Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1 IRIS JOHANSEN: A TÁVOLSÁG VONZÁSÁBAN

2010.11.08

Billy fejében egymást kergették a gondolatok, majd hirtelen eszébe ötlött az iménti beszélgetés egy másik részlete.
- No és ki az a Landram?
Dávid arca hirtelen megmerevedett. - Nem fontos. Nagyon kellemetlen fickó, aki némi gondot okoz. - Megrántott
egy vörös-arany mintázatú selyem csengőzsinórt, s közben
figyelmeztető pillantást vetett Clancyre, aki épp tiltakozni
készült.
- Tetőtől talpig csupa homok vagy, akárcsak én. Hívok
valakit, aki majd megmutatja a szobádat. Megfürödhetsz, és
még pihenhetsz is egy keveset vacsora előtt. Elintézem, hogy
vegyék kezelésbe a terepjárót, és megbeszélem Karimmal,
hogy egy rövid beszélgetés erejéig fogadjon. - Melegen rámosolygott az asszonyra, aki a csengetésre megjelent. Nagyon vonzó teremtés volt, a maga sajátos, derűt és méltóságot sugárzó módján. Negyvenes évei közepe felé járhatott,
sötét haja laza kontyba volt fogva. Enyhén telt alakján egyszerű, sötét pamutruhát viselt.
- Yasmin, hadd mutassam be neked Billy Callahant. Billy,
ez itt Yasmin Dabala. ő irányítja a Casbah életét, és minden
lakóját, méghozzá vasmarokkal - igaz-e, Yasmin?
- Igyekszik az ember - válaszolta az asszony csendesen.
Bár olykor egyes bolondos fickók lázadozni kezdenek, és felrúgják a szabályokat, amikről pedig jól tudják, hogy csak a javukat szolgálják. - Szigorúan összevonta a szemöldökét.
Mr Donahue említette, hogy megint kísérő nélkül lovagoltál
ki. Nagy ostobaság volt, Lisan.
Dávid apró fintort vágott.
- Na tessék! Hát erre kell nekem hazajönni? Arragondoltam, Yasmin, megmutathatnád Billynek a szobáját, és segíthetnél neki kényelembe helyezkedni. így legalább csak egyikőtökkel kell majd hadakoznom. - Finoman a ház úrnője
felé tolta Billyt. - Menj csak, kedvesem. Nem kell félned Yasmintól. Idegeneket sose harap meg, csak azokat, akik a szíve
csücskében vannak.
- Ez igaz - erősítette meg Yasmin, és szigorú arckifejezése
most szeretetteljesen megenyhült. Megfordult, és könnyed,
méltóságteljes léptekkel elindult a ragyogó mozaikfolyosón.
- Volna szíves követni, Miss Callahan?
- Csak Billy - szólt a lány, és utánasietett. Válla fölött viszszapillantott Davidre és Donahue-ra. Még mindig az ajtónál
álltak, és őt figyelték. Aztán befordult a folyosó sarkán, és
Yasmin nyomában ő is eltűnt.
- Nagyon vonzó - jegyezte meg Donahue.
- Én is azt hiszem - tódította Dávid, halvány mosollyal a
szája szögletében. - De egyáltalán nem szexis - ezt ő mondta.
Donahue szemei egészen összeszűkültek.
- Meglehetősen bizalmas beszédtéma ahhoz képest, hogy
milyen rövid ideje ismeritek egymást. Miután csak úgy véletlenül összefutottatok a sivatagban. Furcsa véletlen, hogy az
ember épp egy vonzó fiatal amerikai nőbe botoljék a saját
portája előtt.
- Sejthettem volna előre, hogy amilyen gyanakvó vagy, ez
azonnal szöget üt majd a fejedbe, és úgysem hagyod annyiban - sóhajtott fel Dávid bánatosan. - De nem kell vallatnod,
ettől a fáradságtól megkíméllek. Billy színésznő. Csak néhány hónapja van Sedikhanban egy filmes sábbal. A Sivatagi
kaland című filmet forgatták valahol Marasef mellett. - Kifürkészhetetlen mosollyal az arcán hozzátette: - Méghozzá
csapnivaló színésznő, ahogy ő mondja.
- Szemmel láthatólag nagy benyomást tett rád - szólt Donahue egykedvűen. - Ugyancsak elbűvölő teremtés lehet.
- Elbűvölő? - Dávid a fejét rázta. - Túlságosan köznapi
jelző lenne ez Billy Callahanre. Ő valahogy félig tündér, félig
boszorkány.
- Elég nyugtalanítóan hangzik summázta véleményét
Donahue, miközben álmélkodva meredt a burnuszra, amiből Dávid épp most próbálta üggyel-bajjal kicsomagolni magát. - Hát ezt meg hol az ördögben szerezted? Ügy nézel ki,
mint az ifjú hős vezér a Sivatag legendájából.
- Yasmin varrta nekem. Olykor-olykor felveszem, hogy
lássa, mennyire kedves számomra az ajándéka - felelte Dávid, miközben megpróbálta nagyjából összehajtogatni a köntöst. - A homokviharban most mindenesetre jól jött.
- Lehet, hogy a beduinok épp ezért viselik szinte egyenruhaként.
- Lehet - visszhangozta Dávid szórakozottan. - Figyelj,
Clancy! Szeretném, ha úgy intéznéd, hogy Billy ne hagyhassa
el Zalandant. - Clancy meglepett pillantását látva még sietve
hozzátette: - De nem eshet bántódása. Ezt mindenképp biztosítanod kell. Egyszerűen csak azt akarom, hogy a Casbahban maradjon.
- Ezek szerint úgy véled, hogy kapcsolatban áll Landrammal? - csapott le Clancy villámgyorsan.
- Landrammal? A pokolba is, dehogy! Neked már az
agyadra ment az az ember. Nem áll ő kapcsolatban az égegyadta világon senkivel sem. - Mosolyogva folytatta: - De
fog, Clancy, fog. Kivételesen bensőséges kapcsolatban fog
állni valakivel, méghozzá hamarosan. De amint mondtam,
nagyon ijedős, vad jószág, és némi biztosítékra van szükségem ahhoz, hogy lesz elég időm kialakítani ezt a kapcsolatot.
Még mielőtt kicsúszik a kezeim közül.
- Meglesz - biztosította Clancy elgondolkodva. - Magam
is úgy vélem, hogy jobb lesz, ha Miss Callahan egy ideig házi
őrizetben marad. - Figyelte, amint Dávid kisebbfajtahomokvihart kavarva hiábavaló erőfeszítéssel próbálja letisztogatni
a ruháját. - Miért nem öltözöl át, mielőtt bemerészkednél
Karim barlangjába? A fél sivatagot magaddal hoztad a farmeredben! Tizenöt perc múlva semmivel sem fog jobban haragudni rád, mint most.
Dávid a fejét rázta.
