ahogy javasoltad. De nem tudom, mit csináljak. - Lesley felnevetett, ám ez inkább zokogásnak hangzotta - Át kell gondolnom.
- Rendben. Mennyi időre van szükséged?-Hivatalosak voltak egy koktélpartira ezen a hétvégén, amelyen befektetők vesznek részt. Fontos befektetők. Még ha nem is együtt mennek, nem kerülhetik el a találkozást.
- Erre most nem tudok válaszolni - mormolta Lesley. - De felhívlak, amint döntöttem.
Molly a kórház ebédlőjében állt sorba, és éppen azon gondolkodott, hogy tojásos vagy csirkehúsos szendvicset válasszon-e, amikor David Stern furakodott oda hozzá.
- Üdvözlöm! - tette le a férfi mosolyogva tálcáját az övé mellé. - Vártam, hogy majd jelentkezik.
Monynak rossz volt a lelkiismerete, amiért nem hívta fel az orvost. Kedvelte ugyan Davidet, de nem akarta, hogy a férfit esetleg félreértse, és azt higgye, lehet közöttük valami.
- Nincs kedve velem tartani? - kérdezte David. - De, szívesen.
A férfi kifizette Molly szendvicsét, valamint saját, lényegesen laktatóbb ebédjét, s a foglalt asztalok között kiment a teraszra. Molly hálásan követte, örült, hogy a szabadban ebédelnek. Szerette a napsütést. Egy kék-sárga csíkos napernyővel védett asztalra tették a tálcáikat.
- Milyen élvezetekben volt része azon a bizonyos estén?
- Rendeltem egy szalámis-sajtos pizzát. - Molly kinyitotta a tejesdobozt, és kiöntötte tartalmát a pohárba.
- Hát ez elég kevésnek tűnik. Egy válás szerintem megérdemel legalább egy dupla whiskyt.
- Jobb, ha mostanában nem iszom- felelte az asszony gépiesen, majd zavartan
elhallgatott. Miért ne tudhatna David az állapotáról? Hiszen nem titok. - Terhes vagyok.
Az orvost nem lepte meg különösebben a hír. - A férje tudja már?
- Igen. Mindkettőnknek elég váratlan volta dolog, de ő is okozott nekem némi meglepetést.
- Amennyiben? - David a borsszóró tartalmának felét ráborította a tonhalsalátájára.
~- Visszavonatta a válókeresetet az ügyvédjével. Pizzába fojtottam a bánatom, kisírtam a szemem, erre kiderül, hogy még mindig házasok vagyunk.
- Békülni akar? Molly elnevette magát.
- Na, azért ilyen messzire nem ment! Csak meg akarja várni, míg a baba megszületik. Nem tudom, mit szól ehhez a menyasszonya, de ez legyen az ő gondja.
- Eljegyezte magát?
- Szerintem Lesley Walker a tökéletes nő Jordan számára. Én viszont nem igazán vagyok alkalmas egy kapcsolatra. Sőt minden férfinak elmeorvosi kezelést ajánlanék, aki szóba áll velem.
David hangosan nevetett.
- Úgy beszél, mintha barátra volna szüksége.
Jordan is ezt a szót használta. Hogyhogy hirtelen minden férfia barátja akar lenni? Talán hozzá kellene ehhez szoknia. Egyvalamiben viszont Molly biztos volt: soha többé nem akar férjhez menni.
- Igaza van - ismerte el. - Szükségem lenne egy barátra.
- Nekem is. - A férfi az ételre nézett. - A feleségem januárban halt meg. Tizenöt évig voltunk házasok.
- Nagyon sajnálom, David. Nem tudtam.
- Évekig rákban szenvedett. Végül a halál áldást jelentett mindkettőnknek. Elég időnk volt, hogy lelkileg felkészüljünk az elkerülheXetlenre.