- Most rögtön bemegyek hozzá. - Mosolyogva tette hozzá: - Az öreg tigris mindig akkor bömböl a leghangosabban,
ha aggódik. Megmutatom neki, hogy minden rendben van
velem, és akkor majd elpárolog a mérge. - Keresztülsietett az
előcsarnokon. - Vacsoránál találkozunk.
Clancy utánabámult. Arcán bosszúság és szeretet tükröződött. Alex megbízása, hogy viselje gondját Davidnek, nehezebbnek bizonyult, mintha Karimot kellett volna védelmeznie. Dávid kedvessége mögött olyan rendíthetetlen eltökéltség volt, amely fölülmúlta Alexét, sőt még az öreg tirgisét
is, aki most a dolgozószobájában várt a fiúra.
Szinte maga előtt látta Dávidét, amint Karim asztala előtt
mosolyogva ül a székben, és türelmesen hallgatja és tűri,
ahogy a sejk tombol és üvöltözik vele. És amikor Karim végül
kifogy a szavakból és elcsitul a haragja, Dávid még mindig
ugyanazzal a kedves mosollyal az arcán majd feláll, mond valami közömbös, megnyugtató dolgot és kimegy. Számtalanszor volt már szemtanúja ennek Alexszel és Sabrinával. Akkor mindez inkább csak mulattatta. De most, hogy ő maga
került szembe ezzel a megtörhetetlen vasakarattal, már távolról sem találta annyira szórakoztatónak. Nem volt elég,
hogy Landram itt sündörög valahol, és csak arra vár, hogy
végre lecsaphasson, most még felbukkan ez a Billy Callahan
is a színen, az amúgy is robbanásig feszült helyzetben.
Billy szemei tágra kerekedtek az ámulattól, amint egy
újabb, tágas előcsarnokon haladtak keresztül. A terem falát
számtalan boltív és apró beugró falfülke díszítette. A fülkék
csillogó mozaikpadlóját a szivárvány minden színében pompázó, díszes keleti szőnyegek bontották. Itt-ott szép mívű
mór lámpák függtek sárgaréz láncon, finom megvilágítást
adva az alkóvok falait díszítő pompás festményeknek.
A gyűjtemény szemmel láthatóan hihetetlenül gazdag volt.
Volt ott minden, a régi nagy mesterek legragyogóbb alkotásaitól kezdve a kortárs iskolák legkiválóbb képviselőiig. Billy
elképedve fedezett fel még egy Rubinov-festményt is, egy
szigetet ábrázoló, csodálatos tájképet.
Yasmin kinyitott egy finom faragású, krémszínű ajtót.
- Itt kényelembe helyezheted magad - vezette be Billyt a
lakosztályába. - A fürdő és az öltözőszoba erre van - mutatott egy átlátszó tüllfüggönnyel takart, boltíves átjáró felé.
Természetesen, ha bármire szükséged van, csak szólnod kell.
- Természetesen - húzta fel Billy mókázva az orrát. - És
Aladdin csodalámpáját vajon hová rejtették, hogy megdörzsölhessem, ha valóban szükségem lenne még valamire?
Gyönyörködve pillantott a borostyánszínű selyemmel elfüggönyzött széles, török díványra, a hatalmas ágy mellett álló
gyöngyházberakásos asztalkára, majd az ékesen faragott fehér ajtóra, amely bizonyára a lakosztály saját belső kis udvarára vezetett. - Bár ahogy így jobban körülnézek, nem hiszem, hogy szükségem lehetne rá. Istenemre, szinte bűnös
módon káprázatos ez a szoba!
Yasmin halványan, kissé hamiskásan elmosolyodott.
- Örülök, hogy tetszik, különösképp, mivel nem vagyok
biztos benne, Aladdin lámpája most éppen kéznél van-e.
- Üsse kő - válaszolt Billy fesztelenül. - Semmi másranem
vágyom, csak egy fürdőre és valami tiszta ruhára. Nem ragaszkodom hozzá, hogy közben lantosok és akrobaták szórakoztassanak.
- Azt hiszem, ezeket az igényeket ki tudjuk elégítem
mondta Yasmin, majdhirtelen elkomorult az arca.-Bámem
leszkönnyűmegfelelőruháttalálniavacsorához.-Tekintete
végigsiklott Billy karcsú termetén, amely törékeny volt
ugyan, de törékenységét meghazudtoló robbanékony erőteljességet sugárzott.-Meglehetősen vékonyka vagy, ha jól látom...
- Finoman szólva - toldotta meg Billy komoran. - Annyi
formám sincs, mint Twiggynek a hatvanas években. - Irigykedve pillantott Yasmin telt, nőies alakjára. - Nem vagyok
valami foghatós.
- Foghatós? - Yasmin töprengve ráncolta a homlokát.
Nem ismerem ezt a kifejezést.
- Nem is baj. Ez csak amolyan közönséges szó - nyugtatta
1 meg Billy. - Nem is kell, hogy ilyesmivel fertőzd az angolságodat, hiszen olyan szépen beszélsz. Hol tanultál angolul?
- Tízéves korom óta élek Karim Ben Rashid házában. Itt
mindenkitől megkövetelik, hogy azonnal elkezdjen angolul
tanulni, amint az ő szolgálatába lép, és mindaddig iskolába
kell járnia, amíg el nem éri az angolszász iskolarendszernek
megfelelő középfokú szintet. Ben Rashid sejk nem tűri maga
körül a tudatlanságot.
- Egy felvilágosult uralkodó - ismerte el Billy. - Túlságosan vakmerő remény volna feltételezni, hogy még a női
egyenjogúságban is hisz?
Yasmin szeme megvillant.
- Általánosságban igen, de a magánéletében nem-felelte
megfontoltari. - Figyelembe véve, hogy ki ő, ez sem kevés.
A tőle szokott lassú méltósággal elfordult. - Ha volnál olyan
kedves, és elkészítenéd a saját fürdővized, utánanéznék valami alkalmas ruhának.
- Szörnyen megterhelő lesz, de majd csak elboldogulok
valahogy - mórikált Billy affektálva, és már búj  is ki a ruháj ából, homokfellegeket idézve elő minden egyes mozdulatával.
Tizenőt perccel később már nyakig elmerülve üldögélt egy
hatalmas, süllyesztett fürdőkádban, amit egzotikus rózsaszín
és krémszínű csempemozaik díszített. Kiöblítette a sampont
a hajából, és élvezettel dőlt neki a kád falának. Lehunyta a
szemét, és elégedetten felsóhajtott: de csodálatos érzés újra
tisztának lenni. Furcsa dolog, hogy bármilyen nehézségeken
is megy keresztül az ember, az élet egyszerű, hétköznapi dolgai mégis mindig megkönnyebbülést hoznak. Egy fürdő, egy
tál forró étel, a tűz melege, egy kis zene...
Zene. Hirtelen fájdalom cikázott át rajta, amint eszébe jutott az összetört gitár. Jóságos ég - ez fájt. Hosszú, nagyon
hosszú ideje nem zaklatta fel ennyire semmi sem. Szörnyen
ostoba dolog volt hagyni, hogy így hatalmába kerítse ez az érzés. Hiszen végtére is nem gyerek már. De mégis gyereknek
érezte magát, és úgy örült Dávid Bradford megértő melegségének, mint egy kétségbeesett kisgyerek. Dávid jó szándéka
persze nem tudta teljesen begyógyítani a sebet, de segített
Milyen különös ez a varázslat, amit ez a férfi köréje szőtt.