- Fel tud az ember egyáltalán készülni a szerettei halálára? - kérdezte Molly. Ápolónőként számtalanszor látta a halált. Tanúja volt, ahogy a betegek harcoltak az életükért, s két kézzel kapaszkodtak belé, míg csak a halál le nem győzte őket. Voltak olyanok is, akik békésen távoztak.
- Azt hittem, hogy én felkészültem - mondta halkan, fájdalommal telve David -, de tévedtem. Azt semmiképpen nem akartam, hogy Joyce tovább szenvedjen. A halála után viszont kétségbeejtő hiányérzet fogott el. A másikhoz tartozás hiánya. - Ajkához emelte jeges teával teli poharát. - Beletelt néhány hónapba, míg túltettem magam Joyce halálán. Nem áll szándékomban viszonyt kezdeni, ha ez aggasztja. Csak társaságra vágyom, s azt hiszem, maga is. Talán segíthetnénk egymásnak...
A legjobb döntés
Jordan furgonja a ház előtt parkolt. Molly beállt mögé, és leállította a motort. Elég lett volna ugyan felhívnia a férfit, de végül is megígérte, hogy ma felkeresi. Igaz, már sokkal későbbre járt az idő, mint amikorra ígérkezett.
Jordan meglepődve nyitott ajtót. Molly azt hitte, azért, mert nála van Lesley. - Rosszkor jöttem? - kérdezte. - El is mehetek.
- Ostobaság. -Jordan csak nemrég jöhetett haza, mert még munkaruhában volt. - Már itt se vagyok, ha társaságod van.
- Nincs nálam senki. - A férfi behúzta a házba Mollyt. - Mi történt? Mivel nem jöttél, felhívtam Doug rendelőjét, de csak az üzenetrögzítője jelentkezett.
- Szüléshez hívták a kórházba, így aztán új időpontot kaptam. Fel akartalak hívni, de megváltozott á rádiótelefonod száma.
- Persze. Máris megadom az újat.
- Felesleges. - Molly túlzásnak érezte volna magával hordozni „volt" férje telefonszámát.
- De hiszen szükséged lehet rá!
- Bármikor beszólhatok az irodádba, és onnan értesíthetnek téged. Jordan vállat vont, mintha neki mindegy lenne.
- Hogy vagy? - érdeklődött.
- A reggeli émelygés ezúttal közel sem olyan szörnyű.
A férfi nem szólt semmit, kinyitotta a hűtőt, és kivett egy jeges teával teli kancsót. Felesége megkérdezése nélkül töltött neki is egy pohárral, és belekevert egy kanál cukrot, ahogy Molly szerette.
- Csak beugrottam, hogy megmagyarázzam, miért nem mentem el az építkezésre. - Az asszony úgy helyezkedett, hogy közöttük legyen a reggelizőpult. - Nem maradok soká.
- Ahogy akarod.
Molly gyomra hirtelen görcsbe rándult, és szörnyen rosszul lett. - Leülhetek egy percre?
- Természetesen. - A férfi karon fogta, és feleségét a kanapéhoz vezette. Ahogy Molly leült, kicsit jobban lett. Vett néhány mély lélegzetet, de sajnos ez sem segített. Felpattant, és berohant a fürdőszobába.
Jordan máris megjelent mögötte egy nedves mosdókesztyűvel.
- Sajnálom - mondta az asszony elgyengülten, könnyeivel küszködve.
- Nem kell elnézést kémed! - Jordan visszavezette nejét a nappaliba, és vitt neki egy pohár vizet, amit Molly rögtön meg is ivott. Jordan mellette maradt, és szemmel láthatóan nem tudta, mihez kezdjen.
Az asszony hátrahajtotta a fejét, és elgyötörten lehunyta a szemét. - Rögtön jobban leszek.
- Pihenj csak!
Molly érezte, hogy Jordan ráterít egy könnyű takarót. Nem akart elaludni férje házában, mégis pillanatok alatt legyűrte az álom.
Jordan leült vele szemben, és figyelte. Te jó ég, milyen gyönyörű! De hiába, mióta közölte, hogy gyermeket vár, ő képtelen megszabadulni a félelmétől. Meg akarta adni Monynak azt az érzelmi támogatást, amelyre minden várandós nőnek szüksége van, és most egy ártatlan kisbaba tehet arról, hogy így elgyengítette az aggodalom.
Jordan szerette volna kisimítani Molly homlokából a haját, karjába venni az asszonyt, fejét a mellére vonni. Nem akarta alaposabban megvizsgálni az érzelmeit, mert akkor emlékeznie kellett volna a Manukuában töltött, hihetetlenül szép közös éjszakájukra. Házasságuk kezdetén is mindig így volt. Kölcsönös vágyuk szinte kielégíthetetlennek bizonyult, boldogan éltek, minden tekintetben...
Jordan sietve kimenekült a konyhába, és nekilátott a vacsorakészítésnek. De még paradicsomszeletelés közben is az alvó Mollyt nézte a pult fölött, mígnem egyszer csak belevágott a mutatóujjába. Azonnal kibuggyant a vére.
- A fenébe! - A vágás elég mély volt, a seb erősen vérzett. Kinyitotta a csapot, és a hideg víz alá tartotta az ujját.
- Mi történt? - kérdezte Molly kábán. - Semmi - dörmögte Jordan.
- Megvágtad magad. Mutasd! - lépett melléje a felesége. Jordan elrántotta a kezét.
- Mondtam, hogy semmiség!
- Akkor hadd nézzem meg! - Molly elzárta a csapot, megfogta a férfi kezét, és betekerte egy tiszta konyharuhába.
- Nem vészes - állította Jordan, és ostobán érezte magát.
- Persze, azért megmaradsz- értett egyet Molly. -Teszek rá egy rendes kötést, és egy hét múlva jobb lesz, mint új korában. -Azzal kinyitotta a mosogató melletti szekrényt, előszedte a kötszert, és ellátta a sebet. Amikor elkészült, megpuszilta Jordan kézfejét.
Bár ártatlan csók volt, különös hatást tett a férfira. Manukuában is ez történt, amikor Molly a nyaka köré fonta a karját, s a tarkóján érezte az asszony leheletét. Egyikük sem mozdult, még a' lélegzetüket is visszafojtották. Mintha megállt volna az idő. Jordannek meg kellett csókolnia a feleségét, pedig nem akarta. Dehogyisnem!
Karjába vonta az asszonyt, aki szétnyílt ajkakkal, remegve simult hozzá. A férfi újra és újra megcsókolta, és a pulthoz szorította. A gyengédnek induló ölelkezés hirtelen heves szerelmi játékba csapott át. Miközben Jordan meghódította az asszony száját, kigombolta a blúzát, s kezét a mellére csúsztatta.
- Jordan! - zihálta a nő, s ez inkább kérés volt, mint tiltás.
A férfi kezét Molly csípőjére téve magához húzta őt, hogy felesége érezze ágaskodó férfiasságát. Az asszony felnyögött a gyönyörtől.
Jordan maga sem tudta, honnan volt ereje kibontakozni az ölelésből.
52
53
- Ne a konyhában! - szólt rekedten, majd karjába kapta Mollyt, és bevitte a nappaliba, a kanapéra. Őrültek voltak, de ez egyiküket sem zavarta.
Óvatosan az asszonyra feküdt, vigyázva, nehogy megnyomja a hasát. Molly keble most valamivel teltebb volt, mint azelőtt.
- Kívánlak - suttogta Jordan, és lábával szétfeszítette az asszony combjait. - Tudom. - M~lly hangja rekedt volt. - Én is kívánlak.
Jordan tenyerébe fogta az asszony mellét. Felesége kéjesen vonaglott alatta. Nyelvével mélyen az asszony szájába hatolt; ebben a pillanatban jött rá, mennyire hiányzott neki Molly. Eddig erővel tartotta távol magát tőle, s félelemből épített fal mögé rejtette a szerelmét.