Kizökkentette az egyensúlyából, és képtelen volt védekezni,
az első pillanattól fogva, ahogy találkozott vele. S vajon miért? Hiszen minden valószínűség szerint Dávid a legkevésbé
félelmetes ember, akit valaha is ismert. Miért rémiszti hát
meg akkor ilyen nagyon? Ez az érzés éppen olyan megmagyarázhatatlan volt, mint minden egyéb, ami Dávid Bradforddal kapcsolatos.
Végtére is nincs jelentősége. Néhány nap múlva elmegy
innen, és egy hónap múlva Dávid is már csak emlék lesz.
- Mr Donahue üzent, hogy háromnegyed óra múlva kt
lesz, hogy elkísérjen a könyvtárba egy koktélra. - Billy kinyitotta a szemét. Yasmin állt ott a kád mellett egy nagy fehér
fürdőlepedővel a kezében, kedves mosollyal az arcán. - Iisan elment, hogy megkeresse az autószerelőt és intézkedjék a
kocsid ügyében, de később örömmel csatlakozik majd a társasághoz a vacsoránál. Megkért rá, hogy személyesen álljak
szolgálatodra, s ne egy szobalányt küldjek. Megfelel ez így
neked?
Billy felállt, és lelépett a három márvány lépcsőfokon. Kicsit zavarban volt, amint Yasmin finoman a fürdőlepedőbe
csavarta.
- De hát nincs szükségem senkinek a szolgálatára. Ha lenne is szolgálóm, akkor se tudnám, hogy mit kezdjek vele. Ez
az egész keleties pompa olyan érzést kelt bennem, mintha
épp háremhölggyé készülnének avatni. Biztos vagyok benne, hogy egyéb dolgod is van, mint nekem segédkezni.
Csintalan fintorral még hozzátette: - Egészen jól elboldogulok már legalább hároméves korom óta.
Yasmin enyhén megvető pillantást vetett az öltözőasztal
zsámolyán rendetlenül heverő farmernadrágra meg tunikára.
- Ez egészen bizonyosan így van, Callahan kisasszony
felelte udvariasan, de határozottan. - De azért semmi sem tökéletes. Miért nem hagyod, hogy legalább megpróbáljam?
Áttessékelte Billyt az átlátszó függönnyel elválasztott nagyobbik szobába. - Megszépítelek Lisannak. - Kritikusan végigmérte Billy törülközőbe csavart, karcsú alakját. - Nagyon
kecses. - Elgondolkodva ingatta a fejét. - Nem olyan nőies,
mint a kadinok, akiket Lisan általában kedvel, de téged bizonyára mégis kedvére valónak talál. Mindenesetre mi mindent meg fogunk tenni, ami tőlünk telik.
- Köszönöm szépen - vágta rá Billy kissé gunyorosan.
Először igazából csak viccelt, amikor azt a csípős megjegyzést tette a háremhölgyjelöltségről, de most hirtelen valóban
úgy is érezte magát. Idáig nagyon szeretetreméltónak találta
Yasmint, de most finom kedvessége mögött megérzett valami acélos konokságot. - Nagyra értékelem, hogy szívesen
vállalod a fáradságot, de érzésem szerint helytelen elképzelésed van Mr Bradforddal és velem kapcsolatban. Én pusztán
vendég vagyok ennél a háznál, ideiglenesen. Amíg a terepjárómat megjavítják. És semmi egyéb. Világos?
- Ha te mondod - felelte Yasmin higgadtan, miközben az
ágyhoz lépett, és felemelt egy csillogó, rojtos, fehér lamé estélyi ruhát. - Azt hiszem, ez a ruha éppen megfelelő lesz. Lisan egyik kadinja hagyta itt. Miss Nazare, amint már említettem, valamivel érzékibb jelenség volt, de hát ez most amúgy
is egy váltás. Nincs túlzott jelentősége. Selyemmel van bélelve, így a megfelelő, hozzá való alsónemű hiánya legalább
nem lesz kényelmetlen.
- Ki az a Miss Nazare?
- Nem fontos - felelte Yasmin szórakozottan. Még mindig
a ruha kritikus szemlélgetésével volt elfoglalva. - Csak az
egyik kadin, akit a sejk a múlt hónapban hozatott Lisan kedvéért.
- Kadin? Hajói sejtem, ez valami finomkodó kifejezés a ti
gyönyörűséges keleti prostituáltjaitokra - mondta Billy. Vajon miért hasított bele ez a hirtelen, szúró, égető fájdalom,
ahogy a kihívó, lenge laméruhára pillantott? Mit érdekli őt,
ha akár száz nő is melegítette már Bradford ágyát. Hiszen
Dávid nem jelent számára semmit...
- Csak nincs ellene kifogásod, hogy egy ilyen nő ruháját
viseld? - Yasmin tekintete komoly volt, hangja józan és határozott. - Sedikhanban nincs semmi szégyellni való, semmi lealacsonyító a kadinok hivatásában. Ezek a nők azért választják ezt a foglalkozást, mert gazdagsághoz, sőt olykorpolitikai
hatalomhoz is juthatnak általa. Olyanok ők egy kicsit, mint a
japán gésák. Lisan soha nem használna olyan nőt, aki kényszerből adja oda magát, s nem lel benne maga is örömöt.
- És gyakran importál Karim Ben Rashid ilyen kadinokat
Mr Bradford gyönyörűségére? - Legszívesebben leharapta
volna a nyelvét. Hiszen ehhez nyilvánvalóansemmi köze sincsen, és egyáltalán nem is érdekli az egész.
- Természetesen. Lisan igen férfias, egészséges fiatalember, és a sejk azt szeretné, ha boldog lenne itt Zalandanban.
Elnézően mosolygott, amint kicsomagolta Billyt a fürdőlepedőből, és belebújtatta a ruhába. - Néha olyan érzésem van,
hogy Karim sejk és az unokája úgy viselkednek, mint két kisgyerek, akik a kedvenc játékukon marakodnak. Folyton valami új szórakozást próbálnak kitalálni, ami ott tartja velük
Lisant. - Vállat vont. - De hát végtére is mi mindannyian így
vagyunk ezzel. - Kissé hátralépett, és elégedett mosollyal
szemlélgette Billyt. - Ez az! Határozottan jól áll. Ne aggódj,
Lisan nem is fog emlékezni rá, ki viselte utoljára. Miss Nazare
valóban nem jelentett számára semmit.
- Nem aggódom -jegyezte meg Billy kesernyésen. - És az
sem érdekelne, ha az a kis kadin Dávid életének nagy szerelme volna. Lehet, hogy itt Lisan az aranyhajú herceg, de nekem csak alkalmi ismerősöm, semmi egyéb!
- Feleslegesen mérgelődsz - csitította Yasmin, miközben
egy intarziás toalettasztalhoz vezette Billyt, és szelíd erőszakkal a borostyánszínű, párnázott zsámolyra nyomta. - Ha
most nem is érzel még semmit, előbb vagy utóbb majd fogsz.
Hamarosan eljön az az idő, amikor szíves örömest megadnál
Lisannak mindent, mindent, amit csak akar.
- Amit akar?! De hiszen ezerszer elmondtam már: jószerivel vadidegenek vagyunk egymásnak. Ő most csak a jótékony szamaritánust játssza. Az egyetlen dolog, amit akarhat
tőlem, az egy köszönöm lesz, meg egy istenhozzád.
Yasmin rezzenéstelen arckifejezéséből jól látta, hogy még
mindig nem sikerült meggyőznie.
- Én nem vagyok az ő kis kadinja!
- Tudom - mondta Yasmin nyugodtan. - De Lisan akar
téged, és csak ez a fontos. Rendkívüli érzelmekkel viseltethet
irántad, máskülönben nem kért volna meg rá, hogy én viseljem gondodat. Eddig soha nem kért még ilyesmire. - Felemelte az öltözőasztalról a hajszárítót. - Most pedig megszárítom ezeket a csinos fürtöket, hogy Lisan gyönyörűséggel
nézhessen rád. - A hajszárító bugása aztán belefojtotta Billybe a további tiltakozást.
A sedikhan asszony olyan rendíthetetlenül állt a posztján,
akár egy tank, Billy tehát feladta a küzdelmet, és hagyta,
hadd tegyen Yasmin, amitakar. Félóramúlva bronzszínűhaja laza, dús fürtökben omlott le a vállán, arcvonásai olyan,
szinte művészi módon kaptak leheletfinom hangsúlyozást,
hogy ElisabethArden bármelyik mesterkozmetikusának becsületére vált volna. Ugyancsak elcsodálkozott, amikor végül meglátta magát a tükörben.
A fehér laméruha káprázatosan csillogott rajta. Eredeti
tulajdonosán bizonyára finom kihívást jelentett, de Billy törékeny termetén olyan volt, mint valami áttetsző, csillogó
jégcsaptakaró. A hófehér villódzás csak még jobban kiemelte hajának tűzvörös ragyogását és aranybarna bőrét. Mezítelen vállakellemesen,csábítóanhatottavékonykombinépántok alatt. Az egész ruha a húszas évek könnyed, csapongó,
szeszélyes divatjára emlékeztette halványan. A hozzáillő papucscipő egy kicsit nagy volt a lábára, de azért elment. Dad
Bradford kadinjának bizonyára rettentően formás, kívánatos lábai voltak - fortyogott magában ingerülten.
- Ezzel megvolnánk - nyilatkoztatta ki végül Yasmin, és
utolsó simításként bódító virágillattal parfümözte be a lányt
- Sokkal jobban is sikerülhetett volna, ha egy kicsivel több
időnk van, de így is megteszi. Mr Donahue egy perc múlva itt
lesz.
- Örülök, hogy elégedett vagy - sóhajtott fel Billy. - Én
bezzeg úgy érzem magam, mint a töltött pulyka a hálaadásnapi asztalon.
- Erről a ti ünnepi pulykátokról már én is hallottam - szólt
Yasmin rendíthetetlenül mosolyogva. - Tavaly a sejk egy
többfogásos eredeti hálaadásnapi vacsorát hozatott egy elegáns New York-i szállodából, hogy ezzel lepje meg Lisant
Nagyon meg is örvendeztette vele.
Ja persze. Hiszen itt állandóan ezt a játékot játsszák. Úgy
tűnt, Yasmin drágalátos Lisanjának elég egy sóvárgó pillantást vetni valamire, és mindenki azonnal majd nyakát szegi,
hogy a kedvében járjon, bármi legyen is a szíve vágya. De
nem! Ő nem egy drága kadin, még csak nem is töltött pulyka.
És egyáltalán nem áll szándékában beletörődni, hogy díszcsomagolásba bújtatva tálalják fel a sivatag hercegének.
Hirtelen elnevette magát, amint rádöbbent, hogy valójában a szinte szolgaiságig odaadó Yasmin épp az imént öltöztette tökéletes díszcsomagolásba. Bár jobban meggondolva,
egy kicsit még szórakoztatta is az egész, és nem volt oka rá,
hogy elhatárolja magát valamitől, ami ennyire hétköznapi,
mint például egy vacsorameghívás.
Tapintatos kopogtatás hallatszott, és Billy intett Yasminnak, hogy maradjon csak.
- Megyek én. Feltételezem, hogy ez azordon Mr Donahue lesz, aki majd a hasonlóképpen zord Karim sejkhez vezet - Határozott léptekkel az ajtó felé indult.
- Egyre inkább úgy tűnik - fantasztikus estém lesz.
A válla fölött hátrapillantott Yasminra, ujjai már az ajtógombon. - Jut eszembe! Mr Bradford azt mondta, hogy ez a
Lisan egy sedikhan becenév. Valójában mit jelent ez a szó?
- Becenév? - ragyogott fel Yasmin kedves mosolya.
Hát, éppenséggel így is lehet mondani. Azt jelenti, hogy imádott.
- Nagyon gondterheltnek látszik, Miss Callahan -jegyezte meg Clancy Donahue, amint hosszú lépteit megpróbálta
Billy apróbb lépéseihez igazítani. Eddig teljes némaságban
haladtak keresztül egy folyosólabirintuson, de a férfi hideg
kék szemei most árnyalatnyi érdeklődést mutattak.
- Valóban? - kérdezett vissza Billy gunyorosan, keserű
pillantást vetve a másikra. - Igazán nem is tudom, mi okom
lenne rá. Hiszen mindössze annyi történt, hogy belecsöppentem egy felfegyverzett erődítmény kellős közepébe, ahol a
biztonsági őrök mellett olykor uralkodók meg államfők tűnnek fel, és ahol titokzatos utalások keringenek halálról és emberek megcsonkításáról. A tetejébe határozottan olyan érzésem van, hogy Yasmin épp az imént választott ki a kitüntető
szerepre, hogy megtisztelhessem egy elképesztően különc
fickó ágyát, akit itt szemmel láthatólag istenként imádnak.
Tanakodva ingatta a fejét. - Ki hallott már olyat, hogy valakit
Imádott-nak szólítsanak?
Donahue szigorú arca most vidáman megenyhült.
- Yasmin árulta el? Dávid egyáltalán nem fog örülni neki.
Ez a kis becenév pokolian zavarba tudja hozni. - A halvány
mosoly máris elhalványult, a fürkésző tekintet ismét éberre
váltott. - Bár az határozottan üdvös, ha felismerte, hogyan
viszonyul itt Sedikhanban Davidhez mindenki. Abban
ugyan nincs igaza, hogy itt Zalandanban istenként imádnák
őt, de igenis szeretik. - Arca megfeszült. - És tapasztalhatta,
hogy Dávid a Közép-Kelet két leghatalmasabb férfiújának,
Karim és Alex Ben Rashidnak a védelme alatt áll. Ők mindketten könyörtelen emberek, Miss Callahan, ógDavid különlegesen fontos a számukra. Kívánja, hogy részletezzem: milyen sors vár arra, aki megpróbálná veszélybe sodorni őt?