Molly a nyaka köré fonta a karját, és Jordan érezte forró könnyeit. Meg akarta neki mondani, mennyire sajnálja, hogy így alakultak a dolgok, de képtelen volt rá. Gombócot érzett a torkában. Így hát-beszéd helyett- gyengéden, szerelmesen megcsókolta hitvesét.
- Szeretlek - lehelte aztán. - Egyetlen pillanat sem volt, hogy ne szerettelek volna.
- És mi van a babával?
- Nem tudom. Egyszerűen még nem tudom.
Ekkor megcsörrent a telefon, s ezzel megtört a varázs. - Ne is törődj vele!
- Lehet, hogy fontos hívás.
Semmi sem volt fontosabb annál Jordan számára, mint hogy Mollyt a karjában tarthatja, de a telefon kitártban csöngött. Kelletlenül fölkelt, és a kagyló után nyúlt. - Halló! - kiáltott bele mérgesen.
- Jordan! - Lesley volt.
A férfi behunyta a szemét, és felsóhajtott. - Jordan, te vagy?
- Igen...
- Valami baj van? Olyan furcsa a hangod.
- Lesley! - motyogta Jordan, miközben látta a szeme sarkából, hogy Molly fölpattan a kanapéról, és kapkodva rendbe szedi a ruháját.
- Azt hittem, tudni akarod - folytatta Lesley, amikor a férfi elhallgatott. - Mit?
- Hogy miként döntöttem - magyarázta a nő.
- Igen, hát persze. - Jordan kezével befogta a kagylót. - Molly, várj! Az asszony habozott.
- Molly van nálad? - kérdezte Lesley. - Igen. Beszélhetnénk később?
- Talán jobb lenne. Holnap délelőtt?
- Rendben. -Jordan gyorsan be akarta fejezni a beszélgetést, hogy visszatartsa Mollyt.
54
A legjobb döntés'
- Tízkor megfelel?
- Tökéletesen. Viszlát! - Azzal a férfi letette a kagylót, pont amikor Molly elhaladt előtte a bejárati ajtó felé. - Kérlek, várj ! - kiáltotta, és majdnem elbotlott siettében. -Ne menj el! Még annyi mindent kell megbeszélnünk!
- Nem! - válaszolta az asszony ridegen.
- A mindenségit, Molly, miért csinálod ezt?
- Gondolj csak bele! Menyasszonyod és feleséged van egyszerre! Szerintem a kelleténél eggyel több nő szerepel az életedben. Látni sem akarlak, Jordan ! Apám majd értesít, ha világra jött a baba. Egyébként Larry bármikor benyújthatja a papírokat a bíróságon. Csak arra kérlek, közöld majd, ha,a válás jogerőre emelkedik. - Molly hangja megremegett.
- Hogy mehetsz csak így el, azután, ami közöttünk történt? Illetve majdnem történt - helyesbített a férfi.
- Egész egyszerűen. Valamikor házasok voltunk, s mondjuk úgy, a szokás rabjai vagyunk. Az egész nem jelentett semmit. Nem is jelenthetett, hiszen te feleségül akarod venni Lesleyt. Emberek vagyunk, nem igaz? Előfordul az ilyesmi. Megtörtént, de nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk neki.
- Régi szokások? - ismételte a férfi. - Ezt te sem gondolhatod komolyan!
- Ugyan már, Jordan! - nevetett Molly, ám a nevetése hamisan csengett. - Gyakrabban szeretkeztünk azon. a kanapén, mint az ágyban.
A férfi ezt nem tagadhatta. De egyáltalán nem megszokásból csókolta meg a feleségét.
- Sokkal több volt puszta megszokásnál, s ezt te is nagyon jól tudod - erősködött.
Molly idegesen sóhajtott.
- Nem fogok itt ácsorogni és vitatkozni veled. Hanem tetszik a magyarázatom, keress megfelelőbbet! - Mélyen Jordan szemébe nézett. - Amit mondtam, megmondtam. Nem akarlak többé látni. Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgot, hiszen anélkül is épp elég bajom van.