Billy szemei tágra kerekedtek a rémülettől. Donahue szavaiban olyan nyilvánvaló fenyegetés érződött, hogy lehetetlen lett volna elsiklani félette.
- Ez éppen olyan képtelenség, mint az összes többi - felelte elsápadva. - Az isten szerelmére, csak nem tételezi fel rólam, hogy bármilyen fenyegetést jelenthetnék imádott Lisanjukra nézve?
- Én nagyon gyanakvó természetű ember vagyok, Miss
Callahan - felelte Donahue csendesen. - És különösképpen
gyanakvóvá tesznek az olyasfajta véletlenek, mint például az,
ami magát és Dávidét összehozta. Fizikailag nem veszélyeztetheti Dávidét, bár mint halvány lehetőséget, ezt sem lehet
teljesen kizárni. Béreltek már fel a múltban színésznőket Delila szerepére. Kiváltképp olyan másodrangú színésznőket,
mint amilyennek ön is vallja magát. - Vállat vont. - S még ha
nem is dolgozik össze Landrammal, könnyen lehet, hogy egy
:    gazdag férjre vagy befolyásos támogatóra vadászik. Biztosítf    hatom, hogy Karim és Alex szemernyivel sem lelkesednének
jobban az ötletért, hogy Dávidét bárki is ilyen célokra használja fel, mintha az életét látnák veszélyben.
- De hiszen nem is ismerem ezt az embert - vágott közbe
Billy, és ibolyakék szemei csak úgy villogtak tehetetlen haragjában. - Semmit sem tudok róla. Honnan az ördögből
sejthettem volna például, hogy Dávid Bradford gazdag?
- Némi magánnyomozás elegendő ahhoz, hogy kiderítse:
Karim három évvel ezelőtt születésnapi ajándékként Davidre íratott néhány hektárnyi birtokot - hangzott a cinikus válasz. - Valamint, hogy ez a néhány hektárnyi földterület körülbelül akkora olajkincset rejt, mint egész Oklahoma. Csekélyke szimatolással kideríthette, hogy abban az időben Dávid csaknem olyan állapotban volt, mint egy elmebeteg:
gyermek volt férfitestben. Azt is feltételezhette, hogy soha
nem is lesz eléggé érett ahhoz, hogy átlásson bármilyen gátlástalan manipuláción.
Elmebeteg? Ez az aranyhajú férfi, ezzel a tiszta, bölcs tekintettel? Émelyítő fájdalom szorította össze a gyomrát.
- Nem... - suttogta. - Hazudik. Davidnek nincsen semmi
baja. Az lehetetlen.
Donahue fürkésző tekintete Billy arcára szegeződött.
- Nem tudott róla - mondta lassan, és arcán a szigorú kifejezést most mintha halvány mosoly oldotta volna fel egy pillanatra.
- Hacsak nem sokkal jobb színész, mint ahogyan vallja,
azt mondanám: semmi előzetes ismerete sem volt Dávid
múltját illetően.
- Nem lehet elmebeteg - nyögte Billy a torkát szorító
könnyekkel küszködve. - Intelligens, értelmes, eszes. Lehet,
hogy egy kissé különc, de a fenébe is, azt nem állíthatja, hogy
szellemi fogyatékos!
- Ö. K. - Most lobbant fel először szikrányi melegség Donahue hideg kék szemeiben. - Igaza van. Ma már valóban
nincs Daviddel semmi baj. Az elméje akár a penge, és ami a
képzelőerejét illeti, egészen lenyűgöző. Én csak azt mondtam, hogy három évvel ezelőtt még olyan állapotban volt,
ami... egyszóval valami elmebetegség-féle volt rajta. - Hangja hirtelen megkeményedett. - Amikor egyetemre járt, kísérletezni kezdett valami gyanús szerrel, ami állítólag fokozta a
szellemi kapacitást. És a szer olyan károsodásokat okozott,
hogy Dávid - az ördögbe is - csaknem a puszta vegetálás
szintjére süllyedt. Évekig valóban olyan volt, mint egy gyerek, de aztán fokozatosan visszanyerte teljes szellemi erejét.
Amikor négy és fél évvel ezelőtt Sabrina és Alex Sedikhanba
hozták, egyáltalán nem lehettek biztosak benne, vajon rendbe jön-e valaha is.
- De rendbe jött, ugye? - kérdezte reménykedve Billy.
- Igen. Rendbe jött - erősítette meg Donahue. - Azt
ugyan nem tudom, hogy természetes gyógyulási folyamat
volt-e, vagy inkább az orvosok hadának köszönhető, akiket
Karim toborzott össze a világ minden tájáról, hogy Dávidét
kezeljék. - Elmosolyodott, mintha titokban mulatna valamin. - Karim állítólag egészségi okok miatt mondott le uralkodói tisztéről. Azt hiszem, inkább lehetőséget akart teremteni Alex számára, hogy tapasztalatot szerezzen az ország
irányításában, amíg még ő maga is ott ügyködik a háttérben.
Ehhez szüksége volt valamire - vagy valakire -, amire vagy
akire a figyelmét összpontosíthatta. És ő Dávidét választotta.
Villámgyorsan Zalandanba hozatta, azzal az ürüggyel, hogy
Alexnek és Sabrinának időre van szükségük, amíg új életüket
Marasefben megszokják. - Ismét kiült az arcára az a kifürkészhetetlen, kissé kaján mosoly. - Persze eleinte nem nagyon tetszett nekik az ötlet, de igyekeztek méltósággal beadni a derekukat. Karim már idős volt, és nem sokkal azelőtt súlyos betegségen esett át. Időközben Karim teljes mértékben
ráhangolódott arra, hogy Dávidét úgy tekintse, mint egy elszigetelt, elemzendő és megoldásra váró feladatot, akit a feladat sikeres megoldása után majd visszajuttat Sabrinának és
Alexnek. Végül aztán mégsem egészen így alakult.
- Miért? Hogyan alakult?
- Karim megszerette Dávidét. Megtanult szeretni - válaszolt Donahue egyszerűen, mintha magától értetődő volna.
Nem hiszem, hogy az öreg tigris azelőtt valaha is igazán szeretett volna valakit életében. Visszafogottan vonzódott
ugyan Alexhez, és annak unokafivéréhez, Lance-hez, de ők
mind a ketten nagyon határozott, erős egyéniségek. így aztán
kapcsolatuk mélyén mindig ott lappangott valamiféle versengés, és ez meggátolta Karimot abban, hogy ezt a szeretetet
a maga teljességében ki tudja bontakoztatni. Daviddel szemben, természetesen, ez a gátlás egyáltalán nem érvényesült.
,    Ö csak egy szép gyermek volt, egy kivételes, különleges gyermek, aki talán egész életében az is marad. -Kék szeme cinko:   san megvillant. - Karim csak lassanként ismerte fel, hogy ha
   Dávid felgyógyul, akkor vesz csak igazán a nyakába egy határozott, erős egyéniséget, akivel aztán kedvére harcolhat. De
   addigra már túl késő volt. Dávid megtörte az öreg minden ellenállását, és Karim visszavonhatatlanul a hatása alá került.
Donahue arckifejezése hirtelen ismét gondterheltté vált.
Annak ellenére, hogy szellemi erejét tökéletesen visszanyerte, mégis van Davidben valami naiv, gyermeki őszinteség és
egyszerűség, ami nagyon megindító. Azokban, akik szeretik
őt, ellenállhatatlan vágy támad, hogy oltalmazzák, védelmezzék. Ha bármi olyan célja volna, ami ezt keresztezi, bölcsen tenné, ha kétszer is meggondolná, Miss Callahan.
- Már megint kezdi... - sóhajtott fel Billy. Furcsa módon
Clancy Donahue gyanúsítgatásai már nem bőszítették fel
annyira, mint eleinte. Volt valami határozottan szeretetre
méltó a zord álarc mögött. - Már azt hittem, végre sikerült
meggyőznöm, hogy semmit sem tudtam Dávid Bradfordról,
mielőtt Zalandanba jöttem.
- Szeretném, ha meg tudna győzni - mondta a férfi józanul. - Maga rendkívül vonzó nő, és őszintén remélem, hogy
becsületes is. A munkámhoz tartozik, hogy erről meggyőződjek, Miss Callahan.
- Ezt rögtön gondoltam - mondta Billy hamiskás mosolylyal. - Végtére is egészen izgalmas dolog, ha úgy tekintenek
az emberre, mint valamiféle végzet asszonyára. - Hosszú
szempilláit csábosán leeresztve megpróbált ellenállhatatlan
pillantást vetni Donahue-ra. - így szokták ezt csinálni, nem?
Meg kell bocsátania, de ebben a szerepben bizony rettenetesen gyakorlatlan vagyok.
- Attól tartok, ez meg is látszik - ment bele a férfi a játékba. Szája szögletében mosoly bujkált. - Mata Harinak mindenesetre nem válna be Miss Callahan, az egyszer biztos.
- Szólítson nyugodtan Billynek - ajánlotta a lány, amint
megálltak egy díszesen faragott tölgyfa ajtó előtt. - Nevetséges dolog ez az udvariaskodás, amikor már annyi mindenen
túl vagyunk. Mérgelődésen, gyanakváson - hangja hirtelen
elhalkult -, vallatáson. Most pedig, úgy tűnik, a kivégzés következik. - Az ajtóra mutatott. - A tigris barlangja?
- A tigris barlangja - bólintott Donahue, biztató mosolylyal. - De van egy olyan érzésem, hogy meg fogsz tudni birkózni vele, Billy.
- Hát persze hogy meg tudok - vágta rá Billy határozottan, az ajtógomb felé nyúlva. - Kevés dolog van, amivel ne
tudnék megbirkózni, Clancy. Gyere velem, és figyeld a stílusomat!
Belépett az ajtón, majd rögtön meg is állt. A szemben lévő
falon, az asztal mögött egy portré függött. Billy a képre meredt.
- Dávid - suttogta.
Igen, Dávid volt - és mégsem ő. A képen ragyogó napsütésben térdeplő aranyhajú férfi fiatalabb volt, és talán kevésbé férfias. De nagyon szép. Ezt senki sem vitathatta. Egy virágágyás mellett térdelt, a kezében lapát, kifakult farmernadrágot és kopottas, kék munkásinget viselt. Homlokára tarka
kék-fehér kendő volt kötve. Szokatlan, vállig érő, fonatba fogott haja látni engedte klasszikus, határozott arcvonásait.
A hajfonat és a homlokpánt enyhén barbár külsőt kölcsönzött neki, de a portréból kitekintő szemekben már nyoma
sem volt ennek a vadságnak. Zafírkék, tiszta, lágy tekintete
szinte sugárzott, különös bölcsesség és megértés áradt belőle.
Igen, ez Dávid.
- Kivételesen jó kép, ugye? -mormogott a fülébe Clancy.
- Hogyan? - kérdezte Billy szórakozottan, majd erőnek
erejével elfordította tekintetét a képről. - Ó, igen. Rendkívüli. - Megrázta a fejét, mint aki valami hirtelen kábulatból tér
magához, és figyelmét az asztalnál ülő férfira összpontosította. Hatalmas, trónszerű székben ült, lustán elnyújtózva a mágikus erejű festmény alatt.
Donahue tigrisnek nevezte, és Karim Ben Rashid, amint
ruganyosan felemelkedett a székből, valóban minden porcikájában olyan volt, mint egy tigris. Mozgása a halálos ugrásra
készülődő vadállat mozdulatára emlékeztetett inkább, és
nem udvarias üdvözlésre. Elöl nyitott, bő, fehér burnuszt viselt - alatta kifogástalan fekete szmokingot. Alakja, megjelenése egy negyvenéves férfi erőteljességét, életerejét sugározta. Fekete hajában és szakállában csak elvétve csillant ősz
szál. Villogó, sötét tekintete átható és fenyegető volt, mint a
prédára csapó sólyomé. Csak a keze, arany töltőtollal babráló bütykös ujjai mutatták valódi korát, az éveket, amiket
olyan könnyedén viselt.
- Ah, Miss Callahan! Üdvözlöm otthonomban. - Hangja
udvarias volt, sőt előzékeny, mosolya kifejezetten szívélyes.
- Dávid és Clancy említették, milyen bájos, de ékesszólásuk
nem volt elegendő, hogy a valóságot méltón kifejezze. Ön ragyogó kincs, amely most az én Casbahomat ékesíti!
Uramatyám! Effajta szóvirágokra aztán egyáltalán nem
volt felkészülve, különösen az iménti összetűzés után
Clancyvel. Ha arra kényszerül, hogy az elkövetkezendő néhány napot itt töltse, jobb lesz, ha azonnal tiszta vizet önt a
pohárba. Lába puha szőnyegekbe süppedt, amint határozott
léptekkel keresztülvágott a szobán, és megállt az asztal előtt.
- Ben Rashid sejk. Hálás vagyok a vendégszeretetéért, és
tudom, hogy illene az önéhez hasonló ékes, ámbátor meglehetősen hamisan csengő szóvirágokkal viszonoznom az üdvözlést. - Harciasan előreszegezett állal folytatta. - Szeretném, ha tudná: tisztában vagyok vele, mit illene tennem. De
nem áll szándékomban.
Ben Rashid fekete szeme megvillant.
- Valóban? - kérdezte lassan, nyomatékkal. - És akkor
vajon mi áll szándékában, Miss Callahan? Úgy veszem észre,
az udvariasság nem tartozik éppen az ön által legfontosabbnak tartott erények közé.