- Ha Lesley miatt aggódsz...
- Nem vagyok hajlandó erről társalogni veled.
- Lesley és köztem vége mindennek - mondta Jordan, s csak ekkor vette észre, hogy Molly már elment. Szaladjon utána, és próbáljon még egyszer értelmesen beszélni vele?
Kapcsolata Lesleyvel hiba volt. Miért csak most jött rá erre? Hogy is mehetett egyáltalán bele? Valószínűleg a magány vitte rá.
Zsebre dugott kézzel kiment Molly után. Hajlandó volt leküzdeni abüszkeségét, hogy megtarthassa a feleségét.
- Megint elmenekülsz! - vetette a szemére.
- Hogyhogy megint? - nézett rá Molly dühösen. - Tényleg azt akarod állítani,
hogy az elköltözésem menekülés volt? Az meg sem fordult a fejedben, Jordan Larabee, hogy te üldöztél el innen?
- Ez nem igaz! - A férfi próbálta féken tartania haragját.
- Nem bírtad elviselni a jelenlétemet, mert ahányszor csak rám néztél...
- Örökké sírtál. A pokolba, Molly, mást se csináltál, csak ténferegtél a házban, és bőgtél! Minden gondolatod Jeff volt, szüntelenül róla beszéltél. Azt hitted, visszatér, ha elég sokáig siratod?
- Gyászoltam!
- Még arra sem vetted a fáradságot, hogy a szemembe mondd, elhagysz. Csak egy nyavalyás cédulát találtam a hűtőszekrény ajtaján, amikor hazajöttem. Nem tudtad volna személyesen közölni?
- Minek? Akkor már hetek óta nem is váltottunk egymással két értelmes szót. Azt a cédulát is csak azért hagytam, mert különben csak egy hónap múlva vetted volna észre, hogy elmentem!
- Én a magam módján dolgoztam föl Jeff halálát! - ordította Jordan.
- Semmit sem dolgoztál föl! Azt követe'~éd tőlem, tegyek úgy, mintha a kisfiam nem is létezett volna! Azt akartad, úgy éljek tovább, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Erre nem voltam képes, és most sem vagyok!
- Már megint kezded! Jeff-fel hozakodsz elő. Fegyverként használod, hogy igazságtalanul megvádolhass!
- Te követed el újra ugyanazt a hibát! Most is úgy teszel, mintha ez a kisbaba nem létezne! - Molly a hasára tetté a kezét, a szeme megtelt könnyel. - Igazán , érdekes! Pont te veted a szememre, hogy elszaladok, amikor te közel négy éve egyebet sem teszel, csak menekülsz.
Jordan ökölbe szorította a kezét, hogy uralkodni tudjon magán.
- Egy dologban igazad van. Semmi értelme, hogy valaha találkozzunk még. Nem szabad ugyanazokat a hibákat elkövetnünk.
- Én csak örülök, ha így látod. Menj vissza az édes, megértő Lesleydhez! Meggyőződésem, hogy benneteket az ég is egymásnak teremtett!
Másnap délelőtt Jordan találkozott Lesleyvel. Gyengéd akart lenni az építésznőhöz, és őszintén remélte, hogy felbonthatjanem hivatalos eljegyzésüket anélkül, hogy Lesley büszkeségét megsértené. A Mollyval lezajlott veszekedés után pattanásig feszültek az idegei. Türelmetlen volt, és fásult. Az éjszaka java részét töprengéssel töltötte, és reggel nyúzottan ébredt.
- Az elmúlt hetekben egyikünknek sem volt könnyű, ugye? - jegyezte meg Lesley, és gépiesen töltött a férfinak egy kávét.
Jordan az íróasztal előtti bőrfotelban ült, s bágyadt mosollyal köszönte meg az italt. Ahhoz, hogy túltegye magát a történteken, nem volt elég a koffein.
- Az utóbbi napok során komolyan megvizsgáltam az érzelmeimet - ült le