- Az udvariasságot nagyra becsülöm, aképmutatástazonban a semminél is kevesebbre tartom - felelte Billy, határozottan Karim szemébe nézve. - Egyszerűen alkalmatlan vagyok rá. Egyszóval, mit szólna hozzá, ha inkább megpróbálnánk nyílt lapokkal játszani? Clancy meg van róla győződve,
hogy részem van valami titkos összeesküvésben, hogy a maguk szeme fényét tönkretegyem vagy meggyilkoljam. Elhinné nekem, ha azt mondanám: egyik sem áll szándékomban?
És hogy három nap múlva a színemet sem látja többé? És
hogy életemben nem hallottam még erről a Landram nevű
fickóról?
- Őszinte szavai rendkívül meggyőzők, Miss Callahan
szólalt meg Ben Rashid hűvösen. - Magam sem kedvelem a
képmutatást, bár alkalomadtán, úgy vélem, igen hasznos lehet. Az az érzésem, alkalmasint ön is megpróbálhatná elsajátítani.
- Az isten szerelmére, csak nézzen rám! - tárta szét a karját Billy tehetetlenül. - Miféle félcédulás gonosztevő választana ilyen csalétket bűntársul, mint én? Még csak szexis sem
vagyok. Vannak olykor jobb pillanataim, de nyilvánvalóan
más fából faragtak, mint a maguk kadinjait.
- Ennek ellenére nyilvánvalóan lenyűgöző hatással van
Davidre - szakította félbe Ben Rashid. - Kifejezetten a leí.-, .ÖJ ixuiuiam jovai okosabb, mint feltételeznénk róla.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire agyafúrt lehet, de a gyűlölet könnyen ravasszá teheti az ilyen Landram-féle patkányokat. - Szeme összeszűkült. - Most viszont menekül, következésképp nincs lehetősége rá, hogy busásan megjutalmazza önt a szolgálataiért. Nekem azonban korlátlanok a lehetőségeim. Ha hajlandó átállni és Landram nyomára vezetni, nem fog csalódni a nagylelkűségemben. - Metsző, átható
pillantását látva Billy önkéntelenül megborzongott. - Ha
Landramot elfogjuk, könyörtelen és yjgzetes kimenetelű bánásmódban lesz része. Nem szívesen osztozna a sorsában,
efelől biztosíthatom.
Jóságos ég! Ez az ember egy barbár!
- Iszonyú kegyetlenül hangzik, amit mond - mondta BüTy
erőltetett könnyedséggel, és mosolyogni próbált. - Elárulná,
hogy mit követett el ez a szegény fickó, hogy ilyen mérhetetlen bosszúszomjat gerjesztett maga ellen?
- Ez a szegény fickó a sedikhani bűnözés és kábítószerkereskedelem egyik kulcsfigurája volt - világosította fel
Clancy szárazon. - Tudni vélték róla, hogy a maffiával is kapcsolatban áll, de úgy tűnik, azóta elpártoltak tőle. Forró lett a
talaj a lábuk alatt, amikor Dávid leleplezte a bandát, és menekülésre kényszerítette Landramot. Ennek már nyolc hónapja, de Landram azóta is fenyegető levelekkel és telefonhívásokkal gyötri Dávidét
.- A kések... - suttogta Billy visszaemlékezve Dávid szavaira.
- Hát ezt meg honnan tudja? - csapott le rá Ben Rashid
élesen, mély torokhangon.
- Dávid említette - lépett közbe gyorsan Clancy. - Én is
ott voltam.
- De készségesen véded, Clancy! - jegyezte meg Ben Rashid. - Lehet, hogy még rafináltabb, mint gondoltam?
- Tehát most még azt is feltételezi rólam, hogy démoni varázserővel kötelességmulasztásra csábítottam legmegbízhatóbb hívét és jobbkezét? Hogyan győzhetném meg arról,
hogy nem vagyok ennyire ellenállhatatlan?
- Sehogyan sem, Billy - hangzott fel Dávid kedves hangja
az ajtóban. - Vaknak kell lennie annak, aki nem látja, milyen
drága vagy. - Előrelépett. Az elegáns, fekete szmoking most
még látványosabban emelte ki szőkeségét. Kékszeme ragyogott. - Egyikünk sem tud ellenállni.
- Hülyeség - summázta véleményét Billy. - Volnál szíves
végre abbahagyni ezt? Éppen azon küszködök, hogy meggyőzzem őket: nem vágyom a skalpodra, sem valóságosan,
sem átvitt értelemben.
- Nem éppen tipikusan csábító hangvétel, Karim... - mormogta Clancy a szája sarkából.
Ben Rashid vállat vont.
- De kihívó és megfejthetetlen-és ez egy olyan embernél,
mint Dávid, ugyanazt a hatást válthatja ki, mint a nyílt csábítás.
- Látod? Bármit teszek, az baj. El vannak tökélve, hogy
Lukrécia Borgia reinkarnációjaként tartsanak számon.
- Szegény kicsim - Dávid arcáról lerítt, hogy el van bűvölve. - Ugyancsak meggyötörhettek. Bár meg kell hagyni, sokkaljobban viseled, mint a többség. - Karimra pillantva mosolya elhalványult, hangja határozottan hűvösebben csendült.
- Próbára teszed, Karim? Arra kértelek, hogy üdvözöld,
és nem arra, hogy megfélemlítsd.
Billy legnagyobb megrökönyödésére Karim szemmel láthatólag zavarba jött.
- Megpróbáltam kulturált házigazda módjára viselkedni
dörmögte védekezve. - De nem hagyta. Úgy tűnik, a hölgy
határozott ellenszewel viseltetik a társasági élet előírásai
iránt. Gyakorlatilag egyszerűen letámadott.
- Ez érdekes - Dávid hol Billy méltatlankodó arcára, hol
Karim bősz, mogorva ábrázatára pillantott. - Úgy tűnik,
azért egészen jól átvészelted a támadást, és talán jobb is, ha a
felesleges kellemkedést már az első találkozáskor sikerült kiküszöbölni. - Melegen, bensőségesen Billyre mosolygott.
Örülök, hogy nem lehet veled játszani. Velem sem. És ez jelentősen felgyorsítja.majd a kapcsolatunk elmélyülését.
- Nekünk nincsen semmiféle kapcsolatunk - erősködött
Billy, zavartan simítva végig a haján. - Éppen ezt próbálom
nyilvánvalóvá tenni mindenki számára, beleértve téged is.
Davidre szegezte a tekintetét. - És határozottan úgy érzem,
te igenis nagyon szeretsz játszani. Jól elszórakoztat, hogy játszadozhatsz velem, hogy kellemesen múlasd az időt, egy napot vagy akár kettőt ebben a te csodálatos, eldugott, világvégi földi Paradicsomodban. Biztos vagyok benne, hogy egy
cseppet sem érdekel, mit gondolok, mit érzek közben én.
Dávid egy pillanat alatt kijózanodott.
- Igazságtalan vagy, Billy - mondta halkan. - Nagyon kihoztak a sodrodból, ugye? - Kezébe vette a lány kezét. - Én
ezt nem akarom. Nincs vesztegetni való időnk dühödt vitákra, sértődésekre. Azt szeretném, ha az érzéseidre tudnál
figyelni, arra, hogy új érzelmeket tudjál kialakítani magadban. - Karimhoz fordult és nyersen közölte: - Azt hiszem,
ma estére lemondunk a hivatalos társasági vacsoráról. Billyt
magammal viszem a lakosztályomba. Ott fogunk vacsorázni,
és talán sikerülni fog legalább részben helyrehozni a kárt,
amit okoztál. Ha legközelebb találkoztok, remélem, megragadod az alkalmat, és bocsánatot kérsz.
Karim elvörösödött.
- Bocsánatot? De hisz ez a nő aztán tényleg nem egy mimóza. Mi több, a hölgy igen keményen viselkedett. Találkozásunkat a maga részéről sokkal sikeresebbnek könyvelheti
el, mint én.
- Igen, Billy valóban erős, de minden határozottsága ellenére érzékeny is - mondta Dávid sarkon fordulva, és az ajtó
felé terelte Billyt. - Nem akarom, hogy bárki is bántsa őt, Karim.
- Dávid...
Dávid visszafordult, és amikor látta, hogyan viaskodik
egymással Karim ádáz sólyomtekintetében a büszkeség és a
megalázkodás, szelíd mosollyal hozzátette:
- Minden rendben van, Karim. Egyszerűen csak hibát köI
vettél el. Billy különleges lány, és szeretném, ha kedvesen
bánnál vele. Ez nagyon fontos nekem.
- Te vagy az, aki hibát követ el - vágott vissza Karim nyomatékkal. - Veszélyesdolog, hogy ennyire megbízol benne.
Rendkívül veszélyes, éppen mert erős. Terád nagy hatással
van az erő, Dávid. A gyengék részvétet ébresztenek benned,
az erősek vonzanak. És Landram jól tudja ezt. Tanulmányozott téged.
- Ez nem hiba - szólalt meg Dávid lágyan. - Hát nem látod, hogy Billy soha semmi másra nem használná ezt az erőt,
csak arra, hogy segítsen?
- Nem. Nem látom. - Karim hangja ingerült volt, csaknem
goromba. - És te sem látod. Nem láthatod. Tökéletesen ismeretlen mindannyiunk számára.
Dávid hirtelen felragyogó meleg mosolyával szinte átölelte a lányt.
- Én nagyon jól ismerem őt. És egyre jobban meg fogom
ismerni. Próbálj meg hozzászokni a gondolathoz, Karim.
Az ajtó becsukódott mögöttük, és már nem láthatták Karim
gondterhelt, feldúlt arcát és a lenyűgözött Donahue ámuldozó fintorát.
Egy pillanattal később Dávid már a karjánál fogva vezette
- sőt ráncigálta - keresztül a hosszú mozaikfolyosókon, olyan
sietősen, hogy Billy szinte csak futva tudott lépést tartani vele.
- Nagyon sajnálom, Billy. Sejthettem volna, hogy ez lesz
belőle. Hamarabb kellett volna közbelépnem. De többé nem
fog előfordulni. Karim most már tudja, hogy ezúttal halálosan komoly vagyok.
- Jó neki, hogy ő legalább tud valamit - mondta Billy fancsali képet vágva. - Én ugyanis még mindig képtelen vagyok
elhinni, hogy ez az egész valóban megtörténik velem. Túlságosan nehezedre esne lassítani egy kicsit, hogy végre levegőhöz jussak?
- A szó szoros értelmében vagy képletesen? - fogta Dávid
lassabbra a lépteit, és a lányra pillantott. - Azt hiszem, mindkettő igaz - határozta el magát végül. - Gyors vagyok neked,
Szellőrózsa, túlságosan gyors, ugye? Idő kell hozzá, amíg fel
tudsz zárkózni és kibontakoztatni, megfogalmazni a magad
tudását rólam. - Arca komoly volt. - Megígértem neked ezt
az időt, és tartom is magam hozzá. Nem fogom siettetni ezt a
kibontakozást.
- Feleslegesen is terhelnéd magad vele, megteszik helyetted a többiek - háborgott Billy. - Yasmin jószerivel ezüsttálcán szolgált fel a vacsorához. - Végighúzta a kezét a csillogó
fehér laméruhán. - Közölte velem, hogy ő ugyan mindent
,   megtesz, ami tőle telik, de engem bizony nehéz volna olyan
csábossá varázsolni, mint a te legutóbbi kadinod volt.
- Szóval az övé volt - nyugtázta Dávid, tekintetét gyönyörködve legeltetve a lányon. Billy ismét érezte azt a megmagyarázhatatlan melegséget, mintha a nap sugarai ontanák
rá a fényüket. - Halványan derengett, mintha láttam volna
már valahol ezt a ruhát. De rajtad, kedvesem, egészen másként fest.
- El tudom képzelni - dörmögte Billy szárazon. - Yasmin
szerint Miss Nazare enyhén szólva nőiesebb jelenség volt,
.?    mint én.
- Nem így értettem - mondta Dávid. - Shareenen ez csak
egy ruha volt. Rajtad olyan... olyan, mint egy szép, értékes
,    váza, amelyik az én ragyogó, drága virágkedvesemet tartja.
Kacsintva hozzátette :-Éshatudni akarod, számomra te ebíj    ben a ruhában sokkal kihívóbb vagy, mint amilyennek őt valaha is láttam.
- Hát ezt nehéz elhinnem - mondta Billy, amint egy kissé
még mindig levegő után kapkodva elfordította tekintetét a
férfiról.
- Tudom - sóhajtott fel Dávid a fejét csóválva. - Nem vagy
elég szexis, igaz? Már látom, sürgősen tennem kell valamit,
ami gyökeresen megváltoztatja ez irányú nézeteidet. - Arca
hirtelen elkomorult. - Zavar ez a dolog Shareennel? Nem érdemes. Nem vagyok szent. Szükségem van a szexre, mint
minden embernek, de Shareennel és a többiekkel ez csak
ennyi volt, semmi több. - Kedves, meleg hangon így folytatta: - Örömet szereztek nekem, és én megpróbáltam viszonozni. De ami kettőnk között történik, az egészen más,
- No persze. Yasmin is ezt erősítgette. Hogy a hölgy nem
jelentett számodra semmit - mondta Billy könnyedén.
Dávid a homlokát ráncolta.
- Ez azért így nem igaz. Mindenkiben vannak értékek, és
mindenki tud adni valamit a másiknak. Érzéketlen gazember
lennék, ha bármi rosszat mondanék azokról, akiktől annyi
szépet kaptam. - Megszorította a lány kezét. - Egyszerűen
csak arról van szó, hogy bizonyos ajándékok értékesebbek,
mint a többi. A testi gyönyörűség nagyon sokat jelenthet. De
az igazi öröm - mélykék szemében végtelen gyengédség ragyogott -, az igazi öröm, Billy, örökké tarthat.